R2-D2 írásai 1.0

.





Börtönregény




Mel Gibson az utóbbi időben mindent megtett, hogy beszéljenek róla… Pedig sokkal jobban tenné, ha botrányai helyett újra a vászonra koncentrálna – ugyanis még mindig egy karakteres, kiváló színész. Amit – megmondom őszintén, legnagyobb meglepetésemre – a Börtönregény című mozival is bizonyított.

Nem vártam túl sokat ettől a filmtől. Volt másfél órám, kéznél volt a tékában, Gibsont a Mad Max óta bírom – gondoltam, nagy bajom nem lehet. Aztán meg néha szájtátva, néha széles vigyorral bámultam a képernyőt, s állapítottam meg: öregember nem vénember. Pontosabban öreg gringo nem vén gringo. Ez már az elején is látszik, a felütés az üldözéses jelenettel Gibson aranykorszakát idézi… Aztán utána, ahogy és ahova kerül – nos az már önmagában megéri a filmet.

Ugyanis ez állítólag igaz. Állítólag valóban volt ilyen hely Mexikóban, valóban volt egy börtön, ami inkább volt pláza, ahol a családtagok beköltözhettek az elítéltekhez, ahol üzletek, vendéglők működtek, ahol boltban árulták a drogot. Aminek a felszámolásához a hadsereg kellett…. Mikor ezt a közeget megpillantottam a vásznon, egyszerűen nem hittem el. Még morogtam is magamban, mennyire hiteltelen a környezet, ahova Driver (Gibson) kerül. Az igazi megdöbbenés tulajdonképp a film után ért, mikor is utánanéztem a dolgoknak – ez itt, így, ehhez hasonlóan létezett… No persze az ember csak akkor néz utána ilyeneknek, ha tetszett a film, amit látott. Akkor van kedve kicsit kutakodni utána, akkor nézi meg az extrákat is. Szerencsére a mozi történetével, fordulataival, karaktereivel megfogott, át tudtam lépni a háttér okozta kétségeimet – hogy annál nagyobb legyen a megdöbbenés utána…

Driver zseniális figura. Imádom, mikor valaki ennyire okosan, magabiztosan építi fel minden tettét, mikor a veszettnek tűnő helyzetben is tudja a megoldást. Sőt, a veszett helyzet esetleg magának a megoldásnak a része. Nagyon bírom ezt az egész stílust, ezt az átverős-kib*szós-megbosszulós műfajt, ahol a főhős tetteire, tervezésesre nem győzünk rácsodálkozni, ahogy felépíti és kivitelezi az egészet, az brilliáns. Ráadásul filmünkben egy bűnöző teszi ezt, aki ugyebár csak a környezete fölött állhat erkölcsileg magasabban, valahol ő is velejéig romlott, mégis végig képesek vagyunk szurkolni neki, mert tettei alapján megérdemli. Gibson pedig nagyon jól megfogta a szerep lényegét: maga mellé állítja a nézőt, szerethetővé teszi magát, közben pedig egy igazán tökös, kőkemény börtöntölteléket játszik. Nem ildomos itt most felsorolni tetteit, de már első akciója, ahogy pénzt szerez, már az élményszámba megy. Aztán a többi, a tűz, a kinti ügy elintézése, no meg a végén a mentőautó… ezek a jelenetek a legjobb hasonló filmek legjobb pillanatait idézik. Nyakon öntve egy mexikói börtön kegyetlen mocskával, annak minden hangulatával.

Kegyetlen jók a Gibsont körülvevő karakterek is – annak ellenére, hogy a film egyértelműen Gibson filmje. A kissrác, annak anyja, a börtönmaffia tagjai, a két mexikói zsaru, no meg ugye Frank, akit az a Peter Stormare játszik, aki az egyik legjobb alak a bármikori gengszterfőnök szerepére, de még a statiszták is, akik a börtön szereplőit alkotják.

A Börtönregény – szórakoztató mivolta mellett – ugyanakkor kemény film is. Véres és brutális, hisz nem egy golyózáporos leszámolás van benn, a mexikói börtönkörnyezet már önmagában elég kemény, ráadásul vásznon ritkán látni dohányzó tízéves kisfiút. Sőt manapság már dohányzást is alig látni a vásznon – köszönhetően ennek az idióta dohányzásellenes kampánynak… Mindezek ellenére nem értem, ez a film miért kerülte el az USA mozikat, ott rögtön csak lemezen, meg on demandon jött. Talán büntiben van Gibson, talán csak a cenzúra volt túl nyers, nem tudom. Ez a film lényegesen többet érdemel, mint amit kapott.




.

.




TED




Mit is lehet várni egy trágár, narkós plüssmacitól? Pont annyit, mint amit a feltett kérdés önmagában jelent… Nem sokat.

Azért bökte a csőrömet rendesen. Évi egy, maximum két vígjátékkal én jól elvagyok, a Ted körül meg akkora felhajtás volt alapban, hogy mégiscsak bevállaltam. Kb. pont olyan szar lett, mint amit vártam tőle, s kb. pont annyira szórakoztatott, mint amennyire számítottam. E tekintetben tökéletesen az elvárásaimnak megfelelően alakultak a történések, mint ahogy a végső konklúzió is: egy tahó, iszonyat trágár, kokaint szívó plüssmaci és dumája számomra nem jelenti az év vígjátékát, sőt, a mértéktelen káromkodás pont az ellenkezőjét váltotta ki, mint azt esetleg az alkotók tervezték...

De kezdjük az elején: a már-már E.T. szintű aranyos kis kezdés, az amerikai kertvárossal, a nyolcvanas évekbeli hangulattal tetszett. Ártatlan és ártalmatlan képsorok, az az egy apró fuck pont annyi volt, ami a jól állt a filmnek… hogy aztán utána az egész a feje tetejére álljon. John és Ted kapcsolata betegesen életszerűtlen, még akkor is, ha a plüssmackó helyébe hús-vér embert képzelünk: tesót, vagy barátot, mindegy. A válogatott trágárság, ami a két főszereplő – de főleg a maci – szájából elhangzik, az nem más, mint polgárpukkasztás, a totális szellemi leépülés mintapéldája. Sajna tisztában vagyok azzal is, hogy ennek a dumának is megvan a célközönsége, ami ezek szerint megintcsak nem én vagyok: a mértéktelenül és rossz dramaturgiával adagolt káromkodás számomra pont az ellenkezőjét érte el – én biza’ nem mindegyiken tudtam röhögni. Sőt. A „villám jóbarátos” szöveg kifejezetten irritált. Egyébként is túl sokat akar markolni a film: egyszerre akar filmes paródia lenni, tele utalással és poénnal, ugyanakkor „jön a nő, aki szétválasztja a barátokat” élethelyzetre is megoldást nyújtani. Ezt nyakon öntik az elmebeteg apa/fia párossal, akik bármit megtennének egy beszélő plüssmaciért, no meg a legvégén ezzel az erőltetett zárással. Ha egyébként menet közben tetszett is volna, azzal végleg elintézték volna számomra a mozit…

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka… mondhatnánk. És még így is voltak egészen kellemes pillanatai a filmnek. Volt, mikor képes voltam rajta mosolyogni, sőt olyan is volt, mikor felröhögtem. Néhány filmes poén tényleg ült, néhány jelenet valóban szellemes és poénos volt. Azonban a Flash Gordon vonal számomra totál mellényúlás és iszonyat kínos volt. A házibuli, ahova John átment az egész film legkínosabb öt perce, egyszerűen borzalmas. Akárcsak a vége – de az egészen más miatt.

Azt sem vitatom, hogy a maci animálása zseniális, de egyben meg is idézte a Mesterséges értelem Maciját – hogy ez most jó vagy rossz, mindenki döntse el maga. Mostanában amúgy el vagyunk kényeztetve jobbnál-jobb CGI-lényekkel, Ted pedig kiválóan beleillik a sorba. Ugyanakkor persze nem lehet egy lapon említeni sem Cézárral, sem Richard Parkerrel, de ebbe a filmbe több, mint tökéletes. Mark Wahlberg komikusként sem rossz, de én szívesebben nézem akciófilmben, Mila Kunis pedig csini, mint mindig, s hiteles is volt a szerepében. Sam J. Jones szereplése jó poén lett volna, ha a jelenet nem válik totális undorba nálam, illetve önmaga paródiájává…

Aztán persze lehet, megint csak bennem van a hiba. Való életben nem vagyok fanyar pofa, de engem nagyon rég tudott vígjáték szívből megnevettetni, mint ahogy ez a Tednek sem sikerült.



.

No látom, nem csak nekem okozott kellemes meglepetést a Börtönregény. Kár, hogy a film hazai kiadása olyan szegényes lett.

Remo írta:

No látom, nem csak nekem okozott kellemes meglepetést a Börtönregény. Kár, hogy a film hazai kiadása olyan szegényes lett.

Igen, olyan provideós...

R2-D2 írta:

Sherlock S1

Benedict Cumberbatch, mint az ifjú Holmes telitalálat, nagyon jól hozza az őrült zseni figuráját. Martin Freemanról viszont csak Bilbo jut eszembe, szoknom kell Watsonként, s el is gondolkodtam, hogy volt ideje mindkét projektre. A többiek, a többi brit szintén nagyszerűen illenek bele a rebootolt Holmesba, legyen szó akár Ruper Gravesről, mint Lestrade, vagy Andrew Scottról, mint Moriarty. Az egész sorozat frissítő újdonsága a háttérrel, a színészekkel nagyszerűen működik, minden Doyle rajongó elégedetten csettinthet. Már ha képes elfogadni a 2010-es évekbe helyezett történetet…

.

A végén a világ kibillen az egyensúlyából, annyi filmnél voltunk egy véleményen mostanában ... de hát ami jó, az jó, ugye. Örülök hogy tetszett .

A Freeman-rejtélyre pedig a válasz: Jackson pont azért választotta Freemant, amit a Sherlock első évadában látott tőle, az volt a belépőjegye a szerepbe. Aztán kiderült, hogy a második évad forgatása ütközik a Hobbitéval, de Jackson a lecserélése helyett inkább átszervezte a forgatást, hogy Freeman el tudjon menni Watsonkodni. Nem lehetünk neki elég hálásak ezért a tettéért, mert Freeman mellett olyan "sztárok" bújhattak volna Bilbo bőrébe, mint Daniel Radcliffe, Shia LaBeouf, James McAvoy vagy Tobey Maguire... Na, hogy jártunk jobban ?

Lehet, hogy szerencsém van, hogy Freemant már előtte elég sok szerepben láttam, így nem kötöm egyikhez sem, de bennem fel sem merült, hogy mit keres Watson Középföldén ...

R2-D2 írta:

TED

Mit is lehet várni egy trágár, narkós plüssmacitól? Pont annyit, mint amit a feltett kérdés önmagában jelent… Nem sokat.

.

Nekem a film legkínosabb jelenete a szar összeszedése körüli hisztéria volt, és mert ismerem a Family Guy stílusát, a trágárság és az elborultság nem okozott meglepetést, úgy hogy én inkább untam, de amúgy 81%-ban most is egyetértünk... csak mert annyira szereted a százalékaimat


.

Niwrok írta:

A végén a világ kibillen az egyensúlyából, annyi filmnél voltunk egy véleményen mostanában ... de hát ami jó, az jó, ugye. Örülök hogy tetszett .

Ami jó, az jó. Így van.

Niwrok, neked ez nem lesz újdonság....







Vizsga



10 szereplő, egy szoba, Stuart Hazeldine rendező… Ezek a kellékei a hazánkat sokáig ok nélkül elkerülő, kiváló másfél órás brit mozinak. Ami nálam az örökranglistán simán a legjobbak közé verekedte magát.

Ha valaki első egész estés filmjeként ilyet tud írni és rendezni, az méltán tekinthet szép jövő elé a filmiparban. Hollywoodban ez minden bizonnyal így lenne, azonban a tengeren innen ez korántsem ilyen biztos – hisz legnagyobb meglepetésemre Mr. Hazeldine 2009 óta nem rendezett újabb filmet. Kár érte, mert a Vizsga után örömmel néztem volna mást is tőle.

Pedig annyira nem is eredeti az ötlet, hogy egy szűk csoport tagjait zárt közegben stressznek kitéve vizsgáljunk – több, sikeres film foglakozott már ezzel. Örök kedvencem e témában a német Kísérlet, de rengeteg példát tudnék hozni a szitura. Itt talán még inkább szűkítve van a környezet: a szoba a nyolc asztallal, nyolc székkel, órával és lámpákkal már önmagában is biztosít egy megfelelő – akár klausztrofóbiás - alapfeszültséget. A Vizsgabiztos mondókája által generált stresszhelyzet, illetve az abból kibontakozó cselekmény pedig csak növeli az izgalmi állapotot – az ember sokszor megdöbbenve figyeli a szereplők viselkedését. Zseniális az egész „akadálypálya”, amin végigmennek, amíg eljutnak a végkifejlethez és a megoldáshoz. Kicsit a Fűrész némely csapdájára emlékeztet az egész játék, bár természetesen ez korántsem olyan véres – ámbár nem kevésbé tanulságos.

A kegyetlen jól felépített történet és élethelyzet ugyanakkor semmit sem érne a karakterek nélkül. Hisz a mozi nem más, mint emberi jellemvizsgálat, egyfajta pszichológiai teszt – amit ironikus módon kétszer is kiemelnek a filmben, kvázi tükröt tartva saját maguk elé. Az egyik, mikor is megállapítják, hogy milyen gondosan összeválogatott társaság van a szobában, másrészt pedig a dilidoki csaj elemzéseiben… Briliáns az egész, ahogy a figurák viselkednek, ahogy reagálnak egymásra. Ahogy a két alfahím egymásnak feszül (az arab srácról rögtön Sayid ugrott be a Lostból), ahogy egyre több minden derül ki mindenkinek a múltjáról, ahogy elkezdődik a vérre (állásra) menő harc. A karakterek színessége totál kiütközik tetteiken, a bunkó, törtető férfitól a csendes, életet mentő nőig. Tulajdonképp majdnem mindenkivel lehet azonosulni, talán egyedül Fehérrel nem, hisz a többiek jóval visszafogottabb alakok. Elnevezésük ugyanakkor jókora tisztelgés a Kutyaszorítóban előtt, a filmbe épített meglepi pedig a Fűrész (ismét) előtt.

Az egész egyébként olyan, mint egy színdarab. Nem lepődnék meg, ha ezt hamarosan színházba is adaptálnák – hisz 10 szereplővel egy színpadon is megoldható. 10 egészen kiváló színészi alakítással - mint itt -, ilyen kiválóan megírt dialógusokkal minden bizonnyal megállna lábán ott is. A film eszköztára ugyanakkor jócskán segít a feszültség fenntartásában, a vágásokkal, kamerabeállításokkal, lámpaszínekkel operálva a másfél óra még másodszori nézésre is tenyérizzasztóan izgalmas tud lenni. A legnagyobb poén és pont az i-n az lett volna, ha a 80 perc valós időben zajlik, de közben direkt ránéztem az órára és volt eltérés a piros digitális nyolcvan perc és a valós idő között. Kár..

Hiába próbálok hibát keresni a filmben, egyszerűen nem találok. A legrosszindulatúbb gondolatom talán az lehet, hogy végül is az a szereplő marad talpon a végén, akire úgy nagyjából lehet számítani – de ez már lehet egy túl sok filmet látott rajongó fanyalgása is. Gyakorlatilag minden tökéletes – s ez a mozi is Európából jött.


Tessék megnézni mellé a NÉMET Kísérletet is...



.

R2-D2 írta:

Vizsga

Tessék megnézni mellé a NÉMET Kísérletet is...

.

Én A módszer című filmet ajánlom. Szerintem nagyban merítettek belőle. A köztévén csíptem el egy-két éve. Ez se rossz, de nekem a spanyol film lényegesen jobban tetszett.

.

Remo írta:

R2-D2 írta:

Vizsga

Tessék megnézni mellé a NÉMET Kísérletet is...

.

Én A módszer című filmet ajánlom. Szerintem nagyban merítettek belőle. A köztévén csíptem el egy-két éve. Ez se rossz, de nekem a spanyol film lényegesen jobban tetszett.

Jaja, ez az a bizonyos Grönholm-módszer (én ezen a címen láttam), amit többször emlegettem az Exam kapcsán!

R2-D2 írta:

Niwrok, neked ez nem lesz újdonság....

Vizsga

.

Hogyne lenne újdonság! Oké, hogy a véleményed ismertem a filmről, de az sms keretei azért elég szűkek az élmény teljes körű átadására, úgyhogy reméltem, a DVD megjelenése téged is valami hosszabbra sarkall.

Ami jó, az jó ...

Tuajdonképp az égvilágon semmi értelmét nem látom, de íme egy kis olvasnivaló. Hármunknak...







A cég




Kezdetben volt Tom Cruise és a Cég. Meg az ebből készült zseniális thriller, egy – mai szemmel ugyan kissé régimódi – magával ragadó, lebilincselően izgalmas nyomozós/összeesküvős mozi. Aztán valakinek kipattant az ötlet a fejéből, hogy erre építve egy TV sorozatot kellene csinálni, s lám, 20 évvel a bázis film után, illetve 10 évvel Mitch McDeere memphisi rohangászása után itt is van az új kaland. Egy újabb elkaszált sorozat formájában – hogy dőlne rájuk az ég…

Nem volt rossz, de istenigazából elájulva sem vagyok tőle. Aki sötétben tapogatózik, annak azt tudom írni róla, hogy képzeljen el egy tárgyalótermi sorozatot, ahol az egyes epizódokban egy-egy nehéz esetet old meg a főhős, közben ismét belekeveredik egy összeesküvésbe, s ráadásul az ifjú maffiafőnök bosszúja is ott lóg a feje fölött Damoklész kardjaként. A legnagyobb baj az, hogy ezt a három összetevőt szerintem nem sikerült a megfelelő arányban keverni: a tárgyalótermi részek önmagukban ugyan izgalmasak, ámde a cselekményt egyáltalán nem mozdítják elő. Mintha a mozifilm lassúságát próbálták volna lekövetni ezzel – hogy aztán egyszerre meg csak hirtelen abbamaradjanak. A sorozat közepe zseniális, a Cég leleplezése, a fő történetszál kicsúcsosodása kellően izgalmas és magával ragadó. Az a néhány epizód ott a legjobb sorozatok hangulatát idézi. Meg is lepődtem, hogy a végkifejlet után még mi jöhet – aztán persze rögtön rájöttem, hogy az első résztől háttérben lévő szál fog előtörni. A semmiből.

Csakhogy az már nem Cég. Az, úgy már nem az. Különben is érezni némi identitászavart az egészen, hisz a tárgyalótermi rész nem igazán illik az eredeti filmhez – bár ezt rá lehet fogni az eltelt tíz évre -, még akkor sem, ha tényleg jók, de a finálé maffiavonala nagyon kilóg a sorból. Ráadásul nem is igazán van kidolgozva. A semmiből előkerülő gyilkos, a töketlen FBI, Abby érthetetlen és idegesítő fordulata zavart kicsit. Még így is élvezetes volt, de úgy éreztem, hogy a puskaport már ellőtték a közepén az alkotók… ráadásul újra egy abnormálisan befejezetlen, félbehagyott sztori, egy újabb csonka sorozat.  Amiből már így is annyi van…

Hangulatilag borzasztóan próbál illeszkedni a Tom Cruise-féle mozihoz. Már az első képek, a rohanó ügyvéddel egyértelműen erre hajaznak, de az egész, a megjelenésük, a ruházkodás, minden. Ez speciel jól áll a sorozatnak, mint ahogy a Lost feelinget hordozó flashbackek illetve flashforwardok beillesztése is. Ami viszont nem áll jól – s szerintem számomra a mínusz egy csillagot eredményezte, az McDeere figurája. Pontosabban Josh Lucas figurája. Nem tehetek róla, egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni Tom Cruise-tól. Végig az ő arca volt a szemem előtt, szegény Josh Lucas bármennyire is jónak tűnt, nem tudta belopni magát a szívembe. McDeere az Tom – de gyanítom, ezt nem csak én gondolom így e széles kis világban. Mint ahogy az Abby-t megformáló Molly Parker sem lett szívem csücske: a korábbi Abby a maga ártatlanságával szimpatikusabb volt, ráadásul volt egy tök hasonló arcú osztálytársam az általánosban-, aki többször eszembe jutott a TV-t nézve és ez bizony zavart kissé. De ezek a problémák nem elsősorban a casting problémái, hanem önmagának a sorozatnak a létjogosultságát kérdőjelezik meg: ha ennyire akarnak illeszkedni a bázis filmhez, annak szereplőivel kellett volna csinálni. Akkor nagy durranás lehetett volna…

Ray McDeere és Tammy karaktere annyira nem volt fájó. Juliette Lewis új színt vitt a figurába, ő egyébként egy méltatlanul el nem ismert színésznő, s Callum Keith is elég vagány volt Mitch testvérének. Azonban a korábbi impozáns mellékszereplő lista bizony hiányzik, a néhány bántóan teátrális bólintás és testbeszéd irritált, de a legjobban Tom Cruise hiánya volt az, ami az élményt befolyásolta.

Na, mindegy, láttam, érdekelt, érdemes volt, de megvenni nem kell. Úgyse jelenik meg itthon.



73 %    



.

.




Caprica



Hát persze, hogy látnom kellett… Miután kb. egy éve végignyomtam a komplett Battlestar Galactica sorozatot - s mit ne mondjak, nagyon tetszett-, törvényszerű volt, hogy a Viasat6-on futó sorozatot a kezdetekről is megnézem. A lehetőséget sokadszor is köszönöm a Nagy Embernek, aki folyamatosan ellát engem ilyen néznivalókkal – jómagam ugyanis még mindig nem jutottam el odáig, hogy bármit is megszerezzek a netről. Mondjuk most ennek „kiadvány”nak a minősége jócskán hagyott kivetnivalót maga után, de ez esetben úgysem technikai értékelésről van szó…

Nos, hol is kezdjem. Azt hittem, sokkal jobb lesz. Azt hittem, fog hordozni BSG feelinget, azt hittem, megint megérint az a világ. Sajnos nem. Végig lehetett nézni, tulajdonképp néha még érdekes is volt, de azért összességében inkább a semleges vagy az idegesítő kategóriába sorolnám. S itt most nem is csak arról van szó, hogy ebben minimális az űrhajó, a BSG sorozat sci-fi világa… Nem. Itt egyszerűen egy túlcsavart sztori keveredett baromira idegesítő és céltalan karakterekkel, akik az évad nagy részében totál logikátlanul cselekednek, s akiket az évad végére sem lehet maximálisan megkedvelni. A nemszeretem karakterek újabb nemszeretem filmje.

A történet 58 évvel a Kolóniák pusztulása előtt játszódik. Nagy vonalakban annyi, hogy egy Daniel Graystone nevű fickó létrehozott egy Mátrix szerű virtuális világot, ahova az emberek úgynevezett holopánttal kedvükre beléphetnek, s ott következmények nélkül élhetik ki magukat (azt mondjuk sosem értettem, ha van egy ilyen holovilág, ott miért is vannak csórók meg dolgozó emberek – lenne olyan mazochista, aki szegénynek megy el a képzeletébe???) No, mindegy. Szóval ez a fickó egy zseni és tovább akar lépni: hadiipari megrendelésre egy értelmes robot megalkotásában dolgozik. Tragédiájára egy robbanásban meghal Zoé, a lánya – akivel egyébként nem volt túl jó a viszonya – aki titokban nem kevésbé zseniális programozó volt. Olyannyira az, hogy a holovilágban csinált magáról egy avatart. Apuka rájön, lemásolja ezt az avatart, majd egy balszerencse folytán a Zoé-kópia bekerül egy robottestbe… Közben van egy hisztis anyuka, egy Adama név alatt futó tauroni (a 12 Kolónia egy másik bolygója) család, illetve egy egyistenhívő titkos szekta történetszála is. Az igazi bonyodalom akkor kezdődik, mikor Zoé a robottestben öntudatra ébred, s mindent megtesz, hogy keresztülhúzza apja számításait, valamint egy titkos cél érdekében elhagyja Capricát…

Ez eddig talán még nem is tűnik oly borzasztónak. A robot, mint a cylonok elődje ígéretes kezdet, az egyik kapocs a kettő közül a BSG felé. A kísérletezés a mesterséges intelligenciával kiváló sci-fi alapanyag, a szokásos morális kételyekkel. Ez a szál jó is lett volna, ha Graystone anyu nem olyan idegbeteg, mint amilyen, nem cselekszik totál életszerűtlenül, ahogy azt teszi. A másik család, Adamáék (a másik kapocs) története is lóg a levegőben, csak a vége felé van egy flashbackes epizód, megmagyarázandó, kik is ők – szóval ez a maffiás, tetkós vonal nem illik Capicába, ráadásul Adama apu is többször önmaga paródiájaként viselkedik. Az egész sorozat legjobb karaktere Sam, az öccse, ő egy igazi tökös csávó – kár, hogy egy könyörtelen gyilkos. Nem igazán láttam azt az ívet a családban, ami majd elvisz ahhoz a Bill Adamához, aki 60 év múlva megvívja a harcot a cylonokkal…

Ami azonban kimondottan idegesített, az az Egy Katonái szervezete, amit, és ahogy képviseltek. Értem a lényeget, a felvetett problémát, de nekem ez az istenes hablatty sok volt. Alapban is totál elmebeteg dolog bármilyen vallás vagy eszme mögé bújva embereket ölni, de itt az egész társaság egy undorító fanatikus szekta volt. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most egyházellenes irónát nézek, vagy valami propagandafilmet isten oldalára állítandóan. Clarice, a vezetőjük ráadásul annyira egy ocsmány, visszataszító egy nőszemély volt, hogy szabályosan rosszul érezem magam, mikor a képernyőn volt…itt is rengeteg logikátlan és értelmetlen esemény, mintha az egész sorozatban mindenki tökhülye lett volna. Abszolút nem éreztem a hihető motivációkat, ki, mit miért is csinál, egyedül talán a Bolygóvédelmis Duren ügynök volt hiteles.

A holovilág történései tovább bonyolítják helyzetet… elismerem, néhány húzás kimondottan ötletes volt, Zoé és Tamara párharca viszont erős koppintás, mint ahogy Zoé hatalma is. A sorozat megvalósítása, a sok CGI enyhén szólva is hullámzó színvonalú, a végén a stadionos résznél irtó gagyi. Valahol nem csodálom, hogy bukott az egész… S még valamit. Az utolsó négy perc, kvázi a S2 előzetese - ami ugye nem lett -, amit annyian istenítenek, számomra nem hozta el a katarzist. Clarice, mint a cylonok hittérítője? Ugyan már… Felskiccelték a jövőt, de én nem láttam benn az indokot a támadásra. Egyedül Zoé áttöltése tetszett. Az első cylon. A 13-ik cylon???

Hogy ajánlom-e? BSG rajongóknak mindenképp, ők tudnak majd benn kapaszkodót találni. Különben nem. Bosszantó, érdektelen sci-fi utánzat, egy görög mitológia vs. kereszténység párharccal, egy olasz maffia szállal, no meg egy megromlott apa/anya vs. lányuk kapcsolattal. Nem fogom megvenni.

De azért köszi, Nagy Ember!  



.

.




The Walking Dead S2





Egy sorozat második évadára már máshogy ül le az ember… Már vannak bizonyos elvárásai, vannak elképzelései arra, hogy mire számíthat. Ismeri és – jó esetben – szereti a karaktereket, így az alkotóknak könnyebb dolguk van. Rendesen belecsaphatnak a lecsóba (esetünkben a ketchupbe).

Nos, a Sétálók második évada pontosan azt hozta, amit vártam. Bizonyos szempontból még jóval többet is – igaz, bizonyos szempontból vissza is lépett. Mit visszalépett: állt ez egy helyben. A korábbi road movie ugyanis megállapodott, az egész évad gyakorlatilag egy helyszínen, egy farmon játszódik. Ezt így hallva bizony unalmasnak tűnhet, de szerencsére nem az. Mert a fokozatosan fenntartott zombiktól való félelem feszültsége mellett új dolgok jelentek meg: igazi, súlyos feszültségek a karakterek közt. Végig éreztem benn Darabont kezét, kicsit olyan volt, mint a Köd: egy kis zárt populáció pszichés vizsgálata, ki hogyan boldogul stresszhelyzetben. Ki a vezető, ki nem. Ki meddig képes elmenni saját céljai érdekében – így a Walking Dead második évada már majdnem inkább drámai sorozat, mint horror. Persze azért az marad az elsődleges, de érezhetően más hangulata is lett az évadnak.

A pilot, az egy órás bevezető rész brutális. Izgalmas, látványos, nagyon jó, s egyben nagyon megdöbbentő. Már rögtön az első részben kapunk egy olyan jelenetet, ami bármelyik „komoly” horrorfilmbe is elmenne – a boncoláskor a hideg futkosott a hátamon. Aztán ugye a baleset, meg az eltűnés ezek után alapvetően meghatározta a következő epizódok eseményeit, a letelepedés a farmon, annak minden hozadékával együtt pedig remek alap a jellemkutatásra. Rick, mint főszereplő mellé teljesen felnő Shane, a titok – amit már szinte vártam, hogy kiderüljön – sem titok már többé. Valahol az egész évad, de különösen második fele kettejük rivalizálása: úgy, hogy a rossz fiú, Shane tettei sem biztos, hogy mindig elítélendőek. A kocsmában viszont Rick is kemény dolgokat tesz – olyan az egész évad, mint egy „ki csinál vadabb dolgokat vetélkedő”. Sophia keresése egy idő után baromi idegesítő (minden Shane mellett szól), viszont a történetszál lezárása minden rossz érzést elfeledtet. Zseniális. A kis love storyk is jót tettek a mozinak, érdekes, hogy a 18-as besorolásba belefér egy kettészakadó zombi test látványa, de egy kivillanó cicié már nem. Erre mondják, hogy családbarát??? :-)

A finálé meg, értem ezen az utolsó két-három részt, egyszerűen parádés. Ha eddig nem kaptunk volna elég drámát, hát most vödörszámra osztják, az alkotók meg mertek lépni olyanokat, amin képes voltam meglepődni. A rivalizálások kiteljesednek, a karakterek másik arcukat is képesek mutatni – külön tetszett Hershell eszement lövöldözése, ahhoz képest, a milyen végig volt az évadban. Az utolsó epizód meg egy kibaszott jó darálás, több száz zombival, egy érdekes csavarral, no meg a sejtelmességgel. Nagyon jó. A karakterek (és színészeik) kegyetlen jók, Rick mellett azonban nekem továbbra is Daryl a kedvencem.

Nagyon bejött nekem ez az évad is: továbbra is beilleszthető lenne Romero életművébe, ugyanakkor most már valódi mélysége is van a figuráknak. A Sétálók meg csak hullnak, azért vannak. Nagyon jól megcsinált élőhalottak, a maszkmesterekre ismét egy rossz szavunk sem lehet, mint ahogy az egész film látványvilágára sem. Mintha egy több órás zombifilm peregne szemünk előtt. Egy percig sem éreztem a TV ízt rajta…





.

Köszi! Azt is hogy végigolvastad, meg azt is hogy tetszett.

Valamikor beszéljünk a Fórumról.