R2-D2 írásai 1.0

.





7 pszichopata és a si-cu




Bár túl sok jelentősége nincs, de nem bírok rájönni, miért is kellett a magyar címhez odabiggyeszteni ezt a si-cut… Vagy az eredeti cím, a Hét pszichopata túlságosan is megidézte volna a Hét szamurájt vagy a Hét mesterlövészt? És akkor mi van?

Nekem egyébként a film megtekintéséig fogalmam sem volt róla, hogy a si-cu az egy kutyafajta. Most már tudom, és a mozi egyik legnagyobb érdeme, hogy nem feledem el soha: amit ebben a filmben műveltek a kutya körül, az maradandó nyomokat hagyott bennem. Ugyanakkor azt a felhajtást nem egészen értem, amit a mozi köré kreáltak: kétségkívül szórakoztató alkotás volt, de egyben iszonyat elvont is, ami nagymértékben befolyásolta a nézés élményét. Sőt, továbbmegyek: ha a hibbant karaktereket nem azok a színészek játszották volna, akik – gondolok itt mindenekelőtt Woody Harrelsonra -, akkor tán egy szót sem érdemelne az egész. Martin McDonagh második egészestés filmje ugyanis tobzódik a jobbnál jobb dumákban és ötletekben, csupán az értelmes kohézió hiányzik közülük. Valahogy úgy érzem, ezt is Tarantinonak kellett volna megcsinálnia, nekem már McDonagh előző műve, az Erőszakik sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet - a 7 PP pedig hű a rendező előző mozijához, ez a stílus, forma az Erőszakikban gyökeredzik.

No de térjünk rá a történetre magára. A felütés számomra egyszerűen zseniális volt: a két töketlen gengszter képében régi ismerősök köszöntek vissza a Gengszterkorzóból. Jimmy Darmody és Arnold Rohstein felbukkanása önmagában egy hatalmas és ironikus (már csak azért is, amilyen szerepben itt feltűnnek) pillanat. Aztán később sorban jönnek a nagy nevek, sorolni is nehéz őket. Marty (Colin Farell), mint a kiégett író, Billy a barátja (a Holdas Sam Rockwell), Hans (Christopher Walken) vagy az elmebeteg Charlie (Woody Harrelson) már önmagában is elég lenne egy film megtekintéséhez, e szempontból a 7 PP maga a kánaán. Egyikük betegebb, mint a másik, a színészek szinte lubickolnak a pszichopata szerepekben. A vietnámi pap meg (Long Nguyen) csak hab a tortán, a hét közül ő volt az egyik kedvencem...

A sztori nagyjából annyi, hogy a pacifista Marty forgatókönyvet próbál írni hét pszichopatáról, amihez a valós élet eseményeiből merít ihletet. Közben bejön a képbe egy bolond maffiavezér, akinek Billyék ellopják a kutyáját, ezért vérbosszút esküszik. Előkerül egy vietnámi pap, egy sorozatgyilkosokat ölő sorozatgyilkos pár, no meg egy saját torkát elvágó figura is. A sokszereplős színpad azonban időközben reménytelenül összekeveredik, ráadásul egy idő után – talán a rendező érdekes víziói miatt – maga a történet is követhetetlen lesz. Néha nem is tudni, mi a filmbeli forgatókönyv része, s mi a valóság. Pontosabban tudni, de nagyon vékony a határ, a valóság képei annyira irreálisnak, hogy simán elmennének fikciónak és fordítva. Ráadásul néha kimondottan le is ül a film - hogy aztán egy erőteljes robbanás, vagy egy pisztolydörrenés felrázzon szunyókálásból. Mert a jó duma meg a vulgaritás ugyan sok mindenen átlendít – az Erőszakikhoz képest mindenképp fogyasztható módon és mennyiségben – azonban a közel két órás játékidő egynegyede felesleges időhúzás.

Mégis, a sok agyament figura, no meg az őket megformáló színészek miatt érdemes megnézni ezt a csodálatos zöld borítós/poszteres mozit. Állítom, ha nem lenne ennyire abszurd, ha picit sablonosabb és lineárisabb története lenne, kimagasló mozi is lehetne. Így viszont erős hiányérzetem maradt, no meg az a tudat, hogy tudom, mi az a si-cu. Egyébként sokáig valami fantasztikus dologra, robotra vagy mit tudom én mire gondoltam, a sci-fi mozaikszó ugyanis valahogy arra inspirált a si-cu kapcsán… Aztán meg lófaszt lett robot, csak egy kiskutya.

Aki a nyúllal együtt túléli.



70%


.

R2-D2 írta:

Byzantium

A Byzantium egy lassú, merengős filmélmény lett, az Interjú kishúga.  Aki az Alkonyatot túlságosan tinifilmnek tarja, a Pengét meg akciófilmnek, annak ez jó választás lehet. Ez Neil Jordan birodalma – ahova újfent jó volt belépni, s kedvet kaptam az Interjúhoz is.

80%

Csak én érzem úgy, vagy mostanában tényleg megengedőbb vagy a romantikus történetekkel ? Idén ez már a sokadik, amik persze értem én ( ) , hogy a sajátos világképük miatt kerültek egyáltalán a lejátszódba, de azért az Eleven testek, a Burok, az Upside Down és most a Byzantium azért alapvetően romantikus sztorik ám .
.

R2-D2 írta:

7 pszichopata és a si-cu

Állítom, ha nem lenne ennyire abszurd, ha picit sablonosabb és lineárisabb története lenne, kimagasló mozi is lehetne. Így viszont erős hiányérzetem maradt, no meg az a tudat, hogy tudom, mi az a si-cu.

70%

Szerintem pont annyira nemlineáris és abszurd, amennyire az hét pszichopatától éppenséggel el is várható .

Alig két hete néztem meg, és nagyjából ugyanezt a pontszámot adtam volna, csak más úton jutottam volna el hozzá. A remek figurák, az összekuszált történetek és a hangulat mellett is, hiába rágták a számba, hogy "a nagy leszámolás előtt a hősöknek vissza kell vonulnia egy magányos és kihalt helyre", a sivatagban történteket annyira untam, hogy háromszor állítottam meg a filmet, hogy bármi mást csináljak.
.

Niwrok írta:

Csak én érzem úgy, vagy mostanában tényleg megengedőbb vagy a romantikus történetekkel ? Idén ez már a sokadik, amik persze értem én ( ) , hogy a sajátos világképük miatt kerültek egyáltalán a lejátszódba, de azért az Eleven testek, a Burok, az Upside Down és most a Byzantium azért alapvetően romantikus sztorik ám .
.

Igen, csak Te érzed úgy. Egyébként a titok nyitja a mondandód második felében van - tehát nekem is el lehet adni a romantikus filmet, ha be van csomagolva egy kis sci-fibe vagy vérbe.

.




Farkas




Nyáron, a mozibemutató idején csak passogtam, mert biza’ sok mindenre számítottam, csak arra nem, amit kaptam. Az új Farkas film ugyanis meglehetősen messze került az egész X-men Univerzumtól – akkor nem is értettem a célját, okát -, képregény mivolta ellenére pedig meglepően mentes lett az óriási és idegesítő blődségektől. Már akkor is úgy éreztem, hogy valami különleges X-filmet láttam, kimondottan tetszett az, amit a címszereplő karakteréből kihoztak, most meg, ahogy újranéztem, s megnéztem azt a nyúlfarknyi dokumentumfilmet, jobban is érteni vélem az egészet.

Elsősorban azt kell elfogadni, hogy ez nem is egy X-men film, hanem egy Farkas film. Teljesen a figurára koncentrál, arra a figurára, aki meglehetősen nehezen dolgozza föl a harmadik X-film eseményeit, személyisége súlyos válságban van – ennek okán eléggé mélyen belemászunk Logan lelkivilágába. A rémálmok, a látomások a szeretett nővel ugyanakkor egyértelműen az akció rovására mennek, általuk viszont talán eddig soha nem látott mélységekben ismerünk meg egy Marvell karaktert. Farkas összetett jelleme, az állat és az ember, a halhatatlanság iszonyú terhe (érdekes, ez kicsit vámpír probléma is) végigkísérik a mozit, rendesen belassítják a cselekményt: az első fél órában jóformán SEMMI nem történik – akció szempontjából. A felütés, az atommal és Yashidával még szenzációs, mindig is bírtam, ha egy történelmi eseménybe beleszövik a fikciót, itt sem volt másként. Némi hegyvidéki kitérő után aztán Japánban ugyan felpörögnek kissé az események, de az üldözéses jelenetsorok intenzitása utáni pihenő ismét csak alaposan lelassítja a mozit – néha már-már Bourne feelingem volt. S ha már itt tartunk, Japán…

Az egész koncepció egy különleges Wolverine-sztorira épül, egy képregényre, ami legalább annyira szól Japánról, a japán kultúráról, a nindzsákról, mint magáról Farkasról. Valahogy úgy lehet tekinteni az egész projektre, hogy Logant behelyezték egy japán történetbe, az ő szemén keresztül mélyülünk el egy kicsit a távol-kelet világában. A film egyszerre mutatja be ezt a hihetetlenül összetett kultúrát, annak hagyományait, mellette az öröklét – és az öröklét általi hatalom – kérdését is sikeresen feszegeti. Farkas mindezen kérdésekben csak egy mozgatórugó, ráadásul a Vipera ármánykodása következtében kialakult helyzet miatt mutáns léte is háttérbe szorul. Azáltal viszont, hogy sebezhető, valami nagyon fontos elveszett a moziból (Farkas karakteréből), de egyúttal valami nagyon fontosat kaptunk is helyette. Talán most először lehetett érte egy picit izgulni, most először emberként is működött a karaktere.

Ami számomra némi hiányérzetet eredményezett – különösen első nézésre -, az a mutánsvilág gyakorlatilag teljes mellőzése. Nekem hiányzott a sokszínű X-Univerzum, a szamuráj kardokkal hadonászó és nyílpuskával lövöldöző nindzsák helyett különböző képességű és erejű figurákra vágytam: így kicsit súlytalan lett talán maga a gonosz is. No persze a szándékosan legyengített főhős mellett tökéletes, de összességében rendesen kilóg a sorból. A világpusztító figurák helyett egy önmaga öröklétéért küzdő karakter kispályás – ez a kisebb tét valahol pedig szokatlan ehhez a franchise-hoz. A látvány ugyanakkor szerintem hibátlan, a harci jelenetek jól megkoreografáltak, a CGI maci tökéletes, s az a minimális humor, amit elrejtettek a filmben, működött. A Nostromós pláne, de a medencés sem volt piskóta.

Logan játszópajtásai a filmben kiválóak, számomra van valami báj a keleti nőkben (is): Mariko kimondottan dekoratív, de a másik lány, Yukio is – ecebóca vörös haja ellenérre - kellemes látvány. Külön öröm volt ebben a moziban is látni gyerekkorom Shiroját az Üzenet az űrből-ből, de a nindzsa srác is szimpi volt. A szamurájok, yakuzák, nindzsák által, illetve Logan sorsa által bár talán túlságosan földhözragadt és emberi lett a film – ennek ellenére remek szórakozás, különleges módon egy valódi zúzda nélküli popcornmozi. Mert már ilyen is van.



80%


.

.





Tűzgyűrű (2BD)




Vannak a robotok, az óriásrobotok, meg vannak a Jaegerek… Vannak az állatok, az ősállatok és vannak a Kaijuk… Minden mást, amit eddig a (film)világban nagynak és hatalmasnak hittél, felejtsd el: a Tűzgyűrű gigászi méretei mellett minden eltörpül…

Jaegerek: 70-85 méter magas, 2-3000 tonnás gépszörnyek, az emberiség 22 darabot épített belőlük a Kaiju háború ideje alatt (2013.08.10 – 2025.01.12). Méretük, hajtóművük, technikájuk alapján 1-5-ig sorolták őket osztályba, az első, nukleáris reaktorral működő Mark 1-es gépet  Alaszkában építették, a háború második évében, Brawler Yukon néven, míg az utolsót, a filmben is szereplő egyetlen Mark-5-öst, Striker Eurekát 2019-ben, Ausztráliában. A 22 Jaeger a háború 12 éve alatt 37 Kaijut ölt meg, amiket a gépekhez hasonlóan méretük alapján 5 kategóriába soroltak, s valamennyit el is nevezték (természeti csapásként, pont, mint a hurrikánokat). A legnagyobb, ami utolsóként átjutott a Törésen, 6750 tonnát nyomott és 182 méter magas volt – ő volt az egyetlen 5-ös kategóriájú Kaiju.

Minden évnek megvan a maga legszórakoztatóbb, leglátványosabb mozija, az idén számomra egyértelműen a Pacific Rim volt az: még most is, hogy negyedszer láttam, még most is lenyűgöznek azok a méretek, amikkel itt a lények és a gépek rendelkeznek. Ekkora zúzdát, amit itt produkálnak, ilyen brutális rombolást talán még nem is láttam vásznon – mindezt úgy, hogy az iszonyat pörgés ellenére látható is, ami történik. A sztori szerint (a borítótól eltérően) ugyebár a Csendes óceán mélyéről, egy másik dimenzióból támadás éri a Földet, olyan támadás, ami eddig még nem volt. Halálos lények jönnek a Tűzgyűrűnek nevezett – egyébként létező – hasadékból, méreteik és pusztító erejük soha nem látott nagyságot mutat. S bár az emberiség felveszi velük a harcot - hatalmas, emberpár által irányított robotokat építve ellenük -, a Kaiju háború sokadik évére a Föld végzetesen vesztésre áll. Logikus is, már csak önmagában az egyes csaták városromboló következményeit tekintve is: totál hiteles, hogy egy Kaiju támadás után ottmarad a lény teste az utcán, amit előbb-utóbb a lakosság belak, de az összedöntött város visszaesik a fejlődésben, s ha kellő mennyiségű város dől romba, az a Föld pusztulást  is jelenti…

Ennek a folyamatnak az elejét, még a sikereket mutatja be az a zseniálisan összerakott prológus, amivel indít a mozi. A nyitójelenet, Gipsy Danger első akciója pedig olyan nyitányt produkál, hogy tátva marad az ember szája. Borzasztóan jól megcsinált akciójelenet, kiváló ütemben adagolva: rendesen felkelti az érdeklődést a továbbiakra nézve. Ráadásul nagyszerűen működik drámaként is, Raleigh motivációit, személyiségét tökéletes mértékben meglapozza. Kissé sablonos ugyan, hogy pont őt hozzák majd vissza, de működik, a fináléra várás megszokott üresjárata pedig teljesen hiányzik. Del Toronak sikerült a shatterdomi bázison töltött felkészülési időt érdekessé, feszültté tenni, hol egy jól sikerült másodpilóta válogatással, hol egy balul elsült drifttel, hol pedig egy szenzációs szervkereskedővel…

A finálé meg… mármint a hosszú finálé  a hongkongi támadással kezdődően… egy orgia. Kép és hangorgia. Kérem, ha csak ennyi lenne a mozi maga, akkor is megérné megnézni. Jók voltak a Transformers filmek akciói, meg a Bosszúállók new yorki eseményei is, de ez mindent vitt. A dupla, majd a tripla támadás egyszerűen szenzációs, soha nem feledhető mozi élmény lett, ikonikus képsorokkal.

Annak ellenére, hogy a Tűzgyűrű egyértelműen látványfilm, meglepően jól teljesít több fronton is. Egyrészt rengeteg nagyszerű gépészeti és biológiai ötletre épül, amik Jaegerek és a Kaijuk felépítésében tükröződnek vissza. A drift már önmagában egy zseniális ötlet, mint ahogy a szervkereskedelem is: kicsit görbe tükröt tartva a társadalom felé – mert ironikusan hangzik ma még a világméretű  összefogás is, ráadásul én Toro helyébe belecsempésztem volna egy kis arab vagy koreai vonalat is a még nagyobb hatás kedvéért. De előnyére válik ez is a filmek, ezáltal is sikerül az amerikai dominenciát háttérbe szorítani – végre nem egy olyan „hősfilm”, ahol USA menti meg a Földet. S végre nem a Centrál-parkot támadják meg, mint ahogy nincs a szélben lobogó amerikai zászló sem…
Szerencsére a nyáltól csöpögő patriotizmus mellett nem vitték túlzásba a szerelmi vonalat sem. Van és érezhető (Raleigh és Mako), de nincs kiemelve, az apa/fiú, a testvér vagy a megmentő/lány kapcsolat kb. ugyanolyan fontos a moziban. A japán kislány, a kis Mako, azzal a sétájával a piros cipővel a kezében, azzal a sírással pedig mindent vitt nálam, talán a film egyik legjobban sikerült érzelmes jelenete. A fenomenális látvány (egyértelműen Del Toro víziója) mellé korrekt színészgárda társul, akik a jól megírt forgatókönyv karaktereit nagyszerűen elevenítik meg. A katonák/hősök mellé így simán felnő a két bolond tudós, no meg Hannibal Chau is: ők egyébként a film humorszelepei, a feszültség időközbeni levezetői. Egy icipicit talán a kínai és az orosz legénységen én többet időztem volna, de Del Toro kifejezett szándéka volt ez a minimalista részvétel a történetben.

Hibát keresni aztán persze ebben is lehet. Néhány méretarány még mindig nem stimmel, a Jaegerek 75-80 méteres magasságához sehogy sem tudom párosítani az óceán sekélységét, de fogjuk rá, hogy minden öblökben történt. Ismerve Del Toro hozzáállását – aki még arra is ügyelt, hogy a felemelt konténerekből kész lakberendezés hulljon ki – biztosan én vagyok túl szőrösszívű. Ugyanígy vagyok a karddal is: kissé fura, hogy csak akkor használták, mikor már minden veszni látszott, de mindegy. Talán egyedül a legeslegvégével békülök meg nehezen, az kicsit szirupos lett, a 24 helikopterrel együtt. De ezektől függetlenül oltári jó szórakozás az egész film, különösen HD-ben…

Mert kérem, ez a BD lemez, ez a kiadás csillagos ötös. A kép parádés, az eredeti hang meg annyira intenzív, hogy vissza kellett vennem a mélyből. Az első lemezen van egy egy órás, több kisfilmből álló dokumentumfilm, ami Del Toro kalauzolásával visz el a Pacific Rim világába. Megismerhetjük rajongását az egész japán Kaiju kultúrához, mi, honnan jött. Érdekes volt látni, mennyire figyeltek arra, hogy minden Kaiju valamilyen földi állat szinonimája legyen, képességeik pedig megtalálhatóak legyenek a földi élővilágban. Így lett gorilla, cápa és egyéb jellegű Kaiju… Jók a technikai részek, mit hogyan forgattak – meglepően sok díszlet volt a CGI előtt -, s még a zeneszerzőre is jut pár perc. A második lemez is szenzációs: a rendező naplója egy hatalmas útvesztő, kicsit a korai HP filmekre emlékeztető módon kalauzol a rövidfilmek, képek, jegyzetek között. Del Toro itt is kiváló kalauz, maximalista lénye Peter Jacksont idézi: a nagy hasú hongkongi Kaiju mozgása például az ő nagy hasának fizikai kivetülése a filmben… Plusz vannak kimaradt jelenetek, plusz van bakiparádé, plusz egy tizenhét perces kisfilm, plusz egy utazás a driftben – a szereplők múltjában. Az egész kiadás kimagaslik a mai közegből – még akkor is, ha az extra lemez univerzális, mindenhol ez van, ergo mindenhol rajt van a magyar felirat is. Csak be kellett hozni – de behozták és örüljünk neki. Mint ahogy a filmnek is.

Eddig nem igazán vártam az új Godzilla filmet, de miután megtudtam,hogy tulajdonképp ő is egy Kaiju, ennek a képzelt világnak a része, most már kíváncsi vagyok rá.



95%



.

.





Elysium BD




Ha lenne olyan verseny, amiben az elpuskázott lehetőségekre lehet szavazni, akkor nálam toronymagasan az Elysium lenne idén a befutó. Hogy egy ilyen jó ötletből, ilyen jó dizájnnal megcsinált mozi ennyire ostoba, ennyire hollywoodian ostoba legyen, az mérhetetlenül bosszantó…

Én amúgy Neill Blomkamp első nagyjátékfilm-rendezésével, a District 9-cel sem voltam maradéktalanul kibékülve, de annak a filmnek volt valami megfoghatatlan, függetlenségből eredő ereje. Ott a háttér sztori kidolgozatlanságát kompenzálta a több kamerás nézőpont, valamint a súlyos, többrétegű mondanivaló. Itt azonban még a mondanivaló is akkora kliséhalmaz, hogy szinte fájt – és ráadásul nem is lehet komolyan venni a film üzenetét: mert azt azért senki nem hiheti el, hogy bármely hollywoodi producer, aki erre pénzt adott, szívből támogatja a gazdagok megregulázását… Ezáltal, bármennyire is látványos az egész, jó színészekkel, így is mindenképp hagyna némi hiányérzetet maga után, de ha a többi része rendben lenne, akkor csak csóválnám a fejemet nevezett társadalomkritika hiteltelensége miatt.

Itt azonban az 56-ik percben (direkt megnéztem) elromlik valami, és utána már nem is javul meg. Onnantól ökörség ökörség hátán – természetesen a film történetének  keretein belül -, nevetséges mondatok és események, amik például vagy egy történetszálat, vagy egy karaktert hiteltelenítenek el teljesen. A félig tele vagy félig üres pohár esete az Elysiumnál az egyik legjobb példa a film kettősségére: az 56-ik percig egy egészen kiváló alapokra épített, nagyon jó és megdöbbentő jövőkép tárul elénk. Max (Matt Damon) karaktere a lepusztult Földön próbál túlélni, s munkahelyével talán kiemelkedni a semmiből. Az egész LA látványa lenyűgöző – még akkor is, ha nem egészen értem, önmagában a szegénységtől miért hiányzik a felhőkarcolók nagy része, hisz háborúról nem volt szó a prológusban -, na szóval lenyűgöző, teljesen megidézi a D9 hangulatát. Az egész mocskos jövő, a kizsákmányolás, a robot rendőrség, a gyár, a baleset, no meg William Fichtner nagyon tetszett. Ennek éles kontrasztja maga az Elysium, ami pedig szó szerint csodás. Itt igazából néhány fizikai-működésbeli kétely merülhet fel elsőre, de az egész monumentalitása, a medikabin ötlete, a szervezeti felépítés, a gazdagok élőhelye, ennek társadalomkritikai jellege nagyon jó lett. Törvényszerű – és logikus – a két világ ütközése, az ötlet, hogy ez elsősorban a gyógyulni vágyás miatt történik, pedig szívszorítóan hiteles.

No persze minden filmbe kell szerelmi szál, ami a főhős világmegváltó tervei mellett dinamikát adhat a mozinak, s rosszabb esetben romba döntheti az egész történetet. Itt is kb. a felnőttkori Frey (Alice Barga) másodszori feltűnésével romlik el minden, mintha a szerelem megzavarta volna a forgatókönyvíró – aki nem más, mint maga a rendező - elméjét is. Nagyon ciki volt már Max kijutása is a sivatagból, majd az egész hajtóvadászat, aztán ahogy belekeveredik Frey a sűrűjébe, úgy lesz szinte komikus az egész. Spoilerek nélkül képtelenség elmondani azt a sok logikátlanságot és abnormális reakciót, amit itt a karakterek egymás után elkövetnek, de pl. a miniszter asszony fináléja nevetségesen gagyi lett: valaha volt első filmbeli halálnak meg pláne. Kruger (Shartlo Copley) egy bizonyos pontig irtó jó karakter, aztán az ő figurája is egy tömegtermékké/sablonná válik a filmkészítés kondérjában. Az Elysiumon történő események bosszantóak, végig a „miért nem azt csinálod, te hülye” érzés dominált a film nézése közben. A finálé pedig csak további kérdéseket vet fel, már önmagával a komplett világ további működésével kapcsolatban is. Egy tény: az érzelmi hatás még így sem marad el, az orvosi hajók látványa bizony könnyet csalhat az ember szemébe – még akkor is, hogy ha előtte végigbosszankodott egy órát.

Fogalmam sincs, ki mit írt elő a rendezőnek, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy Blomkamp kezéből kivették a gyeplőt (még ha ő mást is állít). Vélhetően a pazar látványvilágért nyújtott anyagi támogatásért cserébe millió klisével pakolta tele a mozit (különösen annak második felét), amik mellé valami idiotizmus miatt hajmeresztően logikátlan események párosulnak. Ha egy épeszű ember átnézte volna a Neill  forgatókönyvét, mielőtt forgatni kezdik a filmet, talán nem lenne a néző ennyire csalódott. Mert hiába zseniális a háttér, jók a jövő technikai kütyüi (az a medikabin nálam mindent vitt, de a robot felügyelőtiszt is ötletes volt), hiába jók önmagukban a karakterek, s hiába a nagyszerű színészgárda – még az olyan mellékszereplők, mint Julio vagy Spider is kiválóak -, ha ezek a figurák oltári  nagy böszmeségeket csinálnak a vásznon. A hangulat sok mindenen kétségkívül átsegít, de az ökörség másodszori nézésre is ökörség marad. Maximum kisebbet szúr, mert már tudod, mit várhatsz tőle.

A BD képe viszont sok mindenért kárpótolhat: a borítón rajta van, hogy a 4K masterből készült, ez látszik is rajta. Legnagyobb meglepetésemre az eredeti DTS HD MA 7.1 hangsáv többnyelvű, spanyol, angol és francia: ez picit javított az összképen. Intenzív, jól kikevert hangkép, de a magyar  DD 5.1 sem szégyellnivaló. Csupán a minden nyelv újbóli leszinkronizálásával veszít varázsából az egész. Amit még külön ki kell emelnem, az a film háttérinfo tartalma. Kb. másfél-két órás anyag, minden magyar felirattal, ami még inkább összekavart a mozival kapcsolatban. Kezdjük azzal, hogy Neill Blomkamp egy szimpatikus faszi. Ellenben azt mondja, hogy távolságot tartott a hollywoodi elvárásoktól, érezte  nyomást magán, de a film az ő víziója. Akkor viszont virgácsot neki. Érdekes volt, hogy szó szerint tartott a nagy „sztároktól”, úgy mint Matt Damon vagy Jodie Foster, ami annyira ugyan nem látszik, de a frusztráció mégiscsak jelen lehetett benne. De igazából az ütött meg a fülemet, amikor azt mondta, hogy a filmkészítésnél első az ötlet, aztán a karakterek, aztán csak utána jön, amit azok mondanak. S hogy a társadalomkritika másodlagos a sci-fi jelleg mellett: ha van, hát van, de nem az a cél.
Így kissé tisztább a kép, van egy tehetséges fiatal srác, akinek jó ötletei vannak, de a megvalósításhoz még bőven kell tapasztalat. Úgy vélem, most, hogy már PJ sem fogta Blomkamp kezét, kissé tanácstalanul kapkodott az írásban, Jodie Foster történetét meg egyszerűen mindenképp így akarta lezárni – mert még nem volt ilyen. A kisfilmek alapján Matt Damon iszonyat jó fej (ezt eddig is gondoltam), viszont az új felfedezettem Shartlo Copley, aki Neill házi kedvence és barátja. Jó fej ő is, a dél-afrikai akcentusa pedig élmény. Apropó akcentus: ha nem lett volna kép, akkor is felismerem volna Richard Taylor WETA főnök hangját. Imádom a WETA munkáját, imádom, ahogy beavatnak a filmkészítés trükkjeibe. Az Elysium ebből a szempontból kiválóan teljesít: az extra anyag nagyszerű.

Kár, hogy Blomkamp kicsit nem fésülte jobban össze a történetet.

70%



.

R2-D2 írta:

Elysium BD

Ha lenne olyan verseny, amiben az elpuskázott lehetőségekre lehet szavazni, akkor nálam toronymagasan az Elysium lenne idén a befutó. Hogy egy ilyen jó ötletből, ilyen jó dizájnnal megcsinált mozi ennyire ostoba, ennyire hollywoodian ostoba legyen, az mérhetetlenül bosszantó…

...viszont az új felfedezettem Shartlo Copley, aki Neill házi kedvence és barátja. Jó fej ő is, a dél-afrikai akcentusa pedig élmény.

70%

Nem volt ennek a filmnek nálad rosszabb az értékelése ennél a 70%-nál? Csak mert ez már nincs is olyan messze az általam adott 79,99%-tól .

Copleyt én már a D9-ban észrevettem, utálnivalóan jó volt idegenrendészeti bürokrataként, hogy aztán ezt is megfejelve személyes kedvenccé legyen a Szupercsapat Murdockát alakítva .


.

Niwrok írta:

Nem volt ennek a filmnek nálad rosszabb az értékelése ennél a 70%-nál? Csak mert ez már nincs is olyan messze az általam adott 79,99%-tól .

.

Visszakerestem: 65% volt.

A + 5 % simán jött az újranézésből, meg az extrákból. Ráadásul az első nézés jónéhány idegesítő eleme megszépült... Olyan jó lehetett volna...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Nem volt ennek a filmnek nálad rosszabb az értékelése ennél a 70%-nál? Csak mert ez már nincs is olyan messze az általam adott 79,99%-tól .

.

Visszakerestem: 65% volt.

A + 5 % simán jött az újranézésből, meg az extrákból. Ráadásul az első nézés jónéhány idegesítő eleme megszépült...  Olyan jó lehetett volna...

Az Elysiumot én is a hetekben néztem újra és bár a képi világ szépsége most még jobban átjött, de a tartalmi hibák is ugyanúgy, ezért maradt a 60%. Akkor javulhatna az értékelésem, ha lenne egy speciális változat a lemezen, amelyben nincsenek benne azok a szájbarágós gyerekkori visszatekintések. Főleg az apáca szövegelése nem hiányozna az elejéről meg a végéről.

+Boldog Új Évet a még aktív fórumtagoknak, vagyis mindhármunknak!  

Remo írta:

Az Elysiumot én is a hetekben néztem újra és bár a képi világ szépsége most még jobban átjött, de a tartalmi hibák is ugyanúgy, ezért maradt a 60%. Akkor javulhatna az értékelésem, ha lenne egy speciális változat a lemezen, amelyben nincsenek benne azok a szájbarágós gyerekkori visszatekintések. Főleg az apáca szövegelése nem hiányozna az elejéről meg a végéről.

+Boldog Új Évet a még aktív fórumtagoknak, vagyis mindhármunknak!  

Érdekes, engem az apáca zavart a legkevésbé. Viszont végig azt hitem, Blokapm kényszer hatására tette azt, amit, de ezek szerint nem.

BUÉK Neked is! Meg Niwroknak is! (a kis baráti társaságnak)

.





A torinói ló




És még ez az ember sír, hogy elvették a támogatást a hazai filmektől.. Vazze, neked kellene fizetni, hogy az ilyen moslékot leforgathatod…

Azt mondta egyik barátom, hogy ez a világ legrosszabb filmje. Szerintem csak a második legrosszabb, mert az első helyen ott trónol a Vas. Az annyira buta és idegesítő mozi volt, hogy annál butábbat nem is tudok elképzelni: ezzel szemben ez a remekmű csupán egy végtelen hosszúságú fekete-fehér diafilm, ahol a képek váltakozásának sebességét az határozza meg, milyen gyorsan tekerjük a vetítőt. Iszonyat unalmas, érdektelen, nulla történettel, borzasztó dialógusokkal és egy szerencsétlen lóval – lehet, hogy itt az volt a szerencse, hogy a hülyeséget csupán egy lóerő húzta.

Annyira rosszra számítottam, hogy tulajdonképp nem rázott meg. Az indulás koromfekete képernyő előtt narrátor által elmondott szöveg Friedrich Nietzsche megőrülésének körülményeiről. Hogy ez hogy kötődik a filmhez, nem jöttem rá két és fél óra alatt sem. Utána 5 percig öreg faszi megy haza szekéren. Utána 5 percig bepakolnak az istállóba, majd megint öt percig várnak a házban. A 21-ik percben van az első mondat: „Kész”. Mármint a főtt krumpli. Az első adag, mert még kb. 3-szor fognak egy darab krumplit enni (semmi mást) A további végtelen hosszú snittekben egy-egy öltözködést, egy-egy ablakbámulást, egy-egy vízhordást látunk, majd hirtelen akciójelenet következik: nem indul el a ló. Szegény csórikáimnak már egy lóerejük se maradt…

A további napokban – merthogy 6 nap van – újból öltözködés, krumplievés, vízhordás, ablakbámulás tízperceken!!! át. A nihillt csupán három felpörgetett jelenet borítja fel: az egyik, mikor átjön a szomszéd pálinkáért – a film szempontjából szinte fossa a szót – és számomra értelmezhetetlen dolgokat mond. Mindent háromszor, négyszer. A következő fantasztikus rész a cigányszekér megjelenése. Szinte hitchcocki feszültség telepszik a vászonra, és elhangzik a mozi egyetlen értékelhető és maradandó mondata: „… Mocskos rohadt cigányok!” A harmadik pedig az útra kelés: már megijedtem, hogy átválunk egy road-moviba, és szegény Béla bátyámnak cipelnie kell a kamerát a hátán, de egy állóképszerű feszült negyedóra után – apa és lánya visszatér a viskóba. Közben a víz kifogy a kútból, a ló beteg és nem eszik – de azért annyit szarik, hogy ganajozni kell alatta -, majd a végén kialszik a tűz és a fény is. Sőt Béla bá kikapcsolja a szélgépet is, gondolom a minimálköltségvetésbe nem fért már bele néhány kilowatt áramdíj, vagy elfogyott a falevél… Nietzsche nem kopogott be, a ló sem kapott levelet Torinóból, összességében tátott szájjal bámultam az egészet. Vártam a hetedik napot, a visszateremtés hetedik napját, mikor Béla bá elpusztítja a filmet, meg önmagát is. Így, ez egy félresikerült mutatvány lett: mindenesetre tapsoljunk a mesternek, hogy felismerte: az ő nagysága már túlnőtt ezen világ határain és remélem, most már meghódítja az Univerzumot – békén hagyva a Földlakókat.

Mert hogy állítólag az egész film egy negatív teremtéstörténet, Bélus búcsúja a mozitól…. aha… Akkor mi a faszt keres benn a pálinka, a cigányszekér meg Nietzsche? Az öreg választékos káromkodása tuti kárhozat, csak szegény lányát sajnálom, aki egyedül csinál mindent. Ja, kedves Béla bá! Amikor a lány kimegy a kútra vízért és a kamera követi, nyitva marad az ajtó, mikor viszont visszaér, zárva van. Rendes az operatőrtől, hogy betette. A cigányok pedig a kút mellet hagyták a vödröt, meg a kút záró fedelét is ledobva hagyták, éjjel viszont Szamara kimászhatott a kútból, visszatette a vödröt meg a tetőt, s mire másnap a lány kiment vízért már rend volt. Amúgy kifejezetten örültem volna, ha feltűnik a Kör Szamarája, mert az legalább felvillanyozta volna a mozit – a kút ugyanis pont olyan volt, mint abban a horrorban (plágium!!!!)

A maga módján ez is horror volt. Borzasztóan unalmas, két és fél órán át semmi nem történik. A kamera beállítások nem hogy nem művésziek, inkább ottfelejtettnek tűntek. Állítólag volt valaki, aki az egeret megmozgatta film közben, mert azt hitte, lefagyott a kép. A színészeket nem bántom, szegények csak azt játszották, amit a mi géniuszunk, Béla bá mondott nekik. Az a Béla, aki ezzel a mozijával is nem hírnevet, hanem szégyen hozott a magyar filmre, így nyugodtan kezet foghat a másik elmebeteg hazai fenegyerekkel, Jancsó Miklóssal. Ez pedig azért művészfilm, mert pont azoknak a földről elrugaszkodott hibbantaknak való, akik művészek hívják magukat, akik néha másságukra verve magukat élik a különc életüket a világban és az éjszakában.

Nos, ezeknek, ilyen filmekre egy fillér ne járjon a Filmalapból. Ha valaki ilyenekre akar hokizni, forgasson magának a saját pénzéből!

5%
 



.

R2-D2 írta:

A Torinói ló

Nos, ezeknek, ilyen filmekre egy fillér ne járjon a Filmalapból. Ha valaki ilyenekre akar hokizni, forgasson magának a saját pénzéből!

5%

        

Nézd, "guberálásnál" legalább az esélye megvan, hogy jó filmet találok, különben nem csinálnám. Na de "Béla bá'" komplett életműve után mit vártál  ?

.

Niwrok írta:

        

Nézd, "guberálásnál" legalább az esélye megvan, hogy jó filmet találok, különben nem csinálnám. Na de "Béla bá'" komplett életműve után mit vártál  ?
.

Ez egy fogadás/ígéret volt. Amolyan poén fajta. Poénból letöltöttem egyik barátomnak, ő megnézte és megígértette velem, hogy én is megnézem.

Most olyan qrva műveltnek érzem magam.

.





Szigorúan bizalmas




Russel Crowe, Kevin Spacey, Guy Pearce, Danny DeVito, Kim Basinger, James Cromwell, David Strathairn…  Kíváncsi lennék, mekkora költségvetése lenne ma ennek a filmnek, egyáltalán ezt így, ilyen nevekkel össze lehetne-e most hozni. Úgyhogy tulajdonképp legyen bármilyen jó vagy rossz is a Szigorúan bizalmas (továbbiakban SZB), már csak azért érdemes megnézni, már csak azért is érték ez a mozi, mert ilyen színészgárdája van.

Töredelmesen bevallom, nekem ez eddig kimaradt. Többen ajánlották már, többen mondták, hogy nagyon jó film, de csak most jutottam odáig, hogy megnézzem: nos, a „hatalmas” felhajtásnak részben igazat adok – ámde a számszerű értékelésemet most kivételesen az imdb 8,3-as pontszáma tökéletesen visszaadja. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a SZB kiváló mozi, tényleg remekül megírt és megcsinált film, de el nem ájultam tőle, az igazi katarzist nem sikerült (neki sem) elhoznia. A pár évvel korábban készült Közönséges bűnözőknek ezzel szemben igen – mily érdekes, hogy sok egyéb mellett Kevin Spacey is összeköti a két filmet.

A SZB igazából egy zsarufilm, amiből rengeteg láttunk az utóbbi időben. Sőt, még a témáját tekintve is rengeteg társa van, hisz a rendőri korrupció, a bűnözés és a rendvédelem összefonódása örök (filmes) téma. Ezáltal a SZB gyakorlatilag időtlen film, kicsit olyan, mint a politikai, hatalmi harcokat ábrázoló mozik: bármikor, bármelyik korban, bárhol megtalálható az a rendszer, az a viszony, amit itt felvázoltak. A különlegessége annyiban rejlik, hogy ezt a szitut a háború utáni Los Angelesbe helyezték, egy olyan korba, ami viszonylag ismeretlen az átlagnéző számára, valamint hogy ilyen elképesztő színészgárdát nyertek meg a célnak. A történet szerint három zsaru, három teljesen különböző jellemű karakter (Crowe, Spacey és Pearce) - akik ráadásul egynémely esemény miatt nem igazán szívlelik egymást -, kénytelen összefogni egy sötét ügy felgöngyölítésében. Majdnem tökéletesen megírt forgatókönyv, remek feszültség és fordulatok jellemzik a mozit, kiváló figurákkal. Itt még a mellékszereplők is tündökölnek, legyen az akár az újságíró DeVito, akár a milliomos Strathairn. Senki nem csak fekete vagy fehér, ebben a filmben nincsenek egyértelmű hősök – bármennyire is elhangzik a film végén hogy „Akkor kell még egy hős”… Itt csak emberek vannak, akik a pillanat hevében kénytelenek döntéseket hozni, amikkel később kénytelenek együtt élni. Mindegyik figurának egy ponton (van, akinek többször is) szembe kell mennie saját értékrendjével, súlyos döntéseket hozva felborítani a nézőben róla kialakult képet. A SZB egyik legfontosabb erénye ez a játék a figurákkal, a fekete-fehérrel, a többé-kevésbé meglepő vagy drámai fordulatokkal.

A másik erénye kétségkívül az egész korrupt rendszer bemutatása. És itt most nem is elsősorban a több kiló heroin eltűnésének körülményeire, annak felhasználására gondolok, hanem arra a napjainkban is egyértelműen létező jelenségre, amiben a rendőrség mindig is próbálja tisztára mosni a saját szennyesét. Mennyi ilyen beszélgetés történhet napjainkban is világszerte (itthon meg gondoljunk csak 2006 őszére), ahol a szervezet belső ügyeit minden eszközzel, emberi sorsok feláldozásával próbálják titokban tartani. Engem egyébként egy idő után nem is a nyomozós, thriller jelleg érdekelt, hanem a háttéralkuk sorozata. A három zsaru, a három főszereplő pedig vastagon részt vett ezekben az alkukban, néha a szervezettel, néha saját magukkal, néha pedig akár egymással szemben is…

Apropó, három szereplő. Crowe, mint az Ököl, az agresszív, öntörvényű, saját igazságérzetét mindenáron követő rendőr szerepében telitalálat – mintha előre vetítette volna a későbbi magánéletét is. Pearce, azzal a szemüveggel, ártatlan nézéssel a babapopsi simaságú arccal tökéletes a becsület megtestesítőjeként, míg Spacey a rá jellemző vagány mosolyával pedig a TV-sztár rendőr szerepére. Casting csillagos ötös, szerintem sikerült megfogniuk a színészek alap kisugárzását, ami remekül visszaköszön a moziban. A többieknél is így van ez, de a három főszereplőnél elég markánsan le is jön a vászonról. A korrajz, az 50-es évek USA-ja nagyon bejött, ilyen lehetett egy háborúban nyertes, világhatalmi pozícióba került ország, a szabadság földje, a bűnözés melegágya. Ahol a zavarosban nagyhalak tűnnek el, ahol kiskirályok erősödnek meg – kvázi a 20-as évek reneszánsza zajlik. Az egész díszlet, a háttér zseniálisan meg van csinálva, szinte beszív a film.

Hogy ennyi dicséret mellett hol úszott el a 17%? Egyértelműen a thriller részen. Számomra kevesebb meglepetést tartogatott, mint azt vártam, néha bizony kiszámítható, néhány jelenet pedig feleslegesen túljátszott. Főleg a rendőrfőnök szerepére gondolok, az ő két kis akciójára. Nem éreztem a film közben azt a feszült izgalmat, bizonytalanságot, amit kellett volna, a sztori messze nem tartogatott annyi meglepetést, mint azt mondták. Megoldottam ugyan a dolgot, elmerültem a fenn említett háttérben és figurákban – de ha lett volna a fináléban egy igazán nagy dráma, esetleg egy borzasztóan jó csavar, tökéletes mozi lehetne. Így csak

83%



.