HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 15230

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Time Lapse    Vas. Márc. 15, 2015 8:56 pm
.
Time Lapse



Ahogy néztem, R2 már kitette az írását az előre megbeszélt Time Lapse-ról, úgyhogy lehet, hogy ez csak egy ismétlő válogatás lesz Smile . A történetre így már csak említés szintén szánnék időt, azaz hogy a gondnokként dolgozó Finn, a csaja (Callie) meg a velük lakó haverja (Jasper) találnak egy olyan gépet a szomszédban, ami fényképeket csinál a jövőről, pontosabban arról, ahogy Finnék lakása az ablakon keresztül egy nap múlva, pontban este nyolckor ki fog nézni.

Az alapötlet mindenképpen újszerű, nem is a jövőbe pillantás és annak hatásai miatt, hanem mert ez a kis társaság arra a következtetésre jut, hogy nem változtathatják meg a jövőt, mert bizonytalan, hogy ha ez megtörténik, akkor a kép, ami alapján megváltoztatták azt, el sem készül, és bizonyos körülmények miatt úgy gondolják, hogy ennek végzetes következményei lehetnek. Hogy nincsenek leágazások, alternatív idősíkok és hasonlók, amikkel a filmek általában operálni szoktak, hanem csak a "vagy különben..." fenyegetése van, azaz vagy olyan lesz a kép, bármi is van rajta, amilyennek látják, vagy kampec. Íme, a nagypapa-paradoxon mindössze egy Polaroidon. Így a három kölyök mást sem csinál, mint próbálják rekonstruálni a fotót, természetesen úgy, hogy azért próbálnak valami hasznot is gyűjteni belőle, de bizony nem egyszer fájdalmas vagy veszélyes helyzetek is keletkeznek ebből, főleg mert Jasper elkezdi csúcsra járatni a gép jövedelemtermelő képességét (meg kellett volna nézniük a Kódjátszmát, mert az arról is szólt, hogy ilyen helyzetekben az önmérséklet kulcstényező tud lenni Smile ).

Engem egy kicsit a Repeaters-re emlékeztetett, azt láttam hasonló témában és költségvetéssel legutóbb. A Time Lapse-hez sem kellett más, mint kb. két bungalló egy lakóparkban, egy pincehelyiség, alig tíz színész, és hogy megépítsenek egy zölden világító, óriási steampunk-fényképezőgép hibridet. A történet menete majdnem végig rendben van, a szereplők egymáshoz való viszonya is tetszett, de már az a film ellőtte a "poént", hogy mi van akkor, ha nem csak egy ember tud az időmanipulálás lehetőségéről, hanem többen is, és ezek nem összefognak, hanem egyikük a többiek feje fölé akar nőni, agresszívebbé válik, a paranoiájában pedig gyors lökést ad Jaspernek, hogy a maffiózók, akikkel üzletel, kezdenek gyanút fogni, merthogy ennyi mákja senkinek nincs. Ja, igen, és tök jó volt a Big Joe féle félreértés, az utolsó 10 perc mellett az jött be a legjobban, meg a játék a székkel.

Ami A Time Lapse-ben így utólag kis hiányérzet, hogy a szereplőket túlságosan távirányításon tartja. Sok olyan tényező van a gép működése körül, amiről a szereplők vagy egyszerűen tudomást sem vesznek, vagy igen, de szinte azonnal el is felejtik, és kizárólag azért, hogy ezek újra előkerüljenek a végén, és nagyon legyen a WTF. Az a kérdés például, hogy vajon miért hiányozhatnak a falról képek, el sem hangzik, de azon sem sokat görcsölnek, hogy miért készülhet kétféle kép, és hogy csak próbaképpen megnézzék, hogy akkor mi van... ááá, dehogy...

A Repeatershez viszonyítva az összhatás nagyjából hasonló. Ebben egy kicsit jobban hiányoltam a következetességet, az néha amnéziás volt. Abban több volt a dráma és a háttérsztori, itt a finálé jött ki sokkal jobban (még ha egy kicsit erőszakosan is igazították ehhez a dolgokat). Ebben többet dolgoztak a gép teremtette ötlettel, ott a színészektől láttam jobban átélt alakítást. A vége is akkor legyen hasonló, bár igazából egy fél ponttal kevesebbet helyénvalóbbnak éreznék.

Köszi az ajánlást Robi, jöhet a következő ilyen. Meg jó lenne tudni, hogy TimeLooper fórumtársunk vajon tud-e a Time Lapse-ről, mert ez az ő "szakterülete" Smile .

8/10
.
Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 991
Megtekintés: 13759

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Time lapse    Vas. Márc. 15, 2015 6:37 pm




Time lapse



Alapban a time-lapse egy fotózási technika, amikor a hosszú idő alatt felvett képeket utána rövid időn belül lejátsszák: a filmszerűen megjelenítés a nézőben  így az idő múlásának érzetét kelti, ezért nevezik az idő fotózásának is. No. Ez az, aminek köze nincs a filmhez – hiába van benne idő is és fényképezőgép is – ez az, ami rendesen becsaphatja cím tekintetében a fotózáshoz értő egyéneket.  Maga a terminus egyébként az idő múlását is jelentheti, ami értelmezés ugyan ráhúzható mozira – no de hát ez meg milyen hülyeség? Az időnek az a dolga, hogy múljon…

Némi támpontot nyújtva az egészhez, két alkotás jut eszembe a Time lapse-ról. Az egyik mindenképp a Flashforward, amiben a szereplők előretekintettek saját életük egy-egy szakaszába, a másik meg természetesen a zseniális Időbűnök, annak is azon aspektusa, mikor is Hector kényszeredetten próbál mindent úgy csinálni, ahogy azt látta – a "ne baszakodj az idővel" elv alapján. A Time lapse ezen két ötlet ügyesen összegyúrt kombinációja, a maga mércéjével egészen zseniális mozi – ugyanakkor sajnos kétségtelenül érezni rajta a minimál költségvetéséből eredő hiányosságokat is. Éspedig nem azért, mert olyan technikai szükségletei lettek volna, amikre dollármilliókat kellene költeni, hanem az egész díszlet, környezet, háttér, kiegészítő cselekményrendszer zavaróan és egyben olyannyira hiányos, hogy az már a történet komplexitását, a karakterekhez való kötődések kialakulását befolyásolja. Gyakorlatilag két szoba, meg egy kis járdaszerűség az egész díszlet - akár az én udvaromban is forgathatták volna, velem meg a szomszédjaimmal. Ettől még persze az, amit látunk, lehet nagyon jó – az is – de az emberben ott a kisördög, hogy bizony némely bővítéssel milyen ütős kis darab lehetett volna ez. Mondjuk… színházba könnyebben adaptálható így…

Finn és Jasper jó barátok, Callie pedig Finn csaja. Hárman laknak egy közös apartmanban, Callie dolgozik valahol, Finn az apartman telep gondnoka – Jasperről meg semmit sem tudunk meg. Maximum annyit, hogy szenvedélyes szerencsejátékos – ez egyébként fontos lesz később. Finn egyébként amatőr festő is, egy ihlet nélküli amatőr festő, a film elején pedig hármójuk között még minden rendben is van. Egyik nap aztán a szemközti lakás lakója után nyomozva bejutnak annak lakásába, legnagyobb megdöbbenésükre pedig találnak egy hatalmas fényképezőgépet az ő ablakukra irányítva, valamint megszámlálhatatlanul sok fényképet a falon. A kezdeti felháborodásuk – miszerint a vén tata kukkol utánuk – aztán átvált hitetlenkedésbe és értetlenkedésbe, mert a gép egy nappal előre fényképezi őket. Pontosabban: este nyolckor készít egy képet a következő este nyolc órás állapotukról a szobájukban. A Time lapse pedig arról szól, hogy a három fiatal mit kezd azzal az információval, hogy tudják, mi lesz egy nap múlva. Mindhárman saját vérmérsékletük szerint reagálnak, s mindhárman át is alakulnak közben. Leginkább majd Jesper – de nem mesélek többet, mert lelövöm a poénokat. Legyen elég annyi, hogy TERMÉSZETESEN a kezdeti idilli állapot lassan összeborul, a kis csapat pedig totál kifordul magából.

Zseniális alapötlet, nem? Talán épp ebből kifolyólag is, de nekem összességében kifejezetten tetszett. Jó kis csavarok vannak benne, még a legvégére is jut egy nagyobbacska, ami totál meglepetés: forgatókönyvileg úgy gondolom, nagyon egyben van az egész. A mindösszesen 7+1 szereplőt mozgató agyalós kis film (műfajilag elég nehéz besorolni) számos remek ötletet tartalmaz, s néhány egészen megdöbbentő fordulatot, számomra csupán a közepén ült le egy kicsit. Tetszett, hogy a már említett "ne baszakodj az idővel" szabályhoz való görcsös ragaszkodás egyre durvább eseményeket eredményezett, tetszett, hogy már azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon kötelező-e mindent úgy csinálni, mint a fényképen lesz. Vagy esetleg a BTTF szindróma lépne fel és átalakul a fénykép, ha változtatnak rajta? Tetszett, hogy sokszor épp a tudatlanság alakította olyanná a valóságot, amit a kép ábrázolt. A három fiatal színész tök jó volt, szerintem simán viszontláthatjuk őket még nagyobb produkcióban – mint ahogy az elsőfilmes rendező/forgatókönyvírónak, Bradley Kingnek is kijár ezek után egy komolyabb munka.

Mindezen dicsérő gondolatok mellett azonban végig volt néhány zavaró tényező nézés közben. Egyrészt a már említett hiányos háttér, s ezzel együtt a szereplők hiányos motivációi. Miután nem nagyon hagyjuk el a két lakást, ezért nem is léphetünk ki a napi mókuskerékből: érzésem szerint a mozi túlságosan is az esti nyolc órás beállításokra fókuszál – hogy mi történt napközben, az totál hanyagolva van. Márpedig néhány viszony, néhány karakter tekintetében igazán jó lett volna többet megtudni, így pl. a váratlan idősebb női szereplő feltűnése is lóg a semmiben (de így Ivánék is csak egy erőltetett figurák a semmiből). Az egyre nehezebben megvalósítandó fényképek iránti görcsös hajsza lendületében totál elsikkadnak a személyek, így a végére, a puzzle kirakásakor az embernek van egy olyan érzése, hogy nem is ismeri azokat az alakokat, akikkel együtt töltött 104 percet. Csak a „mindfuck” volt fontos, minden a jövőbeni fényképeknek van alárendelve – néha meglehetősen ad-hoc módon.

A másik pont ehhez kapcsolódik: egy idő után folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan jön össze a jelen a jövővel. Ezt egyébként még emésztenem kell, a mérleg melyik serpenyőjébe tegyem (természetesen részben jó dolog is), hisz az egész filmnek ez a lényege, de bizonyos pontokon olyan szinten összefolyt a múlt a jelennel és a jövővel, hogy néha elvesztettem a fonalat. Egészen pontosan azon  járt az agyam, hogy ha a jelent látjuk, akkor azt a jövő hogy határozhatja meg a látott formában, illetve mennyire szükségszerű a fényképeken látottak bekövetkezte. Miután tudatosan használták fel a jövőt a jelen befolyásolására, mennyire változtatják meg azzal azt a jelent, ami kihatással van arra a jövőre, amiből megváltoztatták azt. Pontosan Callie esetében lesz ez majd lényeges, ugyanis bizonyos pontoknál az egész mozi próbál átváltani valami csavaros időhurkos/utazásos filmbe… de annak alapos megértéséhez sokszor nem elég a kapott információ. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, de az egyre gyakoribb üzengetés számomra félrevitte a filmet: mintha minden csak arra ment volna ki, hogy minél jobban lepjük meg a nézőket – néha talán az átgondoltság rovásásra.  A legutolsó snitt azonban még így is kegyetlen jó lett…

Amúgy rendben van az egész, tekintve a viszonylag rövid időintervallumot, talán a sok hulla sem hiányzik senkinek, magán a képeken és azok hatásán meg tovább elmélkedek. Egészen pontosan érdemes a végeredmény ismeretében újranézni, hátha megvilágosodok a különböző síkok egymásra hatásában.



80%



.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: