Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 1.0

Go down 
+7
tchabee
Joe Cornelius Hallenbeck
Mr. White
Weide
Niwrok
Remo
R2-D2
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 36 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Paranormal Activity 4   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyPént. Márc. 01, 2013 1:01 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 47n2XUz




Paranormal Activity 4




Mindig kell egy franchise…

Nem gondoltam volna pár éve, hogy a viszonylag harmatos kezdés után pont a PA lesz az a sorozat, ami képes kitölteni nálam azt az űrt, amit a Fűrész hagyott maga után – mégha nem is elsősorban a minőségével, hanem inkább az éves rendszerességével. Mert bizony ott tartunk, hogy a negyedik rész után elismerően lehet csettinteni, s várni a következő epizódot, még akkor is, hogy ha bizony a világ nem szereti ezt a mozit (imdb 4.4). Talán én pont ezért szeretem, de persze azzal is tisztában vagyok, hogy ebben is lesz majd egy pont, mikor jobb lesz befejezni. Szerencsére ez a pont még nem jött el – így akár hosszát tekintve a „nagy elődök” nyomdokaiba is léphet…

Mivel totál elfeledtem a kettes rész végét, ezért én már az elején összecsináltam magam. Meglepett, hogy újra a jelenben vagyunk, 5 évvel a PA 2 történeti szála után, hisz a hármasban a múltban jártunk.  Az alap koncepció ezúttal is ugyanaz, egy házban megjelenik az alaktalan démon, aranyoskámat próbálják rögzíteni, a felvett képanyag meg néha a frászt hozza a nézőre. Egyre profibban, egyre jobban működik ez a rendszer, a beszaratást csúcsra járatták. Mert ez a franchise erről szól. Most már nem is akar, de nem is tudna más lenni, és ez bizony jól áll neki. Sikerült az utóbbi idők legjobb ijesztgetős horrorjává kinőnie magát, amikor szinte jeges félelemmel bámulod a képernyőt: a hatás és a poén ugyanakkor nem az, hogy annyira félelmetes lesz, amit látni fogsz, hanem dermedten próbálod kitalálni, mikor fognak kiugrasztani a fotelből…

Nos, e tekintetben a PA 4 kimondottan jól teljesít, itt a PA2 két szereplőjére építve kerülünk kapcsolatba a még mindig név nélküli démonnal. Nagyszerű hangulatú képsorok, brutális rémisztgetések – bizony, Sulley és Mike jöhetne tanulni. A mélynyomó dörmögése ismét fokozza a pulzusszámot – egyébként ez már az első résztől kimondottan tetszik. Tartottam tőle, hogy az alkotók mi újat tudnak kitalálni a kamerahasználatra, hisz a bekamerázott ház és a forgó kamera hangulati hatása eléggé magasra tette a lécet – de sikerült meglepniük. Egyrészt a szinte minden háztartásban megtalálható laptopok kameráit használták, másrészt kiváló ötlet volt az Xbox 360 Kinect kiegészítőjének felhasználása (ennek utána kellett néznem): a Kinect a mozgásunkat érzékeli, gyakorlatilag testünkkel irányíthatjuk a játékot – mindennek érzékelésére kifinomult szenzorokra van szüksége, melyeknek sugarai körbeölelik az adott teret. Ezek szabad szemmel láthatatlanok, ám a videokamerák éjszakai üzemmódban képesek érzékelni. Így láthatóvá válik a láthatatlan is, nem kevés félelmet és sejtelmességet eredményezve.

Józan paraszti ésszel gondolkodva persze nonszensz, hogy minden szobába jut egy laptop, ami éjjel-nappal megy, sőt, az Xbox sincs kikapcsolva, de a film hatásából ez semmit nem von le. Működik a dolog, mert célját maximálisan eléri – e sorozattól meg nem is várni mást. Ehhez képest még egész jók a karakterek és a színészek is, a finálé meg megdöbbentően zseniális – és kijelölhet egy új utat, egy új szintet a franchise-nak. Van még ebben kraft, van bizony…


76%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 3:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: A végzet napja   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptySzomb. Márc. 02, 2013 6:10 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 BQUbWlf




A végzet napja




Tök jó… Megint olvasom a netet, hogy a sok kritikus hogy leszólja ezt a mozit is… én meg megint élveztem valamit, amit a nagyközönség elutasít. A terápiás kezelés hatására azonban már cseppet sem zavar.

Reményvesztettség, sivárság, kihalt táj, betegség, éhezés, halál… Egy sötét jövő képei ezek, amiket a poszt apokaliptikus mozik rendszeresen megvillantanak történeteik folyamán. Nincs ez máshogy ebben a moziban sem, ugyanakkor ez esetben teljesen másra került a hangsúly… Bármennyire is kilógok tehát ismét a sorból véleményemmel, nekem ez a film kimondottan tetszet: valami rejtélyes ok miatt élveztem az egész szitut, amibe a főhősök kerülnek, az akció előtérbe helyezésével az alkotók pedig sikeresen elűzték a depresszió ilyen filmekre oly jellemző láthatatlan szellemét is.

Öt fiatal kóborol egy elpusztult világban, éhesen, betegen, koszosan, fáradtan - a hangulat még jobb visszaadása miatt szürke, már majdnem fekete/fehér képsorokon, csak néha töri meg szín a képet. Kimerültségük menedéke az út szélén álló ház, ahova betérnek pihenni – s kezdődhet az őrület, az Élőhalottak éjszakája legjobb pillanatait megidéző módon. A ház valódi szerepe csak kicsit később derül ki, addig egy kis betekintést is nyerhetünk a kis csapat összetételébe, jellemeibe… hogy tudjuk őket akár sajnálni is, ha véletlenül elhaláloznának.  Aztán mikor a csapda aktiválódik, egy jól megcsinált akciófilmbe vált át a depi-mozi, néhány meglepően jó kis csavarral megspékelve. Soha rosszabbat.

Minden idők egyik legletaglózóbb (de nem biztos, hogy a legjobb) poszt apokaliptikus filmjéhez, az Úthoz viszonyítva azt tudom mondani, hogy ez egy vígjáték ahhoz képest. Ha az az Út, akkor ez inkább egy Megálló, ahol a Nap eljön a karakterek számára. Ugyanakkor a kataklizma oka itt is ismeretlen, a jövő ugyanúgy kilátástalan, a környezet ugyanúgy deprimáló. Nekem itt valami okból mégsem hiányzott, hogy tudjam, mi is történt, szimplán jól elvoltam a vásznon látott eseményekkel. A civilizáció több részre szakadása itt még szignifikánsabban van jelen, az Útban felvillantott hordák itt széles teret nyertek, gyilkos ösztönük pedig életveszélyt jelent karaktereink számára. A túlélésért vívott harcuk bőven elég volt nekem most az üdvösséghez, a minimalista költségvetés ellenére egy kifejezetten hangulatos kis filmet láttam, egyik legnagyobb kedvencemmel, Dominic Monaghennel…

Ha senki mást nem is illik ismerni a filmből, őt legalább igen. A GYU, a Lost, a Flashforward színésze számára ugyan ez a szerep nem épp egy kihívás, de - ahogy egyébként az egész film is – hitelesen és meggyőzően alakítja a csapat vezérét. Négy másik társa sem teljesen ismeretlen figura, de persze ő viszi a zászlót. No meg a másik oldalról az a Michael Eklund, aki van annyira jó karakterszínész, hogy emlékezetessé váljon az apa szerepében. Az egész bagázs hitelesnek tűnt, nem voltak túljátszott karakterek, a sokszor kritikaként emlegetett dialógusok egyszerűsége pedig csak hűen tükrözik a világvége hangulatot. Ugyan miről is lehetne beszélgetni egy elpusztult világban??

De azt hiszem, tovább nem is kell magyaráznom a bizonyítványt. Miért is kellene… A végzet napja semmivel sem nyújt többet, mint amire vállalkozott, egy akciódús világvége filmet, ami ugyan valóban visszanyúl más mozikhoz, inspirálva van más filmek által, de összességében teljesen korrekt alkotás. Nekem bejött.


78%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 3:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Az Argo-akció   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyVas. Márc. 03, 2013 8:34 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 D9E9Htm




Az Argo-akció




Meglehetősen nagy kíváncsisággal ültem le az idei év hivatalosan „legjobb filmje” elé, kíváncsian vártam, idén mi varázsolta el az Akadémiát, illetve azt, hogy idén vajon a ritka pillanatok egyikét átélhetem-e, mikor is egyezik a véleményünk…

Hát nem. Nem rossz film az Argo-akció, tisztességesen megcsinált politikai thriller, de ezen kívül semmi. A csillogó történelmi máz alatt belülről üres, sem a dramaturgia, sem az egyenpajuszos szereplők nem tettek hozzá semmit, ráadásul Ben Affleck a szakálla rejtekében kaphatott volna egy fapofa-oscart… Ugyanakkor úgy vélem, nagyjából értem, mit is díjazott ismét a nyugdíjas tábor az Akadémián: egyrészt a patriotizmust, hisz ismét egy amerikai hőstörténetről van szó, másrészt meg az újabb filmes vonatkozást…

Mielőtt elszaladna velem a ló, és túlságosan köpködném a filmet, gyorsan megjegyzem, összességében tetszett. Az elején a híradóbejátszásokra épülő történelmi tabló kicsit nagyvonalú, de korrekt és hatásos. Mint ahogy maga az esemény, a követség ostroma is – dicséret az alkotóknak a nagyrészt hiteles környezettanulmányért. Jó kis feszült képsorok, csak sajna a karakterek súlytalanok, tulajdonképp tökmindegy, ki kicsoda és mit csinál. E tekintetben különösebben nem hatott meg, mi is fog velük történni, kicsit talán jobban el lehetett volna időzni rajtuk. A mentőakció megszervezése viszont tetszett. Már maga az ötlet is, a filmforgatásos álca, de leginkább az, ahogy ezt leszervezték. Az egész film legjobb karaktere számomra Lester, a producer figurája: a többi savanyú pofához képest ő tele van élettel, igazi színt visz a moziba. Egyébként az egész filmcsinálási procedúra alapos görbe tükör Hollywood számára, talán kicsit ez is bejátszott a szobrocskába. Így már el is tudom képzelni, néhány film miken mehetett keresztül, míg a moziba ér…Smile

A kimenekítés izgalmasságát egy ilyen mozinál nagymértékben befolyásolhatja a végeredmény ismerete, ehhez képest egész jól megcsinálták, maximálisan kihegyezve a repülőtéri eseményekre. Feszült, körömrágós fél óra, ahol nem tűnik giccsesnek az utolsó percre időzített siker sem – hogy aztán egy nagyon hollywoodi lezárással rontsák el az egészet. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utolsó percek zenéje és a SW figurákon tovasuhanó kamera bennem nagyon kellemes bizsergetést indukált, de az egész film szemszögéből valahogy nem illett oda az a képsor. Ez így olyan nyálas…

A korrajz, a 80-as évek megjelenítése ugyanakkor zseniális. Próbáltam emlékeimben kutatni erről a túszdrámáról, de semmi nincs meg: viszont a korszak képi világa nagyon jó lett. Azok a ruhák és hajak… Állat. Szerencsére a mozi egész jó feszesre van vágva, túl sok üresjárat nincs benn – bár pl. Mendez (Affleck) hezitálása nagyon színpadias -, s alkalmas egy icipici családi történelemórára is. Ben Affleck viszont jobban teljesített ezúttal rendezőként, színészként ennyire érzelemmentes, nullamimikás játékot legutóbb Ryan Gosslingtól láttam. Lehet, ez a trend…


80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 3:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Fékezhetetlen   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyHétf. Márc. 04, 2013 12:41 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 0hMZ4ZV




Fékezhetetlen




John Hillcoat neve az utóbbi két filmje alapján kötelezővé tette a Fékezhetetlen (ehh, már megint egy idióta fordítás) megtekintését. Csak hab a tortán az egészen parádés szereposztás, ami már önmagában is élmény, no meg a számomra oly kedves gengsztervilág… Minden összetevő megvolt tehát a tökéletes filmhez, mégis, számomra a végeredmény valahogy nem lett maradéktalanul hibátlan. Leginkább talán úgy tudnám megfogni a lényeget, hogy Hillcoat is „elkurvult” Hollywood bugyraiban…

Nos, már az alapötlet, hogy egy szeszfőző – kvázi bűnöző – család mindennapjait követjük figyelemmel, mindennek mondható, csak nem eredetinek. Ilyenkor kissé nehezebben veti bele magát az ember a moziba, hisz a rosszfiúkhoz kellene húzni a szívnek, de valahogy – elsősorban Jack (Shia LeBouf) ártatlan és gyermeteg karakterén keresztül – azért sikerül. Meg talán az ember kissé elnézőbb egy zugszeszfőzdés bandával, mint mondjuk egy marihuana-termesztővel szemben… A felütés sem újdonság, miszerint a kedves család más érdekeit sérti, érdekes és tanulságos a három pólus bemutatása is. Banner (Garry Oldman) és Rakes (Guy Pearce) karaktere a háromszög másik két csúcsa, akik önmagukban semmivel nem jobbak, mint a Bonduelle-fiúk… :)A „ki a rosszabb” körhinta jól működik, hol az egyik, hol a másik fél kerül előtérbe, néha csak kapkodjuk fejünket az erőszak megnyilvánulásain. Akkor is, ha ezek a rendezőhöz képest bizony visszafogottabban vannak ábrázolva, különösen Az ajánlathoz képest…

Forrest (Tom Hardy) makacssága és Howard ( Jason Clarke) taplósága és alkoholizmusa aztán törvényszerűen vezet el minket a nagyjelenethez, ami szerintem az egész film legklisészerűbb megoldása. Még csak arra sem vették a fáradtságot, hogy egy kis valódi drámát becsempésszenek a történetbe – de gondolom ez inkább Nick Cave érdeme/hibája. Itt érezni csak igazán Hillcoat megalkuvását, a lövöldözés és az azt követő idilli képek nem rá vallanak. Tulajdonképp az egész történet, annak kivitelezése – néhány valóban ütős jelenetet leszámítva – langyos és kiszámítható. A korábbi vizualitás, a gyönyörű képek is háttérbe szorultak – igaz, nincs is mit feloldani. Az egész mozi egy (sikeres) szórakozató ipari termékké vált, amit a PR jól el is ad, adva van hozzá gyakorlatilag minden. S ha ez nem Hillcoat neve alatt jön ki, talán rácsodálkozhatnánk, mily nagyszerű mozit látunk, azonban az előzményei ismeretében ez eléggé vérszegény. Azt is tudom, hogy mindig balgaság viszonyítani egy filmet bármihez, legyen az a rendező korábbi életműve, vagy akár más, hasonló témájú alkotás, de ha az embernek hiányérzete marad, óhatatlanul keresi az okokat. Mert ennél a filmnél is az annyira várt katarzis végül elmaradt.

Hogyan is írta egy nagyrabecsült fórumtársunk a Gengszterosztag kapcsán???
„… ugyanis nini, a (…) is egy csudaszép (…) lövöldével ér véget... „

Azért összességében a Lawlessnek több pozitív tulajdonsága van, mint negatív. A már említett kiváló actorgárda mellett a korrajz is zseniális, a karakterek, s azok motivációi jól megírtak és hitelesek. A kötelező szerelmi vonal szerencsére nincs túllihegve,  Forrest halhatatlanságának mítosza is megmarad a sejtelmes kategóriában, amolyan városi legenda szinten. A fényképezés és néhány kamerabeállítás is nagyszerű, az a kevés erőszak kimondottan ütős. Jó film a Lawless, de sem a rendezőhöz képest, sem műfajtársaihoz képest nem kiemelkedő alkotás.




