R2-D2 írásai 1.0

.





Az elnök végveszélyben




Ha megpróbálok túllépni azon (bár meglehetősen nehéz), hogy Hollywood fél éven belül két különböző Fehér házas-terroristás-lerombolós mozit öklendezett fel magából és szimplán csak, mint önálló élményt próbálom kezelni ezt a filmet, akkor meg megakadok Roland Emmerich nevénél. Az ember, a rendező, aki már ki tudja hányszor elpusztította/ megmentette a Földet, s vele együtt a Fehér házat is – így hát tulajdonképp legújabb mozijától, a White House Downtól (továbbiakban WHD) semmi rendkívülit nem vártam, csupán csak egy látványos katasztrófafilmet. De csalódtam.

Pozitívan. Kérem szépen, ez tetszett. Kimondottan. A másik idei mozi meg sem közelíti ezt, a Butler (hú, de nem szeretem) által fémjelzett két órás agóniával ellentétben itt végig élveztem az egész filmet. Legmeglepőbb módon kifejezetten visszafogott alkotás lett Emmerich papától, sokkal nagyobb, agyatlanabb, látványosabb képsorokra voltam felkészülve. Több robbanással, még több fegyverropogással, meg még több lobogó amerikai zászlóval. De szerencsére nem: leszámítva talán a picit valóban giccses partiotista helikopteres városnézést az elejéről meg a végéről, nem éreztem túlzást a nemzeti érzelmek dominálásában. Az meg, hogy Emily karakterén keresztül egy kis töriórát, Fehér Ház történetet is kapunk, szerintem nagyon jó dolog – Emmerich mindig is vigyázott arra, hogy moziijai, bármennyire is agyamentek voltak, valami módon kapcsolódjanak a valósághoz. Jelen esetben a fekete elnök és az arab csapatkivonás, mint a támadás kiváltó oka is mágnesként húzta vissza a történetet a talajra.

Mert számomra a WHD legeslegnagyobb előnye, hogy hihető. Úgy nagyjából… a parkos autós ringlispílt leszámítva valahogy életszerű volt: megvolt az elfoglalás hitelességéhez feltétlenül szükséges belső ember, és az ahhoz feltétlenül szükséges lövöldözés – de annál nem több.  Itt az őrök nem futnak idióta módon a gépfegyvertűzbe, a mozi jórészt üres szobákban, alagutakban, liftaknában játszódik: két ember menekül a terroristák elől – ez pedig elég feszültséget ad a két órára. Néha kimondottan ötletes húzásokkal tartják fenn az izgalmat, egyetlenegyszer sem tűnt totál megvalósíthatatlannak, hihetetlennek, amit láttam. No persze biztonságpolitikai szakemberek, meg TEK alkalmazottak ízekre tudnák szedni ezt a mozit is, de én ettől a rendezőtől sokkal elszálltabb dolgokat vártam – s legnagyobb örömömre nem az történt.

Ahogy Cale (Channing Tatum), Sawyer elnököt (Jamie Foxx) mentve bejárja a Fehér házat, az tök jó volt. Jó volt, hogy nem egy szuperhiper kommandós, hanem egy közepesen képzett katona, aki – ugyan teljesen nyilvánvalóan Die Hard módon – felveszi a kesztyűt a terroristákkal. Jó volt, hogy sem az elnökimádatot, sem a családi szerepet nem vitték túlzásba, Emmerichtől meglepő módon én egyensúlyt éreztem az akció, a család és a katasztrófa között. Maggie Gyllenhallnak nagyon örültem, szimpi a csaj, s bár Walker (James Woods) csak picit később nyílik meg valójában, az ő karaktere is kimondottan üdítő. Szegény, mostanában mindig ilyesmi jut neki… A legfontosabb azonban, hogy a két főszereplő elhitette velem, amit el kellett, sőt – tekintve a rendezőtől kissé eltérő koncepciót – abban sem voltam biztos, ki, hogyan éli túl ezt a kalandot.

Amennyit már jártunk a Fehér házban, lassan az alaprajzát is ismernem kellene: ismét kiváló díszletet, hátteret építettek a mozinak – gondolom, a propaganda azért biztosította a szükséges támogatást. A technikai megvalósítás Emmerich módon profi, néhány repülő/helikopter CGI-nél húztam csak el a számat. A trikós Tatum pedig – bármennyire is szidják – sikeresen megidézte a korai Bruce Willist a korai DH filmekből. Sőt. Ha ezt adták volna le Die Hard 5-nek, szerintem senki nem szólt volna egy qrva szót sem. A végén még megveszem.  


75%




.

R2-D2 írta:

Az elnök végveszélyben

75%

Ebben sincs vita, nekem is ez tetszett jobban. Az még amúgy hagyján lett volna, hogy két fehérházas film jön ki egy év alatt, ez nem akkora ritkaság, hogy a filmek párban jönnek, na de hogy "ugyanazzal" a címmel ("White House" = "Olympus", "Down" = "Has Fallen")... Emmerich amúgy is megnyert idén az Anonymusszal, ezzel a könnyed, de nem gyagyás akciómozival csak rátett egy lapáttal.


.

.




Válaszcsapás S4



Amennyire örültem az első négy epizód után, hogy visszatalált önmagához a sorozat (legalábbis amerikai változatához), épp annyira voltam bosszús a végére - a magyar és a német események sajnos a legidiótább és leghiteltelenebb akciófilmek világát idézték meg, a túlzásba vitt robbanás és gépfegyverropogás teljesen elnyomta a karaktereket, meg azt a kevés kis sztorit is, ami a végére maradt..  Kár érte, mert nagyon ígéretesen indult…

1.szín. Kolumbia

Mit is lehet erre mondani? Zseniális. Kb. 10 perc kellett, hogy a negyedik évad magába szívjon, az egész helyszín, az évad felütése nagyszerűen sikerült. A Scott és Stonebridge közti élcelődés kiváló, az akciójelenetek hitelesek. Persze SB-hez méltó módon látványosak, de ott, azzal a háttérrel bőven belefért a golyózápor.

2. szín. Bejrút

Talán még jobb is, mint Kolumbia. Az arab forróságnak, városképnek kifejezetten van varázsa a vásznon, s egy olyan világban, ahol a valóságban is bombatámadás és lövöldözés színesíti a hétköznapokat, a filmben látottak egyáltalán nem tűntek túlzásnak. Az egész egyébként tisztára Homeland, annak is a jobb pillanatai: különösen Dalton személyén át jön le a párhuzam, de amik egyébként itt történnek, az bármelyik 24 évadban is megállták volna a helyüket.

3.szín Budapest

No, számomra itt romlott el valami. Mert míg Kolumbiához, meg Bejrúthoz illett a háborús hadszíntér, ide nem: már az elején, a Nyugati téren kicsit sok volt az üldözés, de ami utána jött, az nagyon nem illett a hazai közviszonyokba. És az még nem is akasztott ki nagyon – inkább csak mosolyogtam rajta -, hogy miért is egy Volgával rallyznak, meg miért is két Barkas meg egy UAZ a főszereplő… ez egy másik kor. A történet eddig egész feszes és drámai tudott lenni, de itt már éreztem némi időhúzást. Ráadásul harmadszorra már bosszantó, hogy a fő szál gonoszai épp pont az utolsó másodpercben, de megint megszöknek. Ehhh..

4.szín Oroszország

Ez viszont jó volt. Valahogy el lehetett hinni, azt, ami történik, Michael esete kicsit ugyan hasonlít Jack Bauerhez, de ez még engem, 24-fant sem zavart. Az egész eseménysor akár sajna megdöbbentően reális is lehetne, az erdőben felállított telep, a börtön, minden, ami ebben a dupla epizódban van, újra visszahozta a lelkesedésemet…

5. szín Németország

… hogy aztán itt minden összeomoljon. Az ismét csak a 24-re hajazó támadási terv még hagyján, de a James Bondos jelenetsorok a vonaton, aztán a vidámparkos lövöldözés, de legfőképp a repteres teljesen életszerűtlen. Kizárt dolog, hogy ezt, így Európa közepén meg lehet csinálni, hogy itt mindenki fegyverrel futkosson, bárki, bármit felrobbantson... Mert a kulcs számomra egyértelműen a helyszínekben van: van, ahol hiteles az ilyen mértékű akció, van ahol nem. Európában véleményem szerint nem. A „hatalmas” csavar meg icipicit erőltetett volt, mert ugyan én végig éreztem, hogy a karakter hazudik, de így visszahozni hatásvadász volt.

Ha csupán a jó/nem jó epizódok arányát nézzük, akkor is minimum 60%-on áll ez az évad, de a valóságban ennél jobb. Egyrészt mert iszonyat bejöttek a sorozat poénjai, tetszettek az új karakterek, de legfőképp a magyar szál miatt. Egyszerűen már az külön élvezetet tudott nyújtani, hogy vadászni lehetett a magyar helyszínekre és a szereplőkre. Az elsőre kiszúrható Kamarás Iván, Fenyő Iván és Hajdú Steve mellett gyakorlatilag a komplett hazai filmszakma megvillan benn (elég megnézni a stáblistát): így lett a SB negyedik évadja tulajdonképp egy világszínvonalú hazai TV sorozat. Ugyanakkor az S4 egyben  tökéletesen hozza az elvárt szintet, az előző évadnál mindenképp jobb, de az eredeti, angol nyitást ez sem éri fel. Scott dugásai nélkül nincs SB, itt ezt megfejelték két homo kapcsolattal is - szerencsére azokat csak módjával mutatják –, az viszont érdekes, hogy az összképbe sokkal jobban illenek, mint Scott némely akciója. Különösen a legutolsó: annak az égvilágon semmi jelentősége nem volt – hacsak az nem, hogy az osztagon belül újabb katona néni villantotta ki a cicijeit.

Még egy évad, és vége.  Valahol nem bánom, mert talán még időben leállítják, mielőtt végleg elfáradna az egész. Csak az a kár, hogy John Porter halott, mert ha az angolok újraindítanák az egészet, talán megismételhetnék az első évad parádéját. Az amerikaiaktól ezt ezek szerint nem lehet várni.



80%



.

.





Zero dark thirty




Furcsa olyan filmet nézni, aminek gyakorlatilag átélted a történetét. Még élénken emlékszem, milyen is volt 2001.09.11, az utána következő amerikai háború, majd a végén Bin Laden megtalálása, a londoni, new- yorki robbantás a híradóban. Nem nagyon szoktak a történelem ilyen közeli szeletét ennyire gyorsan és valósághű módon feldolgozni - Kathryn Bigelow mégis megpróbálta: filmje ezt az időszakot öleli föl, egy nő karakterére koncentrálva, aki megrögzött módon ragaszkodik egy ideához – ami végül is elvezeti a sikerhez.

Kathryn Bigelow-t legutóbb a Holtpont kapcsán dicsértem, van valami ebben a nőben, ami az igazán ütős filmek elkészítéséhez kell. S bár a Zero Dark Thirty (továbbiakban ZDT) elsőre icipicit vontatottabbnak tűnt a kelleténél, második nézésre elrepült a két és fél óra: ismerve már a sztorit, másképp hatott a film.  Amit a rendező hölgy csinált, ahogy megfogta az egészet, ahogy belevisz Maya agyán keresztül a nyomozásba, az zseniális. Már az indítás, a fekete képernyő előtt bevágott telefon- és rádióbeszélgetések sokkolóak, a vallatás utána pedig sokkolóan élethű. Az egész moziból egyénként később is süt az életszerűség, a nyomozások, a pakisztáni események, az egész politikai háttér egyszerűen zseniális. Képes volt menet közben is feszültséget teremteni, a kevésbé ismert események kellően megdöbbentőek - jól építette be az Al Kaida időközbeni tetteit is -, s végén pedig egészen kiváló, ahogy a Kanárik elcsípik Ladent…

A fél évvel ezelőtt felrótt hiba, nevezetesen hogy film hosszabb lett a kelleténél, most egyáltalán nem érződött. Lubickoltam a háttérben – mostanában ezek jönnek be -, a szenátusi és a CIA politikai csatározásaiban. A 13 év nyomozásában, a kihallgatásain, várakozásaiban, hogy aztán a pakisztáni házban lévő finálé mindent elsöpörjön. Bigelow alapos gondot fordított a háttérre, ügyesen manőverezett az érdektelennek tűnő viták és az akció között, másodjára nézve remekül eltalálva az arányokat. Mert bizony kell bele Washington is, kellenek a döntések hátterei. Kellett azt is megmutatni – még ha visszafogottan is -, hogy milyen következménye lett a leállított kihallgatásoknak, a töketlenségnek, a béke illúziójának kergetésének. Ezektől lesz igazán ütős és hatékony a film, viszont ez taszítja el a nézők egy részét is. A ZDT ugyanis valóban inkább a Bin Laden utáni hajsza dokumentuma, mint az elkapásának a filmje…

„- Maga kicsoda?
-  A hülye picsa, aki megtalálta a házat!”

Azaz Maya. Jessica Chastain. Ez egyértelműen az ő filmje… A filmbeli nő, aki filmbeli életéből 13 évet áldozott arra, hogy megtalálja Amerika első számú közellenségét. A nő, akinek csak kevesen hittek, aki szinte beteg módon ragaszkodott elképzeléseihez, hogy agy futár elvezethet Bin Ladenhez. Tulajdonképp az ő leképzése Claire karaktere a Homelandből, aki ott Abu Nazirt hajtja – teljesen nyilvánvaló az áthallás. Azonban a TV sorozathoz képest a ZDT sokkal komolyabb, fajsúlyosabb darab, lényegesen nehezebben emészthető. Ugyanakkor a maga nemében mindkét női alakítás szenzációs, Jessica esetében nem először fordul elő, hogy eltörpülnek mellette a férfiak a vásznon. Pedig ott van a színpadon egy Jason Clarke (Dan) a Fékezhetetlenből és egy Kyle Chandler (Bradley) is a King Kongból… A mozi mondjuk a felül vörös szépségre is volt írva – de akkor sem szokványos, hogy egy ilyen stílusú filmet egy nő elvigyen a hátán. Jessicának sikerült. Az egész háttér, a történelmi tabló borzasztóan hiteles és valószerű. Nincsenek túljátszott akciók, felesleges robbanás és gépfegyverropogás. Csak a a homok, a forróság, a muszlim világ maga van – szándékosan éles kontrasztban Amerikával. No meg a zseniálisan beillesztett híradóbejátszások az aktuális Al-Kaida támadásokról. Tökéletes összhangban a történettel.

S hogy Bin Laden valóban meghalt-e? A fene sem tudja. De a ZDT szempontjából igazából mindegy is: ebben a történetben igen – s mivel ez egy játékfilm, csak ez számít. A lemezen viszont extra nuku, pedig megnéztem volna egy elemzést a valóságtartalmáról. De talán majd egyszer később, még túlságosan friss a film, túl sokan vannak túl fontos pozícióban ahhoz hogy meséljenek róla.



90%



.

.





Red lights




Ahogy néztem a filmet, sokáig nem értettem, ez engem hogy kerülhetett el egy éve. A mozi első fele ugyanis egészen kiváló, totál megidézi az általam oly kedvelt Szemfényvesztőket – megmondom őszintén, örültem, hogy ismét kincsre leltem a nagy filmvadászatban... aztán mire vége lett, már értettem, miért is nem beszélt róla senki, mért is nem ajánlotta senki, mi is a szitu: az imdb 6.2-es átlaga nem hazudik. Rég láttam ennyire elrontani filmet, ennyire érthetetlenné és banálissá rátenni egy történetet.

Kicsit utánanézve a dolgoknak, már nem annyira meglepő az egész. A rendező, bizonyos Rodrigo Cortes előző filmje, az Élve eltemetve ugyanúgy zseniális ötletből építkezve vesztette el minden varázsát, ott is hiányérzetem maradt utána, ahogy itt is. A tehetséges spanyol!! rendező – pont az Élve eltemetve sikere után – ezúttal nagyobb játékba kezdett, igazi sztárparádéval a fedélzeten. Sigourney Weaver, mindenki Ripley-je örök kedvenc, mint ahogy a kékszemű Cillian Murphy is, ugyanakkor a hatalmas Robert de Niro utóbbi mozijai intő jelek lehettek volna. Sőt, ha jól végiggondolom, a mozi valahol akkor romlott el, mikor ő feltűnt a történteben.

Pedig olyan jól indul. Adva van egy idősödő professzornő (Weaver), aki abszolút racionális módon vizsgál minden paranormális jelenséget. Segédje, társa a zseniális ifjú fizikus (Murphy): ők ketten csalókat, bűvészeket lepleznek le – részben pénzért, részben szakmai elhivatottságból.  Ha az egész film ez lett volna, e köré építettek volna valódi drámát és egy épeszű finálét, egy szavunk sem lehetne. Nagyon tetszett minden felgöngyölített esetük, azok magyarázata, az egész antipara-kutatás. Jó a közben felvett drámai szál is, mint ahogy a tanszékek közti rivalizálás is. Kicsit Démonok közt, kicsit Szemfényvesztők, de mindenképp egyedi látásmód, izgalmas sztori, ütős megoldásokkal. Aztán feltűnik a rég visszavonult zseni (de Niro) és valami megváltozik. Nem csupán a személyével van baj – mert egy ősi rivalizálás előtérbe kerülése csak emelheti a tétet, hanem egy váratlan esemény bekövetkeztével. Onnantól én teljesen céltalannak éreztem az egészet, amiben Dávid és Góliát harca egy értelmetlen és felfoghatatlan fináléval zárul. Ember legyen a talpán, aki első blikkre érti, mi is történik a vásznon – ha meg megértette, csak a fejét csóválja.

Ehhez tartozik még az, hogy a Silver személyével kapcsolatos, annyira meglepetésnek szánt magyarázat gyakorlatilag az első percektől ott motoszkál a fejedben – köszönhető a túlságosan is sejtelmesen mutatni kívánt jelenetnek a repülőgépen, vagy a szobában a TV előtt. Ez a thriller szál egyáltalán nem működik, túlságosan könnyen kitalálható a csavar. Ez egyébként szerintem a  rendező sara: mint mikor valaki titkot akar tartani, de egyúttal el is szeretné mondani: nem bír a valagán maradni, csepegtet információkat, elrontva ezzel a meglepetés varázsát. Itt is ez történt. A címmel (meg a borítóval, promoval) meg aztán végképp nem tudok mit kezdeni. A vörös fényeknek gyakorlatilag nulla a szerepük , a magyarosítás, a Gyilkos médium meg ehhh… A finálé ismeretében legalább azt tudjuk, ki a médium – no de hogy gyilkos??? Anyám...
A mozi így se nem thriller, se nem horror, se nem krimi: a feléig egy misztikus drámának elmegy, azonban utána inkább csak egy paraparódia. Kár érte.

„Rodrigo Cortés, az Élve eltemetve díjnyertes író/rendezője újabb feszült hangulatú thrillert szállított, melynek befejezése sokáig ott visszhangzik majd a fejekben.” – Igen, b+. Hogy mi is ez az egész.



60%


.

.





Ismeretlen Föld





Nem tagadom, ha ezt Niwrok kolléga nem ajánlja pár hónapja, biztos nem nézem meg. És itt most nem azért, mert annyira hagyatkozom értékítéletére - bár kétségkívül van benn valami -, hanem mert egyszerűen azt sem tudtam, hogy e film létezik…

Bolívia. Evo Morales országa… az ország, amiről az utóbbi években főleg a megölt illetve bebörtönzött magyar „terroristák” miatt hallunk. Dél-Amerika legszegényebb országa, ahol a legmagasabb az indián őslakosok aránya (55%) – e szempontból kivételesen hiteles is a mozi. Az ország, ahol a Föld legmagasabban fekvő fővárosa, a legmagasabban fekvő hajózható tava, illetve a világ hivatalosan is legveszélyesebb útja (Toochee) található. Ezen országban van a város, ahova a filmbeli spanyol filmesek megérkeznek, a maguk Kolumbusz verzióját leforgatni: Cochabamba 230 km-re fekszik délkeletre La Paztól, az azonos nevű völgyben, 2560 méter magasságban. 2000-ben zavargások törtek ki a helyi vízszolgáltató privatizációja miatt – tulajdonképp ennek az eseménynek próbál emléket állítani ez a mozi, több-kevesebb sikerrel.

Történetünk szerint a filmbeli film forgatása közben törnek ki ezek a zavargások, ráadásul a Kolumbusz film egyik főszereplője a zavargások vezéralakja lesz. Ezáltal kapásból három síkon is próbál működni az Ismeretlen Föld: egyrészt a „filmben film” típusú moziként, ami önmagában mindig rendkívül szórakoztató és érdekes tud lenni - én legalábbis bírom az ilyen werkfilmszerű forgatási képeket, ráadásul itt a filmben, a készülő filmről is készül werkfilm… Jó, ötletes anyag, megfelelő körítéssel önmagában kitölthetne egy egész estés mozit.
Másrészt itt van ugyebár maga a lázadás témája – ami miatt tulajdonképp én belevágtam az egész kalandba. A valós eseményeken alapuló képsorok egy bizonyos pontig megfelelő lendülettel és megdöbbenéssel visznek előre, mindig is érdekes és jó téma a tüntetők vs. hatalom bemutatása. Az anarchia képei kellő súlyú szereplőket felvonultatva átütő erejűek tudnak lenni, jelen esetben pedig ezen kívül nagyon erős kötődést éreztem többek között a hazai 1956/2006 október 23-i eseményekkel. Mintha nem is a dél-amerikai országot láttam volna – erre csupán csak a csúnyácska bolíviai szereplők emlékeztettek. Mert a helyzet, az utcai harcok országtól függetlenül működnek – lásd még napjaink Ukrajnája…
Harmadrészt ott van a szegénység megdöbbentő képe, a gonosz kapitalista kihasználás görbe tükre. Hisz az a stáb, akik 2 dollárt fizet a statisztáknak naponta, akik azért forgatnak itt, mert itt a legolcsóbb a munkaerő (ld. még napjainkban a multicégek vándorlása a világban), az próbálja felelősségre vonni a városvezetést a víz ügyében… ez a film egyik legjobb jelenete…És ez is országhatártól független, gyanítom Ázsiában még durvábbak a viszonyok.

Rengeteg izgalmas téma tehát, amivel foglalkozik a film, sajnos azonban a fenn említett tényezők mindegyike csak érintőlegesen szerepel a moziban. Pontosabban egyik sem akkora súllyal, amekkorával az Ismeretlen Föld egészen kiváló moziélménnyé válhatna. Az alkotók nem ástak eléggé mélyre, sem a hatalom visszaéléseiben, sem az indiánok kihasználásában (egyszer már írtam valahol, de ugyanez jutott eszembe: az Ismeretlen Föld fellebbenti a fátylat, de aztán gyorsan vissza is takar mindent). Az mindenképp lejön, hogy a világ nem változott semmit 500 év alatt – de ezt egyébként számos másik mozi, sorozat is bizonyítja - önmagában ez nem is újdonság, viszont az itteni háttér, a valós lázadás kiváló alap lehetett volna egy igazán drámai, mély gondolatisági filmre. A mexikói-spanyol koprodukció remek lehetőség volt, a színészgárdára sem lehetett panasz: a rendezőt játszó srác, Gael Garcia Bernal régóta kedvencem, de itt még nála is jobb és fontosabb volt a producer, Luis Tosar (aki viszonylag ismeretlen színész). Az indiánok is jók voltak, de sajnálatos módon nagyon randának találtam, úgyhogy inkább feledni próbálom őket, nem megjegyezni.

Összességében kimondottan tetszett a mozi, toronymagasan kiemelkedik a mai mozis trendből, viszont érezve azt, mi is válhatott volna belőle, nem kevés hiányérzetem maradt.



80%




.

R2-D2 írta:

Ismeretlen Föld

Nem tagadom, ha ezt Niwrok kolléga nem ajánlja pár hónapja, biztos nem nézem meg. És itt most nem azért, mert annyira hagyatkozom értékítéletére - bár kétségkívül van benn valami -, hanem mert egyszerűen azt sem tudtam, hogy e film létezik…

Összességében kimondottan tetszett a mozi, toronymagasan kiemelkedik a mai mozis trendből, viszont érezve azt, mi is válhatott volna belőle, nem kevés hiányérzetem maradt.

80%

Ezért érdemes időnként ránézni, hogy a Cirko miket mutat be (sajnos csak a saját mozijukban). Aki vevő a mainstreamtől kicsit távol eső filmekre, találhat köztük ilyeneket .
.

Niwrok írta:

Ezért érdemes időnként ránézni, hogy a Cirko miket mutat be (sajnos csak a saját mozijukban). Aki vevő a mainstreamtől kicsit távol eső filmekre, találhat köztük ilyeneket .
.

Oké, akkor te figyeled nekem, ugye?   

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ezért érdemes időnként ránézni, hogy a Cirko miket mutat be (sajnos csak a saját mozijukban). Aki vevő a mainstreamtől kicsit távol eső filmekre, találhat köztük ilyeneket .
.

Oké, akkor te figyeled nekem, ugye?   

Legjobb tudásom szerint .

Talán írtam is valamelyik filmhez régebben, hogy az egy külön színt tud adni a történelmi hátterű filmekhez, ha nem csak illusztrációként hatnak, poros pergamenlapok vagy archív felvételek mozgóképes felelevenítéseként, hanem vannak megszívlelhető és megfogadandó tanulságai a jelenre. Bármennyire is sokszor láttam már ezt a hódítós-kizsákmányolós témát, meg még persze fogom is, így még soha, és ez akkor is így van, ha az utolsó egyharmada a filmnek inkább tűnt egy szentimentális függelék.

A három sík önmagában is megállná a helyét (persze ha mindegyik hangsúlyosabb, kidolgozottabb lenne, az még jobb lenne), de nálam az összefonódásaik viszik a prímet.

Spoiler:

.

.





Movie 43




Talán ennyi idő után köztudomású, hogy nem igazán nézek vígjátékokat. Azonban nem olyan rég egy barátommal beszélgettünk az emberi lélek sötétségéről, a negatív látásmódról, a cinizmusról, s miegymásról. Nekem terápiás jelleggel ezt a filmet javasolta, annyi megjegyzéssel, hogy nem fog meglepődni rajt, ha a felénél kikapcsolom…

Nem így történt. Az igazság az, hogy túl sok viszonyítási alapom ebben a stílusban manapság nincs, de én még életemben nem láttam ennyire morbid, beteg, gusztustalan, obszcén – ugyanakkor iszonyat szórakoztató vígjátékot. Amellett, hogy néha a fejemet fogtam a fájdalmas ötletektől, néha unottan néztem a képernyőt, nos, amellett néha visítottam a röhögéstől. Egyszerűen néhány poén annyira ült, hogy gyakorlatilag elvitte a hátán a filmet. A filmet, ami tulajdonképp – mily ironikus – egy megelevenedett beteg forgatókönyv…

Úgy kezdődik, hogy Dennis Quaid (meglehetősen lepukkant kinézettel) próbálja eladni filmjét egy producernek, s annak a forgatókönyvéből olvas fel részleteket. A harmadik kis fejezet után mondjuk már erőszakkal, de ez teljesen érthető… Szóval a Movie43 nem más, mint egy lazán összefűzött kis történetek halmaza (szám szerint 13 + a kerettörténet), eszméletlen parádés szereposztással. A full cast megtekinthető az imdb-n, gyakorlatilag Hollywood krémje szerepel benne, itt most a felsorolásnak nem lenne értelme - visszagondolva tulajdonképp engem a mozi egyébként már rögtön az első epizóddal, Hugh Jackmannal megvett, mikor is a nyakán hordta a heregolyóit… aztán csak folytatódott Naomi Wattsal és a többiekkel… A megtekintés óta, no meg így, hogy most kicsit kutakodtam utána, azon jár az agyam, hogy egyre inkább tetszik az egész, sőt, megtudva, hogy lemezen vannak kimaradt epizódok is, előbb-utóbb meg is veszem. Vannak kedvenc részeim, különösen a kakiszexes, meg a tamponos, de a szuperhősös is brutál jó..

Spoilermentesen nem igazán tudok róla többet írni: a lényeg az, hogy kell hozzá némi felszabadultság, tágabb nézőpont, befogadó készség. Prűdeknek nem való, a botrányfilm alcím nem véletlenül van, az epizódok többsége ősi tabukat döntöget. Részben társadalmi, részben filmes, részben hagyomány tabukat. Mert van itt az „Adsz vagy kapsz” kifigurázása, a menstruáció témaköre, a gyereknevelés, a digitális világ, a négerek óriás farkának sztereotípíájának görbe tükre. Meg persze az egész keret, amibe ez el van helyezve: az már önmagában Hollywood paródiája. Mindez borzasztóan beteg történetekbe ágyazva, gyakran a jóérzés határait súrolva – ráadásul néha már annyira fájdalmas, hogy túltesz a méltán híres Monty Python vonalon is: a barátom szerint a Family Guy stílusát képviseli, annak kvázi élőszereplős változata – ehhez nem tudok mit hozzátenni, nem ismerem azt a sorozatot. A karakterek egy része segghülye (amerikai átlag???), a filmbeli forgatókönyv kiragadott elemei pedig számomra a legmorbidabb vígjátéki jelenetek voltak. Ráadásul, ahogy néztem a neten, a nekrofilest ki is vágták…

Azt mondjuk nem értem, hogyan állt meg ez 6 millás produkciós költségből, a színészek vélhetően ingyen dolgoztak - mindenesetre a 30 milliós bevétel nem tűnik rossznak, pláne úgy, hogy tulajdonképp rétegfilm az egész, 18 éven felülieknek (az megint más kérdés, hogy a mai világban ennek a korhatárosdinak túl sok értelme már nincs). A megnézés másnapján még nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek, most már egyre inkább a nevetés felé hajlok, boldog-boldogtalannak ajánlom ezt a mozit. Már csak azért is, mert ritkán lát az ember ennyi és ekkora ökörséget, ilyen ismert színészek tálalásában. A Movie43 igazán maradandó élmény, néhány jelenete ikonikus pillanattá vált számomra. S mi más is kell egy ilyen filmtől???



80%



.

.





Upside down




„Hogy megértsd a történetem, meg kell tanulnod a kettős grvitáció három törvényét.
- Minden anyagra, minden egyes tárgyra az az erő hat, amelyik világból származik, míg a másik hatástalan rá.
- Minden tárgy, ami a másik világból származik, inverz anyagból van.
- A probléma, hogy pár óra ott tartózkodás után az anyag, az inverz világban elég.
Ezek a törvények olyan ősiek, mint maga az Univerzum. Nem lehet megváltoztatni őket és nincs kivétel sem. Gravitáció. Legyőzhetetlen”

Legutóbb ilyen zseniális alapötletet a Flashforward című sorozatnál láttam, ott a két perc tizenhét másodpercre elájult világ okozott megdöbbentő felütést, itt pedig a két ellentétes gravitációjú bolygó együttállása. Ahogy az egész tálalva van, maga az SZITUÁCIÓ annyira magával ragadó és annyi gondolatot ébreszthet, hogy már önmagában csak ezért érdemes megnézni a filmet. Az meg, hogy az egész tulajdonképp egy love storyra van felfűzve, jelen esetben egyáltalán nem zavaró, valahogy hitelessé teszi a főhősünk motivációját a szomszéd világ meglátogatására. S végre nem a gonosz hatalom megdöntése, vagy az emberiség megmentése a cél holmi hősies küldetéssel, hanem szimplán csak a szeretett nő elérése… szó szerint.

Ahogy indul a mozi, ahogy bemutatják a kialakult helyzetet, nagyon tetszett. A két bolygó pár kilométerre egymástól ugyan totál életszerűtlen, de mégis működik: csodálattal néztem azokat a viszonyokat, amik ebben a furcsa univerzumban működtek. Az, hogy minden testre a szülőbolygójának gravitációja hat – a másik bolygón is – egyszerűen zseniális (ld. vizelős jelenet), ahogy pedig a film derekától a Cég épületében a nulladik szinten együtt van mutatva a két világ, az az egyik legjobb vizuális látvány, amit eddig sci-fiben láttam (ld. borító). Néztem a filmet, s folyton azon járt az agyam, hogy akkor ez most ott hogyan és hol… elképesztő ötletesség, egy nézés után azt mondom, még a részletekre is figyeltek. Hitelességet ezek után nem is kérhetünk számon, épp ezért a néha fel-feltűnő fantasy elemek egyáltalán nem voltak zavaróak. Adam, a fiú (Jim Sturgess) kalandja fenn iszonyat jól meg van csinálva, a történetben pedig a lány, Eden (Kirsten Dunst) katalizátor szerepe telitalálat. S nem mellesleg az egészhez az a Timothy Spall asszisztál, akit már nem egy film nem egy remek alakításában láthattunk. Az Upside down lényege – néhány más filmhez hasonlóan – a részletekben lakozik: élmény nézni a két világ egymásra hatását, a dolgok, emberek viselkedését idegen környezetben.

Aki nem igazán fogékony a film sci-fi vonalára, az egy tisztességes love storyként is tekinthet a filmre. Megmondom őszintén, engem ez teljesen hidegen hagyott, mint írtam, csupán katalizátorként tekintettem rá a film történetének kiteljesítéséhez. Mindenestre Adam és Eden aranyosak voltak, legyen ez akár gyerek-, akár felnőtt korban. Megkönnyezni ugyan nem tudtam egymásra találásukat, de annyira nyálasnak sem tartottam az egészet, hogy kényelmetlenül érezzem magam tőle. Biztos van, akinek ez a fontosabb a történetben, de én pl. a Burok-ot sem a szerelmi szál miatt tartom fontos filmnek. Ahogy eztet sem…
Sokkal inkább a hihetetlen képi világ miatt. Most képzeljétek el, ha mondjuk a 10 emeletes lépcsőház tetején lenne egy tükör, s át lehetne menni a tükörvilágba. Hogy aztán ott a gravitáció felfelé hasson… S ilyennel tele van ez a mozi. A legjobbak és legérdekesebbek ezek a képsorok, a tájképek inkább csak vizuálisan lenyűgözőek, de a túl nagy távolságok miatt kissé ridegek, életszerűtlenek. De a torony, az nagyon jó... Az francia Upside down tulajdonképp abban különbözik egy hasonló hollywoodi filmtől, hogy az egyedi képi világa mellett képes volt egy meghökkentő történetet kreálni, megfűszerezve az egészet egy nem giccses szerelmi szállal. Ennyi kell a jó filmhez.

Aztán persze bele lehet kötni ebbe is, mint mindenbe. A CGI néha tényleg hagy kívánnivalót mag után, a „fizikai” magyarázat néha picit zavaros (különösen a méhek szerepe miatt), néhány jelenetnél felszisszen az ember – de összességében az egész van annyira friss és újszerű, hogy mindezen átlendít.  Én már örülök, ha egy ilyenbe futok bele, ami nem tömegtermék – csupán csak azt sajnálom, hogy ebből hazai mozi bemutató nem volt, így vélhetően lemezmegjelenés sem lesz. Pedig megvenném.




85%



.

R2-D2 írta:

Movie 43

A Movie43 igazán maradandó élmény, néhány jelenete ikonikus pillanattá vált számomra. S mi más is kell egy ilyen filmtől???

80%

Egy vígjáték, ami tetszik neked... a kakiszex pozitív kontextusban... Nem tudok dönteni az érzés között, hogy a világnak már csak órái lehetnek hátra, ha ennyire kifordult önmagából, vagy rögtön rohanjak megvenni a filmet .
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Movie 43

A Movie43 igazán maradandó élmény, néhány jelenete ikonikus pillanattá vált számomra. S mi más is kell egy ilyen filmtől???

80%

Egy vígjáték, ami tetszik neked... a kakiszex pozitív kontextusban... Nem tudok dönteni az érzés között, hogy a világnak már csak órái lehetnek hátra, ha ennyire kifordult önmagából, vagy rögtön rohanjak megvenni a filmet .
.

Utóbbi.

.

R2-D2 írta:

Upside down

Én már örülök, ha egy ilyenbe futok bele, ami nem tömegtermék – csupán csak azt sajnálom, hogy ebből hazai mozi bemutató nem volt, így vélhetően lemezmegjelenés sem lesz. Pedig megvenném.

85%

Amióta csak tudok erről a filmről, azóta meg akarom nézni... Pár hónapja még be is raktam a fejlécbe, amikor még reménykedtem, hogy normál úton is eljut hozzánk... Egyszer csak olcsóbb lesz kint is   ...
.

Niwrok írta:

Amióta csak tudok erről a filmről, azóta meg akarom nézni... Pár hónapja még be is raktam a fejlécbe, amikor még reménykedtem, hogy normál úton is eljut hozzánk... Egyszer csak olcsóbb lesz kint is   ...
.

Na igen, itt jön be a nettéka előnye. De ha küldesz egy címet emilben, elküldöm neked.