Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 1.0

Go down 
+7
tchabee
Joe Cornelius Hallenbeck
Mr. White
Weide
Niwrok
Remo
R2-D2
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 31, 32, 33 ... 49 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Éhezők viadala – Futótűz   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptySzomb. Ápr. 26, 2014 1:43 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 8ocVOS4



Éhezők viadala – Futótűz



Kissé tovább tartott a kaland a Kapitóliumban, mint terveztem, de hát ha már a BD-n van 2 és fél órányi magyar feliratos extra, akkor azokat is illik megnézni a mozival egyetemben. Legalábbis én meg szoktam nézni: hátha tudnak annyi pluszt hozzátenni a filmélményhez, hogy érezhetően befolyásolják a végső ítéletet. Néha sikerül, néha nem: jelen esetben utóbbiról van szó. Úgyhogy véleményem az egész filmről sem a másodszori megtekintés, sem az extrák leküzdése után jottányit sem változott: itt elolvashatjátok, mit gondoltam róla még novemberben.

„Pontosan annyival több és jobb az első résznél, amennyivel nagyobb benne a tét.”

Nos, igen. Katniss és Peeta csodálatos különszámuk miatt rendesen Snaw elnök bögyébe kerül, a film ugyanakkor egy évvel az első epizód eseményei után játszódik, mikor is a páros az ún. győzelmi körútra készül. Itt rögtön két apró probléma merül fel számomra: mi a f*szt csináltak egy évig, győztesként a lepukkant 12-es körzetben, másrészt meg megint csak a 12-esből indul a film, kvázi ismétli önmagát. Snaw elnök látogatása Katnissnél – hol is volt a múlt évben??? -, a körútra való egyértelmű útmutatás ugyanakkor kétségkívül nagyobb feszültségszinttel indítja a mozit, mint az első epizód – a tét lényegesen nagyobb. A két győztes naivsága azonban, ami a történet ezen szakaszában jellemzi őket, engem kissé zavart: 74-ik viadal és az azt követő események nem nyitották fel Katniss szemét, milyen nyomorult diktatúrában él és az a diktatúra mit is képes megtenni az általa elképzelt rend fenntartásáért???  Számomra legalábbis ez jött le, miután olyan hiszti rohamot kapott a kisöreg kivégzése után…

A 75-ik játék pedig… oké, hogy a filmsorozat címe az Éhezők viadala (hmm… egyes, kettes körzet, mint éhezők…), de remélem nem lesz minden epizódban egy viadal. Itt még elment, kissé nyakatekert módon, de illeszkedett a sztoriba. A bajom ezzel megint csak az, hogy ezt már láttam: a versenyzők ott vannak a körzetben, jön Effie, jön a kiválasztás, ugyanott, ugyanúgy, aztán megint jön a Kapitólium, jön a kiképzőközpont,  jön a felvonulás, jön a „lány a tűzben” jelenet, jön az az idióta TV show, majd a verseny. Persze, érezhetően vannak változások, kimondottan pozitív változások, de akkor is úgy éreztem, a karakterek ugyanazt az utat járják be még egyszer. Csak nagyobb a tét. Maga a viadal egyébként sokkal jobb, mint az első, nincsenek benne pl. vezényszóra beillesztett digitális kutyák - amik materializálódva ölni tudnak -, viszont vannak benne jól megtervezett és valóban életveszélyes körülmények… no meg majmok…

„Pontosan annyival több és jobb az első résznél, amennyivel nagyobb benne a tét.”

Nos igen. Lényegesen többet látunk magának az egész rendszernek a működéséből, Snaw elnök hatalmából, a körzetek elégedetlenségéből. Ugyanakkor még mindig nem éreztem a mozinak, a történetnek azt a forradalmi hangulatát, amit esetleg kellett volna. Katniss egyelőre totál alkalmatlan vezetőnek, a saját irháját menti, a fecsegő poszáta szimbóluma pedig, amivel az ő lényét kötötték össze egyelőre egy szárnyaszegett madár. Számomra a történetből nem jött át az az elégedetlenség, ami majd a felkeléshez vezet, a száguldó vonaton ellesett híradóbejátszások, néhány graffiti az alagútban kevés ehhez. Oké, az is tény, hogy Katniss szemszögéből látjuk az egészet, az ő nézőpontjából esetleg tényleg ilyen az egész – a naivság és a butaság itt újból visszaköszön. Viszont akkor meg nem értem, miért is kellene elvárni a mozitól mindazt a társadalomkritikát és forradalmi helyzetet, amit belelátnak. Ez még számomra mindig nem az a hangulat, állapot, ami egy esetleges forradalomhoz vezethetne: vagy Katnissal kellene több mindent megismertetni, s akkor maradhat az ő nézőpontja, vagy pedig az egész koncepciót felülírva, kívülről kellene nézni a játszóteret, ahol Katniss az egyik szereplő…

Ha elmélkedésemből bármennyire is úgy tűnne, ez egy rossz film, korántsem az. Kimondottan jól megcsinált, látványos, izgalmas, tinifilm, ahol az akció és a sci-fi egy nagyon jól megcsinált jövőbeli háttér előtt játszódik. Képi világa hibátlan, borzasztóan jó a körzetek közti kontraszt. Néhány egészen kiváló ötlet, technikai kütyü tűnik fel, különösen az Arénában, de már a kiképzőközpontban is. Amúgy mag a Viadal is sokkal jobb lett, mint az első, életszerűbb, hitelesebb, már magával a helyszínnel, de a különféle események rendszere is tetszett. A már megismert szereplők mellé izgalmas újak jöttek, Plutarch (P.S. Hoffmann) figurája meg ugyebár az azóta történt események miatt különlegessé válik. Jó volt az új arénás koncepció is, ezzel a szövetségesdi rendszerrel – bár azért azon el lehet gondolkodni, kit mivel lehetett rávenni, hogy áldozza föl magát a poszátáért -, pedig néhány igazán jó új figura jött be a képbe. Külön kedvencem az új csaj, Johanna (Jena Malone) – kár, hogy a kamera rossz oldalon volt a liftben -, no meg Finnick (Sam Claflin), aki mintha a Narniából jött volna át. Az öregasszony szerepét egyáltalán nem értettem, már a bekerülése is életszerűtlen (tipikusan azért volt ott, hogy drámát okozzon), viszont Cinna, Haymitch és Effie újfent parádés volt. Tetszik ez a kavalkád, ez a különféle stílusok, helyszínek és karakterek halmaza, még akkor is, ha a finálé komplett eseménysora, az abban részvevő figurák viselkedése totál légből kapott – látványosan csak a csavarhoz kellett.


Továbbra is 80%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 13, 2018 12:42 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: True Detective S1   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyHétf. Ápr. 28, 2014 9:23 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 FXl6fwk




True Detective S1




Már az első két rész után gyanús volt, hogy ez nem az én sorozatom lesz, de akkor még bíztam benne, hogy a hátralévő hat epizód megváltást fog hozni. Mondjuk, ha tipikus sorozatjunkie lennék, vélhetően két rész után elkaszáltam volna az egészet, de mivel amibe belekezdek, azt végig is nézem, így érdeklődéssel vártam, hogy történjen valami – amikor azonban meg ténylegesen történt, akkor már késő volt. Így hát láttam az eddigi leggyengébb HBO sorozatot, aminek ha nem ez a két színész lenne a főszereplője, a földbe lehetne döngölni. Én minden bizonnyal meg is tenném…

De így nem kell. Számomra egyértelműen Woody Harrelson és Matthew McConaughey menti meg a True Detective-t a süllyesztőtől (utóbbi játéka a Mielőtt meghaltam fényében egyáltalán nem meglepő, sőt, megkockáztatom, hogy az Oscarnak e sorozat is alaposan megágyazott), az évtizedeken átívelő figurák megjelenítése e két rendkívüli alakítás keretében ölt testet. A True Detective (TD) szerkezete, történetvezetése ugyanis három idősíkot felölelve zajlik, ehhez pedig a két kiváló színész kinézetének lényegi átalakulására is szükség lett – lenyűgöző módon.
Egy kihallgatással/meghallgatással indítunk, ahol Marty (Harrelson) és Cohle (McConaughey) 2012-ben egymástól függetlenül mesél a közös múltjukról, munkájukról, egy 1995-ös bűnügyről. 1995-ben a két zsaru, az öntörvényű, hirtelen haragú, alkoholista Marty és a drogos múlttal rendelkező, félig őrült, félig zseni Chole már partnerekként nyomoznak egy rituális női gyilkosság ügyében. Chole persze jóval többet lát az ügybe, mint amit az elsőre mutat, a sorozatban végig lebegtetett rejtély nagyszerűen van felvezetve – hogy aztán a karakterdráma miatt teljesen háttérbe szoruljon.

A tipikus buddy movie-s alapfelállás ugyanis a megszokott poénos, bajtársias hangulat helyett borzasztó sötétté válik. Az évad gyakorlatilag végig a családi drámákra, és a tönkrement baráti kapcsolatra fókuszál a nyomozás helyett: teszi mindezt úgy, hogy megint csak nincs egyetlen szereplő, akit igazán szívünkbe fogadhatnánk. Itt bazzeg mindenki vedel (megint – mintha a nélkül nem lenne élet), seggrészegen autózik, jelvényét mutogatva visszaél hatalmával. Nem egyszer jutott eszembe Robertson őrmester a Mocsokból, de itt a szereplőket nem a bolondokházába küldeném, hanem az elvonókúrára. Szóval 5-6 részen keresztül nézzük, hogy Marty hogyan kúrja szét az életét, hogyan csalja meg a feleségét, milyen nagyképűen, bunkó és agresszív módon utasít rendre mindenkit maga körül: számomra kimondottan undorító figura – bár azt nem kétlem, hogy tömegével van ilyen. Chole viszont, a maga zsenialitásával detto ugyanezt csinálja, az arroganciája, felsőbbrendűsége, a mindenkit elüldöző életstílusa ugyanakkor még mindig szimpatikusabb volt, mint társa önpusztítása. DE. Mivel a sorozat a jelenben indít, s ott meg pont ő az alkoholista, így rögtön az elején utálat tárgyává vált nálam.

Van tehát két kimondottan unszimpatikus főhősöm, akik nyomoznak egy rejtélyes gyilkosságban – ha a gyilkosság lenne a fő motívum, egy szót sem szólnék. Helyette azonban van sok-sok végtelen hosszúságú, unalmas beszélgetés, rengeteg légi felvétel Louisiana mocsaras vidékéről, s az úton haladó autóról. Három részen keresztül jóformán SEMMI nem történik, némi kötelező HBO-erotika, rengeteg filozofálás, „okos” gondolatok az életről, no meg a családi perpatvarok. Nem egyszer a Homeland és a Breaking Bad kimondottan lassú epizódjai ugrottak be – de már azoknál is kapartam a falat: itt ugyanúgy jártam. Szerencsére aztán a félidőben egy intenzív másfél órás rendőrös-elkapós jelenetsort kapunk, akkor érezni igazán, mi lehetett volna ez az egész, ha ezt tolják előtérbe. A sorozat második fele (ahogy a kihallgatáson a visszaemlékezések közben eljutunk 2002-be) újfent visszafordul a karakterközpontú drámákhoz, Chole és Marty viszonya, annak megromlása gusztustalanul életszerű. Egyszerűen nem volt kedvem nézni – alig vártam már a finálét. Azt a finálét, amit meg összecsaptak egy részben. Egyszerűen túl gyorsan és életszerűtlenül oldják meg az ügyet, azt az ügyet, ami 17 évvel ezelőttben gyökeredzve tönkretette a karakterek – különösen Chole – életét. Megint azt kell mondjam, amit a TD első felére: ha a sok emlékezős-veszekedős piálós szarság helyett a thriller került volna előtérbe, imádnám az egészet. De így…

Még ezek ellenére is kétségkívül rengeteg erőssége van a TD-nek. Az idősíkok váltakozása kissé zavaros, de nagyon jó. A kihallgatásokon elhangzó hazugságok, a ferdítések nagyon tetszettek – érdekes azonban, hogy senki nem köpködte a másikat az idegenek előtt, ez mindenképp jó kis csavar -, mint ahogy baromi jó volt a két főszereplő metamorfózisa a múlt és jelen kinézete között. A gyilkosság (sorozat) izgalmas, több más moziból és sorból merít ugyan hangulatot, de jó: Chole nem egyszer juttatta Will Grahamet eszembe a Hannibálból… Ahogy a két színész megjeleníti a karaktereket az pedig parádés, kár, hogy ezek a karakterek nekem nem fértek bele a szívembe. S kár, hogy összesen csupán 2 és fél résznyi intenzív detektívesdi volt a nyolc epizódban. Többet vártam.

Nem értem és nem is osztom tehát sem az imdb 9.4-es pontozását, sem azt a szakmai és rajongói hype-ot, ami körüllengi a TD-t. Meg lehet nézni – sőt a két színész miatt ajánlott is megnézni -, de a cím sejtetésével ellentétben egy unalmas lelkizős történetet kapunk, amiből tulajdonképp semmi jelenet nem maradt meg bennem. Hacsak az nem, hogy Chole egyfolytában bagozótt. No meg a főcím és annak zenéje. Az tényleg jó volt. Sajnálom. Sad

65%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 13, 2018 12:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyHétf. Ápr. 28, 2014 9:54 pm

R2-D2 írta:

True Detective S1

65%


Nincs nagyon mit hozzáfűznöm. Csak a színészei és a felhajtás miatt kaptam fel rá a fejem, de eddig is úgy gondoltam, hogy vannak a felhozatalból engem sokkal jobban érdeklők is... az írásod alapján meg még inkább úgy gondolom.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyHétf. Ápr. 28, 2014 10:17 pm

Niwrok írta:


Nincs nagyon mit hozzáfűznöm. Csak a színészei és a felhajtás miatt kaptam fel rá a fejem, de eddig is úgy gondoltam, hogy vannak a felhozatalból engem sokkal jobban érdeklők is... az írásod alapján meg még inkább úgy gondolom.
.

Annyi előnyöd lehetne, hogy te jobban befogadod ezeket az önpusztító hősöket.

De valóban van sokkal több sokkal jobb.
Vissza az elejére Go down
Weide

Weide


Hozzászólások száma : 747
Join date : 2013. Aug. 15.
Age : 33
Tartózkodási hely : Budapest

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyHétf. Ápr. 28, 2014 10:28 pm

R2-D2 írta:

True Detective S1


Amit te itt negatívumként hoztál fel, az számomra szinte mind pozitívum. Sőt... de erről majd később.

A karakterek végre nem az unalmas, agyonhasznált nyomozós buddy-kat hozzák. Nem egy cukormázas életű, tökéletes házasságban élő, rendíthetetlen, erős, okos, kikezdhetetlen Steven Seagal-féle hős nyomozókat látunk, hanem élő-lélegző, gyarló emberi teremtényeket. Bad human beings, hogy a Nimfomániás nagy igazságát tolmácsoljam újfent. Ezek az igazi, megnyomorodott, rossz, de mégis -számomra- szerethető emberek. Markáns véleménnyel és világnézettel (Rust ahogy osztja a mélyvallásos redneck-eket, az valami fenomenális), akik isznak, mert ebbe fojtják belső ürességüket, akik csalják a feleségüket, mert a férfiúi vágyuk a legerősebb ösztönük, holott egy kvázi ideális családban élnek, egyszerűen ezek a tipikus gyarló emberek. Akik a maguk módján mégis zseniálisak, és abszolút nem elrugaszkodva derítik fel a bűneseteket. Nem úgy, mint a Gyilkos randomfőnév-ekben, ahol a gyilkos helyszínen hagyott pénztárcájában talált fényképről meg tudják mondani, hogy disszociatív személyiségzavarban szenved, az anyja kiskorában szexuálisan bántalmazta, emiatt egy beteges vonzódás alakult ki benne az idősebb nők szexuális megkínzása iránt, amit a volt iskolájában követ el, ahol zaklatták a felsősök, és hopp, már rá is találtak az adatbázisban... NEM, itt életszagú és hiteles az egész. A nyomozás, a szálak felgöngyölítése, a magukat hősként beállító nyomozók párosa. Mindezt megspékelve egy olyan barátsággal, ami az ellentéteken alapul, a különböző hozzáállások és nézőpontok ütköztetésén, ami a fináléban bekövetkező beszélgetésben csúcsosodik ki. "Once there was only dark. You ask me, the light's winning." Mert lényegében erről szólt az egész. Sötét és embertelen módokon, aljas húzásokkal, de a jó érdekében cselekedtek és tették a dolguk. És itt most nem a házas életükre, meg a magánkapcsolataikra gondolok, hanem arra, ami miatt ők valóban true detektívek.

Egyetlen egy ponton ingott meg nálam a léc a sorozat alatt. A zöld spagetti szörny felfedezésén, hogy amúgy miért is volt zöld a füle... az egy nagyon is sántító és banális következtetés volt, ami úgy ahogy van bullshit. De ennek ellenére is zseniális az egész sorozat, a felépítése, a szereplők, az üzenete, a hangulata, a világképe. És még így is, hogy amúgy abszolút nem vagyok oda a nyomozós filmekért/sorozatokért, maga a detektíves szál is végig lekötött és izgalomban tartott. Nagyon is megérdemelt az a 9 pont.

Azt amúgy honnan vetted, hogy egyszerre hallgatták ki a két nyomozót? Amennyit pofáztak, értelemszerűen több részletben készítették velük az interjúkat, valszeg felváltva, ezért is tudtak rákérdezni konkrét dolgokra, amiket a másik mondott. És az tényleg nagy lépés volt a nyomozóktól, hogy a folyamatos feszültség és gyűlölet mellett olyan szintű tisztelettel tekintettek a másikra a pozitív tulajdonságaik kapcsán, ami nagyon jól be volt mutatva, főleg ilyen kettős személyiségek esetén.



.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyHétf. Ápr. 28, 2014 10:59 pm

Weide írta:

True Detective S1

Amit te itt negatívumként hoztál fel, az számomra szinte mind pozitívum. Sőt...



Igen, gondoltam. De annyira már ismerhetsz, hogy nem szeretem az ennyire mocskos, vagy mocskosan valósághű karaktereket. Nekem egy filmben KELL, hogy tudjak kötődni valakihez, KELL, hogy jól érezzem magam rajta, KELLENEK a pozitív figurák.

Egyébként mind igaz, amit írtál, s ez még el is menne, ha a sok pofázáson kívül haladt is volna a nyomozás. A zöldfülűre visszatérve meg: pont erre írtam, hogy túl életszerűtlenül és gyorsan jött a megoldás.

Weide írta:

Azt amúgy honnan vetted, hogy egyszerre hallgatták ki a két nyomozót? Amennyit pofáztak, értelemszerűen több részletben készítették velük az interjúkat, valszeg felváltva, ezért is tudtak rákérdezni konkrét dolgokra, amiket a másik mondott.

Jogos, javítottam is. Valóban, Chole meghallgatása pár nappal korábban volt, a képernyőre ki is volt írva a dátum. Csupán az zavart meg, hogy

Spoiler:


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 13, 2018 12:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Kóma   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyKedd Ápr. 29, 2014 8:13 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 PD8MnWx




Kóma




Dr. Robin Cook, az orvosból lett író, 1972-ben jelentette meg első regényét, az A gyötrelem évét, majd 5 évvel később a másodikat, a Kómát. A nyolcvanas években aztán sorra jöttek a jobbnál jobb orvosi regényei, amik közül akkor jó néhányat magam is olvastam. Különleges világuk miatt valamennyi lebilincselően izgalmas mű volt, azonban – talán a rengeteg önismétlődő szituációnak köszönhetően – mindig is a Kóma volt számomra A ROBIN COOK REGÉNY. Újdonságára, frissességére remekül ráérzett az álomgyár is, az 1978-as mozifilm pedig méltán vált kora egyik meghatározó thrillerévé – sőt, emlékszem, tizenakárhányévesen nekem az a sok felfüggesztett beteg kimondottan félelmetes volt…

Most, 35 évvel bemutatója után újranézve azt kell mondjam, kiállta az idő próbáját. Nagyszerűen adaptálja a könyvet, mellette pedig végig érezhető rajta az a mostanság sokat emlegetett „70-es évekbeni paranoid hangulat” is. Történetünk szerint dr. Wheeler (az általam kevésbé ismert Geneviève Bujold), a Bostoni Memorial kórház orvosa, nyomozni kezd egyik barátnője furcsa műtéti komplikációja után: a nő sima abortusz után kómába esik, s nem ébred fel többet. A nyomozás aztán persze egyre vadabb felfedezéseket és összeesküvés elméleteket eredményez, természetesen senki nem hisz a kis doktornőnek – még pasija, dr. Bellows (Michael Douglas – anyám, milyen fiatal volt) sem. A játszma egyre nagyobb téttel folyik, hogy aztán egy látszólag mindent megoldó műtétbe torkolljon a film végén: a film közbeni feszültség, izgalom nagyszerűen van kihegyezve a finálé vakbélműtétjére.

Az kétségkívül tény, hogy a Kóma 2014-ben– sok más hasonló társával egyetemben – avíttnak, ódivatúnak tűnik: a mai iszonyat pörgős, látványos és hatásvadász filmek tengerében ez a mozi bizony meglehetősen ingerszegény. Azt nem írom, hogy lassú és unalmas, mert nem az – de szerkezete, történetvezetése nem annyira a meglepő fordulatokra építve éri el a hatását, hanem a karaktert folyamatosan üldöző, valós fenyegetettséget érzékeltető események láncolatával. Mindezekhez természetesen – szintén tipikusnak mondató – zene társul, ami bizony néha önmagában is képes megemelni az adrenalin szintünket. Wheever doktornő bóklászása a Jefferson intézetben (de akár a kórház alagsorában is) nagyon jól megcsinált, feszült perceket eredményez, a „régimódi” kamera beállítások, a nyomasztó atmoszféra megteszi a hatását: gyakorlatilag az első negyed óra veszekedős jelenetét, no meg a kis tengerparti kitérőt leszámítva másfél óra tömény izgalom az egész. Példaértékű thriller a múltból – egy kiváló regény kiváló megfilmesítése.

S hogy mitől is annyira hatásos?  Egyrészt attól az orvosi háttér szakzsargontól, amit Cook előszeretettel használ műveiben. A rengeteg orvosi kifejezés rögtön az elején valamiféle magasabb szintre emeli a mozit: tipikusan az az eset, amikor is az átlagember számára ismeretlen világ teremt egyfajta bizonytalanságot. Amikor a néző elveszik a valóság ábrázolásában, a sok tudományos szarság miatt annyira hihetőnek tűnik a történet, hogy az esetleges blődségeken nem tud fennakadni. S mivel az orvostudomány nem olyan, mint a foci, vagy a vendéglátás, a néző nem is kérdőjelez meg bizonyos dolgokat – egy sűrű ködben sodródik a szereplőkkel. A másik fontos összetevő a moziban a képi világ, a látvány és a helyszínek. Egy kórház, annak intenzív osztálya már eleve nyomasztó tud lenni, a patológia nemkülönben, de a Kómában a csúcs egyértelműen a Jefferson intézetben zajló kergetőzés. A mennyezetről lógó paciensek látványa örök kép a retinámban, az épület titokzatos hangulata, méretéhez képest hatalmas üressége pedig kiváló paranoid alap. Mindezek mellé pedig összetevőként egyértelműen felírható a rendező, Michael Chrichton személye – hisz gondoljunk csak bele, mik kötődnek hozzá… ez a faszi zsigeri módon értett a feszültségkeltéshez és annak fenntartásához.

A színészekre ezek után már csak minimális dicséreteső marad, a prímet egyértelműen Bujold kisasszony viszi, de a szemtelenül fiatal Douglas, a korábban rengeteg westernben/háborús filmben feltűnt Richard Widmark, vagy épp Tom Selleck!!! is remekül színesíti a filmet. Úgy gondolom, az egész kegyetlen jól össze van rakva, korának egyik remekműve - ilyen az, amikor egy kiváló alapanyag értő kezekbe kerül, s egy nagyszerű orvosi thriller kerekedik ki belőle. Negatívumként csupán a kissé nehézkes indítást és a talán végletekben mérhető dialógusokat említeném: az egyik percben magas röptű orvosi konzultáció, másikban meg a káromkodással vegyített munkahelyi diskurzus, vagy szerelmi civakodás kontrasztja feltűnő volt. Mind emellé a netről leszedett film szinkronjával nem voltam még megelégedve – de ez már nem a mozi közvetlen negatívuma.

E film után az ember kedvet kaphat akár újraolvasni a Robin Cook könyveket, akár elmerülni Michael Chrichton filmes életművében. Utóbbira nagyobb az esély, lényegesen kevesebb ideig tart.



80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 15, 2018 7:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mr. White

Mr. White


Hozzászólások száma : 255
Join date : 2014. Jan. 25.
Age : 33
Tartózkodási hely : Budapest

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyKedd Ápr. 29, 2014 8:35 pm

R2-D2 írta:
Weide írta:
True Detective S1

Amit te itt negatívumként hoztál fel, az számomra szinte mind pozitívum. Sőt...

Idézet :

Igen, gondoltam. De annyira már ismerhetsz, hogy nem szeretem az ennyire mocskos, vagy mocskosan valósághű karaktereket. Nekem egy filmben KELL, hogy tudjak kötődni valakihez, KELL, hogy jól érezzem magam rajta, KELLENEK a pozitív figurák.

Egyébként mind igaz, amit írtál, s ez még el is menne, ha a sok pofázáson kívül haladt is volna a nyomozás. A zöldfülűre visszatérve meg: pont erre írtam, hogy túl életszerűtlenül és gyorsan jött a megoldás.

Weide írta:

Azt amúgy honnan vetted, hogy egyszerre hallgatták ki a két nyomozót? Amennyit pofáztak, értelemszerűen több részletben készítették velük az interjúkat, valszeg felváltva, ezért is tudtak rákérdezni konkrét dolgokra, amiket a másik mondott.

->Én mindkettőtöknek igazat adok, mert én is szeretek valakihez kötődni, de ez úgy ahogy van nem egy tündér mese, nem egy olyan film/sorozat ahol (legalábbis nálam) nincs baj, ha nincs kötödés bár valahogy Matthew karaktere valamiért megragadott(és azt hittem, hogy R2-nak befog jönni legalább ez a karakter!)

A megoldásra reagálva:
->Főleg mert, hogy szinte ott volt az orruk előtt, de az igazi nyomozásban ilyen van, hogy elindulnak nem tudom hány nyomon aminek a többsége zsákutca vagyis rossz nyom volt!

A Spoilerre:
->Jó, hogy ezt leírtátok mert ez engem is bezavart és nem írtam jegyzetet, ahogy Weide barátom mondta lévén, hogy én előtte néztem meg(szóval a tanácsa számomra már későn jött)!
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyKedd Ápr. 29, 2014 11:46 pm

R2-D2 írta:

E film után az ember kedvet kaphat akár újraolvasni a Robin Cook könyveket, akár elmerülni Michael Crichton filmes életművében. Utóbbira nagyobb az esély, lényegesen kevesebb ideig tart.

80%


Bármennyire is rövidebb ideig tart, én mégis -ahogy eddig mindig- a Michael Crichton könyveiben való elmerülést ajánlom a regényeiből készült filmek helyett. Nem láttam ugyan az összeset, de amit igen, az a Jurassic Parkot kivéve legjobb esetben is középszerű (bár azért ott is fontosabb volt a digitális dínók mutogatása és a hisztérikus rohangálás, mint a(z) (ál)tudományos szövegek), és nem mennék el olyan filmes merényletek mellett sem szó nélkül, mint a Kongó. Vagy mondhatnám a Zaklatást, ami annyira Demi Moore lépcsőkorláton átbuggyanó melleire volt kiélezve, hogy sokan már nem is nagyon emlékeznek, hogy mellette az milyen kemény üzleti krimi a virtuális valóság szárnybontogatásairól, és dráma arról, hogy az ember mennyire védtelen bizonyos rágalmak ellen. Amely téma már át is vezet ahhoz az ajánlóhoz, amit hamarosan felmásolok ide Smile...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptySzer. Ápr. 30, 2014 12:02 am

Niwrok írta:

Bármennyire is rövidebb ideig tart, én mégis -ahogy eddig mindig- a Michael Crichton könyveiben való elmerülést ajánlom a regényeiből készült filmek helyett...
.

Azért az Androméda-törzs, a Feltámad a vadnyugat, a Gyilkos robotok (a maga bacaságában), a Gyilkos nap, a Twister, az Idővonal nekem mind tetszett tőle. Vagy általa. Vagy mindegy. Smile
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptySzer. Ápr. 30, 2014 12:16 am

R2-D2 írta:

Azért az Androméda-törzs, a Feltámad a vadnyugat, a Gyilkos robotok (a maga bacaságában), a Gyilkos nap, a Twister, az Idővonal nekem mind tetszett tőle. Vagy általa. Vagy mindegy. Smile


Tényleg, szegény Andromédát mindig kifelejtem, pedig amilyen régi, olyan jó a maga "szárazságában" is! Az Idővonalat meg szerintem olvasd el, mert emlékeim szerint a film pont a két legizgalmasabb (ál)tudományos fejtegetést hagyta a vágóasztalon (a másolási hibákról és az időutazással kapcsolatos "reménykedésről"), aztán utána térjünk erre vissza Smile.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Halálos hajsza   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyPént. Május 02, 2014 3:18 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 RfH99CJ




Halálos hajsza




Ez a 2006-os(!!!) mozi kivárta a sorát rendesen… bizony, nem mostanában volt, hogy elküldték nekem szíves megnézésre, de önmagában Paul Walker, no meg a belepörgetetéskor látott jelenetek csak nem ösztökéltek a megtekintésre…

Most már picit bánom. Az az elsöprő lelkesedés, amit Niwrok kolléga írása alapján éreznem kellett volna ugyan elkerült, de magam is meglepődtem, milyen jól szórakoztam a filmen. Nem tekintek rá forradalmi vagy annyira különleges akciófilmként, de a már máshol látott elemeket tisztességesen gyúrja össze. A recept pedig a következő: vedd ki Brian O’Connert a Halálos iramban-ból, keríts hozzá egy jóféle, csavaros történetet és karaktereket, amolyan Tarantino-módra, filmezésben keverd össze Tony Scott és Guy Richie stílusát, aztán az egészet öntsd nyakon az Erőszakik vulgaritásával. Kétségkívül egyedi filmet fogsz kapni, aminek csúcspontjaira sokáig fogsz emlékezni – már ha nem dőlsz ki a felélnél a rengeteg lassítástól, szűrőtől meg káromkodástól.

Más az első 10 percben több fegyverdördülés és káromkodás elhangzik, mint más filmekben két óra alatt. Az indítás a maga nyersségével, erőszakosságával, brutalitásával kétségkívül eléri a kívánt hatást: a fotelbe szögez, s rendesen felkelti az érdeklődést – ráadásul van egy jelenet a film harmadik negyedéből, ami szintén nagyon okosan felcsigáz. Az ember ugyanis tudni akarja, hogy fogunk eljutni addig, ráadásul az összes olyan jelenet, ahol a két szereplővel mindaz megtörténhet, extra feszültséggel jár. A történetünk szerint Joey Gazelle (Paul Walker), a helyi maffia egyik oszlopos tagja fegyveres konfliktusba kerül, mikor is rajtuk ütnek idegen álarcosok. A kevés túlélők közé tartozva igyekszik menteni az irháját, elvégezni a rá bízott feladatot: rutinosabb nézőknek ugyanakkor már itt befészkelheti magát a gyanú a kis fejébe… a továbbiakban pedig egy különleges tárgy körül forog a történet, egy tárgy körül, amire Gazellenek kellett volna vigyázni: elképesztően jól működik az a hajsza, amit a film produkál. Sokszor, sok más filmben már fárasztó, amikor sokadszorra is az utolsó utáni pillanatban ér oda a főhős, itt azonban valahogy egyáltalán nem zavart. Sőt…

Ehhez kétségkívül kellettek azok a karakterek, akikkel Gazelle találkozik (és akiken keresztülgázol). Mindenekelőtt ott van ugyebár az orosz szomszéd, Anzor (Karel Roden). Zseniális figura, a maga John Wayne fétisével simán elment volna mondjuk az Alien4 rosszfiús csapatába. Aztán ugye ott vannak Joey társai: Tommy, a Perello család, no meg az orosz maffia oldaláról Yugorskiék – igazán remek alapanyag egy leszámolós maffiafilmhez. A korrupt zsaruról, Rydellről no meg a striciről se. S bár a furcsa család nem igazán Joey útjához kapcsoldik, mellettük sem mehetünk el szó nélkül: szokás szerint az egyik legdurvább szála volt a sztorinak. Teresa, Joey felesége (Vera Framinga) elmerülése a fertőben szükségszerű és logikus, tette érzelmileg abszolút megállja a helyét, jól mutatja a mozi és az általa megjelenített világ hihetetlen mocskát.
A végére hagytam a két kölköt, Nickyt, Joey fiát, illetve Oleget, aki az egész kalamajkát elindítja. Mindkét gyerekszínész kiválóan hozza a szerepét, bár itt is felvetődik - más aspektusból ugyan - Niwrok gondolata a Vadászat írásból: vajon ezek a kissrácok mennyit fogtak fel abból a hihetetlen erőszakos világból, amit az alkotók eléjük tártak??? Mert ha a mérhetetlenül sok (és szerintem nagyon sok esetben feleslegesen hatásvadász) fuckozástól eltekintünk – ami azért korántsem egyszerű, hisz szerves része a mozi kifejezésmódjának -, akkor  is egy kegyetlenül brutális tabló előtt kellet a fiúknak játszani…

A tabló. Igen, a tabló, ami számomra tulajdonképp a mozi legnagyobb erénye (stílusa mellett). Kérem itt két órában bűnözési gyorstalpalót kapunk az USA 2006-os viszonyairól. Van itt minden, drog, maffia, prosti, strici, rablás, fegyveres összetűzés, leszámolás, családon belüli erőszak, pedofília, gyerekrablás: gyakorlatilag a komplett Sötét Oldal. Hihetetlenül intenzív a mozi e tekintetben, sokszor csak kapkodjuk a fejünket az újabb és újabb szituációkban – ráadásul az eseményekről épp hogy csak lemaradó vadász, az épp az orra előtt elhúzó vad folyamatos ismétlődése nagyon jól fogja össze az eseményeket. Kicsit nem értettem ugyan a két gyereket mi a francnak cipelte magával, de az események lendületét nem törték meg – maximum egy icipicit erőszakolt módon fokozták velük az izgalmat. Azokból pedig van bőven: két óra tömény akció az egész, amolyan „tesztoszteronmozi” – hogy ismét csak egy neves kollégámat idézzem. A tesztoszteronhoz még az is hozzátartozik, hogy bizony irigyeltem Paul Walkert, mikor a mosógépen épp Verácskát nyalogatta…

Negatívumot túl sokat nem tudok írni. Mint már mondtam, az állandó és sokszor felesleges, válogatott káromkodás néha zavart, mint ahogy a kamerakezelés, a sok visszajátszás és homályosított kép is. Ráadásul ebben a filmben basszus mindenki üvölt – mintha mindenki nagyot hallana (minta sok Jack Bauer lenne a vásznon egyidejűleg). Az, hogy gyakorlatilag senki nem normális, mindenki pszichopata részben, azt betudom a kifejezési módnak, mint ahogy a 300 módra fröccsenő vért is. No meg a jégcsarnokos finálé burleszkszerű eseményeit és azok hiteltelenségét is…

Mindezek ellenére erős film a Halálos hajsza, némi meglepetéssel, kiváló karakterekkel, és néhány – számomra – elképesztően hatásos jelenettel és sztori szállal (Dez és Edele, a furgon és a meseszoba esete). Én ettől a mozitól mondjuk nem lettem volna Wayne Kramer rajongó (sokkal inkább a Szabadság határaitól), de mindenesetre érdemesnek tartom követni munkásságát.


85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 15, 2018 7:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: A nagy füzet   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyPént. Május 02, 2014 3:19 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 QfVVG70




A nagy füzet




Nem nézek magyar filmet. Gyakorlatilag semmilyet: a nyolcvanas évek eléggé megutáltatták velem az egész hazai filmgyártást: a depresszív, önmagán sajnálkozó, borzalmasan művészieskedő nihillista filmgyártásba csak néhány üde és emlékezetes film fért bele abból a korszakból. Aztán a kilencvenes évektől végképp lemondtam róluk, így abszolút fogalmam sincs ki ez a Szász János, miket is csinált eddig – mert nem érdekelt és ezután sem fog érdekelni. A nagy füzet tekinthető egyfajta izgalmas projektnek részemről (hasonlóan az év eleji Tarr Béla mozihoz), mikor is leteszteltem, hol tart a hazai díjazott film színvonala. Mennyit javult a borzalmas Torinói ló óta… Nos, kétségkívül sokat. Nagyon sokat. Szász János filmje hatásos, fogyasztható és a maga mércéjében remek is – ámde ízig-vérig magyar marad. A történet adaptálása közben ez a film sem tudott képi világában kilépni abból a depresszióból és önsajnálatból, amit az elmúlt évtizedek súlyos béklyóként ráraktak.

Kezdjük a sztorival. Apuka hazajön a frontról pár napra, hétre, majd indul vissza, anyuka pedig az ikergyerekeket vidékre viszi, a 20 éve nem látott és gyűlölt nagymamához. WTF? Honnan tudta, hogy él még? Hogy jut eszébe bármilyen anyának, hogy elszakadjon a gyerekeitől – egy nyilvánvalóan ellenséges környezetbe küldve őket, a világ végére??? De oké, azt mondják erre, hogy a háború sok mindenre késztette az embert. Lehet, de én ezt akkor sem fogadom el, szülőként az utolsó percig gyerekem mellett akarok lenni – igaz, most béke van -, lemondani róluk csupán az életem feláldozásával lennék hajlandó. Hasonló szitura épül egyébként az A könyvtolvaj is, már ott is húztam a számat: nekem ez hihetetlen és hiteltelen így. Ráadásul aztán anyu minimum egy évre eltűnik!!! Holott ő hogy szereti a gyerekeit… áááá… Lószart. Vagy az alapanyag volt ennyire pocsékul megírva, vagy a filmeseknek sikerült túlzásba vinni a szétszakadást és a családi kapcsolatot, de én az egész indítást iszonyat erőltetettnek éreztem…

Aztán ahogy anyu elmegy, a két kölök pedig ott marad az öregasszonynál, az nagyjából jó volt. Mondjuk, ilyen hozzáállás sincs, amit a nagyi produkált, meg az is idiotizmus, ahogy a gyerekek edzik magukat – ámde ez a legutolsó próba fényében más értelmet nyer és elfogadható. Szóval van egy undi dagi mami, aki gyakorlatilag túlélőtábort alkot a fiúk számára: ezek a történések jók voltak, kevésbé voltak hatásvadászok, mint mondjuk egy amerikai filmben lettek volna, az egésznek egy kegyetlen fiúiskolás hangulata volt. A test és lélek megedzése az adott körülmények között hiteles és érdekes volt, ahogy tárult fel a fiúk előtt a világ, szépen alakult körülöttük a többiek jelleme is. Nem egyszer eszembe jutott a Chochito „Ronda és finom” reklámja: e moziban is senki nem az, akinek látszik, mindenkiben meg lehet találni a jót, csak keresni kell. Vagy a rosszat. Külön tetszett hogy – akárcsak az  A könyvtolvajnál – itt sincs fizikailag előtérbe tolva a háború, érezhetően ott van a háttérben, a német tiszt jelenléte erősíti, de az egészet a fiúk szemszögéből, némi naivításal tudjuk nézni. S ha már német tiszt. Nála két dolognak örültem külön: nem mentek bele a homokos vonalba ( a magyar film fogalmában benn volt ennek lehetősége), valamint nem a megszokott csúnya gonosz német sztereotípiát képviselte. A végén meg – bár kissé hatásvadász módon – sokkolóan jó volt az orosz megszállás felvillantása.

A két fiú kalandjai vidéken kellően érzelem gazdagok, a filmbeli két robbanás pedig rendesen megdöbbentett. Elsősorban e miatt a két jelenet miatt tartom jó filmnek a Füzetet, a szunyókálásból kirobbantó drámára illetve a finálé megdöbbentően kiszámított kegyetlenségére örökké emlékezni fogok. „Csak valakit előre kell küldeni” – ez nagyon kemény…

Mindezek ellenére a Nagy füzet le sem tagadhatná, hogy magyar film. Minden egyes kockáján érezni azt az ürességet, kilátástalanságot, negatív hangulatot, ami oly jellemző filmgyártásunkra. Eleve már megint egy tanya, ahol nem kell túl sok díszlet, lehet időzni a tájon, a pajtán, az erdőben futó gyerekeken. A mama lakása olyan, mint a falumúzeum - a tököm tele van, hogy minden magyar filmben el kell menni falura, s bemenni egy parasztházba. Jancsó örökre elintézte nálam, hogy gyűlöljem ezeket… A kisváros minimalista látványvilága talán jó korrajz, azzal nincs is bajom, de ez is csak sivárságot hordoz. Ide kapcsolódik, hogy végig azon gondolkodtam, hol játszódhat az egész – ugyanis a füzetbe egy Kőszeg képet tettek be, de itt a közelben nem volt halál/munka tábor. Márpedig a filmben van – ez megint csak olyan kötelező klisének tűnik. Azon meg hogy egy teljesen felesleges vetkőzős jelenet is szerepel a moziban, már fenn se akadok. Úgy hiteltelen az egész, ahogy van. Persze, a szőke szolgálólány majd pont két koszos kiskölökre gerjed… hehehe… Nem tudom, engem ennyi idő után kimondottan zavar a magyar filmgyártás lejárt stíluselemeinek újrahasználása, nem tudom, hogy lehetne máshogy forgatni, de ismét süt a nihill, az ingerszegénység a vászonról. Ja, meg csöcs nélkül nincs magyar fim.

A színészek, a néhány drámai esemény ugyanakkor átlendített a negatív érzéseimen. Továbbra sem szeretem a hazai filmeket, de ez kétségkívül egy jobb darab lett. Kíváncsi lennék, a sztorival mit kezdtek volna nyugaton...



70%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 15, 2018 7:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyPént. Május 02, 2014 3:58 pm

R2-D2 írta:

Halálos hajsza

Mindezek ellenére erős film a Halálos hajsza, némi meglepetéssel, kiváló karakterekkel, és néhány – számomra – elképesztően hatásos jelenettel és sztori szállal (Dez és Edele, a furgon és a meseszoba esete). Én ettől a mozitól mondjuk nem lettem volna Wayne Kramer rajongó (sokkal inkább a Szabadság határaitól), de mindenesetre érdemesnek tartom követni munkásságát.

85%


Na végre! Már épp kezdtem volna türelmetlenkedni Smile !

Jótékonyan eltekintek attól, hogy te csak úgy belepörgetsz dolgokba Smile , és inkább csak örülök annak, hogy ez a film sem esett annyira messze az ízlésedtől Smile . Azért én így az írásodat olvasva nem érzem azt, hogy téged bármi elkerült volna, ami nálam betalált, csak legfeljebb több a viszonyítási alapod, egyfelől a nagyobb tapasztalat, másrészt az eltelt idő miatt, ami aközött volt, hogy én meg te láttuk ezt a filmet. Elsőre engem szinte sokkolt az a dinamika, ami egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány akciófilm sajátja, ilyen stabilan meg talán egyiké sem, és amitől folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy száguldó autóban ülök, amit nem én irányítok. Ez tényleg egy hajsza, amiben még az a kevés poén is halálos (ld. Mastercard).
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 EmptyPént. Május 02, 2014 4:19 pm

Niwrok írta:


Na végre! Már épp kezdtem volna türelmetlenkedni Smile!


Ami késik, nem múlik - de ismerem érzésedet... Wink

Niwrok írta:


... inkább csak örülök annak, hogy ez a film sem esett annyira messze az ízlésedtől Smile. ... amiben még az a kevés poén is halálos (ld. Mastercard).


Mire való a jellemrajz, ha nem erre??? Minden előzetes prekoncepcióm ellenére messze nem volt olyan buta film, mint amilyennek kinéz, a Mastercardos poén meg tényleg ütött. Pontosabban robbant.

Sőt, ha jól értettem, volt benn egy mondat, holmi "Megfizetik az adsságukat", ami meg a Trónok harcára utalhat - bár nem tudom, 2006-ban ez lehetséges volt-e.

Niwrok írta:


Elsőre engem szinte sokkolt az a dinamika, ami egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány akciófilm sajátja...


Na igen, 8 évadnyi 24 után nekem a dinamika nem újdonság. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 33 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 1.0
Vissza az elejére 
32 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 31, 32, 33 ... 49 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: