HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 668
Megtekintés: 11704

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Thor: Ragnarök / Thor: Ragnarok    Hétf. Nov. 06, 2017 5:48 pm
.
Thor: Ragnarök / Thor: Ragnarok




"Ez egy kör, de nem akármilyen kör, hanem egy agyament kör. Egy kör, aminek az egyetlen értelme, hogy semminek nincs benne értelme."

Nem lehet könnyű dolga annak, aki most akár nézőként, akár rendezőként bele akar vágni egy Bosszúállók Marvel-moziba. Ennyire közel az Infinity Warhoz, a minden eddigi eseményt, az elmúlt tíz évet (amúgy hihetetlen, hogy ennyi film után ez még csak tíz éve kezdődött) magába olvasztó, monumentális filmhez, amikor már ezernyi szál köti össze a karaktereket és a történéseket, igazi kihívás ezeket összefogni. Az egyik utolsó lépcsőfokot, a Thor 3.-at megkapó Taika Waititi talán éppen ezért is úgy döntött, esze ágában sincs ezzel fárasztania magát vagy a nézőket, és inkább beröffenti a diszkófényes-pezsgőfröcskölős baszatáskát, hogy utoljára még legyen egy kis felszabadultság, mielőtt a sorozat belefejel a pusztulás és a kérlelhetetlen elmúlás fekete mélységébe Thanos marka által.

Azért a stáb szerencsére nem próbált meg teljesen elszakadni attól, ami az MCU alapvető lényege, de túl sem bonyolította. A képregényfilmek ritkán szólnak másról ugye, minthogy a világ sötétségének bugyraiból kiemelkedik valami gyilkos és veszélyes, általában világuralmi törekvésekkel, aminek a közjó érdekében vesznie kell, esetleg kombinálva valami gyilkos és veszélyes tárggyal, amivel a birodalmak leigázása biztosítható, és amiért a Föld hősei versenyt futnak. Az aktuális "gyilkos és veszélyes" a Cate Blanchettként testet öltő Hela, aki ugyan a haja fazonírozásán, a halállal fenyegetésen és a csípőbillentős pózokba beálláson kívül sokat nem csinál, de legalább jelenlétével is mesél Odin mocskos kis titkairól (a mennyezet lebontása talán a film legjobb jelenete), amit az öreg király szégyenében és képmutatásában sikerrel törölt ki még a Kilenc Birodalom kollektív emlékezetéből is, és ez egy jó eleme volt a filmnek. Hasonlóan bejött nekem az, ahogy bármilyen messze is esik Asgard a Földtől, azért megtették a szükséges átkötéseket az eddigi részekkel, néha olyan semmitmondó geg-sorozatként előadva, mint Dr. Strange epizódszerepével, néha meg olyan frappánsan, mint a Thor 2. (akinek már nem lenne meg, az hogy zárult, előzékenyen kapunk egy emlékfrissítő színdarabot, igazi sztárparádéval  Smile ) vagy az Ultron kora esetében (ha már az nem derült ki, hogyan került az előzetesben is benne levő Hulk éppen a "megfelelő" helyre, legalább az igen, hogy honnan). Mindenesetre a hosszú útról, nehéz küzdelemből épp csak hazatérő Thor nem bír el az Odin által is csak megfékezni tudott Helával, az első ütközetük -még úgy is, hogy Loki ezúttal a bátyó segítségére van- Thor csapdába esésével zárul, amiből a Villámok Istenének mindenáron szabadulnia kell, ha meg akarja menteni a népét. Mint kiderül, ennek a sok nehézséggel szegélyezett hazaútnak például sarkalatos pontja az, hogy egy űrhajóval át kell repülni egy galaktikus méretű seggen... aha, egy seggen, sőt, "A" seggen, jól olvastad.

Ezen a ponton talán érdemes egy kicsit utánamenni, hogy ki is ez a Taika Waititi. Hollywood új mániája, hogy a kiöregedő vagy éppen inkább a tévé felé forduló rendezői helyére fiatal, kvázi elsőfilmes tehetségeket találjon, akik esetleg már összehoztak valami széles (el)ismertségű produkciót a saját zsebükből vagy kis költségvetésből, és hozzájuk vágnak százmilliót, hogy akkor nesze, duplázd meg. Waititi a Thorra kiválasztásakor leginkább még csak a Hétköznapi vámpírokat, azaz a lakótársként együtt élő vámpírok életébe betekintést engedő komédiát tudta letenni az asztalra, ami alapvetően nekem is tetszett, de éppen ezért fogadtam kétkedve, amikor hallottam az új-zélandi rendező és a Marvel együttműködéséről. Utólag már jól látszik, az ottani karakterét nem tudta megtagadni, bár azt sem mondom, hogy teljesen meg kellett volna... meg hát a Dr. Strange-ből nekem már az jött le, a Marvel egyre kevésbé akar ellenállni a "gagyi" csábításának.

Így Waititi miatt és által (ha nem tudott mondjuk legalább a szaros-petés "poénra" nemet mondani a Marvelnek, azért is ő felel rendezőként) aztán Thor csapdájában a film is bolyong vagy egy órát, hogy kiszabaduljon a bulizás, a félszáz infantilis és kínos beszólás, továbbá a 80-as évek rikító neonfényeinek és ritmusának egyébként elismerésre méltó aprólékossággal és rajongással kidolgozott tükörlabirintusából. Nem a humor vagy a lazulás létjogosultságát kérdőjelezem meg egy képregényfilmnél, hanem az késztetett arra egyre sűrűbben, hogy az arcomat minél mélyebbre temessem a tenyerembe, hogy ezt ki, milyen célból, milyen mennyiségben és minőségben zúdítja rám a vászonról. Lehet, én emlékszem rosszul, de Thor úgy indult neki ennek az egésznek, hogy forrófejű és önérzetes, de egyben a hatalmára és a származására büszke hercege volt Asgardnak, akit viszont itt az első öt-tíz percben látni lehet, az egy bohóckodó pojáca, bármennyire is élvezi az új szerepét Chris Hemsworth. Lehet azt mondani, hogy amik eddig történtek, később pedig amiket a Nagymester fogságában átél, azok ebbe az irányba fejlesztették Thor jellemét, például hogy puszta tárgyak helyett a saját erejében tudjon bízni, vagy hogy elesett bajtársai helyére új társakat találjon magának (ebből például egy olyat, akinek szintén van elszámolnivalója Helával), de amit Starlordtól és a társaságától még akár széles mosollyal is fogadok, az Thortól nekem idegen. Mivel Hela oldalán nem sok minden történik vagy másfél óráig, így még jobban fájt, hogy ezzel a sokszor dedósnak ható, burleszkszerű jelenetekkel bőséggel megszórt, de azért egy-két izgalmasabb akciót is tartalmazó (ld. Thor és Hulk viadala), még egy MCU-film keretei között is értelmetlen, de baromi látványos kiruccanással a Sakaarra csak azt takargatják, hogy anélkül a film alig közelítené meg az egy órát. A humor "minőségéről" pedig annyit, hogy egy közepesen ótvaros Adam Sandler filmet talán sikerülne beelőzni velük nagyjából egy fingós viccnyivel. Lehet, hogy én vagyok cinikussá savanyodva, de a fütyis "poénokból", mondjuk hogy Hulknak nagy, zöld farka van (miért, milyen legyen, kicsi és lila  faceplam ?!), az öribari-örihari szintű óvódai viszályokból, az egymáshoz dobált játékokból, és a "Te voltál undok!"-"Nem, te voltál az undok!" jellegű vitákból azt hiszem, kinőttem... ilyen töménységben legalábbis biztosan. És komolyan, 2017-ben még mindig ennyire viccesnek találja bárki a Shakeweightet?!

Sokan ujjonganak, hogy a Thor: Ragnarök fricskát nyom az egész képregénystílusnak, de szerintem a) az a Deadpool volt, aki amúgy is ilyen, és b) ez így nem játékosan nyom egy barackot a Marvel eddigi munkájának, hanem egy kokainnal és LSD-vel vastagon fedett, pszichedelikus buli keretében először felrobbantja, majd lehányja, aztán vinnyogva körbetáncolja. Simán 5 alá pontoztam volna még a második óra vége felé is, akármennyire is elrágózott rajta a szemem, de az utolsó szakasz, kb. a szökéstől kezdve elég tisztességes, sokat javított a hangulatomon. Mégis, ha az a cél, hogy ne fájjon a régi karakterek hiánya, amikor a Marvel búcsút int a Bosszúállók első mozis generációjának, és már az elején se nagyon érdekeljen a második, akkor a Marvel részemről a legjobb úton halad.


6/10
.
Téma: Moziajánlók
R2-D2

Hozzászólások: 722
Megtekintés: 11392

Search in: Előzetesek, moziajánlók   Tárgy: Thor: Ragnarok    Szomb. Nov. 04, 2017 6:44 pm
.
Thor: Ragnarok

Na, erről tényleg jobb, ha nem én írok... de szerintem az a legjobb, ha végleg felhagyok az MCU-val...

Talán még a Végtelen háborút megnézem, aztán slussz: ez az új Thor sem nem volt annyira vicces, sem annyira szórakoztató, mint mondták. Néha kínosan infantilis, a történet (?) ugyanaz, mint eddig bármikor, és ezúttal nem működött az sem, hogy régi kedves karaktereket láttam újra. A Strange jelenet már volt (szűkítve) a Dr. Strange végén, aztán már Hulkkal sem jöttem ki... most akkor már olyan Hulk, aki normális és csak akkor mérges, ha verekedni akar??? WTF?

Egyre távolabb kerül tőlem ez az egész, s annak ellenére, hogy az MCU különálló filmek közül a Thor mozik voltak mindig is a kedvenceim - a sci-fi miatt - ez roppant harmatos volt. Alig maradt bennem valami vele kapcsolatban, néhány poén, no meg talán Matt Damon. Smile  Ja, meg a Michelle Rodrigez klón csaj.



70%

Ui: az meg mekkora poén, hogy az Az igazság ligája trailer is lement egy MCU film előtt... Laughing





.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: