HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 15282

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: A nagy füzet    Szomb. Jan. 23, 2016 10:25 am
.
A nagy füzet



Ennek a filmnek nem volt túl jó a híre, ahogy a nyomában járó vélemények sem. Talán ezért is húzódott ilyen sokáig, pedig egyébként megvolt egy ideje, a sorozatok mellett meg a magyar filmek térnyeréséről is szólt nálam filmes szempontból 2015. A Könyvtolvaj közelsége, amit sokat emlegettek a Nagy füzet kapcsán, szintén ellene szólt, merthogy az a film nem igazán jött be, még egy ifjúsági regény szintjén is túl meseszerű volt, az illúziókba menekülve távolodott el a háborútól, abból meg akkor inkább újranézem a Faun labirintusát.

Ezért is tetszett talán már az elejétől jobban az itteni alaphelyzet, ami legalább fizikailag is távol került a háborútól, amihez az üldöztetés és az öldöklés csak kiváltó ok, háttér, ami elől az anya elrejti ikerfiait az általa rég nem látott, a gyerek által meg nem is ismert nagymamához. Akkor már sokkal inkább átjött a hangulatból az egész faluszéli tanya érzés, legalábbis én a városi ficsúr fejemmel ilyennek tudom elképzelni a tanyavilágot, sőt, még ilyenebbnek. Azt a világot mindig is öntörvényűnek és magának valónak gondoltam, és akinek -panelban felnőve- az már a remeteség egy fokozata, amikor valaki két kilométerre alig lát embert. A háború természetesen fokozza a félelmeket, a nyomort, az elzártságot, közelebb hozza a halált még egy ilyen helyre is, főleg, ha közel a határ, és a stáb meg is maradt ennél, inkább csak eseti jelleggel vágtak be olyan szakaszokat, mint például a helyi zsidók begyűjtése és elszállítása, ami megint csak a belterjes drámára volt inkább hatással, azt taszították újabb és újabb mélységekbe. Szinte végig azt éreztem, ha ez a két fiú ennél a nagymamánál lenne ezen a helyen, akkor az események nagyjából a háború nélkül is így zajlanának, ezért is volt érdekesebb nekem ez a történetszál.

Mert a fiúknak a háború sokkal inkább jelenti azt, hogy nap mint nap meg kell küzdeni a nagyival, az általa kiszabott büntetésekkel, a folyamatos lelki és fizikai terrorral, és ebben talán a legnagyobb tragédia, hogy alapvetően a nagymama sem tűnik gonosznak (legfeljebb időnként rosszindulatúnak, mondjuk a sült csirkés jelenetnél), csak hát az évtizedes beidegződések már csak így működnek. El tudtam képzelni, és Molnár Piroskától el tudtam hinni, hogy a sok megcsalatás, a magány, a keserűség és az elszigeteltség felőrli annyira az embert, hogy egy ilyen önző, rigolyás vénasszony lesz, aki nem a szeretett rokonok viszontlátását érzi abból, amikor a lánya és az unokái felbukkannak az életében, hanem hirtelen ők lesznek minden keserűségének okozói és elszenvedői. Bosszút áll rajtuk a magány éveiért, azért, hogy csak akkor tudnak jönni, amikor szükségük van valamire. Hogy csak ki akarják használni, ahogy oly régóta mindenki, hogy csak el akarják venni a "kincseit", élősködni rajta, és megintcsak el tudtam hinni, hogy azok, akik ilyen sokáig magukra voltak utalva, azok ezt így reagálják le. Persze látszik, hogy a nagyi sem mindig teljesen kőszívű, már az első favágásnál megenyhül a fiúk felé, ahogy a "szukafattyázás" is (ami talán még inkább a lányának szól, mint a fiúknak) bántás helyett megszokássá szelídül, de közben érzi, ha nem tartaná kordában őket, a két életerős fiú pillanatok alatt a fejére nőne, akár még fenyegetést is jelenthetnének rá nézve, ahogy az később meg is történik.

A füzet ezzel párhuzamosan megörökíti, hogy az állandó terrorból a néző csak szemelvényeket kap, ahogy a fiúk ebben a "rideg állattartásban" a túlélésükért küzdenek, próbálva megerősödni edzéssel fizikailag és lelkileg, érzelmileg pedig úgy, hogy az egymás iránti összetartozáson kívül egyre inkább leépítik a kapcsolataikat és a kötődéseiket. Egyre távolabb kerülnek azoktól az emberektől, akik sokáig csak az emlékeikben léteznek, megfakulnak, mint egy álom, és egyre közelebb, legalábbis egyre jobban idomulni kezdenek azokhoz, akik körbeveszik őket, amit ugyan lehetne "beilleszkedésnek" nevezni, de amilyen közöny, kegyetlenség és erőszak ennek nyomában jár, amiatt nehéz és néha fájdalmas is látni. Ők hárman kerülnek közelebb egymáshoz, míg mindenki más csak a "külvilág", bármilyen is volt előtte a kapcsolatuk. Szinte már pszicho-thrillernek is nevezhető az az átalakulási folyamat, ami hármójukban, de főleg az ikrekben lejátszódik, amiben tragikus, és emiatt esetleg hiteltelen látni, hogy a két szeretetben felnőtt, jól nevelt fiú hogyan tud ilyen rövid idő alatt elvadulni, akiknek a nyomában erőszak és halál jár. Részemről abban a helyzetben megvoltak a kellő összefüggések, még a legérzéketlenebb cselekedetek is megalapozottnak tűntek, a háborús helyzetben szerzett tapasztalatok és a fokozatosság jól építette fel a feszültséget, ami talán nem is az akna felrobbanásánál érte el a csúcspontját (bár az is a gyakorlatiasságával és a kegyetlenségével mellbevágó volt), hanem azt követően a füzet, egész addigi életük lenyomatának a sorsa... ami akkor már nem kell egyiküknek sem.

A megvalósításra egy rossz szavam lehet csak, az is inkább csak zavart, mint hogy ténylegesen hiba lett volna... az utószinkron. Már attól is állandóan kizökkentem, hogy a szájmozgás hol stimmel, hol nem, de egy ideig még próbáltam azzal magyarázni, hogy biztos a külföldi színészek miatt. De azt végképp nem tudom, hogy sikerült úgy összevágni, hogy egy jelenet három snittjén belül sikerült kétszer váltani. A többivel bőven elégedett voltam, kifejezetten szép és erőteljes a fényképezés, Molnár Piroska és a Gyémánt testvérek is kifejezetten jól alakítanak, ahogy a mellékszereplőket játszó színészek is. Nekem nagyon bejöttek a füzetben megjelenő oldalak, a kis rajzok, az ákombákom rajzolt betűk, legfeljebb azt találtam furcsának, hogy honnan szereztek képet a fiúk mondjuk a német tisztről vagy Nyúlszájról. A tanya és az egész közösség bemutatása is jó volt, mondjuk az nekem kicsit furcsán vette ki magát, hogy a környéken mekkora az éhezés, de a vénasszony csirkéi szabadon kapirgálnak az udvaron, ahogy a disznói is békésen majszolják a moslékot, és még senki sem próbálta kirabolni őket a bolond lányon kívül, de ezt betudtam annak, hogy van elég híre a "boszorkánynak", hogy ne nagyon próbálkozzanak vele.

Ahogy az elején mondtam, sokan a Könyvtolvajhoz hasonlítják, mert gyerekek túlélésével foglalkozik a II. világháború körülményei között, hogy mi és hogyan segített nekik átvészelni ezt az időszakot, nekem mégis előbb jut eszembe a Nagy füzetről mondjuk a Psycho. Az ikrek átélik ugyan a háborút, annak tragédiáit több oldalról is (az oroszok bevonulása például a maga csendességében is megrendítő), de nekik mégis otthon van az igazi küzdelem, megőrzendő a józan eszüket, biztosítva a saját túlélésüket egy ellenséges övezetben, amit a saját nagyanyjuk testesít meg.

8/10
.
Téma: R2-D2 írásai 1.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 16621

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: A nagy füzet    Pént. Május 02, 2014 3:19 pm



A nagy füzet


Nem nézek magyar filmet. Gyakorlatilag semmilyet: a nyolcvanas évek eléggé megutáltatták velem az egész hazai filmgyártást: a depresszív, önmagán sajnálkozó, borzalmasan művészieskedő nihillista filmgyártásba csak néhány üde és emlékezetes film fért bele abból a korszakból. Aztán a kilencvenes évektől végképp lemondtam róluk, így abszolút fogalmam sincs ki ez a Szász János, miket is csinált eddig – mert nem érdekelt és ezután sem fog érdekelni. A nagy füzet tekinthető egyfajta izgalmas projektnek részemről (hasonlóan az év eleji Tarr Béla mozihoz), mikor is leteszteltem, hol tart a hazai díjazott film színvonala. Mennyit javult a borzalmas Torinói ló óta… Nos, kétségkívül sokat. Nagyon sokat. Szász János filmje hatásos, fogyasztható és a maga mércéjében remek is – ámde ízig-vérig magyar marad. A történet adaptálása közben ez a film sem tudott képi világában kilépni abból a depresszióból és önsajnálatból, amit az elmúlt évtizedek súlyos béklyóként ráraktak.

Kezdjük a sztorival. Apuka hazajön a frontról pár napra, hétre, majd indul vissza, anyuka pedig az ikergyerekeket vidékre viszi, a 20 éve nem látott és gyűlölt nagymamához. WTF? Honnan tudta, hogy él még? Hogy jut eszébe bármilyen anyának, hogy elszakadjon a gyerekeitől – egy nyilvánvalóan ellenséges környezetbe küldve őket, a világ végére??? De oké, azt mondják erre, hogy a háború sok mindenre késztette az embert. Lehet, de én ezt akkor sem fogadom el, szülőként az utolsó percig gyerekem mellett akarok lenni – igaz, most béke van -, lemondani róluk csupán az életem feláldozásával lennék hajlandó. Hasonló szitura épül egyébként az A könyvtolvaj is, már ott is húztam a számat: nekem ez hihetetlen és hiteltelen így. Ráadásul aztán anyu minimum egy évre eltűnik!!! Holott ő hogy szereti a gyerekeit… áááá… Lószart. Vagy az alapanyag volt ennyire pocsékul megírva, vagy a filmeseknek sikerült túlzásba vinni a szétszakadást és a családi kapcsolatot, de én az egész indítást iszonyat erőltetettnek éreztem…

Aztán ahogy anyu elmegy, a két kölök pedig ott marad az öregasszonynál, az nagyjából jó volt. Mondjuk, ilyen hozzáállás sincs, amit a nagyi produkált, meg az is idiotizmus, ahogy a gyerekek edzik magukat – ámde ez a legutolsó próba fényében más értelmet nyer és elfogadható. Szóval van egy undi dagi mami, aki gyakorlatilag túlélőtábort alkot a fiúk számára: ezek a történések jók voltak, kevésbé voltak hatásvadászok, mint mondjuk egy amerikai filmben lettek volna, az egésznek egy kegyetlen fiúiskolás hangulata volt. A test és lélek megedzése az adott körülmények között hiteles és érdekes volt, ahogy tárult fel a fiúk előtt a világ, szépen alakult körülöttük a többiek jelleme is. Nem egyszer eszembe jutott a Chochito „Ronda és finom” reklámja: e moziban is senki nem az, akinek látszik, mindenkiben meg lehet találni a jót, csak keresni kell. Vagy a rosszat. Külön tetszett hogy – akárcsak az  A könyvtolvajnál – itt sincs fizikailag előtérbe tolva a háború, érezhetően ott van a háttérben, a német tiszt jelenléte erősíti, de az egészet a fiúk szemszögéből, némi naivításal tudjuk nézni. S ha már német tiszt. Nála két dolognak örültem külön: nem mentek bele a homokos vonalba ( a magyar film fogalmában benn volt ennek lehetősége), valamint nem a megszokott csúnya gonosz német sztereotípiát képviselte. A végén meg – bár kissé hatásvadász módon – sokkolóan jó volt az orosz megszállás felvillantása.

A két fiú kalandjai vidéken kellően érzelem gazdagok, a filmbeli két robbanás pedig rendesen megdöbbentett. Elsősorban e miatt a két jelenet miatt tartom jó filmnek a Füzetet, a szunyókálásból kirobbantó drámára illetve a finálé megdöbbentően kiszámított kegyetlenségére örökké emlékezni fogok. „Csak valakit előre kell küldeni” – ez nagyon kemény…

Mindezek ellenére a Nagy füzet le sem tagadhatná, hogy magyar film. Minden egyes kockáján érezni azt az ürességet, kilátástalanságot, negatív hangulatot, ami oly jellemző filmgyártásunkra. Eleve már megint egy tanya, ahol nem kell túl sok díszlet, lehet időzni a tájon, a pajtán, az erdőben futó gyerekeken. A mama lakása olyan, mint a falumúzeum - a tököm tele van, hogy minden magyar filmben el kell menni falura, s bemenni egy parasztházba. Jancsó örökre elintézte nálam, hogy gyűlöljem ezeket… A kisváros minimalista látványvilága talán jó korrajz, azzal nincs is bajom, de ez is csak sivárságot hordoz. Ide kapcsolódik, hogy végig azon gondolkodtam, hol játszódhat az egész – ugyanis a füzetbe egy Kőszeg képet tettek be, de itt a közelben nem volt halál/munka tábor. Márpedig a filmben van – ez megint csak olyan kötelező klisének tűnik. Azon meg hogy egy teljesen felesleges vetkőzős jelenet is szerepel a moziban, már fenn se akadok. Úgy hiteltelen az egész, ahogy van. Persze, a szőke szolgálólány majd pont két koszos kiskölökre gerjed… hehehe… Nem tudom, engem ennyi idő után kimondottan zavar a magyar filmgyártás lejárt stíluselemeinek újrahasználása, nem tudom, hogy lehetne máshogy forgatni, de ismét süt a nihill, az ingerszegénység a vászonról. Ja, meg csöcs nélkül nincs magyar fim.

A színészek, a néhány drámai esemény ugyanakkor átlendített a negatív érzéseimen. Továbbra sem szeretem a hazai filmeket, de ez kétségkívül egy jobb darab lett. Kíváncsi lennék, a sztorival mit kezdtek volna nyugaton...



70%


.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: