Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
Advanced Search Movies14Téma: R2-D2 írásai 1.0
R2-D2

Hozzászólások: 992
Megtekintés: 17841

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Advanced Search EmptyTárgy: Félelmetes nap    Advanced Search EmptySzer. Nov. 05, 2014 9:55 pm
.
Advanced Search KA6c0Wx




Félelmetes nap





John Fitzgerald Kennedyre, az Egyesült Államok harmincötödik elnökére 1963. november 22-én a Texas állambeli Dallasban egy bizonyos Lee Harvey Oswald több lövést adott le. A nyitott gépkocsiban utazó Kennedy a merénylet következtében meghalt, de megsebesült John Connally, Texas állam kormányzója is. A történetet eddig mindenki ismeri, a merényletről, az elnök halálának furcsa körülményeiről Oliver Stone egy kiváló filmet készített JFK címmel. Kennedy halála ugyanakkor talán a legvitatottabb merénylet az emberiség történetében, az összeesküvés-elméletek melegágya. Az igazságra elvileg 2038-ig várni kell - akkor oldják majd fel a titkosítást - már ha az ki is derül valamikor. Szóval a történetet mindenki ismeri, de gyanítom, a történetet velem együtt csak eddig ismerte mindenki…

Ahogy az Niwrok remek ajánlójában is olvasható, a Félelmetes nap ennek a merényletnek a hátterét, illetve az események közvetlen folytatását mutatja be. Arról szól, amiről eddig semmi: az aznap Dallasban, az eseményekkel kapcsolatba került emberekről, a főszereplők mögötti családtagokról, akiknek akaratukon kívül fenekestől felforgatta életét az esemény, az orvosokról, akik legjobb tudásuk szerint próbálták megmenteni az elnök életét. A fim eredeti címe egyébként Parkland, ami annak a kórháznak a neve, ahol Kennedy hivatalosan is elhunyt (érdekes, mert itthon ezzel a magyar címmel is a süllyesztőbe került, ennyi erővel maradhatott volna akár az eredeti is) és egyben ami annak a kórháznak a neve, ahova Oswaldot (sőt évekkel később Rubyt) is szállították két nappal a Kennedy merénylet után. Az egész mozi talán legfontosabb helyszíne, ahol a mozi talán legjobb, legsokkolóbb és legérzelmesebb jeleneteit látjuk: az elnök életéért küzdést.

Qrva jó volt. Mármint az egész film. A lövések utáni káosz, a sebesült Parklandba szállítása, majd az ottani események, azok megjelenítései simán felérnek a JFK szintjére. Sőt, az igazi élmény valahogy együtt nézni lenne a kettőt, a két mozi valahogy szimbiózisban van egymással – szívesen vennék egy 4 órás összegyúrt változatot. Mennyi érzelmi csúcspont lehetne egy ilyen monumentális alkotásban! Mikor egy szimpla kórházi eseménysor is ilyen zseniális tud lenni, ennyi érzelmi csúcsponttal... Az okosan használt kamerával azt a hatást érték el, mintha a néző az orvosok, nővérek, CIA ügynökök válla felett kukucskálna, mintha ott lenne a műtőben. A szenvedély pedig totál átragad, JFK elvesztése ugyanolyan döbbenetet volt képes kiváltani belőlem is, mint a film szereplőiből (no meg vélhetően az amerikai népből). A teljesen nyilvánvaló reménytelen helyzet fel nem adása, a nyakig véres személyzet, majd Jackie kezében a férje fejének hátsó darabjával iszonyat érzelmi töltettel rendelkezik. Nem vagyok egy nagy amerika-fan, de ez a történet különösen érdekel, így szinte magam is küszködtem a könnyekkel: sokkal jobban beleéltem magam, mint azt várni lehetett volna. Még úgy is, hogy én tudtam, mi fog történni, ők pedig nem. És épp ezért simán pofánvágtam volna az okoskodó kórboncnokot, az a jelenet rendkívüli módon  hatott rám a túlfűtött lelkiállapotomban. Egyébként néhányan felróják a mozinak, hogy hiteltelen, túlságosan is amerikai, hatásvadász, meg miegymás: kérem, pontosan a központi szálnál, a Parklandos eseményeknél igenis szükség volt erre a hollywoodi manipulációra, ez így, ettől lett igazán hatásos.

A két másik fő szál emocionálisan már úgysem működik ennyire. Ott inkább az agytekervények megdolgoztatása a cél, mint az érzelmi terelés: az Oswald család helyzetébe vagy épp Zapruder papa szituációjába legalább olyan érdekes belegondolni, mint amilyen megdöbbentő nézni az elnök elvesztését. Az egyik oldalról ugyanis ott van egy hátrahagyott család (feleség, két gyerek, anya, testvér), akik egész életünkben viselhetik az elnökgyilkos családja bélyeget, a másik oldalról meg a videósnak sem lehetett egyszerű, mit is kezd majd a nyilvánvalóan értékes felvétellel. Súlyos dilemmák, súlyos emberi élethelyzetek, a filmnek viszont nagyszerűen sikerült hely állnia ezen a téren is. Úgy mutatja be ezeket, hogy közben nem ítélkezik (egyébként alapban semmiről sem), úgy mutatja be a karaktereket, hogy mindenki megőrzi a tisztességét. Talán még Oswald is. Egyébként ezekből a mellékszálakból a legérdekesebb valóban Oswald anyu figurája, ahol tényleg nem derült ki, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: a fia tettei miatt bekövetkező zavar, vagy a zavar miatt (is) bekövetkezhető tett. Ami pedig a környezetet, a háttért, a díszletet, a történelmi tablót illeti – csillagos ötös. A texasi rendőrök, azok a nyomozók a kalapban, a CIA vezetők felelőssége, a döbbenet az arcukon a video lövései láttán, az egész mozi hangulata kiváló. Ott voltam 63-ban Dallasban…

Mindezekből kifolyólag a Félelmetes nap nálam simán a legjobb történelmi filmek kategóriájába került: a dokumentarista feltárás keveredve a hollywoodi eszközökkel, nagyrészt ismeretlen, de kiváló színészekkel példaértékű lett. A 24-ből ismert elnöki testőrnek hasonló szerepben feltűnésén meg is hatódtam, bírom azt a faszit. Tök jó volt a végefőcím is, mikor is a főbb szereplők valós életútjára kitértek. Korrekt. Mint ahogy összességében az egész mozi az. Ezek után sokkal nagyobb kedvvel fogom belevetni magam a Niwrok által ajánlott másik, hasonló témájú filmbe, a Cinkosba is. És van egy szerencsém: van rá esélyem, hogy megérem, mire feloldják a Warren-jelentés titkosítását.

Aztán vagy lesz az Oswald gyerekek, unokák számára feloldozás, vagy nem.



85%


.
Advanced Search Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 15626

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Advanced Search EmptyTárgy: Félelmetes nap / Parkland    Advanced Search EmptySzomb. Okt. 18, 2014 9:50 pm
.
Félelmetes nap / Parkland


Előzetesen nem tudtam róla, de örültem neki, hogy a Parklanddel a The American Film Company másik filmjébe is belefutottam a Cinkos után, amiről még az "előző életemben" írtam. Akkor, a Lincoln merényletet követő per esetében is tetszett a koncepció, és ez itt sincs máshogy: ez a társaság azt tűzte a zászlajára, hogy az USA híres történelmi eseményeiről mutasson egy tágabb képet, hogy aki megnézi mondjuk a Cinkost, az ne csak annyit tudjon utána róla, hogy Lincolnt lelőttek egy színházban, hanem azt is, hogy ki tette és miért, milyen politikai és társadalmi helyzetben. Mindezt a lehető legnagyobb történelmi hitelességgel, és ha mondjuk egy akasztófát kell építeni a filmhez, akkor ahhoz még a szögek is úgy lettek kovácsolva, ahogy akkoriban lehetett. Neves színészekkel leforgatott történelmi képeskönyvek ezek, betekintéssel a merénylettel kapcsolatba kerülő emberek sorsába, és már akkor is az jutott eszembe, hogy Magyarországon is elkelnének ilyen filmek, amivel talán növelni lehetne a történelmünk iránti érdeklődést a fiatalokban, vagy bárkiben, mert ha készülnek is irodalmi művekből filmjeink, dokumentarista drámák aligha.

Na de ennyit a TAFC-ról és az általa okozott hiányérzetről, csak úgy gondoltam, egyszerűbb, ha hivatkozásként rögtön ezeket is elmondom a Parklandről, hiszen a lényege ugyanaz, ráadásul ismét egy elnök elleni merénylet a kiindulópontja, John F. Kennedy-é. A JFK annak idején gondoskodott róla, hogy a filmkedvelőkbe magának a merényletnek és a Zapruder-filmnek minden kockája beleégjen, fejből fújjuk, hogy "könyvraktár" és "mágikus golyó elmélet", a másik filmből meg megismerhető, hogy Ruby miért és hogyan lőtte le Oswaldot. Ők a főszereplők. A Parkland azzal egészíti ki az eddigi képet, hogy bemutatja azokat, akik csak utólagos vagy közvetett részvevői voltak a merényletnek, de ettől még az ő drámájuk, az őket ért sokk sem kisebb, legfeljebb nincs, nem volt annyira szem előtt. Maga a merénylet nem is látszik közvetlenül (abban az időben éppen Zaprudert nézzük, ahogy a kamerájával rögzíti a végzetes eseményeket), sőt, igazából akkor kezdődik a film, ahogy az elnöki Lincoln eltűnik a felüljáró alatt, és megérkezik a kórházba. Olyan kérdésekre akad válasz, mint hogy mik történtek ott és utána, például hogy hogyan kísérleteztek az eleve reménytelennek tűnő újraélesztéssel az orvosok, hogy Jackie Kennedy a véres kosztümjében hogyan töltött órákat egy irattárba bújtatva, hogy az újabb merénylet fenyegetésében hogyan juttatták ki az új elnököt a kórházból és Dallasból, de még olyanok is, hogy milyen kihívást jelentett JFK koporsójának feljuttatása az Air Force One-ra és Washingtonba vitele vagy hogy milyen dilemmákkal szembesültek az elnök testőrei az ex-First Lady-t illetően.

Közben persze tucatnyi szálon zajlanak az események, beindul a nyomozás, és elég gyorsan akad is hal a hálóba. Oswaldről viszont annyiszor elmondták, hogy ő a "magányos merénylő", hogy soha fel sem merült bennem, hogy neki is volt családja, felesége, gyerekei, de ezúttal a bátyja és az anyja kerülnek bővebben bemutatásra. A testvér, aki az öccse tettének árnyékában azonnal a társadalom ferde szemmel figyelt tagjává vált, az "elnökgyilkos rokona" bélyeggel a homlokán. Az anya, akit egy bizonytalan valószínűségű kép tart nyugalomban, hogy az ő fia igazi hős volt, és hazafiasságból tette, amit tett. De maga Zapruder is érdekes figura, ahogy a közvetlen közelről látott véres gyilkosság sokkja mellett az is pillanatok alatt leesik neki, hogy a felvétel maga mekkora teher lesz számára a rögzített esemény súlya miatt, és hogy ez alapjaiban fogja felforgatni az életét, ami rövidesen be is teljesül az FBI-ügynökök és az újságírók zaklatásának képében. Ezen kívül rendőrök és ügynökök szerepelnek még a történetben, akiknek mondjuk azt kell feldolgozniuk, hogy a rutinmegfigyelések és a hetente tucatjával kapott fenyegetések közül utólag hogyan válik ki az az egy, mellyel -talán egy kristálygömb birtokában- meg lehetett volna akadályozni, hogy Kennedy meghaljon.

Ahogy már jeleztem, minőségi kifogásokat lehetetlen megfogalmazni, a TAFC akkurátusan ügyel a korrajzra, a díszletekre és a színészek kiválasztására, így legfeljebb a jobbakat lehet kiemelni a jók közül. A híresebb színészek közül adja magát Paul Giamatti vagy Marcia Gay Harden, de inkább az amúgy nem túl ismert Kat Steffensre figyeltem fel, akinek az egyik legnehezebb szerep jutott az elnök rémült és gyászoló özvegyeként, Jacki Weaverrel meg mostanra nálam szinte egybeforrott a gyermekeiért bármire képes, többé-kevésbé pszichotikus anyaoroszlán képe.

Ez a film annyival kevesebb nálam, mint a már emlegetett Cinkos, hogy az önmagában is megállta a helyét tárgyalótermi krimiként és morális drámaként, míg a Parkland "csak" rögzíti a dolgokat a merénylet tükrében, ahogy a szereplők életét, drámáját is csak ezzel összefüggésben mutatja. Ettől még jó, csak kevesebb.


7/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: