Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

6 találat

SzerzőÜzenet
horror - Keresés Movies14Téma: Általános film topik
Niwrok

Hozzászólások: 840
Megtekintés: 43697

Itt található: Filmek, sorozatok, kibeszélők   horror - Keresés EmptyTárgy: Közönséges horrorsztori / A Classic Horror Story    horror - Keresés EmptyVas. Aug. 29, 2021 10:25 pm
.
Közönséges horrorsztori / A Classic Horror Story

Egy dilemma előtt álló terhes nő, egy esküvőre igyekvő párocska, egy orvos és egy filmmániás srác verődik össze abban a telekocsiban, ami a dél-olasz Katániába tart. A beszélgetésekkel és poénkodással tarkított út akkor vesz tragikus fordulatot, amikor a sofőr egy döglött kecske előtt félrerántva a kormányt nekiütközik egy út menti fának. A baleset sokkjából és az ájulásból ébredő csapat a sebesültek ellátása után döbbenten veszi észre, hogy már nem az út mellett vannak, hanem egy kis erdei tisztáson egy bizarr ház mellett, amiben egy riasztó falfestményt találnak. A srác felismeri benne a helyi legendát, ami szerint a helyi farmerek éhínség idején emberáldozatot mutattak be.

Ahogy a címe is mutatja, klasszikus horrorsztori majdnem az egész, kevés trancsírral, néhány meglepő helyszínnel, kivágott és levágott testrészekkel, a saját törvényeik szerint élő helyi lakosok rituáléival, és a sikolyukat visszafojtani igyekvő szereplőkkel, akik gondosan feltárják bűntudatuk okát, mielőtt elérné őket a végzetük. Az eltévedt városi turisták találkozása a szektásokkal kellemes volt, de ami igazán feldobja, az a csavar az utolsó húsz percre, ami meg a cseresznye volt a tejszínhab tetején, az a stáblista közben bevágott jelenet.

8/10
.
horror - Keresés Movies14Téma: R2-D2 írásai 3.0
R2-D2

Hozzászólások: 988
Megtekintés: 68127

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   horror - Keresés EmptyTárgy: Horror Park    horror - Keresés EmptySzer. Jan. 09, 2019 11:26 pm
.
horror - Keresés 3VWQIRy




Horror Park





Aki icipicit is képben van a Filmfórum filmes írásain kívüli élettel, az tudhatja, hogy van itt egy vidámparkos topik, amiben saját élményeimet tárom a nagy(?)közönség elé. A sok-sok vidámparkozásban pedig soha nem hagyom ki, hogy az adott hely horror szekciójában próbára tegyem „bátorságomat”, hogy kipróbáljak egy-egy szellem- horror vasutat… és itt most ne a hajdani pesti Vidámpark Szellemvasútjára gondoljatok, amin Pelikán elvtárs is utazott. Vannak egészen komoly díszletű és szervezésű „pályák”, ami igazán embert próbáló élményekkel gazdagítanak: a legdurvábbak pedig pont azok, amikben jump scare módjára kiugranak eléd a sötétben. Úgyhogy, kedves kritikaíró kollégák, ha még nem voltatok igazán komoly vidámparki horror szekcióban, nem ildomos szidni a filmet pont azért az elemért, amiért egy ilyen park a valóságban is működne – és csak úgy működne. Egy rövid kis intermezzo: egyik helyen töksötétben, egymás kezét fogva kellett végigmenni egy labirintuson, a fényt és az utat csak néhány világító led mutatta – nos, volt beszarás, mikor egyszer csak egy láncfűrészes ember ugrott elém a sötétből. De az sem volt piskóta, mikor az Ördögűző díszletében a díszlet csak tök váratlanul felült az ágyban… vagy mikor egy kocsiban ülve úgy fejeztek le virtuálisan valakit az orrom előtt, hogy közben a rám fröccsenő vért vízpermettel imitálták…

Szóval… már az első előzetesek óta éreztem, hogy nekem ezt a mozit látnom kell, valahogy ez totál az én projektem lesz – de lehet, megint nem írtam volna róla bővebben, ha nem futok bele sorba a neten a lehúzó írásokba. Senki ne higgyen senkinek (mindenki nézze meg és döntse el maga), szerény véleményem szerint ez egy nagyon tisztességesen megcsinált és összerakott horror lett, aminek a sava-borsát pontosan a címben említett környezet adja: az meg, hogy ijesztgetésre épül, ez esetben pont nem hátrány, hanem kötelező elem a moziban. A szereplői egyáltalán nem csak szimplán visítozó picsák, a gyilkos egy igazi pszichopata, ráadásul óriási érdeme a filmnek a fináléja: az ember nem ehhez szokott hasonló zsánerben. Az meg milyen zseniális húzás már, hogy itt a gyilkosság szerves része a látnivalónak, hogy itt az ember nem fogja a fejét attól, ki mikor és hogyan hal meg – itt minden hulla tökéletes eleme a díszletnek. Rosszabb esetben csak egy test a kupacon, jobbik esetben akasztott bábu egy labirintusban. Egyébként meg… én menet közben azon is gondolkodtam, mekkora húzás ez már, hogy aznap éjszaka gyakorlatilag büntetlenül eltehetsz láb alól bárkit: egyrészt a maszkod legalizálja tetteted – de egyben jótékonyan fedi is kilétedet – másrészt meg tuti, hogy a park zárásáig, másnapig senki nem keres… csak arra kell vigyázni, hogy a kiválasztott kis társaság minden tagját nyírd ki, és akkor nincs, aki keresse a másikat. Mindegy, egy biztos: ha lenne egy ilyen park igaziból, én tuti elmennék – maximum (legyen ez a mozi legnagyobb hibája) több autentikus, horrorfilmeket megidéző díszletet várnék el…

Már a felütés is ígéretes volt számomra, pedig aztán akkor még keveset mutattak magából a helyszínből: először egy lány lesz egy pszichopata áldozata. Aztán a következő képeken egy kis baráti társaság, három fiú és három lány nyakába veszi a Parkot, hogy egyikük hazatérését ott ünnepeljék egy fergeteges bulival. Ide tartozik – és ezt megint csak az tudja értékelni, aki járt már ilyen helyen – hogy egyikük ún. VIP belépőt szerzett, amivel mindenhova sorbaállás nélkül lehet bejutni (ajaj, milyen jól jött volna nekem ez sokszor). Szóval ők hatan belemerülnek az éjszakába és a Hell Fest nevű vidámparkba, ahol már sétálás közben is mindenféle beöltözött emberek ijesztgetik őket. Minden jól alakul, némi kötelező szexuális poénkodás, pia, meg fogadalmak, a fiatalok felhőtlenül szórakoznak – nem is sejtik, hogy időközben a parkba érkezett a pár évvel ezelőtti gyilkos, aki random módra keresi újabb áldozatát. A srác színre lépése, egész jelleme, megjelenése nekem nagyon bejött, volt valami zsigeri félelmetes abban, ahogy a kamara kezelte őt, hogy gyakorlatilag egy percig sem tudjuk, ki ő, és miért csinálja, azt, amit. Az rögtön lejön, hogy egy vérbeli pszichopata, de tipikusan az az arctalan ellenség, akitől félni lehet: mozgása, fellépése, nyugalma borzongató tud lenni. Ahogy meg az egyik helyszínen látványosan kivégzi az áldozatát, majd némaságra inti a nézőközönségét, az beszarás. Ez olyan The Purge-os volt…

Már eleve az is tetszett, ahogy a kis csapat a gyilkos útjába kerül, legalábbis életszagúbb volt nekem ez a megoldás, mint egy szándékos kötözködés… és itt illik megjegyezni az egész koncepció, ötlet egyik legnagyobb húzását. Miszerint egy ilyen tematikájú élményparkban honnan tudhatod, hogy a gyilkosság az csak a show része-e, vagy tényleg megtörténik? Vagy hogy lehet elkapni egy maszkos tettest, amikor csak abból a maszkosból kapásból még 15 dolgozik itt? Egyáltalán ki hiszi el bárkinek is, hogy megöltek valakit, mikor nincs áldozat? Mert az áldozat épp egy díszlet lett valahol??? Nekem ezek az apró kis gondolatok görgették előre a cselekményt, nem is igazán azok a trash elemek, amiket emlegetnek más írások, sem nem is az ijesztgetések (hát persze, hogy egy horrorparkban a sokadik után nincs hatásuk), hanem az, hogy van egy alaphelyzet, amiben – a The Purge-hoz hasonlóan, de másképp – gyakorlatilag büntetlenül ölhetsz. Megfordult ugyanis a kis fejemben, hogy én mit reagálnék rá, ha látok egy ilyet? Elhinném, amit látok? Kihez futnék segítségért?? Vagy simán lelépnék a helyszínről? Akkor is, ha azt mondanák, „Nyuszi vagy, Mc Fly?

A nagyközönséggel ellentétben az a véleményem, hogy a Horror Parknak megvannak azok az elemei, amik miatt lehet szeretni és kicsit kiemelkedik a zsáner filmjei közül. Oké, alap dolgokat hasznosít újra, oké, sablonszereplőkkel és karakterekkel operál, de maga a környezet, amibe helyezték az egészet, legalizál szinte minden horror ökörséget. Az is jó pont, hogy már-már 24 feelingje van: az egész egy éjszaka eseménye, s természetesen szó sincs a valós idejű történetmesélésről, az embernek mégis van egy olyan érzése, hogy mindent „élőben” látunk. Erre ráépítve a gyilkos név- és arctalanságát, valamit magának a szórakoztató parknak a dizájnját egy nagyon kellemes kis filmet kapunk. Azt nem vitatom el, hogy ez is inkább a tiniknek szól – eleve ők a főszereplők is – de sima mezei filmnéző számára is teljesen fogyasztható alkotás. Ha több lett volna a felismerhető és egyértelműen beazonosítható statiszta, akkor talán még a Ház az erdő mélyén is beugrott volna – ezek hiányában nekem csupán csak egy újabb vidámparkos élményt jelentett, így, otthon, éjjel a fotelből.

S ha már itt tartunk: ahogy korábban is írtam, icipici kihagyott ziccernek érzem a koncepcióban azt, hogy nem próbáltak meg ismert és kultikus horrorfilmeket megidézni egy-egy jelenettel, figurával. Vélhetően az 5 millás költségvetés (atyaég, ennyiből, ezt kihozni!!!) korlátozta a jogdíja miatt a hozzáférést, de én rajongóként kényszeredetten kerestem a kapcsokat (Ready Player One módjára), talán egyedül a The Lividére hajazó zsákos gyerekekre tudtam ráerőltetni némi párhuzamot. Aztán lehet, hogy a nagy rohangászásban, sikítozásban és sötétben el van rejtve néhány figura, de ez majd csak az újranézéskor derül ki. Mert hogy én ezt megveszem és újra is nézem, az tuti: egyszerűen imádok vidámparkozni, pláne, ha büntetlenül ülhetek be- sétálhatok végig egy gyilkos labirintuson. Ja, és nagyon remélem, lesz folytatás, mert minden adott hozzá… ritkán van film, aminek cliffhangere egyszerre ilyen nyugtalanító és… szerintem hatásos. Azt gondolom, hogy ha okosan csinálják, ebből ki lehet hozni egy jó kis franchise-ot, aminek a végén, egyszer majd arcot és múltat kaphat az a pszichopata is, akinek a Horror Park nem az önfeledt rémüldözést nyújtja, hanem a beteges gyilkolászást.

Imádom a vidámparkokat. Mondtam már?




80%



.
horror - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102694

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   horror - Keresés EmptyTárgy: American Horror Story S5 - Hotel    horror - Keresés EmptyVas. Jan. 31, 2016 8:54 am
.
American Horror Story S5 - Hotel

horror - Keresés 52o2fk

Már a sorozatból eddig egyedüliként megnézett 2. évad sem nyűgözött le, de a Briarcliff elmegyógyintézetnek voltak egészen jó pillanatai, ráadásul az ott alkalmazott módszerek és a teljes kiszolgáltatottság önmagukban is elég ijesztőek nekem. Mivel az AHS antológiasorozat, így nem probléma kimazsolázni azokat a témákat, amik jobban érdekelnek, a boszorkányszekta belső ügyeinek és a vándorcikrusz attrakcióinak átugrása után ez a Hotelnél jött el.

A Hotel Cortez Los Angeles egyik impozáns szállodája már az 1920-as évek óta, ami mostanáig megőrizte art deco stílusát, fittyet hányva a modernizálásra, ami az illusztris és állandó bentlakóknak éppen megfelel, mivel úgysem hagyhatják el a hotel területét. Az alkalmi vendégek miatt lehetne rosszabb is a Cortez híre, mert ők esetenként arra ébrednek éjszakánként, hogy egy fickó térdel felettük, a kezében késsel, gyanús alakok kezdik üldözni őket a folyosón, hogy rothadásszag tölti be a szobákat, vagy a vér szivárog a falakból is, de úgysem jutnak el odáig, hogy a YELP-re megírják a kritikáikat. Az épületet még az iparmágnás James March építtette, nem is anyagi, mint inkább gyakorlatias okokból, sorozatgyilkosként ugyanis szüksége volt egy helyre, ahol gátlástalanul kiélheti a vérszomját és a szadizmusát, így a Hotel inkább tekinthető egy építészeti varázsdoboznak és csapdarendszernek, labirintusszerű folyosókkal, csapó- és rejtekajtókkal, mint szállodának. March szelleme és szellemisége továbbra is együtt él a hotellel -szó szerint-, de az mostanra az özvegye, Elizabeth felségterületévé vált. A Grófnő, ahogy általában hívják, eddig visszafogottan élte az extravagáns vámpírok életét az aktuális szeretőjével, tekintettel azonban arra, hogy a többségében évek óta halott, vagy az általában csak a vacsoráig maradó szállóvendégektől sok bevételt a hotel nem lát, March vagyona leapadt, az adósságok fejében a hotel kalapács alá került. Az ingatlant felvásárló Will Drake friss pénzt és vért hozna a Grófnő életébe, ha valahogy sikerülne az ujja köré csavarni, de persze a legrosszabbkor kezd a hotel körül szaglászni egy, a fia elvesztésébe lassan beleőrülő rendőr is, akit az áldozatait a Tízparancsolat megszegői közül válogató sorozatgyilkos utáni nyomozás hozott a Cortezbe.

Éppen azért hanyagoltam eddig az AHS-sorozatot, mert kevésbé akar ijesztgetni, félelmet kelteni, mint amennyit egy horrortól elvárok, viszont több benne a groteszk, a trancsír és a perverzitás, mint amennyit jó kedvvel eltűrök. Az Asylumban a környezet nagyrészt felül tudta írni ezt a kényelmetlen vonást, a Hotelben viszont jött minden, ahogy a csövön kifért, és ennek csak taszítania vagy unalmat kiváltania sikerült, cidrit vagy meglepetést alig. Amikor az első két részben már túl voltam azon, hogy egy keléses félhulla kimászott az epedák közül, hogy a Grófnéék szex közben véreztetik ki az aznapi vágóállatokat, és hogy egy humanoid vadhús-cafat(!) egy fúrófejes műbrokival (!!!) seggberak egy szerencsétlen fickót (!!!!), nagyjából minden kedvem elszállt a folytatásra. Az évad ugyan felvázolja a fenti szálakat, de alig foglalkozik velük (a Tízparancsolatos Gyilkost például részekre elfelejtik, aztán egy rész alatt lezárják az egészet), helyette viszont vannak klisék, mondjuk egy sikoltozó bikinis csaj menekülése a folyosón, és vannak olyan jelenetek, amik már nevetségesen tocsognak a vérben, például az iskolai. Lehet, hogy csak én értettem félre, és az AHS drámasorozat (is), de horrorhoz képest nekem túl sok idő megy el arra, hogy a szereplők felidézik a múltjukat, és dagályos beszélgetésekben tárgyalják ki az életük (vagy valami ahhoz hasonló...) kilátástalanságát, a korábban elkövetett hibáikat és a terveiket. Pedig még ezek lettek a jobb szakaszok, mert miközben minden nyúlik, mint a rétestészta, ezekben legalább történik valami, még ha közülük csak három fogott is meg jobban: a Lowe-család drámájának alakulása Holden felbukkanásával párhuzamosan, Valentino "feltámadása", illetve Ramona Royale bosszúhadjárata a Grófnő ellen. A pár meglepő, szinte csak egy-egy pillanatra felbukkanó furcsasággal (például amilyen hangok kiszűrődnek a zárt ajtók mögül) együtt is ez nagyon kevés volt nekem a szórakozáshoz, sőt! Amikor már a látszatra sem ügyelve dobált össze a forgatókönyv olyan dolgokat, amiknek semmi előzménye nem volt, ellenben  egy epizódon belül három-négy dugásra is jutott idő, mindenféle leosztásban, na, ott aztán végképp elszakadt a cérna. A befejezés nyáltengere meg, egy horrorban... hagyjuk is.

A külsőségekben már több a pozitív vonás, de itt is akadtak gondjaim. A hotel berendezése stílusos, ugyanakkor robosztus is, könnyen becsalogatva ezáltal az olcsó szállásra vadászó vagy a hely szellemiségét átélni akaró turistákat a pók hálójába. De közben meg olyan ökörségek vannak köztük, mint a gyerekek játékszobája; aki kitalálta, hogy a gyerekeknek a boldogság netovábbja, hogy a fehérre meszelt szobájukban kétméteres LED-paneleken olyan kőkorszaki számítógépes játékokkal játszanak, mint a Tetris vagy az Invaders, fényképről sem látott mostanában gyereket; ehhez csak annyit, hogy közben viszont folyamatos aktuál-kikacsintás van, "nézzünk együtt House of Cards-ot" meg a Charlie Hebdo felemlegetése. A látványra is erősen rányomja a bélyegét a groteszkség, az eltorzult hotel életének kifejezése, de gyorsan unalmas és zavaró lett, hogy ez csak annyi jelent, a képek egy részét halszem-optikával vették fel. Talán csak a jelmezek tetszettek teljeskörűen, különösen a Grófnő ruhatára érdemel elismerő szavakat; egyszerre van benne valami arisztokratikus, és minden egy kicsit az elmúlt száz év divatjából, hiszen ő ennek az időnek minden irányzatát átélte.

Pár jobb jelenet mellett az egyetlen, amiért nem tenyereltem a detonátor gombjára már kb. a harmadik rész környékén, azt is elfelejtve, hogy valaha megfordultam a Hotelben, azok a jó színészek és a jobb karakterek voltak, akiket egyszerűen bűn volt egy ilyen alibi sztorira elpazarolni. Mivel Lady Gaga volt a sorozat emblematikus alakja, ráadásul Golden Globe-ot ért az AHS-nak, az elsőt, elsőként talán róla illene "lerántani a leplet". Mert hát legtöbbször nem vezet sok jóra, ha egy felkapott pop-kult ikon a népszerűsége miatt elhiszi, hogy színészkedni is tud, sokan le is szólták emiatt az évadot, pedig mennyi gyengébb pontja van ennél... Lady Gaga hitelesen játssza azt, ami ő maga, extravagáns ruhákban kell dívaként léteznie, de egyébként szerintem jól megfogta a kis kettősséget a karakterében, mert a Grófnő egyszerre rideg és parancsoló, de közben anyáskodó is, ami a teremtményeit illeti. Ha már jó színész, akkor sokkal inkább mondanám Sarah Paulsont, aki remekül hozza a drogtól kattant ex-prostit, vagy Angela Bassett-et, ráadásul a karaktere, Ramona Royale egy szinte tökéletes Pam Grier-tribute. De nagyon jó karakter Quennie is, és ha már a filmvilágon kívüli alakítást kell mondanom, sokkal inkább megmaradt bennem Naomi Campbell testhezálló szerepe affektáló divatbemutató-szervezőként. A férfiak között szívesen láttam Wes Bentleyt, de aki igazán ellopta a showt, az Evan Peters volt, James Marchként egyszerűen zseniális az egész, ahogy az akcentusával játszik, és pont annyira ripacs, mintha a 30-as évekből lépett volna elő. Nem csoda, hogy Jessica Lange távozásával Peters és Paulson került az élre, ők élnek együtt a legrégebben a sorozattal.

Az AHS-Hotel még azt a kevés lelkesedést is lerombolta bennem, amit igazából már az első évadból látott pár rész és az Asylum sem épített túl magasra. Zavaros, csapongó és unalmas, amit a hektoliterszámra fröcskölő vérrel, bizarr gyilkosságokkal és lájtos halálpornókkal próbálnak borzongatónak eladni, pár történetfoszlányon kívül viszont csak a színészek, a szereplők és a háttérszemélyzet miatt nem dől össze ez a tákolmány. Az ő munkájukért sajnálom az évadot ennyire lepontozni, de részemről a Hotel bontásra ítéltetett.

3,5/10
.
horror - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102694

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   horror - Keresés EmptyTárgy: American Horror Story S2 - Asylum    horror - Keresés EmptySzomb. Ápr. 04, 2015 6:42 pm
.
American Horror Story S2 - Asylum


Hiába szeretem a horrorfilmeket, eddig ez a sorozat nem hozott lázba, pedig ajánlották már elegen, és nem is csak itt Smile . A gond az volt vele, hogy az első évadból láttam a tévében pár részt, és sem a groteszksége, sem a stílusa, sem a zavarossága nem jött be, és ahogy állandóan a perverz szex körül forgott minden, a korábbi kardozós-b*szós és lövős-b*szós sorozatok mellé ez is bekerült, mint riogatós-b*szós... és aztán három rész után abba is hagytam. Viszont akik jó véleménnyel voltak a sorozatról, szinte mind a 2. évadot emelték ki, mint a sorozat legjobbját, és mert eleve ez az évad volt az, ami a leginkább érdekelt a helyszín miatt, ezt a negatív tapasztalatok ellenére is megnéztem volna, és szerencse, hogy az évadok között legfeljebb csak pár visszatérő színész jelent kapcsolatot... de persze ezt sem kapkodtam el, mint látszik Smile .

Az kiderült már a korábban látott epizódból is, hogy ez egy antológia-sorozat, ahol több, egyenértékű szál mentén alakulnak az események, amiket még további kis epizódok színesítenek. A helyszín a fix, az évad a korábban TBC-s betegek elfekvőjeként szolgáló Briarcliff Elmegyógyintézethez kötődik, szinte végig a '60-as évek közepén, de van hozzá egy kis jelenkori keret, ill. pár visszaemlékezés. Indulásnál kicsit "szextrém" turista-frissházasok érkeznek az omladozó, elhagyatott falak közé, felfedezőútra meg hogy ilyen bizarr helyzetben legyenek sokszor egymáséi, de a légyottnak és a morbid poénkodásnak hamar vége szakad, amikor egy nyíláson benyúlva valami tőből letépi a pár férfitagjának karját, mintegy startpisztolyként a véres meneküléshez és sikítozáshoz. Ezt követően kerül csak bemutatásra, hogy milyen események és milyen szereplők ténykedései vezettek ehhez a prológushoz. Ehhez kell egy idősebb apáca, Jude, akit "előző életében" elkövetett bűnei iránti vezeklésként állt Isten szolgálatába, és vezeti azóta vasszigorral Briarcliffet. Kell egy naiv, kedves és minden ízében ártatlan apácanövendék, Mary Eunice, akinek az ártatlansága komoly fegyver lesz akkor, amikor egy démon próbál beférkőzni Briarcliffbe. Kell egy orvos, Dr. Arden, aki Jude nővér hallgatólagos beleegyezésével folytatja bizarr kutatásait, de még ennél is nagyobb titkokat őriz. Ők alkotják nagyrészt azt a briarcliffi színpadot, ahova a többi szereplő megérkezik, amikor egy huszonéves srácot (Kit) hoznak az elmegyógyintézetbe, akit azzal vádolnak, hogy szadista módon megölt és megcsonkított három nőt, köztük a saját feleségét, és a bíróság egy pszichológust (Dr. Threadson) rendelt ki annak vizsgálatára, hogy beszámítható volt-e Kit a gyilkosságok idején. Mivel az ügy körül nagy a hírverés, ezért az újságíró Lana egy kis hazugsággal bejutva Briarcliffbe próbál Kittel interjút csinálni, csak közben olyanokat lát, amik veszélyt jelentenek az intézmény vezetésére, így hivatkozva arra, hogy leszbikus, őt is "marasztalják". Ez a "kis" társaság egészül ki mindenféle nimfomániással, sorozatgyilkossal, fogyatékossal és mutánssal, akik együtt próbálják majd a nézőre hozni a rettegést és a rémületet.

Ahogy azt már a Stonehearst Asylum esetében is írtam, egy ilyen helynek már önmagában megvan, meg lenne az a borzongató tulajdonsága, hogy ott a kijelölt személyeknek teljeskörű hatalma van a többiek felett, ahol maximális a jogfosztottság és a kiszolgáltatottság, még inkább, mint akár egy börtönben. Hiszen bárki bármi "rosszat" mond vagy lát is, hát bolond, ki hisz neki, sőt, a bolondság "legnyilvánvalóbb" jele, ha nem tartja magát bolondnak, és elutasítja a kezelést, ha meg mindezt dühösen, rémülten teszi, akkor már meg is írta a saját beutalóját. Főleg akkor jó táptalaj ez, ha az orvosoknak, ápolóknak mind megvannak a saját kis titkaik és perverzióik, de azokat a hatalmi összefonódásokon meg a "bolondok védőfalán" keresztül is veszélyben érzik. Ennek volt a kis esszenciája a "Dominique", ami az agyamra ment, és éreztem, hogy tíz perc után simán megbolondulnék tőle, ezek a nyomorultak meg fél napokon át ezt hallgatták "nyugtatásul", és az remekül átjött belőle, hogy mennyire esetleges, kezdetleges és téves, kínzásnak is beillő módokon "kezelték" egyik-másik pácienst. A sorozat viszont sajnos csak esetenként enged teret ennek a nyomasztó hangulati elemnek, csak ritkán kerülnek elő a mindenféle kényszerzubbonyok, a "gyógyászati kezelések" és a bezártság, az is inkább az elején. Az évad első pár része végig sötétben vagy a sötét, feketére festett falak között, szűk termekben, szobákban játszódik, jól rájátszva a klausztrofóbiára, a vége felé viszont olyan lesz az egész, mint egy átjáróház, ahol a "betegek" is össze-vissza mozoghatnak és szövetkezhetnek.

Sokkal nagyobb szerep jut annak a mottónak is beillő mondatnak, hogy "All monsters are humans", azaz a szereplők bomlott elméjének, az őket irányító vágyaknak és félelmeknek, és itt is akadnak kiválóak (nálam Dr. Threadsoné, Jude nővéré és a "zsidóé" meg a jelen-szál), de itt már azért érződik, hogy sok az újrahasznosított elem, más filmekből lett összeollózva az egész. Ez olykor kicsit lapossá, sablonossá tette a sztorit, pedig tényleg változatosak, hiszen akad itt ördögűzés, télapójelmezes pszichopata, a halál angyala, plusz tévképzetek, téboly és véres mészárlás egyaránt, csak mivel folyamatos a váltogatás, a hangulat is váltakozik, mondjuk az iszonyatból a szürreálisba, aztán valami trancsírozósba, hogy kikössön valami nyugtatóan romantikusnál vagy költőinél, és úgy éreztem, ritkán sikerült ezeket egymásra építeni. Ráadásul elég rosszul indult az egész nálam, az egyik történetszálat (a földönkívülist) ugyanis egy erőltetett, stílusidegen marhaságnak tartottam, márpedig az az első két rész alapja Kit "alibije" miatt. Hasonlóan nem jött be a vége sem, amikor a történet elkezdett éveket előreugrani, és hol egy kommunában hippiskedünk, hogy a Briarcliffből lett valami állami börtön-szerűség. Bármennyire is jól gondolja tovább azokat a sorsokat, amik 1964-ben összefonódtak, egészen az epilógusig, amiben minden szál összefut, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy kb. nyolc rész alatt elfogytak az ötletek, de valamivel ki kellet húzni tízig.

Hasonlóan rosszul indult a sorozat audiovizuális része, ami a második lenyomósabb érv volt, amiért elfordultam az AHS-ektől. Az imbolygó kamera, a groteszk képi és zene hatások (már eleve a főcímmel vallatni lehetne engem), a torz beállítások és a szuperközelik ugyan jól kifejezik, mennyire groteszk és torz ez önmagában is, engem viszont leginkább zavartak, és sokszor elvonták a figyelmem a fontosabb dolgokról. Pár rész után szerencsére hanyagolni kezdték ezek mennyiségét, onnantól például többször is feltűnt, milyen ötletesen játszik a stáb az árnyékokkal. Szerintem a 60-as éveket a jelmezekkel és az itt-ott felcsendülő rock&roll slágerekkel jobban sikerült megidézni, mint az elmegyógyintézetet magát. Pedig a karakterek és a színészek abszolút a toppon vannak, legyen az Naomi Grossman hihetetlen átalakulása Pepperré, Jessica Lange, ahogy végigkíséri Jude nővért igencsak eseménydús életében, Zachary Quinto Dr. Threadsonként, aki szakmai ridegséggel kezeli az ápoltak lelki problémáit, de igazából a sajátjaira próbál tartós megoldást találni, és még a cameoknak beillő szerepekben is olyan remek színészek bukkannak fel, mint Ian McShane vagy Dylan McDermott, és igazán meglepett Adam Levine felbukkanása.

A végére egy összességében kellemes, sokrétegű, de egyáltalán nem kiemelkedő horrort láttam, aminek a közepe tetszett legjobban. Ha tényleg ez a legjobb évad a sorozatból, akkor nem is érzem akkora problémának, hogy a többit nem láttam, és talán az 5. évad, a Hotel lesz az, ami -megint csak a helyszín miatt- elég érdekesnek hangzik ahhoz, hogy megnézzem... jövőre. Addig meg majd kihúzom valahogy a Bates Motelben...

7,5/10
.
horror - Keresés Movies14Téma: Horror topic
R2-D2

Hozzászólások: 5
Megtekintés: 2373

Itt található: Filmek, sorozatok, kibeszélők   horror - Keresés EmptyTárgy: Horror topic    horror - Keresés EmptySzer. Júl. 30, 2014 6:42 pm
Weidének szeretettel. Smile
horror - Keresés Movies14Téma: Általános sorozat topik
Weide

Hozzászólások: 233
Megtekintés: 12060

Itt található: Filmek, sorozatok, kibeszélők   horror - Keresés EmptyTárgy: American Horror Story Coven    horror - Keresés EmptyPént. Jan. 31, 2014 7:27 pm
Mivel nemrég befejeztem két sorozatot is, gondoltam írok nektek két rövidebb ajánlót.

Amrican Horror Story: Coven

horror - Keresés AHSCovenPoster

A gyilkos ház és a Zártosztály után most egy Boszorkánygyülekezet lett az AHS legújabb témája. Érdekes alapkoncepció, de sajnos ez már fele annyira sem horror, mint az előző két évad. A karakterek ismét jól vannak megírva, az alapkonfliktus és az újabb és újabb felmerülő problémák illetve csavarok azért képesek arra, hogy ne hagyják veszni a néző érdeklődését, de sajnos a Coven lufija hamarabb kipukkad, mint kellene. Mert bár van itt szadista rabszolgakínzó, hataloméhes Legfőbb Boszorka, bosszúszomjas vudu királynő, na meg ifjú, tehetségüket és korlátaikat feszegető boszik, sajnos a cselekmény gyakran olyan irányba megy el, ami már egyszerűen szánalmas. Vissza és visszatérő karakterek, állandó újrafeltámasztások, csavarok és machinálások, amik rögtön lelepleződnek... igazából mindegyik karakter személyisége és hátsó szándékai, a jövőben betöltendő szerepük kétes marad, ezáltal senkiért sem tudunk igazán izgulni. A halottakat úgyis visszahozzák, az intrikákra úgyis hamar fény derül, és nem is igazán látjuk, hova is megy az egész történet folyama. Van pár végig a háttérben motoszkáló kérdés, meg kétely, de folyamatosan újabbakat dobnak be, és a  végén már az ember elveszti érdeklődését az összes iránt. De ami a legfőbb probléma, hogy egyszerűen, bár ilyen téren jól indult az évad, a horror-faktor egyre gyérebb lesz, és az is inkább komikus irányt vesz.

Ha valakit azért érdekel az AHS, én azt javaslom, kezdje az Asylum-mal, elvégre az évadok semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz, és a második szezon minden téren jóval összeszedettebb, és többet is nyújt, mint a harmadik.

6/10, mert bár a téma egyedi, és vannak jó mozzanatai, de az elődjeihez képest sehol sincs, és lassan, de fokozatosan válik egyre laposabbá és érdektelenebbé a történet és a szereplők, az a pár igazán durva, meg jó momentum pedig nem menti meg a 13 részt.

Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: