HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 18 ... 33, 34, 35 ... 50 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Bates Motel S2   Szer. Dec. 24, 2014 2:02 am

.
Bates Motel S2



Miután az első évadnak ott lett vége, amit a nézők többsége, köztük én is már az elejétől kezdve várt, azaz az első női hullánál, akinek a halálához a stréber-mamakedvence Norman Batesnek jó eséllyel köze van (mert azért persze kellett a sejtelem), és mert ez volt az egyik legélvezetesebb sorozat nekem idén, így aztán ennek a folytatásával sem tököltem sokáig. A motel ezúttal is remek hely volt, sok jelenetére szívesen emlékszem vissza, de mostanra a dolog kicsit megkopott, egy-két ágyrugó már bökte az oldalam, és csótány is több akadt a kelleténél.

Azon kívül, hogy leradírozzák a táblát, túl sok értelme nincs a négy hónap szünetnek, de legalább már nyár van, szünidő, tele a kert virágokkal (a színpompába borult Bates-ház azért elég bizarr jelenség), az előjegyzési könyv meg nevekkel, egyedül a tervezett elkerülő út réme fenyegeti az idillt... meg esetleg az, hogy Normát zavarja, Norman ebben a napsütésben is döglött állatokat boncol és tartósít a pincében, illetve hogy feltűnően sokat látogatja a temetőt. A közös családi programként kitalált szereplés a helyi amatőr színtársulat aktuális musicaljében lesz végül az a kezdő lökés, ami épphogy inkább elválasztja anyát és fiát, ahogy a velük kapcsolatba kerülő emberek és főleg azok titkai csak szélesítik a törést kettejük között, arról nem is beszélve, ahogy egy rég nem látott családtag felbukkanása képletesen dinamitot tömköd ebbe a résbe, hogy szétrobbantsa az egészet.

Ahogy ez a folyamat hol közel hozza őket egymáshoz, hol taszítják egymást, az még mindig a csúcsa a sorozatnak. Kiváló, ahogy Norma aggódva és félve próbálja védeni Normant, tudva, hogy mire képes, de az eseménytelen négy hónap annyira óvatlanná tette, hogy néha már azt hiszi, az egésznek vége, és normális családként élhetnek, baráti grillpartikkal, meg esetleg egy új férfival az életében. Vera Farmiga korábban is vagány jelenség volt, de most, hogy nyár van, előkerültek a színes-virágos ruhái, sokat viccelődik és építi a kapcsolatokat, az egyfelől azért jó, mert még nagyobb a kontraszt, ahogy akár pár perccel később ijedt dühében üvölt valakivel vagy zokogva omlik össze a vállát nyomó terhek alatt, és éppúgy izgalmas is lesz tőle, hiszen távol áll attól a basáskodó, házsártos Mrs. Batestől, akit én speciel a Psycho alapján elképzeltem volna. Nem az, akiről feltételeztem, hogy zsarolással és elégedetlenkedéssel érzelmileg köti Normant a szoknyájához, és ez olyan csavar volt, ami nem csak az évadot, hanem az egész Bates-univerzumot helyezi némileg új alapokra. Viszont ez az, amiért nem tudja a nap minden órájában kontroll alatt tartani a Normant érő ingereket, aki egyre többször érzi úgy, a környezetében élő nők védelme kizárólag az ő feladata, ez a feszültség meg egyre gyakrabban vezet érzelmi kitörésekhez, súlyosabb esetben pedig "filmszakadáshoz". Freddie Highmore-nak ezek az intenzív jelenetek még nem mennek annyira, de láthatóan fejlődik, például másnak is feltűnhetett a csücsörítése, mert jóval kevesebbet csinálja, a csendes mosoly mögött érlelődő pszichopatában viszont nagyon ott van, ezeknél sokkal jobban ráérez a szerepre. Az egész akkor a legjobb, amikor ők ketten vannak a képernyőn, esetleg Dylannel kiegészülve, de nem kell persze állandóan velük foglalkozni, így volt ez eddig is, lehet ettől eltérni, de csak mértékkel... és ezt a mértéket nem sikerült most eltalálnia a stábnak.

Az előző évadban még a pozitívumok között emeltem ki, hogy White Pine Bay, a helyszínül szolgáló kisváros belső ügyei egy kicsit felpörgetik a feszültséget azokon a szakaszokon is, amikor Norma és Norman témáját érdemes egy kicsit pihentetni, hogy utána nagyobbat üssön, de ezúttal némi átesést tapasztaltam a ló túloldalára. Színesítésnek jók ezek, de az évad közepén már annyira sok idő megy el rájuk, hogy kezdtem úgy érezni, stílszerűbb lenne Vice Pine Baynek nevezni a várost, a sorozatot meg VPB Chroniclesnek. Amíg ezeknek köze van Batesékhez, főleg Normához, akinek láthatóan erre az évadra az a projekt jutott, hogy minél jobban beilleszkedjen a közösség életébe, aztán ez egy kicsit túl jól sikerül neki, addig nincs is akkora baj, de az elharapódzó bandaháborús dolog a rivális családok között egyszerre volt unalmas és felesleges, és ráadásul olyan nevetséges jeleneteket eredményezett, mint Dylan western stílusú, videojátékokat idéző párbaja a szembe robogó autóval (amivel epizódokra ki is írják őt a fősodorból), vagy olyan irritáló mellékszereplőket, mint Zane Morgan.

És ha már ez jött elő: lehet, hogy más sorozatoknál is így van, vagy itt az elsőnél, de még soha nem tűnt fel ennyire, ahogy a mellékszereplők csak úgy felbukkannak a semmiből, majd ugyanoda vissza is térnek, pontosan azután, hogy az egyetlen feladatukat jól időzítetten végrehajtották. Ebből a szempontból szegény Bradley járt a legrosszabbul, akit a korábbi szöszi bálkirálynő-alapanyagból már a bevezetőben depissé és zakkanttá tettek, hogy aztán beírják a sztoriba, de egy-két résszel később már fel is rakják egy buszra. De ugyanez Cody, aki az a haver ebben a szakaszban, mint Emma volt az előzőben, de aztán elmondja, amit kell, és agyő, vagy Caleb, akit olyan tolakodóan vezettek fel az előző évad végén, hogy az egyébként jobb sorsra és jóval több konfliktusra érdemes szereplőn keresztül megmutassák, amit látnunk kell Normanről, aztán ő is eltűnik a naplementében. Az egyetlen kivétel az oxigénpalackos Emma, de neki meg az a dolga, hogy fenntartsa a motel működőképességének látszatát, amikor Norma és Norman sem ér rá, hogy az irodában legyen, az meg külön jópofa, hogy maga a szereplő sem hagyja szó nélkül, hogy egyszerű cselédnek nézik.

A legnagyobb hibának pedig a visszafogottabb parát és horrort tartom, amit a mérsékeltebb korhatár-besorolás is mutat. Az előző évadban volt erőszak és stressz dögivel, a második részre hárman is elég brutális halált haltak, nem is beszélve később Shelbyről aztán meg az "ágyjelenetéről", és ahhoz képest a mostani legtöbbször csak babazsúr. Van egy visszaemlékezős nyakvágás az előző etap hagyatékaként, és nagyon sokáig egyetlen fejlövést tud felmutatni azt egész, és végre a nyolcadik részben, azaz már csak az évadzáróra felfutásnál tér vissza az a hangulat, aminek az útjáról le sem kellett volna térni. Pedig nem nagy varázslat, elég lenne csak a házat mutatni, de egyszerűen nem játszódik elég jelenet a motelben és a környékén, nincs meg a motelnek az a fenyegető jelenléte, ami korábban volt vagy kéne, sőt, konkrétan a filmben szereplő másik motelt is baljóslatúbb zene és hangulat vezeti fel, mint ami a Bates-háznál összejött.

Második évadot az ember óhatatlanul is az első fényében véleményez, leginkább a különbségekre koncentrálva. Bár most úgy tűnhet, a második évad nagyságrendekkel rosszabb, mint az előző volt, ez nincs így, csak ami változott, az szinte mind rossz irányba történt az én szempontomból. Még mindig nagyon sok dolog van, amiért szeretni és élvezni tudom ezt a sorozatot, a Bates családhoz kötődő események még mindig szépen építik fel Norman későbbi pszichopataságát, az évad utolsó harmada meg úgy egészében tényleg baromi jó, az a Psycho, de úgy látom, a stáb belelkesedett az első évad sikerén, és hogy hosszú ideig biztosítva látják annak jövőjét, az azt is jelenti, hogy az ötleteket nagyobb időtávra próbálják elosztani, hogy a negyedik-ötödik évadra is jusson valami. Ezesetben pedig én is így teszek a pontokkal, azt a +1-et elrakom a következő évadokra.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mr. White

avatar

Hozzászólások száma : 252
Join date : 2014. Jan. 25.
Age : 26
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Dec. 25, 2014 9:11 pm

Niwroknak:
A kerülőutak írás nagyon tetszik akárcsak maga a film is.

Locke:
Ezzel a filmmel én is szemeztem míg tegnap megnéztem. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert egyáltalán nem volt az. Hiába még olyan életemre való döntésem nem igazán volt, de ettől függetlenül én áttudom érezni a filmet, ugyanis nekem a film meg a könyv is elsősorban a történet adja el aztán jön csak a többi dolog:  a szöveg, rendezés, színészek(Jelen esetben csak egy színész és sok "szinkronszínész").
Azzal a kijelentéssel, hogy Tom Hardy napjaink egyik legjobb színésze csak egyet tudok érteni. Nekem az tetszett a filmben azon kívül, hogy tényleg valóságos, hogy az elején hősünknek
Spoiler:
 
Sajna nem tudnék olyan szépen fogalmazni, mint Niwrok ezért csak ennyit írnék mint vélemény.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Dec. 26, 2014 12:04 am

Mr. White írta:

Locke:
[spoiler]
Nekem az tetszett a filmben azon kívül, hogy tényleg valóságos, hogy az elején hősünknek
Spoiler:
 


Köszönöm a dicséreteket Smile .

A Sunset Limited a szekrényemben van, várólistán, de ez így egy jó dolog, ha tényleg az emberi része a lényeg. Viszont néha azért akadnak fenntartásaim az "átlagnéző nem is érti meg és azt mondja, hogy sz@r"-filmekkel, mert Artu például úgy szokta ezt megfordítani, hogy "amit nem értek, azt kulttá teszem", és abban is van valami. Még szerencse, hogy a Locke nem/sem ilyen.

A Locke általad is írt végkifejletéről meg azt gondolom...

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: The Raid - A rajtaütés 2.   Pént. Dec. 26, 2014 11:15 am

.
The Raid - A rajtaütés 2.



Nekem az első The Raid tetszett (ellentétben mondjuk Artuval), még ha nem is zengtem róla ódákat. Hiába volt kicsit amatőr szinte a teljes színészgárda, vagy éppen akadtak problémák a szövegekben vagy a dramaturgiában, maga a helyzet és az akciók minősége bőven kárpótolt ezért. Az akciójelenetek bevállalóssága változatosságot (és nosztalgiát) jelentett még a hibái ellenére is a manapság dívó, képmutatóan vérfóbiás bunyós filmek között, az akrobatikus elemek és a pörgés hoztak magukkal annyi erőt, és dinamizmust, ami mellett nyugati társai lomhának tűntek, és mindezt sokszor meglepő szögekből filmezték le, amik megint csak jók voltak. De az igazi pozitívuma nekem a The Raidnek a ház volt, ami a fel-le mozgásokkal egy eddig szokatlan dimenziót adott az akciófilmekhez, a bezártság és a túlerő (csakazértis Smile ) miatt volt egy konstans feszültség, amiért a főhősnek két tucat agyonrúgás között néha csótányként kellet megbújnia a falakban, hogy ne végezzék ki, és külön tetszett a normál lakóház hangulatából az, hogy ez nem egy kihalt épület, ahol csak a rosszfiúk vannak, hanem van itt polgári lakosság is, akik változatos viszonyban lehetnek a rendőrökkel és a gengszterekkel egyaránt. Ezekből már nagyjából ki is derülhet, miért nem tetszett a folytatás (ellentétben mondjuk Removal).

Gareth Evans láthatóan megörült annak, hogy végre kiszabadulhat a vér-, izzadtság- és húgyszagú lépcsőház koszos falai közül, és hatalmas, díszes belső terekkel, utcai jelenetekkel meg különleges helyszínekkel (metró) mutathatja meg mindazt, amit a széles látószögről, komplex akciókkal meg azt, amit a gyors vágásokról tud, így aztán lelkesen dobálta bele az elfojtott vágyait, eddig hanyagolt ötleteit az új részbe... és ebben az sem zavarta, hogy a filmje bőven túlhízik az átlag akciófilmek időtartamánál. Pedig lehet, hogy érdemes lett volna. A kontrollálatlan lelkesedés a valóban pazar képek mellett némi öncélú művészieskedést is behozott; a lassításokról, a színpompás helyszínekről nem egyszer a Csak Isten bocsáthat meg jutott eszembe, csak persze ott ez a sok szimbólum miatt volt így, itt meg kb. "Csak".

A verekedések megint ott vannak a szeren, de már ezekkel is akadtak bajaim. Az első olyan akciójelenet, ami úgy istenigazából bejött, az az autós-autópályás volt, ott végre nem felejtette otthon senki a lőfegyvereket sem (mert igen, ez sokszor hiányzik, de a néző jobban teszi, ha elfogadja, hiszen verekedős film elé ült le), és az autó szűk terében a bezártság, a helyszűke feszültsége is visszajött valamennyire, csak hát addig eltelt vagy másfél óra. Amik előtte voltak, azok között is akadtak jobbak, például némi humorral fűszerezve az análpornós jelenetnél, de azok vagy azért nem jöttek be annyira, mert olyanok voltak, mint az alvezérek (ld. lejjebb) bemutatkozó kisfilmjei, hogy ők hogyan aprítják az ellent különböző helyszíneken, vagy éppen a koreográfiák tűntek egy kicsit önismétlőnek, de a legnagyobb hibának azt tartottam, hogy az erőszaknál időnként megjelenik a magamutogatás ("Nézd, itt milyen brutálisak vagyunk!") a funkcionalitás helyett. Visszautalva az első részre, ott a gyorsaság és a jó helyzetfelismerés a túlélés egyik záloga volt, így aztán nem ért rá senki bohóckodni az amúgy földre került, harcképtelen ellenfelekkel, viszont sokszor kellett mindenféle környezeti elemet igénybe venni a hatásosabb gyilkolászáshoz (például egy hűtőt meg egy gázpalackot). Itt meg érezhetően sok dolog csak a kamerának történt, és már rögtön az elején, a börtönös tömegbunyónál elillant a varázs, amikor például azt láttam, hogy az egyik fickó a másik orrába és állkapcsába kapaszkodva tépi szét annak az arcát. Minek?

És ez a dolog nem állt meg pusztán az akciójeleneteknél, hanem továbbgyűrűzött a karakterekben. Evans annyira egyedivé és jellegzetessé akarta tenni őket, leginkább a főgenyók vezéreit, hogy azzal be is vitte nálam a kegyelemdöfést az amúgy is több sebből vérző filmnek. Az első azért is volt jó, mert nem voltak benne giccses kellékek, a gruntok vég nélküli áradatából legfeljebb csak a ruhák minősége és a harci tudás emelte ki a "szintek végi bossokat", még egy kicsit hozzátéve a koszos panelházban zajló akció hihetőségéhez... a másodikban meg hirtelen majdnem minden boss olyan lett, mint valami képregényfigura. Érdekesség helyett nekem inkább idegesítőek vagy röhejesek voltak az olyan, különlegességükben unalmas szereplők, mint a süketnéma csajszi a dupla kalapácsával, a bérgyilkos hajléktalan, de az alja a baseballos hülyegyerek volt, aki ugyan egy pillanatra megidézte bennem Gogo Yubarit, csak hát a buzogányos-pszicho iskoláslány-fétis helyére gyorsan bevillant Dennis, a komisz, ahogy elhangzott, hogy "Visszaadnád a labdámat?". Az amúgy is dagályos sztori mellett meg tényleg az hiányzott a legkevésbé, hogy ezeknek a műanyag figuráknak is drámai mélységet próbáljanak adni, amit, ha már muszáj, olyan egyszerűen is el lehetett volna intézni, mint a jelelést két vezér között, ami minimum egy testvéri kapcsolatot feltételezett, annak minden érzelmi vonatkozásával, de azt nézni, hogy a noname senki hajléktalannal hogyan vitatkozik a volt felesége a hivatása meg a gyerekek láthatása miatt, vagy ahogy több jeleneten keresztül próbálják árnyalni az elkényeztetett és önhitt gengszterherceg lelkizését arról, hogy nem érzi, őt bárki is megbecsülné... jaj!