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 3:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyHétf. Márc. 04, 2013 2:43 pm

R2-D2 írta:

Hogyan is írta egy nagyrabecsült fórumtársunk a Gengszterosztag kapcsán???
„… ugyanis nini, a (…) is egy csudaszép (…) lövöldével ér véget... „

.

Ezen nem biztos, hogy érdemes fennakadni, mert akkor le se szakadnánk róla Smile. Hollywood évek óta feltűnően egy kaptafára készíti egyes zsánerfilmjeit, mondjuk fantasyt sem tudnak elképzelni egymásnak rontó seregek és/vagy beteljesülendő prófécia és/vagy több tonnányi építőanyag leomlása, lerombolása nélkül a fináléban.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyHétf. Márc. 04, 2013 7:33 pm

Niwrok írta:


Ezen nem biztos, hogy érdemes fennakadni, mert akkor le se szakadnánk róla Smile. Hollywood évek óta feltűnően egy kaptafára készíti egyes zsánerfilmjeit, mondjuk fantasyt sem tudnak elképzelni egymásnak rontó seregek és/vagy beteljesülendő prófécia és/vagy több tonnányi építőanyag leomlása, lerombolása nélkül a fináléban.

De olyan jó volt idézni.... Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Trónok harca S2   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyKedd Márc. 19, 2013 6:18 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 XcdipIe




Trónok harca S2





Annyira jó dolog visszatérni egy kedvelt sorozat világába, annyira jó, mikor pár napra újra elmerülhetünk valamiben, amit szeretünk. Sok sorozatnál sajna nem adatik meg, hogy eljussunk a második évadig, így alaposan felértékelődik a Tűz és Jég dala monumentális történetének második felvonása. Közben meg lehet dörzsölni a kezünket is, hisz a harmadik évad elkészült, és úgy néz ki, jó pár évig elleszünk a Vastrónért vívott harccal.

Ez nagyon jó volt. Jobb, mint az első évad, követhetőbb, izgalmasabb, látványosabb. Miután már képben vagyunk a karakterekkel - nem kell azon tűnődni, hogy ez most kicsodának a kicsodája -, sokkal könnyebb beleélni magunkat a kusza történetbe, amit az író elénk tár. Pedig az első évad világa azért bővül is új helyszínekkel és új szereplőkkel, jóval összetettebb, nagyobb ívű is az egész. A főbb figurákat alaposan szétszedte térben a sors, így gyakorlatilag folyamatosan 5-6 szálon és helyszínen futnak az események, a közel 9 órás játékidő ellenére többnyire izgalmas és látványos módon. Kedvenc eseménysorom így nem is igazán van, összességében nagyon élveztem az egészet: egy icipicit talán csak Daeneryshez és sárkányaihoz húz jobban a szívem.

A Lannisterek szála Királyvárban, a királyi udvarral hasonlít a legjobban az eddigi HBO sorozatokra. Az ármánykodás, a gusztustalan játszmák egy nyilvánvalóan elmebeteg suhanc királlyal, az egész légkör csillivilli mocska kiváló lett. Ismét sikerült néha undort kiváltani belőlem a komplett családdal szemben, leszámítva természetesen a törpe Tyriont. Szerintem az egész sorozat legzseniálisabb figurája ő, eszével, humorával toronymagasan viszi a prímet. Királyvárhoz tartozik az évad legnagyobb és legjobb eseménye, az ostrom, gyakorlatilag a komplett kilencedik epizód. Sorozathoz képest nagyon jól megcsinált képek – ugyanakkor keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy gyakorlatilag lemásolták a Helm szurdok ostromát..

Robb Stark és környezete, a tábor, az ott történtek a maguk morális kérdéseivel nagyszerűek lettek, s az új spiné, Talisa pedig elbűvölő. Kicsit talán még sajnáltam is, hogy oly könnyen megmutatta bájait a kamerának, így valamicskét veszített sejtelmes izgalmasságából. A szőke herceg fogsága kifejezetten karakterromboló látvány, Cat Stark, az anya figurája pedig a vállára rakott nehéz terhekkel borzalmasan összetett és együttérzésre sarkalló… Talán csak a kevés csata róható e szál számára, inkább morális és stratégiai mederben folyik a történet, amit tökéletesen egészít ki (és hatással van rá) a Deresben történő várfoglalás, de még talán a Baratheon fivérek viszálya is. A sztori bizonyos pontjain már öt király van a porondon – ékes példája és leképzése ez akár a mai kornak is: ha egy vezér elmegy, megindul a marakodás a csonton és a hatalmon. Mindig és mindenhol.

Nagyon tetszett az egész Arya szál. A Tywinn Lannister pohárnokaként eltöltött idő minden perce feszült volt – a lebukás veszélye végig a levegőben lógott, ami jócskán izgalmassá tette az eseményeket. Jaquen H’ghar figurája egy nagyszerű új szereplő, búcsúja pedig megdöbbentően hatásos – erősítendő a fantasy jelleget. Arya pedig, mint a legkisebb Stark lány örökké belopta magát a szívembe. Ahogy azonban már említettem a legjobban nekem a Khaleesi, azaz a szőke csaj története tetszett. Nem is csak a története miatt, hanem valahogy a meleg, az arab/perzsa világot megidéző képek, város, a sárkányok mind szerepet játszottak benne. No persze önmagában Emilia Clarke látványa is el tudott varázsolni, de az előző évad pont általa kezdett fantasy-jelleg kiteljesedése nagyon ínyemre volt. Kíváncsi vagyok, a kifejlett sárkányokkal majd ki tudja megállítani később..

S ha már fantasy: ebben a sorozatban aztán tényleg van minden. Sárkányok, fekete árnyember, zombik… A legutolsó képek brutálisan jók - bár kicsit Karib tenger kalózait idézik-, a falon túli világ és lehetőségei a maguk titokzatosságával már az első perctől tetszettek. Ráadásul Havas John egy borzasztó szimpatikus arc (ellentétben Theon Greyjoyal), a szőke vadóc, akit meg talált magának, egyelőre a dumájával is levett a lábamról. Érdekes kontrasztokat eredményezett a Falon túli jég és Qarth városának forrósága, amik a nagyjából realista, erősen középkorra hajazó látványvilágú történet két ellenpontja a fantasy szempontjából: az egyikben a zombikkal, a másikban a sárkányokkal. Észak és Dél, a két véglet – s a Hét Királyságot kívülről fenyegető két természetfeletti csapás. A fantasy utat tör a birodalomba, de amitől tartottam, egyáltalán nem jött be: igenis jól áll a sorozatnak e természetfeletti motívum. Elnézve pedig a harmadik évad trailereit – nos, az sem lesz rosszabb…




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 3:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Abraham Lincoln, a vámpírvadász   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyKedd Márc. 19, 2013 6:20 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 VvhdsCu




Abraham Lincoln, a vámpírvadász




Ha csak önmagában Timur Bekmambetov neve szerepelt volna a szinopszisban, a büdös életben nem nézem meg ez a mozit. A legutóbbi kalandom vele a Wanted volt – amivel engem ki lehet kergetni a világból. De mivel Tim Burtonra is hivatkoztak, gondoltam, teszek egy próbát – őt szeretem, gondoltam, talán valami jótékonyat jelent a filmnek a jelenléte…

