Niwrok írásai 1.0

.
Pál Adrienn


Ritkán várok ennyit egy olyan magyar film megnézésével, amelyik érdekel, de annak idején volt valami kavarás a film körüli támogatásokkal, így a normál magyarországi bemutató el is maradt 2011-ben, és hogy bepótolták-e végül, azt nem is tudom. A helyi moziba tutira nem jutott el, miközben Cannes-ban szépen szerepelt, és kicsit dühített is, hogy egy magyar filmet kizárólag Magyarországon nem lehet megnézni. Aztán el is felejtődött kicsit, mígnem jött a nettéka...

Piroska ápolónőként dolgozik az egyik budapesti kórház elfekvő osztályán. A napjait jelentős részben az teszi ki, hogy a némán, ernyedten fekvő, szinte csak a halálra váró testeket mosdatja, eteti, pelenkázza, vagy süteményt majszolva ül a fülkéjében, ahonnan mint valami biztonsági őr követheti a betegek állapotát, vagy a küzdelmet feladó halottakat tolja le a kórboncnokhoz. Otthon sem várja sokkal több inger, mert a vele élő férfit annyira lekötik a saját dolgai és hobbija, hogy sokszor az a legintimebb közelség számukra, ahogy egymás mellett fekszenek az ágyban. Ez a sivár monotonitás akkor látszik megtörni, amikor Piroska egy ismerős nevet fedez fel az osztályra kerülő betegek listáján, és még ha ki is derül, hogy csak névrokonságról van szó, Piroska számára már felélesztette az emlékeket arról az időszakról, amikor talán a legboldogabb volt egész életében, általános iskola alsós tagozatában, és volt egy Pál Adrienn nevű barátnője, akivel sok közös élményük volt, de aztán egy költözés miatt elszakadtak egymástól. Talán a barátság felélesztése, talán csak az emlékek felelevenítése miatt Piroska kilép a mókuskerekéből, hogy felkeresse azokat a volt szomszédokat, volt osztálytársakat, akik emlékezhetnek Adriennre, akik tudhatják, hogy hol lakik, vagy legalább arra lehet ötletük, kit lenne még érdemes megkérdezni. A gond csak az, hogy mindenki máshogy emlékszik Adriennre.

Kocsis Ágnes, a fiatal rendező első filmje, a szintén szép sikereket elért Friss levegő sem a pörgéséről vált nekem emlékezetessé, viszont a "szakmaiatlanságomon" túl is nagyon aprólékos és érzékeny munkának tartottam, sok kereszthivatkozással, képi utalással, szimbólummal. Ez itt is megvolt, és bár az a film sok mindenre felkészíthetett, Piroska életének Pál Adrienn előtti részére aligha. Ez még akkor is így van, ha adja magát, ez tisztán azért történik, hogy a film lehúzza a nézőt Piroska szintjére, átérezze a magányát, a reménytelenségét, az unalmát, és hogy bár a lehetősége meglenne rá, hogy kiszakadjon ebből, hiszen az mindig mindenkinek megvan, de ebben a környezetben megérthető, hogy élni azzal nem megy könnyen. Szerintem a film sok nézőjét ezen a ponton vesztette el, mert azért nem egy Tarr Béla, de sokan irtózhattak attól a mélységtől, ahova Piroskát ezzel a filmmel követni kell; a zöld csempés kriptába (itt mondjuk el tudtam volna képzelni több eredetiséget, Gigor Attila Nyomozója ugyanerre a koncepcióra épült), ahol az egyetlen zaj sokszor csak a letakart testek hordágy-kerekének nyikorgása vagy Piroska klumpájának kopogása, és ha nem is percekig tartóan, de azért hosszúnak tűnő másodpercek jutnak az üres, keskeny folyosókra, a néma kórtermekre, vagy a fülkéjében üldögélő Piroskára. Na, engem például a fülke tett taccsra, mert ugyan sok asszociációra adott lehetőséget ez a valószerűtlen szobácska, Piroska életének kvázi esszenciájaként, de fél perc után szétment az agyam attól, ahogy a negyven monitorból hangosan szól az EKG-görbék monoton pittyegése, és az iszony, hogy én ezt nem csak egy-két jelenet erejéig, hanem 18 éven át hallgassam, hivatásszerűen... lehet, hogy én is lennék ennyire antiszociális és érzéketlen, pedig most sem vagyok éppen a társaság középpontja.

Ugyanez a magánélete, már ha magánéletnek lehet nevezni azt, ha él mellette egy férfi, akiről sokáig ki sem derül, mi köztük a kapcsolat (részemről az első pár jelenet alapján akár Piroska bátyja is lehetett volna, akivel kényszerűségből együtt lakik), de igazából azért, mert ők sem tudják. Klasszikus egymás mellett élős kapcsolat az övék, ahol az egyetlen kommunikáció egymás között az, ahogy Kálmán (ez a név például csak úgy az első óra környékén hangzik el), ha nincs otthon, akkor pontosan 20:00 órakor felhívja Piroskát, hogy a fogyókúrája és a napi edzése felől faggassa. Merthogy Piroska, az életére vonatkozó újabb utalásként igencsak kövér (nem, nem "túlsúlyos"; ahogy Csernus doki mondta volt, "túlsúlya a Naomi Campbellnek van két karika párizsi után"!), műszakonként négy barackos-túrós sütemény meg a nyitott hűtő fényében elfogyasztott, porcukorral dúsított lavórnyi csokipuding bizony ezzel jár. Elég nyomasztó és üres ez is, a kívülállóktól viszont a film nem tagadja meg a kapcsolatuk abszurd humorát, például nehéz nem megmosolyogni azt a jelenetet, ahogy Kálmán arra panaszkodik Piroskának, hogy nem érdeklik őt a dolgai, "és az utóbbi időben már a terepasztalt sem segítettél építeni"... merthogy ez Kálmán hobbija, az egyik szobát szinte teljesen beterítő, óriási villanyvasút. Klasszikus szakítós duma, mi ?

Ezt a kihaltságot töri meg Pál Adrienn nevének felbukkanása, ami egy, legalábbis a többihez képest izgalmas útra viszi Piroskát. A megszokott road-movie-kkal ellentétben itt nem feltétlenül az a lényeg, hogy megismerjük az állapot okát, amiben a szereplő ragadt, vagy hogy végigkísérjük jellemfejlődését az onnan való kikecmergésről, inkább csak Piroska múltjának egy részlete derül ki belőle, és talán az, hogy már az akkori jellemvonásaiban is hogyan gyökerezik a mostani helyzete. De önmagában a régi barát keresése is egy jó gondolat (amit sokan a Barátom, Boncához hasonlítottak), főleg, hogy az arra fogékony nézőket visszaviszi a gyerekkorukba, a 30-nál idősebbeknek pedig külön ott van a szocreál hétköznapok felidézése, mondjuk ahogy Piroska régi bizonyítványokat lapozgat a volt iskolája irattárában vagy ahogy a Vörös Hajnal utcát keresi. Mindenkinek volt "legjobb barátja" az iskolában, óvodában, vagy lettek hosszan tartó levélkapcsolatok egy-egy nyári táborban eltöltött hétből, és akár azért, mert ezek a barátságok meghatározóak lettek a későbbi életben is, tartanak akár ma is, vagy váltak sokszor felidézett emlékké az évek során, akár azért, mert ezek a barátságok elfelejtődtek, mint Piroskánál, és csak a hiányuk marad, sötét foltok, és némi tompa fájdalom, amikor az ember emlékezni próbál rájuk, de nem sikerül vagy csak foszlányként, nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki ezekben a jelenetekben nem találná meg a maga kapaszkodóját. Ehhez már nem is kell feltétlenül Pál Adrienn rejtélyessége, ahogy a volt tanárnője szörnyülködni kezd a neve puszta említésétől, vagy ahogy sokan keverni látszanak őt Piroskával, de a titokzatosság jót tesz a filmnek -ráadásul a mellékszereplők mindegyike kiváló kis mellékszál, ahogy egy rövid jelenetben elmesélik az elmúlt évtizedeiket, akár szavak nélkül is-, mert amíg a nézőként annak megoldását vártam, az unalmas jelenetekkel szemben is elnézőbb voltam, például a sokadik folyosón végigtolt hordággyal vagy Piroska néma maga elé meredésével valami kopár helyszínen.

Ahogy a Friss levegő, a Pál Adrienn is felemás élmény lett, mert voltak érdekes szálai, de sokat közülük idejekorán meg- és elfojtott a rengeteg statikus, elnyújtott kép, amik úgy telepedtek rá a filmre, mint a háj. A sok unalmas életkép ugyan nekem meghozta a maga játékosságát azzal, hogy elkezdtem találgatni, ez vagy az a jelenet, kellék éppen mit akar megmutatni, kifejezni Piroska személyiségéből (mondjuk az, hogy még otthon is ragaszkodik a klumpa viseléséhez) meg a keresés szinte krimiket, thrillereket idéző hangulata is tetszett, de abban biztos vagyok, hogy ebben a témában egyszerűen nem volt 133 perc.

7/10
.

Niwrok írta:

Pál Adrienn

Ahogy a Friss levegő, a Pál Adrienn is felemás élmény lett, mert voltak érdekes szálai, de sokat közülük idejekorán meg- és elfojtott a rengeteg statikus, elnyújtott kép, amik úgy telepedtek rá a filmre, mint a háj. A sok unalmas életkép ugyan nekem meghozta a maga játékosságát azzal, hogy elkezdtem találgatni, ez vagy az a jelenet, kellék éppen mit akar megmutatni, kifejezni Piroska személyiségéből (mondjuk az, hogy még otthon is ragaszkodik a klumpa viseléséhez) meg a keresés szinte krimiket, thrillereket idéző hangulata is tetszett, de abban biztos vagyok, hogy ebben a témában egyszerűen nem volt 133 perc.

7/10
.

Háát... ne haragudj, de ezt kihagyom.

R2-D2 írta:

Pál Adrienn

Háát... ne haragudj, de ezt kihagyom.

       
.

Niwrok írta:

.

Évértékelő (2014)

Hehe... megint süssem el a tavalyi poént: az enyém más lesz?


Négy közös címünk van a Top10-ben, egy homlokegyenesen más élmény, a többi csak pillanatnyi szubjektív megítélés tükre

Hamarosan.

R2-D2 írta:

Évértékelő (2014)

Hehe... megint süssem el a tavalyi poént: az enyém más lesz?
Négy közös címünk van a Top10-ben, egy homlokegyenesen más élmény, a többi csak pillanatnyi szubjektív megítélés tükre
Hamarosan.

Ha titokzatos akarsz lenni, ne árulj el ilyen sokat .
Múltkor elárultál négyet, ami nincs a tieden, ma még egyet, ahogy azt is tudom, hogy melyik az, ami "homlokegyenes"... szóval ha jól számolok, akkor a maradék az mind egyezés ...
.

.
A próféta / Un Prophéte


A 19 éves Malikot hat év börtönre ítélik hivatalos személy elleni erőszak miatt. Ahogy az a srác sebein látszik, jócskán megedzette az élet, a börtön azonban teljesen új világ számára, ahol benti és/vagy kinti pártfogók nélkül szabad prédának számít. A blokkban, ahova bezárják, egy korzikai banda tartja kezében a hatalmat, és annak a feje, Luciani hajlandó védelmébe venni az arab fiút, amennyiben az "segít" nekik: még az átszállítása előtt meg kéne ölnie a Malikkal szomszédos cellában levő Reyebet, egy bírósági ügy tanúját. Ez az ára annak, hogy befogadják maguk közé, aminek meglennének a maga előnyei (jobb ellátás, nagyobb mozgástér, később esetleg csicska feladatok az üzletben és a csapat körül, stb.), az elutasításnak vagy a kudarcnak meg persze a végzetes hátrányai... Malik úgy dönt, ha már úgysincs igazi választása, legalább kihozza a helyzetből a legtöbbet, és amellett, hogy munkát vállal a börtön falain belül, és folytatja félbehagyott tanulmányait, a dolgokat is elkezdi a maga javára fordítani.

Mivel ez is egy börtönös film, abból meg láttam párat (legutóbb mondjuk az Éhséget, a Börtönregényt meg a Celda 211-et), így akaratlanul is befolyásolták ezek a hangulatot, például ami magát az intézményt illeti. Ebből a szempontból simán az élbolyban van a Próféta. Ez a koszos, nyomasztó letargia hiányzott nekem a Celdából (na persze nem annak nyitójelenetét illetően, az mindent vitt!), a redvás, málladozó vakolatával, ahol évek óta csak a sunamagazin látott "meszet", a csupasz, mégis formatervezett rácsaival a cellák ablakain. Az más kérdés, hogy én nem tudom, tényleg ilyenek-e a börtönök a franciáknál, de ez néha mint egy átjáróház vagy gengszter-pláza, amiben a rabok civil ruhában vannak, a digók például műbőr kabátban feszítenek a nyitott cellaajtóban, mások meg tolják végig a folyosón a bevásárlókocsit, amiből kilógnak a bagettek. Alig látni őrt, és nem úgy néz ki, mintha bármi következménye lenne, ha a rabok közül esetleg egyiket-másikat vérbe fagyva találják, ami még akkor is furcsa, ha a börtön teljes személyzete a maffia zsebében van.

Mert ellentétek, és emiatt erőszak akad bőven, már onnan kezdve, hogy a fegyintézetben három nagyobb frakció van, és ezek között elég durva hatalmi harcok dúlnak. A Luciani vezette korzikaiakat már említettem, és bár viszonylag kevesen, 20 körül vannak, de nekik van a legjobb ellátórendszerük, nekik vannak a legstabilabb kinti kapcsolataik, és ahogy mondtam, az őrök is a tenyerükből esznek. A második csoport az araboké, akik hiába vannak sokan, ha az erőforrásaik és a hatalmuk szűkös. Végül vannak a franciák, akik viszont feltűnően kevesen vannak, és nincs is túl nagy szerepük. Ebből a börtön bezártságával keveredve egy izgalmas nyelvi és kulturális egyveleg lett. Érdekes, ahogy szinte folyamatosan váltogatnak az arab, a francia és az itáliai eredetű korzikai között, sőt, sokszor ki is használják, az őrök vagy a többi rab előtt olyan nyelven beszélnek, amit azok nem értenek, gondolják.

Bátor dolog volt egy jócskán kezdő színészre (Tahar Rahim) bízni Malik szerepét, mert sokféle és erős érzelmet kellett a fiú drámájába belevinni, de ez amekkora kihívás volt, annyira érett hozzá az alakítás. Kezdetben még ő a megszeppent kis utcakölyök, aki azt se tudja, hova nézzen, nehogy rászálljanak, de persze mindegy, mert ettől még rászállnak, hogy aztán a helyismerettel megnőjön a bátorság, a szakma csínjának kifigyelésével a kockázatvállalási kedv, ha már a benti előmenetele segít neki előteremteni az alaptőkét, a tanulással pedig az átfogó gondolkodás. Különösen nehezek lehettek azok a jelenetek, amik a börtönéletben meglevő kiszolgáltatottságot érzékeltetik, néhány közülük pedig fizikailag vagy lelkileg lehetett kimerítő a brutalitásuk miatt. A pengés jelenet, ahogy Malik "próbálkozik" vele, nálam talán még a börtönfilmek legjobb jelenetei közé is befér.

Páran panaszkodtak rá a neten, hogy a film túl francia, túl művészies, és bár van benne valami, de nekem azért nem volt baj -bár magam sem vagyok kibékülve a francia filmművészet jellegzetességeivel-, mert a legművésziesebb jelenetek a film legjobbjai, és eszem ágában sincs semmit mondani róluk, hiszen egyben a film legnagyobb meglepetését is adják ezek a "látomások". Hogy ezekért jelölték-e a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjára, vagy hogy jogosan nyert-e előtte a Szemekbe zárt titkok, az meg majd kiderül, ha azt is láttam...

Malik története, szellemi és lelki átalakulása és a börtön hangulata szempontjából nagyon erős jelenetei vannak a filmnek. A gond az volt vele, hogy ezek között csak töredékes, és emiatt kicsit vontatott. Nincs mindig benne a jelenetekben az az érzelmi töltet, amit egy ilyen szélsőséges és az erőszaktól pattanásig feszült helyzetben alapnak tartottam volna. 9-10-es részei is vannak, de összességében kevesebb volt.

7,5/10
.

Niwrok írta:

Ha titokzatos akarsz lenni, ne árulj el ilyen sokat .
Múltkor elárultál négyet, ami nincs a tieden, ma még egyet, ahogy azt is tudom, hogy melyik az, ami "homlokegyenes"... szóval ha jól számolok, akkor a maradék az mind egyezés ...
.

De hülye vagyok, látod, már el is felejtettem, hogy már reagáltam a listádra..

Csak ma kezdtem formába önteni meg sorrendbe rakosgatni az enyémet, aztán azért. Na mindegy. Még ezt a 10 napot kivárom, a Leviathan nagyon érdekel, hátha lesz hozzá magyar felirat is. No meg a Lavinához.

Niwrok írta:

A próféta / Un Prophéte

... a redvás, málladozó vakolatával, ahol évek óta csak a sunamagazin látott "meszet", a csupasz, mégis formatervezett rácsaival a cellák ablakain. Az más kérdés, hogy én nem tudom, tényleg ilyenek-e a börtönök a franciáknál, de ez néha mint egy átjáróház vagy gengszter-pláza, amiben a rabok civil ruhában vannak, a digók például műbőr kabátban feszítenek a nyitott cellaajtóban, mások meg tolják végig a folyosón a bevásárlókocsit, amiből kilógnak a bagettek. Alig látni őrt, és nem úgy néz ki, mintha bármi következménye lenne, ha a rabok közül esetleg egyiket-másikat vérbe fagyva találják, ami még akkor is furcsa, ha a börtön teljes személyzete a maffia zsebében van.

Hehe. Szökés S3. Na, az mexikói? börtön mindent vitt...

Niwrok írta:

Malik története, szellemi és lelki átalakulása és a börtön hangulata szempontjából nagyon erős jelenetei vannak a filmnek. A gond az volt vele, hogy ezek között csak töredékes, és emiatt kicsit vontatott. Nincs mindig benne a jelenetekben az az érzelmi töltet, amit egy ilyen szélsőséges és az erőszaktól pattanásig feszült helyzetben alapnak tartottam volna. 9-10-es részei is vannak, de összességében kevesebb volt.

7,5/10

Köszi!

Jegyzem, nézni fogom. Érdekel.

R2-D2 írta:

De hülye vagyok, látod, már el is felejtettem, hogy már reagáltam a listádra..
Csak ma kezdtem formába önteni meg sorrendbe rakosgatni az enyémet, aztán azért. Na mindegy. Még ezt a 10 napot kivárom, a Leviathan nagyon érdekel, hátha lesz hozzá magyar felirat is. No meg a Lavinához.

Na, ne légy ilyen szigorú magadhoz .

Csak örülök, hogy ezek szerint valamilyen formában csak eljutott hozzád a Féreg, és meglep, hogy nem gyűlölted meg, de még jobban örülök a "megélhetési mazochistáknak" .
.

Niwrok írta:

.
A próféta / Un Prophéte

Páran panaszkodtak rá a neten, hogy a film túl francia, túl művészies, és bár van benne valami, de nekem azért nem volt baj -bár magam sem vagyok kibékülve a francia filmművészet jellegzetességeivel-, mert a legművésziesebb jelenetek a film legjobbjai, és eszem ágában sincs semmit mondani róluk, hiszen egyben a film legnagyobb meglepetését is adják ezek a "látomások". Hogy ezekért jelölték-e a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjára, vagy hogy jogosan nyert-e előtte a Szemekbe zárt titkok, az meg majd kiderül, ha azt is láttam...

.

Amire megírtam a véleményt a Prófétáról, addigra a kérdésre is meglett a válaszom: IGEN.

Amit Artu itt leírt a Szemekbe zárt titkokról, nagyjából ugyanazt tudnám én is leírni, csak rám mind a drámai vonal, mind a képi megvalósítás (a favorit vágatlan snittjeimmel; a stadionos külön remek), de még a nyomozás feszültsége és fordulatai is jobban hatottak és meggyőztek. Szerintem is nagyon jó volt a kihallgatásos jelenet, főleg a jó zsaru - rossz zsaru leosztás, a film csúcsa viszont a liftes jelenet volt nálam: hiába tudtam, hogy messze még a film vége, így semmi nem történhet, de benne volt a dologban, hogy a nő ott pisili össze magát félelmében. Ha lassú is volt egy kicsit a film, a szerteágazó szálak és a nagy időtáv miatt mégsem tűnt nekem soknak.

Nálam olyan 88%
.

Niwrok írta:

Csak örülök, hogy ezek szerint valamilyen formában csak eljutott hozzád a Féreg, és meglep, hogy nem gyűlölted meg, de még jobban örülök a "megélhetési mazochistáknak" .
.

A Féreg még nem jött, valamit félreértettél.. (vagy félreérthető voltam)

Még van rá 10 napja, de azt rögtön észre fogod venni, ha megjön. Kizárt dolog, hogy ne legyen rám valamilyen hatással...

Niwrok írta:

Amit Artu itt leírt a Szemekbe zárt titkokról, nagyjából ugyanazt tudnám én is leírni, csak rám mind a drámai vonal, mind a képi megvalósítás (a favorit vágatlan snittjeimmel; a stadionos külön remek), de még a nyomozás feszültsége és fordulatai is jobban hatottak és meggyőztek. Szerintem is nagyon jó volt a kihallgatásos jelenet, főleg a jó zsaru - rossz zsaru leosztás, a film csúcsa viszont a liftes jelenet volt nálam: hiába tudtam, hogy messze még a film vége, így semmi nem történhet, de benne volt a dologban, hogy a nő ott pisili össze magát félelmében. Ha lassú is volt egy kicsit a film, a szerteágazó szálak és a nagy időtáv miatt mégsem tűnt nekem soknak.

Nálam olyan 88%
.

Örülök, hogy tetszett, a különbség a szokásos szubjektív, hangulati dolog. Így, utólag nekem is többet ér, mint akkor, néhány jelenetésre szívesen emlékszem.

Nekem mindkét film a próféta és a szemekbe zárt titkok is nagyon tetszik. A prófétában az a pengés jelenet tényleg komoly volt, de ami leginkább tetszett az a karakterfejlődés.. A próféta rendezőjének van egy filmje Rozsda és csont Marion Cottilard-dal és a Bikanyakkal. Az jobb is mint a próféta szerintem. Persze más műfajt képvisel, de attól még szerintem nagyszerű film! Amúgy volt "szerencsém" megnézni a Lucyt és számomra pár dolog biztossá vált még pedig, hogy Luc Besson nem felejtett el rendezni, csak filmet készíteni! A másik, hogy Miss Johannson elképesztően megérdemelne egy saját filmet ahol nem Ő statisztál másoknak hanem neki statisztálnak! Mármint egy másik filmben ami jobb mint a Lucy mert igazán megérdemelné! És igen tudom, hogy abban a földönkívülis filmben Ő volt a Főszereplő meg minden, de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!

Mr. White írta:

Nekem mindkét film a próféta és a szemekbe zárt titkok is nagyon tetszik. A prófétában az a pengés jelenet tényleg komoly volt, de ami leginkább tetszett az a karakterfejlődés.. A próféta rendezőjének van egy filmje Rozsda és csont Marion Cottilard-dal és a Bikanyakkal. Az jobb is mint a próféta szerintem. Persze más műfajt képvisel, de attól még szerintem nagyszerű film! Amúgy volt "szerencsém" megnézni a Lucyt és számomra pár dolog biztossá vált még pedig, hogy Luc Besson nem felejtett el rendezni, csak filmet készíteni! A másik, hogy Miss Johannson elképesztően megérdemelne egy saját filmet ahol nem Ő statisztál másoknak hanem neki statisztálnak! Mármint egy másik filmben ami jobb mint  a Lucy mert igazán megérdemelné! És igen tudom, hogy abban a földönkívülis filmben Ő volt a Főszereplő meg minden, de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!

A Rozsda és csont is "halogatott" film nálam, egyszer csak sorra kerül, de azt nem is tudtam, hogy a rendezője közös a Prófétával.

Johansson esetében meg talán a Ghost in the Shell remake fog az általad említett kategóriába esni, már ha tényleg ő lesz a főszereplője...
.

Niwrok írta:

Johansson esetében meg talán a Ghost in the Shell remake fog az általad említett kategóriába esni, már ha tényleg ő lesz a főszereplője...
.

"... de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!"

Így is?