R2-D2 írásai 1.0

R2-D2 írta:

Halálos ítélet
Ajaj, ebből két dolog is van, amit elsőre nem értek...   Milyen fényképet és milyen padon?  

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

Aha!!! A fénykép nem rémlett, a padra viszont jól tippeltem...

Spoiler:

R2-D2 írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Halálos ítélet

Spoiler:

.

Oké, megadom magam.   

S mivel csak ismételni tudnám magam, maradjunk annyiban: köszi az ajánlást, nem volt rossz, de most nem ütött akkorát az egész, mint nálad. Még van pár cím, talán majd azok.

.





Hannibal S2




Lehet, az Erő vezette gondolataimat, hogy az első évad nálam viszonylag mérsékelt sikere után esélyt adtam a folytatásnak, de milyen jó, hogy ezt tettem. Óriási minőségbeli javuláson ment át a Hannibal sorozat a második szezonjára, majdnem minden engem korábban zavaró tényezőt kiiktatva. Ha meg esetleg elhagyták volna azt az idióta szarvast, meg a David Lynches képi világot és látásmódot, akár hibátlan is lehetne…

A nagyobb baj az, hogy picit gondban vagyok az ajánlóval. Az első évad után kicsit húztam a számat, az az írás inkább volt le-, mint rábeszélő: ebből kifolyólag most meg kellene győznöm mindenkit, akit már egyszer elriasztottam a sorozattól, hogy mégiscsak vágjon bele, mert qrvára megéri – s mindezt spoilermentesen.  Fel van adva a lecke… A második évad kezdő képsorai egyébként felérnek egy áramütéssel. Oké, a trailerben ezt már ellőtték (innen picit gyanús is lehet az egész), de a verekedés képei, majd utána a 12 héttel korában felirat engem rendesen meglepett. S még valami: ugyebár ezek után a szegény néző meg van róla győződve, hogy látta a finálé cliffhangerét is… ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább meg van róla győződve… Lószart, mama. Annál okosabb és zseniálisabb a sztori, hogy ennyire triviális legyen a finálé…

Az első évadnak meglehetősen nyugtalanítóan lett vége: Hannibal kegyetlenül gyilkos játéka után ugyebár  Will kerül szorult helyzetbe. Az évad első fele, harmada e helyzet feloldása. Will „kigyógyulása” Hannibal manipulációiból. Mindezt úgy, hogy gyakorlatilag az égvilágon senki nem hisz neki, miszerint Hannibal lenne a Chesapeake-i Hasfelmetsző. Will zavarodottságának eltűnésével az általam annyira értelmezhetetlen szarvasos, majd egyre inkább agancsos emberes látomások háttérbe szorulnak, a tiszta Willnek egyre kevesebb szüksége van rájuk: diszkréten persze fel-feltűnnek néha, érzékeltetve, hogy kedvenc FBI-ügynöksegédünk azért nem teljesen százas, de innentől egyre elviselhetőbb a szint. Will küzdelme árnyaival és a világgal elképesztően jó és hangulatos – mindezt pedig sikerült néhány eszement bűnesettel ismét csak fokozni. Edzettnek tartom magam, de mikor a „Festő” művéből a középső emberke gyakorlatilag kiszakítja magát, elszakítja bőrét a hozzávarrt hulláktól, nos, ott felszisszentem. Az nagyon brutál… A belülről kiüresített, majd méhkaptárnak használt hulla és amelyikből kvázi kinőtt egy fa – az már meg sem kottyant. S itt utalnék vissza a múltkori írásom első mondatára, amit akkor még cinikusan mondtam: hát persze, hogy Baltimore környékén ennyi elmebeteg gyilkos van… Hannibal minden páciensében fel tudja ébreszteni a beteges gyilkolási vágyat…

Ahogy erről szól az évad második fele is: nevezetesen ezt Will Grahamben is feléleszteni. Nem tudok mást mondani erre az 5-6 epizódra, mint hogy fenomenális. Már a félévnél volt egy csúcspont, mikor is a Hannibal nyakán szoruló hurok aztán máson kötött ki (már mikor meglátom a dokit abban a vérhatlan kezeslábasban, elmosolyodok), de aztán ami ezek után jön, az maga pszichékánaán. Azok a dialógusok a két főszereplő között, Will teljesen nyílt szándéka, Hannibal tulajdonképp értelmezhetetlen ragaszkodása Willhez, a folyamatos átverés érzése – eszméletlen jó. Végig a kétség, hogy most akkor Will Hannibal eszköze, ellenfele, vagy esetleg társa??? Mikor azon tűnődsz, hogy most akkor a jófiú tényleg egy hidegvérű gyilkos lett??? Természetesen a szívünk Willhez húz, különösen a kolléganő – hogy is mondjam, többrétegű feltűnése után -  de az alkotók kiváló érzékkel hagynak bennünket a bizonytalanságban A fel-feltűnő agancsos ember víziója ugyanis lehetne akár  Graham sötét énje is, így egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a két zseni közül ki irányít. Ki irányítja a másikat. Kell és lehet-e Willnek Hanniballá válnia, hogy elkaphassa Hannibalt?? Mivel jár ez? Elég egy embert feldarabolni és beilleszteni a múzeum őslénytanos részében az óriás medve csontvázába??? Vagy több kell?? Tényleg meg kell ölnie Jack Crawfordot???

Nos, ezen kérdések – no meg néhány meglepő csavar után – jutunk el a fináléhoz. Ami után megint azt mondtam: Anyátok!

Spoiler:

S még két dolog, ami iszonyat tetszett az évadban. Az egyik, ami az elsőben is kiemelt szerepet kapott: a gasztronómia. Kérem szépen, amit dr Lecter a konyhában művel (s most mindegy, hogy emberi alapanyagból vagy nem), az zseniális. Szakmai szemel nézve az elkészítést, a díszítést, az egész gasztronómiát – kegyetlen jó. Én simán megenném, amit a doki elém tesz…
A másik, ami iszonyat tetszett, hogy elérünk az idővonalban egy ikonikus személyhez, eseményhez, jelenethez, aki a Hannibal című mozifilm fontos kulcsfugurája volt – nos, az ő előéletét, tetteit és annak következményeit láthatjuk. Egyébként mit érdemel az, aki  saját lánytestvérét kipakoltatja, nehogy véletlenül az öröksége a lánytestvér gyerekéé legyen?? Nos, mit érdemel??? Úgy, hogy még tiszteletlen is dr. Lecterrel??? Hát azt, amit kap. Zseniális.

Kegyetlen jó lett ez az évad, valóban. Ezúttal én is beállok a hype mögé. Mads Mikkelsen lubickol Hannibal szerepében, tudom, hogy szentségtörés, de nekem már egyenértékű Hopkinssal. Ráadásul úgy érzem, igyekszik is játékával az öregre hasonlítani. Hugh Dancy a zavarodottságot elhagyva egyre jobban tetszik Will Grahamként, Fishbourne pedig – ahogy ezt korábban is írtam – végre egy kiváló, testhezálló szerepben FBI-ügynökként. De az összes mellékszereplő, aki érintőlegesen fontossá válik a sztoriban, mind nagyszerű (élükön a Lost Daniel Faradayével, Peter Bernardonelal)…

Tulajdonképp nem igazán tudok belekötni másba, mint a tejesen tipikus sorozat jellegből eredő idiótaságokra. Pontosabban: sokszor a két főszereplő sakkjátszmájára fókuszálva a szokásos módon szereplők tűnnek el és kerülnek elő epizódok után, néhány csavar talán erőltetett (különösen az utolsó epizódban: előhoznak valakit, hogy aztán el is tüntessék), no meg elgondolkodtam, hogy lehet egy fát, ami egy emberből nőtt ki, egy hatalmas parkolóba állítani észrevétlenül elhelyezni, de mindegy. Itt többnyire a hatóság csak helyszínel, s nem vesz észre semmit: de a súlypontok eltolása miatt kezdem megérteni, hogy ez nem is számít. A lényeg itt Hannibal és Will gigászi sakkjátszmája, ami viszont szenzációs lett. Ezek után kíváncsi vagyok, mikor és hogyan érnek el a Vörös sárkány eseményeihez: hacsak nem lépjük át az egészet, a filmet meg letudva az égő tolókocsi jelenetével.



90%




.

R2-D2 írta:

Hannibal S2

90%

Az első évad az ígéretes kezdés után halálra idegesített, úgyhogy be se fejeztem. Most úgy vagyok vele, ha majd lefut teljesen a sorozat és hallom, hogy nem cseszték el a végét, akkor megint nekikezdek.

Remo írta:

Az első évad az ígéretes kezdés után halálra idegesített, úgyhogy be se fejeztem. Most úgy vagyok vele, ha majd lefut teljesen a sorozat és hallom, hogy nem cseszték el a végét, akkor megint nekikezdek.

Megértem, én is kínlódtam az első évad jó részével. De ez az új, ez csodás volt.

.




Eszement zaci




Próbálok úgy fogalmazni, olyanokat írni, ami nem olvasható még Niwrok ajánlójában, de nem lesz egyszerű. Annyit mindenképp meg kell jegyezzek, hogy valószínűleg soha az életben meg nem néztem volna én ezt a mozit sem, ha nincs a FilmFórum és a remek ajánló – talán egyedül Eliah Wood neve lehetett volna csábító, előzetes ismeretek nélkül. Mr. Kramer ugyanakkor továbbra is a Szabadság határán című zseniális alkotásával képviselteti magát agyam kiváló filmeket őrző elmepalotájában…

No. Ilyen lett volna, ha Innaritu elbohóckodja korábbi filmjeit. Ilyen lett volna, ha mondjuk a Korcs szerelmeket nyakon öntjük a Ponyvaregény (vagy bármely) Tarantino film dumájával, helyenként pedig felvesszük a Sin City dramaturgiáját, látványát és abszurditásait. Így lesz egy kimondottan érdekes, üdítő, egyedi szerkezetű dramedy, ahol a fekete humor mögött nagyon súlyos társadalmi-politikai mondanivaló rejlik, ahol a kétségkívül "A" kategóriás színészek végre nem csupán a jól megszokott sablon szerepüket hozzák, s ahol még a legutolsó beállításnak, képméret váltásnak is jelentősége van. A fentebb nevezett okok miatt a történetbe nem is folynék bele, inkább mindhárom szálban kiemelném, ami nekem tetszett vagy nem tetszett…

Maga az indítás a nigger Télapóval, a két vén faszi dumájával az elején már berántott a filmbe, amit csak tetézett a néhány, képregényből vissza- és áttűnő jelenet. Az első epizód legjobbja számomra is toronymagasan Paul Walker figurája volt, és az általa előadott rasszizmusos monológ. Azon – a mellett, hogy nagyon komoly mondanivalója is van a felesleges és ok nélküli előítéletekről – konkrétan hangosan felröhögtem. Eszméletlen jó duma, s valahogy kimondottan jó volt magyarul hallani, mint ahogy jó volt a mozi egészét tekintve beilleszteni az első epizód különböző jeleneteit a többi cselekménybe. A bohócmaszkon Elvis lábainál pl. ismét felröhögtem. Valahol nekem is ez tetszett a legjobban, a két iszonyat buta, bunkó drogos tirpák önpusztító viselkedése a maga morbid humorával kibaszott szórakoztatóra sikeredett. Simán elmehettek volna bármelyik Tarantino moziba is. S még valami: már itt furcsa volt a „Nagyfőnök” feltűnése, először a Halálra asszociáltam (Odaát-utóhatás), aztán csak a harmadik epizódban világosodtam meg, hogy ő bizony nem más, mint az Ördög maga, aki fegyvert ad Vernon kezébe. A lényeg, hogy már itt szerepel…

A második fejezet kétségkívül kevésbé vicces, ámde szerintem sokkal durvább. Az eltűnt feleség nyomába induló, azt megtaláló Richard (Matt Dillon) esete a farkát verő Johnny Shaw-val (Eliah Wood) szerintem iszonyat drámai – sokkal kevésbé lett szórakoztató, mint a másik szál. Egyrészt ugyebár erősen hajaz a szomszédban zajlott Natascha Kampusch történetére (megszorozva 20 nővel), másrészt meg rengeteg önbíráskodó, bosszúfilmes mozit idéz meg. Egyébként is, sokszor éreztem úgy a film nézése közben, hogy egy hollywoodi tanulmányt látok, a különféle zsánerfilmek elemeit egybegyúrva, megpakolva őket egy helyenként durva fekete humorral és borzasztóan mély tartalommal. A tisztelgés legékesebb példája, hogy többször átvált a képernyő szélesvásznúra menet közben, de mindig olyan jelenetnél, ahol valamiféle párbaj várható (amolyan westernfilmes módon). A második epizódban a tornácon tök egyértelmű a helyzet, de van még máskor is hasonló. A középső szakasz engem azzal fogott meg, hogy ez gyakorlatilag létezik: a meztelenül sétáló nők abszurditása sem tudta kiölni az agyamból a gondolatot, hogy mennyi ilyen elmebeteg álalt lehet szerte a világban, mint itt Shaw.

Ezek után a finálé már sajnos kisebbet ütött, mint vártam. Eleve már ez az Elvis-imitátoros főszál nem jött be, a fodrászos intermezzo fárasztó és humortalan volt, az egyezség a Gonosszal meg – hmm… a film minden korábban felvetett komolyságát lealacsonyítja. Egyedül az egymásba fonódó történetszálak összedolgozása tetszett, de pl. a korábban kinyírt fickó feltűnését értetlenül néztem. Igaz, egy alku az Ördöggel és már kész is – de nem tudtam mire vélni a mozitól ezt a nagy pálfordulást. Hacsak nem ez is némely filmzsáner megidézése… na mindegy. Azt azért még megnézném, mikor 10 év múlva jönnek a Pokol kutyái az alkut kötöttek lelkéért…

Az Eszement zaci a három-négy húzónév mellett a filmek és sorozatok rajongóinak nagyon sok csemegével szolgálhat még. Paul Walker, Matt Dillon, Eliah Wood, Brendan Faser mellett olyan arcokat láthatunk, mint az Az elnök végveszélyben és a Breaking Badben látott Kevin Rankin ( az a bajusz…), a SupNat Garth-ja, DJ Qualds, a The Walking Dead Darylje, Normann Reedus, meg természetesen a zacis, az egészen kiváló karakterszereplő, Vincent D’Onofrio. Miattuk is érdemes megnézni ezt a mozit, ami éppoly szórakoztató, minr drámai, éppoly tisztelégés más előtt, mint amennyire újrahasznosított. Most így hirtelen még a Movie 43 is beugrott, mint viszonyítási alap – no, ha azt összemosod a Sin cityvel, hasonló eredményt kapsz. Kimondottan élveztem ezt a kalandot, széles mosollyal ültem végig – szóval, köszi az ajánlót, Niwrok.


80%



.

R2-D2 írta:

A vég

80%

Talán csak az amúgy kiváló felvezetés miatt, de többet vártam ettől a filmtől. A gyülekező és a tábortüzes rész tök állat, ahogy a szereplők egymás közti viszonyára, a 20 évvel korábban történtekre és a jelenbeli titkokra is kezdetben csak sejtelmes utalásokból lehet következtetni (a film legjobb pillanata az abban a kontextusban váratlanul elhangzó "És engem hogy hívnak?"). Az ébredést követő elindulás után a sejtelmesség helyét a misztikusság veszi át, és ahogy te is írtad, az eltűnésekbe bármit bele lehet magyarázni, de pont azért, mert érzelmileg a többségük üres; mivel több eltűnésnek nincs drámai súlya, így kötődni sem könnyű a karakterekhez. Ráadásul sokat rontott a hangulatomon, hogy ezt az egyesével eltűnősdit én már láttam egy másik filmben (Vanishing on 7th Street), és amellett, hogy igazán rossz filmként emlékszem rá, el is vette az itteni eltűnéseknek a feszültségét. A fényképezés, és a helyek, ahol forgattak, viszont igazán pazarok.

Nekem úgy 67%.
.

Niwrok írta:

Ráadásul sokat rontott a hangulatomon, hogy ezt az egyesével eltűnősdit én már láttam egy másik filmben (Vanishing on 7th Street), és amellett, hogy igazán rossz filmként emlékszem rá, el is vette az itteni eltűnéseknek a feszültségét.
.

Ezt leszámítva nagyjából ezt írtam én is.   

.




A kísérlet



Legutóbb az A Grönholm-módszer kapcsán gondoltam arra, hogy ez a egész „kis közösség terhelése” téma engem leges legelőször a német A kísérlet című alkotásban vágott mellbe igazán, azt hiszem az volt az első emlékezetes moziélményem e témában – túl sokat hát nem is gondolkodtam rajta, hogy a tegnapi nap mivel töltsem az éjszakám egy részét, s hogy miről fog szólni a mai írásom. Az meg csak külön pikantériája a dolognak, hogy olvasóink nagy része vélhetően nem ismeri Oliver Hirschbiegel filmjét – részben az immár 13 éves kora, részben a német mivolta miatt…

1971-ben, amerikai Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével egy érdekes kísérletet végeztek el a haditengerészet megbízásából. A részt vevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett ideje előtt – hat nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét. Bővebben ITT olvashattok róla (megdöbbentően érdekes), a kísérletből készült egy Mario Giordano nevű német!!! író írt könyvet, Black Box címmel. Nos, az elmélkedésem tárgyát képező film pedig erre a könyvre épül – tehát nem közvetlenül a kísérletre, hanem annak könyvváltozatára: természetesen jó néhány dolgot egy az egyben felhasználva az eredeti alapanyagból.

Nem tudok rá mást mondani, mint hogy zseniális. Nem először látom, de semmit nem kopott meg az idők alatt: iszonyat kemény, megdöbbentő, kegyetlen és nyugtalanító mozi, amiben ha nem lenne Tarek és Dora szerelmi szála, szinte elviselhetetlenül nyomasztó lenne. A történet szerint Tarek Fahd (hehe, török nevű főszereplő már 2001-ben egy német moziban!!!) taxisofőr, aki egy ígéretes pénzkereseti lehetőségre lecsapva jelentkezik egy hirdetésre. Önkénteseket keresnek, két hétre 4000 márka fizetséggel, egy kísérlet alanyainak – elmegy hát a válogatásra, ahol kiderül, hogy a húsz előzetesen beválogatott jelentkező részben börtönőr, részben rab szerepet játszik majd két hétig. Itt a hangsúly a játszáson van, mindenki poénnak és könnyű pénznek tekinti az egészet – leszámítva a kísérlet vezetőt, Thon professzort és Jutta doktornőt, akik azért nagyjából tudják, mire számíthatnak. Az eseményeket picit bonyolítja, hogy Tarek a kísérlet kezdete előtti éjszakán megismerkedik egy izgalmas nővel, no meg hogy a taxisofőr lét mögött más is húzódik…

A békés, poénkodó indulás után a pokol már a második nap kezd elszabadulni. A szerepüket játszó jelentkezők –különösen a börtönőrök – egyre mélyebben merülnek el a játékban, Tarek pedig, jól felfogott anyagi érdekből renitens rabot játszva egyre gyakrabban provokálja őket, feszíti a húrt. Így aztán az ártatlannak tűnő két hétből nagyon hamar rémálom lesz, s nagyon hamar elmerülünk az emberi természet legsötétebb bugyraiban. Csak az újszülöttek és a nagyon humánus, emberbarát, naiv nézők lepődhetnek meg azon, ami ezután következik: az átlagember, ha olyan, hatalmat kapva nem ismer korlátokat, a megaláztatások legszélesebb tárházát vonultatja fel – először meg csak a feladatnak megfeleli vágyás rózsaszín köde mögé rejtőzve. Aztán pár nap múlva már ösztönből, a természetéből kifolyólag jönnek az egyre durvább dolgok – nagy paraszt volt már a válogatáskor a prof, hogy vélhetően a tesztek alapján az erre hajlamos embereket tette őrnek.

A kulcsfigura Berus, az őr (Justus von Dohnanyi), és természetesen Tarek (Moritz Bleibtreu – itt szerettem meg a faszit), no meg egy rejtélyes cellatárs, Steinhoff (Christian Berkel). Tulajdonképp az ő párharcuk a film váza, az ő személyiségük köré/mögé tömörülő csoportok párharca. Ami az (ál)börtönben történik, az egyszerűen hiba nélküli: néha nagyon komoly gyomrost kapsz az emberi kegyetlenségből. Önmagában már a lemeztelenített rabok pszichéje megér egy misét, de van itt fejre vizelés, nemi erőszak szándéka, klausztrofóbia kihasználása – no meg iszonyat arrogancia Berus részéről. Érdekes, hogy – német filmben kötelező módon – még nácizás is, az alkotók nem mulasztják el minden egyes alkalommal, hogy tükörbe nézzenek. Lehet, hogy ennél sokkal durvább és megalázóbb szcénákat is láttuk már filmeken, de itt az önkéntességen, az emberi természeten, az abból való kiforduláson van a hangsúly. E tekintetben pedig az A kísérlet a maga valóság alapjaival az egyik legkeményebb mozi, amit valaha láttam.

Mint említettem, a börtönös rész hibátlan, ami kritikákat leginkább olvastam a moziról az elsősorban a kinti szálhoz, a háttérhez kapcsolódik: Dora szálához. Nos, nekem ezzel sincs az égvilágon semmi bajom, mint említettem, részben tökéletesen oldja néha a felgyülemlett iszonyatot, részben pedig nagyon is fontos dramaturgiai szerepe van a lánynak –  az események egyik katalizátoraként. A port.hu-n felvetett „hibákra” meg csak egy mosollyal tudok reagálni: hát persze hogy a prof rohan vissza anélkül, hogy bárkit értesítene… A kísérlet vélhetően titkos volt (mibenléte legalábbis mindenképp az – így máris érthető a kihalt épület), teljesen normális, hogy nem veri nagydobra, ha gáz van, másik meg hogy annyira öntelt kocka, hogy azt hiszi, ő képes egyedül úrrá lenni  dolgokon. A rabok és az őrök mellett egyébként külön tanulmányt megér Thon professzor (Edgar Selge) – és az eredeti, valós tudós, Zimbardo jellemrajza: meddig mehet el az ember a saját önző céljaiért, meddig képes hagyni mások állattá válását… hmmm… érdekes téma.


Technikailag hibátlan a mozi, a műbörtönnek, a teremtett körülményeknek kiváló hangulata van. A pucérság (főleg férfi, minimális női) egyáltalán nem öncélú és tolakodó: diszkréten fényképezett és szerves része a mozinak: a kiszolgáltatottság- ábrázolásának és Tarek lelki kötődésének. A viszonylag ismeretlen színészek parádésak, a főleg az elején elhelyezett poénok pedig kimondottan jól állnak a filmnek.. Pl. a  „- Miért nézik végig a nők a pornófilmeket? - Mert várják az esküvőt a végén” poénon hangosan felnevettem. A végére azonban már nincs helye viccnek, a komorság és a döbbenet úrrá lesz mindenen: remélem, viselkedéskutatóknak kötelező tananyag a film. Van belőle egy amerikai remake is, amit nem láttam, de képtelenségnek tartom, hogy az felér ehhez.


100%



.

R2-D2 írta:

A kísérlet

Az meg csak külön pikantériája a dolognak, hogy olvasóink nagy része vélhetően nem ismeri Oliver Hirschbiegel filmjét – részben az immár 13 éves kora, részben a német mivolta miatt…

Csak az újszülöttek és a nagyon humánus, emberbarát, naiv nézők lepődhetnek meg azon, ami ezután következik: az átlagember, ha olyan, hatalmat kapva nem ismer korlátokat, a megaláztatások legszélesebb tárházát vonultatja fel – először meg csak a feladatnak megfeleli vágyás rózsaszín köde mögé rejtőzve. Aztán pár nap múlva már ösztönből, a természetéből kifolyólag jönnek az egyre durvább dolgok – nagy paraszt volt már a válogatáskor a prof, hogy vélhetően a tesztek alapján az erre hajlamos embereket tette őrnek.

Önmagában már a lemeztelenített rabok pszichéje megér egy misét, de van itt fejre vizelés, nemi erőszak szándéka, klausztrofóbia kihasználása – no meg iszonyat arrogancia Berus részéről. Érdekes, hogy – német filmben kötelező módon – még nácizás is, az alkotók nem mulasztják el minden egyes alkalommal, hogy tükörbe nézzenek. E tekintetben pedig az A kísérlet a maga valóság alapjaival az egyik legkeményebb mozi, amit valaha láttam.

A port.hu-n felvetett „hibákra” meg csak egy mosollyal tudok reagálni: hát persze hogy a prof rohan vissza anélkül, hogy bárkit értesítene… A kísérlet vélhetően titkos volt (mibenléte legalábbis mindenképp az – így máris érthető a kihalt épület), teljesen normális, hogy nem veri nagydobra, ha gáz van, másik meg hogy annyira öntelt kocka, hogy azt hiszi, ő képes egyedül úrrá lenni  dolgokon. A rabok és az őrök mellett egyébként külön tanulmányt megér Thon professzor (Edgar Selge) – és az eredeti, valós tudós, Zimbardo jellemrajza: meddig mehet el az ember a saját önző céljaiért, meddig képes hagyni mások állattá válását… hmmm… érdekes téma.

A végére azonban már nincs helye viccnek, a komorság és a döbbenet úrrá lesz mindenen: remélem, viselkedéskutatóknak kötelező tananyag a film.

100%

.

Inkább a német volta miatt . Azért itt erősen 30 közeli-túli a társaság, nem ? A pszichológiai vonatkozása miatt még talán moziban is láttam, azóta meg még vagy kétszer.

Nálam talán kevésbé volt ütős, részben azért, amit te is említett, hogy a kiválogatás miatt könnyű volt manipulálni a végeredményt (vagyis úgy összerakni a két csapatot, hogy a várt hipotézis igazolható legyen). Ebből a szempontból a Hullám -ha már német filmeket ajánlunk a nagyérdeműnek - nekem érdekesebb volt, hiszen ott egy átlagos osztály indult meg a lejtőn.

De maga a folyamat az bizony szépen be van mutatva, ahogy gyakorlatilag egy szerepjáték fajul el, ahogy az "őrök" saját kiválóságuk "tudatában" (mert ugye biztosan oka van annak, hogy ők lettek az őrök) elkezdik megélni a dominanciájukat a kiszolgáltatottakon, hiszen annak is biztos oka van, hogy a "rabok" rabok lettek. És tették mindezt felhatalmazással, hiszen sokáig győzködhették volna magukat azzal, ha a dokik úgy látták volna, hogy túlzásba viszik a szerepeket, akkor leállították volna a kísérletet, de mert nem tették, így az mind "belefért"... egy idő után meg kialakult a zárt terek pszichológiája, ahol megszűnt a külvilág, a lelkiismeretet elhallgattatta a kognitív disszonancia és az őrökön belüli belső hatalmi szintek kialakulása, és már majdnem mindegy volt, mit mondanak a dokik...

Úgyhogy ha a film maga nem is, de a kísérlet tananyag, sok más társához hasonlóan (például ez meg ez).

Régen láttam, de az hiszem, részemről meg kell elégednie a filmnek a 9 ponttal .
.

Niwrok írta:

A kísérlet

Inkább a német volta miatt . Azért itt erősen 30 közeli-túli a társaság, nem ?  

A regisztrált aktív tagok valóban (kivétel Weide   ), viszont a naponta feltűnő 10-15 vendégről nincs információm... Amúgy meg egy jó filmet mindig szívesen ajánl az ember, nem?

Niwrok írta:

Nálam talán kevésbé volt ütős, részben azért, amit te is említett, hogy a kiválogatás miatt könnyű volt manipulálni a végeredményt (vagyis úgy összerakni a két csapatot, hogy a várt hipotézis igazolható legyen)

A manipulált kiválogatás szerintem csak részben működött, legalábbis annyira volt manipulatív, amennyit a tesztek eredményeztek. Miután nagyjából mindenkinek kijött a személyisége, onnnatól nem lehet hibáztatni a profot, hogy a gecibbeket rakja őrnek. Az már megint más kérdés - ahogy írtam is -, hogy a prof külön megér egy misét. A valóságban börtönigazgatót játszott, itt is beállhattt volna közéjük.

Niwrok írta:

Úgyhogy ha a film maga nem is, de a kísérlet tananyag, sok más társához hasonlóan (például ez meg ez).

Köszi, előbbiről már hallottam, utóbbiról még nem.

Niwrok írta:

Régen láttam, de az hiszem, részemről meg kell elégednie a filmnek a 9 ponttal .
.

Tőled az is szép.  

R2-D2 írta:

Eszement zaci

No. Ilyen lett volna, ha Innaritu elbohóckodja korábbi filmjeit. Ilyen lett volna, ha mondjuk a Korcs szerelmeket nyakon öntjük a Ponyvaregény (vagy bármely) Tarantino film dumájával, helyenként pedig felvesszük a Sin City dramaturgiáját, látványát és abszurditásait. Így lesz egy kimondottan érdekes, üdítő, egyedi szerkezetű dramedy, ahol a fekete humor mögött nagyon súlyos társadalmi-politikai mondanivaló rejlik, ahol a kétségkívül "A" kategóriás színészek végre nem csupán a jól megszokott sablon szerepüket hozzák, s ahol még a legutolsó beállításnak, képméret váltásnak is jelentősége van.

Kimondottan élveztem ezt a kalandot, széles mosollyal ültem végig – szóval, köszi az ajánlót, Niwrok.

80%

Hoppá-hoppá! Csak most nézem, hogy ez is lekerült A listáról , és szigorúan a számokat nézve neked összességében még jobban is tetszett, mint nekem . Örülök neki, hogy pozitív élmény volt.

Ahogy látom, szerinted is az lett volna az igazi, ha a film csak két harmadból áll. Az utolsó szakasszal én sem nagyon tudtam mit kezdeni, még talán leginkább a fodrászokkal, távolról, hunyorítva egy teológiai rivalizálást véltem kihallani belőle, de kb. ennyi. A többi viszont hatalmas, nekem a legnagyobb röhögés az volt...

Spoiler:

Kár, hogy a vallási vonalat annyira erősen akarták tartani, hogy a végére már tényleg csak az "Ez meg mi a f*** akar lenni?!"-érzés maradt. Bár...

Spoiler:

A film szimbólumrendszere egyébként a sok jópofaság és durvaság mellett igazán érdekes, majd próbálok keresni valamit arról, Kramer maga mit gondol a dologról.


U.i.: Ha már neked sikerüt szinkronos példányt szerezni, félretennéd nekem ? Köszi.
.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A kísérlet

Régen láttam, de az hiszem, részemről meg kell elégednie a filmnek a 9 ponttal .

Tőled az is szép.   

Ami jó, az jó .
.