Nos, annyit mindenképp, hogy végig lehet nézni. Ez már önmagában nagy erény, de ebben bizony ki is merül az összes pozitívum. A film legalább akkora ökörség, mint az idézett Wanted, csak itt kosztümös formában kell elviselni a rendező ámokfutását. Egy OROSZ rendező ámokfutását HOLLYWOODBAN, amikor is egy USA elnök figuráját teszi vámpírok közé. Csak én érzem nonszensznek??? A sztori az egyik legnagyobb baromság, amit valaha hallottam: az USA egyik leghíresebb elnöke tulajdonképp vámpírvadász volt – amolyan polgárháborús Sam/Dean Winchester módra -, s megválasztásáig aktívan űzte is eme sportot. A negatív csúcspont e szempontból mindenképp a Gettysburgi csata volt, ahol a déliek vámpírokként volta ábrázolva (!!!!), ezért volt a csata első része siker számukra… Anyám…

Sok mindent be tudok fogadni, rengeteg idióta, hihetetlen történetet láttam már filmen, s volt olyan, ami még kifejezetten tetszett is. Általában azok, amik csak úgy lógnak a levegőben és nem próbálnak kötődni konkrét korokhoz, történelmi eseményekhez, híres karakterekhez, azokkal különösebb bajom nincs is. De ez… Szegény Lincolnt erre kipécézni nagy hibának tűnik. Egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni a történelmi háttértől, a valósnak beállított karakterektől, az USA rövid múltjának szimbolikus eseményeitől. De még ha mindezt poénosan, ironikusan tálalták volna… mondjuk valami fekete humorral… de nem, itt kérem, véresen komolynak tűnik minden. Ebből kifolyólag meggyőződésem egyébként, ha a címszereplő nem a címszereplő, csak egy sima vadász, akkor ez egy szórakoztató kis bacaság, egy kosztümös, ötletes vámpír sztori lehetett volna…

… mert a megvalósítás nagyon jó lett. Az évszázadok mocska rátelepszik a vászonra, nagyon jó az egész hangulat, ami áthatja a mozit. Önmagukban a karakterekkel és a színészekkel sincs baj, a vámpírfalka, s annak vezetői is kiválóak. Tulajdonképp nagyon profin van megcsinálva az egész, még izgalmas, látványos is – néha talán túlságosan az – tud lenni, nyár esti szórakoztatásnak kiváló lehetne. Önmaga árnyékát azonban ezzel az ecebóca karakterpárosítással nem lépte át, számomra megmaradt egy egyszer nézhető, inkább bosszantó, mint szórakoztató mozinak.

„ Ez egy valósághű film” – hangzik el az extrák közt található dokumentumfilm kb. harmadik percében. És én itt ki is kapcsoltam a lejátszót. Ezek ezt tényleg komolyan gondolták???? Mert akkor nagy a baj…




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Holdfény királyság   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyKedd Márc. 19, 2013 6:21 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 FoBc3Yr



Holdfény királyság




Ezzel az xpresses szavazás eső 15 helyén szereplő összes filmet láttam, a húszhoz meg már csak kettő hiányzik. Elsősorban a „széles látókör” igénye volt az, ami rávett erre a kalandra, no meg a fórumtársak ítélete, ami a nyolcadik helyre röpítette ezt a mozit…

Ez qrvára nem az én stílusom, de tetszett. Hogy egész pontos legyek, többnyire tetszett, s az unalmas részek sem voltak fájdalmasak. Köszönhető ez elsősorban a végtelenül aranyos történetnek, a gyerekkorba visszaröpítő érzéseknek, amiket a film generál – no meg annak a néhány nagyszerű színésznek, akik szerepeltek a moziban. Ez így összességében elég a boldogsághoz, a gyerekszerelem édes báját némi erőszakkal ötvözni meg néha egészen különleges és borzongató élmény volt. A szinopszis ugyanis nem teljesen fedi le a valóságot, alaposan megszépíti és ártalmatlanítja a mozit – ez jóval több, mint egy édes tini love story…

Több, mert a két gyerek jellemét bemutató flashbackek, illetve az erdei jelenet alaposan árnyalják az ártatlanság képét, több, mert a felnőttek világa a kissé torznak beállított karakterekkel szintén belerondít a képbe – ugyanakkor mindkét tényező mélyebb gondolatokat is hordoz magában. Egyébként is, a mozi stílusa nem igazán engedi meg a nagy szerelmi beleélést, néha kissé Guy Richie módra kezelt vágás, az abszurd öltözetű, viselkedésű, mozgású szereplők és a helyenként idegesítően béna szerelmespár mind-mind kizökkent a szerelmesfilm hangulatából. Ez nem Házibuli, nem is egy My girl, s nem is a Kék lagúna… ráadásul a kezdő képsorok lassúságukkal és beállításaikkal erősen művészieskedőnek tűnnek, s meglehetősen unalmasak is. Valahol mégiscsak szerethető lett az egész, a sziget képi világa, a két gyerek kitartása, egymás iránti rajongása, a felnőttek bénázása úgy összességében aranyos lett.

Apropó, felnőttek. Hangosan felröhögtem, mikor megláttam Edward Nortont cserkész vezetőként, különösen az ő figurája volt túlironizálva. De a többiek, Willis, Murray, Tilda Swinton, mind erősen eltúlzott, kifigurázott jellemet kaptak – mintha az egész felnőttvilág gyerekszemmel lenne nézve. Felnőtt nézőként viszont nem minden esetben működik a dolog, az irónia néha paródiába fordul – ami viszont a valós érzésekről tereli el a figyelmet. Így a kaland és izgalom, ami a szerelmi szálat egészíti ki, sokszor hiteltelen, ráadásul a legnagyobb ziccert, az igazi megrázó drámába fordulás lehetőségét a mozi kihagyja: ott, akkor, fönn, megléphették volna – s akkor talán egy megrázóan örökérvényű alkotás lehetett volna. Így viszont végül hollywoodi giccsé válik, ahol a királyfi rendőrruhában látogatja meg a királylányt, míg el nem tudja majd egyszer venni feleségül…

Már ha akkor még mindig szereti.



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: New York bandái   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 9:44 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 J0Uo2Qd




New York bandái




Érdekes a viszonyom ezzel a mozival (is), évek óta a polcon van az ajándékba kapott külföldi kiadás DVD-n, de sosem vettem rá magam, hogy megnézzem. Valahogy idegenkedtem az egésztől, a hosszától, Capriótól, a hangulatától, mindentől. Aztán nemrég egy áruház készletkisöprő akciójában pofátlanul olcsón láttam BD-n, s ha már ott volt, meg is vettem. Azon melegében meg is néztem – s bizony nem voltam tőle elájulva. Írni sem akartam róla (amúgy is egyre kevesebb értelmét látom az írásnak), ámde az extralemez megtekintése után alaposan megváltozott a véleményem…

Ugyanis rengeteg minden megvilágosodott bennem a filmmel kapcsolatban. Scorsese New York mániája nem volt újdonság, ámde az USA rövid történelmének ezen korszakát totál homály fedte nálam. A dokumentumfilmek megtekintéséig csupán egy kosztümös bosszúfilmet láttam benn, most viszont egy nagyszabású történelmi tablót, ami fellebbenti a fátylat New York és Amerika sötét korszakáról, ami előtt egy meggyilkolt pap fia próbál bosszút állni apja gyilkosán. Ilyen kontextusban – tudva, hogy gyakorlatilag az 1800-as évekbeli valóságot látjuk a vásznon -, sok mindent át kellett gondolnom. Mindenekelőtt a film végi mészárlást, ami előtt először értetlenül ültem – mert soha, sehol nem olvastam róla eddig…

Mindazonáltal a NYB nem történelmi film, legalábbis nem elsősorban az. A fő szál Amsterdam (Caprio) története, aki évek múltán visszatér gyerekkora játszóterére, hogy elégtételt vegyen a Hentes Bill (Day-Lewis) nevű bandavezéren, aki felelős apja haláláért. A bosszú, mint motiváció zsigerig hat: a kezdő képsorok Vallon pappal (Neeson), az ír Döglött Nyulak bandájával, a véres ütközettel adnak annyi érzelmi kötődést, hogy Amsterdam későbbi tettei hitelesek és néha megrázóak legyenek. Okos húzás volt, hogy egyfajta meghasonlott módon zajlik az egész, ugyanakkor az is tény, hogy Bill helyében egy ponton rövidre zártam volna az eseményeket. Az egész légkör, a bandaháború nagyon jó, véres és kegyetlen, a társadalmi különbségek, a nők kiszolgáltatottsága megdöbbentő, a díszlet – a római Cinecitta stúdió munkája – lenyűgöző: a kor mocska szinte lefolyik a képről, a szenvedés és a szegénység húsba vág. A mellékszereplők, Cameron Diaz, Brendan Gleeson, John C. Reilly parádésan egészítik ki a Bill vs. Amsterdam harcot, tulajdonképp minden a helyén van ebben a monumentális alkotásban. Scorsese stílusát kicsit furcsa volt látni e díszletek közt, de a keménysége nyomon érhető…

… ami sajnos nem tudja minden esetben kitölteni a történetet. A film néha érezhetően leül, többször éreztem felesleges dialógusokat, feleslegesen hosszú képsorokat, amik ugyan a történelmi tablót valóban színesítik, de a pillanatnyi moziélményt negatívan befolyásolják. Csak így, az extrák megtekintése után értettem meg, mit is keresett a filmben és milyen fontos is volt William Tweed szerepe, mennyire fontos is volt a polgárháborús-választódis kitérő…

Mert a NYB ezektől lett igazán emlékezetes mozi. Attól, hogy nagyon erős történelmi alapokon nyugszik, attól, hogy bemutat egy világot, amiről nem szívesen beszélnek odaát. 09.11 előtt ez a lázadás volt NY történelmének legnagyobb tragédiája, annak előtörténete pedig a maga politikai színezetével elgondolkodtató és megdöbbentő történet. A fene se gondolta volna, hogy Lincoln ennyit szenvedett ezzel a rabszolga felszabadító polgárháborúval, mint ahogy azt sem, hogy a későbbi gengszterfilmek ír, olasz maffiájának alapjai valahol e korban gyökereznek. Tanulságos, látványos, és komoly filmmé ezáltal vált számomra a NYB, pár nappal a megnézése után pedig az akkor kínosan unalmasnak érzett részek sem tűnnek már fárasztónak. Mert már nem számítanak, mert egyszerűen nem megy ki a fejemből a szétlőtt város látványa...

Nehezen éreztem rá az ízére, de miután sikerült, úgy gondolom, parádés mozi ez.





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Battlestar Galactica: Blood and Chrome   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 10:35 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 ZGX2aJc




BSG: Blood and Chrome




Nem bánnám, ha minden évben kapnék egy adag BSG-t… legalább ilyen minőségben… Mert ez tök jó volt.

Annyit kell róla tudni, hogy ez egy tízrészes, részenként kb. 10 perces web sorozat, ami a Csillagközi Romboló sorozat előtt kb. 40 évvel játszódik, valamint nagyvonalakban kapcsolódik a Caprica című sorozathoz is. Főszereplője pedig az ifjú William Adama, a majdani legendás parancsnok, aki zöldfülűként, kikerülve az Akadémiáról, becsvágytól és tettvágytól fűtve kap egy életveszélyesbe forduló megbízatást. A kb. másfél órás történet – ami simán nézhető egy filmként is – az ő kalandja, az első éles bevetése. Ráadásul - aki emlékszik még, erősítsen meg benne – a BSG egyik epizódjában volt valami hasonló havas bolygós visszaemlékezés, nos, ez a sorozat tökéletesen illik a képbe: ha nem is kronológiailag, de hangulatilag mindenképp. Nagyon jó, izgalmas másfél óra, aminek legnagyobb és legfontosabb érdeme, hogy elhozza azt a BSG feelinget, amit a Capricának nem sikerült.

Apropó Caprica: a Hatala és a Greystonok emlegetésével kedves kis kikacsintás történik abba az irányba is, de a fő csapásvonal természetesen a BSG előtörténete. A technikai megvalósításra az égvilágon semmi panaszunk nem lehet, szinte hibátlan a grafika és a CGI. A friss karakterek nagyon jók, csak kevés idő van megszeretni őket, az űrcsaták látványosabbak (és rövidebbek) a sorozaténál. A lényeg ugyanakkor itt a kalandon és az akción van, minimális moralizálás és társadalomkritika, vallás és politika jóformán nulla. Néha megérintett néhány más sci-fi hangulata is a BSG-n kívül (EP V, Pitch Black, Screamers, Csillagközi invázió), de ezek nem voltak zavaróak, sőt, kellemesen színezték e világot.

No persze az egész mit sem ér a BSG nélkül. Akárcsak a két korábbi mozifilm, a Penge és a Terv, ez sem nyújt önmagában katartikus élményt, a sorozat nélkül lóg a levegőben. Arra azonban kiváló, hogy felcsigázzon, meghozza a kedvet a négyévados kalandhoz. Hazai megjelenésre egy forintot sem tennék, ezért megnézésre tényleg nincs más megoldás, mint a net.

Úgyis oda szánták…



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: A mások élete   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptySzer. Ápr. 10, 2013 1:04 am

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 NdMzw7o



A mások élete



Érdekes… nincs különösebb bajom a német filmekkel, a német nyelvvel meg aztán végképp semmi, mégis oly ritkán veszem rá magam, hogy német filmet nézzek. Pedig sokszor igazi kincsekre lehet bukkanni ezen a nyelvterületen is – aminek számomra legújabb ékes példája a Mások élete.

Tudtam erről a filmről, de valahogy eddig nem volt kedvem hozzá. Nem volt kedvem egy fülhallgatós bácsi kémkedését figyelni két órán át. Az egész promo számomra túl szürke és érzelemmentes volt, ahogy a borító is, mintha dizájnilag mindent megtettek volna, hogy tűnjön el ez a mozi a süllyesztőben. A 2007-es Oscar mára már picit feledésbe is merült, s ha nincs az xresses újraszavazósdi, lehet, hónapokra, évekre kikerül a látókörömből a film. Kár lett volna érte: az utóbbi idők könnyedebb, lazább mozijai után végre újra egy komolyabb, súlyosabb művet sikerült megtekintenem, ami nemcsak személyes drámáival, hanem kőkemény és szívszorító korrajzával emelkedik ki a tömegfilmek közül…

1984-ben járunk, az NDK-ban (a dolog pikantériája, hogy jómagam még jártam az NDK-ban, nem sokkal megszűnése előtt), ahol is még javában dúl a szocialista diktatúra. A Stasi, a keletnémet titkosszolgálat megfelelő részlege pedig figyelemmel kísér minden, rendszerre veszélyes, máshogy gondolkodó egyént. Különösen a művészeket: hisz a szabad gondolkodás, az önkifejezés, a különcség, ezáltal az eszme megfertőződése gyakran érkezett e körökből…. Nos, főhősünk a szürke kispolgár, ámde végsőkig elvhű titkosügynök, Wiesler feladata lesz a nagyszerű rendező, Dreyman megfigyelése. A pikáns az egészben pedig az, hogy e megfigyelés csupán ürügy a párt egyik befolyásos embere részéről arra, hogy okot találjanak a rendező eltávolításra, annak barátnőjének megszerzésére. Wiesler dolgozik, és törvényszerűen egyre mélyebben merül mind a megfigyelt ember életében, mind pedig a csodált rendszere visszásságában…

… így tehát minimum két rétegen is működik a film. Az egyén és a társadalom szintjén, azaz a személyes kapcsolatok és a rendszer szintjén. A megfigyelt ember életébe való beolvadás, az ott tapasztaltak jelentősen befolyásolják a megfigyelő életét, komoly karakterdrámát eredményezve. Wiesler amúgy egy totál szürke kisember, s munkája folyamán kinyílik számára a világ: olyanokat lát és hall, amiket ő eddig sosem tapasztalt és értett meg. A film központi témája az ő átalakulása, hogyan és miért is jut el a történet végére oda, ahova eljut. A figura nagyon eltalált, benne van minden, ami akkor az adott kor, adott beosztásában lévő emberét jellemezte. A mások élete így lesz az ő élete, a felszínen lévő dolgok (Dreyman megfigyelése) mögött az ő döntései, azoknak a súlya mozgatja a mozit. A kisember azonban soha nem tört volna ki ketrecéből, ha nincs a kulturális miniszter: szándéka, motivációja, stílusa adja meg a végső lökést Wiesler számára. A rendszer minden mocska és bűze ezen a hájas vén faszon keresztül materializálódik, a felsőbbrendűség, a hatalommal való totális visszaélés, a diktatúra diszkrét bája önmagában Hempf figurája.

A diktatúra… Eszméletlen jó korrajz ez a mozi. Bár nem hazánkban játszódik – de van magyar vonatkozása is -, akár rólunk is szólhatna. Egy olyan korszakot jelenít meg, amiben a szólásszabadság csak a nyugatnémet híradókból volt ismert, a párt és Honecker állt mindenek felett, ahol a másképp gondolkodók államellenesnek számítottak. Tényleg volt ilyen világ, én éltem is benn, e tekintetben a film visszarepített gyerekkoromba. A szocializmus sivársága, a központilag meghatározott egyen cuccok, a mesterségesen fenntartott viszonylagos jólét időszaka volt ez, amit csak gyengén árnyékolt be - mert elhallgatták - a rengeteg öngyilkosság (hogy a Pokolgépet idézzem a 80-as évek végéről. „Ezzel világelsők vagyunk” – A dal érted él). Az megint más kérdés, hogy a mozi által is felskiccelt világ korántsem volt kibírhatatlan, nyugodtabb, csendesebb és békésebb volt az egész lét... A mások élete pedig remekül ragadja meg ezeket az értékeket is: kiváló oktatóanyag, elsősorban középiskolások számára.

A karakterek szenzációsak, ráadásul azt is sikerült elérnie az alkotóknak, hogy az ember képes legyen azonosulni egy ügynökkel (kvázi a rosszal). Az egész világ, a háttér a Zukkal, Barkasszal, Wartburggal, a lakóteleppel kiváló, mintha egy óriás megfogna, aztán visszatenne 84-be. Bárcsak visszatehetne… :)Egy apró hiba tűnt fel: az eredeti hangban – mert, hogy máshogy is lehetne nézni egy NDK-s filmet???- a négyütemű Zuknak és Wartburgnak is kétütemű hangja volt…



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Homeland S1 és S2   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptySzer. Ápr. 10, 2013 1:44 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 R2HZSwf



Homeland S1 és S2



S1 - 2012. 04.21

Azt hiszem, velem együtt rengetegen vannak, akik semmit nem tudtak erről a sorozatról. Jómagam baráti unszolásra, kissé nehezen vágtam bele – de annyira mondták, hogy jó, annyi pozitív visszajelzést olvastam róla, gondoltam nem hagyhatom ki. Most, az évad végén tulajdonképp nem bántam meg ezt a 10 napot (12 részt), de azért nagyon erős hiányérzetem vannak…

A történet szerint egy amerikai katona, Nicolas Brody őrmester (Damian Lewis) nyolc év fogság után kiszabadul iraki fogságából, s hősként tér haza szeretett Amerikájába. Azonban nem mindenki nézi ezt jó szemmel, a CIA egyik kissé különc, de tehetséges elemzője, Carrie Mathison (Claire Danes) egy korábbi infójára alapozva gyanúsnak tartja a férfit. Gyanúsnak, hogy a nyolc év nem csupán szenvedésből állt neki, hanem átállt az arab terroristák közé, nevezetesen a legismertebb mellé, Abu Nazir oldalára. Ígéretes felütés: totál aktuális, még a főcím is kötődik az egész USA vs. arabok ellentéthez. Carrie aztán törvénytelenül figyelni kezdi a férfit – s ebből rengeteg bonyodalom meg konfliktus származik. Az egész évad így Brody kiléte köré épül: terrorista-e vagy nem, s az írók bizony néha rendesen beviszik a nézőt az erdőbe… Időközben persze sok minden kiderül mindenkinek a múltjáról, jelleméről, egészen váratlan és megdöbbentő eseményekkel. Pont, ahogy a jó sorozatokhoz illik. A Homeland óriási erénye, hogy b@szottul realista próbál maradni, akkor is, mikor néhány epizód után ez már egyértelműen a lendület és a színvonal rovására megy…

A sorozat egyébként az 50 perces drámai sorozatok kategóriájában 2012-ben két Golden Globe-ot is nyert. A legjobb sorozat illetve a legjobb női főszereplő díját. Utóbbit megértem, az előbbihez csak annyit, hogy az indulók közt ott volt a Gengszterkorzó meg a Trónok harca is… Nos, ennyi biztató előjel után kissé furcsa, hogy nekem nem jött be maradéktalanul, de lebeszélni nem akarok róla senkit. Inkább úgy fogalmazok: akinek a 24 az etalon, aki annak a pörgését, fordulatait várja, az csalódni fog. Ez jóval lassabb, unalmasabb, ingerszegényebb sztori. Itt nincsenek világmegváltó hősök, nincsenek akciójelenetek. Minimális. Itt valóban a dráma van, a karakterek bemutatásán keresztül, azok jellemfejlődésén át. Hisz, Brody sokszor el is mondja: „Nem az vagyok, akinek gondolsz…” Tényleg. De ez már más téma, s erősen spoileres is.

Talán az egész évadban az egyik legnagyobb bajom a karakterekkel van. Azt feltétel nélkül elismerem, hogy aki, amit játszik, az zseniális. Különösen Carrie, de Saul (Mandy Patinkin), Estes (David Harewood), Jessica (Morena Baccarin) – anyám, de jól néz ki – s a két gyerek is jól eltalált, ámbár kevésbé ismert színész. Inkább azzal van bajom, amiket csinálnak. Kicsit zavart a szerelmi háromszög szereplőinek viselkedése, nagyon zavart Brody évad elejei töketlenkedése. Ha terrorista, akkor nagyon topa, ha nem, akkor meg mi a francért olyan zavarodott.. Aztán zavart még Saul indiai neje, közös jeleneteik, s néha Carrie hisztije is. Ennek mondjuk később lesz értelme – meg eredménye a GG díj – de az elején nem tudtam hova tenni. A legfontosabb ezen a vonalon azonban mégis csak az: már megint nem igazán tudtam azonosulni senkivel… Brodyval kellene ugyebár, de az írók végig kétségek közt tartanak valódi mivoltáról, az ember meg hogy szerethessen egy terroristát.. Carrie-vel meg idegbetegsége miatt nehéz megtenni ezt – így marad a külső szemlélődő nézőpontja, különösebb érzelmi töltés nélkül. Ehhez kapcsolódik, hogy én, aki hajlamos az érzelmi túltengésekre, igazából csak a végén, Dana telefonhívásánál éreztem valami nedvességet a szemem sarkában, a többi esemény hidegen pörgött előttem..

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy néha magától az eseményektől is fogtam a fejem. A feleség melleinek látványára maszturbáló katona hatásvadász és felesleges, a megfigyelés következmények nélkül maradása kissé hiteltelen. A halott visszahozása itt sem jó ötlet, de a legeslegnagyobb bajom Abu Nazir neten (más fórumokon) emlegetett zsenialitásával van. Egyszerűen, ahogy a dolgok alakultak, azt nem lehetet előre megtervezni. Ezáltal a finálé sem tűnt hitelesnek – még ha kétségkívül izgalmas is volt. Ráadásul kár is volt Brodyra azt a szerepet szabni, amit - egy fehér ember sosem lesz arab. Sosem lesz annyira fanatikus, kár is volt az a szál bele…

De igazából összességében nem volt rossz. Sok párbeszéd, kevesebb akció, néha rétestészta feeling, jó színészek - egy kissé túl hype-olt sorozatban. A második évad jön, ezek után megnézem majd, de nem várom epekedve. Aki viszont ez földhöz ragadottabb sorozatra vágyik, s nem ismeri Jack Bauert, vágjon bele. Ha ő ebben játszana, Brody már halott lenne.

70%


S2 - 2013.04.10


Napra pontosan majdnem egy évvel ezelőtt láttam a Homeland első évadát, ami ugyan akkor maradéktalanul nem varázsolt el, de – különösen az utolsó epizód eseményei tükrében – annyira mindenképp jónak tartottam, hogy belevágjak a második felvonásba. Még akkor is, ha időközben több helyről hallottam, hogy veszített a színvonalból meg miegymás…

Nos, az a helyzet, hogy ez nekem jobban tetszett, mint az első. Egyedül talán a harmadik rész volt az, ami nem jött be, ott, az a szerencsétlenkedés a szabóval, az egész eseménysorozat izzadtságszagú és bosszantó volt. De a többi!!!! Az nagyon jó volt. Ugyebár ott kezdünk, hogy Brody elismert képviselő, sőt alelnökjelölt, Claire pedig gyógyulgat az elektrosokkból. Közben egy rejtélyes informátor miatt újra terepre kerül, ami közben ismét hozza régi önmagát. Ezzel az első két epizód kiváló kis aktuálpolitikai feszült akciódráma lett, ami után minden ujjunkat megnyalhatjuk. A már említett harmadik epizódra borítsunk fátylat, mert aztán utána egészen zseniális dolgok, váratlanabbnál váratlanabb fordulatok történnek: most először éreztem egyébként a 24 jótékony hatását is. A lezárt, megoldott probléma csak egy nagyobb egész része, a hajsza Abu Nazir után pedig sok-sok remek és megdöbbentő eseménnyel kecsegtet…

Más lett bizony ez az évad, mint az első. Az S1 karakterközpontú drámája háttérbe szorul, hisz Claire és később Brody is tiszta lappal játszik: elég korán kiderül néhány dolog, így jóval több idő jut egy terroristás sorozattá formálni az évadot. A részenkénti feszültséget sikerült szinten tartani, olyannyira, hogy néha a hideg veríték esete is fenn állhat. Ahogy jutnak előre a nyomozásban, ahogy fény derül néhány kulcsfigura szerepére, az nekem nagyon bejött. Saul mellett ebben Quinn jár az élen, de Estes és Roya szerepe sem piskóta. Jól összerakott, érdekes, fordulatos a fő szál – amit pedig nagyszerűen egészítenek ki a családi drámák. A szerelmi ötszög (ötödik a két gyerek) ezúttal életszerű és logikus, Dana külön szála pedig a kegyetlen: mert kegyetlenül valós is lehet.

Kétely. Ez volt az első évad legfőbb mozgatórugója, ami szerintem oly kultuszstátuszba emelte a nyitányt. Engem ugyanakkor sokszor bosszantott Brody töketlenkedése, az évad végi állásfoglalása megváltás volt. Itt viszont pont fordítva indítunk, tudjuk, ki is ő, viszont jó néhány nyugtalanító esemény után a végére számomra ott lebeg a kérdőjel… Zseniális, ahogy ez fel van építve – még akkor is, ha ez csupán csak becsapás, és én kombinálom túl.  A finálé drámai lezárása ugyanakkor iszonyat sok kérdést is felvet a folytatást illetően. A CIA-n belüli tégla vagy Brody kettőssége felé indulnak tovább??  Szeptemberben kiderül.

A Homeland még nem tölti ki a Jack Bauer által hagyott űrt, de egyre inkább 24esedik. Ez számomra garancia a harmadik évadra tekintve, a más megismert – és életben maradt – figurák mellé pedig biztosan sikerül becsempészni új, érdekes karaktereket. Claire és Brody adott, a színészek pedig már összeforrtak a szereppel annyira, hogy bennük nem csalódhatunk. Már csak egy jó forgatókönyv kell.

Ráadásul az RTL II leadja az S1-et, így talán DVD megjelenés is várható.

85%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: A lehetetlen   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptyVas. Ápr. 14, 2013 6:55 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 WHrGe4v



A lehetetlen



Del Toro aktív producerkedése mellett a rendező első filmje borzongatóan jól sikerült - várom a következőt, tisztelt Bayona úr!” – nos, tudom, nem szép dolog magamtól idézni, de ezt nem hagyhattam ki. 4 évvel ezelőtt írtam e sorokat, az Árvaház kapcsán, s azóta én már el is felejtettem Juan Antonio Bayona nevét…

Ám ezután már biztos nem fogom. A fiatalember második nagyfilmje ugyanis éppoly zseniális lett, mint az első, csak teljesen más témában és stílusban. Az Árvaház horror jellege után most egy katasztrófafilm ízesítésű családi drámát láthatunk, ami ugyanúgy az anya karakterére fókuszál, ám - az egész mozi egyik legnagyobb erényére – nem a megszokott hollywoodi módon… Bayona még nem qrvult el: A lehetelen pont attól lett ugyanis kivételesen jó mozi, hogy spanyol. Igaz, hollywoodi sztárokat vonultat fel, de a lényege, a forgatókönyv pont azoktól az amerikai sallangoktól mentes, amik oly gyakran képesek padlóra tenni egy tengerentúli produkciót…

2004 karácsony másnapja. Még élénken él emlékeimben a döbbenet, amit az indonéziai földrengés által kiváltott cunami pusztításának látványa okozott. Még élnek az emlékeimben a legutóbbi, japán kataklizma képei, s ugyanúgy él emlékeimben az Azután című film első húsz perce, ami már kicsi bepillantást engedett abba az iszonyatba, amit akkor az emberek átélhettek. A 200.000 áldozatot követelő szökőár valódi erejét a kényelmes szobából ugyanakkor baromi nehéz elképzelni, ráadásul túl közeli és túl valós az esemény ahhoz, hogy fájó sebek felszakítása nélkül hiteles filmet lehessen forgatni róla. A hitelességen van a hangsúly, hisz a készítők hajlamosak mindenféle eszközzel kiszínezni a valóságot, élvezhetőbbé tenni egy katasztrófafilmet – hogy a végére csak nyomaiban emlékeztessen a tragikus eseményekre (számomra a világ legsikeresebb filmje is ilyen). No, erre írtam azt, hogy a Lehetetlen más…

Egyrészt nem is katasztrófafilm. Bár a tízedik perctől, mikor jön a víz, brutálisan erős képsorokban mutatja be a tragédiát, de mégis megmarad egy családi drámának, ahol a cunami csak maga a háttér. Egy olyan családi drámának, ahol nem kell a fejünket fogni: nem, itt nem egy széthulló, válófélben lévő családot szakít el egymástól a természet – made in USA -, hanem egy igazi, egymást szerető, háromgyerekes család válik ketté: a sztori tehát az apuka lehetetlen harca, hogy megtalálja eltűnt feleségét és gyerekét. Valós alapokon nyugvó történet, ahol az út vérrel és szenvedéssel, kétségbeeséssel és reménnyel van kikövezve, közben pedig a kicsorduló érzelemtől néha biza’ könnybe lábad az oly keménynek hitt férfiszív is.

Túl sok akciót és csúcsra járatott érzelmi szitut mégse várjunk – az az egy épp elég bele -, inkább a mindennapos/perces szenvedéseké a főszerep. A valóság borzalma és fájdalma rendesen átjön a képernyőn, ahogy pl. Maria (Naomi Watts) és fia kijön először a vízből, ahogy a fára mászik, de leginkább a kórházi részben. Míg az érdekes történetvezetés szerint Henry (Ewan Mc Gregor) szála bekapcsolódik a történetbe, addig az együttérzés, a fájdalom és a reményvesztettség mély bugyrait éljük meg, olyannyira, hogy már ettől is emlékezetes lehetne a film. A keresés, annak minden izgalma, az elszakadáson belüli elszakadás külön tragédiája már csak hab a tortán, a kórházas nagyjelenetet, mikor Lucas (Tom Holland) futkos az épületben, meg egyszerűen zsebkendő után kiált. Zseniális, tipikus filmes eszközöket felvonultató jelenetsor, amire talán a legjobban rá lehet húzni az amerikai jelzőt. De még ez is jócskán visszafogottabb terjedelemben, mint máshol lenne, ráadásul a végkifejlet még hátra volt. S bármennyire is úgy lett vége, ahogy vége lett – szerintem ütősebb lett volna egy még drámaibb finálé -, igazán jól nem érezhetjük magunkat. Mert a repülőből mutatott záró képsorok a letarolt pálmafarengeteggel emlékeztetnek arra, hogy nem csak ez a család volt ott, s nem csak ez a család szenvedett rengeteget… Sőt…

A technikai megvalósítás első osztályú. A cunami képei, az egész katasztrófa hibátlan: a gyors vágások illenek a filmhez, jótékonyan takarnak is, ámde mégsem érezni őket zavarónak. Azt a káoszt, ami ott volt, remekül érzékeltetik. A színészek iszonyat erősek, Naomi Watts Oscar jelölése megalapozott – cicistől, lyukas tüdőstől, vért hányva, mindenhogy. McGregor szokás szerint nagyszerű, de nekem mégiscsak Tom Holland, a legidősebb srác játéka tetszett a legjobban. A kölök sokra viheti még.  A 30 millió USD gyártási költség ugyanakkor nem kevés, bízom benne, hogy a mozi idővel lemezen fog akkora kultuszstátuszba emelkedni, hogy nyereséget termeljen a készítőknek. Mert megérdemlik.

Érzelmileg tán csak a Hotel Ruanda volt rám ekkora hatással, pedig az sem volt akkor agyonreklámozva, s ez sem. Nem is értem, miért nem kapott ez nagyobb publicitást. Creeper moziajánlójára halványan emlékeztem ugyan, de ha nincs egy erős baráti ajánlás, lehet, kihagytam volna ezt a filmet. Kár lett volna érte, hisz április elejére így már két top 10-es filmem is van. És remélem, Bayona úr következő mozijára nem kell újabb négy évet várni.


95%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 19, 2018 11:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Kényszerleszállás   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 EmptySzer. Ápr. 17, 2013 3:33 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 MN0eK9v



Kényszerleszállás



A Flighthez - és itt nem méltatom a remek címválasztást és annak kiváló fordítását, mert azt már sokan mások megtették már előttem máshol – való viszonyomat sajnos alapjaiban meghatározza az alkoholhoz való viszonyom is: így hát bármennyire jó és ígéretes mozi lehetett volna az egész, nagyszerű színészekkel, megrázó történettel, nekem szabályosan kínszenvedés volt végignézni… Ha most tételesen leírhatnám, mi vezetett odáig, hogy gyakorlatilag gyűlölöm az alkoholt és mindenkit, aki a rabjává vált, talán érhető lenne iszonyom Whiptől és az egész filmtől. Mindazonáltal ez nem az Anonim Antialkoholisták Klubja, meg tulajdonképp senkinek semmi köze hozzá – a lényeg az, hogy jó okom van rá.

Ezek tükrében a mozi becsületére váljon, hogy végig bírtam nézni. Az első fél óra a repülőgép szerencsétlenséggel qrva jó volt, ahogy az meg volt csinálva, ahogy Whip lehozta azt az óriási vasat, az nagyon tetszett. Bármelyik Airport film bázisa lehetne az egész, jól felépített, feszült képsorok, egy csöppet talán gyengus CGI-vel. Ám az utána következő másfél óra szenvedés. Nemcsak Whiteker kapitánynak (Washington), hanem nekem, nézőnek is. Amit művel, az vérlázítóan visszataszító, bosszantó és logikátlan, ráadásul szép fokozatosan eléri azt, hogy nemszeretem figurává váljon. Az pedig nálam nem szokott működni – egyébként is kétséges sikerű vállalkozás egy film főhősét megutáltatni a nézővel, játszva ezzel a film végi katarzisélmény felerősítésére, a megváltás minél nagyobb átélésére. Mert adott estben bizony pont a visszájára fordulhat az egész, s lesz a katarzis egy hiteltelen és elfuserált jelenet. Mint itt is. Valahol olvastam, hogy ha a rendező „felborította volna az asztalt”, akkor lett volna zseniális film a Flight. Így csak középszerű lett, ami az egyik legnagyobb amerikai klisével zárul – ismét.

Ha már rendező. Zemeckis filmjeit szeretem, de valahogy úgy éreztem, ez a téma túl sötét neki. Mint ahogy szerintem Washingtonnak sem állt jól az alkoholista kapitány szerepe. Valahogy az ő korábbi képéhez ez nem illett, illetve ő nem illett ebbe a filmbe: az egész film stílusa, hangvétele számomra Washington-idegen volt. Emlékeimben kutatva eddig inkább „családias” filmekben játszott, olyanokban, amiben néha eldurran ugyan egy fuck, de összességében visszafogottabb alkotások. Ez meg… Már az elején a pucér csajnál passogtam (igazából semmi szerepe nem volt), hogy aztán utána a káromkodások válogatott tárházát hallgassam. Mintha ezzel is próbálták volna még sötétebbé, durvábbá tenni a filmet és Whip karakterét.  Nálam viszont ez sem működött. Mint ahogy az sem működne, ha mondjuk Koncz Zsuzsa énekelne holnaptól trágár dalszöveget…

Ha szigorúan kettéválasztom az élményt, s lehámozom róla a személyes érintettségből fakadó borzalmat, akkor is gondban lennék a film értékelésével. Egy kőkemény dráma, egy ember civódása, küzdelme az alkohollal, a droggal, de legfőképp önmagával – ami kifejezetten irritáló és néha unalmas. Irritáló, mert ekkora balf@sz nincs a Földön, seggrészegen autót vezetni az egész film alatt meg jócskán valószerűtlennek tűnik. Unalmas, mert többször elpuffogtatják a meggyógyultam és mégsem, letettem és mégsem jelenetet, ráadásul másfél órán keresztül egy részeg faszit lesni nem felüdülés. A tárgyalás pedig: sajna az egész mozi leggyengébb pontja, én az utolsó percig bíztam benne, hogy máshogy dönt – mert az jobban illett volna a karakterhez. Így csak egy szimpla hatásvadász jelenetté vált, amit a legvégén még leöntöttek cukorsziruppal is. Még szerencse, hogy a díler figurája, John Frédi Goodman rengeteg mindent ellensúlyozott, az ő szerepe felüdülés volt az egész sztoriban.

Tudom, sokan nagyon jó filmnek tartják a Kényszerleszállást, s az Oscar nominálások is inkább a többiek véleményét látszanak alátámasztani. Számomra azonban a zuhanással vége lett a mozi élvezhető és értékelhető részének, onnantól borzalom volt látni egy alkoholista f@sz vergődését. Meg különben is: láttam eleget közelről, s nem vagyok mazochista. Nem szeretem ezt a filmet.




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 20, 2018 12:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 6 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 1.0
Vissza az elejére 
5 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 36 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: