R2-D2 írásai 1.0

.




Thor - A sötét világ




Kezdetben volt a Marvel és az ő képregényei. És az ő filmjei. Az először még talán kevéssé átgondolt rendszer után aztán jött a Marvel-moziverzum: először Vasember, majd Hulk, majd sorban a többiek: Amerika kapitány és Thor. Van, amelyik elsőre elvarázsolt, de olyan is van, amelyikkel a mai napig nem vagyok barátságban. Mindenestre az egész koronája, a csúcs számomra egyértelműen a 2012-es Bosszúállók lett, annak minden lazaságával, látványával a képregényfilmek non plus ultrájává vált…

Mára már látszik, milyen tudatos építkezés és tervezés zajlott a háttérben, milyen hatalmas munka és koncepció részei az egyes filmek (és az Agent of S.H.I.E.L.D. sorozat) - s hogy hova tart az egész – ugyanakkor önmagában a műfajhoz való hozzáállásom korántsem változott. Továbbra is meglehetősen ambivalens módon viszonyulok az egészhez, aminek idiotizmusa, röhejessége kombinálva a szórakoztató élével és a valósághoz fűződő fura kapcsolatával mindig épp az aktuális moziban méretődik meg újra és újra. Ebből az ecebóca világból pedig van kedvencem, kedvenc karakterem és filmem is: ez pedig nem más, mint maga Thor, az asgardi szőke herceg. Valahogy mindig is ez a világ fogott meg legjobban, az első Thor film kimondottan erős sci-fi beütése miatt hamar kedvencemmé vált. Tetszett Asgard, tetszettek az idegen világok, jól állt a mozinak a humor, s nem utolsósorban egy iszonyat jó – mégis szerethető - gonoszt kreáltak Loki személyében. Az első epizód és a Bosszúállók tükrében így meglehetősen magasak voltak elvárásaim, amit azonban a második film mégsem váltott be teljesen.

Ugyanis – bármennyire is nem így képzelik a készítők – a nézők nagy része nem képregény (és Marvel) guru, fogalma sincs a minden mindennel összefügg rendszerről, ki kicsoda ebben a nagy univerzumban. Viszont évente beül az adott filmre, kizárólag szórakozás céljából, s nem kíván azon elmélkedni, ki honnan jön, s nem kíván 5000 év mélységig visszamenni az időben…
Mert biza’ itt most ilyen messziről indítunk. Az elején csak néztem nagyokat, s próbáltam a körülményekhez képest dekódolni az új információkat a Sötét Tündékről (Galadriel vére Sötét Jedikbe oltva???), az éterről, az évezredekkel ezelőtti harcokról. A látvány miatt hirtelen nem is tudtam, hogy hol is vagyok, egy Gyűrűk Ura, vagy egy SW filmben – Odin narrációjában a háttér sztori pedig számomra meglehetősen zavaros volt. Különösen az éter mibenléte, szerepe a történetben – tekintve, hogy a mozi jó része ezen anyag természetfeletti hatalmára épít… Malekith pedig, mint az aktuális főgonosz kissé súlytalan lett így, hogy gyorsan a hibernáló kabinba feküdt. Azt éreztem ugyan, hogy kellett valami váz, valami háttér a Thort is megizzasztó ellenfél félelmetessé tételéhez, de ez nekem még második nézésre sem tűnt eléggé kidolgozottnak.

No mindegy. Thor otthona újra csodás, a Kilenc Birodalom békéjének helyreállítása, majd az ünneplés kissé laposabb, de mégis jó elmerülni e világban. Jó újra ott lenni ebben a fantasybe oltott sci-fi világban, Asgard csodás világában – aminek megtámadása, illetve Loki aktiválása egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolja a mozit. Onnantól gyakorlatilag minden működik, eszméletlen jó kalandok, borzasztó jó látvány, csata, űrhajók, minden. A finálét is beleértve tulajdonképp két egészen zseniális dolog varázsolt el végleg, tette fel az i-re a pontot: az egyik egy újfajta bomba/gránát, a másik pedig a féreglyukak használta a bunyóban. Mindkettő annyira eredeti, annyira ötletes, hogy ha semmi másra nem fogok évek múlva emlékezni, e kettő biztos beugrik majd. Mint ahogy mindig is fogok emlékezni a Marvel Univerzum legcoolabb figurájára, Lokira is: egyre inkább úgy érzem, nincs Thor Loki nélkül, nincs Thor film Loki nélkül. Itt is érezhetően sokkal jobb lett a film, mikor is aktív részese lett a cselekményeknek, nem pedig a Bosszúállókban elkövetett tetteiért bűnhődik. Olyan karakter, akit minden gonoszsága ellenére imádni lehet, aki – ahogy ez bebizonyosodott – elengedhetetlen társa a kalapácsos fiúnak.

A jól megszokott szereplőgárda segít benne, hogy kényelmesebben kóvályogjunk a filmben, hisz mindenki itt van, akit megismerhettünk már: Thor földi szerelme, a dilis prof, az asgardi harcostársak, isten apu és varázsló anyu. A leszámolás londoni helyszíne üdvözítően új volt, s bár nem magyarázza meg, hogy már megint miért egyedül a címszereplő kínlódott a film végén, s hol voltak a földi szuperhősök, mégis talán nagy nehezen talán rá lehet fogni,hogy az európai helyszínre miért menjen Amerika kapitány vagy Vasember segíteni (a kapitány cameo viszont még így is zseniális lett). A film szórakoztató értéke kiváló, a humor, a látvány, az érzelmi vonal továbbra is a többi fölé emeli - sci-fi ként pedig jóval engedékenyebb vagyok vele. Mert ez tulajdonképp ez egy jó kis sci-fi. Na jó, sci-fi fantasy.

Ilyen az, mikor a Gyűrűk urát keverjük a Star Warssal a Marvel Univerzumában. Mikor is sötét tündék harcolnak emberekkel űrhajókon, lézerfegyverrel, csodás vagy különleges helyszíneken. A rengeteg idegen jármű, technika, a kibővített Asgard egyszerűen lenyűgöző, a kilenc világon átívelő finálé pedig a maga hihetetlen látványával és poénjaival megkoronázta az egészet. Az első negyede, a háttér felskiccelése miatt ugyanakkor nem érzem hibátlannak, a Bosszúállókhoz nem ér fel, de soha rosszabbat.


85%



.

R2-D2 írta:

Thor - A sötét világ

Ilyen az, mikor a Gyűrűk urát keverjük a Star Warssal a Marvel Univerzumában. Mikor is sötét tündék harcolnak emberekkel űrhajókon, lézerfegyverrel, csodás vagy különleges helyszíneken. A rengeteg idegen jármű, technika, a kibővített Asgard egyszerűen lenyűgöző, a kilenc világon átívelő finálé pedig a maga hihetetlen látványával és poénjaival megkoronázta az egészet.

85%

Lokin kívül amíg nem mondtad, mire kéne emlékezni, egy vakfolt volt az emlékeim között ez a film. Az asgardi részeket mindkétszer szerettem, de a földi jelenetek többsége unalmas és érdektelen volt, és nem csak hogy nincs Thor Loki nélkül, de Thor a folytatásra annyira jellegtelen lett, hogy a film Loki nélkül teljesen értelmét vesztette volna.
Nekem olyan 7 körül ér.
.

Niwrok írta:

Lokin kívül amíg nem mondtad, mire kéne emlékezni, egy vakfolt volt az emlékeim között ez a film. Az asgardi részeket mindkétszer szerettem, de a földi jelenetek többsége unalmas és érdektelen volt, és nem csak hogy nincs Thor Loki nélkül, de Thor a folytatásra annyira jellegtelen lett, hogy a film Loki nélkül teljesen értelmét vesztette volna.
Nekem olyan 7 körül ér.
.

A:

számomra az utóbbi idők legjobb, legeredetibb fegyvere, amit vászonra álmodtak. Imádom!

Igen, neked a Kapitány, nekem meg Thor (Loki)

De nálam ez már elsőre is így volt, a Vasmanus csak utánuk jön. Kíváncsi lennék még egy Ruffalo-s Hulk filmre, mert a két korábbi - hogyismondjam- nem igazán varázsolt el.


.

211-es cella

Már csak ilyenek miatt is megérte ez az egész Fórum, mert az ember egészen kiváló, eddig is eretlen mozikkal kerülhet kapcsolatba… Úgyhogy azoknak az olvasóknak, akik csak olvasni járnak ide, továbbra is bátran ajánlhatom a böngészést – mert bár a populárisabb alkotások nem hiányozhatnak ugyan -, de ösztönösen egyre több ritkaságról esik szó az írások között…


.

.
]




211-es cella




Először is köszi fiúk, hogy képbe hoztátok ezt a filmet. Előbb-utóbb biztosan rátaláltam volna magam is (Luis Tosar miatt 100%), de az ajánlás megtette hatását. Egy újabb zseniális spanyol mozit láttam, ami egészen kiválóan ötvözi a börtönös, börtönlázadásos filmeket a beépülős-titkosrendőrös thrillerekkel. A Szigorúan piszkos ügyek rácsos változta, annak minden izgalmával és megdöbbenésével – a párhuzam pedig nincs hiába, az sem amerikai mozi.

Megmondom őszintén, edzettnek tartom magam, de az első képkockáktól a hideg rázott. Egy férfi épp az ereit vágja föl egy általa készített éles eszközzel. Hosszanti irányban, ahogy kell, premier plánban. Egészen megdöbbentő indítás, a valóság, elkeseredettség arcunkba tolása iszonyat hiteles módon – pedig tulajdonképp ezekből a képsorokból nem is igazán tudhatjuk még, hol is vagyunk… így tulajdonképp a helyszínt sem. Pedig a film egészének szempontjából fontos lesz majd, de erre nagyon okosan csak később derül fény: kissé olyan volt, mint egy prológus, az ezt követő eseményekhez szorosan nem kötődik, a mozinak mégis megadja az alaphangot. A történet szerint Juan (Alberto Amman), a kezdő börtönőr, munkába állása előtti nap bemegy körbenézni a leendő munkahelyére, azonban egy baleset és a véletlenek szerencsétlen összejátszása miatt egy börtönlázadás közepén találja magát. Mivel azonban mázlijára civilben van, így sikerül elhitetni a rabokkal, s mindenekelőtt azok vezetőjével Malamadreval (Luis Tosar), hogy közéjük tartozik. Így, akaratán kívül egy olyan szituba kerül, ami a lázadás, s annak leverésének szempontjából kulcsfontosságú: információt szolgáltathat a vezetőségnek belülről, hogy az egész balhé a lehető legegyszerűbben végződjön.

Nos, ennyi akár már elég is lehetne, de az írók beletettek a történetbe még egy terhes feleséget, no meg három bebörtönzött ETA-tagot is. Ők lesznek majd az események igazi katalizátorai, a miattuk és általuk elkövetett tettek pedig gyökeresen megváltoztatnak mindent, amit erről a filmről elsőre felépítettünk magunkban. Az egész értékrend, a karakterek tettei, a finálé borzasztóan tetszett, mert borzasztóan messze van a hollywoodi giccstől (legalábbis annak mainstream vonalától). A kialakuló események – egyfajta bajban ismeri meg a társát az ember módon – alaposan felborítják a szerepeket, Juanból Malamadre méltó (vetély)társa lesz, tettei pedig sokkolóan hitelesek és felülírnak mindent. Mindezek mellett pedig iszonyat erősen jelen van a „csak ne bukjon le” érzés is, a beépült zsaru szitujának érzése: ez, keveredve a borzasztó erős karakterdrámával, valamint a börtönlázadásos háttérrel, kiváló mozit eredményezett. Amiben kivételes módon eltalálták az arányokat, miből mennyi is kell, meddig marad hiteles az egész. Amiben egyre inkább nincs jó vagy rossz, a lázadást vezető rab talán emberségesebb és becsületesebb, mint a reá vigyázó őrök, a kényszerűségből beépült őr pedig a körülmények hatására egyre inkább olyanná válik, akikre vigyáznia kellene.

A film címe a végére fontos szereplője lesz az eseményeknek – akár egy harmadik katalizátor -, ekkorra áll össze a kép a prológussal. A mozit egyébiránt már csak a karakterek (a Juanon és Malamadren kívüli karakterek) miatt is érdemes megnézni. Egyszerűen mindenki zseniális, ilyen szuper mellékszereplős, statiszta castingot ritkán látni. Személyes kedvencem, az a rab, aki megtalálja Juant először a cellában: nos, az a figura akkora tapló bunkó paraszt, hogy már a kitalálásáért külön dicséret az íróknak (kis képen jobb szélén). A színésznek, aki játszotta, meg pláne. De mind a börtön lakói, mind az őrök szinte hibátlanok, s a film lényegi mondandója kiválóan jön át rajtuk keresztül: hogy emberek vagyunk, hibákkal, s a minket őrzők, felügyelők semmivel sem biztos, hogy jobbak nálunk. Börtönszinten és társadalmi szinten egyaránt. Az élet pedig kényszeríthet mindenkit olyan tettre, amivel könnyen – és jogosan – átkerülhetünk az egyik csoportból a másikba. Ahogy azt a finálé is bizonyította.

Niwrok írta, hogy készül belőle remake. Ahogy ismerem őket, totál kiherélik a sztorit – de a Celda 211 zsenialitását nem fogják tudni elvenni. Ez így szinte tökéletes, ahogy van: a legszőrösebb szívvel is talán egy icipicit a feszességen változtatnék, no meg talán Malamadre karakterébe mennék bele mélyebben. De ezek csupán icipici okoskodások. Mindenestre e mozi után ismét fellángolt bennem a lelkesedés, hogy újranézzem a német A kísérletet.



90%


.

R2-D2 írta:

211-es cella

90%

Nekem mondjuk a "lebukik/nembukikle" izgalma miatt volt érdekes, és találtam kisebb hibákat (magát a börtönépületet elég jellegtelennek tartottam, a börtöntiszteket meg irritálóan közönyösnek), de a prológus a maga rideg, precíz kegyetlenségével akkorát ütött, mint rég semmi. Önmagában azért is megérte, de a film is jó volt.
.

.




A vég




Totál véletlenül kerültem kapcsolatba ezzel a spanyol mozival is, de a címét és a borítóját meglátva nem sokat teketóriáztam a megnézésével: egy újabb jó kis apokaliptikus sztorit vártam, amolyan spanyol módon, amolyan hollywoodi kliséktől mentes módon. Igazából meg is kaptam mindezt – sőt, bizonyos szempontból sokkal többet is -, csak egyáltalán nem úgy, ahogy vártam.

A szinopszis megint csak borzasztó nagyvonalú. Valóban egy negyvenes csapat találkozik egy hétvégi házban, távol a falutól, azonban ez a találka sokkal többet rejt, mint azt gondolnánk. A mozi első harmadára épp ezért egy nagyszerű feszültségekkel terhes thrillerként tekintek elsősorban, ugyanis a nyolc ember (tulajdonképp 6+2) közös múltját sötét titkok és mély ellentétek feszélyezik. Az első negyed óra eseményei a legjobb ilyen zsánerfilmek hangulatát idézi meg, mikor is a tábortűz mellett szinte várható, mikor robban a bomba. Sejtelemes és izgalmas felütés – ugyanakkor kissé csalóka is: a reggeli ébredés után a történet teljesen más irányba megy tovább. A sejtelmesség és az izgalom megmarad, de a film átvált egy kevés szereplős túlélő mozivá: ha jól számolom, összesen 10 karakter szerepel a filmben (leszámítva az első percek spanyol nagyvárosi képeit). Ez pedig, az olyanoknak, mint én, maga a kánaán: a szorult helyzetbe kerülő társadalmi csoportok viselkedésére épített filmeket alapból bírom.

Miután valami eltüntette a komplett elektromosságot a környékről, a kis csapat elindul gyalog a hegyről lefelé a távoli faluba segítségért. Útjuk folyamán aztán egyre több minden derül ki róluk, ki, miért is van a csapatban, s kinek mi a valódi motivációja. Ahogy a 211-es cellánál is írtam: bajban ismeri meg az ember a társát, így nagyon hamar kiderülnek a régi sérelmek, féltékenységek – mindamellett pedig a csapat elkezd fogyatkozni is. Kimondottan ütős és megdöbbentő események tarkítják a road moviet, egy száguldó kos-falka vagy egy éhes kutyacsapat pedig hihetetlen feszültséget képes generálni a moziban. A sejtelmesség ugynakkor végig megmarad, soha nem tudhatjuk, ki is lesz a következő, s hogy mikor - a film egyik legütősebb jelenete egyébként az egyik friss karakter elvesztése, az eltűnő árnyék a falon megdöbbentően érzelmes és hatásos lett. Szinte az utolsó percig izgulni lehet rajta, s nekem nagyon tetsző módon az utolsó percig sem derül ki, mi is okozta a világvégét…

Mert a karakterek útja tulajdonképp séta egy újabb világvége moziban. Séta egy spanyol tájban, ahonnan minden ember eltűnt. A kihalt utcák, a kihalt városok, a félbehagyott ebédek, a konyhaasztalon trónoló keselyűk, a városban kóborló oroszlán remek hátteret adnak e sétához, a biciklis rész pedig kimondottan újszerű és ötletes. A finálé viszont icipicit rontott nálam az összképen: egyszerűen nem igazán tudtam az egészet másképp értelmezni, mint egy vallási szimbólumként. Elhúztam a számat, mert nem gondoltam volna, hogy az egész filmben erre megy ki a játék – jómagam sokkal jobban örültem volna akár egy horroros beütésnek, akár egy sci-fi magyarázatnak. No, mindegy, az alkotók nem így gondolták, a mozi ettől még egy izgalmas és sejtelmes történet marad. Az imdb és más egyéb „mérvadó” portálok értékelésére ezúttal sem kell adni, mert sokkal többet ér ez a film, mint 5 csillag. Kétségkívül vannak gyengeségei, de ez inkább – és elsősorban annak köszönhető, ahol, amennyiből, és akik által készült…

Mert bizony Jorge Torgerossa rendező első egész estés filmjének minden percén érződik a minimálköltségvetés. Néha ezen ok miatt pedig inkább lehet rá egy B filmként tekinteni, az a kevés CGI is bizony hagy kivetnivalót maga után. Gondolok itt mindenekelőtt a hegyen rohanó csordára, de az oroszlán is inkább egy távoli paca a képernyőn. A nem látunk semmit egy ideig jól szolgálja a sejtelmességet, de a végére azért legalább egy „eseményt” illett volna mutatni. A karakterek legjobb erénye, hogy borzasztó hétköznapiak, nincsenek hősök, mindegyik esendő ember – viszont meglehetősen nehéz is azonosulni velük, így elvesztésük sem tud igazándiból fájni. Ráadásul Clara Lagot (Eva) leszámítva szegény női főszereplők inkább csak átlagosak (kis jóindulattal) de nem szépek. Ugyan ez is egy újabb álomgyári sablon kikerülése, de azért nem mindegy, hogy 90 percen keresztül milyen nőket nézünk a képernyőn…

Más bajom nincs vele. Ateistaként ugyan bosszantó az egyik vélt megoldás, viszont mivel mégsincs szájba rágva semmi, mégsincs egyértelműen kimondva, mi, miért is történik – talán épp ez az általános negatív megítélés egyik oka -, a Vég messze túlteljesít azokon az elvárásokon, amik a lehetőségeiből adódnak. Nem egy világmegváltó, új, zseniális mozi, de kimondottan kellemes szórakozás, egy újabb jó kis ismeretlen film a félszigetről. Elvégre nem lehet minden spanyol film sem tökéletes…


80%


.

R2-D2 írta:

Totál véletlenül kerültem kapcsolatba ezzel a spanyol mozival is, de a címét és a borítóját meglátva nem sokat teketóriáztam a megnézésével: egy újabb jó kis apokaliptikus sztorit vártam, amolyan spanyol módon, amolyan hollywoodi kliséktől mentes módon. Igazából meg is kaptam mindezt – sőt, bizonyos szempontból sokkal többet is -, csak egyáltalán nem úgy, ahogy vártam.

80%

.

Kár hogy nem vagy budapesti mert ez már legalább a 2. film(amiben biztos vagyok hogy volt és te írtál róla az a +1) amit leadtak októberben egy filmfesztiválon ahol Weide és jómagam is részt vettünk!
Akkor lett volna lehetőségünk találkozni egyes filmen röhögni, ha azt választottad volna mint mi(most az Asylum filmre a sharknado-ra gondoltam).

.




Herkules legendája



„Atyám, hiszek benned! Adj erőt, hogy győzhessek!!”


Atyám én is hiszek benned! Mondd meg a lottószámokat, lécci-lécci!! Ha már ilyen egyszerű… no persze engem nem egy láthatatlan hatalom nemzett a takaró alatt – legalábbis nem hiszem, mert akkor máshogy alakult volna életem -, mint ezt a csodálatos izomkolosszust, aki aztán a papírsziklákkal csapdosva tesz rendet az ellen között, úgyhogy túl sok esélyem úgy sincs…

Weide írása csodálatosan hatott rám: kb. olyan volt, mint egy lórúgás szerű nyugtató egy elmegyógyintézetben. Teljesen leszedált, a mozival szemben támasztott elvárásaimat Mória bányáinak mélyére száműzte – így elérve azt, hogy végig bírtam nézni ezt a baromságot. Néhány helyen ugyan hangosan felröhögtem (talán mégsem volt annyira hangos, mert nem ébredt föl rá a család), de úgy összességében elvoltam ezzel a mozival. S hogy némi viszonyítási alapot mondjak: a Halhatatlanok illetve a Titánok harca/haragja e témában sokkal jobban megviselt. A Herkules legendája nézése közben végig valami ősi mozifilm, illetve a Kevin Sorbo féle TV-sorozat járt az eszemben, mintha azok folytatását látnám. Ez persze sok mindent elárul a mozi minőségéről, önmagában már ezért is lehetne rá haragudni – 2014-ben ez a látványvilág, CGI borzasztóan gagyi. Mindezen állítás abszolút koronája az állatok koronázatlan királya, a neimoidiai (bocsánat nemeai) oroszlán – borzasztó régen láttam ennyire pocsék CGI állatot. Film+-ra való ócskaság…

Én nem hiszem, hogy ez viccnek készült. Szerintem ezt az alkotók halál komolyan gondolták (abba megint nem érdemes belemenni, hogy Hollywood egy éven belül ismét ismétli önmagát, mert ez már lassan trend lesz), ugyanis egyetlen egyszer nem éreztem a szándékosan elrejtett forrását bármi humoros dolognak. Ami viszont úgy sült el, az meg tuti, nem annak készült: sem az oroszlán, sem a kardostor… kardostor… anyám… A legenda kiherélésére én nem igazán tudok haragudni, mert qrvára nem ismerem azt és nem is érdekel. Volt valami Héraklész nevű szupermanus az ókorban, Zeusz fia (no, persze), aki erős volt és mindenkit legyőzött. Különféle próbákat kellett kiállnia (ebből az elsőt megmutatják itt), a neve meg sok-sok filmváltozatban fennmaradt. Kb. ennyit tudtam róla, úgyhogy engem abszolút nem zavart, amit itt műveltek: csupán furcsálltam, hogy a fiatalember a mozi a nagy részében semmiféle rendkívüli képességeket nem mutat. Fut a szerelme után, gladiátorokkal küzd, műugrást mutat be egy szikláról – és kedvesen mosolyog. Igazi énje és hatalma csupán a mozi utolsó harmadára kerül előtérbe, addig az egész semmivel nem több egy átlagos szandálos filmnél.

Amire így már viszont kimondottan lehet haragudni. Ugyanis a Herkules legendája olyan szinten pofátlanul koppint stílusokat, hogy az botrányos. A 300 lassításai, a Gladiátor tájai és csatajelenetei, a Spartacus aréna harcai, a Halhatatlanok képi világa minden egyéni jelleg hozzáadása nélkül csupán egy üres kópiává teszi ezt a hogyismondjam... alkotást. Komolyan: egy elég ügyes kezű vágó simán összevághatta volna a négy moziból ezt az egyet, feltéve, ha nem ragaszkodunk a főszereplő színészhez. Igen, hozzá, az Alkonyat Emmet Cullenéhez – nekem a sráccal egyébként semmi bajom nem volt, maximum furcsa volt melegnek látni a vámpír lét oly sok évnyi hidegsége után… No, nem úgy melegnek, hanem csupán embernek… A rengeteg utánérzés ugyanakkor totál kiölte a mozi minden eredetiségét (alapból sem volt neki sok), úgyhogy tényleg semmi értelme nincs megnézni: az nem zavar, hogy ha egy mozi felhasznál bizonyos elemeket máshonnan – no de ha az egész film másokra épül, az gáz.

Az egyetlen eredetiség a valóban rengeteget hulló nyárfavirág, ami Weidét az őrületbe kergette. Pechükre tavasszal forgathattak és nem volt megfelelő erőforrásuk egyenként eltüntetni a képernyőről őket.


30%


.

R2-D2 írta:

Herkules legendája

Én nem hiszem, hogy ez viccnek készült. Szerintem ezt az alkotók halál komolyan gondolták (abba megint nem érdemes belemenni, hogy Hollywood egy éven belül ismét ismétli önmagát, mert ez már lassan trend lesz), ugyanis egyetlen egyszer nem éreztem a szándékosan elrejtett forrását bármi humoros dolognak.

Haha, ha csak meglátom a film címét, már elkezdek önkéntelenül röhögni magamban. Na, de szerintem ezt senki sem gondolhatta komolyan. Egyszerűen -számomra- sütött az egész filmből, a színészekről, a a CGI-felelősről, a rendezőről, mindenkiről, hogy úgy szartak bele az egészbe, ahogy csak tudtak, minimális erőfeszítést nem tettek sem a sztori, sem a karakterek, sem a látvány, sem az akció... semmi tekintetében. Vicc volt az egész, egy hatalmas összelopás, amit nyíltan fel is vállaltak, sőt, egy karakter szájába adták, hogy az utánzás mekkora tiszteletteljes dolog amúgy.   Azon csodálkozom, hogy nem röhögte közben el magát az egész stáb.

Amúgy egyértelmű, hogy csak amiatt készült ez a film, hogy meglovagolja a The Rock-os Hercules-t. Szerintem ezt eleinte ugyanolyan mockbuster-nek szánták, mint az Atlantic Rim-et, az Android Cop-ot, vagy éppen az Apocalypse Pompeii-t a közelmúltból, csak valahogy túl sok pénz került a kezükbe, és volt merszük moziba küldeni. Na meg megnyertek pár színészt (igen, rendes színészt, nem random utcai statisztákat/lecsúszott Zs-kategóriás ex-színészeket), így úgy gondolták, mocsok módon ezt nem csak only-to-DVD formában szabadítják a világra. Ahogy nézem, bejött a számításuk. Ez számomra mindig is egy Asylum film lesz, csak egy költségesebb fajtából.


.

Weide írta:

Ez számomra mindig is egy Asylum film lesz, csak egy költségesebb fajtából.

Ebben nem fogunk egyetérteni: szerintem van annyira korlátolt és öntelt Hollywood, hogy ezt ők komolyan gondolták...   

R2-D2 írta:

Weide írta:

Ez számomra mindig is egy Asylum film lesz, csak egy költségesebb fajtából.

Ebben nem fogunk egyetérteni: szerintem van annyira korlátolt és öntelt Hollywood, hogy ezt ők komolyan gondolták...   

Szerintem vannak kifejezetten buta filmek (lásd a mostani Transzcendens vitátokat Niwrok-kal, amikor igen is komolyan gondolták volna a dolgokat), meg vannak önironikus, cinikus filmek, és ez a Hercules szerintem abszolút ez utóbbi.

Weide írta:

R2-D2 írta:

Weide írta:

Ez számomra mindig is egy Asylum film lesz, csak egy költségesebb fajtából.

Ebben nem fogunk egyetérteni: szerintem van annyira korlátolt és öntelt Hollywood, hogy ezt ők komolyan gondolták...   

Szerintem vannak kifejezetten buta filmek (lásd a mostani Transzcendens vitátokat Niwrok-kal, amikor igen is komolyan gondolták volna a dolgokat), meg vannak önironikus, cinikus filmek, és ez a Hercules szerintem abszolút ez utóbbi.

Lehet, igazad van, de ez megszépíti a filmet.

A Transzendens nem vita ám, inkább össznépi bosszankodás...

Idézet :

Teljesen leszedált, a mozival szemben támasztott elvárásaimat Mória bányáinak mélyére száműzte

-> Ez akkora szöveg, hogy majd muszáj valahol felhasználnom. Ezúton kérek engedélyt a felhasználására.

Idézet :

Titánok harca/haragja

->Az eredeti filmet láttad? Ami asszem a 80-as években készült (talán 81-ben)?

Idézet :

Kevin Sorbo féle TV-sorozat járt az eszemben
Film+-ra való ócskaság…

->Film+ Azért ezt kikérem!
-Kevin Sorbo féle Herculet kisgyerekkoromban *urvára imádtam valamiért a mai napig emlékszem, hogy a tv2-ön ment kedden este 8-tól!

Idézet :

a kardostor… kardostor… anyám…

->Kardostor  MI A F*SZ? Szerintem ezek után már pláne nem akarom megnézni!

Idézet :

Igen, hozzá, az Alkonyat Emmet Cullenéhez – nekem a sráccal egyébként semmi bajom nem volt, maximum furcsa volt melegnek látni a vámpír lét oly sok évnyi hidegsége után… No, nem úgy melegnek, hanem csupán embernek…

->NEM!!!

Mr. White írta:

-> Ez akkora szöveg, hogy majd muszáj valahol felhasználnom. Ezúton kérek engedélyt a felhasználására.

Engedély megadva!!   

Idézet :

->Az eredeti filmet láttad? Ami asszem a 80-as években készült (talán 81-ben)?

Nem, sajnos nem, de a két folytatás/feldolgozás el is vette tőle a kedvem.

Idézet :

->Film+ Azért ezt kikérem!
-Kevin Sorbo féle Herculet kisgyerekkoromban *urvára imádtam valamiért a mai napig emlékszem, hogy a tv2-ön ment kedden este 8-tól!

Bocsi, nem akartam rosszként beállítani a sorit. Én is néztem hébe-hóba, csupán viszonyítási pontként használtam. Egy 2014-es mozifilmnek nem olynnak kellene lennie, mint az.

Idézet :

->Kardostor  MI A F*SZ? Szerintem ezek után már pláne nem akarom megnézni!

Spoiler:

Idézet :

->NEM!!!

Mit NEM????