R2-D2 írásai 1.0

.





A sötét lovag - Felemelkedés




Ahogy néztem a mozit, néha elgondolkodtam: Nolan álmának hányadik szintjén is vagyunk??? Az Eredet majdnem komplett csapata feltűnik ugyanis Gotham Manhattan Cityben – épp csak Cobb hiányzik, de ő meg ugye otthon van valahol a két gyerekével…

Ahogy a TDK, úgy a TDKR sem nyűgözött le elsőre. Sőt igazából másodikra sem. Talán kissé szkeptikus is vagyok az egész bőregér-franchise-zal, azonban a Begins iszonyat erős indítása megérintett, utána a Joker film egy picit visszalépés volt, ahhoz képest ez meg újfent egy kicsit az. No persze ez messze nem jelenti azt, hogy a TDKR rossz, vagy élvezhetetlen film lenne, de egyszerűen képtelen vagyok átlépni azokat a logikai, hangulati baklövéseket, amit a közel három órás játékidőben elkövettek ellenem. A látvány, az akció, a karakterek és a zene ugyanakkor sok mindenen átsegített, sőt, minél többször nézem a filmet majd, annál engedékenyebb leszek vele..

Kezdjük a pozitívumokkal. A legfontosabb, legjobb, legmaradandóbb ismét csak nem Batman maga, hanem ellenfele, Bane. Nos, a Tom Hardy által megformált karakter egyszerűen zseniális. Az a brutalitás, megjelenés, erő, gonoszság, ami abból a figurából sugárzik, az lenyűgöző. A maszk, a sejtelmesség által is felépített személyiség egyszerűen tökéletes. Nem igazán szerencsés Jokerhez viszonyítani, mert totál más a két alak, de nekem Bane jobban tetszett a nyersségével. Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy Batmant ebben a filmben is elnyomja egy mellékszereplő, itt ráadásul első ízben fizikailag is, a Batman film tulajdonképp Bane filmje lett. Ráadásul Bane témája pedig az utóbbi idők legjobb filmzene témája, nekem iszonyat bejött.
A bathangulat azért átjön, a látvány rendben van. Jók az üldözések, az akciójelenetek, jó Blake, Selina karaktere is. Gordon, úgy is, hogy kissé kevesebb szerephez jut, még mindig kiváló, mint ahogy Fox is. Semmi baj nincs sem a látvánnyal, sem a karakterekkel, sem a színészekkel, sőt, magával a rendezéssel sem. Egy picit talán a tempón lehetett volna fokozni, de az az 5-10 perc, amivel több, mint kellene, még elmegy…

A legnagyobb bajom a forgatókönyvvel és a koncepcióval van, az azokból helyenként eredő ötlettelenséggel, illetve logikai és történeti bukfencekkel. Nekem már az elején nehezen fogadta be a gyomrom a félig kripli batmant, akit egy kirúgott mankóval padlóra lehet küldeni. A fizikai és lelki sérülés túljátszatott, túl erőltetett volt – hogy aztán egy lábprotézissal a probléma megoldódjon, olyannyira, hogy a fal is összetörik… áááá… Amúgy is túl lassan indult az egész, a repülőgépes indítás meg bármennyire is kiváló, nagyban meghatározza a befogadhatóságát, hogy nem tudjuk, ki kicsoda benne.
Mikor a mozi beindul, sok okunk panaszra nem lehetne – a tőzsdei rész nagyon rendben van – mígnem elérkezünk Bane vs Batman vol. I. bunyóhoz. Nos, a lábprotézis fabatkát sem ér, s szegény bőregerünk nagyon ráfázik – itt kezdődik a film igaz kálváriája számomra. Egyrészt ott, akkor az a harc és sérülés nem hiteles, utána az öt hónap felépülés az isten háta mögött nem hiteles, a mászás a kútból meg egyszerűen a legundorítóbb hollywoodi giccs: csontig hatolt a fájdalom, mikor a klisémegoldást vették elő a kijutásra.
Közben a másik oldalon öt hónapig utaztatnak valamit autóban, ahelyett, hogy egy jól őrzött helyen tárolnák. Bacaság. Azzal én itt most nem is foglakozom, miért is pont öt hónapig, viszont az utolsó nap visszatérő főhős ismét hiteltelen és giccses. Egy lyukas garas nélkül a világ másik feléről, észrevétlenül átkelve az ellenőrzött folyón/vízen… Ja, és ebben az öt hónapban senki nem vette a fáradtságot, hogy megkeresse járművét, ami érintetlenül parkol ott, ahol hagyta… A fegyvertelen rendőrroham a felfegyverzett bűnözőkkel szemben baromi hatásvadász és hiteltelen, mint ahogy a Bane vs. Batman vol. II is. A következő bevillanó fájdalom a második hollywoodi klisés megoldással itt jött: a Macskanő berobbanása a képbe, ahogy egy lövéssel pontot tesz az ügy végére. Ez a megoldás simán B kategóriás esemény, s ráadásul a filmben aprólékosan felépített és kegyetlen jól megcsinált legjobb karaktert egy vágással kiírják. Bosszantó…
A záró képsorról meg ne is beszéljünk. Bruce 10 másodperccel a robbanás előtt még benn volt a kabinban, normális körülmények közt nem élhette volna túl. Osztom azok véleményét, miszerint Nolan le is zárta volna a trilógiát ily sötét módon, ámde a stúdió mást akart: így lett egy sejtelmes keserédes finálé. Ami egy percig nem kérdéses, hogy valós, kár mindenféle magyarázatokat kreálni köré.

Most biztosan sokan csóválják a fejüket, hogy mit akar ez a hülye egy képregényfilmben a hitelességgel. Nos, kérem, ez a legnagyobb baj. Míg a Begins full fikciónak volt felfogható egy meghatározatlan helyű, kitalált Gotham Cityvel, a TDK-ban csupán csak a hong kongi kitérő volt furcsa, itt ez a mozi valamiért kilépett a képregények világából és a történéseket valós közegbe helyezte. USA himnusz, amerikai elnök, Nemzeti Gárda, manhattani látkép… Miért kellett? Egy fantasy/képregényfilmet hiba nevesíteni, mert akkor sokminden visszájára fordulhat – mint ahogy itt is történt. A valós környezetbe helyezés ugyanis feltételez némi hitelességet is, feltételezi, hogy komolyan kellene venni a mozit. A Batman világának pedig eddig pont az volt az egyik erőssége, hogy kitalált világ volt, amin csak szórakozni kellett… Ez változott – hátrányára.

Nos, bármenyire is nem úgy tűnik, a film azért tetszett. Összességében szórakoztató, csak egyáltalán nem szabad komolyan venni. Még ha ő maga azt akarja, akkor sem.




.

R2-D2 írta:

A sötét lovag - Felemelkedés

.

Ehhez sem tudok túl sok mindent hozzátenni, hiszen vagy hússzor átbeszéltük:).

Nolan legfeljebb tudatmódosítók, esetleg egy vaskos csekk hatására írhatta meg és forgathatta le az utolsó egy órát úgy, ahogy.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

The Dark Knight Rises

.

Ehhez sem tudok túl sok mindent hozzátenni, hiszen vagy hússzor átbeszéltük:).

Nolan legfeljebb tudatmódosítók, esetleg egy vaskos csekk hatására írhatta meg és forgathatta le az utolsó egy órát úgy, ahogy.

Vagy egy incepció hatására????

.




Emlékmás




Érdekes lenne látni, milyen értékítéletek születnének erről a moziról, ha nem volna az 1990-es Scwarzi-féle változat. A közönség nagy része nem nagyon tud elvonatkoztatni a régebbi filmtől, s a teljesen érthető nosztalgia hatására azt tekinti az erősebb filmnek, ezt meg a szarnak..

Nekem ilyen gondom nincs. Az eredeti Emlékmás valamiért sosem jött be maradéktalanul, van is már vagy 20 éve, hogy láttam – így ez az új változat kimondottan friss élmény volt számomra. Ezáltal viszont képes vagyok a 2012-es filmre csupán önmagában is tekinteni, nem terhelve gondolataimat a múlt árnyaival.

Aminek viszont az lett a vége, hogy ez kimondottan tetszett. Egy vérbeli sci-fi, a mai kor minden filmkészítési vívmányait felhasználva igazán látványos, pörgős, izgalmas kis akciófilm, aminek bármilyen furcsa, van egy kis társadalom- és jövőkritikai mondandója is, s ami néhány zseniális ötletet is megvillant. Rögtön az első ilyen a Lift, ez a gigantikus jármű, ami összeköti Angliát Ausztráliával. Nekem nagyon tetszett ez az egész ötlet, a földmagon átszáguldó szállítóeszköz ötlete – és megvalósítása. Lehet, hogy pont az eget rengető képtelensége miatt, de újszerű és hatásos volt – s egy sci-fibe pont illő. Aztán ahogy bontakozik ki a sztori, tárul ki a világ, újra rácsodálkoztam a CGI által nyújtott lehetőségekre, a jövőbeni többszintes városok látványára - a két világ vizuális megjelenítése egyszerűen bámulatos.

Túl sok időnk aztán nincs is nézelődni, nagyon hamar elkezdődik az akciófolyam, ami jóformán megállás nélkül tart is a végéig. Ha valaki csak és csupán ezt várja tőle, nem csalódhat: a mozi két órája gyakorlatilag végig üldözés, verekedés, robbanás meg lövöldözés. Vérbeli blockbuster, kiváló sci-fi köntösben, amit lehet nézni és nem kell rajt gondolkodni. Az kétségtelen, hogy a nagy elmerülés közben azért ott motoszkál a fejünkben az „én ezt már láttam érzés” – de a lendület átsegít ezen, s őszintén megmondva, nem is annyira kellemetlen érzés ez. Képi világban mindenekelőtt a Különvélemény és az Én, a robot ugrott be, míg történetileg leginkább Jason Bourne öntudatra ébredése és az azzal járó üldözéses akcióhalmaz. Azonban mivel a fenti filmeket kivétel nélkül szeretem, nem volt gondom az Emlékmás befogadásával sem. S ha igazán belegondolok, a háttérben még némi gondolatébresztő mondanivaló is meghúzódik holmi diktatúra épülésről, a Föld pusztulásáról, stb….  

Doug (Colin Farell) kálváriája kifejezetten szórakoztatott. Farellt amúgy is bírom, s szerintem kiváló választás volt a szerepre. A mellé rendelt két dekoratív női szereplő (Jessica Biel és Kate Beckinsale) kimondottan jól színesíti a sztorit, kettejük párbaja a maga kis poénjaival meg mosolyt csal az arcunkra. Ráadásul jól is bunyóznak… az egész mozi képi világa nagyon rendben van, ahogy fejlődik a CGI, egyre inkább be tud szippantani a film, szinte ott voltam a jövő Londonában az autópályán. A néhány bosszantó és nyilvánvaló logikai képtelenség ellenére összességében bejött az egész: gyorsan pörgő fájdalommentes két óra, önmagában (és tán még remakeként is) egy kellemes akcióscifi.

Mindazonáltal érdemes megemlíteni a rendezői és a moziváltozat közti lényegi különbséget. Míg a moziváltozat szinte egyértelművé teszi, filmünk melyik világban is játszódik, addig a rendezői kétségeket ébreszt, illetve azokban hagy. Kicserélték a zongorázós jelenetben a hologramos fejet, illetve a végén ott van a tetkó a kézen… Első blikkre ezek tűntek fel, ez viszont azt jelenti, hogy talán Doug még mindig a székben ül…


Nem az év filmje, nem is korszakalkotó mozi, de a mai trendeknek tökéletesen megfelelő látványú és akció dús szösszenet. Engem elszórakoztatott – s van, mikor nem is kell más.


.

R2-D2 írta:

Emlékmás

Valahogy így voltam vele én is: semmi maradandó, de a CGI feletti kellemesen szórakoztató rácsodálkozásra jó volt. Hasonló véleményt írtam volna én is róla, nekem sem akkora nosztalgia a régi film, hogy mindenáron ahhoz akartam volna kötni minden nüanszot... két dolgot leszámítva:
- A logikai hibáknál talán csak a természeti szabályok semmibe vétele szokott jobban fájni... igen, még egy sci-fi-ben is, ha az méltóztatik a Földön játszódni . Az egész koncepció a csővasúttal, a tengely két vége, a láthatatlan burokban (amik varázslatosan távol tartják a szennyezéseket) levő városok, mindennek értelmetlensége és képtelensége... Amikor meg kimentek a vonatra harcolni, és a menetszél lágyan megborzolta a hajukat... Én hiszek a Mikulásban . Ahogy írtad is, ennek csak szimbólumként van értelme, társadalmi mondanivalóval, de az így is tisztán látszik belőle, hogy ennek a történetnek jobb helye volt a Marson.
- Viszont szimbólumként sem olyan hatásos és kifejező a történet, mint volt. Értem én, hogy "popkornosodnak" a filmek, de sem az elnyomás, sem az erőforrások birtoklása feletti harc, sem a kiszolgáltatottság nem volt olyan hangsúlyos, mint kellett volna. Mindez a film ikonikus figurájánál, a hárommellű nőnél tűnt fel a legjobban. Az eredetiben a sugárzás és a nyomor miatt kialakult mutációról van szó, és bármennyire is jól hangzik meg teremtett előnyt a munkájához, mégiscsak szomorú volt az egész karakter. Itt mindez egyszerű plasztikai műtétként jelenik meg, eszközként a kuncsaftok becsalogatására. Igen, azt hiszem, ezzel le is írtam a két film koncepciója közti különbséget .

R2-D2 írta:

Emlékmás

Én imádom a Schwarzeneggeres változatot, de ez se rossz, sőt látványban a zseniális jelzőt se érzem akkora túlzásnak. Ha egy kicsit jobban el mernek szakadni az eredetitől (mondjuk a befejezés picit korábban ér véget, és Quaid nem a mentőben, hanem a székben ébred fel) valamint jobban belemennek az ez most vajon a valóság-vonal kihasználásába, akkor kiváló mozi is születhetett volna. A rendezői változat szerencsére helyrebillenti egy picit a mérleget, kevésbé éreztem a sztorit lebutítottnak. Így kellett volna szerintem a mozikba küldeni a filmet. Kevésbé lett volna negatív a visszhang, de a rendező saját bevallása szerint beijedt, hogy összezavarja a nézőt

Spoiler:

, ami pedig az újrafeldolgozás egyik legjobb húzása. A rendezői változatban egyébként erősebb az érzelmi vonal is: kihangsúlyozzák, hogy azért maradt meg Quaid emléke, mert szerelmes Melinába. Ezt szintén hiba volt a moziváltozatban letompítani.


.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Emlékmás

Valahogy így voltam vele én is...

Na ja, lehetne sorolni a blődségeket, de valahogy itt, ebben a moziban kevésbé zavartak.... Amúgy örülök, hogy nagyjából ismét egyetértünk.

Agyatlan estékre, no meg BD-tesztre ideális.

Remo írta:

Emlékmás

...Így kellett volna szerintem a mozikba küldeni a filmet....

Teljesen igazad van, de tudjuk, hogy a "széles nézőközönség" az egyszerűség pártján áll... És még ez is sokk volt nekik.
Ha a moziba a rendezői változat kerül, vélhetően jobb a kritikai fogadtatás, de még több az értetlenkedő arc...

Niwrok írta:

Én hiszek a Mikulásban

Ez jó. De nem igaz: egy fő Mikulás van, s sok-sok segédmikulás, akik a főmikulás válláról mindig leveszik a teher nagy részét.

Legalábbis ezt egy ideig elhitték a gyerekek itthon

.




Válaszcsapás S2



A szerintem baromi jó – és egyelőre lemezen nem kapható -, hivatalos első évad után a Cinemax csatorna kvázi rebootolta a sorozatot, s elkészítette annak amerikanizált változatát. Tette ezt úgy, hogy még összekötést is csinált a kettő közé: John Porter karakterét. Csakhogy Portert rövid távon ki kellett írni a sorozatból, mert a megszemélyesítője, Richard Armitage lett Tölzspajzsú Thorin a Hobbitban – érhető módon nem kevés időre lekötve magát. Kellet hát egy új ügynök, s ha már kellett, kreáltak egy új csapatot illetve egy társat is mellé…

Amitől a sorozat érezhetően más lett. Nem állítom, hogy rosszabb, mert a finálé nagyon tetszett, de más: érezni rajt az amerikai ízt. Úgy is, hogy továbbra is az angol hírszerzés berkeiben vagyunk, csupán csak Scott figurája amerikai, mégis én a popularitást érzem az évadon. Legjobban talán az epizódonkénti dugásokon mérhető ez le, meg a kilőtt golyók számán…A fő irány szerencsére megmaradt, jó ötlet és immár védjegy lett a duplaepizódos történetmesélés, ezúttal is megtámogatva egy fő szállal, egy pakisztáni terroristavezér üldözésével. Bejárjuk a fél világot, Delhi után járunk Dél-Afrikában, Szudánban, Koszovóban, Csecsenföldön, majd Budapesten is. Két részenként jól lehet nézni, izgalmas, pörgős, aktuális mondandójú epizódok – eszméletlen mennyiségű akcióval, két tökös, ámde halhatatlannak tűnő katonával. Most már végképp nem hasonlíthatom semmihez, maximum az Expendableshez vagy a Rambohoz - az elhasznált lőszerek és az elhullott ellenségek számát tekintve. A helyszínek baromi jók, totál valósnak tűnnek – szerintem azok is. A minisztorik gonoszai pedig más filmekben simán főszerepet kapnának, az egész hangulat nagyon rendben van.

A két főszereplő jó fej. Az angol Stonebridge és az amerikai Scott közös párosa ideális: tökéletes kiegészítői egymásnak, nem nélkülözik a humort sem, ugyanakkor nekem hiányzik az első évad John Portere. Ő valahogy emberibb volt ennél a két szuperkatonánál. A háttér team, Grant ezredessel kiváló, tetszett ez a bárhova letehető „bölcső” is. Latif, a terrorista a maga mosolyával borzongató figura, mint ahogy borzongató belegondolni abba is, hogy a sorozat által mutatott világ mennyire is valós lehet. Mennyire kevés az emberélet Afrikában, vagy Koszovóban, vagy Csecsenföldön… Ugyanakkor a sorozat, bár nem hangoztat demagóg módon szóban amerikai/angol felsőbbrendűséget, simán elintézi ezt a kinyírt afrikai, koszovói, csecsen emberek számával. Akik pedig emberek voltak, még ha a mi nézőpontunkból rossz helyen is állnak.

Külön ki kell emelnem a finálét. Ugyebár a 9-ik rész felétől a 10-ik rész végéig Budapesten játszódik a sztori, ahol egy vegyi támadást kell megakadályozni. Nos, qrva jó volt. A hitelességgel vannak gondjaim, de nagyjából életszerű volt, Árpa Attila, mint a TEK főnöke viszont icipicit komikus. De az egész pesti feeling, háttérben a magyar duma (eredeti nyelvnél) nagyon jó volt.  

Összességében nem sok hibát találni benne. Ha nem lett volna a hatrészes első évad, akkor ez lehetne a csúcs, az akciósorozatok királya. Azonban az angol sorozatnak volt valami visszafogott varázsa, emberibb, szolidabb volt. Itt Scottnak minden részben meg kell dugnia valakit, a két katona gyakorlatilag mindent túlél, mentoruk meg John Rambo lehetett, amennyi ellenfelet leszednek. De még így is szerethető az egész, egy monumentális akciófilmnek tekinthető, tele tesztoszteronnal – csak az a fránya kisördög suttogja a fülembe:

„Mi lett volna, ha nem jön közbe Thorin és a Hobbit???”

Na, mindegy. Jöhet a folytatás.





.

.




Az éhezők viadala




Mindenekelőtt Running Man és Battle Royale. Sőt, talán még Ház az erdő mélyén is… No meg Disney.

Ezek ugrottak már be a film megtekintése kapcsán már kilenc hónappal ezelőtt is: hangulatuk, cselekményük, esetleges jeleneteik miatt. Meg most is – bár kétségkívül ezúttal sokkal jobban tetszett a mozi. Vélhetően mert már tudtam, mire számítsak, valahogy sokkal jobban elfogadtam ezt a korhatáros gyilkolászós világot, csakúgy, mint a vérmentes vámpírvilágot a másik sorozatban. A Hunger Games (továbbiakban HG) szerencsére sokkal jobb annál, pláne nyitófilmnek: ha már egyszer elfogadjuk és megértjük az alkotók szándékát, egy kimondottan élvezetes kis mozit kapunk, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis kapaszkodóját. Az akcióra vágyók az aréna küzdelmeit, a szerelemre vágyók Katniss és Peete románcát, a sci-fire vágyók a Kapitóliumot, a posztapokaliptikus képekre vágyók meg a körzeteket. Ezáltal lesz a HG egy többrétegű - elsősorban azonban mégiscsak a tiniknek szóló -, élvezhető film.

Az Aratás, a körzetek megjelenítése, a Kiválasztás drámaisága nekem nagyon tetszett. A szürkeség, a pusztulás, az egyszerűség képeibe bombaként robban a pink lady, Effie, először komikusnak tartottam látványát, mára inkább fenyegetőnek gondolom: a hatalom képviselőjének, aki egy felsőbbrendű világ követe, annak minden külső megnyilvánulásával együtt. Nem kevés drámaiság is szorul ezekbe a képsorokba, Katniss döntése simán képes könnycseppeket csalni a szemünkbe.
A Kapitólium, a felkészülés egy más világ. A sci-fik világát megidéző város lenyűgöző, a maga monumentális épületeivel, a hi-tech berendezéseivel. Emellett, minden hasonló, küzdősportos filmekben hatásos és hangulatos a felkészülés a versenyre, itt sincs ez máshogy. Az idétlen show-t leszámítva tetszettek az erőpróbák, a pontozások, minden.
Mint ahogy nagyjából az Arénában is tetszettek a dolgok: jó volt a háttér, az erdő, kellően ötletes és/vagy kegyetlen leszámolások, valahogy a love story sem tűnt erőltetettnek. A legjobb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Katniss kiint a kamerába – az érzelmileg nagyon üt, ráadásul a film komolyabb, társadalompolitikai részébe is kiválóan illeszkedik.

Összességében tetszett az egész, azonban néhány dolog még mindig zavar… Azon már túl vagyok, hogy a PG 13-as karika miatt totál feláldozták a filmet, ezért soha nem lesz olyan, mint mondjuk a Battle Royale volt. Tulajdonképp még értem is a döntés lényegét, hisz ezt elsősorban ismét a középiskolásoknak készítették – akik amúgy is a rajongóbázist alkotják. Az más kérdés, ez mennyire álszent dolog: ugyanezen a középiskolások kedvence Jigsaw is… A túl színes, nevetséges kinézetű karakterek Kapitóliumban csak elsőre okoztak megdöbbenést és visszatetszést, másodszorra már közönyösek voltak – szimbolizáltak valamit, s én elfogadtam azt. Ugyanakkor a mozi néha valóban túl lassú tempóján, valamint a kutyák és a tűz megjelenésén nem tudok napirendre térni… Hogy azok miből, hogyan???? Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…

A karakterek viszont zseniálisak. Tök jó a 24 gyerek, igaz, néhányukat csak pár másodpercig látjuk. Katniss, az erdő lánya kiváló figura, tényleg szerethető, ahogy társa, Peete is. A felnőttek egész parádés szereposztásban veszik őket körül, Haymitch (Woody Harrelson) és Cinna (Lenny Kravitz) kib*szott jó figura. Gale-re sokáig azt hittem, ő Thor, de aztán kiderült, csak a testvére. Az öreg Donald Sutherlandnak meg jól áll ez a fehér hajú és szakállú elnökösdi…

A HG képi világa, látványa, effektjei hibátlanok. A mozi e tekintetben simán képes varázsolni, ha kel, a 12-es körzetben, ha kell, az Arénában, ha kell, a vezérlőteremben vagyunk. Nincs baj a sztorival sem, a színészekkel sem – talán legnagyobb baj megint velem, a nézővel volt: felnőtt fejjel többet vártam egy tinimozitól…

Tudnom kellett volna helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek.




.

.




Harry Brown



Mielőtt bárki az gondolná, hogy ez szimplán egy bosszúfilm, ahol egy nyugger fegyvert ragad, hatalmasat téved. Ez a mozi sokkal több annál, sőt, számomra Harry Brown szerepe és története totál másodlagos. A lényeg az utcán és az aluljáróban történik…

Már a kezdő képsorok is brutálisak. Szinte Isten városa szint, a két fiatal motorozása sokkoló. A mozi úgy kezd, hogy gyakorlatilag gyomorszájon vág… Hogy aztán sokáig ne is történjen semmi, elmerülhetünk Harry Brown magánéletében, a kis sakkjátszmáiban, személyes tragédiájában. A külvilág nem is nagyon létezik, az egész olyan, mint mikor egy erdőben, egy bezárt házban békességet találsz – csupán az ablakod alatt hallod a fenevadak morgását... Altat a film rendesen, hogy aztán a kihallgatással az arcodba robbanjon.
Az állat. Amit azok a kölkök, de főleg Noel ott produkál, az kegyetlenül üt. Abban minden benn van, ami manapság a túlliberalizált, civilizáció és személyiségi jogok mögé búvó töketlen igazságszolgáltatást jellemzi… Ott, akkor simán pofán kellett volna lőni a gyereket, hogy ne tudjon olyanokat mondani, amiket. Szinte forr a gyűlölet és a harag az ember vérében – aminek a szelepje természetesen Harry Brown lesz… Az öreg átveszi az ítész szerepét, s módszeresen igazságot szolgálat a maga módján. Teljesen jogosan és indokolhatóan.

Ugyanakkor az egész mozi, több mint egy bosszúfilm. Nem is igazán jó rá a bosszúfilm kifejezés, inkább használnám az önbíráskodó filmet. Ez a film ismét rápillant a mai Anglia drogoktól és erőszaktól terhes ifjúságára, az utcagyerekek kegyetlenkedésére, ismét megkongatja a vészharangot. Amit mutat, az könnyen lehet, hogy nem a valóság pontos mása, de nagyon közel állhat ahhoz, ezt az állati létet, ami már az utcán van mindenhol a világban, nagyon nehéz lesz korlátok közé szorítani. A lángoló utca Franciaországot és Németországot idézte, de önmagában a fiúk viselkedése bárhol a világon tetten érhető. S igen, ami múltkor az Eden Lake-ben nem jött le, az itt hatványozottan mellbe vágott, azzal szemben itt sokkal valószerűbb volt hozzá a környezet, a karakterek, a szitu, minden.

Mert szerencsére Harry Brownból nem csináltak szuperhőst. Sőt, inkább egy gyenge öregember, egy tüdőbajos, megtört valaki, aki részben szerencsével is végzi a dolgát. Michael Caine brillírozik a szerepben – ő magam mondta, hogy ez különleges alkalom volt, gyakorlatilag önmagát játszhatta… Nagyon jól felépített forgatókönyv, ami számol azzal is, hogy az öreg nem bírhatja végig, ezért a végén onnan nyújt neki segítséget, ahonnan nem is várni. Végre egy mozi, ami szikrázik a valóságtól, ami nincs tele hiteltelen túlzásokkal, ahol a valóság mocskos bűze facsarja az orrunkat. Közben megszeretünk egy nyugdíjas tengerészgyalogost, szurkolunk neki a sok g*ci gyerekkel szemben, együtt sírunk és könnyebbülünk meg vele. A finálé meg néhány epizódjában bármennyire is teátrálisnak és hollywoodinak tűnik – nekem nagyon bejött: a két piros pont a mellkason tovább erősítette a hitelességet.

A mozinak csak elenyésző része nem tetszett: amellett, hogy Brown jelenetei kimondottan lassúak (amik egyébként önmagában a személyiségét, állapotát kiválóan kifejezik), leginkább a pisztolyvásárlós jelenet nem jött be. Azt nagyon hosszúak és erőltetettnek éreztem – azt én feszesebbre vágtam volna.  Végére már én is belőve éreztem magam... Talán ennyi is a negatívum – no meg a DVD minősége, de az más tészta.

Az egész környezet, a londoni lakótelep (gyakorlatilag egy lakótelepen játszódik az egész) nagyon jó, Caine mellett az ifjú szereplők kiválóak. Kissé lassú, ámde kemény film a Harry Brown, aminek a lényege nem a bosszú, hanem az, ami azt kiváltja…



.

R2-D2 írta:

Az éhezők viadala

Mindenekelőtt Running Man és Battle Royale. Sőt, talán még Ház az erdő mélyén is… No meg Disney.

Tudnom kellett volna helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek.

...de nem tudjuk, mert van annyi tapasztalatunk a filmekből és az életből is, hogy nem nyalunk be mindent csont nélkül, amit és ahogy felkínálnak.

Hihetetlen, hogy mennyire szeretném szeretni ezt a filmet, akár a színészek, akár az ötletek, akár a történet, akár a látvány miatt, sőt, ha csak a kenyeres jelenet tetszett volna, akkor is azt mondanám, hogy megérte megnézni (nekem az volt a film csúcsa)... de még mindig megkeseríti az egészet, ahogy felváltva kerültem epilepszia-közeli és katatón állapotba az Arénás rész alatt, miközben szinte éreztem, ahogy moha nő a zoknim északi oldalára az unalomtól.

Oké, hogy nekem is herótom volt a PG-13-tól, de a Battle Royalt én spec. nem sírom vissza, ott meg a túljátszott operetthalálok mentek az agyamra. Tudom, nekem semmi se jó ...

Ezt az egy mondatodat nem értem csak: "Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…". Jaj, hát te magad írtad oda a Ház az erdő mélyént az "összetevők" listájára , de ennyi erővel az X-Faktort vagy a Truman-showt is odaírhattad volna. Az Arénában azon kívül, hogy a fiatalok tényleg meghalnak, az égvilágon semmi sem valóságos, sem a környezet, sem az esélyek, sem a népszerűség. Minden manipulált a nézőszám érdekében, legyen szó frissen bematerializált kutyaszörnyekről, fegyverekről vagy perceken belül kétszer változó szabályokról. Ott is van egy stáb, amelyik nyomogatja a gombokat, ahogy a Cabinban is volt. Katniss románca Peetával így sokkal többet nyomott a latba a győzelménél, mint az íjásztudása.

*********************

A Harry Brownhoz is szívesen reagálnék, de mert éppen a polcomon vár a sorára, így most kivételesen nem olvastalak el.

Niwrok írta:

Ezt az egy mondatodat nem értem csak: "Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…". Jaj, hát te magad írtad oda a Ház az erdő mélyént az "összetevők" listájára , de ennyi erővel az X-Faktort vagy a Truman-showt is odaírhattad volna. Az Arénában azon kívül, hogy a fiatalok tényleg meghalnak, az égvilágon semmi sem valóságos, sem a környezet, sem az esélyek, sem a népszerűség. Minden manipulált a nézőszám érdekében, legyen szó frissen bematerializált kutyaszörnyekről, fegyverekről vagy perceken belül kétszer változó szabályokról. Ott is van egy stáb, amelyik nyomogatja a gombokat, ahogy a Cabinban is volt. Katniss románca Peetával így sokkal többet nyomott a latba a győzelménél, mint az íjásztudása.

De hogy lehet bematerializálni a kutyaszörnyet?????

A Házban is pont akkor kezdődött a bajom, mikor belenyúltak az egészbe. Itt a kutya meg a tűz nélkül olyan valószerű, de megendezett környezet volt. Amit még elfogadtam.

R2-D2 írta:

De hogy lehet bematerializálni a kutyaszörnyet?????

De racionális kedvedben vagy ma . Persze egy cső a Föld két átellenes pontja között az tök cool ... "...lehet, hogy pont az eget rengető képtelensége miatt, de újszerű és hatásos..."

Nekem három lehetőség is eszembe jutott:
- Ha a kutyákat valóságosnak fogadjuk el, akkor eszembe jutnak a 3D-s nyomtatók. Párszáz év múlva akár ott is tarthat a technológia, hogy szerves anyagból is tudnak ilyet csinálni, akár csak úgy is, hogy egy meglevő vázra fröccsöntik rá az éppen igényelt formát. Rejtélyes és izgalmas szörnyek minden adásban jól jöhettek, és csak harapniuk meg futniuk kellett tudni (vagy egy másik Viadalon esetleg repülni), ezt a funkciót elláthatja egy állandó váz, a többire meg úgyis csak átmenetileg van szükség.
- Ha a kutyák nem valóságosak, akkor lehet, hogy maga az Aréna sem az. Miért ne lehetne az egész egy virtuális valóság fizikai formájában is, aminél a kedves versenyzők öntudatlanul fekszenek egy tepsiben, és legfeljebb az agyukban megy a vetítés? Úgy sem valóságos semmi, akkor miért pont ez lenne az, ráadásul irdatlan költségek árán?!
- Végül van a hibrid, Cabin-féle megoldás, vagyis hogy az Aréna valóságos, a kutyák nem, de mindenféle levegőbe sprickolt hormonokkal meg vegyszerekkel behülyítik a játékosokat, hogy a kutyák is valóságosak... a nézőknek meg a tévére megy a CGI, valós időben.