R2-D2 írásai 1.0

.





Nagy Sándor, a hódító (Ultimate Cut)




Mit is lehet mondani egy 206 perces filmre? Monumentális? Hosszú?? Unalmas? Az pedig talán a laikusnak eszébe sem jut, hogy ez még 8 perccel rövidebb is, mint ugyanennek a filmnek az előző vágása…   A Nagy Sándornak, a hódítónak eddig ugyanis négyféle hosszúságú változata van, magam részéről pedig eddig csupán csak a moziváltozathoz volt szerencsém – annak is immár 10 éve. Viszont azt fixen tudtam végig, hogy nekem ez a nagy többséggel ellentétben mindig is tetszett, de nem nagyon volt rá alkalmam, hogy az eltérő vágásokat legalább felirattal megismerjem – jó, az utóbbi időben már talán lett volna, de akkor meg elfelejtettem.

Szóval az Ultimate Cut. 39 perccel hosszabb, mint a moziban látott verzió, igazán embert próbáló feladat végigülni (120-ik percnél szünet jel van a lemezen, lehet pisilni), ugyanis a Nagy Sándor nem az adrenalinbombákkal megtűzdelt akcióiról híres. Sokszor merengő, emberközpontú, globális világ- és hatalompolitikai nézeteket felvonultató filmfolyam, s aki erre kevésbé fogékony, az bizony bealudhat rajta – hehe: hogy aztán majd elefántüvöltés riassza fel szunyókálásából. A mozi és annak története olyan hatalmas, hogy nem fogok végigmenni rajta, amit a wikin találtam III. Alexandrosz makedón király életéről, az szépen fel van dolgozva moziban. Nem mindig lineárisan, de a leírtak meglepően tisztes hűségben köszönnek vissza a képernyőről. Mindezt figyelembe véve pedig megnyugvással vehetem tudomásul, hogy az általam annyira kedvelt (hiteles) történelmi filmek/eposzok között igenis bérelt helye van a Nagy Sándornak.

Mert az a világ, amit Oliver Stone megjelenített, egyszerűen lenyűgöző: annyira hatalmas, annyira sokrétű, annyira színes, hogy ez már önmagában megéri a film megnézését. Itt nem csak egy történelmi korszak egy történelmi helyszínét (általában egy ország, vagy egy város, Róma, Athén, Spárta, stb.…) járjuk be korhű köntösben, hanem kvázi a fél világot. Mindent, ahol a nagy hódító járt: Egyiptomot, Göröghont, Macedóniát, a Perzsa Birodalmat, annak keleti, északkelet szomszédjait, Indiát. Egy hatalmas, három órás világ körüli út az egész, el lehet merülni minden nép kultúrájában, építészetében, körülményeiben, csodálatos képek, autentikus és hiteles CGI látvány. Ehhez meg még hozzájön a Világ Teteje, átkelés a Himaláján (az külön qrvára tetszett, mikor is keletre indulta felderíteni, de nincs út), valamint az indiai dzsungeltúra – nem egyszer éreztem úgy, hogy akár természetfilmet is nézhetnék. Csodálatos fényképezés, pont kellő ideig kitartott képek – az egész út, a komplett természeti háttér zseniális. Babilon maga a csoda, bár engem valahogy a sivatag, annak gyilkos ereje sokszor jobban megérintett. S különben is: elgondolkodtatok már rajta, hogy az emberiség bölcsője volt hajdanán a mai Irak, Irán, Pakisztán, Afganisztán területe – érdekes lenne egy tanulmányt olvasni, hogy miért és hogyan alakult az emberiség történelme úgy, ahogy, s miért tart ott az a rész, ahol most tart…

A földrajzi-történelmi kalauz mellett számomra két lenyűgöző jellemrajz jelenti a Nagy Sándor igazi erényét. Az egyik a Hódító, a másik a Hadvezér jellemrajza. Mindkettő zseniális, egyik következik a másikból, s mindkettőről érdemes beszélni pár gondolatot. Kombinálva a kettőt, mert a Felfedező jelen kontextusban nem igazán érhetett volna sikert a (Had)Vezér nélkül. Önmagában az már mindent elmond Nagy Sándorról, hogy oda jutott, ahova előtte senkik, hogy akkora birodalmat épített, amit előtte senki. Jó, a történelem beigazolta, hogy az ilyen hatalmas kiterjedésű ország/állam sorsa törvényszerűen a bukás – következik ez abból az iszonyat sokszínűségből, amit az egyes népek jelentenek, a hatalmas távolságokból, no meg a hajdani kommunikáció szegénységeiből. Erőszakkal, vérrel összetartani ilyen rendszert pedig sokáig nem lehet – ahogy Alexandrosz hódítása is széthullott halála után. Tök érdekesek voltak a zseniális hadvezérből mániákus felfedezővé válás lépcsőfokai, a felfedező pedig egymagában mennyire is a zsarnokság felé tolta el a róla kialakult képet a serege szemében. A katona, aki egész életében a sereg élén lovagolt, a harcban az első sorban küzdött (nem úgy, mint III. Dareiosz, ugyebár), a vezér/király, aki végig emberségesen bánt a legyőzöttel és a katonáival egyaránt, hogy válhatott egy diktátorrá a többiek számára.

Persze, az érdekellentétek, a kisstílű belső hatalmi harcok miatt ekkora léptékű hadjáratban a lázadás elkerülhetetlen, a lázadók megbüntetése pedig szükségszerű, nekem valahogy picit fura volt mindezt Nagy Sándortól látni. Annyira emberi vezető volt végig (igaz, mániákus), annyira szerette mindenki, hogy egyértelműen az őrület kezdetét véltem tetteiben felismerni. Ami viszont már a felfedező énjéből egyenesen következett. Nos – pont a legutóbbi Kon-Tiki dobta fel a labdát – itt is el kell gondolkodni rajta, hogy egy-egy kalandor új iránti, mindent elsöprő vágya mit írhat felül, s mit nem. Nagy Sándor mindenképp hibázott abban, hogy saját mániáját egy több tízezres katonasereggel kiegészítve élte ki, az ilyen típusú ember menjen maga megismerni a világot. Nekem nagyon átjött az a kettősség, ami jellemét végig uralta, ennek változása pedig az egész filmet meghatározta. Ugyanis a Nagy Sándor, a hódító minden előzetes várakozás ellenére sokkal kevéssé koncentrál a megvívott véres ütközetekre, mint magára a címszereplőre. Ez a film maga Nagy Sándor, ez a film maga Colin Farell (érdekes, pont ahogy az A tigrisek földjénben is volt). Soha nem volt egy egyszerű, mindenki számára könnyen befogadható alkotás, ahhoz túl kevés benne az akciószcéna…

Pedig az első fél órában ez még nem úgy tűnik, hogy így lesz, a guagamélai csata képei zseniálisak. Minden benne van, ami egy szandálos akciófilm harci jelenetétől korhatárosan elvárunk, viszont a következő igazi nagy, véres ütközetre két és fél órát kell várni, s bejárni a fél világot. Az már India és a harci elefántok ütközete. Zseniális mindkettő, viszont ahhoz kétségkívül kevés, hogy a nagyrészt politikai, gazdasági hódításügyi kérdésekkel foglakozó filmet közönségsikerré tegye. Viszont mivel ez (is) az én világom, most is tetszett, talán még jobban, mint anno: mosolyogtam az elmúlt 10 évben máshol megismert színészeken (Rosario Dawson, Jared Leto, stb…), az azóta megszerzett tudás birtokában is máshogy tudtam tekinteni egy fiatalember világhódítására. Mert azért abba is kemény belegondolni, hogy Nagy Sándor gyakorlatilag még gyerekként érte ezt el, manapság az ilyen korú emberkék még nem ritkán az előadásokon ülnek. Gyerekként volt a világ ura, a krisztusi korban bekövetkező halála pedig még rengeteg hódítást és felfedezést akadályozott meg. S ha már halála - a mozi ezzel indít, úgyhogy nem spolier - : talán itt éreztem az egészet kissé összecsapottnak, egy ekkora volumenű utazás lezárása epikusabb végjátékot érdemelt volna. Ez nekem úgy tűnt, Stone pálcát tört egy gyors lefolyású halál, a méreg mellett, hogy ne kelljen Nagy Sándor végnapjaival foglakoznia…

A maga nemében, fogékony közönségnek mestermű a Nagy Sándor, a hódító. Nekem néhány apróság zavart okozott az értékelésben, mindenekelőtt a még így is elég erősen előtérbe tolt meleg szál, valamint önmagában az eszméletlen hosszú játékidő. Előbbi egyáltalán nem bizonyított, inkább csak a provokáció miatt lehet benne a filmben, utóbbi viszont nem mindig nyújtott valós, engem is érdeklő tartalmat. S itt az engemen van a hangsúly, lehet, másnak pont azok a súlypontok esnek máshova, amiket én észre sem vettem, vagy nekem nem volt fontos. Egyébként ahogy olvasgatom, pont ez a vágás az, amiben a személyisége kerül előtérbe, úgyhogy talán pont jóba vágtam a fejszémet. Igazán nagy és katartikus élmény minden bizonnyal akkor lenne, ha az ember megnézné hozzá a többi vágást is (de legalább a moziváltozatot)…


… de hát ki a francnak van arra ennyi ideje? Vagy szakítsak rá?



85%



.

R2-D2 írta:

Nagy Sándor, a hódító (Ultimate Cut)

Egyébként ahogy olvasgatom, pont ez a vágás az, amiben a személyisége kerül előtérbe, úgyhogy talán pont jóba vágtam a fejszémet. Igazán nagy és katartikus élmény minden bizonnyal akkor lenne, ha az ember megnézné hozzá a többi vágást is (de legalább a moziváltozatot)…
… de hát ki a francnak van arra ennyi ideje? Vagy szakítsak rá?

85%

Miattam nem kell . Ez a film sajnos nem maradt meg kellemes élményként nekem, és nem is az aktuálpolitikai kikacsintások miatt, de még nem is azért, mert másfél óra is eltelik, amire Sanyi nőt is visz az ágyába (azt csak megtapsoltuk ), hanem leginkább a csatajelenetek miatt. Úgy emlékszem, az elsőt a folyamatosan kavargó homok tette élvezhetetlenné a mozis nézésnél, az elefántosban meg a kamerától lettem tengeribeteg.
.

Niwrok írta:

Miattam nem kell . Ez a film sajnos nem maradt meg kellemes élményként nekem, és nem is az aktuálpolitikai kikacsintások miatt, de még nem is azért, mert másfél óra is eltelik, amire Sanyi nőt is visz az ágyába (azt csak megtapsoltuk ), hanem leginkább a csatajelenetek miatt. Úgy emlékszem, az elsőt a folyamatosan kavargó homok tette élvezhetetlenné a mozis nézésnél, az elefántosban meg a kamerától lettem tengeribeteg.
.

Azért köszi, hogy elolvastad.

Amúgy itt több, mint két és fél óra, mire nővel lesz, az egész szerelmi, magánéleti szál (még a buzis is) kissé háttérbe van szorítva. Sokkal inkább fogakozik a film az említett vezér-zsarnok-felfedező jellemmel, s bár egyáltalán nem áll módomban (meg szándékomban) rábeszélni, de meggyőződésem, hogy ezúttal találnál benne érdekes dolgokat.

A csata porában meg jónéhány brutális ínyencséget véltem felfedezni, ami korábban nem rémlett, mint ahogy arra sem emlékeztem, mikor az elefánt rálép a harcos fejére...

Niwrok írta:

Nagy Sándor, a hódító (Ultimate Cut)

Idézet :

ember megnézné hozzá a többi vágást is (de legalább a moziváltozatot)…
… de hát ki a francnak van arra ennyi ideje? Vagy szakítsak rá?

Miattam nem kell

Esküszöm, nem miattad... de megnéztem.

Jó, kicsit csaltam, mert zömében pörgetve néztem, s visszafelé fejteni egy bővített történetet nem egyszerű (mármint hogy nehezebb felfedezni, mi marad ki, mint hogy mi az új), de egyvalami mindenképp szembetűnt: teljesen más ritmusú a film. A moziváltozat egy lineáris történet, egyedül az apja halála flashback, míg a bővített rendesen ugrál az időben. Mindkét csatajelenet alaposan fel van turbózva, sokkal áttekinthetőbb és véresebb: viszont a mozisban a guagamélai csata az 50-ik percben kezdődik, a bővítettben meg a 30-ikban már vége is van.

Különösebben történetet megváltoztató, átértékelő jelenet nincs az új vágásban, ami van, az főképp dialógus és monológ, mind-mind Nagy Sándor céljait, jellemét árnyalja.

Viszont a buziságra rosszul emlékeztem, a mozisban még annyi sincs, mint a bővítettben. Rosario pináját viszont egyikben sem látni.

.






Időcsavar





Ugyan Mr.White szólt előre (köszi!), hogy ez egy „prototípus” film, a példának felhozott Forráskód pedig, mint viszonyítási alap, kimondottan ígéretes filmet sejtetett, de nézése közben aztán nekem sokkal inkább a Pillangó-hatás ugrott be róla: abban lett minden rosszabb, mint elsőre volt. Önmagában ez a két cím egyébként egészen kiváló ajánlólevél, az 1997-es Időcsavar pedig potenciálisan minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy akár egy újabb egészen kiváló időutazásos moziba csöppenjünk – hogy aztán ez mégsem sikerült, annak leginkább ismét csak a műfajok szerencsétlen keveredése lehet az oka. No meg a retro jelleg…

Brian egy föld alatti kutatóbázis egyedüli(???) tudósa, aki időutazással kísérletezik. Sikerül neki 10 percre visszaküldeni egy rágcsálót a múltba, dokumentálni az egészet – majd egy texasi kihalt úton járunk, ahol egy baszott nagy kamion tök üres rakterében lévő két táska egyikéből a sofőr titokzatos chipeket ad át egy idegennek. Ez az idegen lesz a film egyik főszereplője, úgy hívják, Frank (James Belushi) - azzal az idióta pajesszal tisztára olyan, mint Elvis -, s van mellette egy láthatóan teljesen megalázott és megfélemlített nő, Rayanne (Shannon Whiry) is. Frank a gyanús áruval elindul valami orgazdához, de az úton egy szőke bombázó, Karen (Kylie Tarvis) kéredzkedik be a kocsijukba, miután balesetet szenvedett a sajátjával. Értetlenül bámultam a képernyőt, mi a fenét is látok, hol van ebben az időutazás, hova lett a bázis, a tudós meg a rágcsáló… ugyanis a mozi első fél órája sokkal inkább hasonlított egy Tarantino rendezte The Hitcherre, vagy inkább Grindhousera, mint sem időutazásos mozira. Frankról érezni, hogy egy pszichopata barom (később kiderül, jól gondoljuk), a feszültség, a két nő kiszolgáltatott helyzete kiváló alap egy thrillerhez. Ráadásul egy road moziba oltott thrillerhez, mert a kihalt texasi tájon haladó autó a nagy semmi közepén kimondottan ezt a hangulatot közvetíti. Amúgy is: az egész filmben egészen pontosan 11 darab karakter szerepel, közelben-távolban sehol senki – még egy posztapokaliptikus film is mozgalmasabb, mint ennek az első fél órája.

Már majdnem ott tartottam, hogy szégyenszemre kikapcsolom (nem szoktam olyat csinálni), mikor is egy kényszeredett helyzet és a véletlen miatt Karen húsz percre visszaugrik az időben, megadatva neki a lehetőség, hogy az előző idősíkon elkövetett gyilkosságot megakadályozza. A baj csak az, hogy ahogy Karen belenyúl az eseményekbe, minden csak egyre rosszabb lesz, Frank egyre betegebb, a hullák száma pedig drámaian megnő. Hiába próbálja elkerülni a tragédiát, mindig csak újabbakat okoz: a karakterek múltja, a chiphez köthető érdekháló, a minden mindennel összefügg eseménylánca egyre nagyobb káoszt teremt – ugyanis Karen többször is visszautazik, hogy változtasson a múlton, így egyre mélyebben kavarja fel az eseményeket. A mozi innentől kimondottan jó, izgalmas: bár még mindig sokkal inkább tűnik egy akcióthrillernek, mint egy időugrásos filmnek: pszicho Frank és tökös Karen küzdelmének, amiben magának az időugrásnak egyre kevesebb szerepe van. Mert az ember kb. a harmadik ugrás után fogja a fejét attól a sok ökörségtől, amit lát…

Ugyanis Karen kétségbeesetett küzdelme az elemekkel egyre hiteltelenebb (ha mondjuk az első adandó alkalommal lelövi Franket, minden probléma megoldódna), de a film bizony rendesen meghazudtolja a 97-es készítési idejét is. Egy idő után röhejes minden egyes lövöldözés, haláleset, robbanás, amit látunk: tisztára a nyolcvanas évek, totál látszik az egész produkción a minimál költségvetés. Ráadásul a figurák (illetve a forgatókönyv) a legelcsépeltebb, legidegesítőbb kliséket vonultatja fel, többek között mikor is a leütött figura pont akkor és pont úgy tér magához, hogy pont bele tudjon szólni az események megváltoztatásába. A meglőtt szereplők (már ha egyáltalán eltalálnak valakit a nagy golyózáporban) simán futnak golyóval a vállukban, illetve teátrális mozdulatokkal esnek össze, a felborult autók meg az esetek 90% százalékában fel is robbannak. Mintha muszáj lenne… sajnos egyre inkább azt érzetem, hogy ebben a moziban nem is elsősorban az időutazás a fontos, hanem az akció jelleg – az viszont rendesen kívánnivalókat hagy maga után. Borzasztóan amatőr és nevetséges, a belecsempészett humortól meg néha a falat kapartam…

„- Mit tegyünk most?
- Vidd el a kocsimat. Én meg elviszem ezt.
-  Logikusnak tűnik. De mit csináljunk a holttestekkel?
-  Tudod mit, Sam? Vedd el tőlük az értékeiket és égesd el őket.
- Az büdös lesz.”  

James Belushi mindenestre frenetikus Frank szerepében, de önmagában ezért még nem lenne érdemes megnézni a filmet. Maga az időutazás témája, a feldobott ÖTLET viszont ezúttal is tetszett, de nem nagyon volt rá lehetőség és indok sem a finom kis paradoxonokon gondolkodni. Egy idő után tudni lehetett, hogy jön a golyózápor és a robbanás. Még a film végi „csavar” sem volt annyira meglepő, hisz a történések tükrében egyértelmű, hogy csak így lehet megoldani a helyzetet. A film képi világa – ahogy említettem – iszonyat retro (erre az Elvis-fej még rá is játszott), az egész filmről süt az általam nem nagyon kedvelt B kategória jelző. Tényleg az. A film eredeti címében, a Retroactive-ben megbúvó Retro lehet a kulcs mindenhez...

Mindazonáltal az olyan időutazás fanatikusoknak, mint én, egy megnézést megér. Csak 91 perc...



65%



.

R2-D2 írta:

Időcsavar

Ugyan Mr.White szólt előre (köszi!), hogy ez egy „prototípus” film, a példának felhozott Forráskód pedig, mint viszonyítási alap, kimondottan ígéretes filmet sejtetett, de nézése közben aztán nekem sokkal inkább a Pillangó-hatás ugrott be róla: abban lett minden rosszabb, mint elsőre volt. Önmagában ez a két cím egyébként egészen kiváló ajánlólevél, az 1997-es Időcsavar pedig potenciálisan minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy akár egy újabb egészen kiváló időutazásos moziba csöppenjünk – hogy aztán ez mégsem sikerült, annak leginkább ismét csak a műfajok szerencsétlen keveredése lehet az oka. No meg a retro jelleg…

65%

Alapból ugyan szeretem én is az időcsavaros filmeket, de azért lássuk be, kevés lelkesedést sikerült beleszőnöd az írásba, pedig neked a retro is nagyobb nosztalgia, mint nekem. Tettem egy próbát a film előzetesével hátha majd az, de az aztán tényleg full retro, és a sztori is átlag alattinak tűnik belőle.
Mindenesetre itt van, majd időnként visszaolvasgatom, aztán hátha, egyszer...
.

Niwrok írta:

Időcsavar


Alapból ugyan szeretem én is az időcsavaros filmeket, de azért lássuk be, kevés lelkesedést sikerült beleszőnöd az írásba...

Nem is igazán volt szándékomban.

Erre tényleg nem propagállak, sokkal inkább a Nagy Sándorra. Három napja láttam, de tele van vele a fejem - a poén az egészben az, hogy a gyerek töriből pont most tart ott. Úgyhogy ki tudtam egészíteni a tankönyv anyagát.

.






Jinn





Anyám.        Rég láttam ennyire értelmetlen és felesleges filmet… Kb. egy éve volt egy időszak, mikor is sorozatban futottam bele az ilyen nulla horrorokba, úgy látszik a természet úgy döntött, ismét pofán vágott eggyel. Pedig az előzetese, amit idén márciusban ide is belinkeltem, még talán ígéretes is volt, sőt, saját honlapja is van, de sajnos a csicsás körítés alatt nagyon kevés az érdemi tartalom. A Jinn nagy része értelmezhetetlen zagyvaság, egy milliószor látott kiválasztott történet újabb feldolgozása, jórészt borzasztóan unalmasan és sablonosan. Az, hogy végül is végig lehet nézni, az semmi másnak nem köszönhető, mint az időnként fotelből kiugrasztó ijesztgetésnek: egyszer, mintha be is aludtam volna rajta, de aztán a hirtelen hanghatásra szívbajt kapva felébredtem…

A prológus szerint az ősidőkben az emberek, az angyalok meg a dzsinnek voltak a Földön, de aztán az emberek átvették a Föld irányítását ( ,  pont az emberek), s a dzsinneket meg lassan elfeledték. Ezek az emberhez hasonlatos teremtmények pedig úgy gondolják, 2010-es években eljött az ő idejük és megmutatják magukat – no nem pedofil Margit-szigeteki bácsiként, hanem természetesen átvennék a hatalmat a bolygón.  A baj (nekik) csak az, hogy a dzsinneken belül van egy al-dzsinn csoport, aki viszont az emberiség védelmébe szegődött, s megpróbálja megakadályozni a föld eldzsinnesedését. Logikus, nem? Szóval a nagyhatalmú rosszak között vannak jók, s van Shawn (Dominic Rains). Ő a dzsinnek Neoja, aki egyszer csak egy videokazettát kap egy ismeretlentől szülinapjára, amiben halott apja üzen neki, hogy vegye fel a harcot. Szegénynek fogalma sincs ki ellen és miért, a történet a szokásos köröket futja: nem hisz, hisz, de gyenge, hisz és erős. Totál kiszámítható és érdektelen messiás sztori, ahol a főhős a film végére a legnagyobb hatalmú őrzővé válik – még a tüzes féreglyukon(!!!) át érkező gonosz tűzdzsinnek is visszahúzódnak láttára, miután torkon ragadja egyiküket.

Ez komoly!!! Ez a sztori nagyjából. Természetesen Shawn nem önmaga világosul meg, van neki segítője is: egy pap (naná!), meg egy hozzá hasonló őrző dzsinn. Meg még van egy pszichiátriára zárt jó dzsinn, akinek talán nagyapja már harcolt a hosszú hajú, levitálni képes főgonosszal 1901-ben Indiában, de elbukott, s bánatában unokája bolondokházába került. De az is lehet, hogy ez ő maga. Érdekes egyébként, mikor a fináléban a reá is szükség van, simán elszakítja láncait ( , leláncolt beteg a gyogyóban), s Shawn segítségére siet. De a legjobb és legkomikusabb mégiscsak az autós üldözés volt: ilyet még nem láttatok, basszus!! Shawn kikezd a főgonosszal, majd autóba pattan, a dzsinn pedig üldözi… fekete füstként tekereg a (azt hiszem) Mustang után, de nem éri utol!!!! A dzsinnverő Mustangot!!!  

Ökörség az egész, úgy, ahogy van. Már az is érdekes, hogy elvileg 2010-ben már kész volt a mozi, de 3 évig sikerült vágni, Ajmal Zaheer Ahmad rendezőnek kétségkívül sokat kellett ehhez a végeredményhez gondolkodni. A jobbik eset az, ha érdemi tartalmat vágta ki, amitől élvezhetőbb lenne az egész, de inkább gyanítom, hogy ezt tartotta a fogyasztható összeállításnak. Tévedett. Ahogy írtam, egyetlen egy dolog, amiben viszont jól teljesít: az ijesztgetésben. Miután parás hangulat egyáltalán nincs, valóban a legváratlanabb pillanatokban jön egy-egy képi és hanghatás, olyan, mint mikor valakit megijesztesz hátulról, aki nem számít rá. Ezen kívül még egy dolog volt, ami tetszett, aminek még hangulata is volt: a szembeszomszéd ablakában meredten álldodgáló árnyék. Az jó volt. A színészekre tulajdonképp rossz szavam nem lehet, nem rajtuk múlt a dolog, a film pedig kategóriájában kimondottan normális trükkökkel és látvánnyal rendelkezik. Jó, sokat csaltak is, mert rengeteg sötét jelenet van benne és lófaszt sem látni, de ennek ellenére meglepően jó a CGI.

Senkinek nem ajánlom, hiába másfél óra, teljesen felesleges áldozni rá még annyit is. Még egy jót aludni sem lehet rajta, mert mindig felébreszt valami effekt.  



40%


Ui: Miután németül néztem, nincs kizárva, hogy valamit totál félreértelmeztem és ez egy feledhetetlen filmélmény. Akkor bocsi. Bár... kétlem, hogy bárki leellenőrizne.  






.

R2-D2 írta:

Jinn

Anyám.        Rég láttam ennyire értelmetlen és felesleges filmet… Kb. egy éve volt egy időszak, mikor is sorozatban futottam bele az ilyen nulla horrorokba, úgy látszik a természet úgy döntött, ismét pofán vágott eggyel. [...] Senkinek nem ajánlom, hiába másfél óra, teljesen felesleges áldozni rá még annyit is. Még egy jót aludni sem lehet rajta, mert mindig felébreszt valami effekt.  

40%

Ui: Miután németül néztem, nincs kizárva, hogy valamit totál félreértelmeztem és ez egy feledhetetlen filmélmény. Akkor bocsi. Bár... kétlem, hogy bárki leellenőrizne.  

Úgyis hiányoltad már a "köpködős kritikát", és legalább nem a Nightcrawler lett az .

A nemajánlást elfogadom, főleg mert már ez előzetes is hidegen hagyott, de van itt "valahol" egy Sharknado-osztag, akik eddig fogékonyabbnak bizonyultak az ilyenekre, talán felderítik majd a film rejtett erőforrásait . Az írást elolvasni nekem éppen elég szórakoztató volt .
.

Niwrok írta:

Úgyis hiányoltad már a "köpködős kritikát", és legalább nem a Nightcrawler lett az .

A nemajánlást elfogadom, főleg mert már ez előzetes is hidegen hagyott, de van itt "valahol" egy Sharknado-osztag, akik eddig fogékonyabbnak bizonyultak az ilyenekre, talán felderítik majd a film rejtett erőforrásait . Az írást elolvasni nekem éppen elég szórakoztató volt .
.

A Nightcrawlerre még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik. Amúgy ez könnyebben ment, a dzsinn vs. Mustang jelenet mindent vitt.

Egyébként hihetetlen... A teljes film fenn van a Youtubeon!!! 1:03:28-tól nézd meg!!

Ez simán mehetne a Fast&Furious 7-be!!!

R2-D2 írta:

Egyébként hihetetlen... A teljes film fenn van a Youtubeon!!! 1:03:28-tól nézd meg!!

Na igen, az azért "bájos", ahogy a ködszellem a drifteknél többször is kisodródik ...
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Egyébként hihetetlen... A teljes film fenn van a Youtubeon!!! 1:03:28-tól nézd meg!!

Na igen, az azért "bájos", ahogy a ködszellem a drifteknél többször is kisodródik ...
.

.






Időbűnök





Ha azt mondom, hogy a viszonyítási alap a Triangle??? Akkor elég magasan van a léc, ugye??? És ha azt mondom, az Időbűnök (aminek címét amúgy nem egészen tudom hova tenni) átviszi ezt a lécet???

A Time Crimes (Los cronocrímenes)  egy 2007-es spanyol sci-fi, ami először a 2007-es Fantastic Fest filmfesztiválon tűnt fel, de megjárta a hazai 2009-es Titanicot is, meglehetősen pozitív visszhangot kapva. Azt eddig is tudtam, hogy a fesztiválokon nem csak köldöknézegetős alkotásokat vetítenek, de most két héten belül a második fesztiválos időutazásos moziba botlok bele – anélkül, hogy korábban bármit hallottam volna róluk. Érdekes egyébként ez a műfaji besorolósdi is, mert magát az időugrást leszámítva semmi sci-fi elem nincs ebben a filmben, sokkal inkább egy izgalmas thriller az alapja, mint a fantasztikum világa. A jelenben járunk, az egész film 4!!! darab szereplővel játszódik, három helyszínen. Annyira minimalista, amennyire csak lehet, viszont egyetlen egy percre nem érezzük azt, hogy a kevesebb pénz nyomot hagyna a filmen. A látvány ugyanis ezt egyáltalán nem igényli, a történet meg nem pénz kérdése: ezt a filmet pedig a zseniális forgatókönyve adja el. Egy olyan csavaros, agyalós kis sztori, ami a maga nemében végletekig egyszerű, de a több idősík miatt szenzációsan egybefonódva igazi agytornát eredményez a végére.

Hector (Karra Ejelande) egy középkorú, kissé pocakosodó, kopaszodó spanyol átlagember, aki feleségével épp egy vidéki házba költözéssel van elfoglalva. Egy teljesen átlagos napon ledől pihenni a félkész házba, majd ébredés után is a pihenésnek akarja szentelni idejét, de egy váratlan telefonhívás belerondít az idillbe. Hector felveszi, de senki nincs a vonal végén… tapasztaltabb néző ugyan kezdhet gyanakodni, milyen szerepe van a telefonnak a történetben, de ahogy haladunk előre a sztoriban, simán el lehet felejteni. Olyan jelentéktelen esemény, ráadásul pár perc múlva Hector az erdőben meglát egy vetkőző csajt, s a két cici igéző szépsége tettekre sarkallja (de a nézőnek is gyorsan kimegy a fejéből minden más). No, ezt nem kellett volna… mármint a cicik után indulni… utána ugyanis egy olyan eseménylánc veszi kezdetét, aminek végén elégedetten csettinthet minden filmrajongó.

Zseniális, ahogy minden mindennel összefügg. Zseniális, ahogy a varázsdoboz kinyílik, ahogy az elejtett mondatoknak, puffanásoknak, sikolyoknak a film folyamán értelme lesz. Egyszerűen a mozi minden perce mosolyt csal az arcunkra, mert úgy érezzük, jutalmat kapunk, mikor is a puzzle egy-egy darabja a helyére kerül. Hogy valami támpontot nyújtsak (amit tán többen ismernek): az egész film olyan, mint a Potter III. időnyerős része… szenzációs. S miután a film kétharmadánál azt hiszed, vége van, képesek még egyet csavarni rajta: ami aztán szintén nem erőltetett, mert korábban valóban voltak olyan események, amik eddig képen kívül esetek. Imádom!! Azt viszont sajnálom, hogy mélyebben nem lehet belemenni a történet ecsetelésébe: ezt mindenkinek magának kell felfedezni, s csak utána spolierek mellet kibeszélni – ahogy anno a Triangle-t is. Az Időbűnök mondjuk talán kevésbé összetett, mint az, a hurok sokkal zártabb és egyszerűbb, de itt is csupán egy fél nap alatt történik minden, és ez is rengeteg gondolatot ébreszt. Már rögtön azt, hogy a szerkezet maga hogyan működik, ugyanis mikor is Hector be- és kiszáll az időgépből, az egész idő visszamegy, nem csak ő…    

Annyit azért ki kell hangsúlyoznom, hogy spanyol film. Látványában, beállításaiban, képi világában totál más, mint Hollywood, számomra tök jól beleillik az Amíg alszol, a 211-es Cella hangulatába. Semmi hatásvadászat, semmi felesleges érzelmi túlfűtöttség: mindenből pont annyi van, hogy működjön az egész. Ahogy az elején is írtam, csupán három helyszínünk van, egy erdő, Hectorék félkész háza, meg egy kutatóbázis a dombtetőn. Hehe, itt is egy tudós van ott, mint a legutóbbi Retroactive-ban, de itt legalább van értelme és értelmes magyarázata annak, miért is van ott egyedül. A tudós szerepében pedig magát a rendezőt, Nacho Vigalondot tisztelhetjük, akinek mellesleg ez volt az első egészestés filmje   , s aki maga is írta a scriptet.  A lényeg tehát az, hogy qrvára lehet jó filmet csinálni kevés pénzből is, a spanyolok, franciák, északiak, németek ezt már megtanulták, ideje lenne nekünk is. Egyszerűen egy jó történet kell hozzá, amiben le lehet vetkőzni a honi viselkedésmintákat és a karakterek kötelező sztereotípiáit.

A kétes sikerű Időhurok és a kínos Időcsavar után végre ismét egy gyöngyszemet találtam, amit odatehetek a Triangle (meg az A pillangó-hatás) mellé a polcra. Már csak azért is, mert ez bizony megjelent nálunk lemezen (bár már nem lehet kapni). Ez simán újranézős darab, kiváló mozi!!!



95%


.

Niwrok írta:

A nemajánlást elfogadom, főleg mert már ez előzetes is hidegen hagyott, de van itt "valahol" egy Sharknado-osztag, akik eddig fogékonyabbnak bizonyultak az ilyenekre, talán felderítik majd a film rejtett erőforrásait . Az írást elolvasni nekem éppen elég szórakoztató volt .
.

Haha, én is kurva jót röhögtem az íráson, erre tuti rá fogok nézni, már ha a német nyelvű RIP-en kívül ráakadok valami más release-re.

Weide írta:

Haha, én is kurva jót röhögtem az íráson, erre tuti rá fogok nézni, már ha a német nyelvű RIP-en kívül ráakadok valami más release-re.

Milyen "német nyelvű RIP" ?! Ott van Artunál feljebb a link, és az angol !
.