Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 1.0

Go down 
+5
Weide
Mr. White
Remo
R2-D2
Niwrok
9 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: A Grönholm-módszer    Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyHétf. Márc. 31, 2014 5:38 pm

.
A Grönholm-módszer / The Method / El Método


Hét jelölt érkezik egy állásinterjú utolsó fordulójára egy céges tárgyalóterembe. A szükséges formanyomtatványok kitöltése során kiderül, hogy a kiválasztás a Grönholm-módszerrel fog történni, ami a többségnek ugyan nem mond semmit, de látszik, hogy hozzászoktak már a mindenféle HR-es trükkökhöz. Erre azonban talán mégsem készültek fel. A jelentkezők előtt levő monitorokon ugyanis sorra olyan feladatok és információk jelennek meg, amik alapján megméretődnek az elveik, a képességeik, a gyengeségeik, a hibáik és a vágyaik, vagyis szinte a teljes múltjuk és jelenük. Ahogy a jelöltek egyre fogyatkoznak, a kiválasztás egyre személyesebbé válik...

Annyiszor került már szóba az Exam és más filmek kapcsán a Grönholm, hogy úgy gondoltam, ennek is itt van a helye, még ha egy majd tíz éves filmről is beszélünk. Már csak azért is, mert nekem ez a film amolyan "első fecske" volt a maga stílusában; igen, talán még a 12 dühös embert is később láttam. Teljesen véletlenül bukkantam rá a tévében, akkor csak a felétől, és teljesen rá voltam kattanva, hogy az egészet is mielőbb láthassam (szerencsére alig pár héttel később ismételték). Nagyon izgalmasnak és újszerűnek hatott az ötlet az egy szobába zárt, és szép fokozatosan egymást egy cél érdekében szétmarcangoló emberekről; pszichológiai háború egy arénában, "survival of the fittest" öltönyben... ami azóta is maximum az újszerűségéből vesztett, az izgalmasságából alig. Annyit előljáróban, hogy talán az ildomosnál többször fogok az Examra hivatkozni, ezt nézzétek el nekem... ez van, nekem már az az etalon Smile.

Már eleve a helyiségből és a környezetből indul az összehasonlítás, de igazából az alapokat leszámítva minden elem más, aminek megvannak a maga előnyei, de a hátrányai is. Itt jóval tágabb a tér, egy szűk, ablaktalan, félhomályos szoba helyett a Grönholm 95%-ban egy sokadik emeleti tárgyalóban játszódik, ahonnan lelátni az utcára, beszűrődnek onnan a zajok, a kiabálás... Az Examban külön zseniális volt, ahogy a környezetről az elején semmit sem tudva, csupán a szereplők interakciójából derültek ki annak a világnak és a konfliktusainak a részletei, amiben a jelöltek a cselekedeteik ellenére szimbólumok és archetípusok voltak "csak". Itt hús-vér embereket kísérünk be a terembe, akiknek neve van, vázlatosan bemutatott családi háttere, a helyszínt pedig a reggeli híradókból megismert, manapság már mindennapos tüntetés festi alá. Ez annyiból jobb, hogy az Exammal szemben a Grönholm bármikor, bárhol megtörténhetne, ami nekem speciel javította a beleélést... ennek árát viszont a feszültségben kellett megfizetni.

Az eddigiek és az előbb említett 95% már egy kicsit előrevetít ebből -ráadásul a maradék 5% jelentős része a film szerintem leggyengébb szakasza (a mosdós-ingcserés jelenet, amit sokadik nézésre sem értek, hogy azt úgy hogy...)-, mégpedig azt, hogy nincs igazi bezártság. A Grönholm egy többfázisú rendszer, amik között a jelöltek kávé- és ebédszünetet tarthatnak, kimehetnek a mosdóba, és az egyes fázisok sincsenek időkorláthoz kötve; mindegyik tart, ameddig tart. Nincs meg az "egy kérdés - egy válasz" és a 80 perc izgalma... cserébe viszont nincsenek trükkök sem, nem lehet csak úgy beáldozni és kijátszani egymást. Itt a küzdelem tényleg "halálig" tart, vagyis amíg nem találják meg a másik leggyengébb pontját, és azon keresztül nem tapossák bele egymást a betonba. Persze csak képletesen, mert amíg az Examban a helyzet "oldására" az erőszak időnként fizikai lett, itt végig megmarad a "csupán" lélektani hadviselés, és azon belül is leginkább a megalázás, mint fő fegyver.

Ehhez pedig az egyes feladatok kiváló keretet adnak, a szereplők pedig kiváló alanyai. Rögtön az első az, hogy hogyan tudnának a résztvevők egy morálisan helyes cselekedetből kirúgási alapot kreálni, de toronymagasan nyert nálam a "ki hogyan tenné hasznossá magát egy posztapokaliptikus bunkerben?" szituációs "játék". Ehhez meg ott vannak a remek "bábok": a 40-es üzletasszony, a soviniszta, a simulékony, az idealista, a beépített ember, és az "egyszer már lefeküdtünk" párocska. Az ő kapcsolatuk, múltjuk is egyéni színt ad a Grönholmnak, hiszen az Exam külön arra épített, hogy a szereplőknek még véletlenül se legyen a vizsgaszobán túli kapcsolata.

Ha már a feladatok: még sokadszor nézve is a meglepetés erejével hatott, hogy milyen "készségek" lehetnek a felmérés tárgyai, hiszen ezeknek a teszteknek az lenne a lényege, hogy vizsgálhatóvá tegyék azokat a képességeket, tulajdonságokat, személyiségjegyeket, amiket az adott állás betöltésénél szükségesnek ítélnek. Nekem kicsit hátborzongató, hogy ezek a "készségek" bármilyen munkánál is szükségesek lehetnek... de hogy mégis milyen pozíciónál, arra a Grönholm elég sajátos választ ad.

Spoiler:

Összefoglalóan a Grönholm-módszer egy remek kis kamaradarab (amennyire tudom, ezt is játsszák színházak), inkább a valós és konkrét (munkaerő-piaci/gazdasági) problémákra kiélezetten, de éppúgy általánosságban is bemutatva az emberek közötti versengést egy állásért. Pedig akkor még hol volt a 2008-as válság, annak nyomán meg a 26%-os teljes és a 60%-os 25 év alatti munkanélküliség Spanyolországban...  

8,5/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyHétf. Márc. 31, 2014 7:28 pm

Niwrok írta:


A Grönholm-módszer / The Method / El Método
8,5/10


KÖSZI!!!! Egy újabb néznivaló, amire biztosan sort kerítek hamarosan. Bár tegnap vége lett a TWD S04-nek, úgyhogy egy hétre eltűnök, de ez a Grönholm bassza a csőrömet... Smile

Niwrok írta:
.

toronymagasan nyert nálam a "ki hogyan tenné hasznossá magát egy posztapokaliptikus bunkerben?" szituációs "játék".

.

Azaz a The philosophers...
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: A nő / Her   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptySzomb. Ápr. 05, 2014 12:31 am

.
A nő / Her


Az üdvözlőlap-íróként dolgozó Theodore elhúzódó válása miatt egyre rosszabbul érzi magát, kezd bezárkózni, elszakadni a rokonaitól és a barátaitól. Páran még ugyan próbálkoznak vele, hogy kirángassák a depresszióból, például egy kvázi-vakrandi leszervezésével, de általában ezek olyan kínosan végződnek, hogy csak rosszabb lesz tőlük a helyzet, mint volt. Theo egy nap felfigyel egy érdekes hirdetésre, ami egy személyre szabott, mesterséges intelligenciával rendelkező operációs rendszerről szól, ami nem pusztán elindítja a programokat és kezeli a levelezést, hanem a felhasználó reakcióiból tanulva fejleszti saját funkcióját és személyiségét. A férfi szkeptikusan fogadja a dolgot, de amikor az installálás után, pár egyszerű beállítást elvégezve az OS1 már Samanthaként mutatkozik be, és Theo jobbat beszélget vele, mint előtte bármikor. A felhasználó-szoftver viszony egyre inkább barátsággá alakul, ahogy Theo mind jobban kezdi megkapni azt a figyelmet és ösztönzést Samanthától, ami hiányzott az életéből, és ahogy kiderül, mennyire egy hullámhosszon vannak, az érzelmeknek és a vágyaknak is egyre kevésbé lehet gátat szabni.

Mint Oscar-jelölt filmre voltam kíváncsi rá; maga a történet, a koncepció, és Amy Adamsen kívül igazából nem fogott meg annyira semmi benne. Az előzetesekből az jött le, hogy A nő alig lesz több, mint mondjuk a Lambert-féle I love you (a fütyülős kulcstartós, hátha így jobban beugrik) jócskán modernizált változata, de azon kívül is láttam már sok olyan filmet, sok olyan monodrámát, ahol valamilyen társadalmi, érzelmi vagy fizikai funkciót valamifajta eszköz vett át, és ebből alakult ki később a konfliktus. Férfi-nő viszonyában két film szokott beugrani, a Műanyag szerető és a Plasztik szerelem, és függetlenül attól, hogy akár ikrek is lehetnek a koncepció alapján (a guminő, mint póteszköz), de teljesen más úton indulva el még a műfajuk is más. Előbbinél rendesen dominál a pszicho-thriller, míg a Plasztik egy kedves, bár mélyen drámai történeten keresztül mutatja be, milyen az, amikor valaki nem testi szükségleteit éli ki a guminőn, hanem a lelkieket, egy tanulási folyamatot... de mert a Plasztikról előbb-utóbb úgyis írni fogok, egyelőre ennyi is elég lesz Smile.

Csakhogy A nő a felsoroltakkal és igazából az eddig látott hasonló filmek többségével szemben nem monodráma. Persze ott van Theo, meg az, hogy hogyan dolgozza fel a válást, hogyan rohanják meg az emlékek, valahányszor a feleségére, Catherine-re gondol, és hogy ebbe az érzelmi hullámverésbe hogyan csöppen bele Samantha, hogyan csendesíti el azt, és utána (naná!), hogyan kavarja fel azokat megint. Önmagában Theo és Samantha kapcsolata is éppen elég rágódnivalót ad az arra fogékonyaknak, hiszen attól, hogy valami póteszköz lehet bizonyos igényekre, attól még képtelennek bizonyulhat más funkciók betöltésére. Vagy éppen lehet fantasztikusan újszerű és kényelmes érzés valaki olyannal kapcsolatot kezdeni, aki nem hozza magával a pszichózisait és a görcseit egy kapcsolatba, még akkor is, ha folyamatosan tapasztalatokat gyűjtve a világról idővel csinál magának párat, ahogy kell, mondjuk a saját korlátainak felismerésén keresztül. További árnyalatokat ad ehhez a drámához a többi szereplő, értelemszerűen leginkább nőkkel a központban, mint mondjuk Theo kollégája és jó barátja, Amy, és persze Samantha, de még akár Catherine is. Az ő érzelmeiket, néha csak röviden, de annál intenzívebben mutatja be a film; a feleség pillanatnyi hezitálásával az egyik jelenetben például oldalakat lehetne megtölteni.

A nő ugyanis sokkal tágabb, mint pár ember személyes drámája; az majdnem érdekesebb volt náluk, hosszabb beszélgetés alapja lehetne, hogy egyáltalán milyen az a világ, amiben A nő eseményei így megtörténhetnek. Az, amelyikben az üdvözlőlap-írás ekkora iparággá nőhetett, ilyen szinten kiváltva az emberek közti kommunikációt, miközben az emberek kvázi folyamatosan magukban beszélnek, az utcán is, mert az írásos kapcsolattartást még a gépekkel is teljesen kiváltotta a szóbeli utasítgatás, a testbeszédről nem is beszélve. Az, amelyikben a "macskás" jelenet megtörténhet ilyen reakcióval (ami után bizonyos dolgok már tutira nem lesznek olyanok, mint előtte voltak Smile). Végül pedig az, amelyikben a maga természetességében reagálnak egyesek Theo azon mondatára, hogy "Egy géppel randizom". Lehet egy kicsit futurisztikus földi világnak tekinteni, akad benne vastagon társadalomkritika, Jonze neve önmagában hozza magával a szürrealitást... de nekem igazából egyik sem volt, hanem mint egy alternatív valóság jelenik meg. Egy olyan társadalomként, ami még a mienknél is fogyatékosabb érzelmileg és kommunikációs szinten, akik még a mienknél is jobban kötődik a számítógépes (de igazából bármilyen mesterséges, virtuális) kapcsolataihoz, de mindez nem az emberi degeneráció újabb állomása (még ha a hajlam meg is van benne), csak náluk egyszerűen így alakult ki, és a mienktől részben eltérő folyamatot jár végig.

Spoiler:

Szóval A nőt az időnkénti melankolikus lassúsága és mélypontjai ellenére is csak ajánlani tudom, mint egy párhuzamos világ pszichológiai tanulmányát az emberi kapcsolatokról, mert érdekes szereplőkkel operál, és még érdekesebb kérdésekkel látja el a nézőit.

9/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptySzomb. Ápr. 05, 2014 12:46 pm

Niwrok írta:
.
Szóval A nőt az időnkénti melankolikus lassúsága és mélypontjai ellenére is csak ajánlani tudom, mint egy párhuzamos világ pszichológiai tanulmányát az emberi kapcsolatokról, mert érdekes szereplőkkel operál, és még érdekesebb kérdésekkel látja el a nézőit.

9/10
.

Ezt én is megnézem majd, de nem moziban. Nem is játszanak ilyet, úgyhogy esélyem sincs rá...
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptySzomb. Ápr. 05, 2014 4:30 pm

R2-D2 írta:

Ezt én is megnézem majd, de nem moziban. Nem is játszanak ilyet, úgyhogy esélyem sincs rá...


Na ne félj, nálunk sem viszik túlzásba Smile . Van valami Moziünnep nevű izé, és az Oscar-jelöltek közül vetítenek hármat (12 év rabszolgaság, A nő, Mielőtt meghaltam), össz-vissz két-két előadással.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptySzomb. Ápr. 05, 2014 4:50 pm

Niwrok írta:

Na ne félj, nálunk sem viszik túlzásba Smile. Van valami Moziünnep nevű izé, és az Oscar-jelöltek közül vetítenek hármat (12 év rabszolgaság, A nő, Mielőtt meghaltam), össz-vissz két-két előadással.
.

A Mielőtt meghaltamról még nem ismerem véleményed. Arról mindenképp várom! Wink
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyVas. Ápr. 06, 2014 10:09 am

R2-D2 írta:

A Mielőtt meghaltamról még nem ismerem véleményed. Arról mindenképp várom! Wink


Ez talán azért van, mert nem láttam... tegnapig Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Mielőtt meghaltam / Dallas Buyers Club   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyVas. Ápr. 06, 2014 10:11 am

.
Mielőtt meghaltam / Dallas Buyers Club


Ezt sem véletlen, hogy megszórták Oscar-jelölésekkel és díjakkal, bár ezúttal is meglepett kicsit, hogy erről így filmet lehetett csinálni, és vajon mi lehetett az oka... De mindegy, a lényeg, hogy kommersz-futószalag mellett azért csak készül még Hollywoodban egy-egy értő kézzel készült, minőségi darab is, ami két szálon, két műfajban is remekel, és külön tetszett, hogy a magyar és az angol cím milyen frappánsan foglalja össze ezeket.

A "Mielőtt meghaltam", igaz, csak részben, de az, amiről a drámai szál szól, vagyis hogy az újabban kicsit betegeskedő, de amúgy az életet, a whiskey-t, a kokót, a nőket és a rodeót kétpofára faló Ronnal közli az orvosa, hogy AIDS-es, és hogy már csak kábé egy hónapja van hátra. Ron innentől pedig nem csak a betegségével, hanem a betegségével járó előítéletekkel is együtt kell, hogy éljen. Mert ha ugye a statisztika azt mondja, hogy az HIV-et 71%-ban homoszexuális érintkezés útján kapják meg a betegek (miközben a védekezés nélküli szex 5%-kal kullog ezen lista végén), akkor könnyen alakul ki Ron olajfúrásokon dolgozó kollégáiban, ivócimboráiban, szomszédaiban, stb. az a vélemény, hogy Ron egy "rohadt köcsög". Miközben nem az... nagyon nem. Ellenben az a fajta, aki csak rövid időre engedi meg magának az összeroskadást, gyakorlatilag a halál öt fázisa közül rögtön a harmadikra ugrik (alkudozás), és ott is marad szinte végig. Az első pillanattól kezdve keresi a módját, hogy hogyan lehetne, ha nem is meggyógyulni, de legalább meghosszabbítani azt a nyamvadt 30 napot.

Matthew McConaughey ideális választás volt erre a szerepre, még ha a sok könnyedebb darab után csak egy-két éve kezdik megtalálni a komolyabb, drámai szerepekkel. Én speciel ki sem néztem volna belőle ezt a fajta átlényegülést, amivel Ront életre kelti, aminek csak technikai eszköze a fogyás meg a sminkes. Ezek kevesek lennének ahhoz, hogy igazán hiteles legyen a kocsmai jelenet a munkatársakkal való első találkozással, vagy a nagyvilági csajozógép az étteremben.

Aztán ott az angol cím, a "Dallas Buyers Club" (DBC), ami a film másik aspektusát, az orvosit emeli ki. A film az AIDS felfedezésének azon szakaszában játszódik, amikor a járvány megfékezésére, de még inkább a halálfélelemmel küzdő, egyre elkeseredettebb betegek megnyugtatására változó eredményességű kísérleti gyógyszerek bukkantak fel a világ minden táján. Szépen hangzik, hogy "az egészség nem üzlet", de amíg az embereknek szükségletei vannak, amit saját közösségükön belül nem tudnak kielégíteni, míg mások ebből a szükségletből akarnak megélni, plusz amíg létezni fog a kapzsiság, addig az bizony üzlet lesz... ahogy minden más is. Így aztán a továbbélésért harcoló Ron a gyógyszergyárak csataterén találja magát, amik a "támogatásaikon", kampányturnéikon, orvoslátogatóikon túl akár hatósági eszközöket is igénybe tudnak venni, hogy a saját pozícióikat erősítsék és/vagy a másikét gyengítsék. Például kiderül, hogy az USÁ-ban általánosan alkalmazott szer inkább árt, mint használ, a betegek legfeljebb a betegség és a mellékhatások miatt szükségessé váló vérátömlesztéstől lesznek jobban? Hogy más országok gyógyszergyárainak termékei bizonyítottan hatékonyabbak, igaz, ez csak a kevesekhez eljutó nemzetközi orvosi szaklapokból derül ki, ráadásul eredményes alternatív gyógymódok is vannak, például vitaminkúrák? Akkor már csak ugye el kell intézni, hogy ezek a hatékonyabb külföldi gyógyszerek "sajnos" pont ne kapják meg a forgalmazáshoz szükséges engedélyeket, a "csempészett" vitaminokat meg mondvacsinált okokkal el lehessen kobozni, és már minden meg is van "oldva". A betegek úgysem tudnak a jobb szerekről, már azért is hálásak, ha akár egy nappal tovább élnek, aki panaszkodna, az meg úgysem fog, hiszen meghalt...

A DBC és a többi Buyers Club annak a leleményességnek lesz az eszköze, amivel a jogi kiskapukat kihasználva Ron és társai egy alternatív gyógyszer-ellátó központot kezdenek üzemeltetni. Mert bizony, ha az embereknek választani kell a törvények betartása és a továbbélés között, akkor az utóbbit fogják választani, főleg, ha ezen jogszabályok indoklása legtöbb esetben az is lehetne, hogy "Csak!", és céljuknak leginkább az látszik, hogy a betegek sorsa másodlagos legyen a gyógyszergyárak profitja mellett. Nagyon jól átjön, ahogy még az olyan élvhajhász emberek is felismerik, mint Ron, hogy a tudás felelősség, hogy ha tud olyan kezelésről, ami neki működött, akkor joga van ezekről másnak is tudni, az más csak bónusz, hogy segíteni is akar eljuttatni a betegekhez ezeket, bármit kavarnak is a törvényekkel, bárhogy tesznek is keresztbe a hatóságok... még ha pénzért is teszi ezt, mert a vitamin sincs ingyen, még Jézus koporsójának őrzése sem.... na meg ott vannak azok a fránya arany Rolexek... Az egészség, a jobb-lét Ron esetében is üzlet, de legalább arra figyel, hogy a beteg legyen az első benne, és ezzel az elvvel lesz igazán veszélyes konkurense a gyógyszergyáraknak. Ha az állandó halálfélelemből és a betegségek jelenlétéből eredő drámai feszültség nem lenne elég (pedig az), akkor Ron küzdelme a gyógyszer-Góliáttal bőven kitölti a fennmaradó helyeket.  

Mindezek mellett pedig ott van a szintén kiváló korrajz a 80-as évek közepének Dallasáról, kiélezve természetesen az AIDS-problémakörre. A vizuális rész, a hangulat is bejött, de sokat adtak a filmhez a Ron körüli mellékszereplők is, a hivatali emberek, az orvosok, a barátok (Steve Zahn például nagyon rövid jelenetei alatt is emlékezetes volt), de főleg Rayon (azaz Jared Leto). Mivel Ron a csendesen szenvedő fajta, akit az üzlet és a saját továbbélésének hajszolása is az érzelmei elrejtésére ösztönöz, így Rayon a tipikus (71%-nyi) AIDS-es ebben a filmben, akin keresztül igazán megnyilvánul az összes önpusztítás és halálfélelem, előítélet és kiközösítés, ami Ronnál "csak" annyi, hogy rendszeresen kortyolgat a laposüvegéből, meg szippant egy-egy csík kokaint, de mert ezeket előtte is csinálta, annyira nem feltűnő a dolog. Remekül egészítik ki egymást, mind szerepük, mind stílusuk szerint, éppen a különbözőségeik teszik őket tökéletes párossá, amiben a közös sors még az elutasítást is barátsággá tudja szelídíteni. A harmadik kiemelt szereplő a Jennifer Gardner alakította dokinő, akitől sajnos csak langyos romantikázást és egy kicsit klisés lázadozást láttam, ő "csak" azoknak az orvosoknak lett a szimbóluma a filmben, akik elutasítják, de legalábbis szóvá teszik, ami a lobbik által megszédített orvostársadalomban rosszul működik.  

Ő és a karaktere volt ennek a filmnek az egyik gyengébb pontja nálam, és talán az az apróság tűnt fel utólag, hogy bár életrajzi filmként hiteles, a kevés valóban "mozgatott" szereplő inkább emberi érzésekkel felruházott szimbólum, mint ember. De ezek jelentéktelenek az élményhez képest, amit a film ad (ahol még a bő két órás játékidő is szinte észrevétlenül telik el), és a minőséghez képest, amit képvisel.

9/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyVas. Ápr. 06, 2014 11:31 am

Niwrok írta:
.
Mielőtt meghaltam / Dallas Buyers Club

9/10
.

LIKE!!!!! Smile Smile

5%-al győztél. Ami egyértelműen a nemszeretemes önpusztítás megjelenítésének eredménye.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Amerika kapitány / Captain America   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyHétf. Ápr. 14, 2014 7:44 pm

.
Amerika kapitány: Az első bosszúálló / Captain America: The First Avenger


A véleményemet erről a filmről egy kérdéssel kezdeném: mit várhat a néző egy USA zászlóba csavart, magát Amerika Kapitánynak nevező képregényhőstől? A válasz nagyjából előrevetíti a film értékelését is.

Gyakorlatilag mindenből van benne, ami látványossá teheti egy olyan hős kalandjait, aki a II. világháború idején bukkant fel, és segítőivel karöltve mindig azok voltak a fő ellenfelei, akik az USA szabadságillúzióira veszélyt jelentettek. Ezért van itt szökevény zsidó tudós, okkultista nácik, multimilliárdos zseni, kémkedés, "Uncle Sam wants you" plakátok, önfeláldozó katonák, csinos pin-up girlök nemzetiszín miniszoknyában, bunkó kiképzőtiszt, bajtársak, szuperfegyverek. Mindennek közepén pedig ott a "bárkiből lehet hős"-zsáner ikonikus figurájaként Steven Rogers, aki nem agresszív vadbarom, csak utálja a tahókat, és amíg kell, ellenük folytatott küzdelme során fizikai erejét kitartással és elkötelezettséggel pótolja. Részemről ez elég szimpatikussá tette a figurát, akinek a sok nagyképű selyemfiú szuperhős mellett még azért is lehet/kell szurkolni, hogy végül megcsókolhassa a kiszemelt lányt. Nem is kell igazán több; az egésznek a hangulatát leginkább a film közepén a revüműsor ragadta meg számomra (ld. fórum), azt végigvigyorogtam; egyszerűen mindent áthat valamiféle giccses, öntelt háborús nosztalgia, és ez az öniróniának is beillő alap most tetszett. Amin viszont nem ártott volna még dolgozni, az a súlytalan fő ellenfél, a Vörös Koponya, aki attól, hogy egy narcisztikus, megalomán pszichopata, még nem lesz jó főgonosz, Hugo Weaving alakításával sem. Nála még az autója is karakteresebb volt.

Az Amerika Kapitány azonban nem csak önmagában, hanem a Bosszúállók sokadik előzményfilmjeként készült. Ezért aztán több, az egyéb szereplőkre és a korábbi előzményekre való utalást is elhelyeztek, amik segítettek kicsit összetettebbnek mutatni a filmet, mint amilyen egymagában lett volna; külön jó volt például látni egy régi/új Stark Expot. Emiatt viszont a karakter bemutatása és felépítése az akció rovására történt, a "gyárrombolásokból" például mutathattak volna egy kicsit többet is, de ez sem annyira feltűnő, hogy rosszul érezzem magam miatta.

Röviden: Az Amerika Kapitány filmként, a Bosszú Angyalai bevezetőjeként is ugyanaz a patrióta propaganda, mint ami mindig is volt, legfeljebb csak XXI. századi klisékkel és látványvilággal körítve. Ennek elfogadása nélkül be sem érdemes tenni a lemezt a lejátszóba; azzal együtt viszont különösen vicces és szórakoztató szuperhősös mozi.

8,5/10

****************************************

Amerika kapitány: A tél katonája / Captain America: The Winter Soldier


Az eredetsztori és a Bosszúállók civakodása után ideje volt megmutatni, hogy mit tudnak kezdeni egy 95 éves Amerika Kapitánnyal a jelenben. A kihívás adott volt, hiszen Rogers, ha fejlődik is, nem látványosan teszi, nem tud előrántani egy újabb géphacukát a kabátujjából, és nem sorakoznak a bosszúra éhes űrlények a küszöbénél. Vagyis a négyből a legkevésbé piackonform, nem lehet rá akkora CGI-orgiát építeni, nem alélnak el tőle a tinilányok, nem szórja a pojáca poénokat, a nézeteire pedig a legfinomabb jelző az "elavult". Talán ezért is lett a kedvencem a Bosszúállók jelenlegi gárdájából, mert nála nem lehet elalibizni a sztorit, viszont a Marvel második fázisában erőltetett lelkizés és a kétségek között őrlődés is egyedül neki áll jól. Illetve jól állna még Hulknak is, de a két Bosszúállók közötti szakaszban az ő esetében láthatóan krónikus ötlethiány lépett fel... Pedig a poszttraumás sokkból egy zsenikisfiú segítségével kimászó Vasember sem volt a komplex történetvezetés csúcsa, a Thor 2. pedig sokkal hitelesebb lenne, ha felvállalná a Loki 1. címet, lévén ha az eredeti terveknek megfelelően sokkal kevesebbet szerepelt volna, akkor az a film kb. nem is létezne. Így a Marvel második fázisának legesélyesebb versenyzőjének Steven Rogers indult nálam, az előzetes vélemények alapján pedig csak az volt a kérdés, hogy mennyit ver riválisaira.

A válaszom az, hogy sokat, igaz, némi kompromisszum árán. Kezdték azzal, hogy Amerika kapitánynak meghagyták azokat az elemeket, amiket jól csinál (a lelkizést, a hazafias propagandát és a pajzshajigálást), és a többit a múltjából és a S.H.I.E.L.D.-ből tették hozzá. Előbbiekből van egy jó kis múzeumi tárlatvezetés (afféle "Az előző rész tartalmából"), aztán volt egy látogatás egy kórházban, aminek nagyon örültem, végül pedig a nyomozás és az akciók során egyre több mindenről derül ki, hogy köze van Amerika kapitányhoz, és ahhoz, ami a jégbe fagyása előtt történt. A S.H.I.E.L.D. pedig azért kellett -sőt, szinte az egész film erről a szervezetről szól-, hogy pótolja azt a nagyívűséget és látványt, amit amúgy a pajzsával verekedő, emberfeletti erővel rendelkező, de amúgy sebezhető Rogers önmagában nehezen tudna megadni. Hogy mégse érezze magát egyedül, így megkapta maga mellé a Fekete özvegyet kísérőnek, és gründoltak mellé egy leszerelt veteránt, hogy legyen kivel futni, sörözni meg bajtársként harcolni.

Ami meglepett, és tetszett, az az volt, hogy a két újonc rendező (Anthony és Joe Russo, akik legfeljebb sorozatokat és romkomokat mutattak fel eddig) pont azt a kis vérfrissítést hozták, amire a futószalagon gyártott szuperhősmozik korában nagy szükség van. Néha talán már sok is az akrobatika, a háton átfordulások, de amit autós üldözés címszó alatt csináltak, azt tanítani kéne. Pont az autós üldözés minden ilyen film rákfenéje, amiben már régóta azon megy a verseny, hogy ki tud több és drágább autót ripityára zúzni... de ettől csak nyúlik a gumi, az utóbbi években határozottan untam ezeket. Itt viszont az átgondoltság és az összefüggések lehettek a vezérelvek, ami rég nem tapasztalt dinamikát adott ennek a sablonszerű mozielemnek... mondjuk azzal, hogy a felüljáróról lezuhanó autók nem tűnnek el a "semmiben", ahogy szoktak. Aki pedig úgy gondolja, hogy gigantikus "fémdarabok" és épületek egymásnak ütközése és felrobbanása nélkül nem élet az élet, az kénytelen lesz ugyan a fináléig, az utolsó húsz percig várni, de ott aztán kamatustul fogja megkapni, amire vágyott. Már a Bosszúállókban is ez a "fémdarab" volt az egyik kedvencem, és hogy egyszerre három is lesz belőlük, attól leesett az állam.

Mindezekkel sikerült egy, ha nem is tökéletes, de gördülékenységében szórakoztató filmet mutatni nekem. Ami párszor kizökkentett ebből, azok csak apróságok, mint például hogy a Tél katonája alcímnek nem sok értelme van. Amerika kapitányhoz több köze van a jelenlétének, mint a történet alakulásához, amúgy csak részt vesz három harcban... de majd kiderül, hogy ezzel csak a harmadik részt akarták előkészíteni, vagy ezzel a lendülettel el is felejtik a dolgot. Apropó felejtés... Kezd egyre idétlenebbül kinézni, hogy a Bosszúállók legfeljebb épp csak cameoznak egymás filmjeiben, pedig amekkora összeesküvés és akció itt zajlik, azért csak oda lehetett volna csörögni Starknak, hogy ha éppen ráér, ugyan ugorjon már be ezt-azt leverni. Ezeken túl ez is talán egy kicsivel hosszabb volt a kelleténél, de bár minden filmet csak 15-20 perccel éreznék hosszabbnak.

Szóval a karakterek, az évtizedeken átívelő kémsztori, az akció és a kevéske, de jól elhelyezett poén a második fordulóban is Steve Rogerst hozta ki nálam győztesnek. Részemről jöhet az új Bosszúállók és a harmadik fázis.

9/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyHétf. Ápr. 14, 2014 8:12 pm

Niwrok írta:
.
Amerika kapitány: Az első bosszúálló / Captain America: The First Avenger

Kezd egyre idétlenebbül kinézni, hogy a Bosszúállók legfeljebb épp csak cameoznak egymás filmjeiben, pedig amekkora összeesküvés és akció itt zajlik, azért csak oda lehetett volna csörögni Starknak, hogy ha éppen ráér, ugyan ugorjon már be ezt-azt leverni.
9/10
.

No igen, ezt már én is felvetettem a Vasember 3 esetében.

Amúgy értékelésednek örülök, holnap én is ismétlek, aztán szerdán mozi.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: The Brass Teapot   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyKedd Ápr. 15, 2014 8:56 am

.
The Brass Teapot


Alice és John nagy szerelemben és kb. hasonló nagyságú csóróságban élik házaséletük első éveit. A lány a friss végzettségével nehezen talál munkát, miközben John rúdja is kifelé áll attól a biztosítási cégtől, ahol dolgozik. Pedig minden pénzre szükségük van, a diákhitel mellett arra is alig jut pénz, hogy a házukért a bérleti díjat időre kipengessék a tahó Arnoldnak, akit még a középiskolából ismernek mindketten. Az anyagi gondokra végül úgy tűnik, egy baleset és egy régiségboltból ellopott csicsás teáskanna lesz a megoldás, mert Alice rájön, a kannának varázsereje van: ha valaki megérinti a kannát, és utána valami fájdalom éri az ereklye hatósugarában, akkor afféle "vigaszdíjként" a kanna pénzt ad. Johnt is bevonva a varázslatba a pár megindul a fájdalmas meggazdagodás útján, amely során nem csak az derül ki, hogy a kannának megvannak a maga kis trükkjei (pl.: hogy más szabályok szerint működik, mint ahogy eredetileg gondolták), hanem az is, hogy többen már régóta keresik ezt a varázstárgyat...

Ha már elhamarkodottan kiraktam a fejlécbe, és az előzetesét is ajánlottam, nem igazán lett volna ildomos elhallgatnom, amikor végre megnézhetem ezt a filmet... még ha nem is a beígért magyarországi bemutatón történt ez. Mindegy is, valamit benéztem Smile. A lényeg, hogy nagyon szimpatikusnak tűnt ez a bolondos kis tanmese a kapzsiságról, ami talán egy kicsit sekélyesnek hathat az olyan összetett és komor darabok fényében, mint a Doboz, de tetszett az előzetesek fanyar humora, és kíváncsivá tett, hogy meddig megy el Alice és John a pénzért. Főleg, hogy itt nincs meg a gombnyomogatás rejtélyessége és távolságtartó önámítása; ez az igazi "pain & gain", ahol "előrefizetés" van, aztán a kanna árazza be, hogy melyik fájdalom mennyit ér.

Elsőre persze még mókás, ahogy ez a két lüke össze-vissza töri-zúzza-üti-vágja-égeti magát, a legjobbakat pedig azon mosolyogtam, ahogy rájönnek, lehetnek egészen alternatív módjai is a fájdalomnak, amivel mondjuk 200.000 dollár fölé tudják kerekíteni a vagyonukat. Aztán ahogy kiismerik a kannát, és ezzel együtt a fájdalom okozásának "művészetét", úgy lesz a kanna, és ennek nyomán ők is egyre elszántabbak, főleg, hogy már az elején próbálnak határt szabni maguknak: ha elérik az egymillió dollárt, megszabadulnak a kannától. Ez azonban egyre elérhetetlenebbnek tűnik, ahogy a lehetőségek fokozatosan kimerülnek, mert a kanna legnagyobb trükkje, hogy ugyanaz a fájdalom egyre kevesebbet ér; míg egy hajsütővassal megégetés vagy az ágy sarkába rúgás után kezdetben vígan köpi a százasokat, a vége felé már csak egy-egy bánatos öt- vagy egydollárosra bukkan a párocska az edény alján. Így lesz a vagyon lehetőségéből megélhetési mazochizmus...

A történetben kevés a csavar, a szereplők pedig elég sablonosak, de mert egy felnőtt meséről van szó, így ez igazából adott volt. Például ilyen a két baráti, szintén az iskolából ismert házaspár, akik közül az elején a sznobok csak muszájból tűrik meg Alice-éket, míg ők a hozzájuk hasonló csórókkal múlatják az időt. Aztán a pénzzel fordul a dolog, gazdagék lesznek a legjobb shopping-barinők, míg a kevésbé vagyonosak elkezdenek öntelt hólyagokként gondolni az újgazdagokra. Kell persze bölcs tanító is, ezúttal egy kínai muzeológus személyében, és a kannában megtestesülő veszélyek érzékeltetésére két ortodox zsidó. Aki egyébként ebben leli "örömét", az utóbbiak kapcsán találhat némi valláskritikát is, lévén a kanna oldalán akkora Dávid-csillag van, hogy majdnem lelóg róla. Az egyetlen probléma ezekkel a figurákkal az a kapitális és értelmetlen hülyeség volt, ahogy bekerültek a történetbe, főleg a kínai; ő úgy szerez tudomást a kannáról, hogy John elviszi azt egy élőben vetített (?!), interaktív tévés aukcióra(?!), ahol nyíltan felbecsülteti a kannát, hadd jöjjön az összes hülye, mint méhek a mézre... a kínai meg Kínában pont ezt a műsort nézi...

De legalább minden sablonon és butaságon átsegített a két főszereplő jópofa szimpatikussága, már amennyire "megélhetési mazochisták" tetszhetnek... Az összes kapzsiság, léhaság és könnyelműség mellett is ott van az, hogy mennyire összetartoznak, mennyire odavannak egymásért. Pedig próbának nagyon jó a kanna, lévén leginkább egymást bántják, de persze csak szeretetből Smile...

Spoiler:

Hasonlóan jól működik a fokozatosság, egyre drámaibb és nehezebb döntéseket kell meghozniuk a kanna miatt, a főszereplők (Juno Temple és Michael Angarano) pedig nem csak a bulizást és az egymás iránti rajongást tudják kifejezni hitelesen, hanem ezeknek a drámáknak is mélységet tudnak adni. Még akkor is, ha ez a film egy pillanatra sem tagadja, hogy mese, és a küldetését is meseként teljesíti be, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

8/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyKedd Ápr. 15, 2014 3:18 pm

Niwrok írta:
.
The Brass Teapot

8/10
.

Akkora ökörségnek hangzik... de egyben tök ígéretes is. Most megint Te mondtál olyat, amiről nem hallottam (azért ebből van több), úgyhogy jegyzem és majd nézem. Köszi! Smile
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyKedd Ápr. 15, 2014 4:50 pm

R2-D2 írta:

The Brass Teapot

Akkora ökörségnek hangzik... de egyben tök ígéretes is.


És pont ilyen is Smile .
De az is igaz, hogy ma mosolyogtam, amikor csak eszembe jutott egy-két jelenete, és már várom, hogy újranézzem Smile .

"There is nothing evil about wanting more!"... khmm Wink ...
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Bates Motel S1   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 EmptyVas. Ápr. 20, 2014 12:35 am

.
Bates Motel S1


Mostanában egyre gyakoribbak a minisorozatok, ezzel pedig egy újabb akadály hárult el az elől, hogy az engem érdeklő témákban vagy műfajokban készülőket megnézzem... még ha így persze egyre nehezebb is szelektálni ezek között. Csak az elmúlt másfél évben indult vagy nyolc-tíz olyan, amit szívesen látnék... aztán majd meglátjuk, hogy ebből mennyi jön ténylegesen össze. Az első ezek közül végülis a Bates Motel lett, nem is azért, mert olyan jókat olvastam róla (pedig de), vagy mert annyira rajongója lennék a Psychonak (sőt, bevallom, én ezt a "hiányosságomat" csak tavaly pótoltam), hanem mert Vera Farmiga játszotta a női főszerepet, aki folyamatosan lépked egyre feljebb a kedvenc színésznőim listáján.

A készítők elcsúsztatták egy kicsit az idősíkokat, mert a Bates Motel a jelenben játszódik, de azt az időszakot dolgozza fel, amikor a tinédzser Norman Bates még együtt lakott a kedves mamával, sőt, az apja halála után éppcsak hogy beköltöztek a később hírhedtté váló házba, és elkezdik üzemeltetni a motelt. Mivel a nézők többsége ismeri a "jövőt", így már eleve attól feszültséggel teliek és borzongatóak lesznek a filmbeli jelenetek, hogy tudjuk, a két főszereplőnek mi lesz a sorsa, még ha csak évek múlva is. Ez a gerince a sorozatnak, ahogy az írók szép fokozatosan adagolják a jeleket, az okokat, amik mind-mind oda vezetnek, hogy a most még csak kicsit lázadó, de amúgy jószándékúan stréber már nem randizgatni akar a lányokkal/nőkkel, hanem álruhában leszúrni őket a zuhany alatt, és hogy a most még gondokkal-kétségekkel teli, de amúgy életvidám Norma is ott és úgy fogja végezni, ahol és ahogy.

Azzal persze még nehéz lett volna megtölteni egy (sőt, ha jól emlékszem, most már lassacskán három) évadot, hogy Norma és Norman dacosan ülnek egymással szemben, az anya kényszerrel tartja a szoknyája mellett a fiacskáját, néha meg fenyegetően néznek valakire vagy legyilkolnak ezt-azt, aki betéved hozzájuk (nem kell félni, abból sem lesz hiány, de erről majd mindjárt), ezért a következő lépés az volt, hogy kibővítették a Bates Motel "univerzumát". Például rögtön a már említett családi háttérrel, hogy ugyan csak pár másodpercre és már holtan, de látjuk Norman apját, és lassacskán az is kiderül, hogy Normannek van egy féltestvére Norma előző házasságából. Nos, Dylan is egy jó indok, hogy az anya miért kezdi és próbálja a széltől is óvni Normant, mert jól látszik, az első fiúval az összes lehetséges szülői akadályon elbukott, Dylanből "rossz társaságban" alvilági figura vált... amit Norma Normannel próbál korrigálni, és hát tudjuk, hogy mennyire átesett ezzel a ló túloldalára. De ugyanúgy "remek" alap a sorozatgyilkossá válás felé vezető úton már eleve a motel, mert bizony annak is megvan a saját múltja, aminek első jele egy padlószőnyeg alól előbukkanó jegyzetfüzet mindenféle mangás rajzokkal, amik igencsak megmozgatják Norman fantáziáját.

Még kijjebb haladva aztán ott van a motelnek helyet adó, festői tengerparti kisváros, White Pine Bay, ami elsőre ideális helynek tűnik, hogy a múltjukat hátrahagyni igyekvő Batesék új és nyugodt életet kezdjenek... de ebből csak az új fog sikerülni. White Pine Bay ugyanis csak a felszínen nyugodt, de alatta tekeregnek a viperák, és ahogy az egyik szereplő mondja, hiába tűnik itt idillinek minden, ennek bizony valakik, valahol megfizetik az árát: "Az itteniek máshogy intézik a dolgaikat, de elintézik". Norma és Norman nélkül is zajlanak az események, hiszen ők szinte még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe, és máris megugrik az egy négyzetkilométerre eső hullák száma, de van egy kómába kerülő beteg, előkerült egy húsklopfoló és pár AK, és mindezt úgy, hogy a kisebb mellékrejtényeket még meg sem említettem, pedig abból is akad. És ez, amit így elmondtam, csak a lájtos kis bevezetés, konkrétan a második rész vége, úgyhogy lesz ez ennél még vadabb is. Sosem gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani, de ez a sorozat már majdnem túl gyors, ami szokatlanságában baromi jó, hiszen a tévés műfajban nem túl gyakori, hogy az embernek kapkodnia kell a fejét, annyi minden történik szinte párhuzamosan. Főleg, hogy futószalagon jöttek a kirakós darabjai, amiket mind-mind bele kellett illeszteni Norman személyiségébe és jövőbeli tetteibe.

Szóval feszültségben és akcióban nem lesz hiány, mindkettő majdnem pontosan van adagolva, így minél jobban elandalodik a néző a szereplők időnkénti romantikázását látva, annál biztosabb, hogy éppen valami ütős jelenetet készítenek elő. A stáb nem aknázza ki ugyan teljesen a Bates-ház és a motel környékében rejlő, baljós atmoszférát, sőt, érezhetően több a poénkodás és a lazulás az évad második felében, de ettől még kiváló munkát végeztek. Akárhányszor kezdtem el nézni, kb. két perc kellett ahhoz, hogy beszippantson a hangulat, és a főcímre már biztosan volt legalább egy kétértelmű nézés vagy mondat, amitől jelképesen kirázott a hideg. A poénokról meg annyit, hogy legalább a thrilleres jeleneteken túl is szórakoztató volt, és lehet, hogy csak az én hibám, de egyre többször nevettem el magam drámainak vagy érzelmesnek szánt jelenetek során, például hogy Norma milyen átkozottul pocsékan hazudik, a "műkutya" után meg meg is kellett állítanom egy kicsit a filmet, annyira szándékolatlanul lett annyira vicces. Butaság is talán csak egy tűnt fel -persze nem számítva azokat, amik időnként kellettek, hogy továbblendítsék a történetet vagy új vadhajtást jelentettek a sztoriban, és ha nem zavaró, elfogadom ezeket egy sorozat velejáróiként-, még rögtön az elején, amikor Normannek bemutatkozik az egyik osztálytársa azzal, hogy együtt járnak irodalomra, és felmerült bennem a kérdés, hogy szegény srác vajon mekkora eséllyel nem venné észre azt az osztálytársnőjét, aki folyamatosan maga után húz egy oxigénpalackot?!

A színészek közül értelemszerűen Vera Farmiga játékát élveztem a legjobban. A hangulatváltozásai remekek, és mindig pontosan érezte azt a kis vonalat, ami a Normanért való szülői aggódás és a hisztérikus paranoia között volt... így aztán azt is tudta, mit kell csinálni ahhoz, hogy elhitesse ennek a vonalnak az átlépését. Még nem egy "Lorraine Warren", de tévés környezetben kimagaslóan jó. A nagyobb kihívás Freddie Highmore-nak jutott, mert Anthony Perkins Normanje a filmvilág ikonikus alakja, a srác filmográfiája meg csupa jófiús karakter meg mesék, bőven messze egy pszichopatától. Az irány mindenesetre jó, el tudtam hinni, hogy ebből a fiúból "lesz" egyszer Perkins, főleg azokban a kis ijesztő félmosolyokban, amikor fantáziál, meg aztán a stáb is jól dolgozik alá a ruhákkal meg a frizurával. Amit el kéne felejtenie, az a csücsörítős vicsorgás, amit kiabálás közben csinál, mert nekem rém nevetségesnek tűnik vele.

A lényeg, hogy szobát eszem ágában sem lenne foglalni a Bates Motelben, de hogy ez a sorozat azon kevesek egyike lesz, amit nem csak meg-, de újra is nézek, legkésőbb a második évad előtt, az biztos.

9/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 12:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 13 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Vissza az elejére 
12 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13 ... 39 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: