2 találat

R2-D2 írta:

Gagarin – First in space

Gagarin anno 108 percet töltött a világűrben, így a róla szóló film is 108 perces. Szép! Már az első pár perc is levett a lábamról, amikor is a tipikus 60-as évekbeli környezetben a hosszúkabátos, kétségkívül nagyhatalmú tudós/tábornok meglátogatja az akkor már izolált két űrhajósjelöltet, Gagarint és Tyitovot. Az egész hangulata, a korrajz zseniális – különösen olyannak, aki azért részben élt is e kor (enyhített) jellemzőiben. Azok a tányérsapkák… áááá… A mozi gyakorlatilag az űrrepülés napján játszódik, a kilövés, a Föld körüli pályára állás és a leszállás nehézségeit dolgozza fel, mindenekelőtt természetesen Gagarin szempontjából, de egyben jóval többet is nyújtva annál. Gagarin visszaemlékezésein keresztül ugyanis megelevenedik a múlt, honnan és hogyan jutott el idáig: az egész kemény gyerekkorától a 3000 főből való kiválasztás folyamatán át a Vosztok 1 kabinjába. Kiváló érzékkel és vágási technikával alkalmazott flashbackek, néhány egészen megdöbbentő és hatásos jelenettel.

Talán kicsit komolyabb, mint az átlag, jóval kevésbé patriotista, mint lenne az USA szemmel, kiváló szórakozás. Szigorúan eredeti nyelven!!!

85%

Köszönöm az ajánlást, jó volt .

Engem a flashbackek sem kedvetlenítettek el, mert amúgy is inkább életrajzi filmre számítottam/készültem, és az űrutazás színesítéséhez pont jók voltak ezek a Gagarin életéből kapott pillanatképek. Az is tetszett, hogy nem erőszakolták egy idővonalra, hanem ahogy éppen az események hatására felidéződtek benne, úgy mutatták meg ezeket, és hogy nem mindegyiknek van köze az űrutazáshoz, nem egy tragédia. A jelenkori babás részeknek meg mégiscsak ott volt azt kifejezni, hogy mekkora kockázat is volt ebben az egész projektben, mekkora felelősség így hátrahagyni a családot, és azokat a nehéz pillanatokat, amik a végtelenül lelkes álmodozó Gagarin karakterénél idegenek lettek volna, azokat megoldották a környezettel, a feleséggel, a felettesekkel, a személyzettel meg a bajtársakkal. Akiknél nem csak az összetartás tetszett, hanem az is, hogy azért a többségüknek szántak valami jellemvonást is, ahol volt szkeptikus meg fő rivális meg a "szőke" (a Prometheus-os poén, az mekkora már!) meg a "mackós", meg ilyenek, és külön bejött, hogy név szerint be is mutatják a kiválasztott húszat, ezzel tisztelegve előttük. Mert oké, hogy Gagarin utazott, de ebből a húszból, vagy legalábbis a végső hatból igazából akármelyik a könyvekbe kerülhetett volna, még úgy is, hogy némelyiküknek ez inkább megkönnyebbülés volt, míg mások azért nem tudják minden percben leplezni a csalódottságukat, hogy nem ők lettek a kiválasztottak.

És ha már az űr: na jó, csak azért, mert elkészült a Gravitáció, nem kéne most már minden űrhajós filmet ahhoz hasonlítani! Ezt meg nem is nagyon lehet, hiszen nem az űr végtelen csodáiról szól, hanem a pionírság izgalmáról, amikor valaki először teszi elérhetővé vagy látja a Földet ebből a távolságból. Az elején még kicsit féltem, hogy nagyon amerikai filmet akarnak ebből csinálni, tonnányi CGI-vel, J.J. Abramset megszégyenítő mennyiségű csillanáseffekttel (mint a bajkonuri első éjszakai jelenet), de végül teljesen beleillett a film hangulatába, éppen annyi látványossággal és izgalommal, mint amit ez a távolság a Földtől megenged magának.

Mindössze két dolog volt, amit furcsálltam vagy egy picit zavart: a korrajznál az, hogy sehol egy szovjet zászló, sehol egy sarló-kalapács, még az ünneplő tömegeknél sem, és az egyetlen vörös csillag is valahol az első óra végén bukkant fel először. Nem tudom, de kiindulva a mi régi osztálytermünkből, ez meg ugye egy világraszóló esemény volt ikonikus helyszíneken... persze nem kellett volna, hogy állandóan lengedezzen, mint amcsiéknál a csillagos-sávos, de hogy ennyire "dugdossák"... A másik technikai dolog is hasonló, azaz hogy néha kisebb a párbeszédek vagy a látottak érzelmi töltete, mint amit a jelenetek dinamikája indokolt volna: ilyen az utószinkron, amit valahogy sosem éreztem tökéletesen a helyén, bármilyen jó is volt az autentikus orosz szöveg, és sokszor tűnt túl tisztának és színpadiasnak a film a családi jeleneteknél, még olyankor is, amikor mondjuk Gagarin anyja mos télvíz idején a koldusviskó mellett, és kilátszik a frissen mosott haja a kendő alól.

Nekem úgy 8/10.

Idézetem meg nekem is van: "A világűr nincs is olyan messze. Autóval csak egy óra felfelé.". ...
.

.




Gagarin – First in space



"A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát"./Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij/

Jurij Alekszejevics Gagarin (Klusino, 1934. március 9. – Kirzsacs, 1968. március 27.) az első ember volt a világűrben – még ha ennek ellenkezőjéről különféle összeesküvés-elméletek is láttak napvilágot - a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961.április 12-én, Bajkonurból, amivel egyszer megkerülte a Földet. A szovjetek ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték az amerikaiakat, Kennedy válasza vélhetően az erre az eseményre adott emlékezetes beszéde volt  1961.05.25-én, amiben az Apollo-program beindításáról, a Holdra szállás víziójáról szólt. Az már történelem, hogy a gazdaságtól erősen függő űrverseny végkimenetele mi is lett, de a hajdani keleti blokk hajdani diákjaként számomra az igazi hős nem Aldrin meg Amstrong, hanem Gagarin, no meg Farkas Bertalan volt mindig is... persze ott van még Tyitov, Leonov, Tyereskova  meg Lajka kutya is – de soha nem felejtem, mikor először tanultunk Gagarinról és a dicső szovjet űrhajósokról…

Igazából nem is nagyon értem, hogy eddig nem volt még ilyen szintű komoly orosz játékfilm a nép nagy hőséről. Csodálom, hogy a szovjet időben nem volt propagandafilm erről a nagy eseményről – vagy legalábbis hozzánk nem jutott el. Azonban örülhetünk is neki, mert 2013-ban az orosz filmipar végre méltó módon emlékezett meg Gagarinról - ez a mozi olyannyira profi lett, hogy ember legyen a talpán, aki a főcím cirill betűi nélkül, meg mondjuk, angol szinkronnal megmondja, hol készült. Végre egy minőségi, hollywoodi túlzásoktól mentes, izgalmas történelmi eseményeken alapuló orosz játékfilm, amin sem az amatőrizmust, sem a pénztelenséget nem érezni. Amin az autentikusságot pedig mi is fokozhatná jobban, mint azok az emberek, helyszínek, amik alkotják az országot – magyarul: végre nem volt zavaró a tipikus orosz arc egy orosz filmben, mert a film maga is ott játszódik.

Gagarin anno 108 percet töltött a világűrben, így a róla szóló film is 108 perces. Szép! Már az első pár perc is levett a lábamról, amikor is a tipikus 60-as évekbeli környezetben a hosszúkabátos, kétségkívül nagyhatalmú tudós/tábornok meglátogatja az akkor már izolált két űrhajósjelöltet, Gagarint és Tyitovot. Az egész hangulata, a korrajz zseniális – különösen olyannak, aki azért részben élt is e kor (enyhített) jellemzőiben. Azok a tányérsapkák… áááá… A mozi gyakorlatilag az űrrepülés napján játszódik, a kilövés, a Föld körüli pályára állás és a leszállás nehézségeit dolgozza fel, mindenekelőtt természetesen Gagarin szempontjából, de egyben jóval többet is nyújtva annál. Gagarin visszaemlékezésein keresztül ugyanis megelevenedik a múlt, honnan és hogyan jutott el idáig: az egész kemény gyerekkorától a 3000 főből való kiválasztás folyamatán át a Vosztok 1 kabinjába. Kiváló érzékkel és vágási technikával alkalmazott flashbackek, néhány egészen megdöbbentő és hatásos jelenettel. Az egész mozi legfurcsább jelenete számomra az akasztásos szcéna volt – annak ott semmi szerepét nem éreztem, leszámítva a csúnya náciellenes propagandát, bár a tisztességhez az is hozzátartozik, hogy a film ugyanúgy kiszól Sztálin felé is, meg is lepődtem rajta rendesen. A mozi fő iránya elsősorban Gagarin és az ő emlékei, rajta keresztül ismerjük meg a feleségét, a szüleit, a gyerekeit, vágyait, álmait. A kőkemény kiképzést, a fizikai vizsgálatokat, a repülési tehetségét. Miközben Gagarin a buszon vár, vagy már épp a Vosztokban gubbaszt, vagy épp a sok-sok G-vel viaskodik ott fönn – no, akkor jönnek ezek a visszaemlékezések, amik gyönyörű ívet adnak a filmnek. A történetnek egy fiatal srácról, aki elsőként jutott a világűrbe.

„Mikor arra kellett szavazni, megsemmisítsük-e a visszatérő kabint, ha idegen területen ér földet, én arra szavaztam, hogy igen. Nehogy az ellenség meglássa, hogy egy halom ócskavasat küldtünk az űrbe”

Gagarin életútja, repülése mellett számomra film legfontosabb és legmélyebb tartalmú háttértörténete az az emberfeletti szovjet tudósmunka volt, ami a fiút feljuttatta az űrbe. Itt nincs Houston, meg hiper-szuper technológia, csak egy bunker közepesen felszerelve, akadozó és bizonytalan technikával, itt a nézőközönség is csak (párt)katonákból állt, a család is csak a rádióból értesül a hírről. Sokkal életszerűbb és hitelesebb ez így, mint egy álomgyári moziban, az egész korrajz, a történelmi háttér Hruscsovval és az önfeledten ünneplő szovjet néppel a Vörös téren zseniális (Lajka kutya a Csillagvárosban pedig qrva jó poén). Persze, nem tudhatjuk pontosan, mi is történt valójában (már csak a szovjet pártmédia miatt sem), de nekem ez így tök szimpatikus volt. Mint ahogy az is – amiről csak most olvastam -, hogy tisztelgésül a világ első űrhajósa előtt, Neil Armstrong és Buzz Aldrin Gagarin egy kitüntetését vitték magukkal az Apollo–11 útjára és a Hold felszínén hagyták azt a holdsétájuk alkalmával. A mozinak az ünnepléssel vége, valóban csak a dicsőségnek állít emléket, nem esik benn szó a fiatal pilóta hátralévő rövid életének problémáiról: a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte, részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett. Később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott és az ott folyó kiképzést vezette. Életét egy MiG–15-ben, rutinrepülés közben vesztette, ám a baleset körülményei sokáig tisztázatlanok voltak, a hivatalos vizsgálat eredményeit részleteiben nem közölték, így az évtizedek során sok találgatás látott napvilágot. Egyébként idén talán valamivel többet lehet erről tudni…

A történet és a korrajz méltatása után néhány szó a filmről, annak látványáról és színészeiről. Nos, a neten a Gravitációhoz mérik sokan, de ez hibás megközelítés, ha viszonyítani akarunk, akkor inkább Apollo 13-hoz kellene. Technikailag nincs benn hiba, a CGI tisztességes, egyáltalán nem éreztem sehol, hogy ide még kellene valami látvány. A fiatal, ismeretlen színészek nagyon tetszettek, a fiúk közti rivalizálás remekül átjött a játékuk által. A szovjet vezetés emberei szintén nagyon tetszettek, külön jó volt, hogy ezúttal nem állatnak voltak beállítva. A mozi icipici gyengeségének a családi háttér előtérbe tolását, a túl sok családi flashbacket érzem: ha már visszaemlékezés. szívesebben néztem volna a csillagvárosi kiképzés képeit, mint egy gőgicsélő babát. De ez legyen az én bajom. A mozi ettől még közel tökéletes, legalábbis nekem nagyon bejött: vonzódásom a világűrhöz, az űrprogramokhoz egyáltalán nem újkeletű, az Apollo 13 és az A végtelen szerelmesei már eléggé elmélyítettek e témában, de most ez az orosz feldolgozás kicsit más nézőpontból a szovjet oldalt is megismertette velem. Még több ilyet is megnéznék.


Talán kicsit komolyabb, mint az átlag, jóval kevésbé patriotista, mint lenne az USA szemmel, kiváló szórakozás. Szigorúan eredeti nyelven!!!


85%



.