R2-D2 írásai 1.0

.




Machete kills




„Machete nem dohányzik”

Itt van hát újra. Itt van a kamuelőzetesekből kinőtt franchisefigura (érdemes elgondolkodni rajta, mennyivel kevesebb ő - ha egyáltalán kevesebb - a képregényhősöknél) újabb fejezete, a második rész, a Machete-trilógia Birodalom visszavágja. Ugyanolyan  szerethető módon elmebeteg, ugyanolyan sztárparádéval bír, mint az első epizód, mégis valahogy máshogy…

Miközben ugyanis kimondottan jól éreztem magam a film nézése közben, néhány jelenetet leszámítva végig úgy éreztem, ezt már láttam. Az első epizód abszurd humorával, elmebeteg jeleneteivel, kiváló castingjával új színt vitt a filmes palettára, Danny Trejo másodszori ökörködése viszont az égvilágon semmi újdonságot nem tartogatott. Nem éreztem benn azt a kreativitást, azt az elsöprően pofátlan ötletességet, ami miatt az első részt kedvelem. Ráadásul ez a fejezet jól láthatóan csak felvezetés a fináléhoz, telepakolva a majd csak akkor értelmet nyerő féleseményekkel. Kicsit talán lóg a levegőben az egész, a történet itt is kb. egy óvodai mesekönyv prológusában elférne, az akciójelenetek nevetségesen és szándékosan eltúlzottak, a mozis kiszólások/kikacsintások meg egy idő után fárasztóak voltak…

„Machete nem adja fel”

Hát nem, az biztos. Történetünk úgy indul, mint egy EX film: mintha csak Stalonne rendezte volna azt a lövöldözést. Csupán csak a kettévágott testek, lerepülő fejek, no meg a fröcsögő CGI vér jelzi, hogy itt most más univerzumban vagyunk. Aztán ahogy a halhatatlan mexikói főhősünk elvállalja a lehetetlen küldetést, miszerint a rettegett Kartell egyik vezetőjét kell likvidálnia – merthogy a jóember nukleáris rakétát céloz Washingtonra -, szóval mikor elindul, kő kövön nem marad. Az ellenség katonái hullnak, mint a legyek, a főhős szorult helyzetében is feltalálja magát – hogy aztán egy még nagyobb összeesküvésbe csöppenjen, egy még erősebb ellenféllel szemben. A maga módján talán még izgulni is lehet az egészen, holott minden percben éreztetik velünk, hogy az egész tulajdonképp egy vígjáték. A Machete Kills-t ezáltal a helyén kell kezelni, tulajdonképp egy különálló filmes műfaj ritka képviselőjeként: a képi világ, a rodrigezesen elvont látvány és mexikóis hangulat stílusjegyeivel a beteg filmek között…

Mert mi mást is lehet mondani egy olyan moziról, ahol a melltartó egyben mini gépágyú, sőt, farokfegyvert is használnak? Mi mást lehetne mondani, ahol (a korábbi kórházi jelenet megidézéseként) bizonyos belső szervek tekerednek a helikopter rotorjára? Vagy ahol a főhős egy bizonyos szituációban csak üres szemmel bámul, mert erős a nyaka??? Ahol a Kaméleon nevű bérgyilkos akció után simán arcot cserél??? Ahol a filmek tömkelegét idézik meg? A kerekeken guruló homoksikló, a lézermachete, a maszk, a szívre kötött bomba, a gramoton papokra emlékeztető katona, önmagában a Fehér ház millió kedves filmes emlék (én egyedül a Star Warshoz kötődést sokalltam benne), amik használata abszurd módon nevetséges és jó. Csupa olyan beteg jelenet, ami miatt érdemes megnézni a filmet – s ha valaki nem látta volna az elsőt, akkor garantáltan elszáll az agya. Aki viszont látta, az csupán egyre fárasztóbb és erőltetettebb poénokat lát benn, a sokkolás/polgárpukkasztás önismétlő fejezeteit.

„Machete nem twitterezik”

Nem, de már az SMS-t használja… Nem is akárkik mellett… A film számomra egyik legnagyobb erénye továbbra is a castingja: a jelenkori divatot meglovagolva szintén elképesztő színészgárdát sikerült összetoborozni Rodrigeznek. Én jól elvagyok ezekkel a sztárparádés filmekkel, valakit mindegyikben találok, aki miatt érdemes megnézni. Itt természetesen Mel Gibson vitte a prímet nálam, de a rövid időre feltűnő „mellékszereplők” is nyerők voltak. Bandreras, Sheen, Rodrigez, Savini… no meg Lady Gaga. Jó filmben kezdett…

Összességében kb. azt hozta a mozi, amit várni lehetett tőle. A forradalmi újdonsága elszállt, a még agyamentebb jelenetek néha visszaütöttek – de még így is kiváló szórakozás, egy bolond világ képe. Amilyen abszurd volt mag az egész keletkezése, pont olyan lett a film is.



70%



.

Remo írta:

R2-D2 írta:

Túl a fenyvesen

Türelmesebb voltál nálam. Én már a Goslingos résznél feladtam. Jó színésznek tartom, de úgy benne ragadt a Drive óta ebben az arcizmom se rezdül és ettől laza vagyok figurában, hogy tényleg a falra lehet mászni tőle.

Gosling nálam kedvenc, de a Gengszterosztag és a Csak Isten bocsáthat meg esetében már én is kezdtem besokallni  .
.

R2-D2 írta:

Machete kills

(én egyedül a Star Warshoz kötődést sokalltam benne)...

És most mind meglepődtünk   .

A Machete gyilkol szerintem mindenben több akart lenni, de csak az aranyere bukkant elő a nagy erőlködéstől  . Az első nekem jobban bejött, itt fél óra után már az órámat nézegettem, ill. vártam a motorcsónakos jelenetet, mert annál már az előzetesben is nyerítve röhögtem  . Lady Gaga szerintem sem volt rosszabb, mint várható volt (Rihanna, Csatahajó... brrr.... ), viszont a film idétlenebbre sikerült, mint amit jó néven szoktam venni, de ahogy a Movie 43-nál is mondtam, ez sem azért készült, hogy bárki is jónak tartsa.
.

Niwrok írta:

Az első nekem jobban bejött, itt fél óra után már az órámat nézegettem, ill. vártam a motorcsónakos jelenetet, mert annál már az előzetesben is nyerítve röhögtem  .

Akkor jó, nagyjából egyetértünk. Az első nekem is jobban bejött - már ha nem lett volna kiolvasható az írásból -, ugyanakkor mndketten jól látjuk a film készültének szándékát és célját.

Spoiler:

Iszonyat jó filmes év volt. Talán még soha nem volt ilyen nehéz a helyzetem a helyezésekben – köszönhető ez annak, hogy korábban soha ennyi friss filmet nem láttam még az adott évben. Meglepően sokszor jutottam el moziba is, a helyi téka bezárása miatti kényszerlépés pedig kitágította a világot rendesen. Cseppet sem bánom, legalább mindig volt mit nézni.

1.   A lehetetlen

Tulajdonképp egész évben nem is volt kérdés az első helyezett. Ennyire realista, hiteles, egyúttal borzasztóan megható történetet ritkán látni. A cunami képei, annak pusztítása letaglózó látvány, a család elszakadása, majd egymásra találása talán szülőként még inkább hatásos. Ja, és az ifjú Lucas szerepében Tom Holland játéka fenomenális.

2. Hajsza a győzelemért

Csak halvány emlékeim vannak Lauda balesetéről, a Hunttal való párharcáról meg jóformán semmit sem tudtam. A Rush visszarepített abba a korba, hitelesen és meghatóan tálalta a két gigász csatáját – Daniel Brühl spanyol színész pedig örök élmény nyújtott Laudaként. Borzasztó jó volt a háromnyelvű film , felirattal, sokat hozzátett az élményhez. A látvány hibátlan, nincsenek klisészerűen kihegyezett érzelmi csúcspontok, Lauda kórházi kezelése meg egyszerűen brutális.

3. Django elszabadul

Tarantino sokadszorra is levett a lábamról. Számomra a Django lényege az első perctől kezdve a széles mosolyra görbülő száj, a feledhetetlen szórakoztató mozi élmény átélése, amiben tökéletes arányban keveredett a vér, humor, dráma, történeti tabló, zene, minden. A Mesternek nem először sikeredett így egy olyan mixet létrehozni, amit akár évente képes újranézni az ember – hol a zenéje, hol a beszólásai, hol maga a film miatt.

4. Tűzgyűrű

Szerintem ezt sem kell túlmagyaráznom: az év legjobb, legnagyszabásúbb látványfilmje. Holmi Autobotok meg Álcák eltörpülnek a Jaegerek és a Kaijuk mellett, ráadásul Del Toronak sikerült az agyatlan látvány mellé megfelelő arányban keverni a családi és a szerelmi szálat is. Gigászi méretek, hatalmas zúzda, kedvelhető karakterek, minimális amerikai pátosz. Imádtam minden percét, mind a négyszer.


5. Metallica – Through the never

Sokak számára lehet értetlen helyezés ez a film itt, de én kevés filmen éreztem ilyen jól magamat tavaly, mint ezen. Rajongóként mindent megkaptam, amit csak lehetett, a régi idők zenéjére olyan színpadképeket, amitől leesett az állam. Láttam már pár koncertet tőlük, voltam is kétszer, de ami ebben a moziban van, az maga a csúcs. S bár a Trip nevű főhős – új felfedezettem, Dane DeHaan -  útja az anarchiában kissé felületes, de maga az anarchia mindig is kedvenc témaköröm, ráadásul itt nem ez számított. Csak a zene.


6. Lincoln

Elsősorban az fogott meg benne, hogy témája, mondanivalója örök és megkérdőjelezhetetlen. A világ semmit nem változik évszázadok óta, a hatalmi harcok ábrázolása a rabszolgaság intézményének felszámolásáért kötött alkuk, a mozi mélysége lenyűgöző. Daniel Day-Lewis maga Lincoln, Spielberg pedig megint megcsinálta.

7. Zero Dark Thirty

Fura volt nézni egy olyan mozit, aminek átélted a történetét. Lassú, de végletekig feszült darab, aminek hiába tudjuk a végeredményét, az oda vezető út legalább annyira lenyűgöző. Kathryn Bigelow sokadik nagyszerű filmjét csinálta, Jessica Chastain pedig szenzációs a CIA ügynök szerepében.

8. Szemfényvesztők

Ha az utolsó harmada nem olyan, amilyen, megnyerhette volna az idei szavazást: zseniálisan felépített heist mozi, ami legnagyobb sajnálatomra átmegy akciómoziba. Mindazonáltal még így is iszonyat tetszett, a színészgárda parádés, a sztori kellően csavaros, a látvány és a trükkök ámulatba ejtőek.


9. Star Trek - Sötétségben

2013 egyértelműen a sci-fi éve volt, jobb-rosszabb filmekkel. A ST nálam mindent vitt a műfajban, mert én az ilyen nagyszabású, látványos űreposzokért vagyok oda. Mivel nem vagyok ős-trekkie (sőt, semmilyen nem vagyok), ezért számomra ez a tökéletes ST film, egy új korszak tökéletes folytatása. Egyszerre sequel és remake és reboot, Abrams pedig kiválóan ért ehhez a világhoz.


10. Gravitáció

Élet az űrben. Ennél valósabb nem dokumentumfilmes bemutatása nem is lehetne ennek a világnak, a minimálszereplős  kamaradarab néhány apróbb bosszúságtól eltekintve végig lekötött, a 3D a moziban elképesztő volt. Én a végét máshogy csináltam volna, de nem én voltam a rendező. No majd ha én leszek, sokminden másképp lesz…


Ami a listáról pedig lemaradt: A Smauggal továbbra sem vagyok maxi kibékülve, az első epizód varázsa elszállt. Korrekt folytatás parádés helyszínekkel, de idegesítő szereplőkkel, Jacksonos időhúzással meg egy idióta beszélgető sárkánnyal. Remélem, az utolsó részben minden helyére kerül.

Gyengébb évben simán felkerülhetett volna a Phillips kapitány, a Végjáték, a Jack Reacher, a Hitchcock, a Gru 2, az A Szörny Egyetem, az A repcsik, az A démonok között is… E szempontból örülhetünk, hogy ilyen erős évünk volt.

A másik, amit talán dobogóra is tettem volna, mert én idén láttam, az a Triangle. Sajnos nem szerepel a listán, de az év egyik legjobb mozija volt számomra.





BOTTOM TOP10 = A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK



Ezen legalább annyit gondolkodtam, mint a TOP 10-en. Egész évben próbáltam kerülni azokat a filmeket, amikről tudtam, hogy úgysem jönnének be (Die Hard5, Halálos iramban 6, Acélember) de még így is belefutottam néhány címbe, amiktől vártam valamit, aztán a vége a koppanás lett… Túl sok magyarázatot nem akarok fűzni hozzá, íme a lista:

1. A rajtaütés
2. G.I. Joe  
3. A Föld után
4. A magányos lovas
5. RED2
6. Riddick
7. A bűn éjszakája
8. Gengszerosztag
9. Pain&Gain
10. Támadás a Fehér Ház ellen


És természetesen – versenyen kívül – A torinói ló. Jó, mondjuk attól nem vártam semmit (meg az 2014.01.01-én volt)



.

R2-D2 írta:

TOP10 2013
.

Sok meglepetés nem ért az év közben olvasott kritikáid után, de szép kis lista. A lehetetlen első helyezésével annak ellenére nem tudok vitatkozni, hogy nekem túl sok(k) volt a film.

R2-D2 írta:

Korrekt listának tűnik, attól függetlenül, hogy a lista felét nem láttam még. Mondjuk ezeknek egy részét még mindig nem is szándékozom meglesni, de a maradékhoz kedvet kaptam.

Viszont ez a Top Bottom lista... ráadásul annak is az első helyezettje...   

Weide írta:

Viszont ez a Top Bottom lista... ráadásul annak is az első helyezettje...   

De azért nem lep meg túlságosan, ugye?  

R2-D2 írta:

Weide írta:

Viszont ez a Top Bottom lista... ráadásul annak is az első helyezettje...   

De azért nem lep meg túlságosan, ugye?  

Ennél jobban meglep, hogy pár film végül nem került fel a listádra, ellenben a Szemfényvesztők mondjuk igen. Mondjuk nem emlékszem minden mozis kritikádra, de valahogy úgy rémlett/úgy éreztem, a Végjáték, vagy a Hobbit 2 csak elő fog fordulni a Top 10-ben, a Gravitáció is nagyon az aljára került... mondjuk az enyémre már fel se fért.   

Weide írta:

Ennél jobban meglep, hogy pár film végül nem került fel a listádra, ellenben a Szemfényvesztők mondjuk igen. Mondjuk nem emlékszem minden mozis kritikádra, de valahogy úgy rémlett/úgy éreztem, a Végjáték, vagy a Hobbit 2 csak elő fog fordulni a Top 10-ben, a Gravitáció is nagyon az aljára került... mondjuk az enyémre már fel se fért.   

Ja, sokat agyaltam rajta. A Smaugban biztos voltam, hogy nem, a Végjátékon filóztam. Viszont mivel a Szemfényvesztőket újra tudtam nézni, másodszori nézésre még jobban megfogott: ha a Végjáték is meglesz, lehet, változna a sorrend. De akkor már nem számít.

Szeretem a Szemfényvesztőket, irtó erős az eleje, a Hobbit 2-re viszont még mindig "haragszom". A Gravitációval kapcsolatban is vannak fenntartásaim, de ÉLMÉNY szinten valóban feledhetetlen volt. Feledhetetlenebb, mint a kihagyottak.

R2-D2 írta:

TOP10 2013

Iszonyat jó filmes év volt. Talán még soha nem volt ilyen nehéz a helyzetem a helyezésekben – köszönhető ez annak, hogy korábban soha ennyi friss filmet nem láttam még az adott évben. Meglepően sokszor jutottam el moziba is, a helyi téka bezárása miatti kényszerlépés pedig kitágította a világot rendesen. Cseppet sem bánom, legalább mindig volt mit nézni.

Amióta beírtad az én listámhoz, hogy te "nem olyat fogsz írni", azóta tűkön ültem, hogy miben lesz a listád annyira "más"  . Most már tudom, túl sokban nem    . Nézzük csak, hadd írjak egy kis "elemzést"     :

- 3 film megegyezik, és még ha nem is mind ugyanazt a helyezést kapta, de a TOP10 sorrend már csak kozmetika az amúgy jóval bőségesebb QRVAJÓFILMEK-kategóriából. A háromból amúgy a maradék kettő is ugyanoda került volna, ha nem látom azt a két filmet a dobogómról, amit te sem;
- 3 film olyan a listádon, amiket én nem láttam, de vélhetően bele tudtak volna szólni a versenybe, ha igen (na jó, a Metallica-film nem  ).
- 6 olyan film is van a listámon, amiket viszont te nem láttál, hol "elvből" (Az acélember, Kick/Ass 2. és a "romik"), hol a kezdeti érdeklődés hiánya miatt (ld. Mocsok, de továbbra is úgy gondolom, hogy mivel ezt "nemszereted-karakteres" filmnek érzem az esetedben... na, mindegy, majd meglátjuk  );
- Ami lemaradt a listádról, vagy rajta van, de az enyémen nem, azokkal kb. ugyanúgy vagyunk: egy kevésbé jó évben simán listára kerülhettek volna. A Djangoban és a Star Trekben sokáig biztos voltam, hogy a listámra kell kerülniük, de "sajnos" túl sok nekem tetsző filmet láttam 2013-ban.

Szóval lehet, hogy más listákat írtunk, de ez szinte csak az érdeklődési körük különbözősége miatt van. A "kevés", amit viszont mindketten láttunk, ott nagyon nem érzek vitát  .

Ami jó, az jó, ugye ....
.

Niwrok írta:

Amióta beírtad az én listámhoz, hogy te "nem olyat fogsz írni", azóta tűkön ültem, hogy miben lesz a listád annyira "más"  . Most már tudom, túl sokban nem    . Nézzük csak, hadd írjak egy kis "elemzést"     :

- 3 film megegyezik, és még ha nem is mind ugyanazt a helyezést kapta, de a TOP10 sorrend már csak kozmetika az amúgy jóval bőségesebb QRVAJÓFILMEK-kategóriából. A háromból amúgy a maradék kettő is ugyanoda került volna, ha nem látom azt a két filmet a dobogómról, amit te sem;
- 3 film olyan a listádon, amiket én nem láttam, de vélhetően bele tudtak volna szólni a versenybe, ha igen (na jó, a Metallica-film nem  ).
- 6 olyan film is van a listámon, amiket viszont te nem láttál, hol "elvből" (Az acélember, Kick/Ass 2. és a "romik"), hol a kezdeti érdeklődés hiánya miatt (ld. Mocsok, de továbbra is úgy gondolom, hogy mivel ezt "nemszereted-karakteres" filmnek érzem az esetedben... na, mindegy, majd meglátjuk  );
- Ami lemaradt a listádról, vagy rajta van, de az enyémen nem, azokkal kb. ugyanúgy vagyunk: egy kevésbé jó évben simán listára kerülhettek volna. A Djangoban és a Star Trekben sokáig biztos voltam, hogy a listámra kell kerülniük, de "sajnos" túl sok nekem tetsző filmet láttam 2013-ban.

Szóval lehet, hogy más listákat írtunk, de ez szinte csak az érdeklődési körük különbözősége miatt van. A "kevés", amit viszont mindketten láttunk, ott nagyon nem érzek vitát  .

Ami jó, az jó, ugye ....
.

Köszi az "elemzést"!

Végül is igazad van, de hát nekem is. Mégsem azok a címek, na.

A Mocsok-ot mindenképp meglesem, mihelyst fenn lesz ncore-on. Figyelem már egy ideje, de még nem sikerült megszereznem. Mindenesetre pont a vélhetően "nemszeretem" jellege miatt mertem nélküle összeállítani a listát.

A Lincolnra kíváncsi vagyok, mit mondasz, mert kevés embernek tetszik ennyire, mint nekem...

R2-D2 írta:

A Mocsok-ot mindenképp meglesem, mihelyst fenn lesz ncore-on. Figyelem már egy ideje, de még nem sikerült megszereznem. Mindenesetre pont a vélhetően "nemszeretem" jellege miatt mertem nélküle összeállítani a listát.

Már nagyon várom a kritikádat, Niwrok-kal egyetértve, az egyik legerősebb film volt tavaly.

.





2 kaliber




Ekkora balfaszságot rég láttam… Ha nem lettek volna annyira szórakoztatóak a központi karakterek – illetve azok viszonya, a 2 Guns bőven pályázhatna az év legnagyobb blődsége címre. Történetileg még így is, de a Washington/Wahlberg páros megmenti a mozit a nézhetetlenségtől…

No persze, az ember mit is várhat egy képregényfilmtől - ahhoz képest még talán túl is teljesítette az elvárásokat. Két ügynök!!!! kirabol egy bankot, ahonnan ellopják a CIA!!! fekete!!! pénzét. Ez ám a felütés! Ekkora ökörséget ritkán hallani, de az ebből kifejtett bonyodalom és történet sem kevésbé az. Teljesen agyament események, határokon átsétáló figurák, következmények (értsd rendőrség, figyelem) nélküli lövöldözések, katonai támaszpontra betörő!!! autó, gázszivárgásból felrobbant komplett laktanya, eldobott öngyújtótól felrobbanó étterem, stb… A finálé poszterre kiemelt képkockájáról meg ne is beszéljünk: önmagában az egész szitu fájdalmas volt, de a két fegyver(es) hatásfoka meg egyszerűen bámulatos. A Kartell, a Tengerészgyalogosság, a CIA és a DEA közös játszótérre szervezése egyben egy borzalmasan nagy klisé…

Mindezek ellenére tetszett. Egyszerűen Bobby(Washington) és Stig(Wahlberg) karaktere, kapcsolatuk mindent vitt. Leginkább talán a Tango és Cash-hez vagy a Halálos fegyver filmekhez  tudnám viszonyítani, de azokat a mozikat borzasztóan régen láttam, így csak óvatosan hivatkozom rájuk. Mindenesetre a két főszereplő poénjai, egymás szívatása, az a sok lehetetlen helyzet, amibe kerültek, néha intenzív röhögőgörcsöt váltott ki belőlem. Alapban is széles vigyorral néztem a filmet, tulajdonképp az első jelenettől komolytalannak éreztem, így kivételesen csak mosolyogtam a sok sületlenségen – ezúttal nem zavart semmi. Inkább vígjáték, mint akció, egy újbóli kiváló filmes páros, remek dumával és karakterekkel. Aztán a körítésről még nem is beszéltem: Bill Paxton, Edward James Olmos, Paula Patton kiváló a maga szerepében, ebbe a hatalmas ökörségbe totál beleillenek.

A legnagyobb bajom talán  az az egésszel, hogy kétlem, hogy ezt az izlandi rendező, Baltazar Kormákur vígjátéknak szánta. Valahogy úgy érzem, ő csak egy szimplán jó akciófilmet szeretett volna csinálni, de a Csempészek után újból beletört a bicskája. Azzal ellentétben itt viszont legalább kreált két szerethető főhőst, akiknek a kapcsolata megmenti az egész mozit. S ez esetben engem totál hidegen hagy, hányadik ilyen sablonpárost látjuk a vásznon – ha működik, nem érdekel. Ha meg nem működik, vigye el a fene az egész filmet.

A mexikói hangulat, a Kartell, az egész déli világ légköre remekül átjön a vásznon, és hiába láttuk utóbbi időben ezt jó pár moziban feldolgozva, európai nézőként engem mindig el tud varázsolni. Néhány kamerabeállítás egészen kiváló, a kötelező? lassítások sem mentek az agyamra. Ha picit komolyabban vették volna a forgatókönyvet, fasza kis mozi kerekedhetett volna belőle. No meg ha a filmet forgalmazó stúdió a trailerben gyakorlatilag nem mesélte volna el az egész filmet: szerintem lényegesen hatásosabb lett volna az egész, ha nem tudjuk előre, hogy mindenki egy nagy átverés áldozata.

Leszámítva a nézőt: tulajdonképp megkapja azt, amire befizetett. Már ha fizetett… 


70%


.

R2-D2 írta:

2 kaliber

70%

A fánkos bódé és a csirkék nálam mindent vittek  !
.