Ezeknél tűnt fel igazán, mennyire sok is az a 144 perc, és hogy milyen (nekem) felesleges töltelékjelenetekkel van megtömve csak azért, hogy el is jusson a film odáig. Egy akciófilmben, főleg egy verekedősben nem igazán van ennyi idő, bármennyire is próbálnak szövevényes, árulásokkal és drámai pillanatokkal megspékelt sztorit kreálni hozzá, még akkor sem, ha akadnak köztük jobbak is, mint Rama hazatelefonálása. Mert egy bunyós film attól jó szerintem, hogy ad egy gyors adrenalinlöketet, azt egy ideig fenntartja, majd hagyja a testet leülepedni a következő rohamra... 19 "roham" 144 perc alatt pedig már minden szempontból fárasztó, főleg, hogy a ritmus sem a legjobb, az elején sok megy el a háló szövögetésére, a vége felé meg túlságosan feltorlódnak az akciók. Egy rendőrös-beépülős sablonsztoriban meg aztán végképp nincs ennyi szufla.

Részemről ez a film olyan volt, mintha Tarantino és Nicolas Winding Refn közösen rendezett volna egy akciófilmet, és még ha külön-külön mindkettőnek meg is van, amiért szeretni tudom a munkáikat, az hótziher, hogy közük nincs ahhoz, amiért a The Raid eredetileg bejött nekem.

5,5/10


Az meg már csak csokipötty volt a tortán levő hab cseresznyéjének tetején, hogy a full-áras DVD-nél már nem jutott pénz egy rohadt kiegészítő feliratra, és már harmadszor sem volt kedvem visszatekerni a filmet, kiválasztani a feliratot, aztán mindezt vissza, amikor a szöveg japánra vagy angolra váltott a szinkronban, akár percekre is. És azért szinkron, mert nekem az akciófilmekhez hozzátartozik a hangalámondás-jellegű magyar hang, ezeket legtöbbször így nézem (ahogy a vígjátékokat is), az eredetihang+felirat kombót meg meghagyom a drámákra, ahol jelentősége is van egy szereplő hanghordozásának vagy akcentusának... mielőtt valaki megkérdezné Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Dec. 26, 2014 11:48 am

Niwrok írta:
.
The Raid - A rajtaütés 2.

Részemről ez a film olyan volt, mintha Tarantino és Nicolas Winding Refn közösen rendezett volna egy akciófilmet, és még ha külön-külön mindkettőnek meg is van, amiért szeretni tudom a munkáikat, az hótziher, hogy közük nincs ahhoz, amiért a The Raid eredetileg bejött nekem.

5,5/10


taps

Hehe, én már nem is próbálkozom vele. Most meg, hogy két mondatban is emlegetted Refn-t, végképp nem. Amúgy is: sosem szerettem az ilyen hiteltelen verekedéseket - már rég, a kung-fu filmek idejében sem, amikor gyerekkoromban nem nagyon volt mit nézni - itt meg, hogy 19 van benn, biztosan megfeküdné a gyomromat.

Minek keressem a szart magamnak, ha találok véletlenül is? peace

Más: Neked nem írja ki a gép néha: "Túl hosszú mondat, vizsgálja felül?" tongue
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Dec. 26, 2014 1:02 pm

R2-D2 írta:

Más: Neked nem írja ki a gép néha: "Túl hosszú mondat, vizsgálja felül?"  tongue


Ha Wordben írnám, akkor talán szólna, de szerencsére sem az oldal, sem a "notepad" nem állít elém efféle korlátokat Razz . A "kontrollálatlan lelkesedés", ugye Rolling Eyes !
Még nem szoktál hozzá Very Happy ?
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Dec. 26, 2014 1:57 pm

Niwrok írta:


Ha Wordben írnám, akkor talán szólna, de szerencsére sem az oldal, sem a "notepad" nem állít elém efféle korlátokat  Razz . A "kontrollálatlan lelkesedés", ugye  Rolling Eyes !
Még nem szoktál hozzá Very Happy ?
.

Dehogynem. peace Jó ez így, nincs vele semmi baj, fura is lenne, ha ezentúl tőmondatokban beszélnél.


Csak azért kérdem, mert nekem mindig szól a Word, amit aztán vagy elküldök a picsába, vagy valóban le kell rövidítenem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Időhurok / Predestination   Szomb. Dec. 27, 2014 9:11 pm

.
Időhurok / Predestination



Egy hónapja elég szép kis komment-folyamot generált R2 írása, és én sem akartam kimaradni a jóból. Mivel ott már benne van, a történetre csak a lényeges pontokon szánok majd helyet, ott mindenki elolvashatja, hogy a film egy időutazós-terrorelhárító szervezet ügynökéről szól, aki egy hírhedt robbantót próbál megállítani egy olyan merénylet elkövetésében, ami emberek ezreinek halálát okozta 1975-ben... de ez az ügynök "valamiért" a film legnagyobb részében egy bárban dolgozik csaposként, és egy elég fura kinézetű író történetét hallgatja, fogadásból.

Mivel Artu előre figyelmeztetett a kocsmai jelenetre, így fel voltam készülve arra, hogy egy elsőre értelmetlen jelenetsort fogok látni, de ez három okból sem jelentett akkora problémát. Az egyik maga a figyelmeztetés volt, és ezért előre próbáltam koncentrálni a másodikra, azaz arra, hogy biztos voltam benne, az író sztorija csak egy hosszúra nyúlt bevezetés , ami tele van jelekkel, utalásokkal, hézagokkal, amit majd a film második fele indokol meg vagy ad neki értelmet (ha nem így lenne, akkor Artunak az Időhurok nem érte volna meg a 75% felét sem, ennyire azért már ismerem Wink ). A harmadik pedig az volt, hogy önmagában az alaphelyzet és az író története is tetszett. Előbbinél a csapos/ügynök precizitásának, kiszámítottságának halvány érzete fogott meg, ami előhozott valamit a Holnap határánból, utóbbi pedig drámaiságában és megvalósításában volt különleges.

Mert azért látszott már a karakteren is, hogy valami nem stimmel vele, és ahogy belekezdett a történetébe, ki is derült a lényeg, még ha ekkor azt is lehetett hinni, hogy kitalálta, hiszen addigra már elmondta, ebből él. Kellően fordulatos volt, érdekes és váratlan, de Jane egyéni drámája mellett kezdtek felvillanni annak szimbolikus vonatkozásai (ahogy ez az ennyire valószínűtlen történeteknél és a jobb sci-fiknél lenni szokott), amivel az Időhurok a valahova tartozás, a szeretve levés kérdésében majdnem olyan messzire vezetett, mint legutóbb a Csillagok között. Ráadásul volt még két nagy előnye a dolognak. Nem akarom leszólni Ethan Hawke-ot, mert elég nagyot alakít, főleg a mosodai jelenetben a végén, de akinek igazi kihívást rejtett a szerepe, az Sarah Snook volt (aki "pestiesen szólva" szegény ember Emma Stone-ja), őt jó volt újra látni, főleg egy ilyen összetett szerepben. Másrészt meg nagyon bejött a múltbeli részek beatkorszaki hangulata, a berendezési tárgyakkal, a ruhákkal, és kiváló, ahogy ez keveredett az akkoriban elképzelt futurizmussal, ami remek kontrasztban volt a "boldog békeidők" színes-virágos, manírokkal telerakott világával. Még a történet kevésbé érdekes részeinél is el tudtam telni a látvánnyal, a film képeivel, úgyhogy ezért külön dicséret a stábnak.

Az említett "játék" a hézagok, jelek keresésével végül túl jól sikerült. Láttam már elég ilyen filmet ahhoz, hogy ne csak arra figyeljek, amit megmutatnak, hanem arra is, amit nem, és itt volt olyan dolog, amit következetesen nem mutattak. Aztán ott voltak az olyan furcsaságok, mint a hegedűtok arrébb rúgása rögtön az elején, vagy az olyan eleve gyanús mondatok, mint az "Anyám sem ismerne rám" és társai, amik a vége felé már teljesen konkrétak voltak... Nekem mondjuk a meglepetések nagy része kimaradt a fentiek miatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna, ahogy a kirakós darabjai mellé újakat kaptam, amik szépen kitöltötték és összekapcsolták az addig zavaros és titokzatos részeket.

Spoiler:
 

A legnagyobb problémám a filmmel így nekem a vége: hihetetlenül összecsapott. Hogy itt nem is igazán az idősíkok keveredése a lényeg meg a robbantó leleplezése (ahogy annak idején a Forráskódban is így volt, és ott is ezt éltem meg csalódásként), azt a bárjelenet hossza igazából kifejezte, de hogy ennyire semmibe vegyék azt a szálat, ami azért mégiscsak elindította a filmet, meg amire az egész koncepció felépült, az azért nem volt semmi. Megmutatják lineárisan az egészet, aztán nyissz, és pontosan ott van vége, ahonnan kezdve vakfolt volt nekem a sztori, és semmi nincs az egyik, ki nem mondott kérdésről; a "Miért?"-ről. Azaz ne legyek igazságtalan, egy mondat van: az utolsó.

A cím, azaz az "eleve elrendelés" nálam igazán a filmre vonatkozik: gyakorlatilag az első tíz perc, az "Amikor én még kislány voltam..." "felcsendülése" után meg tudtam volna tippelni a folytatást, mert az események annyira egy irányba mutattak azt illetően. A Triangle helyett inkább két film keverékére emlékeztetett, és az értékelésem is ennek a kettőnek az átlaga.

Spoiler:
 

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Coherence   Vas. Dec. 28, 2014 1:06 pm

.
Coherence



Nyolc ember, pontosabban egy négy párból álló baráti társaság gyűlik össze egyikük házában egy közös vacsorára. A vacsora közben izgatott beszélgetés indul, amikor egyikük elmeséli a többieknek, idefelé jövet tönkrement a telefonja, ráadásul elég furcsán: amikor telefonált rajta, egyszer csak szétrepedt a kijelzője. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy ezt talán az az üstökös okozta, amelyik azon az estén halad el a Föld közelében, és máris az a téma, hogy az emberek évszázadok óta milyen babonás félelemmel vannak az üstökösök iránt, és hogy melyiknek a (vélt) hatásáról ki milyen borzongató történeteket hallott vagy olvasott. Hogy ez az üstökös is okot adjon a tőle való ijedtségre, hirtelen elmegy az áram, ezért a társaság gyertyákat gyújt meg fényrudakat vesznek elő, majd kimennek az utcára, hogy lássák, milyen szép a fényes csóvát húzó üstökös, és hogy az egész környéken nincs villany, kivéve egyetlen egy házat pár saroknyira. Kíváncsiságból, hogy az ottaniaknak honnan van áramuk, esetleg van-e vonalas telefonjuk, amivel kapcsolatba léphetnének a rokonokkal (mert mostanra már egyikük mobilja sem működik), ezért ketten átmennek megnézni a másik házat.

Ha hallgattam volna a Coherence-ről készült írásokra, akkor még ennyit sem írtam volna le, csak lenne a cím, a kép meg a "9/10", aztán kész, mert ez is egy amolyan "akkor a legjobb, ha nem tudsz róla semmit"-film... de talán az egyszerű alaphelyzet vázlatával nem követtem el olyan nagy hibát Wink . "Mindössze" a fenti két dolog zajlik párhuzamosan (a baráti vacsora és az üstökös hatása), és szerencsére mind a kettő érdekes a maga módján, főleg egymással összefonódva, de azért én szívesen kaptam volna többet az utóbbiból, és párszor fura volt, hogy a szereplők relatív nyugiban lelkiznek, miközben talán lenne fontosabb dolguk is.

Ami "szokás szerint" az, hogy ennek a szűk térbe kényszerült kis csoportnak ki kéne találnia, hogy mi is történt az üstökös áthaladásával összefüggésben, aminek persze a hibás telefonok és az áramszünet csak első lépései voltak, a csapat pedig az éjszaka átvészelésében (amíg a Föld várhatóan kikerül az üstökös vonzáskörzetéből) csak egymásra, meg a ház és a környék által biztosított erőforrásokra számíthat. És ebben aztán minden benne van, még ha olykor ismerős elemek mentén is: elég bonyolult ahhoz, hogy az ember sokszor csak kapkodja a fejét, de elég egyszerűek a szabályok, hogy lehessen rájuk figyelni, továbbá szépen kidolgozottak a fordulatok és a meglepetések is. A sok kisebb csavar mellett kétszer vigyorogni kezdtem a sztoritól, mert mondjuk olyan dolog történt, amit már vártam egy ideje, és előre is zseniálisnak tartottam. Bár a történet alakulásában és az okok elméleti megértésében fontosak a párbeszédek során elhangzó tudományos szövegek, gondolatkísérletek, de azért az látszik, hogy ezek az infók inkább a nézőnek szólnak, mert néha furcsa, hogy milyen gyorsan megérti és továbbgondolja ezeket egy színész meg mondjuk pár háziasszony. Nem hiba, csak észrevétel, hogy néha túl flottak a reakciók, túl gyorsak a következtetések, és nekem kicsit hiányzott az ijedtség, a sokk meg némi pánik. Oké, hogy jó, hogy ennyire hideg fejjel és racionálisan tudnak gondolkodni, én nagyon élveztem, de átlagemberek esetében ez sem nem indokolt, sem nem természetes ennyire.

Erre épül rá a nyolc szereplő személyes háttere, amiért még a bevezető viszonylag hosszúnak tűnő 15 percét is érdemes átvészelni, meg utána az időnkénti csevegéseket, mert azokból derül ki, hogy ki milyen viszonyban van a többiekkel és önmagával. Ez sem másabb, mint ahogy a Triangle baráti társasága egy kis vitorlázásra indult, aztán mi lett belőle, de a Coherence kapcsolati hálója valamivel összetettebb és lényegesebb is, még ha nem is annyira mély, mint mondjuk Jessé és Tommyé volt ott. Az is egy remek eleme a filmnek, hogy ki milyen ember, ki kiért aggódik vagy kivel szemben bizalmatlan, és ez egyszer-kétszer olyan kérdésekig is elvezet, hogy ki hogyan tudja motiválni saját magát olyan dolgokra, amit maga és a társai érdekében szükségesnek tűnik megtenni. A legjobb, ahogy a drámai vonal a vége felé kiteljesedik...

Spoiler:
 

A szűkös stáb (az imdb szerint a színészekkel együtt is alig voltak kéttucatnyian) a helyzetből, az igazán ötletesen kitalált, többfunkciós kellékekből és az alacsony költségvetésből egy kellemesen szórakoztató és feszült film majd' minden elemét összedolgozta... volna, ha nem lett volna ott az operatőr és a vágó. Előbbi azzal ment az agyamra, hogy úgy csinált, mintha ez egy kézikamerás film lenne, miközben nem az, így aztán össze-vissza bénázott a fókusszal meg a képstabilitással, a vágó meg vélhetően hentesbárdot használhatott a vágásnál, már eleve azért, mert a jelenetek között csak feketeség van egy-két másodpercig, de semmi fade vagy bármilyen effekt, néha meg a párbeszédek befejezését is alig várta meg, hogy újra "lecsaphasson".

Sokan már az év sci-fijének emlegetik ezt a filmet, de attól azért messze van. Ha csak a kisköltségvetésű vonalat nézem, akkor talán megállhat a dolog, mert az általam idén látottak közül tényleg kimagaslik. Én azt merem bevállalni, hogy elég közel áll ahhoz a léchez, amit a Triangle és az Exam nálam felállított, és legfeljebb annyival másabb ezeknél, hogy az események egymást követő láncolata és annak követése kevésbé hangsúlyos; itt azok "hullámvasútja" az élmény, és egy-egy pillanatra túl is lép az "etalonokon". Artu mellett külön ajánlom a Coherence-t Remonak is...

Spoiler:
 

9/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Dec. 28, 2014 1:25 pm

Niwrok írta:
.
Coherence


Nyolc ember, pontosabban egy négy párból álló baráti társaság gyűlik össze egyikük házában egy közös vacsorára. A vacsora közben izgatott beszélgetés indul, amikor egyikük elmeséli a többieknek, idefelé jövet tönkrement a telefonja, ráadásul elég furcsán: amikor telefonált rajta, egyszer csak szétrepedt a kijelzője. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy ezt talán az az üstökös okozta, amelyik azon az estén halad el a Föld közelében, és máris az a téma, hogy az emberek évszázadok óta milyen babonás félelemmel vannak az üstökösök iránt, és hogy melyiknek a (vélt) hatásáról ki milyen borzongató történeteket hallott vagy olvasott. Hogy ez az üstökös is okot adjon a tőle való ijedtségre, hirtelen elmegy az áram, ezért a társaság gyertyákat gyújt meg fényrudakat vesznek elő, majd kimennek az utcára, hogy lássák, milyen szép a fényes csóvát húzó üstökös, és hogy az egész környéken nincs villany, kivéve egyetlen egy házat pár saroknyira. Kíváncsiságból, hogy az ottaniaknak honnan van áramuk, esetleg van-e vonalas telefonjuk, amivel kapcsolatba léphetnének a rokonokkal (mert mostanra már egyikük mobilja sem működik), ezért ketten átmennek megnézni a másik házat.


Sokan már az év sci-fijének emlegetik ezt a filmet, de attól azért messze van. Ha csak a kisköltségvetésű vonalat nézem, akkor talán megállhat a dolog, mert az általam idén látottak közül tényleg kimagaslik. Én azt merem bevállalni, hogy elég közel áll ahhoz a léchez, amit a Triangle és az Exam nálam felállított, és legfeljebb annyival másabb ezeknél, hogy az események egymást követő láncolata és annak követése kevésbé hangsúlyos; itt azok "hullámvasútja" az élmény, és egy-egy pillanatra túl is lép az "etalonokon". Artu mellett külön ajánlom a Coherence-t Remonak is...



9/10
.

Az eleje olyan, mint a Vég scratch ... köszi a kedves szavakat, sort fogok rá keríteni, ígérem. Wink


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Dec. 30, 2014 2:52 pm

Niwrok írta:
.
Locke

Nem véletlen, hogy írtam bármiről, más filmekről, a saját hülyeségeimről, Hardyról, a rendezőről, csak a Locke-ról ne kelljen. Ha valakinek kevés, még nagyon szívesen írok Locke BMW-jének belső teréről, az elsuhanó utcai fények szivárványosságáról, a film magyar vonatkozásairól, de bővebb indokot magától a filmtől kell kapnotok az értékelésemre. Utána beszélhetünk tartalmi kérdésekről...

9,5/10
.

Zseniális mozi, egyetértek. peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Dec. 30, 2014 5:00 pm

Niwrok írta:
.
Coherence

9/10

A +1-et még mindig nem mertem bevállalni, de az alapján, amit írtál, ezzel nem hezitálnék annyira, már, ha valaki egyszer behozza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Libanoni keringő / Waltz With Bashir   Kedd. Dec. 30, 2014 10:27 pm

.
Libanoni keringő / Waltz With Bashir



"Annyit rajzolsz, amennyit akarsz, csak ne filmezd le!"

Évekkel korábban figyeltem fel ennek a filmnek az előzetesére, és annak ellenére, hogy ennek a konkrét háborúnak (sem) tudtam semmit a történelmi hátteréről (úgy voltam vele, hogy a film is lehet egy lehetőség ezek megismerésére), általánosságban is érdekelni kezdett egy olyan film, ami egy háborút rajzfilmes eszközökkel próbál bemutatni. Aztán valamiért elmaradt, és csak mostanában, hogy egy időre az utóbbi évek Legjobb Idegen Nyelvű Film Oscar-jelöltjeinek katalógusává lettünk, jutott eszembe megint, hiszen ez is az volt 2008-ban.

A Libanoni keringő, mint később kiderül, egy álom képeivel indít, és aminek kapcsán két volt katonatárs arról beszél, kiben milyen nyomokat hagytak az 1982-es, húsz évvel korábbi első libanoni háború eseményei. Miközben az egyikük a rémálmairól mesél, a másik rájön, hogy az a része az életének teljesen elfelejtődött számára, egyetlen emlékképet leszámítva, ahogy két társával a fénygránátok által megvilágított hotelek tengerpartjánál fürdik, és mert ez a sötét folt nagyon zavarja, ezért úgy dönt, felkeresi azokat az embereket, akik tudhatják, mi történt ott vele, segíthetnek visszahozni az emlékeit. A beszélgetések tényleg hasznosnak bizonyulnak, a férfi elkezdi felidézni, milyen volt 19 évesen a sűrűjébe kerülni egy konfliktusnak, melyeket a többiek történeteivel kiegészítve egyre közelebb jut ahhoz az emlékhez, ami a leginkább foglalkoztatja, és ami ennek a háborúnak a legvéresebb pontja volt: a mészárlás a sabrai és a shatilai menekülttáborokban.

Magából a leírásból szándékosan kihagytam egy részletet, mert ez volt a legmeglepőbb az azokban amúgy sem szűkölködő filmben: a férfi, aki az emlékeit keresi, az maga a rendező, Ari Folman, és akikkel beszélget, azok is valós személyek. Kezdetben a már említett bajtársak, és mert ők sok területét megjárták a háborúnak, így a film egy általános képet ad rajtuk keresztül, hogy zajlik az a harc, amit rémült, a megszokott környezetükből kiszakított tizenéves fiúk vívnak kb. nulla harctéri tapasztalattal, jórészt rendes felettes irányítás és esetleg megfelelő tájékoztatás nélkül. Vagyis nagyjából lőnek mindenre, ami mozog, sötétben meg mindenre. Az emlékek pedig sokrétűek, a vádaskodással és bűntudattal terhelt csodaszámba menő megmenekülés képeitől a tábori élet mindennapjain át az eltávozáson tapasztaltakig, ahol az élet a normál mederben zajlik, anélkül, hogy elérne oda a háború bűze, de akadnak képek a lerombolt, lebombázott területekről is. Ugyanakkor végig benne van egy kicsit az is, amit Folman egyik társa, majd később a pszichológus is mond, azaz hogy az emlékezet "szívesen" tölti ki az üres helyeket más emlékek képeivel, és mert a részletek ismerősek, így az ember úgy érzi, tényleg átélte azokat.

Aztán ahogy a katonatársak és a katonasztorik fogynak, Folman pedig még mindig nem emlékszik az 1982. szeptember 16-ai órákra, azt a tanácsot kapja, hogy ne csak a vele egy században levő katonák között keressen, hanem azokat is kérdezze meg, akik más okokból lehettek ott. Innentől volt még egy szürreális csavar a filmben, mert egy önéletrajzi ihletésű animációs filmet még csak-csak el tudtam képzelni, de egy dokumentumfilmet, ahol a táborok őreivel, onnan tudósító tévésekkel és a már említett pszichológussal is rajzos formában történik a beszélgetés, azt azért már nem. Annyira doku a dolog, hogy a képre még ki is írják a nevüket és titulusukat! Ez a szakasz már inkább csak a bejruti történésekre koncentrál, az ottani utcai harcokra és hogy közvetlenül mi vezetett a mészárlásokhoz, vagy inkább hogy kik hogyan keverték a lapokat, hogy az megtörténhessen, és közben kik hogyan hunytak szemet efelett, és hogy bent, a falak és a házak között mik történtek. A filmből is sok minden kiderül, de "a google a barátod", és találtam két tartalmas blogbejegyzést a témáról itt és itt azoknak, akiket mélyrehatóbban érdekel a háttér.

És hogy akkor mégis miért lehet ez rajzolt film? Menet közben több dolog is eszembe jutott, mert lehetséges, hogy az emlékek és az álmok fejünkben levő képei miatt lett ez ilyen, utalva a fenti mondatra, hogy nem a valós eseményekre emlékszünk, hanem csak azoknak egyfajta lenyomatára, ráadásul a visszaemlékezések amúgy is csak illusztrációként jelenhettek volna meg, és gondolhatták, hát akkor már miért ne legyen az egész az. Aztán bőven vannak olyan jelenetek a filmben, különösen a háborús részeknél, ahol közrejátszhatott a költséghatékonyság is, sok közülük az Apokalipszis most monumentalitásával vetekszik, egyik-másik meg is idézi azt, és ezt dollármilliós háttér nélkül lehetetlen lett volna a valóságban leforgatni. Éppen ezért viszont döbbenetes az aprólékosság, a valósághűség például a reptéri jelenetnél, ahol kifejeződik a csőlátás, kizárva a túl nyomasztó dolgokat, megpihenve egy könnyedebb gondolatban, amit a szintén kiváló lovardás rész visz tovább a direkt érzelmi sokkolásig, de ugyanígy a kutyás részek, a tank mozgása az autókkal teli szűk utcában vagy a kis montázs piros Merciről és a véletlen áldozatokról is remekek, a közben szóló zene stílszerűségével együtt. Ami meg a részletgazdagság csimborasszója lett nálam innentől, az a videónézős jelenetnél belógó mikrofon!

A háborús téma miatt gyorsan lényegtelenné válik, hogy ez most rajz vagy nem, és bár sokan még mindig ott tartanak, hogy rajzfilm=gyerekfilm, de egyszerűen vannak filmesek, akik rajzokon keresztül tudják kifejezni a legjobban a gondolataikat, érzéseiket... ahogy mondjuk '82-ben, a popkult korában egy tizenéves fiatal akár a hozzá közelebb álló képregény formátumában is megörökíthette volna a háborús élményeit a naplóírás helyett.

9/10


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 31, 2014 7:40 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Dec. 30, 2014 10:31 pm

Remo írta:

Coherence

A +1-et még mindig nem mertem bevállalni, de az alapján, amit írtál, ezzel nem hezitálnék annyira, már, ha valaki egyszer behozza.


Hát, ezt legfeljebb valamelyik alsókategóriás mozicsatornán vagy szűkkörű filmfeszten fogod tudni megnézni akkor, már ha Neutral ...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Dec. 31, 2014 12:40 am

Niwrok írta:
.
Libanoni keringő / Waltz With Bashir

Aztán valamiért elmaradt, és csak mostanában, hogy egy időre az utóbbi évek Legjobb Idegen Nyelvű Film Oscar-jelöltjeinek katalógusává lettünk, jutott eszembe megint, hiszen ez is az volt 2009-ben.

9/10
.

Smile Akkor ez az egyik... de mi lehet a másik? hmmm

Magam részéről ezt nem terveztem - eddig- , nekem a No! van a tarsolyban, de egyszerűen nem stimmel hozzá a felirat.

Mindenestre köszi! Jegyzem és majd nézem. Bár ez is erősen hangulatfüggő...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
34 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 18 ... 33, 34, 35 ... 50 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: