HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

3 találat

SzerzőÜzenet
Téma: R2-D2 írásai 1.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 16515

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Találmány    Szer. Dec. 24, 2014 1:54 am
Találmány - másodszor

Kétségkívül jobb volt, mint elsőre. Annyiban mindenképp, hogy nagyjából most már átlátom az egészet... yeah

Jobban értékelem a 7000 dollárt és annak eredményét, s miután a mai nap egész sokat foglalkoztam vele, kicsit meg is világosodtam vele kapcsolatban. Ugyanakkor továbra is úgy gondolom, totál csapongó az egész: az első húsz perc maga a SEMMI (még az sem derül ki, a négy srác mit is csinál), a közepe nagyon jó, a vége meg végre értemet nyert. Értelmet, de ezáltal millió kérdést felvet és még jobban kijön az egész történet elvarratlansága és kidolgozatlansága...

Sem a dinamika, sem a dialógusok nem jók. Most is úgy éreztem, mintha lyukak lennének a szövegben és a sztoriban. Egyszerűen képek, események vannak egymás után, a köztük lévő tér meg üres - mintha lényegi információk hiányoznának. A rendező pedig nem egyszer elsötétülő képernyővel oldja meg a válasz hiányát - olyan nesze semmi, fogd meg jól alapon. Ez egy zseniális film lehetett volan, ha profik készítik profi körülmények között. Értékelve az amatőrizmust, de bosszankodva a kidolgozatlanságon és a kapkodáson, némileg változott az értékelésem - de kétlem, hogy e fölé tud menni:

Másodjára 70%

És Niwrok:

Spoiler:
 


Szóval számomra egyre inkább Tökéletes trükk. Itt önmagának az időutazásnak oly nagy szerepe nincs - vagy bizonyára lenne, hisz a fiúk tőzsdéznek, illetve megmentik a csajt a puskás faszitól, de ez sincs kidolgozva a filmben.

Téma: R2-D2 írásai 1.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 16515

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Találmány    Kedd Dec. 23, 2014 3:13 pm




Találmány



Mondtam, hogy lesz rá 72 percem rá (inkább 77 az a 72) … arra viszont nem számítottam, hogy ehhez a filmhez nem 72, hanem minimum 2x72 vagy több kell. Mármint ahhoz, hogy egyszer megértsem. Igazából Niwrok figyelmeztetett rá, ami után azért nagyjából talán még fel is voltam készülve arra, hogy valami nem egyszerű mozit fogok látni, no de ez azért rendesen kiverte a biztosítékot. Alapban egyik időutazásos film sem egyszerű – pláne, ha belemegyünk a részletekbe – azonban a Primer minimalitása rendesen kihat az érthetőségre is.

A történetről túl sokat nem akarok írni, az benn van a másik ajánlóban. A négy srác kísérletével – amiből igazából nem sokat tudtam kihámozni – eltöltött első húsz perc minden, csak nem érdekfeszítő: egy konyhai beszélgetés, egy kisebb vita, néhány sejtelmes, illetve tudományosan érthetetlen okfejtés után maximum annyit haladtunk előre, hogy tudjuk, ki kicsoda. Magam részéről egyébként még ez is nehéz volt, ugyanis a szinkron, amivel láttam a filmet, annyira borzasztó, annyira jellegtelen, sivár és egyforma, hogy néha azzal is gondban voltam, épp ki beszél. Szóval az épp hogy csak picivel több, mint egy órás mozi első harmada eltelik a SEMMIre… az első igazán figyelemfelkeltő esemény számomra az volt, mikor Abe megmutatta Aaronnak saját magát, ahogy megy be az épületbe. Onanntól egyre nagyobb kíváncsisággal figyeltem az eseményeket, egyre nagyobb érdeklődéssel merültem el Aaron és Abe időhurkában…

Az érdeklődés azonban nagyon hamar értetlenkedésbe váltott át. Bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam követni az eseményeket: a Niwrok által belinkelt folyamatábrán (itt egy másik is) visszanézve kb. a negyedik síkig tudtam követni a dolgokat, pedig azon az ábrán kilenc!! idősík, van. S a hiba nem elsősorban bennem van (már csak azért sem, mert nem vagyok ez ügyben egyedül). Az egész filmet úgy éltem meg, hogy folyamatosan ki kellett hámozni a dialógusokból, a látott képekből, mi is történik, történt, s az milyen viszonyban van a valósággal. Mintha egy párbeszédben csak az egyik fél mondataiból ki kellene hámoznunk a teljes értelmes szöveget. Mintha egy leírt szövegben minden második szót tudnánk csak olvasni – s abból összerakni a teljes történetet. Ilyen volt számomra a Találmány: hiányos, mesterségesen sötétbe taszító, kidolgozatlannak tűnő sci-fi. Időhurkos sci-fi… apropó időhurok. Az utóbbi időben nem kevés hasonló témájú mozit láttam, de ennél mindegyik érthetőbb volt: mert megmutatták, ami alapján meg lehetne érteni a sztorit. Nos, itt ezt is ki kell találni.

S ha már időhurok, illetve időutazás. Ezt az egészet, ami ebben a moziban van, leginkább az A tökéletes trükk teleportáló gépéhez tudom hasonlítani, azzal a különbséggel hogy itt az újonnan létrejött egyedeknek minden alkalommal plusz 6 órájuk van. Kísérteties a hasonlóság abban is, ahogy a felesleges egyedeket félreállítják – bár az A tökéletes trükkben lényegesen hatékonyabban történik. Ez mondjuk rengeteg egyéb kérdést is felvet, mármint hogy a sok Aaron és Abe mit kezd az életével, hisz a környezetükből csak egy van – ezért is volt sokkal jobban megoldva a kérdés pl. az Időbűnökben. Ez a sokszorosítós dolog önmagában akkora paradoxon, amin órákig lehet gondolkodni – még akkor is, ha a kedves alkotók hajlandóak lennének ebben némi útmutatást adni a nézőknek. De itt semmi ilyesmi nincs, még csak halvány kísérlet sincs rá: istenigazából én azt is kétlem, hogy a rendező-író-vágó-producer-zeneszerző-fő szereplő Shane Carruth fejében létezett volna bármi konkrét fix elképzelés arról, hogy hova is tart története. Szerintem csak halványan kitalált valamit, ami egy jó ötletnek tűnt, de maga sem gondolt bele abba, mivé is fajulhat az egész. Vagy csak szimplán azt gondolta: lófasz a valagatokba, gondolkodjatok, találjátok ki a filmet ti!

Mindegy, bárhogy is van, ennyi pénzből ezt így összehozni dicséretes. Egy picit azért érezni, hogy próbálták a tereket, a felhasznált díszleteket kisebbre venni, de a színészeken, az egész mozi hangulatán nem látszik a low-budget. Legalábbis az ennyire low nem látszik. Hatékony pénzfelhasználás, az tuti. Az meg megint csak bejött neki, ami már másoknak is oly sokszor: Amit nem értek, kultstátuszba helyezem – de ettől még nem lesz semmi sem jobb.

Én qrvára nem értem az egészet, épp ezért elsőre




50%





.
Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 15173

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Találmány / Primer    Hétf. Dec. 08, 2014 9:18 pm
.
Úgy látom, nagyon egy (óra)rugóra jár az agyunk Smile !


Találmány / Primer



Ezt a filmet láttam már egyszer, úgy két és fél éve, és gyakorlatilag a vége főcímmel együtt biztossá vált, hogy ezt nekem újra kell nézni. Egyszerűen azért, mert nem értettem, mi hogy van benne, azt meg ugye nem nagyon szeretem...

Négy fiatal fizikus (Abe, Aaron és két kollégájuk) a munka melletti szabadidejében azon fáradozik, hogy felfuttassák a közös cégüket, hogy start-upként valamilyen "egyszerű, de nagyszerű" forradalmi felfedezést tudjanak szabadalmaztatni, mint amilyen mondjuk a híres űrbeli golyóstoll esete volt a szovjetek ceruzájával. Házibarkács módszerekkel és eszközökkel kezdenek kísérletezni például az elektromágneses-antigravitációs lebegtetéssel, de a kezdeti sikerek után a projekt hosszú hónapokra megreked, és félő, hogy befuccsol az egész. Egy napon aztán Abe felkeresi Aaront azzal, hogy valami egészen hihetetlen képességére jött rá a gépüknek, mégpedig hogy a gerjesztett mágneses mezejében megváltozik az idő folyása, mintha működése alatt létrehozna egy folyamatos hurkot az idő "A" és "B" pontja között. Aaron beleegyezik, hogy amíg sikerül részleteket kideríteniük a gép működéséről és felhasználási lehetőségeiről, addig az egészet titokban tartják... csak hát eddigre Abe-nek már bőven megvannak a maga titkai.

Annak ellenére, hogy sok negatívumot el lehet mondani erről a filmről (a jelentősebbeket én sem fogom véka alá rejteni), egy dolog biztos: a költségvetéséhez viszonyítva ez az egyik legjobb érték/ár arányú film, amit valaha láttam, még ha ez, figyelembe véve a 7.000 dolláros büdzsét, önmagában nem sokat jelentene. Az egész film annyira garázsprojekt, hogy jobban talán nem is lehetne, ahogy Shane Carruth egy személyben az író, a rendező, a producer, a zeneszerző, a vágó, és mellette még játszik is (Aaron), de a többiek is jellemzően kettős szerepet töltenek be, családi, baráti összefogásban besegítve. A Primernél éppen az a jópofán zseniális, ahogy a film tárgyának és a filmnek magának a minimáljellege hogyan megy végig ezen a bő egy órán, párhuzamba állítva a kettőt. Ahogy ugyanis Carruthék tényleg a semmiből hozták össze a filmet, felhasználva bármit, ami a kezük ügyébe esett, úgy dolgoznak ezek a tudóspalánták is azon, hogy szó szerint háztartási cuccokból és pár extrább anyagból olyan eszközt eszkábáljanak össze, amit akár a NASA is sikerrel hasznosíthat a jövőben, még ha jóval nagyobb léptékekben is, mint ami a lehetőségeiből kitellik. Volt már dolgom ilyen "kalákafilmmel", és megvan ezeknek is a varázsa, általában a lelkes amatőrizmusból fakadóan, és ez jó esetben egyáltalán nem megy mondjuk a párbeszédek vagy a történet rovására. A két Sundance-es díj meg pár kisebb egyéb mutathatja, hogy a Primernél nem ez történt.

Mert a Primer ereje a jól átgondolt forgatókönyvében rejlik, egy remek időmanipulálós mindfucknak alapozva meg, pontosabban a film jó része az. Ahhoz azonban -s ez az első "aprócska" probléma- át kell jutni a feltalálós felvezetésen, ami a már fent leírt párhuzam kifejezéséhez szükséges, de önmagában sem a karakterek kapcsolatára nem szán túl sok időt, sem a gép működésére, inkább csak olyan, mint a srác, aki próbál baromi okosnak tűnni, és ezért állandóan olyan idegen szavakat sző a mondandójába, amiknek nem feltétlenül tudja a jelentését, így inkább csak egy unalmas, okoskodó kis kullancs lesz belőle. Úgy fél óra után, ahogy Abe és Aaron elkezdik tesztelni a találmányukat, onnantól pörög fel a gépezet és vele együtt az agytekervények, hiszen a gép működése, hogy mire és hogyan kezdik el használni, hogy eleve hogyan működik (a link természetesen SPOILER!-es, de csak ezért nem akartam egy külön ablakot nyitni a szövegen belül), és hogy ez milyen kérdéseket és lehetőséget vet fel, az bőven túlmutathat ennek a home-made filmnek a keretein. Nem mintha a párhuzamos szálak és a hiányos események összefűzése önmagában könnyű lenne (másodszor nézve, ráadásul ezúttal hozzájutva egy szinkronos példányhoz is akadtak gondjaim), de a film háromnegyedénél Carruth még egyet csavart a filmen, ráadásul az eseménylánc is minden korábbinál töredezettebbé válik, ami állítólag tudatos rendezői koncepció, arra ösztönözve a nézőket, hogy maguk gondolkodjanak el rajta, mi, hogyan, miért, kivel és mikor történik, ezzel keresve kapcsolatot a jelenetek között... és rátok bízom, hogy mit láttok meg ebben: olcsó játékot hülyegyerekeknek vagy a kihívást. Az megint csak biztos, és ez lomboz talán le a leginkább, hogy a leginkább összeszedett magyarázó ábra (ez is SPOILER!) alapján sem tudom igazából néha még felfogni sem...

És hogy teljes legyen a film-időgép párhuzam: megint bennem van az érzés, hogy újra kéne nézni, újra és újra visszatérve, hátha egyszer végre sikerül teljesen átlátnom... vagy amíg meg nem unom, mert már most is jóval kevésbé kötött le vagy foglalkoztatott, mint elsőre tette. Mivel a filmet a maga 72 perces játékidejével a vasárnapi ebéd elkészültéig sem egy nagy kunszt megnézni, főleg a lényeget, ami igazából csak 40 perc, így most azt hiszem, fogok én még próbálkozni. Addig meg...

7,5/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: