Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
philosophers - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102716

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   philosophers - Keresés EmptyTárgy: The Philosophers    philosophers - Keresés EmptyKedd Május 27, 2014 1:07 am
.
The Philosophers


Nagy rajongója vagyok a zárt terekben játszódó pszichológiai drámáknak, és Artu volt kedves mindent megtenni az előzetestől az ajánlón át a film biztosításáig azért, hogy még véletlenül se kerüljön ki a látóteremből ez a film.

Már elsőre is baromira jól hangzott a film alapötlete az egész filozofikus gondolatkísérlettel arról, hogy mik lehetnek a szelekciós szempontok, ha az erőforrások elosztásáról vagy egyáltalán a túlélésről van szó. Ebben az esetben ennek a kerete egy osztályterem, végzős filozófus hallgatókkal és a tanárukkal, ahol elhangzik a felhívás a kísérletre, hogy "Játsszunk apokalipszisost!", és a diákok máris különböző foglalkozásokat testesítenek meg, és el kell dönteniük, hogyan választják ki maguk közül azokat (kb. a felét a csoport eredeti létszámának), akiknek egy bunker védelmében lehetőségük lesz túlélni az atomháború okozta hőt és sugárzást arra az egy évre, amire a felszín ismét lakhatóvá válik. Kiket és miért lehet és kell kizárni, kik és miért jelenthetnek kockázati tényezőt és a közösség ezt meddig hajlandó tolerálni, milyen tulajdonságok és képességek elengedhetetlenek vagy nélkülözhetőek, és hogy magának a túlélésnek, a fennmaradásnak is hányféle értelmezése lehet. Nagyon tetszett, hogy az író/rendező John Huddles ráhangolódás- és bemelegítésképpen adott pár kisebb gyakorlatot, köztük egy olyat is, aminek egy bonyolultabb, többtényezős változatára ne tudok nem nehéz szívvel gondolni (ez volt a villamosos...), és miután mindenki előkészült, és kiosztásra kerültek a szerepek, vártam, hogy akkor jönnek majd az izgalmas szócsaták arról, hogy kinek miért is kell védelmet kapnia... és vártam... és vártam...

Sajnos ugyanis a film nem igazán akart gondolatkísérlet lenni, mert esély sem volt a valódi vitára. A feltételrendszer, amit a film teremt, túl didaktikus, a kiosztott foglalkozások némelyike pedig egyszerűen annak az egyszerű tételnek a sulykolása, hogy bizonyos foglalkozásokat pusztán a modern civilizációs kényelem tart "életben", de amúgy semmilyen olyan kompetenciát nem adnak, ami magán a foglalkozáson kívül bármiben is hasznos lenne. Csalódás volt, hogy szerettem volna együtt játszani a filmmel, de erre szinte semmilyen lehetőség nem volt, amikor a fagylaltkészítő és az orvos, a befektetési tanácsadó és az ács között kellett választani, főleg, hogy a vesztesek egyszerűen tudomásul vették a túlélés rideg logikáját, nem volt érvelés, vita, érzelmek és pánik. A zavaró tényezők túl pillanatnyiak voltak (a költő), a kegyetlenség túl szenvtelen, az élet a bunkerban túl unott, a "mindent vagy semmit" kockázata és hatása pedig annyira súlytalan lett az irreális közöny miatt, hogy komolyan kezdtem hiányolni a Divided-et, legalábbis azt, ahogy a tehetetlenség és a céltalanság nyomán eluralkodó tébolyt megpróbálta belevinni egy hasonló helyzetbe. Hiába volt valóban pazar a díszletül megalkotott minimalista, de mégis az egyéves tartózkodás során felmerült igényeket maximálisan kiszolgáló bunker, és hiába volt izgalmas egy ilyen ötletet más környezetben megvalósulni látni, mint az USA (Indonézia egyedi hangulati elemei sokat dobtak a film különlegességén, még ha csak digitális kellékek is voltak a gombafelhők előtt), és a színészek is hiába jelenítették meg azt a kevés személyiséget, amit kellék-létük mellett a két főszereplőn kívül a forgatókönyv rájuk kiosztott, ezek mind csak szépségtapaszok voltak a tartalom hiányán.

Már éppen temettem volna a filmet, amikor a tanár kihirdette a pótvizsga-"kört", ami tényleg sok mindent pótolt... már ami az első gyenge pontjait illeti. Az új tényezőkkel legalább a lehetősége megvolt, hogy valódi mérlegelés történjen az egyes szereplőket illetően (hiszen senki sem pusztán a foglalkozás, amit űz), előkerült a túlélésnek az általánosságban legfontosabbnak gondolt szempontja, és sikerült váratlan egyéni, a "külvilágból" beszivárgó tulajdonságokkal még egy kicsit színesíteni a szituációt. Egy kis hazugság itt, egy kis titok ott, egy kis szemérmesség amott, és lám, az emberi tényezőket, vágyakat és korlátokat figyelembe vevő kísérlet máris új vágányon zötyög, ami végül megérkezik a legnagyobb kérdéshez: egy ember a csoport vagy akár a faj túlélése érdekében milyen áldozatokat hozhat meg ahhoz, hogy még mindig embernek nevezhesse magát? Ha úgy veszem, hogy ez a szakasz a főfogás, amit minden korábbi esemény csak előkészített, akkor -azon túl, hogy felvezetésnek 40 perc talán egy kicsit túl hosszú- összességében nagyon pozitív véleménnyel lettem volna a filmről...

...ha nincs a harmadik szakasz. Bár ez a rész is hoz magával érdekes fordulatokat, és egy valóban egyedi látásmódot képes a nézők elé tárni, ami még egy kérdéssel tovább bővíti/tágítja a "játék" univerzumát, sajnos eközben akkorát dobbant a filozófia témaköréből a film a spiritualitásba és a carpe diem életfelfogásba, amit minden sajátossága és elgondolkodtatósága ellenére sem találtam szimpatikusnak, amivel még egy gondolatkísérlet erejéig sem tudtam azonosulni. Az én életfelfogásomtól, személyiségemtől idegen ez, és nem biztos, hogy ez jó így nekem, sőt!, de a 3/B-kimenetel "piros lámpás negyedének" látképével -amit már tényleg csak gúnyolásnak tudtam venni- végképp nem tudtam mit kezdeni, ahogy a tényezők gyarapodásával egyenes arányban növekvő értelmetlenségekkel sem (mondjuk hogy miért kerül be három is a "fontos ízlés-különbségűek"-ből a bunkerbe), és ahogy a "költő" leleplezésének lényegtelenségével sem. A kapott és köszönettel, bár rossz szájízzel fogadott "tükör" mellett ez a szakasz már sokkal inkább egy párviadal, két, alapvetően eltérő felfogás ütköztetése... a maga győztesével.

Ami pedig a kerettörténetet illeti: nagy kár, hogy az érdekes gondolatkísérlet mellett az első valóban fontos kérdés a film közepénél hangzik el, és még nagyobb kár, hogy az egyetlen lehetséges és értelmes választ a film csak a végén hajlandó elárulni. Túl későn...

Így a Philosophers csak egy tehetséges és érdekes gondolatokkal rendelkező, de még kissé gyakorlatlan és ügyetlen bűvész trükkjére hasonlít, ahol a látványelemek, a túl sok tükör és füst miatt könnyű szem elől téveszteni a lényeget: a felelősséget, ha az emberek kapcsán egyáltalán beszélhetünk ilyenről...

Ki akar filózni ezen?


7,5/10
.
philosophers - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 1.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 80362

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   philosophers - Keresés EmptyTárgy: The philosophers (After the Dark)    philosophers - Keresés EmptyHétf. Márc. 24, 2014 8:32 pm
.
philosophers - Keresés N1TB6j1





The philosophers (After the Dark)




Majdnem tökéletes. A legvége érzelmes képsorait leszámítva borzasztóan tetszett, hihetetlenül elgondolkodtató mozi, ami maximálisan beváltotta az előzetese által keltett reményeket – a majdnem totál ismeretlen szereplőgárda és a korábban kétfilmes rendező munkája legalább olyan maradandó emlékként vonul be memóriámba, mint mondjuk legutóbb az Upside down, netán a Triangle

Azt nem tudom, miért változtatták meg a film címét After the darkra. Semmi okát nem látom, az eredeti cím sokkal közelebb áll a lényeghez. Jakartában vagyunk (a helyszín tulajdonképp nem fontos, mégis ad valami keleties, misztikus hangulatot az egésznek), ahol egy különös magániskolában épp egy filozófia szemeszter utolsó óráinak egyikén járunk. Ha úgy vesszük, lehetne akár logika óra is, ahogy az majd a későbbiekben kiderül… A terem tele zsenikkel, rövid felvezetőben elhangzó filozofikus okfejtések már az első perctől a fotelbe szegeznek. Első hallásra mindegyik ostobaságnak tűnik, de egy picit agyalva rajtuk már itt el lehet merülni a moziban – mindenestre, arra mindenképp jók, hogy gyakorlatilag a kezdetektől odafigyelésre késztessenek, gondolatokat ébresszenek…

Mr. Zimit, a tanár (James S’Arcy) egy szerepjátékot ajánl végzős hallgatóinak: egy képzelt apokalipszis túlélésének játékát, az ő általa támasztott feltételekkel. Ezek szerint a 20 diák egy kártyát húz, amin csupán egy foglalkozás szerepel. A dolog pikantériája az, hogy a képzelt túlélő bunkerben csupán csak 10 hely van, így a megismert képesítések, munkakörök alapján kerülnek ki a túlélésre kiválasztottak, akik egy évet kell, hogy eltöltsenek az atombiztos menedékben. És itt kezdődött számomra a Filozófusok valódi sakkjátszmája: ki az, aki megérdemli, hogy bekerüljön, az emberiség túlélése szempontjából mennyivel van nagyobb szükség egy villanyszerelőre, mint egy költőre? Te, kedves néző, hogy döntenél? Pusztán a logika alapján, vagy hagynád magad érzelmileg befolyásolni?? Esetleg a valós élet szerelmi viszonyai képesek-e felülírni a kiválasztás ésszerűségét? Hol a kegyetlenség határa? Mennyire lehet valaki az adott szituban szívbajos és/vagy önfeláldozó??? Millió kiváló kérdés, a mozi e tekintetben nem más, mint egy borzongató kalandozás az emberi psziché rejtelmeibe. Ja, az még hozzátartozik a dologhoz, hogy önmagában a kitalált szerepjáték külön filmként elevenedik meg a történetben: a hallgatók, bár az órán ülnek, a fikcióban narráció mellett filmként átélik az eseményeket. Egy év, ennyit kell lehúzniuk a föld alatt – a kérdés az, hogy sikerül-e? Pontosabban ugyanazok lesznek-e, mint akik bementek???

Jó mi? De még koránt sincs vége!! A mozi ezen a szitun képes még kettőt!!! csavarni, az egy évet gyakorlatilag háromszor éljük át, három különböző feltételekkel összeállított körülmények közepette. Nem tudok mást mondani rá, mint hogy zseniális. Minden perce az, amik a három mini sztoriban elhangzanak, ami kérdések felvetődnek, azok külön-külön is megtöltenének egy átlagos filmet. Mert például nőként, ha az emberiség túlélése a cél, képes lennél-e minden esete más fiúval hálni, csak azért, hogy nagyobb eséllyel legyél terhes?? Hol az állati lét határa? Minden elintézhető tisztán logikával? Vagy az önbecsülés, esetleg a szerelem képes felül írni ezt??? Melyik a legerősebb érzés??? Néha bizony az államat kerestem a nézés közben, annyira mellbevágó és életszerű kérdéseket feszegetett a film - s annyira mellbevágó, változatos és életszerű válaszokat ad rá. Mintha az összes eddig látott poszt apokaliptikus mozgókép összes fontos kérdése jelen lenne – de hát ezért is Filozófusok a film címe. Elméleti síkon való problémamegoldás – ami azonban néha húsba vágóan realistává sikeredett.

A minimális költségvetés és a névtelen színészgárda (azért a kis Ginny Weasley itt van) ellenére a mozi teljesen korrekt minden tekintetben. Oké, a CGI nem WETA vagy ILM, de a célnak tökéletesen megfelel: itt annyira nem a látványról szól az egész, hogy gyakorlatilag nem is kellett volna kifesteni a zöld vásznat… Az Ethan Hawke-ra emlékeztető tanár mellett minden diák tök szimpatikus és jó (gyakorlatilag nincs is gonosz a filmben – önmagában a szitu az), de talán nekem legjobban a vizuális memóriás Katie Findlay jött be legjobban. Minden tekintetben. A helyszín, a környezet egyszerűen kiváló, a felvetett gondolatok, az azokra adott válaszok, a néhány megdöbbentő csavar meg parádés. Csupán – ahogy írtam – a végére nem kellett volna az a romantikus fordulat, annak ellenére sem, ha annak következménye szépen felteszi a koronát az egész mozira: az emberi elme, lélek, természet vizsgálatára. A dörrenés visszhangja sokáig ott kóvályog a fejedben, miközben azon jár az eszed, mire mész egy meleg sráccal egy évig bezárva, miközben az emberiség túlélése a cél…


Nem tudom, majd ha megnézitek, ti is így lesztek-e vele, s a végén majd igazat adtok-e nekem, de ez számomra hatalmas élmény volt, így az értékelésem – minden egyéb, "mérvadó" oldaltól eltérően


90%


Ez nekem kell. Még jó, hogy a szomszédban megjelent BD-n.


.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: