Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 1.0

Go down 
+7
tchabee
Joe Cornelius Hallenbeck
Mr. White
Weide
Niwrok
Remo
R2-D2
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29 ... 47 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: The philosophers (After the Dark)   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyHétf. Márc. 24, 2014 8:32 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 N1TB6j1





The philosophers (After the Dark)




Majdnem tökéletes. A legvége érzelmes képsorait leszámítva borzasztóan tetszett, hihetetlenül elgondolkodtató mozi, ami maximálisan beváltotta az előzetese által keltett reményeket – a majdnem totál ismeretlen szereplőgárda és a korábban kétfilmes rendező munkája legalább olyan maradandó emlékként vonul be memóriámba, mint mondjuk legutóbb az Upside down, netán a Triangle

Azt nem tudom, miért változtatták meg a film címét After the darkra. Semmi okát nem látom, az eredeti cím sokkal közelebb áll a lényeghez. Jakartában vagyunk (a helyszín tulajdonképp nem fontos, mégis ad valami keleties, misztikus hangulatot az egésznek), ahol egy különös magániskolában épp egy filozófia szemeszter utolsó óráinak egyikén járunk. Ha úgy vesszük, lehetne akár logika óra is, ahogy az majd a későbbiekben kiderül… A terem tele zsenikkel, rövid felvezetőben elhangzó filozofikus okfejtések már az első perctől a fotelbe szegeznek. Első hallásra mindegyik ostobaságnak tűnik, de egy picit agyalva rajtuk már itt el lehet merülni a moziban – mindenestre, arra mindenképp jók, hogy gyakorlatilag a kezdetektől odafigyelésre késztessenek, gondolatokat ébresszenek…

Mr. Zimit, a tanár (James S’Arcy) egy szerepjátékot ajánl végzős hallgatóinak: egy képzelt apokalipszis túlélésének játékát, az ő általa támasztott feltételekkel. Ezek szerint a 20 diák egy kártyát húz, amin csupán egy foglalkozás szerepel. A dolog pikantériája az, hogy a képzelt túlélő bunkerben csupán csak 10 hely van, így a megismert képesítések, munkakörök alapján kerülnek ki a túlélésre kiválasztottak, akik egy évet kell, hogy eltöltsenek az atombiztos menedékben. És itt kezdődött számomra a Filozófusok valódi sakkjátszmája: ki az, aki megérdemli, hogy bekerüljön, az emberiség túlélése szempontjából mennyivel van nagyobb szükség egy villanyszerelőre, mint egy költőre? Te, kedves néző, hogy döntenél? Pusztán a logika alapján, vagy hagynád magad érzelmileg befolyásolni?? Esetleg a valós élet szerelmi viszonyai képesek-e felülírni a kiválasztás ésszerűségét? Hol a kegyetlenség határa? Mennyire lehet valaki az adott szituban szívbajos és/vagy önfeláldozó??? Millió kiváló kérdés, a mozi e tekintetben nem más, mint egy borzongató kalandozás az emberi psziché rejtelmeibe. Ja, az még hozzátartozik a dologhoz, hogy önmagában a kitalált szerepjáték külön filmként elevenedik meg a történetben: a hallgatók, bár az órán ülnek, a fikcióban narráció mellett filmként átélik az eseményeket. Egy év, ennyit kell lehúzniuk a föld alatt – a kérdés az, hogy sikerül-e? Pontosabban ugyanazok lesznek-e, mint akik bementek???

Jó mi? De még koránt sincs vége!! A mozi ezen a szitun képes még kettőt!!! csavarni, az egy évet gyakorlatilag háromszor éljük át, három különböző feltételekkel összeállított körülmények közepette. Nem tudok mást mondani rá, mint hogy zseniális. Minden perce az, amik a három mini sztoriban elhangzanak, ami kérdések felvetődnek, azok külön-külön is megtöltenének egy átlagos filmet. Mert például nőként, ha az emberiség túlélése a cél, képes lennél-e minden esete más fiúval hálni, csak azért, hogy nagyobb eséllyel legyél terhes?? Hol az állati lét határa? Minden elintézhető tisztán logikával? Vagy az önbecsülés, esetleg a szerelem képes felül írni ezt??? Melyik a legerősebb érzés??? Néha bizony az államat kerestem a nézés közben, annyira mellbevágó és életszerű kérdéseket feszegetett a film - s annyira mellbevágó, változatos és életszerű válaszokat ad rá. Mintha az összes eddig látott poszt apokaliptikus mozgókép összes fontos kérdése jelen lenne – de hát ezért is Filozófusok a film címe. Elméleti síkon való problémamegoldás – ami azonban néha húsba vágóan realistává sikeredett.

A minimális költségvetés és a névtelen színészgárda (azért a kis Ginny Weasley itt van) ellenére a mozi teljesen korrekt minden tekintetben. Oké, a CGI nem WETA vagy ILM, de a célnak tökéletesen megfelel: itt annyira nem a látványról szól az egész, hogy gyakorlatilag nem is kellett volna kifesteni a zöld vásznat… Az Ethan Hawke-ra emlékeztető tanár mellett minden diák tök szimpatikus és jó (gyakorlatilag nincs is gonosz a filmben – önmagában a szitu az), de talán nekem legjobban a vizuális memóriás Katie Findlay jött be legjobban. Minden tekintetben. A helyszín, a környezet egyszerűen kiváló, a felvetett gondolatok, az azokra adott válaszok, a néhány megdöbbentő csavar meg parádés. Csupán – ahogy írtam – a végére nem kellett volna az a romantikus fordulat, annak ellenére sem, ha annak következménye szépen felteszi a koronát az egész mozira: az emberi elme, lélek, természet vizsgálatára. A dörrenés visszhangja sokáig ott kóvályog a fejedben, miközben azon jár az eszed, mire mész egy meleg sráccal egy évig bezárva, miközben az emberiség túlélése a cél…


Nem tudom, majd ha megnézitek, ti is így lesztek-e vele, s a végén majd igazat adtok-e nekem, de ez számomra hatalmas élmény volt, így az értékelésem – minden egyéb, "mérvadó" oldaltól eltérően


90%


Ez nekem kell. Még jó, hogy a szomszédban megjelent BD-n.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 09, 2018 12:03 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyHétf. Márc. 24, 2014 9:06 pm

R2-D2 írta:

The philospohers (After the Dark)

Nem tudom, majd ha megnézitek, ti is így lesztek-e vele, s a végén majd igazat adtok-e nekem, de ez számomra hatalmas élmény volt, így az értékelésem – minden egyéb, "mérvadó" oldaltól eltérően

90%


Már amikor előzetesként ajánlottad, akkor mondtam, hogy ez a film akkor lesz igazán faszányos, ha csak gondolatkísérlet... és mivel az, így látatlanban sem tűnik túlzónak a pontszám Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyHétf. Márc. 24, 2014 9:10 pm

Niwrok írta:

Már amikor előzetesként ajánlottad, akkor mondtam, hogy ez a film akkor lesz igazán faszányos, ha csak gondolatkísérlet... és mivel az, így látatlanban sem tűnik túlzónak a pontszám Smile.
.

Alig várom már, hogy lásd!!! De természetesen ez igaz a többiekre is.

Érdekes egyébként, a közönség mennyire nem értékeli a filmet, az imdb-n és a Rottenen is pocsékul áll. No, persze, nem egy akcióorgia, nem képregényfilm.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Nader és Simin – Egy elválás története   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyKedd Márc. 25, 2014 8:33 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 NYSZRx7



Nader és Simin – Egy elválás története




Ne kérdezzétek, hogy is vettem rá magam, hogy egy iráni filmet nézzek. Magam sem tudom igazából. Tavaly vagy tavalyelőtt valamikor a neten belefutottam egy írásba, ami egy iráni??? filmről szólt, valami elválásról (nagyon jókat írtak róla), de totál el is feledtem az egészet, különösen a címét…  Aztán az idei Oscaron a Nader és Simin – Egy elválás története megkapta a legjobb idegen nyelvű film díját, örömmel konstatáltam, hogy megtaláltam az elveszett mozit – csak nézés közben derült ki, hogy ez mégsem az. Meg ugye motivációnak ott van az a mérhetetlen hollywoodi dömping is, ami miatt néha kifejezetten jó olyan mozit látni, ami idegenben készült.

A Nader és Simin (továbbiakban NS) minimum három dolog miatt maradhat az átlag európai néző számára emlékezetes. Egyfelől mindenekelőtt a környezet, az iráni – azért erősen kontrolláltan ábrázolt – társadalom bemutatása miatt, ami már önmagában baromi érdekes. Itthon a fotelből ez kényelmesen és kockázat nélkül élvezhető: szeretek elmerülni egy idegen társadalomban, egy idegen vallási kultúrában, rácsodálkozni az európaitól eltérő civilizációra. Csodálkozni a csadorba bújt nőkön, akik a viszonylag felvilágosultnak ábrázolt közegben még érdekesebbnek tűnnek (sosem értem meg az egészet, pláne, hogy még a német hullámvasutakon is csadorban ülnek szerencsétlenek). A film autentikusságát nagymértékben növeli a perzsa nyelv, ezt a mozit megint csak vétek szinkronnal nézni – ha jól tudom, egyébként nem is készült hozzá szinkron. A NS, ha csupán dokumentumfilm lett volna egy világról, amiről manapság propagandajelleggel rengeteg rosszat hallunk, akkor is érdekes lett volna, (néhány egészen megdöbbentő vallási kötöttséggel) – bár vélhetően azért nem töltötte volna ki érdekfeszítően két órát. Kellett hozzá az a konfliktus, ami itt a film alapját adja.

A szinopszis remekül leírja a történteket, a szituáció, amibe főhőseink élnek a maga ridegségében borzasztó életszerű. Egyszerűen annyira valós és hatásos, mintha csak a szomszéd családot látnánk. Nem véletlenül emlegetik netes írásokban a hajdani Családi kört a megboldogult Ranschburg Jenővel – ami élethelyzet a NS-ben vázolva van, az akár tananyag illetve TV-műsor is lehetne. Manapság a kertévék próbálkoznak hasonló (egyébként borzasztó amatőr és hatásvadász módon) életszituációkat bemutatni, itt a két felnőtt, de itt Nader,a férfi és Simin, a nő válása, annak körülményei, az Alzheimeres nagypapa ápolása, a kiskamasz kislány szenvedése azonban elementáris erejűre sikeredett. Nekem apám csak egyik napról a másikra elment, én nem hallottam szüleimtől semmi veszekedést, hangos szót – érdeklődve figyeltem hát, hogy alakul két felnőtt kapcsolata a válás előtti hetekben. Bónuszként kapunk egy ápolásra szoruló öregembert – amit aztán végképp nem kívánok senkinek. Igazi, vérbeli dráma ez, kőkeményen elgondolkodtató mozi az emberi toleranciáról és kapcsolatokról, aminek végén a legnagyobb vesztes borítékolhatóan Termeh, a kislány lesz.

De még ezen is csavartak egyet. A széteső családba egy új szereplő lép be, egy ápolónő, aki az alsóbb osztályokból érkezve, szigorú erkölcsi normák szerint élve gondozza az öregurat. Külön misét megér az ő családi háttere, egy idegbeteg férjjel, de ez a mozi első felében még semmi szerepet nem kap. Razieh, az ápolónő saját hibájából kis híján végzetes balesetet okoz, aminek aztán Nader dühe miatt a bíróságon lesz a folytatatása. S itt meg is állhatunk egy pillanatara. Ha ez amerikai mozi lenne, nem maradhatna el a teátrális, nagy volumenű bírósági tárgyalás, ahol a kiderülő titkok mértani pontossággal szolgálnák a helyzet fokozódását. De itt Iránban vagyunk: a bíróság (rendőrség??)  egy kis szoba egy túlzsúfolt épületben, a tárgyalás résztvevői pedig csupán az érintettek, mindenféle ügyvéd és felhajtás nélkül. Emberi sorsok dőlnek el 10 négyzetméteren, eszement viták keretében, a helyzet folyamatosan változik – épp attól függően, hogy ki mond adott szituban jobban igazat. Mert mindenki hazudik picit, pontosabban mindenki a saját érdekei miatt máshogy láttatja a valóságot: borzalmasan életszerű képsorok, ez, vagy ehhez  hasonló bárhol, bárkivel megtörténhet. Akár itthon is…

A fináléra aztán kiderül az igazság (ami végig benn volt a levegőben), de igazán erkölcsi győztes nincs. A vádló, a vádlott is hazug, a nézőben meg csak a gyomorgörcs maradt. Hogy beengedték két család életébe, belelátott az emberi kapcsolatok mögé, és meglehetősen zavaró módon nem tud állást foglalni senki mellett. A mozi ugyanis mentes minden olyan hollywoodi klisétől, ami az érzelmeinkre játszana – megmarad egy valóságtól bűzlő torzónak. Aminek fűszerezése maga Irán. Ettől olyan kiváló és felkavaró élmény, ámde ugyanezen okból kifolyólag nem tudott maximálisan megérinteni sem. Egyszerűen hiányzott a katarzis, hiányzott az a finom kis megvezetés, aminek a végén bárkiért is el tudok morzsolni egy könnycseppet. Talán Termeh  záróképe alkalmas lenne erre, de ő túl rideg és csendes egész film alatt. Szóval nem először fordul elő velem, hogy miközben húzom a számat az álomgyári hatásvadászaton és manipulációkon, egyúttal hiányolom is azt. Zseniális mozi a NS, de egyben túl száraz és idegen is. Közeli, mert akár a szomszéddal is megeshetne, de Irán miatt egyben nagyon távoli is. Be is szippant, mert a válás és annak viszontagságai országhatártól függetlenek, de egyben távol is tart a muzulmán vallás miatt. Jó volt látni, de újranézni nincs kedvem. Ezáltal birtokolni sem…

A színészek egyébként egytől-egyig kiválóak. Siminnek, a főszereplő csajt játszó Leila Hataminak ráadásul azzal a vörös hajjal egészen különleges kisugárzása van, kár, hogy nem nagyon lép(het) ki nemzetközi porondra. A film képi világa, díszletei, fényképezése, dialógusai nagyszerűek, az egész mozi méltán kapta meg a szobrocskát. S még egy gondolat: rosszalló megjegyzést is olvastam, hogy anno ez a mozi vitt el több díjat Béla bá Torinói lova elől… És ezen ki az az ökör, aki csodálkozni képes????



85%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Kék villám   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzer. Márc. 26, 2014 1:27 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 4Ivc38W




Kék villám




Helikopter lebeg egy Los Angelesi villa közelében. Mindjárt 22:30, a pilóta – de különösen utasa – alig várja már, hogy kezdődjön a műsor. A műsor, amit szinte az egész LA légi rendőrsége ismer már… aztán pontban félkor feltűnik egy anyaszült meztelen nő, hogy a hatalmas üvegablakok előtt a szokásos esti tornagyakorlatait bemutassa…Ha másra nem is, erre illik emlékezni a moziból. Már annak, aki látta.

Úgy gondolom, az ifjak miatt érdemes felhívni néha a figyelmet pár klasszikusra a múltból (érdekes lenne egy írás sorozat „Filmek a múltamból” címmel), bízva benne, hogy az újranézett és ajánlani szándékozott film kiállta az idők próbáját. Van, amikor ez bejön, van, amikor nem. Jelen esetben előbbi – bár ez messze nem jelentett számomra kockázatot: még eléggé élénken élt emlékeimben a ’83-as Kék Villám, mint az akkori idők egyik legjobb légi akciófilmje. Az újranézés apropóját pedig a nemrég látott Félelem árában szereplő Roy Scheider adta: már csak azt kellett eldöntenem, hogy e mozi elé ülök-e le, vagy a Maraton életre-halálra elé. Ahogy olvassátok, előbbi lett. Kimondottan élveztem újra az egészet, totál nosztalgikus érzés kerített hatalmába, s a mai filmes tömegtermelés árnyékában kellemes kaland volt ez a régimódi akciófilm.

Murphy rendőr (LOL, akkoriban minden rendőr Murphy volt)  LA városában dolgozik, helikopterpilótaként. Túl sok felvezetés nincs, az elején kapásból a munkájába csöppenünk: éjszakai elfogás, légi támogatás – no meg a bekezdésben említett kukkolás. Murphy - bár valamilyen sejtelmes problémával küszködik - az egyik legjobb a szakmájában, ezzel pedig törvényszerűen különccé is válik. Természetesen kap egy új társat, egy zöldfülűt, s természetesen egy összeesküvés leleplezésébe keveredik. Milliószor láttunk ilyet korábban, a hetvenes, nyolcvanas évek meg aztán különösen bővelkedtek az ilyenekben, a Kék Villámban azonban az önismétlés csapdáját egy zseniális húzással oldották meg: a levegőbe helyezték a történetet. Így a buddy-movie, az autós-üldözéses-lövöldözős mozi minden sablonos eleme gyakorlatilag a levegőbe kerül, mikor is repülőgépek, helikopterek kergetik egymást a város fölött. Nem számoltam ki, de érzésem szerint a mozi felében a levegőben vagyunk – ez egy teljesen friss, újszerű és érdekes nézőpont volt.

Az meg csak hab a tortán, hogy a mozi főszereplője nem is elsősorban Murphy, nem is Cochrane hadnagy (Malcolm McDowell), hanem maga a helikopter: a Kék Villám (egy módosított Aérospatiale SA-341G Gazelle). Emlékszem, gyerekkorunkban mennyire tetszett az az utópisztikus technika, amit a filmben belezsúfoltak: a néma üzemmód, a hőkamera, a lehallgatás, a fejet követő gépfegyver, minden. S hiába írták ki a film elején, hogy a látottak léteznek, azért ezt, akkor fenntartással fogadtuk. Murphy alatt a gép külön szereplője lesz a filmnek, adott szituban néha már úgy tekintettem rá, mintha az F16-osokkal szembeni harcban önálló figura lett volna – s vonatkozik ez a hurokra is a végén. Egyébként az összes üldözéses jelenet még ma is jól néz ki a vásznon (gyerekfejjel el voltam tőlük ájulva), s nagyjából még hiteles is. Laikusként mindenképp: olyan kirívó blődség, agyament fizikai túlkapás szerintem nincs benn, amitől a hajam az égnek szokott állni (még a hurkot is elhittem). Bárcsak minden mai mozi így gondolkodna…

A Kék Villám egy teljesen korrekt módon összerakott, nyolcvanas évekbeli akciófilm. Van benne leleplezett korrupció, minimális autós üldözés, egy kis dráma, egy kis humor, nagyszerű színészek. Mai szemmel aranyos, visszafogott az egész. Tény, hogy a karakterek kissé üresek, s csupán felszínesen ismerjük meg őket és motivációikat (a Murphy vs. Cochrane ellentét is egy flashbackben le van tudva), tény, hogy a konspirációs szál sem eléggé kidolgozott – de azt hiszem, itt csak ez mind csak volt a hab a tortán egy helikopteres filmben. Természetesen alkalmazza a kor megszokott filmes sablonjait (pl. az egy jelenet több kameraállásból felvett és többször lejátszott snittjét), természetesen néhány beállítás elavult, akit ez zavar, aki idegenkedik önmagától a harminc évvel ezelőtti stílustól, az kerülje el. Viszont nem érdemes kihagyni, mert unikum a maga nemében: én azóta sem találkoztam hasonló helikopteres akciófilmmel. No meg a néhai Roy Scheider életmű egy fontos állomása – már csak ezért is kár kihagyni, meg egyébként érdemes megjegyezni a rendező John Badham nevét is, és megnézni, miket csinált még ezen kívül: nem kevés klasszikust.


Az erős nosztalgia érzés – no meg mert sokadszorra is tetszett -  miatt nem tudok rá kevesebbet adni:



80%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzer. Márc. 26, 2014 4:36 pm

R2-D2 írta:

Kék villám


80%

Kösz, asszem meg is van, mit nézek ma este!  Very Happy
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Snowpiercer   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzomb. Márc. 29, 2014 1:25 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 ARrbZ6K




Snowpiercer




Ha Weide ajánlója volt a pro, akkor ez lesz a kontra… minden jóindulatom ellenére homlokegyenest máshogy látom ezt a filmet mint ő, nem voltam rá felkészülve, hogy egy vonaton játszódó Rajtaütést fogok látni, némi Oldboyos beütéssel.

Persze, utána is nézhettem volna, mielőtt belekezdek. A kolléga írását leszámítva az égvilágon semmit nem tudtam a moziról, többek között még azt sem, hogy ez egy koreai mozi. Ami egyébként még kifejezetten csábító is lehetne, de ha jobban megguglizom, láthattam volna, hogy a rendező az a Joon-ho Bong, akinek a Gazdatest című filmjét kimondottan pocséknak tartom. Meg talán azt is megtudtam volna, hogy ez egy képregény feldolgozás, így a valósághoz fűződő viszonya – khmmm… hogy is mondjam, eléggé szabadon értelmezett. Persze, akkor is belevágok, csak talán nem ér váratlanul néhány dolog. Hogy pl. az egész egy nagy baromság, úgy, ahogy van. Millió kérdés zakatol az agyamban (és a mi a legnagyobb baj, zakatolt nézés közben is), ami leginkább a történet hátteréhez, magához a vonathoz kapcsolódik: ez most akkor hogy?  

Adva van egy globális félresikerült kísérlet, amikor is a Föld országai egy levegőbe juttatott szerrel próbálják lehűteni a klímát, s természetesen a kísérlet kudarcba fullad, s a Földön minden megfagy. MINDEN!!!  LOL!  Csak egy vonat nem. Egy vonat van, amiben néhány százan túlélhetik. Ez már önmagában egy baromság, hogy miért pont egy vonat, de mindegy. Ezt még amúgy fel is lehetett dolgozni,no de ugrunk az időben 17!!!! évet. A vonat meg száguld, 17 éve száguld, a rajta lévő populációval együtt. Az nagyjából meg van magyarázva, hogy hogy a faszba van neki mindig járható útja (bár ez is millió kérdést felvet), no de hogy 17 éve nem állt meg – legalábbis vélhetően nem állt meg -, az nekem sokk volt. Ja, és a kocsik gyakorlatilag nem is mozognak ide-oda menet közben…  Az egész mozi hitelessége megkérdőjeleződött a háttér, a környezet ily mértékű komolytalanná tételével – hozzátéve azt, hogy a vonat ablakából néha mutatott képeknél a kisebbik fiam szebbeket fest (egyébként nem egyszer a Kolónia ugrott be a kinti világot látva – ami akár pozitívumnak is értékelhető). Szóval a kérdések csak zakatoltak –  17 év élelmezése, vízellátása, halottak, betegségek kezelése, stb… Ebből néhányra ugyan választ kapunk később, de a kétségeimet csak nem sikerült elaltatni.

A történet egyébként egy klasszikus lázadós, forradalmáros, elnyomás ellen küzdő maroknyi csapat sablonos sztorija, aminek különlegeségét az amúgy abnormálisan életszerűtlen környezet, a vonat adja.Az utolsó vagonokból (kvázi külváros, vidék, 12-es körzet) előretörő társaság útja ez a mozdonyig (királyi palota, Kapitólium), ahol épp az adott szituhoz igazodik a vonatkocsi szélessége, ahol a börtönvagonban a cellák a hullaházak tepsijeihez hasonlóak (hogy mi szükség is van börtönre, s kik kerülnek oda, az rejtély), ahol a felsőbb osztály és azok rendfenntartóinak hol van töltényük, hol nincs. Mekkora ökörség már, hogy ott a legtöbb, ahol a legkevésbé kell – ugyanakkor az egyik kocsiban baltával harcolnak, éjjellátó szemüvegben. Ehhh… Ekkor már fájt egy picit a film, de az újéves jelenetnél majdnem ki is kapcsoltam. Az, ott a hídon… anyám…  Legnagyobb bosszankodásomra ráadásul a Raid eszement hiteltelen mészárlását próbálták ötvözni a klasszikus Oldboyos kalapácsos jelenettel - a végeredmény egy komikus ugrabugrálás lett, megfejelve egy szürreálisan idióta kinézetű nővel. Jaj. Talán egyébként itt volt a film mélypontja, utána már rezignáltam figyeltem az idiótábbnál idiótább helyszíneket (no persze, szauna-kocsi, meg füvezős kicsi), elgondolkodva rajta hogy az akváriumba, de pláne a főzőüstbe honnan szereznek annyi friss halat, de különösen azon, hogy a hentesáru hűtőben milyen állatok milyen alkatrészei lógnak – ugyanis a farmervagonon nem mentünk át. Azért meg, hogy a végén mr. Wilford steaket ehessen, kár volt beletenni a húshűtő kocsit, a steakevés ettől nem lett hitelesebb.

Az egész vonat, Curtis útja hemzseg az ökörségtől. A képzelt civilizáció annyira hiteltelen és átgondolatlan, hogy számomra teljesen hazavágta a mozi élményt. Nem csak az, hogy a vonat 17 évig üzemanyag és megállás nélkül robog (az elromló alkatrészek helyettesítésén meg felröhögtem), hanem az, hogy a különböző osztályok, társadalmi figurák beleerőszakolása a kocsikba egyszerűen röhejes. Mit esznek, az honnan van, hol szarnak, hol temetkeznek, honnan van szép új ruha, a koko, a pia, a raktárak, a csillogás, mivel megy a vonat csupán néhány kérdés a sok közül. A finálé meg maga az. Pocsék CGI, nulla túlélési esély.

És akkor ezek után nekem tökmindegy, mit csinált Curtis és a többiek. Hogy voltak egészen jó ötletek és zseniális események a moziban. Hogy a „csavar” még nagyjából működött is, hogy a színészek egytől-egyik kiválóak: Jamie Bellnek kimondottan örültem, Tilda Swintont egyszerűen nem ismertem meg, a jó öreg Ed Harris meg megint gecit alakít. De tetszettek a drogos a koreaiak is, gyakorlatilag mindenki: a castinggal volt a legkevesebb bajom. Bajom az agyament háttér előtt zajló agyament eseményekkel volt, ezt átgondoltabb környezettel zseniálissá lehetett volna tenni. Még egy ilyen mozi és jó eséllyel Joon-ho Bong is bekerül abba szobába nálam, ahol azok a filmkészítők vannak, akiknek filmjeire nem vagyok továbbá kíváncsi. Refn, Tarr, Trier mellé.



40%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Vérmesék   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyVas. Márc. 30, 2014 2:26 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 TVY76nY
 


 
Vérmesék
 
 
 
Ezzel a filmmel már anno, a mozibemutatója előtt, a trailere alapján szemezgettem, de csak most jött el az alkalom, hogy meg is nézzem: részben most volt hozzá időm, no meg – ami a legfontosabb – most volt hozzá kedvem. Mert bizony nem árt, ha épp eltalálod a néznivaló hangulatát…
 
Nem volt rossz. Az igaz ugyan, hogy a bemutatója – bármennyire is csábító – gyakorlatilag mindent megmutat a moziból, minden jó poént elpuskáz, így viszonylag kevés igazán új vicces rész volt benne, de az alapból a képünkre kerülő vigyort nem tudta lehervasztani a jelenetek ismertsége sem. Már ahogy kezdődik, az a teátrális leszámolás, azzal a zenével megadja az alaphangot. Aztán – ahogy már a hasonló stílusú mozikban szokás – a duma sokszor átveszi a szerepet, ráadásul itt a vulgaritás kifejezetten jól áll a filmnek. A Blake család költözködése az új házba, beilleszkedésük az új környezetbe meglepően szórakoztatóra sikeredik, gyakorlatilag minden szegmense, minden karakter útja az. Jópofa volt látni a két maffiagyerek érvényesülését a suliban, mint ahogy anyu pirotechnikai mániáját is. Ráadásul ahhoz képest, hogy vígjáték, hogy egy gyilkos család beilleszkedését mutatja Franciaországban, kifejezetten a földön jár az egész…
 
A sokszor humoros események mögött azonban sötét árnyként tornyosul a tanúvédelmi program, annak kétséges sikere: a vígjáték fölött ott tornyosul egy maffiafilm sötét árnya. S pont ez a baj. Valahogy úgy érzem, a mozi elveszett a két zsáner határán. Maffiafilmnek idióta és vicces, vígjátéknak meg túl komoly, túl lövöldözős. Egyébként is: az egész egy nagy céllövöldére van kihegyezve, amolyan Luc Bessonos módon, pedig egyébként meg annyira nincs is rajta a mozin a rendező kézjegye - agyament túlzásoktól és autós üldözésektől mentes a film -, kicsit pont ezért volt furcsa a finálé. Nem éreztem úgy, hogy ekkora csihi-puhi benn volt a történetben, ha meg igen, akkor azt viccesebbre lehetett/kellett volna venni. Szinte teljesen eltűnt a vígjátéki jelleg, maradt a Blake család túlélése a francia kisvárosban, mint egy gengszterfilm alkotóeleme. Ehhez a szálhoz tartozik két dolog, ami viszont nagyon tetszett: az újság útja Franciaországból az USA-ba, no meg mindenekelőtt a filmklubos vetítés. Mindkettőt széles mosollyal tudtam nézni – s bár nem kifejezetten nevetség tárgya volt egyik sem, ahogy megjelenítették, ahogy bedobták a cserefilm nevét, az nagyon tetszett.
 
A színészgárda parádés. DeNironak valahol mindig is ez az igazi énje a filmvásznon, Tommy Lee Jones pedig újfent egy hiteles karakterét hozta: az FBI ügynököt. Michelle Pfeiffer, mint pszicho-piro anyu kiváló, de nekem talán a két gyerek tetszett legjobban. Végre nem a testvéri civakodást vitték vászonra (ami egyébként alapból remek talaj lett volna a film vígjátéki énjének), hanem az összetartást. Szerintem mindkettőjüket látjuk még később, a srác, John D’Leo is jó fejnek tűnik, de a lány, Dianna Agron szépsége mindent elhomályosít. A háttér, az egész kisvárosi környezet tök jó és hiteles, gyakorlatilag nem sok olyat tudok mondani, amitől falra lehetne mászni. Kissé furi ugyan, hogy Fred a barna vízért mikre képes, hogy Maggie mit keres az apácarács túloldalán, hogy Belle miért pont abba a fasziba zúg belle, akibe, no meg hogy a kissrác, Warren tulajdonképp miért is akar koccolni – de ezek bőven tűréshatáron belül vannak.
 
A legeslegnagyobb bajom az, hogy ha vígjátékként akarok rá tekinteni (mert így is van eladva), akkor nem tudok neki maradéktalanul örülni. Sokkal több humor lehetett volna ebben a történetben, ami benne is maradt. Gengszterfilmnek meg egyszerűen unalmas és vértelen: mindazonáltal nem idegesített fel, egy esti (éjszakai) menetnek jó volt. Hogy miért lett Vérmesék a magyar címe (mikor is a The Familyt nem lett volna nehéz lefordítani), továbbá, hogy a mit keres a borítón a filmben kétszer elhangzó kutyanév, a Malavita, nem értem. De végül is mindegy.
 
„Csak az a baj, hogy kezdhetem ezt a kurva könyvet előröl”
 
 
 
60%
 
.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Augusztus Oklahomában   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyHétf. Márc. 31, 2014 9:39 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 FJWwg6K
 


 
Augusztus Oklahomában
 
 

 
Ha nem lett volna creeper ajánlója az xpressen, akkor is megnéztem volna ezt a mozit, mert terveztem, hogy az összes Oscar-jelölt filmet abszolválom valamikor (mínusz Wall Street), de kétségkívül felgyorsította a folyamatokat a figyelemfelhívás. Tekintve az egészen elképesztő színészgárdát, a csalódás lehetősége minimálisra volt redukálva – mondjuk azért ez sem garancia mindenre -, no de amit kaptam, az minden várakozást felülmúlt. Amit láttam, az alapján toronymagasan a legjobb film eddig az idei felhozatalban, az meg, hogy a női alakítások díját nem Meryl Streep, illetve Julia Roberts kapta, egyszerűen botrány…
 
A múltkor a Nader és Siminnél azt írtam, olyan, mint egy családi kör. Nos, azt felejtsétek el, az Oklahoma kenterbe ver mindent, amit e tekintetben el lehet képzelni. Ez a mozi 12 szereplőt mozgatva az emberi (családi) kapcsolatok és psziché legmélyebb bugyrait megjárva olyan életképet tár elénk, hogy néha már legszívesebben bemásztam volna a TV-be, felképelni valakit. Először csak anyut, de aztán a végére jó pár karakter felzárkózott mellé. A történet egyébként tök egyszerű: egy isten háta mögötti oklahomai birtokon, a tűzforró augusztusi napsütésben összejön egy család, s a pár nap alatt mérhetetlen feszültségek törnek elő a szereplőkből, s mint egy szögekkel kirakott bomba, halálosan megsebesítik őket. A film csúcspontja – a bomba robbanása - egyértelműen az ebédjelenet, de még utána is annyi meglepetést és megdöbbentő fordulatot kapunk, hogy alig győzzük keresni az állunkat a földön. Egy igazi kamaradarab, a környezet csak egy nyomasztó háttér, itt végig a párbeszédeken, az érzelmeken – és mindenekelőtt az indulatokon van a hangsúly. Egy film, amiben nem az a lényeg, hogy mit csinálnak, hanem hogy mit mondanak, és hogyan reagálnak egymásra. A történetről semmi értelme mesélni, ezt egyszerűen át kell élni, inkább másfelől közelíteném meg az értékelést: a karaktereken keresztül (már csak azért is, mert ezt a társaságot, ami itt felvonul, külön érdemes elemezni). Szóval a film szereplői:
 
Beverly, az apu (Sam Shepard)
 
„A feleségem gyógyszert szed, én iszom. Rendjén van így, elviseljük egymást, ez volt benn írásos megállapodásunkban.”  Ezekkel a mondatokkal indul a film, egy alkoholista, depressziós öregember szájából, aki megcsömörlött attól, hogy az elmebeteg feleségét el kell viselnie, s akinek mély sebet ejtett lelkén, hogy legkedvesebb lánya elköltözött otthonról – még évekkel ezelőtt. Az öreg gyakran elkóborol, kvázi menekül otthonról – a mozi konfliktusát pont az újabb eltűnése és az abból adódó bonyodalom adja. Alkoholista mivolta ellenére kedves papának tűnik, olyan ártalmatlan, szeretetre éhes figurának…
 
Violet, az anyu (Meryl Streep)
 
Gyógyszerfüggő, idegbeteg, végletekig arrogáns és gonosz teremtés. Kínszenvedés vele egy fedél alatt élni, akibe lehet, abba belerúg – de a magához való esze mégiscsak megvan. Ugyanolyan magányos, mint a papa, de neki esélye sincs arra, hogy megszerettesse magát bárkivel is. Én még ennyire tenyérbe mászó, idegesítő női karaktert filmen nem láttam, amiket ő művel családtagjaival, „szeretteivel”, az minden képzeletet felülmúl. Már az első jelenetben - még paróka nélkül – sikerül megdöbbentenie, de aztán a film előrehaladtával a jellem csak sötétül, a vele szemben érzett undor csak fokozódik. Érdekes egyébként, hogy az utolsó jelenetében kinek vállára hajtja fejét, miután mindent felégetett maga körül. Zseniális karakter, a mozi egyértelmű mozgatórugója, Meryl Streep Oscar díjas alakításában (nehéz elképzelni, hogy ennél Cate Blanchet jobb lenne)..
 
Barbara, a lány 1 (Julia Roberts)
 
Apu és anyu egyik hűtlen lánya, aki a kiúttalanság ellen a városba menekült. Házassága épp válságban, kamasz lánya csak nyűg, s anyjához hazatérve szembesül annak drogfüggő mivoltával. A család (és anyu) feletti irányítás átvétele ugyanakkor borzasztóan nehezen megy neki, kénytelen gyakorlatilag mindenkivel konfrontálódni, akiket szeret: a történet folyamán egyre súlyosabb és mocskosabb családi titkok derülnek ki, ami természetesen az ő nyakába szakad. Egyébként olyannyira hiteles az a kettősség, ahogy a mama problémáját kezelni próbálja, hogy beleborzongtam. Magam is átéltem azt, mikor is egy függőség (itt még plusz gonoszság) miatt egyszerre gyűlölsz és szeretsz is valakit. Julia Roberts (mindamellett, hogy szenzációsan néz ki) zseniálisan hozza a figurát – no, ő tuti jobban megérdemelte volna a szobrocskát, mint a kis néger picsa, akit hamarosan úgyis elfelejt a világ…
 
Ivy, a lány 2 (Julianne Nicholson)
 
A középső lány, aki ápolta a mamát, míg testvérei távol voltak… milyen életszerű és egyben kegyetlen is… Az ebből kifolyólag a felgyülemlett feszültség és szeretetéhség törvényszerűen csapódik le a testvérein és a vonzalma egy tiltott fiún. Szenzációs karakter, a maga szótlan, visszafogott módján  a mozi egyik legjobb figurája. Tudjátok, aki mindig minden eseményben benn van, de nem is venni észre – mégis, nélküle üres lenne a film. A színésznő sötét ló volt számomra, ahogy néztem, eddig zömében TV sorozatokban nyomatta, de ezek után van esély rá, hogy máshol is felbukkanjon...
 
Karen, a lány 3 (Juliette Lewis)
 
Drága Juliette Lewis… hát mi mást is játszana, mint a kis buta tyúkot, a legfiatalabb, leglazább lányt a háromból??? A kis baca kurvát, akit elvakít a piros sportautós pasi, akit baromira nem érdekli az egész család – pont elég neki, hogy ötévente egyszer látja őket. Ez is mennyire tipikus és életszerű: mennyi ilyen lehet szerte a világon. A dráma inkább körülötte zajlik, mint vele, de a nyávogása, az egész lénye kiváló ízesítés a filmben…
 
Bill, a férj (Ewan McGregor)
 
Barbara válófélben lévő férje. A férfi, akit az anyja örökségét és természetét hordozó nő elüldözött otthonról. A férfi, aki próbál kívülállóként szerepelni a családi perpatvarban, aki még mindig szereti Barbarát, de egyben púp is a hátán. Egy mozi, ahol McGregor az ajtófélfának kell, hogy támaszkodjon, mert rengeteg fontosabb figura van nála…
 
Jean, az unoka (Abigail Breaslan)
 
A tini, a maga problémáival, Barbara és Bill lánya. Az életunt, szülei különválását nehezen feldolgozni képes 14 éves lány, aki egy meglepő csavarral hívja fel magára a figyelmet. És okoz egy kisebb robbanást is a csatamezőn…
 
Mattie Fae, a testvér (Margo Martindale)
 
Az ő karaktere a legsemmitmondóbb az egész filmben, simán beleszürkül az őrületbe. Ő volt a gyógyszerfüggő testvére mellett évekig az igazi kontroll, ennek minden feszültsége azonban mégiscsak eltörpül amellett a bejelentés mellett, ami a film végi újabb aknát robbantja. A figura molettségével, látszólagos kedvességével elaltat minket, pedig a parasztság, szemétség nem idegen tőle sem. Így legalább nagyobbat szól…
 
Charlie, a sógor (Chris Cooper)
 
Mattie Fae férje, az egész mozi legszerethetőbb, legnormálisabb, legártatlanabb figurája. Felüdülés volt a sok aljasság között az ő feltűnése, jelleme szinte világított a sötétben.
 
Little Charles, az első unokatesó (Benedict Cumberbatch)
 
Igen, ő is itt van. Ez a mozi még azt is megengedheti magának, hogy a mai kor egyik legnagyobb közönség kedvence csak mellékszerepben tűnjön fel, egy viszonylag szerencsétlen és idióta figurát alakítva. Az igazságot ismerve még megdöbbentőbb kiszolgáltatottsága a családi őrületben…
 
Steve, a piros autós (Dremot Mulroney)
 
Karen pasija, aki tökéletesen illene a családba: pofátlan, erőszakos, nagyképű, háromszor elvált nőcsábász. A férfi gusztustalanság sztereotípiája. Ja, és egy akna társfelrobbantója...
 
Misty Upham, az indián ápolónő (Johna Monaveta)
 
Végül, de nem utolsósorban a szolga: aki mindent lát, mindent hall, mindenhol ott van. De nem szólhat semmit (igaz, egyszer elengedi magát). Csak vigaszt próbál nyújtani annak, aki kéri – e tekintetben külön érdekes a sorsa, ahogy keretet ad a történetnek.
 
Ennyi. Ők 12-en alkotják a mozit, miattuk érdemes megnézni ezt a zseniális drámát. Ami ugyan valóban kőkemény gyomrosokat képes adni, de a családi perpatvarban nagyon okosan elrejtett humor gondoskodik róla, hogy ne csak a film nyomasztó élére emlékezzünk (az „anyu punciját” szinonimagyűjteményen például hangosan felröhögtem). A mozi talán egy icipicit lehetne feszesebb, talán egy 10-15 percnyi vágás esetleg jót tett volna a mozinak, de a maga 120 percével is osztályon felüli élmény.
 
 
100%
 
 
.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Mr. White

Mr. White


Hozzászólások száma : 255
Join date : 2014. Jan. 25.
Age : 33
Tartózkodási hely : Budapest

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyCsüt. Ápr. 03, 2014 5:31 pm

Az Oklahomára én nem mondanék 100%-ot de tény hogy erős film.
Nálam inkább 80-90%
Nekem is a kedvencem Charlie volt.
Szoktam az ilyen filmektől egy kicsit félni(sok szereplő, kevés helyszín) mert nem igazán szoktak a karakterek "egyenlőek" lenni, de itt nem volt probléma. Itt minden karakter annyi figyelmet kapott amennyit kellett.
Szóval én is csak ajánlani tudom és lehet megint előjön az eredeti nyelven nézni filmeket sznobizmusom de itt is megéri.

Apropó te is szereted a félelmet?-> Én imádom!
Vissza az elejére Go down
Weide

Weide


Hozzászólások száma : 747
Join date : 2013. Aug. 15.
Age : 33
Tartózkodási hely : Budapest

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyCsüt. Ápr. 03, 2014 9:57 pm

Ez az Augusztus Oklahomában kurva jól hangzik, teszek vele egy próbát!
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptyCsüt. Ápr. 03, 2014 10:38 pm

Weide írta:
Ez az Augusztus Oklahomában kurva jól hangzik, teszek vele egy próbát!

Hajrá! Ebben vélhetően nem lesz nagy nézetkülönbségünk. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: The Walking Dead S4   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzomb. Ápr. 05, 2014 5:07 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 YZghl6s
 


 
The Walking Dead S4
 


 
„Ahhoz, hogy bevegyünk a csapatba, három kérdést kell feltennem:
- Hány járkálót öltél meg?
- Hány embert öltél meg?
 -Miért?”

 
Ember embernek a farkasa. Röviden ennyiben össze lehet foglalni a negyedik évad (újbóli) őrült eseményeit. Őrült, mert ebben az utópisztikus világban az emberiség maradványára nem is igazán az élőhalottak végeláthatatlan serege jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem saját, élő fajtársai. Tulajdonképp az egész évad erről szól - különösen a közepe és második fele – kiegészítve a sorozatra oly jellemző és remek karakterdrámákkal. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a fergeteges félévzáró után icipici üresjárat következik be, mikor is az egyes karakterekre fókuszáló epizódok átveszik a főszerepet – ezáltal pedig megtörik a lendületet…
 
A legutóbb ugye a balul sikerült ostrom után a harmadik évad egyik meghatározó szereplője visszavonulásra kényszerül. Gyakorlott sorozatnéző persze tudhatta, hogy az a búcsú nem volt végleges, így csak idő kérdése volt, mikor tűnik fel ismét. Persze hogy feltűnt, de az egy külön történet, ne szaladjunk annyira előre… Szóval az indítás, az első 5 epizód totál az S2-őt idézi meg. A viszonylagos nyugalom (ahogy az első epizód címe is utal rá -30 nap esemény nélkül), a gazdálkodás az udvaron, a békés légkörbe bombaként robban egy új fenyegetettség. Nekem borzasztóan tetszett, hogy egy ilyen, kezelhetetlen, belső veszélyt kreáltak az alkotók: totál hiteles és megdöbbentő szituációt hoznak létre. Minden tett, annak oka és következménye gyomorszorítóan életszerű és fájdalmas, az embert ölünk a közösség megmentéséért ugyanakkor picit előrevetíti a bevezetőben említetteket is. Az évad ezen szakaszának (és tulajdonképp az évad egész első felének) egyértelmű főszereplője Hershell - utólag világos, miért, de nézés közben nem egészen értettem… Amúgy az elején mindenki megvan, mindenki jól van – mikor Michonne belovagol a táborba, az nagyon tetszett -, a Woodtsone-i polgárok pedig tökéletes tölteléknek bizonyultak. A gyerekek, a két kislány későbbi szerepe még rejtve marad ugyan, de Lizzie karaktere borzasztó nyugtalanságot árasztott (már itt is). Izgalmas, végletekig feszült 5 epizód, egy kényelmetlen beszélgetés félbehagyott ígéretével zárulva…
 
Aztán jön a hatodik epizód. Amikor is színre lép az, akire én végig vártam. A helyzetből az alkotók a maximumot kihozták, egy teljes epizódot kap a félrevezetés, amiben elhitetik velünk, hogy lehet más a politika… Hogy emberek képesek 180 fokot változni… A félévzáró ennek tükrében az egész eddigi TWD legjobb, legdurvább, legmélyrehatóbb változást előidéző epizódja lett. Sokáig kerestem az államat utána, az az epizód alapjaiban rendezett át mindent. Olyan, mint amikor tenyérrel belecsapsz egy nagy kupac kakiba – ami szanaszét fröccsen mindenhova… Egyébként még nem volt soha ennyire látványos egy félévzáró sem, így, egyben nézve az egészet, totál lehetett tudni, hol volt a téli szünet az évad közben…
 
A kilencedik résztől a sorozat viszont rebootolta önmagát. Legnagyobb örömömre mintha csak az első évadban találtam volna magam, a börtönös állóképek után a menekülő road mozi, az öt szállal iszonyat tetszett. Pontosabban annak egy része iszonyat tetszett. Zseniális volt látni az elhagyott, kihalt világ létesítményeit, az üres családi házakat. Kegyetlenül szeretem az ilyen poszt apokaliptikus világlépeket, az évad második felében pedig nagykanállal falhattam ezt. Mindegyik szálnak megvolt a maga varázsa, talán még soha ennyi zombit nem öltek meg évadon belül – a két kislány története meg önmagában brutális. S bár továbbra is a BB az egyetlen sorozat, amiben premier plánban mutatják a bizonyos eseményt, de a TWD sem piskóta e téren. Az új karakterek qrva jók, Tara, Ford őrmester, de még a nyilas banda is az. A nyolcadik epizód után egyre inkább előtérbe kerül az, hogy a legnagyobb veszélyt saját embertársaid jelentik ebben az őrült világban – aminek katartikus fináléja Rick torokszorító (LOL - spoilermentes) akciója… A finálé, a maga bizonytalanságával pedig iszonyat tetszett. Kimondottan rühellem, mikor egy évadzáró hatalmas cliffhangerrel ér véget – itt legalább tudjuk, hogy van egy helyzet, amibe kerültek, s lehet azon agyalni, hogy ebből mi is a kiút…
 
Ennyi dicséret után hadd említsek meg egynémely negatívumot is. A kataklizmát előidéző események után alaposan leül a cselekmény. Gyakran éreztem azt, hogy az egyes karakterek moralizálása, múltba tekintése nem szolgálja a történetet, a rengeteg flashback, visszatekintés inkább időhúzás volt. Ugyanígy Beth piás jelenete is full időhúzás, még ha az epizód végül önmagában jó is lett. A legjobb az egész múltba révedésben az volt, hogy megtudhattuk, kit vezetett Michonne láncon a második évad végén. Smile A karakterek elmélyítésének van létjogosultsága, de nem egy sorozat negyedik évadjának második felében – ettől (meg az egész szituból) úgy éreztem, kvázi újraindult az egész. Mintha a sorozat újraindította volna önmagát…
 
Az évad helyszínei szenzációsak, az új színészek detto. A zombik változatossága lenyűgöző, de ekkora mennyiségben már képtelenek bármi félelmet kiváltani belőlem – csupán úti akadálynak tűnnek, amit a szereplőknek le kell küzdeni. Ide tartozik, hogy egy év kihagyás után, mikor elkezdtem nézni az S4-et, az első éjszaka csomó zombival álmodtam. És nem rémálom volt!!!! Kimondottan jól éreztem magam köztük, élveztem az ölésüket. Ez már káros??? Vagy olyan vagyok, mint Ford őrmester?
 
„Ilyet még nem is láttam. Hogy mosolyogsz, miközben ölöd őket”
 
 
85%
 
 
 
.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:51 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Végjáték   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzomb. Ápr. 12, 2014 1:40 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 GC0zisD




Végjáték




Miután már első nézésre, moziban is nagyon bejött az egész, így talán nem meglepő, hogy újranézésre, itthoni körülmények között még nagyobb élményben volt részem. Ismerve már az események láncolatát, kevésbé zavartak a zökkenők, mint mikor egy jól ismert úton már tudod kerülgetni a kátyúkat. Sajna a hazai lemezkiadás újabb szégyeneként a Végjáték is csak DVD-n jött ki, a lemezen a filmen kívül már megint gyakorlatilag semmi sincs – viszont legalább a kép és hang ütős volt. Apró öröm az újabb igénytelenség tengerében…

A film magyar címe egyszerre borzalmas és zseniális is egyben. Valójában ugyebár ez az egész egy Ender nevű srác útja parancsnoki székig, a rengeteg szimulációs gyakorlat, kiképzés, játék kifejezése lehet egyrészt az Ender’s Game eredeti cím, de ez ugyanakkor a finálé nagy, sorsdöntő játékára is utalhat. Magyarul viszont szinte csak erre van kihegyezve a fordítás (attól az erőltetett szókapcsolattól meg tekintsünk el, hogy a srác nevében a Vég szerepel), ami pedig önmagában szépen kifejezi a film lényegét. Mert bizony a végjáték – még második nézésre is – iszonyat megdöbbentő és felkavaró, a srác tettei, annak következményei még másodszorra is fotelbe döngöltek. Az már megint egy más kérdés, hogy a fináléig ugye el is kellett jutni, s az addig megtett út bizony néha nem volt zökkenőmentes.

Egy katonai iskolában kezdünk, ahol a diákokba épített kamera által a tanárok, oktatók gyakorlatilag mindent látnak és hallanak. Magánélet tehát nuku (ami már külön filmet is megérdemelne), a fiúk kőkemény terhelésének célja pedig az, hogy megtalálják a jövő új, nagy parancsnokát, aki megvédi az emberi fajt a hangyok újabb inváziójától. Nos, itt icipicit fészkelődtem először a székemben, mert rögtön a rossz emlékű Csillagközi invázió jutott eszembe, amit már az első képkockákban kiszíneztek a Függetlenség napja/Skyline hatással, de aztán az események szerencsére feledtették ezeket a képsorokat – ugyanis a központi téma nem az invázió lett, hanem a kissrác története. Ender Wigginé, aki a család harmadik gyerekeként próbál szerencsét, a testvérei agresszivitása és érzékenysége keveredik benne, s aki felkelti Solo tábornok (bocsánat, Graff tábornok) figyelmét. Innentől kikövezett út vezet a parancsnokképzőbe – a film pedig ennek az útnak a krónikája. Rendesen megidézi az Acéllövedéket, a Katonát, a Gravitációt, s talán még picit Kaminót is… Ami fönn, az orbitális pályán keringő állomáson történik, az ugyanakkor egyszerre volt számomra nagyszerű és picit unalmas is: míg a kiképzéstől, a súlytalansági csarnok eseményeitől az állam is leesett, néha éppoly értetlenkedéssel néztem a töltelék részeket és a töltelék szereplőket. Moziban totál nem is értettem Bonzó szerepét, szükségességét a filmben, itthon viszont úgy tűnt, hogy az ő figurája szükséges rossz Ender jellemfejlődéséhez. Mintha csak ki lett volna találva az akadémia részéről, hogy ő kell akadálynak a fiú képzésében… a technikai részek viszont annyira elvarázsoltak, hogy Bonzó idióta figurája csupán egy apró szúnyogcsípés lett egy kellemes nyári estében…

A kissé felesleges és erőltetettnek tűnő moralizálás utáni események a távoli bázison egyszerűen hibátlanok: a tetovált fejű szereplő feltűnése jó (és hiteles) kis csavar, míg a nagyvásznas gyakorlás lenyűgöző. Mintha a Kyp Durron által vezetett Napzúzót láttam volna működés közben a Jedi-akadémia trilógiában… Kedvemet talán a záró monológ, annak erősen kérdéses valószerűsége szegte picit (már hogyan is gondolták, hogy utazgat a galaxisban a csomagjával és az senkinek nem tűnik fel) – az ehhez kapcsolódó Alienes vízió viszont nagyon jó lett, illett az összképbe. Ugyanakkor azt az elementáris erejű megdöbbenést, amit a mozi kiváltott a végén, azt semmi nem tudta volna eltompítani: Ender végjátéka s annak következményei teljesen más szintre emelték nálam a mozit.

Sok helyen olvastam azoktól, akik ismerik a könyvet is, hogy a film teljesen kiherélte azt, s talán az imdb pontozás is ezt tükrözi… Ez minden bizonnyal így is van, vélhetően magam sem gondolkodnék róla másként – ha ismerném Orson Scott Card írását (amit egyébként tervezek megismerni). Viszont mivel a film az önálló műfaj, ezért a Végjátéknak önmagában is meg kell állnia a lábán – hisz nem várható el, hogy mindenki tudja, ismerje a komplex történetet a háttérben. Persze, hogy le kell egyszerűsíteni a dolgokat, persze, hogy közérthetővé kell tenni azokat: a mozi pedig kiválóan teljesítette ezek az elvárásokat. Egyszerre lett egy látványos, lenyűgöző képi világú sci-fi, ahol a katonai kiképzés hitelességének szükségessége földön tartotta a fantasztikum képi világát, és egyszerre egy borzasztó erkölcsi mondanivalóval bíró, eszméletlen mély tartalmú ifjúsági kalandfilm. Amit – hiába a 12-es karika – a tinik fel sem foghatnak, a mozi valódi súlya, ami a végső játék következménye véleményem szerint megfelelő komolyság hiányában érzéketlenül hagyja a nézőt. Mégis hatalmas erénye a filmnek, hogy kiválóan helyt áll mind a szórakoztató, mind a mély értelmű tekintetben. Akinél a kettő meg találkozik (mint pl. én), annál igazán nagy katarzist tud okozni a film.

A látvány, a tabló, ami előtt a történetünk csordogál, annak képi víziója oltári jó. Remek CGI, ötletes jövőbeli kütyük, minden kiválóan szolgálja a sci-fit. A karakterek néha ugyan elnagyoltak – s talán feleslegesek is -, de akik előtérben vannak, azok nagyon tetszettek. Harrison Ford Graff tábornokként nagyszerű próbajátékot nyújtott, talán már előrevetítve a SW VII-beni rangját és stílusát. Nekem tetszett Asa Butterfield (Ender) játéka is, de a két kis színes bőrű srácról Aramis Knightról (Bean) és Suraj Partahról (Alai) is fogunk még vélhetően hallani. Az öreg Ben Kingsley szintén jó volt, pláne abban a konstellációban, akit játszott… Magam részéről végig azt éreztem, hogy remekül össze van rakva a mozi, s ha a közepén, azzal a moralizálós, helykeresős résszel okosabban bántak volna, talán még előbbre végzett volna képzeletbeli év végi listámon. Így is épphogy csak kicsúszott a TOP 10-ből…


85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Napos oldal   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 EmptySzomb. Ápr. 12, 2014 3:02 pm

.
R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 C3q3c7y




Napos oldal





Tudom, mi a francnak nézek én ilyeneket… no de hát azért (is) vannak a barátok, hogy az ember odafigyeljen ajánlásukra, nézze meg azt a történetet, amit ők jónak tartanak. Mindezek fényében töredelmesen beismerem, hogy én ezt a filmet három!!! napig néztem, miután az első két nap többször is bealudtam rajta: viszont nem maradtam le semmiről, ugyanis a fájlformátum miatt csak úgy tudtam folytatni a mozit, hogy végig kellett pörgetnem a filmet, míg odaérek, ahol abbahagytam. Szóval az elejét legalább háromszor láttam…

Unalmas. Talán ez a szó fejezi ki leginkább érzésemet a Napos oldallal kapcsolatban. Továbbá nagyon sokáig elmélkedtem rajta, hogy a Bolondokat a bolondokházába! szlogent tulajdonképp ordító főcímben ki kellene tennem a cím mellé – a mozi első fele alapján mindenképp – de aztán a végére rájöttem, hogy csupa hasonló emberrel vagyok körülvéve. Még élénken él emlékeimben, mikor egyik este rohantam be, miután rám telefonáltak, hogy egyik szakács késsel kergeti az egyik pincért… Úgyhogy vagy az egész világ bolond és be kéne zárni (megfontolandó), vagy csupán az életet mutatta kissé sarkítva a film. Két nappal a megtekintése után az utóbbira hajtok – ennyi bolond között, aki szabadon futkos a világban, Tiffany és Pat kapcsolta teljesen normális mederben folyik. Sőt, ebben a világban mindkettő teljesen normális: a feleslegesen agresszív Patből is, meg a férfiakat betegesen faló Tiffanyból is milliók futkosnak az utcán. Sőt. Elég elmenni egy szombat esti buliba és hálóval foghatjuk ki az ilyenek tömkelegét…

Történetünk szerint egy pszichiátriai gyógykezelésből kiszabaduló srác (aki rajtakapta feleségét egy idegen pasival és jól agyonverte azt) kapcsolatba kerül egy fura lánnyal, aki megígéri, hogy felveszi a kapcsolatot Pat exével, hogy a férfi helyrehozhassa házasságát – cserébe szüksége lesz egy táncpartnerre az év végi versenyen. A képet még kavarja egy fogadási mániás apa, egy gyogyóból néha meg-megszökő barát, egy időnként feltűnő rendőr, no meg Tiffany rokonsága. A szép nagy összképben gyakorlatilag senki nem normális (és mégis átlagosan az), az eseményeknek pedig igazándiból nincs nagy súlya. Én legalábbis végig úgy éreztem, hogy a halmozott fogadás megnyerése egy cseppet sem lehet kérdéses, mint ahogy a két fiatal közös sorsa sem. A mozinak abszolút nem volt drámai éle, tétje, amit pedig fogyatékosságnak próbáltak számomra beállítani, és talán a sajnálat által bevonni a szereplők magánéletébe, azt én pedig napi szinten valóságnak élem meg – így igazából abszolút nem ért el a film vélt üzenete/hatása.

Így egyáltalán nem tudtam beleélni magam senki szerepébe sem. Pat agresszivitása, beteges ragaszkodása exéhez borzasztóan távol áll tőlem, de Tiffany szabadelvűsége is. Az egész mozi számomra idegen jellemekkel felruházott karakterek vásznon kódorgása lett, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Márpedig ennek a filmnek nem ártott volna némi kötődés, mert ennek hiányában üres, unalmas események láncolatává vált. Az már legyen az én személyes problémám, hogy Bradley Cooper nem kedvenc színészem (sőt!), de azért Jennifer Lawranceszel, De Niróval semmi bajom nincs. Annak meg, hogy feltűnt Shea Whigham, azaz Eli Thompson a Gengszterkorzóból, kimondottan örültem. Sajnos azonban a Napos oldal által felskiccelt világ olyannyira idegesítően valós volt számomra, hogy nem hogy nem tudtam benne elmerülni, hanem inkább taszított. Ezáltal - bár elismerem a moziban nyújtott színészi alakításokat -, a történet egysíkúsága és kiszámíthatósága, a szereplők nemszeretemsége miatt a Napos oldal feledhető (de végül is nem kellemetlen) filmes élmény lett.


Ja, és számomra totál egyértelmű, hogy nincs napos oldal.



50%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2018 11:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 1.0   R2-D2 írásai 1.0 - Page 29 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 1.0
Vissza az elejére 
28 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29 ... 47 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: