Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

3 találat

SzerzőÜzenet
mentőexpedíció - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 980
Megtekintés: 95685

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   mentőexpedíció - Keresés EmptyTárgy: Mentőexpedíció / The Martian    mentőexpedíció - Keresés EmptyHétf. Júl. 25, 2016 12:27 am
Niwrok írta:

Mentőexpedíció / The Martian

Mondhatnám, hogy nekem is erősen TOP10-es film erre az évre, de gyorsan vissza- és előretekintve az idei kínálatot, nem nagyon hiszem, hogy bármi megszorongatja majd a decemberi "listázásnál", hogy ne ide kerüljön az arany. Ilyen történettel, ilyen stábbal, ami egy merész húzással képes gyakorlatilag stand-up comedy-t csinálni egy halálos vészhelyzetből és a hozzá kapcsolódó feladatok megoldásából, úgy, hogy közben állati izgalmas, szórakoztató, érzelmileg megterhelő és elgondolkodtató is, "ismerve a profilomat", miért is lenne ez kérdéses Smile ?

9,5/10



Ahogy egyébként első is lett az éves listámon.
Az újranézés annak apropóján merült fel, hogy én is elolvastam a könyvet, és hasonlóan az ilyen esetekhez, így lett komplex az élmény. Mindig a Végjátékot hozzuk példaként, de mégiscsak az a legtipikusabb példája, hogy a film és a könyv mennyire más igényeket elégítenek ki, amin keresztül jól ki is egészítik egymást, és a két forrásból áll össze egy történet.

A film a könyv után csak még inkább egy showműsornak tűnik, ami még úgy is, hogy szinte csak végigszalad Mark Watney hazaútján csak a legritkább esetben ér rá az üres hatásvadászatra (mint például a sziklára kiülős jelenetnél). Nem csak a technikai részletek lettek kivágva (csak az, hogy Mark miért és hogyan készíti elő a marsjárót az útra, és hogyan ér a célhoz van vagy száz oldal, itt meg két montázs), hanem olyan komplett kihívások is, mint a rádió elromlása és a porvihar a célhoz oly közel, de a kétségek is bővebben kidolgozottak (ld. a kínai űrhivatal áldozatvállalása). A Mentőexpedíció annyira kalandfilmként akar megfelelni, hogy még azokat a mély drámai pillanatokat is elvesztegeti, mint amikor Mark másfél év után először hall emberi beszédet.

.
mentőexpedíció - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102721

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   mentőexpedíció - Keresés EmptyTárgy: Mentőexpedíció / The Martian    mentőexpedíció - Keresés EmptyVas. Okt. 11, 2015 7:19 pm
.
Mentőexpedíció / The Martian

mentőexpedíció - Keresés 14yamo8

Nekem ez a film szinte teljesen "radar alatt" volt. Úgy másfél éve olvasgattam ugyan a könyvről, ezért nagyjából el tudtam helyezni a Mars első "űrhajótöröttjének" (a kalózos poénok mellé ez is beférhetett volna, bármilyen gagyi Smile ) magányos történetét, de akkoriban nem kerestem olvasnivalót, hogy jobban belemerültem volna a sztoriba, így az, hogy film is készül belőle, talán csak pár hete került képbe (nekem már Ridley Scott neve nem akkora vonzerő...). Azóta viszont áradtak a méltató kritikák, így belevágtunk Weir Marsbéli krónikáiba.

Az első pár perc kicsit csalódást keltőre sikeredett nekem, egyetlen dolog miatt. Azt tudtam, hogy a marsi expedíció menekülő csapata hátra fogja hagyni az egyik tagjukat, akinek majd a túlélésért folytatott küzdelmét lehet majd nézni a kietlen, ellenséges bolygón, de azzal, hogy ez azelőtt megtörtént, hogy pár rövid, a sisakok mikrofonja által szinte érthetetlenre torzított párbeszédfoszlányon túl jobban megismerhetőek lettek volna a szereplők, bennem bizony hiányérzet maradt. Annak is megvan persze a varázsa és potenciálja, hogy alapismeret nélkül, fokozatosan ismeri meg a néző Mark Watneyt, de így nekem, ahogy Mark hátradőlt az első sebeit ellátva, hogy na, akkor most már a közvetlen életveszély elhárult, lehet azon gondolkodni, hogy mi a picsa történt, a "Hogyan tovább?" kérdés helyett nekem az első, ami bevillant, az volt: "Hát te meg ki vagy?". Azért gyorsan megnyugodhattam, mindkét kérdésre kaptam választ, nem is akármilyet Smile !

Ami leginkább bejött, az Mark módszeressége, gyors helyzetfelismerése és leleményessége volt, vagyis az egész túlélési folyamat technikai bemutatása. Mert az addig oké, hogy pár adag kaja csak a hátrahagyott táborban marad, de a moziban ülve talán be sem villan a nézőnek, amíg el nem mondják, hogy a legközelebbi "járat" bő négy év múlva jön, és addig is ki kéne húzni valahogy, megpróbálni kommunikálni a NASA irányítóközpontjával, hogy tudják, várja őket itt valaki (miközben az otthoniak már rég elkönyvelték hősi halottnak, és el is földelték Markot), ugyanakkor felügyelni és karbantartani a gépeket, amik közül a létfontosságúak működése nem szünetelhet egy pillanatra sem, de még így is elég lehet valami apró gikszer, hogy minden korábbi igyekezet és küzdelem hiábavaló legyen. Ehhez pedig Marknak annyi zsenialitásra van szüksége (ezért kellett volna nekem a hosszabb bevezető, hogy lehessen együtt gondolkodni vele, hogy legyen infó arról, miből gazdálkodhat) az amúgy is hektárnyi "mákja" mellett, hogy már úgy szóltak rám, ne nevessek annyit, mert mondjuk a szarban túrkálásban semmi vicces nincs, pedig dehogynem Smile , annyira élveztem az egyre újabb és újabb rögtönzött eszközök és módszerek egymásra épülését, amikkel Mark megteremti a hazajutásának puszta lehetőségét! És hát ez dehogynem egy McGyver, mert ugyan Marknak nem elég egy tábla csoki ahhoz, hogy betömje egy megrepedt kénsavtartályon a rést, de az egésznek a folyamata, hangulata tisztára olyan, na és hát persze már McGyvernél is kiderül, hogy elég sok probléma megoldható, ha van nálad kellő mennyiségű ducktape Smile , és akkor még ott van a "kabrió" meg a "Vasember" Smile ! Mintha az egész fejtörők sorozata lenne, ami elé a Mars állítja Markot, aki feladatként kapta a "kincses bolygó" felfedezését és átmeneti "kolonizálását", ahol a reménybeli kincs az, hogy Mark újra a Földre léphet, vagy akár csak annyi, hogy újra emberi arcot láthat, emberi hangot hallhat.

A folyamatos koncentrálás és buherálás a "hirtelen halál" árnyékában önmagában lehetne monoton és nyomasztó, így a filmet könnyen el lehetett volna vinni egy olyan letargiába, mint amilyen mondjuk a Hold volt, a stábnak azonban más volt az elképzelése, még ha ezzel alapjaiban változtatták is meg a drámaiságot és a stílust. Mivel azt tudom, hogy a könyv kedvelői nem voltak maradéktalanul elégedettek a filmmel, azt hiszem, ez a tényező lehetett az ok, mert a film sok olyan eszközt használ, ami közvetlenül csökkenti a helyzet komolyságát, cserébe viszont állati szórakoztatóvá tették azt, tulajdonképpen egy folyamatosan pörgő one-man show a film jelentős része. Rengeteg a filmben a narráció és a párbeszédnek látszó szövegelés, például ahogy felolvasva is halljuk a Mark által küldött és fogadott üzeneteket, ahogy a túléléséről szinte vlogot vezet, mintha csak a youtube-ra akarná gyűjteni a követőket, közben még magában is beszél (még csak Wilson sincs ott, hogy legalább egy jelképes társa legyen Smile ), és mert viszonylag gyorsan kiderül az otthoniaknak, hogy Mark él, így az események onnantól párhuzamosan zajlanak három-négy helyszínen, mind bekapcsolódva a mentőakcióba. Mark pedig sokszor úgy viselkedik, mintha csak ő lenne Bear Grylls, ez az egész meg egy reality lenne, aminek minden percén átjön Mark személyisége, amin nincs mit szépíteni, egy pojáca Smile , olyan haláli poénokkal, mint az első bejelentkezése a "kihangosítással", de ott a visszatérő humorforrás és "rovat", a "Szapuljuk együtt a diszkókorszakot!".

Adja magát, hogy ez a lazasága Mark egyik legfőbb eszköze arra, hogy építhesse és megvalósítsa a tervét, és tényleg fantasztikus ettől az egész film kisugárzása, optimizmusa, pozitív hangvétele, ami nem harsány, "csak" magától értetődő ("Ha egy probléma megoldására látsz esélyt, nem teheted meg, hogy nem próbálod meg!", "Ha nem próbálod meg, biztosan meghalsz; ha megpróbálod, akkor talán"), és ezeket nem is róvom fel hibának, mert hülye lennék... Én azonban a film közben, de inkább utána felidézve a dolgokat úgy éreztem, bármennyire is jó volt ez így is, de a történet és a szituáció alapvető érzelmi töltete és a Mars porába rejtett filozófiája szenvedett csorbát ezzel, mégpedig az az érzelmi megterhelés, ami Markot éri. Hogy minden beszédhang, amit hallunk, a beszélgetések csak illúziók, ahogy a "tudósítás" is igazából nekünk, nézőknek szól, nincs valódi közönsége, és soha nem is lesz, és csak egy, szinte jelentéktelen dologban kapunk ízelítőt Mark belső érzékeléséből, a fülzúgásnál. Nekem ott volt, hogy az egész mögött van egy történet arról, hogy a magába szakadt, elszigetelt ember hogyan küzd a kommunikációval, a kapcsolatfelvétellel, hogyan építi azt fel a nulláról, aminek az egyik lehetősége a visszatérés a közösségbe, a másik meg a feladás és a halál. Ez fokozza fel a finálé és az utolsó felirat drámaiságát még utóbbi egyszerűsége ellenére is.

Ami a megvalósítást illeti, abban ha van is hiba, nem feltűnő, mert minden hiteles, és egy bakit kivéve semmi olyan zavaró tényező nincs, ami engem kizökkentett volna. A NASA belső politikai játszmái és a mérlegeléseik pont azt a kis pragmatizmust és cinizmust hozzák be a történetbe, ami annyira "hiányzik" Markból (ráadásul már attól pozitív az összkép, hogy nincs ellenségesen, negatívan viselkedő szereplő), ugyanakkor ott van a Hermes legénysége, az ottaniak érzelmi terhe és későbbi dilemmája, közben látható ellensúlyként a földi személyzet helytállása, Markkal együtt zajló munkája, ami rásegít az érzésre, hogy Mark nincs egyedül. Nekem mindebben annyi volt a bibi, és ha a kínaiak nem bukkannak fel, talán fel sem tűnt volna, hogy miért csak a NASA izzad, miért nincs nemzetközi összefogás mondjuk az Európai Űrkutatási Központtal, ha már az elhallgatás nem működik, de a kínaiakkal együtt jöhetett volna a kérdés, hogy akkor miért csak a kínaiak... ha nem tudnám a sokadik filmes példa után, hogy ez a rész a masnival átkötött gazdasági propaganda, egy mély be... meghajlás Kínának és az ottani filmes piacnak. Igaz, ebből a szempontból nekünk magyaroknak éppen egy szavunk sem lehet, tekintettel a film magyarországi forgatási helyszíneire, amiről előtte is olvastam cikket, de anélkül is feltűnt volna a MÜPA, amit legutóbb ENSZ-székházként láthattam/-tunk a Válaszcsapás S5-ben Wink , és bár nem vagyok túl ismerős Pesten, azt a spirál-izét mellette azért még felismerem Smile (Etyekre meg lassan érdemes lenne elmenni Smile ...). A színészek között csupa tehetség és kedvenc, minőséget tesznek a filmbe, még ha pár karakter sablonosra vagy akár jellegtelenre sikerült is. Közben nem lehet elmenni amellett, hogy Matt Damon és Jessica Chastain dupláznak a tavalyi Csillagok között után, ahol ráadásul Damon karaktere elég hasonló szituban volt, csak mögötte a jellem és a személyiség, az lett teljesen más.

Mondhatnám, hogy nekem is erősen TOP10-es film erre az évre, de gyorsan vissza- és előretekintve az idei kínálatot, nem nagyon hiszem, hogy bármi megszorongatja majd a decemberi "listázásnál", hogy ne ide kerüljön az arany. Ilyen történettel, ilyen stábbal, ami egy merész húzással képes gyakorlatilag stand-up comedy-t csinálni egy halálos vészhelyzetből és a hozzá kapcsolódó feladatok megoldásából, úgy, hogy közben állati izgalmas, szórakoztató, érzelmileg megterhelő és elgondolkodtató is, "ismerve a profilomat", miért is lenne ez kérdéses Smile ?

9,5/10
.
mentőexpedíció - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 87461

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   mentőexpedíció - Keresés EmptyTárgy: Mentőexpedíció    mentőexpedíció - Keresés EmptyHétf. Okt. 05, 2015 1:59 pm
.




Mentőexpedíció





"Talán tartanak majd értem egy nemzeti gyásznapot, a Wikipédia-szócikkemben pedig az fog állni, hogy »Mark Watney az egyetlen ember, aki a Marson halt meg.« És alighanem igaz is lesz. Mert tuti, hogy itt halok meg, csak nem a 6. solon, mint ahogy mindenki hiszi.”

Az A marsi Andy Weir amerikai író bemutatkozó regénye, a történet középpontjában Mark Watney amerikai asztronauta áll, aki egyedül marad a Marson, így rögtönöznie kell a túlélése érdekében. Na most, ezt csak azért írtam, mert ha valaki nem tudná (azért gondolom nem mindenki a Nagy Filmes Mindentudó Tehén tőgyén lóg nap mint nap), a hazai forgalmazó finoman szólva is megkérdőjelezhető módon képes volt az A marsit  Mentőexpedícióra fordítani.   faceplam   Talán még érteni is vélem a koncepciót – mármint, hogy ezzel a kétségkívül hangzatos címmel talán több embert tudnak elcsábítani a moziba -, viszont a filmmel kapcsolatban, több dologban is totál mellényúlás a hazai elnevezés. Igaz, ezen meg már csak akkor morfondírozik az ember, ha kijött a teremből…


Ha valakit érdekel, hogy az irodalmi alapanyagból mennyit őriztek meg a filmesek, a neten bőven talál róla anyagot. Ebben én sajnos nem tudok segítségetekre lenni – magam nem olvastam, de nem kizárt, hogy a 6 SW meg közel 30 Leslie könyv elmaradás mellett, beszorítva közéjük még olvasni fogom – viszont mindig is úgy gondoltam, hogy a két műfajt el lehet és el is kell választani egymástól. Egy filmnek meg kell állnia a saját lábán, egy film önmagában kell, hogy el tudja magát adni – e tekintetben kell vizsgálni az A marsit (bocsánat, a Mentőexpedíciót). Márpedig ez a film nem hogy megáll a saját lábán, hanem olyan stabilan áll, amit egy erősebb marsi vihar sem döntene le (ha Watney állt volna így az elején, nem is lett volna film). Az utóbbi években már az év első felében volt néhány jelöltem az év végi TOP 10-be, idén viszont úgy néz ki, az ősz hozza a jobbnál jobb filmeket: a múltkori Everest után az A marsi a következő befutó a listámon. Egyszerűen annyira jó és szórakoztató lett, hogy a későbbiekben esetleg felhozott apró negatívumok mind háttérbe szorulnak – talán nem véletlen, hogy az a hihetetlenül pozitív érzés, ami az egész filmet áthatja, az írást és az értékelést is képes megszépíteni.


Valamikor a jövőben járunk (apró  Question  a mikor, hisz azért a Mars ilyen mértékű kutatása nem mostanában lesz, míg a NASA és az összes többi helyszín úgymond kortárs), egy 6 fős expedíció, az Ares 3 küldetés neve alatt épp a Mars felszínét vizsgálja. A nyitó jelenet amúgy kicsit emlékeztet a Gravitációra, itt is diszkrét viccelődéssel és ugratással telnek a csapat percei, mígnem nagyjából váratlanul beüt a krach – Mark Watney (Matt Damon) űrhajós pedig egyedül marad a Marson. Tulajdonképp esélye nincs túlélni, saját csapata és a NASA is lemond róla, de Watney jó adag szerencsével életben marad – s más dolga nincs, mint a következő küldetésig, az Ares 4 –ig valahogy kihúzza. Egyedül, egy halott bolygón, azokból a készletekből, amit a társai a pánikmenekülésben hátrahagytak, amik maximum egy évre elegendőek –viszont a következő csapat csak négy év múlva jön. Ja, és nem is itt áll majd le, hanem 3000 km-rel arrébb… éééés igazából ennyit szabad tudnotok a filmről. Bocsi, de bármi plusz arról, hogy ki is ez a Watney, mit és hogyan talál ki, mit tesznek társai és a NASA, mind-mind saját magatok által felfedezendő dolog. Mind olyan dolog, aminek előzetes ismerete csökkenti azt az ÉLMÉNYT, amit a Mentőexpedíció nyújtani képes: ezt a zseniális humorral ötvözött túlélőtörténtet.


Azt olvastam, hogy ez az a film, amiben az Apolló 13 találkozik a Számkivetettel – én ennél tovább mennék, feltétlenül belevenném a képbe természetesen a Gravitációt, a Csillagok közöttet, a Gagarint – sőt, még egy filmet… ami egyszerűen nem ment ki a fejemből nézése közben. Ez pedig az Életrevalók. A Mentőexpedíció ugyanis az utóbbi idők legpozitívabb filmje, maga a tiszta optimizmus: minden percéből süt az életigenlés. Az a szarkasztikus vidámság, a néha kifejezett önirónia, a mindenáron tenni és élni akarás, ami itt van, nagyon kevés történet jellemzője csak: Watney még a legnehezebb helyzetekben is képes a dolgok jó oldalát látni… vagy legalábbis keresni azt. Marsi tevékenységét naplóba rögzíti, a temérdek vicces gondolat mögött azonban ott van az örök optimista karaktere. Miközben tudja, hogy jó eséllyel megpusztulhat a bolyón, de mindent megtesz, hogy ez ne következzen be: amitől pedig előzetesen picit tartottam, hogy egy űr-McGyvert fogok látni, egyáltalán nem igazolódott be. Tulajdonképp minden találmánya hiteles (legalábbis annak tűnik), ráadásul a nagyközönség számára is érthető és hihető módon van elővezetve és bemutatva. A fergeteges humor, az optimizmus keveredve a hamisítatlan sci-fi jelleggel pedig egy egészen különleges elegyet alkot – ha mondjuk anno a Bosszúállókon jól éreztem magam annak humora miatt, akkor ez itt hatványozottan igaz: a helyzet súlya, komolysága és tudományossága meg teljesen más szintre emelte a mozit.

Egyébként – ez megint amolyan személyes dolog – már mikor megláttam a kis csapat tagjait, akkor eldőlt számomra, hogy tetszeni fog a film. Aki ismeri írásaimat, az tudja, hogy ha nekem ennyi, más filmekben és sorozatokban megkedvelt színész gyűlik össze egy moziban, az fél siker, itt pedig tobzódtam a kedvencekben. Itt van az a Jessica Chastain, aki legutóbb ugyebár Murphként mentette meg az emberiséget. Aztán itt van Michael Pena, David Ayer rendező személyes kedvence pl. a Haragból, és Kate Mara, akit a Kártyavárban kedveltem meg igazán. És ez még csak a Hermész legénysége. A földön itt van az a Chiwetel Ejiofor, aki 12 évig volt rabszolga, vagy NASA igazgatóként a remek karakterszínész, Jeff Daniels. De itt van San Bean is, aki kivételesen nem hal meg (ez NEM spoiler) és a Tél Katonája, Sebastian Stan is. Igazi sztárparádé, Matt Damon mellett ( Laughing  , megint egyedül egy bolygón) mindenkit kifejezetten bírok, így valahol sokkal könnyebb volt megszeretni magát a filmet is. Az már csak hab a tortán, hogy tulajdonképp az egész moziban nincs is egyetlen egy negatív karakter, sem, arra ott van maga a Mars…

Nem mehetek el szó nélkül a látvány és a gyakori zseniális kamerahasználat mellett sem. Már az első percekben ámultam és bámultam a szkafanderek belső felvételein, szenzációsak voltak a képek, ahogy az információk ki voltak írva a képernyőre, miközben mi magunk is kifelé néztünk az üveg mögül. Aztán ugyanez a naplóval, ahogy Watney beszél kvázi saját magához, ahogy rögzíti az utókornak tetteit és gondolatait – magam részéről kifejezetten sajnálom, hogy a nyitó idézet pl. nem hangzott el a szájából. Állítólag köztudomású, hogy a filmet Budapesten forgatták, de nekem erről fingom nem volt – s nem is tűnt fel semmi ismerős helyszín. Sőt, a marsi felvételek annyira jók, hogy egy cseppnyi kétségem nem volt róla, hogy a Marson vagyok: legyen az akár a Vörös Bolygó, akár a NASA telepített eszközei. Ha nem lenne az a mindent átütő optimizmus – ami egyébként az egész mű (könyv/film) alappilére -, akkor is lenyűgöző lenne az egész film, mint egy hiteles és izgalmas sci-fi, egy magával ragadó, érzelmes, de nem nyálas történet az EMBERRŐL, aki legyőzi a természetet, és akiért végül is az egész világ összefog…

Nos, és akkor ezzel írásom végén el is érkeztem ahhoz az egyetlen tényezőhöz, ami zavarhatna, ha akarna – ezt csak azért írtam, mert legutóbb pont a Gravitáció fináléjából hiányoltam a drámát… amit igazából itt is hiányolhatnék. Az egész Mentőexpedíció (mér csak a címe miatt is) során egyetlen pillanatra nem lehet IGAZÁBÓL aggódni főhőséért, az egész film alatt én a magam részéről biztos voltam benne, hogy mi lesz a végkifejlet, ami viszont egy idő után szükségszerű és kötelezővé is vált, hogy az legyen. Ennyire pozitív filmbe egyszerűen nem illene a dráma – van egy pillanat, amikor majdnem azt hittem, mégiscsak lesz –, ebbe a moziba minden való, csak az nem. Jó, biztos ütős lett volna, de hazavágta volna a nagybetűs filmélményt. A kötekedést erőltetve azt azért meg kell, említsem, hogy a remek humor és az izgalmas események alatt néha eléggé nagyvonalú történetmesélés zajlik, azért rengeteg minden lóg a levegőben: mintha csak fényképszerűen bepillantanánk Watney ténykedésébe, ugyanakkor a köztes időszakok homályba vesznek. Értem, hogy a film és a könyv célja kizárólag az élet Napos Oldala bemutatása, de vélhetően a kép jóval árnyaltabb, mikor az ember 220 millió kilométerre van otthontól – bármennyire is optimista vagy, néha kizárt, hogy nem omlik össze az ember. Márpedig ez a film messze kerüli a depressziót és a sötétséget – ez által icipici hiányérzetet generálhat a gondolkodó nézőben… hogy aztán a gondolkodó néző a következő poénnál elfeledjen mindent, ami zavarja.




90%




.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: