R2-D2 írásai 1.0

.






Automata





A napkitörések miatt a Föld lakosságának több, mint 99%-a elpusztult, a maradék 21 millió ember a technikai civilizáció hajnalára esett vissza. A bolygó gyakorlatilag egy hatalmas radioaktív sivatag, az élet néhány városra korlátozódik. Az emberi faj önerőből nem képes talpra állni, ezért kifejleszt egy Pilgrim 7000 típúsú robotot, amik először csak újraépítik a maradék világot, majd egyre több kényelmi szolgáltatást is elvégeznek. A korábban ismert Robotika Három Alaptörvénye helyett ezúttal két szabály szerint működnek a Pilgrimek:

A robot nem okozhat kárt semmi élőlényben vagy magában.
A robot nem javíthatja meg magát vagy más robotot.

Ez a kiindulópontunk – ez még érdekes is!!! -, ebben a világban dolgozik Jacq Vaucan (Antonio Banderas), a robotokat gyártó cég, a ROC ügynökeként. Munkája a meghibásodott robotok vizsgálata, a károk felmérése, s egyfajta biztosító ügynökként a cég kifizetéseinek minimalizálása. Ez egyébként nekem tök bejött, jól tükrözte a jelenlegi biztosítási gyakorlatot… Munkája kapcsán találkozik egy önfejű, agresszív bunkó rendőrrel, akinek áldásos tevékenysége folytán kiderül, hogy az egyik ROC-termék javítani kezdte önmagát - javítani pedig csak a ROC javíthat robotot. Természetesen ennek majd meg lesz az oka és magyarázata, Vaucan pedig egyre mélyebben merül az öntudatra ébredő robotok világában, olyannyira, hogy a végén döntenie kell, emberként melyik oldalra is áll...

Nem tudom. Lehet, a spanyoloknak meg kellene maradniuk a drámánál és a horrornál, mert ez a sci-fi valahogy nagyon hiányos lett. Nem elsősorban az a bajom vele, hogy jól érzékelhetően a Szárnyas fejvadász és az Én, a robot szolgáltak neki támpillérként – hisz ha képesek lettek volna mindehhez valami újat kitalálni, valami igazi ütőset hozzátenni, kiválóan működhetett volna a film. Sajnos azonban Gabe Ibanez rendező simán csak felmondja a leckét, simán elmondja ugyanazokat, amiket már sokszor hallottunk: a robotikáról, a mesterséges értelemről, a robotok érzéseiről és azok jövőjéről. Ha nem lenne Banderas, erről a filmről az égvilágon senki nem beszélne – és nem azért mert annyira rossz, csupán annyira szükségtelen volt elkészülte. Minden gondolatát, minden problémáját láttuk már, és a megoldásaiban sem tud újat nyújtani. Még a karakterek is totál beilleszthetőek más filmekbe, van egy sablonos családi vonal, van egy geci, robotellenes rendőr, van a gonosz cég gonosz, hatalomittas , paranoiás vezetője, meg a naiv barát (aki lelövése után egy éjszakát a sivatagban fekszik, csak azért, hogy másnap az egyik karakter kezei között halhasson meg). Az egész egy újrahasznosított, újra összerakott LEGO, amiben a más színű kockák más helyre kerültek, így próbál új lenni: a jövőkép például ez esetben korántsem hi-tech, sokkal inkább a District 9 világát idézi.

Másrészt – s talán ez a legnagyobb baj, ebben a történetben nincs közel két óra. Az indítás még érdekes: jó a savas esős város, jó a robotboncolás – önmagában a karakterek képbe hozása, azonban miután Vaucan kikerül a sivatagba, onnantól borzasztóan lassú és unalmas lesz az egész. Nem tehetek róla, de rögtön a The Clone Wars S5E11 egyik –általam legjobban utált – epizódja ugrott be, mikor is 4 robot egy részen keresztül bóklászott a sivatagban… nos, itt gyakorlatilag ugyanaz van, csak majdnem egy órán keresztül. Nagyon gáz az egész, mire elérünk a végjátékra, teljesen elfáradunk, ahogy Vaucan is tette. Amúgy a finálé még jó is, kicsit pörgősebb, akciódúsabb, talán még izgalmasabb is, mint az előtte látottak, ezekből csupán egy dolog hiányzik: a megoldás. Értem, mire megy ki az egész, értem, mi a mozi igazi célja és mondandója, csupán azt nem értem, miért is jó az, ami a legvégén történik. Két órán át ezért kínlódni, hogy ott, azok, oda eljussanak??? És aztán akkor ott mi lesz??? Az még csak érthető, hogy a ROC nem szívesen engedi, hogy termékei önálló életre keljenek, no de ha ez az ára a békének, hogy a semmibe el kell engedni néhányukat, miért is ne???

Ha valaki ezt látja először, s a hivatkozott műveket nem ismeri, talán még élvezheti is. Felvetései, témája a mesterséges intelligenciáról egyre aktuálisabbak, gondolatai igazán mélyre szántók. Mindösszesen a megvalósításba csúszott hiba, ez így olyan száraz lett, mint Banderas szája a sivatagban. A képi világ amúgy nem rossz, a városos és a sivatagos rész is hangulatos. A csökkentett büdzsé amúgy nem nagyon látszik: ehhez a történethez, ehhez a vizualitáshoz pont elég volt - okosan nem mentek bele olyan látványba, amit nem tudtak volna normálisan megcsinálni. A CGI jó, a hangulat jó, kíváncsi lennék ezt lemezről, normális felbontásban is látni, a sivatag perzselő forrósága, a vakító nap és a főhős cserepes szája mennyire tudná még autentikusabbá tenni az élményt. Egy picit ugyanis hiányos lett – egyedül a prosti robot (önmagában az ötlet) lubickolt az unalom tengerében nálam.



55%




.

.





A vihar magja




Úgy néz ki, ilyen napjaim vannak. Két nap alatt a második mozi, aminek teljesen felesleges volt elkészülnie – ugyanakkor, ha össze kellene hasonlítani a kettőt (de nem kell), az élvezeti faktor egyértelműen a tornádós film javára billentené a mérleget…

Kezdetben volt a Twister. Számomra minden idők legjobb és leglátványosabb tornádós filmje, vérbeli katasztrófafilm, Hollywood legjobb időszakából. Aztán később jött a Katrina, a vihar, ami a valóságban is letarolta USA délkeleti részét, több ezer áldozatot szedve: a valóság kegyetlenebb tud lenni a legdurvább filmeknél is. S végül jött a Youtube és a video feltöltés-mánia, a nézettség alapján számított gyors pénzkereseti lehetőség, ami meg aztán a 15 perc hírnév és a dollármilliók reményében a legidiótább cselekedetekre készteti az embereket. E három motiváció lehetett alapja az A vihar magjának, e három tényező állhatott össze kerek egésszé a forgatókönyvíró fejében, hogy megszülethessen ez az újabb orgia. Már amennyire ez összeállt… ugyanis a film nagy része, gyakorlatilag az összes olyan jelenet, amiben nem fúj a szél, borzasztó bárgyú lett.

Van egy csapat viharvadász, akik egy éve!!!! nem találkoztak már tornádóval,  pedig jönnek-mennek az Államokban, saját meteorológiai autójuk van, saját meteorológussal, no meg egy batmobil-szerű páncálozott jármű, aminek az a célja, hogy a tornádó magjába jusson be – anélkül, hogy felszívná azt. Ők filmeznek. Filmeznek mindig, akár van vihar, akár nincs. Az egész kompánia egy kibaszott hollywoodi filmes stáb, még a segglyukjukból is kamera kandikál ki: a tankot meg olyan szinten felszerelték, amivel egy F1 futamot le lehet közvetíteni. Aztán van két idióta hülyegyerek, akik Jackass-szerű módon a lehető legidiótább felvételekkel akarnak hírnévre (és pénzre szert) tenni a Youtube-on. Állandóan kameráznak, van rajtuk fejkamera, sima kamera, mobil, minden. Kamera kamera hátán itt is. Aztán van egy család - aminek alapfelállása az egyik legnagyobb filmes klisé – ahol a fiú időkapszulát készít, kamerával kérdezgeti a környezetét, mit is üzen magának 25 évvel későbbre. Ja, meg van egy bizonyítványosztó, ahol három kamerával kell majd rögzíteni az eseményeket, ahol is a kisebbik fiú fog kamerázni, de a kisebbik fiú kamerázza azt is, hogy a nagyobbik fiú hogy ajánlja fel plátói szerelmének, hogy újra lekamerázza az időközben megsérült anyagot.  

Bazzeg, ez csak az alap. Mindezt olyan szinten bárgyú, idegesítő és sablonos események és dialógusok fűszerezik, hogy szinte kínos nézni. „Élvezd minden nap az életed, mert egyszer majd az lesz az utolsó napod!” – és hasonlóak… Totál tudni lehet, hogy a három szál majd a film egy pontján találkozni fog, totál tudni lehet, ki kibe esik bele, kinek kivel milyen kapcsolata lesz. Pontosabban nem egészen, de erre még a pozitív dolgoknál visszatérek. A mellékszereplők annyira kínosak, hogy alig vártam már, mikor söpri el őket egy qrva nagy tornádó. S itt kell elgondolkodni azon is picit, mennyi értelme is van ennek a sok videózásnak, ugyanis a found-footage stílusból pontosan a found hiányzik. Vagyis: filmeznek, de nincs jelentősége. Hacsak nem a Youtube…

Akkor működik az egész – de akkor kegyetlenül – mikor nézőpontot váltunk, elhagyjuk az idióta privát felvételeket, mikor is jön a vihar. Aki továbbra is filmez, az vagy meghal, vagy kellően bolond, hogy túlélje, de a többiek nagyjából hanyatt-homlok menekülnek. Az egész tornádóvadászat valahogy hiteles és életszerű lett számomra, végre nem akartak olyat lenyomni a torkomon, amit esetleg máshol megtettek volna. Végre, mikor megjön az IGAZI pusztító tölcsér, senkinek nem jut eszébe abban vizsgálódni, még a legmániákusabb viharvadász is menekül. Végre egy olyan mozi, ahol a szereplők képesek felmérni a veszélyt és inkább elbújnak, s nem kimondottan vihar-téma, de végre egy olyan mozi, ahol a messziről jött nő és férfi kapcsolata nem nyáltengerben végződik. Ráadásul a két idióta gyerekkel sikerült a mozinak egy könnyed – de nem erőltetett vagy obszcén – humorforrást is generálni. Kicsit a Trancsírák ugrott be a két ökörről – de mindenképp működik, amit művelnek a képernyőn.

No, ás akkor el is érkeztünk az A vihar magja esszenciájához, a vihar(ok)hoz, azok látványához. Itt jut eszembe, hogy az első két percben!!!! már túl vagyunk egy eseményen, csak kapkodtam a fejem: az ember még el sem helyezkedik a filmnéző pózba, máris kiugorhat a helyéről a nyitányban. Ahogy jönnek a tornádók, majd ahogy jön végjáték 5-ös erősségű forgószele, amit ezek csinálnak, ahogy ez ábrázolva van, az zseniális. A Twister méltó örököse, azóta nem készült ennyire jó viharos film. A nagy pörgésben a CGI hibátlannak tűnik, a repülő tárgyak látványa, a vihar ereje szinte s székbe szegez. Vagy beszív – ízlés kérdése. Egyszerűen a mozi e részének majd minden perce élvezet, tök lehet érezni a természet és az ember ereje közti különbséget. Van néhány egészen új kép – nem csak a kamion és a tehén -, a kisváros pusztulása, annak látványa sokkal megdöbbentőbb, mint maga a vihar. Ezen egyébként még az Emmerich-módra feltűnő amerikai zászló sem tud változtatni. Jó lenne a filmből egy olyan változat, amiben csak a viharok jelenetei lennének, idióta körítés nélkül.

Ami még számomra pozitívum volt: a sok ismeretlen TV-s arc mellé a főszerepben itt van Sarah Wayne Callis, azaz Lori a TWD-ből (meg Sara a Szökésből), valamint Richard  Armitage, alias Tölgypajzsos Thorin (no meg John Porter a Válaszcsapásból). Nem tehetek róla, nekem egy-egy ismert, kedvelt karakter tök fel tud dobni egy mozit: miattuk is mondom azt, hogy bizony az A vihar magja egész kellemes szórakozás. Agyatlan katasztrófafilm ugyan – némi kötelező természetvédő fennhaggal -, de másfél órát megér az ember idejéből. Ráadásul valami eszméletlen jól szól, valahogy a hangstúdiókban a tornádó hangjait tök jól sikerül mindig kikeverni: nem volt ez máshogy a Twisternél sem és itt is brutálisan jó a hangkép.

Mindent összeadva és kivonva talán majd még meg is veszem. Egyszer.


65%



.

Hű, ezeket aztán gyorsan lezavartad !

R2-D2 írta:

A megtisztulás éjszakája – Anarchia

Kvázi végig ökörségmentes akciók, remekül időzített, ütős csavarok, és egy meglepően jó háttér bontakozik ki a 103 perc alatt. Jó karakterekkel – akik ráadásul nem is feltétlenül az a tipikus eldobható, kinyírható szereplők -, jó színészekkel, feszes és okos forgatókönyvvel: amilyen szkeptikus voltam vele szemben, akkorát csalódtam benne pozitívan. Aztán magáról az Irtásról, annak mibenlétéről, szükségszerűségéről, napi életünkbe átültetéséről, emberi mivoltunk állatságáról már beszéltünk az előző epizód kapcsán. Ott is megállapítottuk, hogy az alapszitu zseniális, csak most itt már épkézláb és qrva jó történetet tettek bele.

90%

A mozis véleményem ugye nemrég olvastad, úgyhogy pontosan tudod, hogy

R2-D2 írta:

Automata

Ha valaki ezt látja először, s a hivatkozott műveket nem ismeri, talán még élvezheti is. Felvetései, témája a mesterséges intelligenciáról egyre aktuálisabbak, gondolatai igazán mélyre szántók. Mindösszesen a megvalósításba csúszott hiba, ez így olyan száraz lett, mint Banderas szája a sivatagban – egyedül a prosti robot (önmagában az ötlet) lubickolt az unalom tengerében nálam.

55%

Én viszont ismerem a hivatkozottakat, "Én, a robot" Hasonmást meg már amúgy is láttam, úgyhogy "boltban marad" .

R2-D2 írta:

A vihar magja

Mindent összeadva és kivonva talán majd még meg is veszem. Egyszer.

65%

A természeti katasztrófafilmek területe nekem majdnem teljes vakfolt, soha nem éreztem még, hogy nekem feltétlenül látnom kéne többet azokon kívül, mint amiket a tévében elkapok időnként.
.

Niwrok írta:

Hű, ezeket aztán gyorsan lezavartad !

Annyira azért nem gyorsan, csupán a vesekő miatt az írás maradt el.

Niwrok írta:

A természeti katasztrófafilmek területe nekem majdnem teljes vakfolt, soha nem éreztem még, hogy nekem feltétlenül látnom kéne többet azokon kívül, mint amiket a tévében elkapok időnként.
.

Vakfolt???? Neked???

Tényleg meglep, sokkal szélesebb látókörűnek tartalak magamnál. Azt hittem, azért figyeled ezt a témakört is.

R2-D2 írta:

Automata

Tényleg kár ezért a filmért. Volt benne lehetőség, nem is kicsi, de a végére annyira szétesett, hogy azt is megbántam, hogy elkezdtem.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A természeti katasztrófafilmek területe nekem majdnem teljes vakfolt, soha nem éreztem még, hogy nekem feltétlenül látnom kéne többet azokon kívül, mint amiket a tévében elkapok időnként.

Vakfolt???? Neked???
Tényleg meglep, sokkal szélesebb látókörűnek tartalak magamnál. Azt hittem, azért figyeled ezt a témakört is.

Lehet az attól egy bővebb halmaz, csak mert bizonyos elemek hiányoznak belőle .
A látványos pusztítás nekem önmagában kevés. Ha figyelek is az ilyenekre, csak másodlagos, mondjuk egy olyan jó dráma mellett, mint a Lehetetlen. Ebből viszont áradt a fröccsöntött műanyag szaga és minősége, és akkor már inkább csináltál kedvet a Pompeii-hez, amit még szintén nem láttam .
.

.






A háború virágai





A film, aminek még port.hu-s adatlapja sincs…

A film, amiben Christian Bale visszatér gyerekkori filmjének helyszínére, hogy újra a kínai-japán II. világháborús konfliktus közepében találja magát. A film, ami a 3 évvel ezelőtti trailerjével ugyan teljesen felcsigázott, de aztán ami az akkori bemutató elmaradásával, az amúgy is hatalmas túlkínálatban el is felejtődött, mígnem Niwrok kolléga nemrég emlékeztetett rá. Innentől pedig nem is volt kérdés a megtekintése, s valahol az sem, hogy ilyen hatása lesz rám… már csak azért sem, mert köztudomású, hogy Christian Bale-t bírom, úgyhogy összes mozija pozitív hendikeppel indul nálam. Már az A nap birodalma óta bírom, amiben még egészen kis kölökként, Spielberg mester keze alatt kezdte bontogatni szárnyait, azóta meg kikerülhetetlen tényezője a jelenkor filmgyártásának.

Direkt nem Hollywoodot írtam, mert az A háború virágai kínai mozi, viszont egy olyan kínai mozi, ami simán készülhetett volna az Álomgyárban is. A kínai filmipar egyik legnagyobb vállalkozása, egy monumentális történelmi/háborús dráma, ami egy nagyon súlyos megtörtént eseményt, a nankingi mészárlást dolgozza föl, Geling Yan:Nanjing 13 virága című novellája alapján, amit pedig egy nankingi túlélő, Minnie Vautrin naplója inspirált. Így viszont teljesen más megvilágításba helyeződik az egész történet, mindig hordoz valami plusz töltetet az egy moziban, hogy ha tudjuk, hogy a vásznon látott borzalmak valósak is lehettek.. Érdekes egyébként – ahogy már a The Pacific sorozatnál is írtam -, hogy nekünk, európaiaknak mennyire is vakfolt a távol-keleti világháborús hadszíntér, pedig aztán nem tartom magam hülyének töriből, de magam részéről erről az eseményről (sem) tudtam semmit.

A film Nanking (akkori főváros) elestének napjával, 1937. december 13-ával kezdődik, az utcán. Harccal. Utcai harccal.  Épp a japán sereg vonul be, egyértelmű technikai fölényben a maroknyi kínai katonával szemben. Tankok gyalogosok ellen, szuronyos katonák fegyvertelen civilek ellen - állatok emberek ellen. Nos kérem: a mozi első 20 perce úgy zseniális, ahogy van. Simán felveszi a versenyt BÁRMELYIK amerikai háborús filmmel – igen, még a Ryannel is -, az öngyilkos küldetések pedig egy egészen más szintre emelik a filmet. Ekkor a mozi minden perce élmény, eszméletlen jó és jól megcsinált képsorok, csak itt  - ahogy mondani szokás - nem minden dollár, hanem minden jüan meglátszik rajta. Az utcai harcok őrületében menekül a japánok fegyverei elől egy amerikai faszi is: ő John Miller (Christain Bale), temetkezési vállalkozó, aki egy katolikus pap temetésére igyekszik a helyi templomba. Ironikus lesz majd egyébként a pap sírgödre, de ez most másodlagos. Szóval John a rohanása közben találkozik két rémült kínai kislánnyal, akik épp abba a zárdába valók, ahova ő igyekszik – így kerül kapcsolatba egy halom kislánnyal, és egy rájuk vigyázó kisfiúval a templom zárt falain belül. A történethez hozzátartozik, hogy egy kínai katona hathatós segítsége kell életben maradásukhoz, no meg az is, hogy hamarosan egy csapatnyi prosti kopogtat az ajtón, menedéket keresve. Kb. fél óra után aztán kialakul az alapfelállás: a temetkezési vállalkozó összezárva egy kupac kurvával egy kupac zárdanövendékkel meg egy ártatlan kisfiúval.

És ekkor el is érkezünk a mélyponthoz. Igazából örülhetünk neki, hogy ilyen gyorsan túl vagyunk rajta, de a látottak annál megdöbbentőbbek: ilyen felütés után szinte sokkolóan idióta jelenetek tömkelege következik, egy alkoholmámorban dugni akaró Johnnal, két totál más értékrendet képviselő női csoporttal, ezek konfliktusaival. Jó, a finálé szempontjából talán érthető és szükségszerű volt ily mértékű szembeállításuk, de nézés közben a fejemet fogtam néha… ez a 20 perc kimondottan kínos és unalmas. Szerencsére varázsütésre minden megváltozik, mikor is japán katonák törnek be az épületbe – Johnnak pedig színt kel vallania, milyen ember is ő. Milyen pap is lesz ő… Aztán itt nagyjából meg is állhatunk az események felmondásával.  Igazi, valós dráma bontakozik ki, igazi, valós áldozatvállalásokkal, érzelmi csúcspontokkal, döbbenettel és katarzissal. Pont, mintha egy amerikai filmet néznénk…

Mert ugyebár – s talán még Niwrok is így gondolta anno – a mozi legnagyobb hibájának pont azt róják föl, hogy túlságosan amerikai. Hogy ugyanúgy csöpög a nemzeti pátosztól, mint amerikai zsánertársai, hogy az érzelmi hatásvadászata olyan, mintha csak Spielberg rendezte volna. Nos, én azt mondom, pont ettől lett igazán remekmű. Pont ezektől a máshol már remekül működő elemektől tudott kiemelkedi a kínai tucatfilmek sokaságából, átlépni a kardokon táncoló, függönylobogtató, húsz métereket idióta pózban röpködő nagyszabású korábbi mozik közül. Amikor egyébként tekerik be magukat lepedővel, abban benne van ez is, de szerencsére ez csak két perc. Szerintem igenis kellett egy ekkora volumenű eseményhez ez az érzelmi hatásvadászat, az meg, hogy egy nép saját tragédiáját saját filmiparában egyoldalúan állítja be, nos, az szerintem egyáltalán nem megvetendő. Mindig, mindenki így tesz – egyszerűen így logikus. A The Flowers ot War monumentalitásában, látványában simán felnő nyugati társai mellé, azonban az egész filmnek maga a kínai közeg és háttér kétségkívül pikáns ízt ad. Mert szerencsére meghagyták a több nyelvet (azt mondjuk, nem tudom, a kínai és a japán is külön meg volt-e): ezáltal lényegesen autentikusabb lett az egész.

Az egész háttér, díszlet, a komplett történelmi tabló hibátlan. Ott voltam a II-ik kínai-japán háborúban (érdekes új történelmi ismeret, hogy ez kvázi már a II. VH része volt, de korábban kezdődött) az utcákon, ott voltam a templomban a és a bordélyban a brutális eseményekkor s ott voltam, ahogy John atya próbálta menteni a menthetőt. Hangulatilag, beleélésileg totál képes beszippantani az egész, s ugyan rutinos mozizóként teljesen nyilvánvaló volt, mi is fog történni a szíves meghívás után, mégis képes voltam végigizgulni az egészet. Nem utolsósorban pedig mosolyogva nézni, hogy minden elejtett apróság értelmet nyer a végére: az egy emberre szóló engedély, no meg a temetkezési vállalkozó fő profilja is. Túl sok döccenő a mozi második felében nincs, Bale , ahogy átvált szimpatikusba, rögtön feldobja a mozit, de ki kell emelnem a kínai lányok játékát: a tanulók (de a kurvák is) nagyon szimpatikusan és ügyesen hozták szerepüket. Élmény volt nézni. Úgy önmagában az egészet, a két és fél óra végére szerencsére a mélypont már messzire került

Az megint más kérdés, ezen ajánló után, ki hogyan tudja megnézni – hivatalos bemutató és forgalmazás híján nem egyszerű a helyzet (annyira azért nem is bonyolult) Márpedig mindeképp érdemes megnézni, mert bár valóban patriotista és egyoldalú mozi, de most nem amerikai zászló lobog a szélben. Hanem kínai…



80%



.

R2-D2 írta:

A háború virágai

Mert ugyebár – s talán még Niwrok is így gondolta anno – a mozi legnagyobb hibájának pont azt róják föl, hogy túlságosan amerikai. Hogy ugyanúgy csöpög a nemzeti pátosztól, mint amerikai zsánertársai, hogy az érzelmi hatásvadászata olyan, mintha csak Spielberg rendezte volna.

80%

Amennyire emlékszem, nem negatívumként róttam fel -akkor ugyanis nem nagyon kapott volna tőlem 80% körül-, csak tényként megemlítettem. A negatívum az általad is említett 20 perc volt, és már szerencsére arra sem emlékszem, hogy mi volt az .
.

.





A háború sámánja





Afrika, napjainkban. A forgatási helyszín szerint Kongó, de igazából nincs nevesítve, hol járunk. Kis folyóparti település, a legmélyebb szegénység képei. Egyszer csak AK-47-tel felszerelt banda érkezik motoros csónakokon, kíméletlenül lemészárolják a falu nagy részét, a gyerekeket pedig elhurcolják. Elhurcolják harcosnak a Lázadásba, a kormányellenes fegyveres felkelésbe – mint kiderül, főleg feláldozható felderítőnek. Komona (Rachel Mwanza), a 12 éves kislány is itt él, mikor is a Nagy Tigris csapata őt is magával viszi, a kislány azonban nehezen viseli az erőszakot, a világot, amibe belerángatták. A valamilyen fából nyert kábító hatású tej és a saját félelmei keverékeként pedig szellemeket (halottakat) kezd látni, rajtuk keresztül pedig észreveszi a kormány katonáit a közelben. Ez által aztán hamar kiemelkedik az átlag katonák közül, a parancsnok kedvence lesz – egészen addig, míg egy adandó alkalommal meg nem szökik.

Bármilyen zseniális ez így leírva, bármennyire is egy ütős kezdet, bármennyire is egy kőkemény afrikai háborús drámát vár az ember, a War Witch nem az. A kezdő képsorok sokkoló ereje nagyjából fél óra után eltűnik, s átadja helyét egy NGC speciális afrikai kiadásában játszódó keserédes romantikus történetnek. Egy naiv szerelemnek és házasságnak két 14! éves gyerek között, egy kislány terhességének, no meg a szellemvilág megbékítésének. Fura egy mix, érdekes kombináció – az biztos, ilyet még nem láttunk. Viszont sajnos azt kell mondjam, ez így, ilyen arányban nem működik, legalábbis nem működik maradéktalanul. Nem tudom jobban megfogalmazni az érzéseimet, mint hogy nincs súlya a filmnek: ami igazán kemény és ütős lett volna, abba nem mentek mélyen bele, amibe meg belementek, abból valahogy hiányzott az érzelmi töltet, az az elementáris erő, az a döbbenetet kiváltó, sajnálattal kombinált jeges érzés, hogy mi is történik napjainkban, Afrikában. Mintha az egész film kicsit próbálná elbagatellizálni az egészet, mintha szándékosan kerülné azt az érzelmi befolyásolást, ami számomra a csúcs közelébe emelhetné: nem tudok jobb példát mondani, de a Hotel Ruanda ugyan sokkal populárisabb, de egyben sokkal hatásosabb is ennél.

Mert mit is látunk? Komonát elhurcolják – azonban ahogy ezt teszik, amit megcsináltatnak vele az elején, az elvárásokat is támaszt. A film végig az ő narrációjával van kísérve, úgyhogy ha nagy becsapás nincs, nagyjából biztosak lehetünk sorsában (legalábbis egy ideig, mert a gyerek születése, a narráció vége korábban van, mint a finálé). Ettől függetlenül fura volt, hogy Komona szerintem túlságosan könnyen sodródik az eseményekkel, hiába a drog és a pszichés összeomlás, nekem nem jött át az, hogy egy 12-13 éves gyerek ennyire simán és problémamentesen kaszabol AK-47-tel. Tudom, hogy ez más világ, tudom, hogy ez igaz LEHET, de Komona jellemében én ezt nem éreztem megalapozottnak.  Belegondolok, ha most a fiam kezébe adnának gépfegyvert, mit csinálna… az is igaz, ez Európa. Az meg Afrika. Aztán mikor a lány lelép a barátjával… annyira idilli és mesterkélt minden. Az is az, hogy hónapokig nem jutnak, nyomukra, az is, ahogy elképzelték, hogy egy ismerősnél biztonságban lesznek, az egész szerelmük egy lufi, s az is, ahogy megtalálják őket – megint csak azt mondom, itthonról, a fotelből nekem teljesen más ötleteim lettek volna az elrejtőzésre és az újrakezdésre. Már amúgy a legelején is, mikor a kezébe adták az AK-47-et, simán fordíthatta volna a hasonló korú lázadógyerekek, és azok parancsnoka ellen is. Szóval úgy voltam vele, hogy néztem a filmet Afrikában Afrikáról Afrikaiakkal, de nem tudtam átérezni az egész történetüket, mert a film sótlan hozzá. A dráma kiszámítható, a cselekedetek pedig kicsit nevetségesek és hiteltelenek - ehhez jön a fehér kakas szerepeltetése is, ami szerintem ebben a környezetben, témában felesleges poén.

Két-három dolog viszont igazán bejött. Az egyik, amikor a buszon a Tökéletes katonával tüzelik fel a gyerekeket a harcra és a gyilkolásra, a másik pedig, mikor a srác nekifut az autónak. Tiszta Olaszliszka… a kanadai rendező ötletet lopott rejtett erőforrásainktól.    De legfőképp az, ahogy Komona „mérgezett tüskévé” válik… brrr… A képek, a környezet, ahol járunk az egyébként qrva jó, Afrika minden szegénysége és forrósága remekül átjön. Néhány kép, beállítás akár Jancsótól is lehetne, csak itt nem a Hortobágy hozzá a háttér, hanem a szavannák.  A színészeket viszont túlságosan nem tudom dicsérni, tevékenységük nagyjából kimerül az üvöltözésben és a gépfegyverek lóbálásában, egyedül Komona az, aki valóban játszik is – bár nagyrészt ő is inkább csak néz ki a fejéből.

Legnagyobb megdöbbenésemre ebből DVD is van itthon, úgyhogy aki kedvet kapott hozzá, akár be is zsákolhatja. Én nem teszem, viszont a tervemből, hogy az idegen nyelvű Oscar jelöltek nagy részét megnézem, ismét valóra váltottam valamit (a War Witch 2012-ben volt jelölt) – ami ha kicsit bátrabb és drámaibb lett volna, egészen borzongató élményt nyújthatott volna.

Csak azt tudnám, miért olvasom mindig War Bitch-nek...


70%




.

R2-D2 írta:

A háború sámánja

Legnagyobb megdöbbenésemre ebből DVD is van itthon, úgyhogy aki kedvet kapott hozzá, akár be is zsákolhatja. Én nem teszem, viszont a tervemből, hogy az idegen nyelvű Oscar jelöltek nagy részét megnézem, ismét valóra váltottam valamit (a War Witch 2012-ben volt jelölt) – ami ha kicsit bátrabb és drámaibb lett volna, egészen borzongató élményt nyújthatott volna.

70%

A helyi mozi annak idején vetítette, láttam is, de most külön gondolkodnom kellett rajta, mire utalsz az AK-s dologgal, annyira nem maradt meg róla semmi. Így utólag visszajött pár tragikus jelenet, de semmi olyan, amit vissza akarnék nézni.
.

Niwrok írta:

A háború sámánja
A helyi mozi annak idején vetítette, láttam is, de most külön gondolkodnom kellett rajta, mire utalsz az AK-s dologgal, annyira nem maradt meg róla semmi. Így utólag visszajött pár tragikus jelenet, de semmi olyan, amit vissza akarnék nézni.
.

Pont ez a lényeg: semmi olyan, amit vissza akarnék nézni. Ismét egyetérünk.

.





A cinkos





Újabb ékes példája annak, hogy baromira nem mindegy, egy hasonló téma köré csoportosuló filmek közül melyiket látja az ember először. A Niwrok által is említett, The American Film Company eddigi két terméke közül jómagam a Félelmetes napot láttam először, és valahogy jobban is bejött, mint a tegnap nézett A cinkos. Amellett, hogy a Kennedy-gyilkosság valahogy mindig is jobban érdekelt, mint a Lincoln-merénylet, valahogy úgy érzem, a Parkland feszesebb, izgalmasabb, élvezhetőbb volt.

Ha a múltkori mozihoz a JFK-t hoztam szimbiózisnak párba, itt természetesen elkerülhetetlen a Spielberg által rendezett Lincoln film megemlítése: az A cinkos ott kezdődik, ahol az abbamaradt. A gyilkossággal, amiit  J.W. Booth követett el az elnök ellen, ám ami mégsem a központi témája a filmnek. Ez a film is sokkal inkább néz az események mögé, kutatja az okokat és a reakciókat, mintsem hogy magával a merénylővel és a tettel foglakozzon. Az A cinkos így– legnagyobb meglepetésemre – egy tárgyalótermi dráma lett, egy kezdő, lelkes kétségek közt gyötrődő ügyvéd kontra az Egyesült Államok bosszúszomjas kormánya között: egyúttal egy nő sorsa, akit a kétséges bizonyítékok ellenére próbálnak halálra ítélni. Fura egyébként, hogy a Kennedy filmpárosban az „előzmény film” játszódik a bíróságon, míg itt a „folytatás” – ha tudatos a koncepció, jó ötlet. Az első meggyilkolt amerikai elnök tetteseinek büntetőpere pedig egészen különleges élmény: totál autentikusan elvisz egy olyan korba, egy olyan bíróságra, amiben mindig szívesen merülök el.

Bár már a múltkor szóba került - mint pótolandó hiteles történelmi darab -, semmit nem tudtam a filmről, és magáról a történetről sem, így kikerekedett szemmel bámultam már a szereposztást is: az ügyvédet, Frederik Akient James McAvoy (alias Robertson őrmester a Mocsokból) játssza. Ő az, aki kezdetben vonakodva, majd egyre nagyobb meggyőződéssel áll ki védence, Mary Suratt (Robin Wright – igen, a Futurológiai Robin Wright) mellett. Az alapból negatív hozzáállás, a merénylőkkel szembeni ellenérzés szép fokozatosan vált át nála az igazság iránti mániákus vágyba, olyan áron is, hogy a megbélyegzett áldozatot védve ő is a társadalom peremére szorul. Nekem nagyon tetszett az a fejlődés, amit Akien a film alatt produkált, teljesen életszerű és hiteles volt, hogy az északiak dicső katonájából ügyvéddé avanzsált fiú először minimum szkeptikus az üggyel – a végére pedig szintje az anyjának tekinti a nőt. Eszembe jutott egyébként egy beszélgetés korábban az ügyvédemmel, mikor is kérdeztem tőle, van-e olyan ügy, amit nem vállal. Konkrétan: mi motiválja az ügyvédet egy gyilkos vagy egy pedofil védésekor… a válasz pedig a szakmai kihívás volt, nevezetesen az, hogy az adott szituból a lehető legkedvezőbb eredményt kihozni. S nem számít, hogy tudja, hogy védence gyilkos. Itt kicsit más a szitu, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a per csak kirakat, az ítélet pedig már a tárgyalás előtt/alatt megszületett, Aikan pedig kénytelen széllel szemben harcolni az Alkotmányért, az igazságért..

Számomra egyébként nem is azért volt fontos ez a film, amit feldolgozott. Jó, érdekel a téma – naná! -, de sokkal inkább jött át ennek napjainkra vetített üzenete. Egészen pontosan két dolog: az egész per egy sima koncepciós eljárás, és mint ilyen, eddig én ezt csak a kommunizmushoz tudtam kötni. Nem a demokrácia (névleges) bölcsőjéhez. Bár az is igaz, hogy már az előző film, a Lincoln sem volt ettől mentes, a rabszolgatörvény súlyos korrupció árán született, az USA egyik nemzeti hőse pedig a maga nemében egy kibaszott diktátor volt – mégis, meglepett mindaz, amit most láttam a képernyőn. A legsötétebb Rákosi-korszakot idézte meg az egész, mikor is majdnem a bitófára kerül az is, aki védi a vádlottat… takarózva a nemzet érdekeivel. Most akkor hogy is van ez? A másik – ehhez szorosan kapcsolódó – dolog: Komolyan??? Ezek után EZ az USA tilt ki idegeneket országából, korrupcióra hivatkozva? Ez, ilyen múlttal (és jelennel) a demokrácia élharcosa???  Amikor a bírói tanács ítéletét megváltoztatja a hadügyminiszter? Amikor az elnök simán felülírhat egy jogerős határozatot?? A legszomorúbb, hogy SIMÁN EL TUDOM KÉPZELNI, ez most, 2014-ben is ugyanígy működik kint. Csak a pofázás megy emberi jogokról, meg mindenről. Guantánamo árnyékában… Ehhhh…

Vissza a filmhez: az összkép kicsit felemás. Zseniális korrajz, ahogy megidézték 1865-öt, az kiváló. A film második fele tele van meglepetéssel és bicskanyitogató fordulattal, a színészgárda pedig parádés: nem tudtam például arról sem, hogy a The Walking Dead egyik legcoolabb figurája, Daryl (Norman Reedus) is szerepel a moziban. Ahol, ahogy játszódik, az nagyon tetszett, viszont a dramaturgiával nem vagyok egészen kibékülve. Vélhetően nem csak a rendező Robert Redford hibája, de gyakran éreztem picit unalmasnak, laposnak a cselekményt. A tárgyalótermi krimik dinamikája, és izgalma néha elveszik, eleve már Aikan maga is ludas ebben: valahogy az ember megszokta a hasonló stílusú filmekben, hogy az ügyvéd/ügyész (a főhős) mindig mindenre tud váratlanul húzni valamit, amivel fordulhat a kocka. Persze, az is simán benne van a pakliban, hogy a valóság felülírta az elvárásokat, és az események alakulása okozta csalódás beszél belőlem, de szükségem lett volna valamiféle katarzisra. Már a tárgyaláson is, de különösen a fináléban, az udvaron…

Aki ismeri magát a történelmet, annak nem lesz meglepetés a végjáték, de gondolom, sokan vannak hozzám hasonlóan azok, akik nem tudják, kit akasztottak fel a Lincoln perben. Nos, a mozi előtt senki ne kutakodjon. Úgy az igazi.



80%



.

R2-D2 írta:

A cinkos

Számomra egyébként nem is azért volt fontos ez a film, amit feldolgozott. Jó, érdekel a téma – naná! -, de sokkal inkább jött át ennek napjainkra vetített üzenete. Egészen pontosan két dolog: az egész per egy sima koncepciós eljárás, és mint ilyen, eddig én ezt csak a kommunizmushoz tudtam kötni. Nem a demokrácia (névleges) bölcsőjéhez. Bár az is igaz, hogy már az előző film, a Lincoln sem volt ettől mentes, a rabszolgatörvény súlyos korrupció árán született, az USA egyik nemzeti hőse pedig a maga nemében egy kibaszott diktátor volt – mégis, meglepett mindaz, amit most láttam a képernyőn. A legsötétebb Rákosi-korszakot idézte meg az egész, mikor is majdnem a bitófára kerül az is, aki védi a vádlottat… takarózva a nemzet érdekeivel. Most akkor hogy is van ez? A másik – ehhez szorosan kapcsolódó – dolog: Komolyan??? Ezek után EZ az USA tilt ki idegeneket országából, korrupcióra hivatkozva? Ez, ilyen múlttal (és jelennel) a demokrácia élharcosa???  Amikor a bírói tanács ítéletét megváltoztatja a hadügyminiszter? Amikor az elnök simán felülírhat egy jogerős határozatot?? A legszomorúbb, hogy SIMÁN EL TUDOM KÉPZELNI, ez most, 2014-ben is ugyanígy működik kint. Csak a pofázás megy emberi jogokról, meg mindenről. Guantánamo árnyékában… Ehhhh…

80%

Te is aztán tudod, mikor kell ilyeneket posztolni !

A kiváló írás mellett a legérdekesebb az volt, ahogy átjön belőle a rácsodálkozásod , pedig :

- Azért itt nem a klasszikus érdelemben vett koncepciós perekről beszélünk szerintem, amikor mondjuk a politikai ellenlábasokat teszik el az útból tömegével, hanem egy kiemelt státuszú ember ellen elkövetett gyilkosságról, amit persze jó vastagon bekennek politikával, hogy a közvélemény jobban elfogadja a példa statuálását komolyabb bizonyítás nélkül is. Egyszerűen gyorsan rács mögé kellett valakit dugni, aztán bitófára juttatni, amivel a rendfenntartó szervek bizonyíthatják saját eredményességüket, a bíróságok meg esetenként nem szívesen engedik ki a kezükből a madárkát, ha már egyszer tálcán kínálják nekik, és csak macera lenne mindenféle "igazsággal"... Ott van párhuzamnak a JFK: gondolod, hogy ha Oswald bíróság elé kerül, akkor nem ugyanígy járt volna, majdnem 100 évvel később? Vagy bárki elnökgyilkos, akire akár csak a gyanú árnyéka rávetül?

- Talán még nem hallottad elégszer: "Korrupció az, amiből téged kihagynak", de ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy ez az egész ügy nem ok nélkül indult el, hogy nem véletlenül lett a kirakatba tolva, és hogy nem beengedni valakit valahova azért nem ugyanaz, mint nem kiengedni valahonnan, plusz én sem szívesen engedek be akárkit a lakásomba, főleg, akiről úgy gondolom, hogy érdekellentét áll fent köztünk, és bármennyire is képmutatónak is gondolom az USA prominenseit, ezt a jogot még tőlük sem vitatom el... Messze vezetne ez a beszélgetés, és nem is a fórum tárgya... Én mondjuk szívesen, de nem itt...

- Már nem azért, de melyik demokrácia volt "demokrácia" valaha is? Azaz melyik az, amelyiket nem manipulálták a hatalomban levők a "saját" érdekeiknek megfelelően, mindenki képességei és érdekei szerint? Ahol mondjuk a "nemzeti érdekkel" nem pragmatikusok, karrieristák és opportunisták takargatták az aktuális szívük vágyát, gazdasági és személyes ambícióikat, a kevés, elismerésre méltó kivételtől eltekintve? Akkor már inkább csodálkoztál volna rá erre a Lincolnnál, ahol a rabszolga-felszabadításnál is azért csak ott volt a célok között, hogy a szavazásra jogosultak bővítésével stabilizálják és kiterjesszék a republikánusok a hatalmukat, plusz a rabszolgaság eltörlésével szüntessék meg a "déli" államok versenyelőnyét az "északi" vállalatokkal szemben, aztán a papír kiadása után le se szarták, hogy egyébként mi van a négerekkel, és még a 100 évvel későbbi eseményekről is simán le lehet forgatni egy A segítséget, amikor ugyan a rabszolga már nem volt rabszolga, csak úgy bántak velük, mínusz korbácsolás.Egyébként igen, ez most, 2014-ben is így működik, ahogy elvben nagyon ritkán nem így működött mindig mindenhol, de majd úgyis meglátod a Kártyavárban...
.

Niwrok írta:

A cinkos
Te is aztán tudod, mikor kell ilyeneket posztolni !

Most aktuális. Egy hónapja nem tudtam volna.

Idézet :

- Azért itt nem a klasszikus érdelemben vett koncepciós perekről beszélünk szerintem, amikor mondjuk a politikai ellenlábasokat teszik el az útból tömegével, hanem egy kiemelt státuszú ember ellen elkövetett gyilkosságról,

Jogos, de mi klasszikusként csak azt ismerjük. Attól ez még ugyanaz: előre eltervezett, manipulált, felülről irányított, igazságtalan és törvénytelen tárgyalás és ítélet. Nekem ez esetben mindegy, hogy politikai ellenfél, vagy elnökgyilkos bűnbak az áldozat - a móri gyilkosság és Kaiser Ede is eszembe jutott, de ott kétlem, hogy ennyire manipulált lett volna az egész, ott szimplán hülyék voltak. Amellett persze, hogy ott is volt egy madárka, akit pont kapóra jött elítélni.

Itt viszont valóban megdöbbentett a hatalom belenyúlása - a nemzet érdekében... , ráadásul

Spoiler:

Idézet :

- Talán még nem hallottad elégszer: "Korrupció az, amiből téged kihagynak",

Hogyne hallottam volna, mérges is vagyok, mikor kihagynak... Mégis: az egész nagy idilli szabadságkép árnyékában fel tud háborítani ez az álszentség, amit mutat magáról kifelé USA. Ilyenkor meg, mikor egy-egy ilyen filmet nézek, ez még jobban előtérbe kerül.

Persze, joga megvan hozzá, csak megint két oldala van az érmének. S nem mindenki látja mindkettőt.

Idézet :

Messze vezetne ez a beszélgetés, és nem is a fórum tárgya... Én mondjuk szívesen, de nem itt...

Ez látod jó lenne. Legközelebb mindenképp. Úgyis felvetődött már korábban más téma is, még ha nem is konkrétan Veled

-

Idézet :

Akkor már inkább csodálkoztál volna rá erre a Lincolnnál...

Ha jól emlékszem, rá is csodálkoztam, pont azért tetszett ennyire. Lehet, nem (csak és elsősorban) pont erre, de tudom, hogy megfogott...

Idézet :

Egyébként igen, ez most, 2014-ben is így működik, ahogy elvben nagyon ritkán nem így működött mindig mindenhol, de majd úgyis meglátod a Kártyavárban...

Miért is érzem úgy, hogy a Kártyavár az én sorozatom lesz???



.

R2-D2 írta:

Mégis: az egész nagy idilli szabadságkép árnyékában fel tud háborítani ez az álszentség, amit mutat magáról kifelé USA. Ilyenkor meg, mikor egy-egy ilyen filmet nézek, ez még jobban előtérbe kerül.
...megint két oldala van az érmének. S nem mindenki látja mindkettőt.

Spoiler:

Megint ezek a sejtelmes kifejezések ...

Látod, ebben például idealista vagy : engem az hosszú ideje érlelt, klasszikus értelemben vett cinizmussal, amikor legnemesebbnek látszó tett mögött is felsejlik az önérdek, a nem annyira nemesekről nem is beszélve, már nem igazán tudnak meglepni olyan dolgok, mint a képmutatás, és így sajnos már az érzelmi reakciók is elmaradnak...

Legfeljebb az olyan, mesteri precizitással megalkotott szemétkedésekre kapom fel a fejem, mint a már korábban idézett mondat: "Igen, eskü alatt beismerem, hogy a tegnapi beszélgetésünk során hazudtam az ügyvéd úrnak."

Spoiler:

Azt hiszem, nekem azért tetszett jobban a Cinkos, mint a Parkland, amiket leírtál: valahogy jobban megfognak azok a drámák, filmek, amiknek vannak távolra ható gondolataik, mint amik csak mondjuk egy történelmi esemény hátterét mutatják be, bármilyen kiválóan is teszik azt.
.