Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Tárgy: Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower Szomb. Feb. 15, 2014 11:12 pm
. Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower
Tudom, hogy lüke dolog, de az első, ami miatt ez a film gyökeret vert a fejemben, az az volt, hogy a "penészvirág" mennyire magától értetődő, és mégis különleges fordítás lett volna a sablonos "különc srác" helyett. Még akkor is, ha definíció szerint a "wallflower" nem ezt a "növényt" takarja, a bulikon a fal mellett álldogáló, visszahúzódó, "petrezselymet áruló" emberekre viszont stimmel.
Ez a fajta a főszereplő Charlie is, aki éppen középiskolai pályafutását kezdi, félénk természete miatt és barátok híján azonban nehezen találja a helyét az iskolai hierarchiában, társaságban és szívatásokban, még úgy sem, hogy a nővére végzős ugyanebben a suliban, a bátyja meg fényes focikarriert futott be az iskola színeiben. Végül a gúnyneve miatt állandóan piszkált Patrickben és az ő mostohahúgában, Samben talál barátokra, akik az iskola különceiként, saját társaságukkal járnak szívesen össze. Ez a banda lesz a kerete mindazoknak az eseményeknek, érzéseknek, hibáknak és kudarcoknak, amivel általában minden tinédzser szembenéz ebben a korban... csakhogy elejtett félmondatokból és az események olykor szerencsétlen alakulásából kiderül, Charlie ezek nélkül is nehéz emlékeket cipel magával, amiket, bárhogy próbálta, még nem sikerült feldolgoznia, csak elnyomnia.
Jó érzékkel a stáb úgy indítja a filmet, mint egy egyszerű, magának való srác első napja az új suliban, és aki -tudva, hogy pária lesz a suli kasztrendszerében- eleve úgy indul neki, hogy "csak" kb. 1.400 napot kell így eltölteni, és vége. Romantikus tinidrámának is érdekes darab lett volna, sok kis kalanddal és szerelemmel (Emma Watsonba tinédzserként belezúgni nem lehet különösebben nehéz ...), de a behozott újabb és újabb szereplők és szálak egy sokkal összetettebb személyiséggé tették Charlie-t, mint ahogy az az ilyen filmekben megszokott.
Spoiler:
Volt egy-két helyzet, amikor már egy tini-Drive-nak láttam, mert ahogy ott, Charlie-ban is sok a feszültség, ami a kedves, mosolygós írópalántát egy pillanat alatt "harci üzemmódba" rántja, ha a szerettei veszélybe kerülnek... és utána ugyanolyan kétségek látszanak az arcán, mint Drivernek. Charlienak viszont -szerencsére- nem egy zsebkendőnyi szövegkönyve van, így ő mindezt szavakba is tudja önteni .
Eredetileg, a film végén úgy 8 körül akartam pontozni, de húsz perccel később önálló életre kelt a fejemben, újabb rétegeit és kapcsolódási pontjait fedeztem fel, ez pedig a 9-es liga filmjeinek sajátossága, úgyhogy...
9/10 .
A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 11:30 am-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Azt nem tudom, hogy meglepő-e de hogy sajnálatos azt igen. Nekem is nagyon bejött a film.Egyik kedvencem, sőt még a top "10"-esben is benne van bár igaz az inkább tartalmaz 35-40 filmet mint 10-et! Valamint Niwrok rövid, de szép és lényegre törő írás volt, gratula!
R2-D2 írta:
Niwrok írta:
. Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower
9/10 .
Valahogy erről sem hallottam még... Meglepő?
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Ha végre itt a nyár (a filmben mondjuk tavasz, de ennyi írói szabadságot remélem engedtek nekem ), és meleg az idő, az ember strandra jár, mert ott lehet stírölni a csajokat, jókat bulizni, sörözni... és ahol pechére esetenként lecsócsálják róla a barlangi tavacskájukból frissen kiszabadult őspiranhák a húst.
Jól szórakoztam rajta, és ha ez nekem egy picsahorror meg tudja adni, akkor már elégedetten fogok felállni a végén. Ez meg aztán azoknak abszolút 18-as karikás kiadása. Van ugyan valami észrevehetetlen jelentőségű körítés a körzeti seriffasszony engedetlen, kapzsi kölykeiről meg a kanos fiáról, ami funkciójához képest még jó és hangulatos is lett. A lényeg ugyanis nem titkoltan az, hogy csöcsöket mutogassanak, aztán a halak lerágják ezeket a csöcsöket. Szinte már ősemberi az a bujaság és vérszomj, ami az erre nyitott elmével találkozva kielégítést nyerhet itt, 2-in-1. Ez a film ezt tudja... de csak ezt .
Ajatól én a Magasfeszültséget nem annyira szívlelem, a Sziklák szemét és a Tükröket viszont nagyon is, pont azért, amiért ezt is. Azon túl ugyanis, hogy a strandon annyi a szép és jó, közben annyi vicceset láttam, hallottam, hogy az sem zavart, hogy nem kaptam bambit. Maga a műfaj garancia a gagyira, de kellő mennyiségű munkával és ötlettel a gagyit is meg lehet színvonalasra csinálni. Az itt megvan. Aja nekem már bizonyította, hogy be tudja szaratni a közönségét (innen gratulálok azoknak, akik egy mukkanás nélkül kibírják egyedül, egy lesötétített szobában ülve az éjjeliőr Mayfair áruházban tett sétáit surroundban), és mostanra vélhetően szeretett volna valami könnyedebbet csinálni, de a saját zsáneréből nem tudott kilépni. Miért is kellett volna, ha ő ebben jó? Plusz bevont pár régebben neves, mostanában hanyagolt színészt egy nagy ökörködésbe. Ezért aztán simán megfért nekem az úszkáló "sellők" egyébként a Bond-főcímek vágóasztali hulladékát idéző jelenete a halak vizespóló-versenyre megérkezését követő tíz perccel. Utóbbi nagggyon durva volt (persze az előbbi is, gondolom, 3D-ben ott lebegtek a nézők orra előtt ), főleg mert ott éreztem leginkább a belevitt energiát; kiváló maszkmesteri munka, jól elhelyezett morbid poénok, feszültség, remekül összehangolt pánikos tömegjelenet, amiben még a túlélés ösztöne által vezérelt egymáson átgázolás filozófiája is helyet kapott. Ott aztán nem volt kérdés, hogy a sok néni miért sikít. És hogy elfoglalhassak egy köztes helyet az "Úszó Farok"-tengelyen: nem tartozom azok közé, akiket heveny röhögőgörcsre késztetne egy hal által visszaböfögött hímtag, de nem is vetődöm tőle az OFF-gombra. Ide, most elfért... de csak ide .
Röviden: Csöcsök és trancsír, mindkettő maximumra tekerve. "D" kosár, kicsontozva... azaz csont nélkül !
74%
*************************
Piranha 3DD
Hjaj... Tudtam én előre, hogy miért a "D" lett duplázva a címben, de mert az előző Piranha a maga idétlen módján is szórakoztató volt, a piranhatámadás meg durva, így aztán úgy voltam vele, ha mindahhoz hozzácsapnak még egy pár mellet, na bumm, majd kibírom valahogy .
A bevezető az előző rész következményeivel (pl.: a kisváros lepusztultságával) éppen ezért váratlanul komor és érdekes volt, de nem kellett sokáig "aggódnom", két perc múlva már az új helyszín, a The Big Wet csúszdapark megnyitójának előkészületeit láthatjuk. A háttérben családi és kapcsolati drámák bonyolódnak, régi gimis románcok elevenednek fel, meg hasonlók, de a lényeg az, hogy a parkot nemrég örökölte meg a főszereplő csaj és a nagybátyja, utóbbi pedig a haszon reményében új koncepciót kíván bevezetni: minél több csaj lehetőleg minél kevesebb ruhában, a gyerekvédelem jegyében a nudisoknak külön kis elkerített résszel. Vízben ázó puncikból és/vagy ringó mellekből így aztán nincs hiány... mégis azt kell mondanom, hogy kevés van ezekből ahhoz képest, amit a cím ígér, és főleg ahhoz képest, hogy ezek helyett mire megy el a játékidő.
Mert ez lehetett volna egy jó film, pontosabban lehetett volna egy árnyalatnyival gyengébb, mint az előző, plusz DD-csöcsök. Nem is vártam többet, mint egy jól megcsinált, de gagyi picsahorrort, amibe már múltkor is belefértek nekem olyan elemek, mint a megcsócsált farok. A 3DD viszont végig gyengén összetákolt kivágott jelenetek érzetét kelti, sokkal nagyobb ökörségekkel, mint amiket türelemmel viselek. Ez szokott a bajom lenni a folytatásokkal: ami jó, tetszik, az már az első részben is tetszett, az összes többi viszont harmatos, unalmasan sablonos, esetleg ótvar. Már a medencekifolyóval fajtalankodó, dagadt kretén felbukkanásánál éreztem, hogy baj lesz, amit csak fokoztak a "távirányítású" halak (az egyik jelenetben pár hal a frászt hozza a pancsolókra, hogy aztán elbújjanak; nehogy észrevegyék őket, vagy mi?!), de a mélypont a "remete-piranha" volt!
Spoiler:
Ez az "alfaj" az acéllemezt egy békáért is átrágó társaival ellentétben egy napig (!!!!) "úszkál"(?!) egy vaginában (!!!), mindössze enyhe rosszullétet és hányingert okozva (!!!!!!!), és utána sem a gazdatestre támad rá, hanem a "behatolóra" (úgyhogy jessszz, megint van "faszarági" piranha, csak ez nem felböfögi a hímtagot, hanem kitapossák belőle!) Emellett a szigonyos baromkodás, a levágott fejjel való "mellékes" zsonglőrködés, de még a csonkoló szárazföldi ugrópiranha (!!) is eltörpült.
A Piranha 3DD egyetlen dologban pedig döbbenetes újdonságot jelentett: soha nem láttam még olyan filmet, ami ennyire ne tudta volna kitölteni még a nagyjátékfilmes minimumot, azaz a 70 percet sem. Menet közben is feltűnt, hogy túl sok a vízalatti-sziklás vágókép (a csöcsringós snitteket szándékosan nem említem, hiszen azok az alapkoncepció részei), ahogy ott vannak időhúzásra a nyilvánvaló töltelékszereplők (Ving Rhames, Christopher Lloyd, David Hasselhoff), akik pár poénért kerültek csak be, de a vége minden határon túlmegy. A film tényleges eseményei után jön még egy epilógus... aztán az, ahogy az utolsó áldozatot lassított-feketefehér felvételen kamerásmobilozzák a bámészkodók... aztán egy bakiparádé... aztán egy Hasselhoff klipcsíra... aztán régi ismerősként a vízalatti-sziklás vágókép, búcsúzóul... aztán még egy bakiparádé... aztán a stábtagok ökörködése. Persze, vannak ezek között jó poénok, de a harmadik-negyedik váltás már unalmas, és megváltásként vártam a stáblistára, ami a lezárástól számított 8.-9. percben jött csak el. Ezek nélkül a film bő egy órás élmé... szóra... elfoglaltságot jelentett.
46%
A hozzászólást Niwrok összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 28, 2020 6:41 am-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Röviden: Csöcsök és trancsír, mindkettő maximumra tekerve. "D" kosár, kicsontozva... azaz csont nélkül !
74%
*************************
.
Véleményem ismered. Szex, drugs, piranhas... 40%
Niwrok írta:
.
Piranha 3DD
A Piranha 3DD egyetlen dologban pedig döbbenetes újdonságot jelentett: soha nem láttam még olyan filmet, ami ennyire ne tudta volna kitölteni még a nagyjátékfilmes minimumot, azaz a 70 percet sem. Menet közben is feltűnt, hogy túl sok a vízalatti-sziklás vágókép (a csöcsringós snitteket szándékosan nem említem, hiszen azok az alapkoncepció részei), ahogy ott vannak időhúzásra a nyilvánvaló töltelékszereplők (Ving Rhames, Christopher Lloyd, David Hasselhoff), akik pár poénért kerültek csak be, de a vége minden határon túlmegy. A film tényleges eseményei után jön még egy epilógus... aztán az, ahogy az utolsó áldozatot lassított-feketefehér felvételen kamerásmobilozzák a bámészkodók... aztán egy bakiparádé... aztán egy Hasselhoff klipcsíra... aztán régi ismerősként a vízalatti-sziklás vágókép, búcsúzóul... aztán még egy bakiparádé... aztán a stábtagok ökörködése. Persze, vannak ezek között jó poénok, de a harmadik-negyedik váltás már unalmas, és megváltásként vártam a stáblistára, ami a lezárástól számított 8.-9. percben jött csak el. Ezek nélkül a film bő egy órás élmé... szóra... elfoglaltságot jelentett.
46%
Ez nekem is feltűnt, de nem is mertem szóvá tenni, mivel nem gyári lemezen néztem és azt hittem, valami hamisítvány.
20%
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Tárgy: Sherlock S3 Vas. Feb. 23, 2014 10:49 pm
. Sherlock S3
Én... én egyszerűen nem találom a szavakat...
Amikor elkezdtem nézni a sorozatot, hálát adtam az égnek, hogy a Guy Richie-féle haverkodós akció-komédia filmeket valami ilyen jól kiegészíti a Sherlock-témakörben. Ami ott poénra volt véve, és igazából alig építette fel a karaktereket, amiket a viktoriánus Londonban mozgatott, itt egy tökéletes modernizációvá vált, PDA-val, Google-lel, bloggal meg CSI-jal. A nyomozás, a jelentéktelennek tűnő, de később létfontosságúvá váló apróságok, a deduktív módszerek, ahogy Sherlock egy-egy hihetetlen kijelentését csak később magyarázzák el, és teljesen logikusan, néha kedvesen a néző orra alá dörgölve, hogy "Igen, minderre te is rájöhettél volna, ha figyelsz", az mindkettőben működött. Az viszont csak a Sherlockban hangsúlyos, hogy idővel a háborús traumák által kísértett Watson és a következtetéseiben az unalom ellenszerét kereső, szociopata zseni Holmes -akit mindenki csodabogárnak tart, és jobb esetben csak megvetik, rosszabban kinevetik- összecsiszolódnak, és egy szimbiózis alakul ki köztük, amiben Sherlock már nem egyedül kénytelen szembenézni legnagyobb ellenfelével, a saját emberi tényezőjével. A kiváló szereplők (akik közül messze Irene Adler emelkedik ki nálam, és a második helyen sem a főhősök vannak, hanem Mycroft (az őt játszó Mark Gatiss amúgy ötletgazdája is a sorozatnak)), az eredeti novellákra való utalgatások, a zene és az egész hangulat ilyen rövid idő alatt (hatszor másfél óra) is favorittá tették a Sherlockot.
A harmadik évaddal, pontosabban a nemzetközi figyelem-, és az elsöprő népszerűséghullámot követő harmadik évaddal azonban ez a kiegészítés megszűnt. Én legalábbis nem találtam. Nem mintha ezúttal nem lettek volna érdekes kisebb ügyek, lenyűgöző megfigyelések vagy gyengült volna a színvonal. Sőt, külön örültem Amanda Abbington felbukkanásának, aki Freemannel remek összhangban alakította Watson (leendő) feleségét, mert már egy korábbi közös filmjüket is láttam, akkor is tetszettek, és csak utólag tudtam meg, hogy a nagy összhangnak talán az is az oka, hogy majd 15 éve élettársak. De még ő sem tudta elnyomni az érzést (vagányságával és talpraesettségével inkább erősítette), hogy Sherlock S3 címszó alatt egy kandikamerába hajló Sherlock-önparódiát nézek, ami amúgy tökéletesen ráérez azokra a pillanatokra, hogy amikor már éppen üvöltve vágtam volna ököllel az "Eject"-gombra, akkor jött a hidegzuhany és a bi-bi-bi... Amennyire a Sherlock S1 megmutatta Holmes szomorú magányát a zseniség mögött, és amennyire örömteli és vicces volt az egyre felszabadultabb kalandozása az emberi érzések és gyengeségek útvesztőjében a Sherlock S2-ben... akkora fejest ugrott az S3 az infantilis marhulásba. Na de szép sorban:
- The Empty Hearse / Az üres halottaskocsi: A metrós felvételig szépen megvan az átkötés a második évadból, ugyanazt a hangulatot viszi tovább, és érthető volt, hogy a Holmes "feltámadását" nem lehet annyival elintézni, hogy "Szia, élek!"... bár megpróbálták . Azt is megértettem, hogy a stáb nem akart egyértelmű magyarázatot adni a megmenekülésre, és kreáltak két nevetséges meg egy hellyel-közzel elfogadható megoldást. Úgy a Sherlock-klub bemutatásánál kezdtem kényelmetlenül feszengeni, a metrós rejtély megoldása után pedig már azt is tudtam, miért: a megoldandó ügy a sorozat leggyengébbje. Nálam a terrorizmus előkerülése, főleg így, az ötlettelenség szinonimája, és különösen nem tetszett, hogy állandóan a "V, mint Vendetta" unalmas másolatát láttam benne. Ami meg a metróban történt, annyira idegesített, hogy dühömben már stopperrel mértem az időt, sűrű anyázások közepette, és bár el kell ismernem, működött és megmosolyogtatott a fordulat (az ilyeneknél érződik, hogy az angolok még hülyülés közben is mennyivel jobban tisztelik a nézőiket), így is a sorozat mélypontjának tartottam ezt a részt...
- The Sign of Three / A hármak jele: ...legalábbis a következőig. Ezt a részt még az esküvőt, mint háttéreseményt figyelembe véve is csak gúnyolásának látom mindannak, amit a sorozat két évad alatt felépített. Steven Moffat megfestette a saját Mona Lisáját, majd pingált rá egy betyárbajuszt. Utólag azt mondom, zseniális, ahogy a nézők idegeivel (legalábbis az enyémekkel) játszottak egészen a fináléig (és ahogy addigra tényleg mindennek jelentősége lesz, még Mrs. Hudson visszaemlékezésének is), mert az epizód kétharmadát Holmes beszéde teszi ki, előbb csak ügyetlenkedésből, később kényszerből, hol a szociális érzéketlenségére rájátszva, hol megmutatva, mennyire igyekszik, hogy a barátjának minél jobb esküvőről gondoskodjon, vagy kifejezze, mint jelent neki John... de végignézni addig, mint állat, olyan agyvízforraló volt! Széteső, semmibe vezető történetszálak (mi a f*sz volt az a bankrablós bevezető?!), képtelenül idióta helyzetek (mondhatnám a legénybúcsút, mert a szőnyegre hányásnál mondtam azt, hogy oké, akkor én MOST elmegyek mosogatni, de nem, inkább azt kérdezném meg, hogy ki az az állat, aki éjfélkor megy magánnyomozóhoz?!) és zavaró szájbarágások (Sholto) váltogatták egymást, amit csak néha szakított meg valami érdekesebb, pl.: a tárgyalóterem (bár attól sem ájultam hanyatt, a magyar Nyomozóban jobban működött ez a koncepció). A sorozat új mélypontja ekkorra már a mackóalsós, hasvakaró Mycroft volt.
- His Last Vow / Az utolsó ígéret: Ez a rész sokkal kevésbé volt megterhelő, mint az előzők, de a végkövetkeztetésem kicsit kiábrándító volt: ez nem a Sherlock S3, hanem a Mr. & Mrs. Watson S1. Tetszett a szálak összevezetése és a szereplők bővebb bemutatása, undorkeltően hiteles politikai élősködőt alkottak Magnussen figurájában, remek ötletek dobják fel a hangulatot... csak hova lett Sherlock? Hol van az a figura, aki kapott egy kódsort, és öt másodperccel később megmondta, mi az? Hol van az a figura, aki ránézett egy telefonra, és tíz másodperc alatt komplett személyiségrajzot adott a tulajdonos testvéréről? Az a Sherlock tudta volna a szemüveges trükk után, hogy mi az átverés. Ez a Sherlock szinte már csak közvetlen életveszélyben használja a deduktív-módszert -amiben amúgy komoly riválisa lesz egy random hajléktalan-, és az én ízlésemnek túlságosan eltolódik az egész a terepmunka és a beépülés irányába, és ezügyben még az sem nagyon érdekel, hogy az alapul szolgáló The Last Bow is inkább világháborús kémsztori volt, mint krimi.
A kapott pontszám a fentiek miatt nem önmagában értelmezendő, hanem a 9-9,5/10-es első két évaddal összevetésben.
7/10 .
A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 11:32 am-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
. Én... én egyszerűen nem találom a szavakat... 7/10 .
Én mondtam. Vagy legalábbis én is hasonlót mondtam...
Tudom, visszaolvastam .
Talán majdnem az összes hülyülést meg tudtam volna bocsátani (a legénybúcsús "helyszínelést" nem), ha Sherlock legalább Sherlock marad.
Spoiler:
Én elhiszem, hogy annyira undorodott Magnussentől, hogy rá sem akart nézni, de annak, aki egy pillantásból önkéntelenül is életrajzokat ír, az pont azzal ne tenné meg, akit ellenfélül jelöltek ki neki? És szerinted miután megtudta, hogy Magnussennek nincs szüksége a szemüvegre, mert minden adat a fejében van, akkor onnantól miből gondolta, hogy irattárra viszont igen? Rossz volt látni, hogy Sherlock az "irattár" ajtajában lefagy, és fél percig csak bámul maga elé ...
.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Én elhiszem, hogy annyira undorodott Magnussentől, hogy rá sem akart nézni, de annak, aki egy pillantásból önkéntelenül is életrajzokat ír, az pont azzal ne tenné meg, akit ellenfélül jelöltek ki neki? És szerinted miután megtudta, hogy Magnussennek nincs szüksége a szemüvegre, mert minden adat a fejében van, akkor onnantól miből gondolta, hogy irattárra viszont igen? Rossz volt látni, hogy Sherlock az "irattár" ajtajában lefagy, és fél percig csak bámul maga elé ...
.
Spoiler:
De már az is milyen hülyeség, hogy undorodik tőle és nem néz rá... Nekem az egész évadban nem tetszett Sherlock karaktere, ezzel az emberivé tételével kivágták a lényegét... De ami legfontosabb: Mit szólsz Moriartyhoz?
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
De már az is milyen hülyeség, hogy undorodik tőle és nem néz rá... Nekem az egész évadban nem tetszett Sherlock karaktere, ezzel az emberivé tételével kivágták a lényegét... De ami legfontosabb: Mit szólsz Moriartyhoz?
Spoiler:
Előbb kivárom, hogy ez a cliffhanger mire akar utalni: - Moriarty tényleg visszatér; - Valaki Moriarty nevének felhasználásával akar pszichopatulni; - Valaki nagyon nem akarta, hogy Sherlock elmenjen Londonból (amúgy mióta jár gyilkosságért halálos száműzetés az angoloknál?);
Moffatnak mindenesetre még van egy-másfél éve ezt kitalálni ... Főleg azt, hogy a "Miss me?"-től eltelt két év alatt mi fog történni, úgy, hogy annak még mindig köze legyen a "Miss me?"-hez, ugyanis eddig az évadok közötti idő mindig valós időben telt...
Inkább Irene Adlert hoznák vissza, aki még él is .
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Inkább Irene Adlert hoznák vissza, aki még él is .
Spoiler:
Lehetőleg meztelenül...
Mindegy: nekem ez Moriarty-s dolog mindenképp bűzlik. Akárhogy is lesz, egy felmelegített kaja jut róla eszembe - mintha nem lenne más ötlet. Ez így olyan Darth Maulos.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Tárgy: Kvartett - A nagy négyes / Quartet Csüt. Feb. 27, 2014 8:38 pm
. Kvartett - A nagy négyes / Quartet
Az idős énekesek és zenészek szanatóriumában Verdi születésének évfordulójára a bentlakók adománygyűjtő gálaműsorral készülnek. A jó pár különc bentlakó közül is kilóg három volt operaénekes, akik külön kis klikket alkotnak: a kanosságát állandóan kinyilatkoztató Wilf, a szórakozott Cissy és a komor Reginald. Fénykorukban híres kvartettet alkottak Jean Hortonnal... aki váratlanul beköltözik az idősotthonba. Az új lakót megviseli, hogy már nem tud úgy énekelni, mint előtte, ebben a korban szerinte az ember már ne is gyalázza meg hajdani sikereit a próbálkozással, így az ismerősök ellenére is lassan illeszkedik be, sőt, talán éppen miattuk, mert Reginalddal látványosan kerülik egymást.
A film történet és látványvilág szempontjából pont annyit nyújt, mint amennyit a rövid szinopszis sejtet: kis élcelődős-civakodós romantikázást a köszvény, a csipőprotézis és a demencia árnyékában, miközben a szereplők egy átalakított, napfényes angol vidéki udvarház termeit vagy a kapcsolódó park sétányait róják. A kis titkolózás Reggy és Jean között, az otthon bezárásának lehetősége és az időnként kórházba kerülő barátok miatti aggódás pont annyi izgalmat garantál, amit bármilyen korban a szívroham veszélye nélkül meg lehet nézni. Ez egy "öregfilm", az elmúlással és a hozzá tartozó gyásszal a középpontban, de öregkori poénokkal feldobva, a történet kifejtése, tempója is elég komótos, öreges, nagyszerű színészek tolmácsolásában, és Dustin Hoffman nem kevésbé remek rendezésével.
Mindezek ellenére talán nem írtam volna a filmről, de volt egy különleges aspektusa, amit igazán tetszett. Eredetileg is "gyanúsnak" találtam a fantasztikus hangú matrónákat és öregurakat, de csak a stáblista alatt derült ki, miért: a pár színészen kívül az otthon összes többi lakója tisztességben megöregedett operaénekes vagy zenész, akik Anglia legnagyobb színházaiban és zenekaraival léptek fel, igazi legendák a maguk nemében. Amit pedig ők csinálnak, az igazi örömzene, amit sem régi titkok, sem az öregedés vagy a betegségek nem tudnak kifakítani. Amíg a színészek el vannak foglalva az időskori kétségek és korlátok bemutatásával, ők egyszerűen csak örülnek annak, hogy átadhatják a zenét, ami az ő korukban is az életük. Ez sokkal jobban lekötött és szórakoztatott, mert igazi pozitív energia olyanokat látni, akik ennyire megtalálták a küldetésüket az életben, és minden körülmény ellenére is élvezik, amit csinálnak. Inkább ezért ajánlanám a megnézését.
A filmtől teljesen függetlenül pedig: rég panaszkodtam emiatt, de egyszerűen elképesztő, hogy a DVD hátuljára írt ajánlónak mennyire nincs köze a film valós eseményeihez.
8/10 .
A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 11:33 am-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Még csak most volt alkalmam - meg kedvem - megnézni a Turbo-t, de direkt visszakerestem, mit is írtál róla. Nos, már akkor is csodálkoztam, hogy tudott ez téged ennyire elvarázsolni, hogy kaphatott 9/10-et egy felturbózott csiga története, aki elindul az Indy500-as versenyen...
Először is ez tisztára Lecsó. No meg Verdák. De inkább Lecsó... Ez még talán nagyobb ökörség, mint az, abban legalább a konyha, a környezet tett hozzá valami hiteles pluszt az egészhez. Itt viszont az alapötlet is akkora képtelenség, hogy bizony néha fájdalmas volt. Míg Remy-t kimondottan megkedveltem a végére, Turbo-t nem tudtam, az egész sztoriról sütött a képtelenség (patkányok vannak a konyhákon, de csigák nincsenek autóversenyeken... ) Lehet, hogy csak szimplán rosszkor néztem, de egészen a végéig ásítottam az unalomtól, viszont a finálé egész kellemes perceket szerzett, az a befutó jó volt.
Este megmutatom a gyereknek is, talán neki jobban bejön.
Nálam sajnos csak 60% .
.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Tárgy: Előttünk nincsenek titkok - A Wikileaks története / We Steal Secrets - The Story of Wikileaks Kedd Márc. 04, 2014 12:09 am
. Előttünk nincsenek titkok - A Wikileaks története / We Steal Secrets - The Story of Wikileaks
Előrebocsátom, a filmről magáról ezúttal keveset fogok írni, egyszerűen azért, mert egy dokumentumfilm nem arra való. Persze számít a szerkesztés, és az, hogy a rendezőnek kiket sikerült kamera elé ültetnie, és azokból hogyan és miket sikerül kihúznia, legyen az akár egy tény, egy beismerés vagy bármilyen érzelemnyilvánítás -de ettől még egy doku lelke a téma, amit feldolgoz. Nekem ennél a filmnél a az elsőként említett szerkesztéssel voltak gondjaim, mert bár a szűk társaságból szinte minden fontosabb embert sikerült megszólaltatni, igazi bennfenteseket is, de elég "ugrálósan" lett összevágva, gondolom, az időrendiség miatt; még úgy is, hogy csak három szálat kellett kézben tartani. A lényegi rész igazából a 2010-es év krónikája, alig pár képkockányi kitekintéssel a szereplők múltjára (mintegy megalapozandó a motivációikat), és kb. egy rövid epilógus van a film lezárásáig történtekről. Szó van a kiszivárogtatott dokumentumok főbb csoportjairól, magának a Wikileaksnek a felemelkedéséről, majd széthullásáról, és mindennek felett szó van arról az emberről, aki az egészet lehetővé tette... és aki nem Julian Assange.
Inkább arról szeretnék írni, ami érdekessé tette a témát: a Wikileaks, azon belül is a titkok lélektana.
Spoiler:
Eleve onnantól kezdve, hogy ki hogyan értelmezi a "titok" szót, mit társít ehhez, és hogyan viszonyul hozzájuk. Ugyanis "titkokat megtudni izgi", belelátni mások dolgaiba, kiérdemelni az ehhez szükséges bizalmat vagy rendelkezni a hatalommal, hogy áttörhetőek legyenek azok a korlátok, amikkel a titkok védve vannak. Közben megtapasztalni az érzést, hogy milyen egy szűk kör tagjának lenni, akinek része van egy olyan tudásban, amiben másoknak nem, esetleg azt a hősiességet, hogy mint egy modern Prométheusz, megszerezve a tüzet fényt lehet gyújtani az emberek fejében. Ugyanakkor egy titok felelősség is, hiszen annak kikerülése a titok birtokosának és az abban érintett személyeknek az életére is hatással, kellemetlen vagy éppen végzetes következményekkel is lehet, miközben -ahogy arra az egyik interjúalany rá is világít- a titok alapvető természete, hogy osztódik (önmagában a tudás ritkán elég, a hatalomhoz tudatni is kell a tudást), ráadásul bizonyos titkok felvetnek morális és elvi kérdéseket is. Ugyanígy kérdés lehet az, hogy az internet, tudáshoz jutás lehetőségeinek bővülése, és eleve az információalapú társadalom, plusz az ezzel együtt járó rengeteg zaj hogyan viszonyul a titkokhoz. Hogy az átláthatóság egyet jelent-e a titok nélküliséggel, vagy teljesen más síkon mozog a kettő, és alapvető tévedést követ el az, aki összemossa ezeket. Hogy a titok egyenlő-e a cenzúrával, és a titok nélküliség milyen szerepet töltene be az emberek életében. Azért nehéz kérdések ezek, hiszen a titok ezerféle lehet, a titkos családi receptektől kezdve egy házasságtörő szerelmi viszonyon vagy egy üzleti terven át a nemzetközi diplomácia és a hadászat avatatlan szemektől elrejteni kívánt dolgaiig.
Assange tevékenységének megítélése viszont igazából ezektől a kérdésektől függ, ezért mozoghat széles skálán a "szabadságharcos"-tól a "megalomán szociopatá"-ig, hogy kinek mi jön le róla és a filmből. Ő eleve úgy indult neki a világnak, hogy hozzá akar férni a titkaihoz, és mert erre a technikai tudása alapot is adott, hozzá is fért ezekhez, és ebben vajmi kevéssé izgatta, hogy az milyen jellegű titok, de még az is, hogy hogyan juthat hozzájuk. A film foglalkozik azzal, hogy Assange miért választhatta "művésznévnek", hogy "Mendax", ami az általános értelmezés szerint "nemes hazudozó"-t jelent, ami nekem kb. úgy jött le, hogy "a cél szentesíti az eszközt". Tényszerűen annyit csinált, hogy megtalálta a leggyengébb pontokat, ahol az információ elszivároghat, és nem túl sok gátlással vagy erkölcsi/etikai megfontolással ki is használta azokat.
Az egyik ilyen láncszem volt Bradley Manning, aki szerintem sokkal inkább főszereplője volt ennek a filmnek, mint akár maga Assange is. Csak van oka, hogy a rendező szinte vért izzad, hogy megrajzolja ennek a kiskatonának a portréját, amiből "természetesen" nem maradhat ki a kisebbrendűségi komplexusból eredő bizonyításkényszer és a nemi identitászavar, hosszasan idézve azokból a levelezésekből, amit Manning az egyik bizalmasával, Adrian Lamoval folytatott. Manning volt a Wikileaks legnagyobb informátora, Irakban szolgáló katonai elemzőként teljes hozzáférése volt a titkosszolgálati módszerekkel begyűjtött adatokhoz, amiből az afganisztáni és az iraki hadműveletekre vonatkozóan többszázezer oldalnyi adatot töltött le és szolgáltatott ki... és számomra megdöbbentő volt, a film igazi fordulata (a várakozásokhoz képest, hiszen alig tíz perc után már ez a téma), hogy mégsem ezeken akadt ki annyira, mégsem ezek voltak azok a titkok, amiknek a súlyát és feszültségét nem bírta el elsődlegesen, és ezért "jobbnak" látta megosztani azokat valakivel... hanem az, amit a körletben látott a társaitól.
Manning Wikileaks-es pályafutása egyetlen kiszivárogtatott videóval indult, ami "Collateral Murder" címen vált ismertté, és ami arról szól, hogy két Reuters-fotóriportert, az őket kísérő vagy egyszerűen a környéken sétáló civileket, majd a segítségükre siető, a gyerekeit iskolába vivő apát hogyan lövi agyon egy Apache, mert valahol, valaki a fényképezőgép objektívjét gránátvetőnek nézte. Manning elsőként ezzel a videóval nem tudott mit kezdeni, és főleg azzal az érdektelenséggel nem, amit a feletteseitől tapasztalt, és azzal a könnyedséggel, ahogy ezt katonák némelyike kezelte, akik az ilyen felvételeket egymás között, mint saját rátermettségük és dicsőségük bizonyítékát, vagy mint a saját hadseregbeli pályafutásuk elemeit osztogatták meg egymás között, mint a családi mosolyalbum képeit. Számomra ez volt az a pont, amikor a filmbeli "titkok" halmazából kivált egy részhalmaz, amit a legegyszerűbben most "sunnyogás"-nak neveznék, ahol nem egyszerűen az egyesek által őrizni, míg mások által megszerezni kívánt információ ténye képezi a titkot, hanem az, hogy valaki valahol valamit nagyon elbaszott, és a következményekkel való szembenézést elkerülendő képződik egy titok, és indul be a manipuláció.
És mert ez a film elején megtörtént, így a Wikileaks története gyorsan átment "sunnyogások" krónikájába, amik kis jelzőpóznaként világították meg a Wikileaksszel kapcsolatba kerülő személyeket, Obamától Adrian Lamoig. Már csak azért is, mert szerintem a transzparenciának, amit a Wikileaks kezdetben a zászlajára tűzött, inkább a sunnyogáshoz kéne köze legyen, és nem generálisan a titkokhoz, amik mondjuk a "civilizációs megalkuvásokhoz" kellenek, már ha azt valaki "greater good"-nak tekinti. Ehelyett saját maga korrumpálódott, ahogy Assange számára fontosabb lett a saját titkainak őrzése, mint az átláthatóság, mint elv. Ezen az sem nagyon változtatott nálam, hogy teszemazt Hillary Clinton és a szócsöveként használt "média-papagájok" milyen abszurd jelenségek, ahogy Assange felelősségét firtatják, miközben talán azt kéne megkérdezni, hogyan és hány emberen keresztül jutott ekkora hozzáféréshez egy olyan kiskatona, akit az első pszichológiai teszten ki kellett volna vágni, mint a taknyot, és a legkevésbé azért, mert Bradley Manning ma már Chelsea Manningként éli az életét. Már ha a hatalom szemszögéből nézzük... A korrupt hatalmak gyengülésének és bukásának ugyanis "sajnos" alapvető feltétele, hogy a beltenyészetes kontraszelekció óvatlansága és bénázásai révén a "manningek" olyan pozícióba juthassanak (és szerencsére jutnak is), ahonnan a sunnyogásokat felszínre tudják hozni. Na, de ez már tényleg messze vezet a Wikileakstől...
A film rövid távú hatása az lett, hogy egy fokkal jobban érdekel, hogy ugyanezt egy játékfilm (The Fifth Estate) hogyan dolgozza fel. .
A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2019 11:34 am-kor.