R2-D2 írásai 1.0

R2-D2 írta:

Non-stop

Kifejezetten kíváncsi voltam, hogy háromnegyed év távlatából, ismerve a film csavarját, mennyire fog működni otthoni újranézéskor a Non-stop. Mozis emlékeimről kifejezetten pozitív kép maradt meg bennem, ráadásul Neeson papa második idei filmje tükrében a repülős kaland talán még jobban fel is értékelődött. Szóval úgy voltam vele, mint egy krimivel, aminek ismered a gyilkosát, tud-e újat mondani, van-e benn valami rejtett érték, ami anno a moziban esetleg elkerülte a figyelmet. Nos, értéket nem nagyon találtam, hülyeséget viszont annál többet...

Továbbra is csak úgy jut eszembe ez a film, mint "Airport 2014" ...
.

Niwrok írta:

Továbbra is csak úgy jut eszembe ez a film, mint "Airport 2014" ...
.

Még mindig jobb, mintha az Airplane 2014 jutna eszedbe...

Egyébként az Airportokat ne bántsd, pár hónapja néztem újra az összeset és még 30 év távlatából is a végsőkig izgalmasak.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Továbbra is csak úgy jut eszembe ez a film, mint "Airport 2014" ...

Még mindig jobb, mintha az Airplane 2014 jutna eszedbe...
Egyébként az Airportokat ne bántsd, pár hónapja néztem újra az összeset és még 30 év távlatából is a végsőkig izgalmasak.

Nem bántás, csak kategória . Kb. ugyanazt az élményt kaptam a Non-Stoptól is, mint azoktól, csak persze a kor követelményei szerint felpörgetve.
Ha nem is keresem az Airportokat, ha elkapok egyet-egyet a tévében, nem szoktam elkapcsolni róluk.
.

.





Kék acél




Talán kevesebben tudják, de Katheryn Bigelow már az igazi ismertséget és szakmai sikert hozó Zero Dark Thirty és az A bombák földjén előtt is dolgozott,  mégpedig olyan mozikat adott a világnak, mint az egyik személyes kedvencem a Holtpont, vagy a Harrison Ford féle tengeralattjárós film, az Atomcsapda. Még régebbre visszautazva az időben pedig elérkezünk ahhoz a Kék acélhoz, amit emlékeimben ismét csak misztikus köd övezett: egy végletekig izgalmas és feszült thriller képében, egy soha nem feledhető gonosszal, akit Ron Silver személyesített meg. Az újranézés tehát újfent csak magában hordozta azt a kérdést, vajon a Kék acél kiállta-e az idők próbáját, vagy a 25 év alatt veszített valamit fényéből, s csupán a nosztalgia az-e, ami életben tarja a szép emlékeket…

Megan Turner (Jamie Lee Curtis) fiatal zsaru. Olyan fiatal, hogy most végzett az akadémián, egyedülálló, ambiciózus – és szemrevaló. Gyakorlatilag első éles bevetésén viszont szívbaj nélkül lelő egy bolti rablót, az egész tárat beleereszti szegény fasziba. A bűnöző kezéből kieső pisztoly viszont az épp boltban tartózkodó, földön hasaló bróker, Eugene Hunt (Ron Silver) elé esik, aki szépen csendben zsebre vágja azt. Megmondom őszintén, az egész szitu annyira valószerűtlen és nevetséges, hogy nem is értem, anno ezen hogy tudtam átsiklani… persze, rá lehet fogni, hogy a kezdő, tapasztalatlan rendőrnő nem veszi észre, hogy kiesik a pisztoly a rabló kezéből, de ha jól láttam, át is lépi azt! No meg az is fura, hogy egy ilyen esetben a szemtanú csak úgy simán elsétálhat a helyszínről, zsebében a lopott pisztollyal… oké, hogy kellett egy mód, hogy Hunt fegyverhez jusson, de ennél azért okosabb forgatókönyvet is el tudnék képzelni. Ráadásul ez a Hunt nevű faszi, aki egy jómódú, jól szituált pénzember, éveken át rejtegette magában az állatot, s pont egy ilyen stresszes szituban, szitu miatt váratlanul fölébred benne a vadság – ugyanis a megszerzett pisztollyal aztán majd vérengzésbe kezd a városban. Egyébként nem csak ő, hanem gyakorlatilag minden egyes figura lóg a levegőben, motivációjuk, jellemük, egy söralátéten elfér. Maga a történet senkivel nem foglalkozik mélyrehatóan, érezhetően nem is számít az, ki honnan és hogyan jött, gyakorlatilag minden a végjátéknak van alárendelve…

Addig közben Megan vonalán a legklisésebb események történnek: természetesen nem hisz neki senki, hogy a rablónál fegyver volt, természetesen felfüggesztik, stb. Még ide tartozik – amitől fogtam a fejemet -, hogy önmagában a rendőri munkája miatt, már közvetlen a vizsgája után milyen elutasítást szenved el a környezetétől, apjától, mindenkitől. Az apjával való viszonya, önmagában az egész családi szál is borzasztóan izzadtságszagú, különösen feloldása. Nincs ezekkel amúgy baj, ha megfelelő környezetbe van ültetve, ha mindezen mellékszálak előreviszik a cselekményt, de itt, ilyen sztoriban csak az időt húzták vele, itt ezek a jelenetek, élethelyzetek ismét csak fejezetek voltak a nagy amerikai klisékönyvből. Ja! Szokás szerint megint egy ember van, aki hisz neki, akivel majd végigviszik az ügyet, a Hegylakó varrott nyakú Viktor Kruegerje, Clancy Brown, Mann nyomozó szerepében. Hogy kettejük között lesz-e valami, azt nem árulhatom el…

Mindezen unalmas, kissé hiteltelen és erőltetett felvezetés után aztán hatalmasat fordul a kocka. Egyrészt azzal, hogy Hunt a megölt emberekbe beleeresztett golyókba belevési Megan nevét, szinte imádattal tekint a nőre, így rendesen belekeveri a gyilkosságba, másrészt viszont – ami az egész mozi sava-borsa – azzal, hogy a történet szerint a nő és a férfi intim viszonyba kerül. Hunt teljesen Megan közelébe férkőzik, egy olyan játék kezdődik, amikor a néző tudja, hogy a rabló és a pandúr egy fedél alatt lakik, csupán az a kérdés, ez mikor és hogyan derül ki. Na, ez a rész, innen van az, hogy zseniális a film. Legnagyobb meglepetésre az írók tettek bele egy fordulatot, ahonnan az örök mosolygó Hunt ördögi lényének minden perce borzongással tölti el a nézőt. A film második fele szinte hibátlan: izgalmas, feszült, minden igényt kielégít. Alapból bírom az ilyen filmeket, mikor is a rossz fiú terve annyira ördögi és pimaszul idegesítő, hogy a néző szinte bemászna a TV-be elmondani a balfasz rendőrségnek az igazat - vagy csak simán szájon vágni az ügyvédet..

Ennek az utolsó egy órának (no meg Ron Silvernek) köszönhetően a Blue steel maradandó élmény. Akinek nincs prekoncepciója vele szemben, akinek emlékeiben nem úgy él, mint ahogy nekem élt, az kiválóan szórakozhat rajta. Különösen második felén - ugyan a mozi összképéről süt az antik jelleg, mosolyogtató például, ahogy a meglőtt emberek teátrális mozdulatokkal képesek összeesni, az egész film összességében egy kiváló szórakozás. S hiába foszlik szerte a zseniális thriller emléke nagyjából az első fél órában, az okosan megírt második felvonás rengeteget dob az értékelésen, a Kék acél pedig egyértelműen kiemelkedik az akkori tucat-akciófilmek közül. Elsősorban Bigelow és Ron Silver miatt.



75%


.

.






Az éhezők viadala: A kiválasztott- első rész





Tulajdonképp nincs semmi meglepő abban, hogy a Kiválasztott olyan lett, amilyen. Mióta az Álomgyárban valaki kitalálta, hogy a sikerszériák utolsó könyvadaptációit két részletben kell bemutatni a nagyobb profit (és semmi más) érdekében, szinte futószalagon készülnek a semmitmondó utolsó előtti részek. Nem volt ez máshogy a Potter végével, de az Alkonyat saga fináléjával sem. Mindegyik egyetlen célt szolgál, megduplázni a mozis bevételeket, a majdani lemezeladásokat, még egy tojást kipréselni ama bizonyos aranytojást tojó tyúkból. Az meg, hogy az adott film csak egy globális előjáték a történet végi nagy magömléshez, egy hatalmas felfújt lufi, a kutyát nem érdekli…

Katniss épp lábadozik. Lábadozik abból a pszichés és fizikai megterhelésből, ami a legutóbbi Viadal romba döntése okozott neki. Rémálmai vannak, nagyon megviselte az esemény – itt újra meg kell említsem a karakterével kapcsolatos korábbi fenntartásaimat, mint a forradalom vezetője -, azon belül is a szerelmi háromszög egyik csúcsának, Peetának elvesztése. Szóval Katniss lábadozik, megmentői a 13-as körzetbe menekítették – de itt álljunk csak meg egy pillanatra: igen, abba a13-as körzetbe, ami eddig hivatalosan nem is létezett, amit a második epizód végén dobtak be cliffhangernek. Ez önmagában egészen kiváló ötlet lehetne, hisz a történet szempontjából, egy kibontakozó harc szempontjából egy underground mozgalom mindig hatásos – no de itt, amit a mozi elején kapunk, attól rendesen hátrahőköltem… basszus! Ez egy hi-tech undeground mozgalom! Egy akkora föld alatti bázis, ami még a Lázadók bázisát is simán kenterbe veri a Yavin 4-en!! Miből? Hogyan? Mikor???? Nem a 13-as volt elvileg a legszegényebb körzet? Hogy építhették fel ezt titokban a bombázás előtt?? Mert utána értelemszerűen nem tehették… Honnan van akkora fegyverarzenáljuk, ami gyanítom kis hazánk védelmére is elég lenne? Egyáltalán: ekkora komplexum fenntartásához honnan van energia? S ezt hogy nem látják a Kapitóliumból? A bunker kijáratából akár Luke is felszállhatott volna az X-szárnyúval, no de ezt a szabad röpködést miért nem figyelték Panam központjában???

Ezen gondolatok kavarogtak fejemben, míg csordogált a történet. Igen, csordogált, mert Katniss vívódása kitölti a játékidő nagy részét: egy idő után kimondottan idegesítő volt, mikor sokadszorra előtérbe került a „Legyek Kiválasztott, vagy ne legyek az?” dilemma (ez mondjuk eddig még senkinek, még Neonak sem ment elsőre) … ugyanakkor mosolyogtam is magamban, mert én már a korábbi filmekben is ezt éreztem. No, erre jött rá a macskás ultimátum – amin viszont fel is nevettem. Szánalmas. Egyszerűen semmi nem történik a moziban, a PR video, mint háborús eszköz meg … hogy is mondjam… súlytalan. Ezáltal kicsit hiteltelen is lett majd a későbbiekben önként halálba vonuló többi körzetlakó tette, legyen az akár az erdei szcéna, akár a gátas. Utóbbi, annak következménye meg eleve több logikai kérdést is felvet – de erről majd mindenki gondolkodjon akkor, mikor nézi a filmet. Néhány hatásos és valódi érzelmekkel töltött jelenet ugyanakkor elhintáztat minket a záróképig, hogy kicsit bosszankodva bár, de kíváncsiak legyünk a történet végére… Valahogy nem állt össze az egész egy izgalmas, magával ragadó történetté. Ha a film szimbólumainál maradok, azt kell mondanom, a tűz kigyulladt, de rendesen kell fújni, hogy a parázs izzásban maradjon a jövő évig.

A film hangulata egyébként sokkal komorabb, mint az első kettőé volt. Ugye eleve a Kapitólium elhagyásával a korábbi popmpa, látvány eltűnt – vele együtt a franchise egyik védjegye is eltűnt. Szorosan ide tartozik Effie és Haymitch totál háttérbe szorulása, nem tehetek róla, az ő színességük hiányzik a moziból. A nagyon szürke, nyomasztó világ minden korábbi játékosságot kiöl a filmből, a D13 belső rendje pedig minden volt, csak nem szimpatikus. Az elnökasszony (Julianne Moore) nem sokkal jobb, mint maga Snow, erről sem tehetek, de rögtön a hazai viszonyok ugrottak be róluk. Vagy inkább a Sithek alapdogmája: „Az egyik birtokolja a hatalmat, a másik meg sóvárog utána”. Ha ez szándékos, akkor kíváncsi vagyok, Coin mikor esik áldozatul a forradalomnak, ha meg nem szándékos, akkor sikerült egy teljesen kilátástalan új Panamet vizionálni. Amiben semmi nem lesz más. S ha már hangulat: a D12 bombázás utáni világa tényleg jó – bár nem kicsit hatásvadász -, a kórházi képsorok viszont valóban ütősek és működnek. Katniss ott felvett beszéde, a düh és az elkeseredés szülte beszéd az egyik érzelmi csúcspontja a filmnek. Másik meg az éneklős: az, amilyen sután indult, egy könnycsorgató dallammal alátámasztott képmontázzsá vált – tetszett.  Tetszettek az új szereplők is, különösen a féloldalt felnyírt hajú riporter csaj: ő Natalie Dormer, a Trónok Harcából, de hasonlóképp örültem Snow oldalán feltűnt Robert Kneppernek, aki ugyebár T-Bag volt a Szökésben. Tetszett a látvány, bárhol járt is a kamera, bármelyik körzetet is mutatták, mind hangulatos volt, valamint természetesen mély tiszteletem az elhunyt P.S Hoffman iránt. Ő is jó volt, valahogy nem is illett bele a D13 furcsa disztópiájába. Sok más karakterrel együtt.

Az összkép mindezek után minimum felemás – ha ez önálló mozi lenne, értékelhetetlen lenne. Így, hogy egy kényszeredett előzmény a nagy fináléhoz, szódával elmegy. Katniss sem tud még dönteni a két pasi között, akárcsak Bella korábban, így neki is kell még egy rész. Szerencséjére neki a horcruxokat nem kell keresni. Mert akkor háromrészes lenne a záró film.



70%



.

R2-D2 írta:

Az éhezők viadala: A kiválasztott- első rész

A film hangulata egyébként sokkal komorabb, mint az első kettőé volt. Ugye eleve a Kapitólium elhagyásával a korábbi popmpa, látvány eltűnt – vele együtt a franchise egyik védjegye is eltűnt.

70%

Holnap tervezem megnézni, és bár pont azért, mert a kettévágás előre is egy átvezető töltelék-részt sejtet, nem is várok tőle sokat, de a Kapitólium mellőzése nagy hiba nekem. Eddig mindkét részben azokat a jeleneteket élveztem igazán, amik ott játszódtak, a partik meg a felvonulások, az egész hivalkodó és kérkedő pazarlás kritikája volt a mentsvár a lapos akciózgatás mellett. Reméltem, hogy ha már a polgárháború előkészítése zajlik, akkor ezzel párhuzamosan csak lesz legalább annyi a politikai vonatkozásokból, demagóg propagandából, amivel az elnök a saját hatalmát próbálja védeni, mint ahogy mondjuk a korábbi körzet-plakátok tették... Ez azért jobban érdekelne, mint hogy mi van Pitával ...
.

Niwrok írta:

Az éhezők viadala: A kiválasztott- első rész

Holnap tervezem megnézni, és bár pont azért, mert a kettévágás előre is egy átvezető töltelék-részt sejtet, nem is várok tőle sokat, de a Kapitólium mellőzése nagy hiba nekem. Eddig mindkét részben azokat a jeleneteket élveztem igazán, amik ott játszódtak, a partik meg a felvonulások, az egész hivalkodó és kérkedő pazarlás kritikája volt a mentsvár a lapos akciózgatás mellett. .

No, majd meglátod... kedved elvenni nem akarom, viszont kíváncsi vagyok, Te ezt hogy fogod megélni.

R2-D2 írta:

Éhezők viadala – Futótűz

Nos, igen. Katniss és Peeta csodálatos különszámuk miatt rendesen Snaw elnök bögyébe kerül, a film ugyanakkor egy évvel az első epizód eseményei után játszódik, mikor is a páros az ún. győzelmi körútra készül.
A 75-ik játék pedig… oké, hogy a filmsorozat címe az Éhezők viadala (hmm… egyes, kettes körzet, mint éhezők…), de remélem nem lesz minden epizódban egy viadal. Itt még elment, kissé nyakatekert módon, de illeszkedett a sztoriba.
Számomra a történetből nem jött át az az elégedetlenség, ami majd a felkeléshez vezet, a száguldó vonaton ellesett híradóbejátszások, néhány graffiti az alagútban kevés ehhez. Oké, az is tény, hogy Katniss szemszögéből látjuk az egészet, az ő nézőpontjából esetleg tényleg ilyen az egész – a naivság és a butaság itt újból visszaköszön.

Továbbra is 80%

Felvezetés gyanánt a mai mozira megnéztem az előző részt, és bár tegnap is a politikai részt emeltem ki, meg annak a hangulata maradt meg, de az nem, hogy ez mennyire jó.

Spoiler:

És ha ez hiányozni fog a Picsogó Poszátából, akkor "bajok" lesznek...
.

Niwrok írta:

És ha ez hiányozni fog a Picsogó Poszátából, akkor "bajok" lesznek...
.

Nem akarom elvenni a kedved, majd meglátod. Szerintem hiányzik, ilyen mélységig biztosan.

.






Időhurok





Predesztináció: Eleve elrendelés; az a vallási nézet, mely szerint a cselekedetektől függetlenül minden embernek el van rendelve, hogy üdvösség vagy kárhozat lesz a jussa.

A mozi eredeti címe, pontosabban annak ilyen módon értelmezése sejtet egyfajta vallási fennhangot, ami szerencsére nyomokban sincs benn a filmben: kivételesen a magyar cím ezúttal sokkal jobban eltalált és jobban kifejezi a lényeget. Még akkor is, hogy az egész mozit ismerve kétségkívül van elrendelés, de szerencsére istennek ehhez semmi köze. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a szinopszis önmagában egy óriási spoiler, a történet egyik lényegét öli meg – így aki csak teheti, ne nagyon kutakodjon a mozi után. Meg már eleve: aki bírja az időutazásos filmeket, annak önmagában a cím is elég kell, hogy legyen a kalandra.

Az 1980-as években felfedezték az időutazást. 52 évet lehet előre és hátrafelé is menni az időben, a gép maga pedig egy gitártok ( ). Vannak időügynökök, akik ugrálva az időben, a megtörtént bűncselekmények előtt megakadályozzák azok bekövetkezését. A koncepció picit hasonlít a Különvéleményhez, meg talán a Van Damme féle Időzsaruhoz – de aztán majd nagyon más irányba fog elmenni a sztori. Ethan Hawke úgynevezett Időügynök, legfőbb feladata pedig a múltban megakadályozni egy Sistergőnek nevezett mániákus robbantó tevékenységét, aki 1975 márciusában New Yorkban  10000 embert ölt meg a merényletével. A kezdő képsorokban (atyaég, milyen zseniálisak, csak ekkor még nem tudjuk) épp egy meghiúsított merényletet látunk, ahol is a bomba súlyosan megégeti a hatástalanítani kívánó ember arcát – olyannyira, hogy felébredve teljes arcplasztikát kell rajta végrehajtani. Ekkor derül ki, hogy a sérült az maga az Időügynök (ekkor még nincs neve), akinek így teljesen új kinézettel kell visszamennie ismét a múltba, tovább nyomozni a Sistergő után.

Ez az alapszitu, kedvcsinálónak legyen elég ennyi. Ami utána jön, az egyrészt qrva nagy türelmet kíván, másrészt meg a végére egy kibaszott jó és összetett, időparadoxonokkal terhelt történet lesz. Mindazonáltal nem tudom azt mondani az egészre, hogy zseniális, meg hogy hibátlan, mert a mozi közel ötven perce – a tízediktől a hatvanadikig – dögunalom, és kimondottan embert próbáló. Az Időügynök ugyanis egy bárban dolgozik, ahova betér egy züllött kinézetű alak, egy író, egy lányos képű férfi, nőies hanggal. A film ezen része nem más, mint ennek az  írónak meséje saját életéről, egészen kisgyermek korától napjainkig. Kikerekedett szemmel néztem, az egésznek mi értelme van, s megmondom őszintén, közel voltam ahhoz, hogy kikapcsoljam az egészet a francba. SEMMI nem történik, értetlenkedve bámultam a képernyőt, kerestem az egészben a filmcím jelentését, de semmi mást nem láttam, mint egy faszi gondterhes életútját. Tény, hogy valami volt a levegőben, valamit érezni lehetett, hogy van/lesz a háttérben, de a film ezen szakasza kínszenvedés volt. Úgy éreztem az egésznek az égvilágon semmi értelme…

Pedig dehogy nincs!! Ajaj!!! Miután az Időügynök végighallgatta az író élettörténetét, hatalmasat fordul a mozi: minden korábbi eseménynek, ami az író életében történt, jelentősége lesz. Egyelőre még fel sem fogtam, mindent, amit a mozi tegnap nyújtott, e tekintetben kénytelen vagyok a Triangle-hez hasonlítani, az egész annyira összetett és átgondolt, hogy csak passogtam. Időutazás -, időhurok-  és paradoxon-hegyek, ha úgy veszem, teljesen felrúgva a korábban, más mozikban lefektetett szabályokat, emberek találkoznak korábbi önmagukkal, egészen morbid és meglepő dolgokat tesznek egymással, mégsem dől össze a világegyetem. Meglehetősen nehéz befogadni már magában azt az alapötletet is, amit itt prezentálnak, kétségkívül kell hozzá icipici nyitottság – aki megnézi, meglátja majd miért. Mindezek mellett pedig ott van a titokzatos merénylő, a Sistergő, s a nagy merénylet megakadályozása, ami egyáltalán nem meglepő módon tökéletesen beleillik az addigi eseményekbe. A mozi második fele olyan, mint amikor valaki elkezd kibogozni egy hatalmas csomót, borzongató élmény, ahogy a korábban látott képek értelmet kapnak, ahogy minden a helyére kerül. Rutinos néző persze néhány dolgot idejekorán kitalálhat, ekkor örülhet, hogy milyen okos, de összességében az Időhurok második fele nyújt annyi meglepetést, hogy érdemes legyen érte a bárban zajló beszélgetést végigülni.

Mert ez nem az a klasszikus időhurok, ami úgy zajlik, mint mondjuk az Idétlen időkigben, vagy az A holnap határában. Sokkal nagyobb ívű és összetettebb azoknál, itt az időugrások maguk a hurok részei, s mint olyanok, szándékosak és kiszámíthatók. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni rengeteg mindenen a történettel kapcsolatban (ahogy azt ilyen esetekben szokás), hogy végül is akkor mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Mint ahogy azon is, amit az Időügynök főnöke mondott: minden időugrás hullámot vet a múltban, minden ugrás nyomot hagy – elég-e ez ahhoz, hogy megváltozzon a jövő??? Vagy eleve tényleg minden el van rendelve???

A Spierig-testvérek a Daybreakers után egy újabb érdekes, határokat feszegető mozit tettek le az asztalra. A hangulat – zömében a múltban járunk – egészen remek, a jelen/jövő szükséges minimális effektekjei, az kutatóközpont díszlete kiválóak. Ethan Hawke-kal nem volt bajom, viszont az író kinézete, hangja nagyon irritáló tudott lenni, sok idő kellett, míg megszoktam (pedig látni eleget). Mint minden időutazásos film, vélhetően ez is tele van buktatókkal – de van egy olyan érzésem, itt a paradoxon szándékos, szándékosan épít a tyúk és a tojás dilemmájára. No meg arra a zseniális narrációra, amivel kezdik az egész film:

„Ha itt állna előtted az az ember, aki tönkretette az életed és én garantálnám neked, hogy soha nem derül ki, megölnéd??”


Ha az a báros beszélgetés rövidebb lenne, egészen kiváló film lehetne. Így csak:




75%


.

R2-D2 írta:

Időhurok

Ha az a báros beszélgetés rövidebb lenne, egészen kiváló film lehetne. Így csak:
75%

Lehet, hogy ha utólag visszanéznéd, akkor a báros beszélgetésnek is teljesen új rétegei mutatkoznának meg. Ha szigorúan nézzük, akkor a Triangle is "csak" úgy indul, hogy beteg gyerekét egyedül nevelő Jess egy napra ápolóotthonba viszi a fiát, hogy az új pasijával meg annak barátaival egy délutáni hajókázás keretében kikapcsolódhasson; az első 20-25 perc egy romantikus dráma, aztán meg ? Amikor még a főcím sem jelent meg, és már háromszor át vagy verve ?!

Amúgy is terveztem megvenni/megnézni, te már csak a kihívás-részét adtad hozzá .

Niwrok írta:

Időhurok

Lehet, hogy ha utólag visszanéznéd, akkor a báros beszélgetésnek is teljesen új rétegei mutatkoznának meg.

Megmondom őszintén, terveztem is újranézni, egyszerűen muszáj - bár abban az is benne van, hogy az időugrások logikátlanságai is szembetűnőbbek lesznek.

R2-D2 írta:

Időhurok

Megmondom őszintén, terveztem is újranézni, egyszerűen muszáj - bár abban az is benne van, hogy az időugrások logikátlanságai is szembetűnőbbek lesznek.

Akkor majd lehet, hogy az újranézéshez becsatlakozok, csak szólj, hogy mikor .
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Időhurok

Megmondom őszintén, terveztem is újranézni, egyszerűen muszáj - bár abban az is benne van, hogy az időugrások logikátlanságai is szembetűnőbbek lesznek.

Akkor majd lehet, hogy az újranézéshez becsatlakozok, csak szólj, hogy mikor .
.

Inkább majd szólj Te, ha megvetted/letöltötted, aztán akkor nézem újra én is.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Időhurok

Lehet, hogy ha utólag visszanéznéd, akkor a báros beszélgetésnek is teljesen új rétegei mutatkoznának meg.

Megmondom őszintén, terveztem is újranézni, egyszerűen muszáj - bár abban az is benne van, hogy az időugrások logikátlanságai is szembetűnőbbek lesznek.

Lenne egy kérdésem:

Spoiler: