Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

5 találat

SzerzőÜzenet
expanse - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 3.0
Niwrok

Hozzászólások: 205
Megtekintés: 25120

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   expanse - Keresés EmptyTárgy: The Expanse S5    expanse - Keresés EmptyVas. Feb. 28, 2021 10:23 am
.
The Expanse S5

expanse - Keresés Theexp10


A XXIV. század közepén, amikorra sok küzdelem után a saját jólétébe belekényelmesedett Föld, a függetlenedő kolóniaként sokáig ellenséges Mars és mindkettő alapanyag-ellátásáért felelős, emberileg kizsákmányolt Öv együtt megnyitottak egy átjárót közel másfél ezer meghódítható világra, akár egy új aranykor is eljöhetett volna... ha nem lennének a régi sérelmek. De vannak, és ezeknek egyetlen arca van, Marco Inaros, aki az Öv radikális mozgalmait egyesítve akarja megszilárdítani a saját hatalmát, nem kérve a Föld és a Mars láncos kutyájának szerepéből, ahogyan a Belsőkkel szövetkező övlakókat látja. Az előkészületei a támadásra eléggé a háttérben zajlanak ahhoz, hogy a sorozat főhősei, a Rocinante legénysége leginkább a személyes, leginkább családi ügyeivel legyen elfoglalva, amíg a Roci átesik a szükséges nagyjavításon...

Én akartam múltkor több személyes történetet, több hátteret... hát most aztán megkaptam. Annyit, hogy akár bele is fulladhattam volna, csak sajnos mindennek az lett az ára, hogy a szedett-vedettnek indult, a sok kaland és veszély során aztán szinte családdá kovácsolódó legénység tagjai kb. a világ négy sarkába szétszéledve intézik a saját kis ügyeiket... Ezeknek a párhuzamosan futó történetszálaknak viszont csak egy része zajlik azért, hogy a szereplők által összeszedett kirakósokból kirajzolódjon a nagyobb kép, egy újabb, pusztulást hozó összeesküvés; a cél inkább az, hogy addig is történjen mindenkivel valami, amíg Inaros felrúgja a kisasztalt. Holden még csak-csak összeszed morzsákat egy lehetséges támadásról a Tychon, amíg a Roci javítására vár, ahogy Bobby is rábukkan egy fegyvercsempész hálózatra, akik a szükségtelenné, és emiatt kevésbé felügyeltté váló marsi fegyverarzenált árusítják ki, mindezek az információk meg szokás szerint Avasarala kezében futnak össze, akit a politikai karrierje elismeréseként legutóbb bürokratának száműztek a Holdra, de még ezek is úgy el lettek nyújtva és szétaprózva, hogy az egész évad amúgy öt mondatnyi sztorijából is kettőt az utolsó rész utolsó öt percében sikerült "elmondani".

Az Expanse egyik jellegzetessége mondjuk mindig is az volt, hogy a cselekménye a nagyobb játszmák farvizén játszódott, ahol egy olyan magányos kis űrhajónak, mint a Roci, és vele a Holden-Naomi-Alex-Amos négyesfogatnak is szerep juthatott... de most annyira távol vagyunk a tömegektől, annyira mellékzönge minden, hogy nekem partra vetett halként vergődött csak ez az évad. Bármennyire is volt személyes indíttatású Amos útja a Földre, és bármennyire is utaltak vele arra, sugallták vele, hogy hogyan zilálódik szét a Föld civilizációs hálója alig pár óra alatt egy katasztrófa után, arra én nem igazán tudok The Expanse-ként tekinteni, ha mindennek a végén, az utolsó öt percben csap csak bele Holden kezébe azzal, hogy "Csá, megjöttem, és hoztam egy vendéget is", és tér vissza vele abba a közösségbe a sorozat, amiből szerintem óriási hiba volt kilépnie. Egyszerűen azért, mert aminek a végigkísérésére az évad fele szánva lett, vagyis Naomi, Marco és Filip kapcsolatának összegubancolására majd szétvágására, az még úgy sem ért meg ennyi időt, hogy egy családi kötelék kerül vele egy háborús helyzetben terítékre. Eközben Holdennek az évad második felében szinte semmi szerepe, ahogy Bobby és Alex is csak sodródnak vagy öt részig az űrben, Amos ugye lent kavar a Földön, és konkrétan még olyan karaktereknek is nagyobb szerep jut, mint Camina Drummer és az ő legénysége. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy az egyik főszereplőt úgy írják ki a sorozatból az évadzáróban, hogy azt még Frank Underwood is megirigyelné.

De még ilyen körülmények között sem mondanám, hogy nem adott volna semmit az évad... csak kevesebbet, mint eddig bármikor. Ha már ez a fő csapásirány, a drámában, a szereplők közötti kapcsolatokban is van lehetőség, csak arra kéne már rájönnie néhány rendezőnek, hogy nem attól lesz drámai valami, ha két ember egymás mellett ülve motyog maga elé, elrévedve közben a távolba, hanem akkor, ha érezni a tétjét egy döntésnek, vagy ha szenvedély van egy kapcsolatban. Anya és fia vitatkoznak arról, hogy ki kit hagyott el és miért, és ezt a kapcsolatot nem sikerült megtölteni annyi érzelemmel, mint amikor a közös mentorukról, Cynről van szó, és megint Caminát kell példaként hoznom, mert azt tették az egész évad alatt a leginkább átélhetővé, hogyan próbál lavírozni a fogadott családja iránti szeretete és az Inarosszal kapcsolatos undora és bosszúvágya között. Avasarala politikai játszmái is jók, annak az érzékeltetése is, hogy a Holdon mennyire mellőzöttnek érzi magát, ahogy az is, hogy vészhelyzetben mégis mindenki tőle várja a megoldást. Annyit azért hozzá kell tenni, hogy a The Expanse azért is volt mindig nehezített pályán, mert sok múlik a színészeken, és hát... azt továbbra sem lehet mondani róla, hogy Oscarra méltó alakításokat láthatnánk. És bár nincs sok belőle, az akciók is tetszettek, az űrcsaták, a támadások képei, és ezzel együtt jól épül az a feszültség az elején, ahogy az Inaros által előkészített terrortámadás egyre közelebb kerül.

Ahhoz képest, hogy a SyFy lett hírhedt arról, hogy ontja magából a B-kategóriás gagyit, nekem az Amazonos váltás jelentett egyre határozottabb törést a The Expanse történetében és hangulatában. A hírek szerint a következő, a hatodik évad lesz az utolsó... nem mondom, hogy pillanatnyilag ezt tudnám annyira sajnálni, mint amikor a harmadik évadról terjedt el ugyanezt.


6,5/10
.
expanse - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 3.0
Niwrok

Hozzászólások: 205
Megtekintés: 25120

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   expanse - Keresés EmptyTárgy: The Expanse S4    expanse - Keresés EmptyPént. Márc. 27, 2020 7:09 am
.
The Expanse S4

expanse - Keresés 960x0_10


Miután a Föld, a Mars és az Övnek nevezett peremterületek lakói évekig vívták nyersanyagra, majd később vérre menő harcukat egymás, majd az ellenségeket lassan összekovácsoló idegen anyag, a protomolekula ellen, az emberi civilizáció és a sorozat története új fejezetéhez ért. Az előző szakasz lezárásaként kiderült, hogy ami eddig történt, az igazából egy gigantikus teszt része volt, amin az emberiség mindenki legnagyobb meglepetésére átment, a protomolekula által közvetített technológia pedig megnyitotta azt a csaknem másfél ezer csillagközi átjárót, ami sokak szerint ugrásszerű fejlődéssel és jóléttel járhatna mindenki számára... ha mások, mint például Chrisjen Avasarala elnökasszony nem inkább a kockázatokat látnák egy ilyen űrbéli aranylázban, felidézve az Eroson történteket. Így hiába a könnyen meghódítható, benépesíthető bolygók, a szinte korlátlan erőforrások és az évszázadokra kiapadhatatlan munkalehetőségek, az ENSZ blokádot von a Gyűrű köré, amin csak azok a hajók jutnak el az Új Világokba, amik még azelőtt slisszantak át az őrségen, hogy azt megerősítették volna. Holden és a Rocinante legénysége is hiába kér engedélyt a felderítésre, ők sem kapják ezt meg, pedig a hírhedt kapitánynak "Miller" miatt küldetése is lenne utánajárni a protomolekula eredetének... Mindez a patthelyzet akkor változik meg, amikor Avasarala egy szökevény kolóniáról olyan képeket kap, amik megerősítik a félelmeit, és Holdenben látja azt a kalandort, aki a személyes követe lehetne, kísérőjeként egy tudósokból álló csapatnak.

Noha a háborúnak elvben vége van, szövetségek és fegyverszünetek köttettek, a szűkös erőforrásoknál már csak a bőséges erőforrások mielőbbi megszerzésén szoktak jobban versenyezni az emberek. Így bár a látványosabb űrcsatákat és az összeesküvéseket felderíteni igyekvő nyomozásokat okkal hanyagolják a mostani évadból, a politikai játszmák terén legalább nem kellett visszafogni magukat az íróknak. Bármi is történik a cselekmény különböző szálain, a lényeg valahol mindegyikben a Föld, a Mars és az Öv versengése maradt. A Földé, amelyik persze továbbra is meg akarja őrizni vezető hatalmi pozícióját, és tovább játszani a világ rendőrének szerepét, de hogy ezt hogyan lehetne elérni, abban Avasaralának komoly kihívója akad a soron következő elnökválasztáson. Az Övé, amelyik végre kinőhetne a két nagytestvér árnyékából, de az, hogy már az első zsákmányaikat, amikért űrtelepeseik százai adják az életüket, meg akarják sarcolni, egyre erőszakosabb módszerekhez vezet, életre hívva egy új terrorista mozgalmat. És a Marsé, talán legérdekesebbé válva mind közül, hiszen a marsiak régóta arra áldozzák az életüket, hogy a terraformáláson keresztül az utódaik, akár generációk múlva, talán egy virágzó bolygón élhetnek... de ezek az álmok teljesen értelmetlenné válnak most, hogy a kapukon túl ott várja őket a sok száz lakható bolygó.

A nagyobb ívű, szinte filozófiai kérdéseket azonban nem nagyon sikerült olyan személyes történeteken keresztül bemutatni, amik nemhogy vezettek volna valahova, de akár ilyen hosszú távon érdekesnek találtam volna őket. Holden és az Ilus bolygón történtek még talán a legkidolgozottabb elemei ennek, ott legalább kiérezni, hogy a telepesek, a katonák, a tudósok és Holdenék csatáiban és egymásra utaltságában az egész nagy galaktikus politikai játszma zajlik le kicsiben, miközben egy olyan technológia irányíthatóságára apellálnak, amiről halvány lila fingjuk sincs... de az újra és újra előkerülő feladatok (mint a fúzió "lekapcsolása" vagy a csigainvázió) a véletlenszerűségük miatt egyre unalmasabbá váltak, mert nem a tervszerűség volt mögöttük, hogy velük az íróknak hosszú távú céljaik lennének, hanem az elégedettség, hogy még egy részt sikerült kitölteni a tízből. Az elnökválasztási kampány és a Marco Inaros elleni vadászat sem sokkal marad le mögötte, mert ahogy ott hatnak egymásra az emberek, ahogy a kapcsolati hálók kialakulnak, egyszer-egyszer a Black Sails jutott róla eszembe... csak kár, hogy ilyen hosszan is csak felvezetni sikerült azt, aminek majd a talán elkészülő ötödik évadban lesz jelentősége. Nagy csalódásom volt viszont Bobby, mert az elején még tök érdekesen mutatták be rajta keresztül a Mars újragondolását, és az ezzel járó áldozatokat (hogy az egykorvolt tengerészgyalogosnak most a régi csatacirkálóik roncsait kell kibelezni, újrahasznosítás címszóval, minimálbéren), de a kialakuló csempészes/orgazdás sztori elég béna lett, olcsó időhúzás, hogy a végére oda fusson ki a sztori, ahova már a harmadik részben is ki kellett volna.

A The Expanse ezen évadja mindennél jobban annak a bélyegét viseli magán, hogy gyártót váltott (a korábbi SyFy lezárta volna, ha az Amazon nem veszi meg). Bár a világ történetét inkább kevesebb, mint több sikerrel továbbviszi, alapvetően csak arról szól, hogy kiszanálják az eddigiekből azt, amivel tovább akarnak dolgozni, és beleszőjék a saját koncepciójukat, így viszont nagyon nem halad előre a sztori. Finoman fogalmazok akkor, amikor azt mondom, hogy ettől, ilyen formában nem voltam elájulva, az összes eddigi rajongásommal együtt sem, de most még kitartott az eddigi lendület.


7/10
.
expanse - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 980
Megtekintés: 95637

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   expanse - Keresés EmptyTárgy: The Expanse S3    expanse - Keresés EmptySzer. Május 15, 2019 8:52 pm
.
The Expanse S3

expanse - Keresés Te_s310


"Egy háború alakulása három tényező folyamatos egymásra hatásától függ: az érzelmektől, a politikától és a szerencsétől."

Nem volt éppen szerelem első látásra az első találkozás ezzel a sci-fi sorozattal, de ahogy kibontakozott egy feszült hidegháború a Naprendszert már belakó emberiség három nagyobb frakciója között, megfűszerezve jó pár titokkal és összeesküvéssel, úgy tetszett meg egyre jobban. Egyre jobb lett a kapcsolati háló, a hatalmi viszonyok, és közben egy-két rejtély utáni nyomozgatással a tempót is sikerült felpörgetni.

Az új évad egyik érdekessége, hogy gyakorlatilag már nincsenek benne titkok. Az egymással rivalizáló Föld, Mars és Öv vezetésében természetesen még nem tud mindenki mindent, de a nézők számára az első két évad alapján már összeállhatott a kép arról, hogy milyen utat járt be a mindössze kevesek által ismert földönkívüli technológia, a protomolekula, ahogy az is, hogy milyen felhasználási lehetőségeit vizsgálják még a tudósok, és hogy mindezzel kinek mi a célja. Avasarala alelnök félreállításával és bemocskolásával, valamint az ennek keretében kihirdetett, Mars jelentette fenyegetés hatására megnyílt az út ahhoz, hogy a Föld és a Mars nyíltan hadat üzenjen egymásnak, így az eddig csak az árnyékban zajló összeesküvés elérte a célját. Sokkal nagyobb tétben sokkal nagyobb játszmák zajlanak már itt, mint hogy hova lett apuci kedvenc kislánya... azaz majdnem. Ahogy lenni szokott a fordulatos filmekben, ilyenkor szokott lenni egy banánhéj, egy aprócska figyelmetlenség, ami alapjaiban fordíthatja meg a háború menetét, és ezt most is -mint ebben a sorozatban általában- James Holden és a Roci legénysége jelentik. Holden azonban éppen mostanra unta meg, hogy állandóan ők játsszák a felmentő sereget, mindig csak egyre jobban felkavarva az űrszemetet, Naomiban csalódva pedig kiábrándulni látszik az egész emberiségből, és már azt is egy vállrándítással intézi el, amikor vészjelzést fognak egy hajóról... elsőre.

Ez pedig egy katartikus szakasza nem csak az évadnak, hanem az egész sorozatnak, ami egyben mintha új műfajjal is rendelkezne. Az első évad űrben játszódó detektívregénye után a második leginkább egy politikai drámára hajazott némi kommandós-akciófilm beütéssel, a harmadik eleje pedig egy kiváló háborús thriller. Versenyfutás több fronton is az idővel, legyenek azok nagyobb űrbéli flották, mentőalakulatok, kíváncsiskodó tudósok vagy éppen egy üzenet eljuttatása időben a megfelelő kezekben. Ez a szakasz a sorozat eddigi legjobb arcát mutatja, ami a harmadik évadra még akkor is megsüvegelendő, ha eddigre nyilván megkedvelt legalább párat a néző a szereplők közül (nálam, ahogy eddig is, Avasarala volt a favorit, de nem sokkal marad le utána Amos, leginkább azért, mert mindkettőnek zseniális beszólásai vannak), az esetleges hibákat, például az elnagyolt, kicsit egysíkú animációt meg megszokta már a szeme. Könyves körökben erre mondják, hogy "alig bírtam letenni", és tényleg, ahogy szinte egy szusszanásnyi szünet is alig van, ahogy a történteket a szereplőkről eddig megtudott információk kölcsönösen alakítják, ott még az egy-két "kötelező" isteni közbeavatkozás, késleltetés és "véletlen" felett is könnyebb elsuhanni.

9/10


Igen, a fenti részt külön szerettem volna értékelni, mert az amúgy szinte rohamléptekkel haladó sztori az évad közepén egy mini-évadzáróba torkollik, jelezve, hogy már nem Errinwright terve és kavarása a fontos, hanem annak következményei, és hogy ki mit tesz ellene. Kicsit olyan ez is, mint a Trónok harca, hogy az emberek egy ideig eljátszhatnak egymással, szervezkedhetnek egymás ellen kedvükre, de idővel rá kell jönniük, hogy nem egymás számukra a legnagyobb fenyegetés, és hogy baromi gyorsan ki kell találniuk valamit az ellen, amire a legjobb ötletük múltkor is az volt, hogy beledobják a Napba... és még az sem sikerült. Nem csak az emberek tervei vannak itt már soron, hanem a protomolekuláé és a mögöttük álló erőké is, mert amíg az emberek elmerültek a katonásdiban, egy új szereplő vetette meg a csápjait a Naprendszerben, és egy furcsa teszt elé állítja pár képviselőjén keresztül az egész emberiséget.

Az évad ekkor teljesen behúzta a kéziféket, és az írók azt tették, amit ilyen helyzetekben egyre jobban rühellek: előreugrottak az időben. Annyiból érthető, hogy mindenki a sebeit nyalogatja meg tanácstalan, és ezt nincs értelme hosszan mutogatni, de az új helyzethez megint új stílus dukált, és az már nem igazán jött be. A The Expanse ugyanis ezen a ponton átment a Napfény, az Event Horizon és mondjuk az Érkezés nem különösebben szórakoztató, maximum kellemesnek mondható keverékébe. Olyanba, ahol sokkal fontosabb a filozofálás az ismeretlennel való első találkozás megilletődöttségéről, izgatottságáról és persze félelmeiről, mint hogy az egyenes vonalú egyenletesen lassú mozgáson kívül más is vigye előre az eseményeket. Hiába akadtak olyan kellemes meglepetések az események között, mint hogy a Nauvoo megint helyszín lesz, vagy volt pár érdekesebb fordulat, szívesen viszontlátott arc, de az igazi nagyágyúknak, akikért és amiért leginkább tudtam majdhogynem rajongani, ők mind hiányoznak vagy mellékszerepbe kényszerülnek, közben olyan időhúzások is bekerültek az évadba, mint Holden doku-realityje vagy "Melba" bosszúja. Sőt, éppen az volt elég abszurd, hogy a krízis feloldása után még mindig ugyanazoknak az embereknek osztják a lapokat.

7/10


Enyhe kifejezés így az, hogy az évad felemás, hiszen a nálam felső ligába került első fele után olyan hét epizód jött, ami epilógusnak lenyújtott (még ha meg is ágyaz annak, hogy miért is fut ez a sorozat The Expanse néven), prológusnak meg erőtlen. Amikor ugyanis kijött ez az évad, a gyártó SyFy elkaszálta a The Expanse-t, ők a maguk részéről lezárták ezt a történetet... és nem rajuk múlt, hogy egy másik tartalomgyártó, az Amazon felkarolta, így lesz folytatása.

.
expanse - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 980
Megtekintés: 95637

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   expanse - Keresés EmptyTárgy: The Expanse S2    expanse - Keresés EmptyHétf. Ápr. 09, 2018 9:59 pm
.
The Expanse S2

expanse - Keresés Exp_210


Ahogy ígértem...  Smile . Tényleg nem akartam sokáig húzni, mert nagyon jó tempóban lett vége az előző évadnak, még ha kérdéses is volt, a lezárt nyomozós szálakat mennyire tudja a stáb kiváltani Holdenék további akcióival.

Mert az évadzáró legfontosabb hagyatéka az volt -amellett, hogy most már Miller ex-nyomozó is a csapat részét képezi-, hogy gyakorlatilag a Rocinante legénysége volt az egyetlen a már folyamatban levő összeesküvés tagjain kívül, akik nem csak ennek az ismeretlen, de az ember által ismert élet szempontjából pusztító anyagnak a létezésével volt tisztában, de azzal is, hogy ebből az anyagból egy komplett aszteroidányi kering az űrben. Közben a Föld és a Mars vezetősége túlságosan el volt foglalva azzal az elmúlt időszak eseményeinek hatására, hogy csak még közelebb kerüljenek az akár az egész Naprendszert magával rántó háborúhoz (bármennyire is próbálta Avasarala alelnök minden diplomácia tudásával a mérleg nyelvét játszani), csak idő kérdése volt, hogy ki talál rá a protomolekulára, azzal pedig a győzelme vélt zálogára... még ha a bevetése után a következmények felmérhetetlenek lennének is. Emiatt a folytatás jelentős része arról szól, hogy Holden a molekula hátterét deríti fel, például felkutatva az azzal foglalkozó tudósok maradékát, de közben egyre súlyosabb kérdésként nehezedik a vállára, hogy mit kezdjenek a megszerzett infóval és a meglevő anyaggal... annyira ugyanis nem bíznak a konfliktus egyik résztvevőjében sem, hogy egy ekkora titok letéteményesévé tegyék. Így viszont, hogy a protomolekula pár beavatotton kívül mindenki számára ismeretlen, igazán csak arra jó, hogy bárhol felbukkan, a Mars és a Föld egymást kezdjék el vádolni a krízis előidézésével, míg a peremvidék bányászkolóniáiban, az ezernyi klánt magába foglaló Övben csak az a biztos, hogy az eddigi egyensúly megbomlásával számukra csak rosszabb jöhet. Miközben pedig a politikai játszmák csúcsra járnak, egyre több adat utal arra, hogy talán a protomolekula az idegen élet első megjelenési formája, amivel az emberiség találkozott... és megvan rá az esély, hogy ez egyben az utolsó is lesz, főleg amikor egy újabb vészhelyzet alakul ki egy aprócska agrárkolónián.

Azzal, hogy a sorozat távolabb került attól, hogy sima űrdetektíves sztori legyen a Julie Maoval történtek felgöngyölítésével, amivel az egyik fő helyszínnek számító Ceres is kikerült a képből, kíváncsi voltam, mit találnak ezek helyére. Múltkor például nagyon hiányoltam, hogy a Marsi Köztársaság egy űrhajón és némi üzengetésen kívül egyáltalán nem jelenik meg, hiszen az ottani vezetőségben is biztosan zajlottak érdekes párbeszédek, viták, és úgy lett volna igazán izgalmas, ha mindkét oldal látszik. Most azzal oldották fel az írók ezt a hiányt, hogy a vörös bolygó kormányzata még mindig nem igazán téma, de legalább jobban bemutatásra került egy Gunny nevű marsi tengerészgyalogos, aki véletlenül mindig az események sűrűjében van, másrészt pedig általa és az osztaga által egy kis betekintés nyerhető az egész gondolkodásukba. Például abba, hogy csak annyit szeretnének maguknak is, amit a földiek számára magától értetődő, és cserébe a Föld hogyan gáncsolja, lassítja szankciókkal, embargókkal és erődemonstrációkkal a terraformálási próbálkozásaikat, mivel nem érdekük a Mars megerősödése. Ezen kívül szemelvényszerűen még idetenném a Tycho-n és a Vénuszon történteket, a béketárgyalás eseményeit, csak hogy mutassam, cselekmény szintjén továbbra is izgalmas a dolog...

Amikor pedig nem pörög annyira, mindig van egy kis drámai szál benne, amiért a szereplők személyisége és annak alakulása is érdekessé válik, súlyt adva a döntéseiknek. Kezdetektől az egyik kedvencem a már említett Crisjen Avasarala, azért is, mert az alelnök remekül bánik a szavakkal, hízelegve, de nem egyszer savként maró szarkazmussal fojtva bele vitapartnerébe a szuszt, és mert az iráni Shohreh Aghdashloo orgánuma annyira különleges, hogy nem ez az első sorozat, amiben felfigyeltem rá (még ha most néha ripacskodásba is hajlik az előadása). De nagyon jó karakter lett Gunny, aki még akár a hazaárulás terhe mellett sem tűri el végtelenségig az igazságtalanságot, de ugyanakkor gyermeki kíváncsisággal sodorja magát veszélybe, csak hogy a Földre érkezve láthassa az óceánt. És sosem gondoltam volna, de még egy olyan "agyatlan" verőemberből is sikerült egész sokat kihozni, mint Amos, aki fokozatosan rájön, ő erőemberként tudja betölteni a szerepét, aki számára a döntéseket mások hozzák meg... és ez azért elég kemény a maga módján, belátni, hogy az a sorsod, hogy alárendelt legyél, mert mindenkinek így a legjobb...

Múltkor panaszkodtam a látványra, de most már erre sincs semmi szükség. A belső terek néha még mindig kezdetlegesek (az űrhajók helyiségei például), és egy-két animáció gyengébb, de bármi ezeken kívül bőven megfelel egy tévés sorozatnak, némelyik jelenet túl is nő azon. Az ENSZ új épülete vagy a Ganymede üvegkupolái nagyon jól néznek ki, a Navoo-ra meg nehéz szavakat találnom, annyira giccsesen gyönyörű (okkal...). Mivel sokkal több az űrben játszódó jelenet, átlag minden második epizódban egy hosszabb-rövidebb űrcsatával, nekem azok is abszolút bejöttek, a lopakodó és a Roci párviadalát meg akármelyik mozifilmben elfogadnám.

Mivel ez az évad már nem a protomolekula titkának felderítéséről, hanem a következményekkel való elszámolásról és a nyomában kialakuló helyzet kezeléséről szól, most ez sokkal több bizalmi játszmáról, tanácstalanságról és felelősségről szól most, mint előtte, olyan lépésekkel, fordulatokkal, amik igencsak kellemes meglepetésként értek, plusz a látványra is sokkal többet tudtak költeni. Az egyetlen hibája éppen a múltkor dicsért tempó lett, a 10 rész ugyanis sokkal ideálisabb volt, mint a mostani 13.


8/10
.
expanse - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 980
Megtekintés: 95637

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   expanse - Keresés EmptyTárgy: The Expanse S1    expanse - Keresés EmptyHétf. Ápr. 02, 2018 11:53 pm
.
The Expanse S1

expanse - Keresés Expans10


Bár alapvetően szeretem a műfajt, a sorozatok közül a sci-fik, azon belül is az űroperák nem nagyon tudnak lekötni. A Csillagkapu és a Star Trek is kimaradt, és az egyetlen, amit valamennyire követtem, a Farscape volt vagy húsz éve... de ma már nosztalgiából sem venném elő, annyira kínosak benne a gumimaszkok. Most az Expanse-re is csak azért került sor, mert több helyen az évtized sci-fi sorozataként emlegették, és mert a Netflixen házhoz jött... de inkább csak a kíváncsiság vezérelt, hogy az ezredforduló óta mennyit tudott fejlődni a műfaj, nem a sztori, amiről talán egy mondatot sem olvastam el előtte.

A XXIII. században az emberi faj már egészen szépen belakta a Naprendszert, és eléggé sikerült megvetni a lábunkat a Marson ahhoz, hogy egy évszázad alatt az ottani kolónia is nagyobb önállóságot kezdjen követelni magának. A kíméletlen körülmények miatt katonai mentalitásban nevelt marsiak technológiája ugyan hadászati erőben méltó ellenfele lenne a kissé elkényelmesedett Földnek, létszámban azonban még bizonytalan lenne a kenyértörés kimenetele, ezért a látszólagos béke színfalai mögött a hidegháborús feszültség egyre fokozódik. Ebben a helyzetben az sem segít egyik félnek sem, hogy a nyersanyagokat már régóta az aszteroidaövben zajló bányászat biztosítja, így a földi életen kívüli fennmaradás zálogát, a vizet is, és ott is is egyre komolyabb elégedetlenkedéshez vezet, hogy a bányászat hasznából azok részesülnek a legkevésbé, akik azt keserves munkával, ócska felszereléssel kitermelik. Mindenki érzi, elég egy apró gyufa, hogy ezt a puskaporos hordót berobbantsa... ez pedig úgy tűnik, azt lesz, amikor egy jégbegyűjtő hajó, a Canterbury a nemzetközi egyezmények és az önfejű másodtiszt miatt arra kényszerül, hogy kivizsgáljon egy segélykérő üzenetet, ami egy roncsként sodródó szállítóhajóról érkezik. Rövidesen ugyanis a kelletlenül a felderítésre kijelölt pár fős csapat tagjai maradnak csak életben a legénységből, amikor a kihalt hajóra lépve egy ismeretlen, de marsi felségjelek alatt futó hajó bukkan fel a semmiből, és robbantja figyelmeztetés nélkül atomjaira a védekezni képtelen Canterbury-t.

Elég volt alig pár percet néznem az Expanse-ból, hogy még az amúgy ígéretes űrpolitikai helyzettel együtt is elmenjen kicsit a kedvem tőle. Már eleve a több perces szöveges bevezető is csalódás volt (sajnálom, de a Valerianból pontosan tudom, mire lehet elég két perc... de egy vázlatos animációra mindenképpen), amin az utána következő jelenetek sem segítettek. Az első egy sikítozós csajjal valami rossz űrhorrort vetített előre (a fél pillanatra látszó kék nyálka ezt csak megerősítette...), a második egy pucér férfiseggel indító, súlytalanságos szoftpornó volt (tudom, hogy vannak ilyen űrbeli Grace Klinikák, amiben a romantikus civódás a lényeg, hogy ki fekszik össze kivel... és nagyon nem szerettem volna, ha az Expanse is olyan), majd jött a harmadik Thomas Jane-nel, aki már gyakorlatilag a kiégett zsarun kívül semmit nem tud eljátszani, annyira látszik beletojni mindabba, amit színészetnek hívnak. Itt is az volt, akit kötelező film noir kliséként azzal bíznak meg, hogy egy eltűnt dúsgazdag, de apucitól azért erősen lázadó lánykát találjon meg... Ha valaki mesélt volna róla, ezen a ponton meg is kértem volna, hogy hagyja abba, mert ez engem nem érdekel, és akkor még nem is láttam volna a meglehetősen olcsónak ható látványvilágot, amiben az űrben játszódó jeleneteket onnan lehet megismerni, hogy mindent kékes fény világít meg ... és akkor viszonylag váratlanul szétlőtték a Canterbury-t, amivel az Expanse elkezdett kimászni a gödörből.

Egy kicsit a végére előreszaladva ugyanis az Expanse egy tényleg jó sorozat lett, úgy hogy részről részre lett egyre jobb. Lehet, eredetileg kevés pénz volt a pilotra, aztán a gyártó azt látva nyitotta ki a kasszát, de azon kívül, hogy a két főszereplőt, az események két fő mozgatórugóját, Holdent és Millert sem karakterként, sem színészként nem sikerült megkedvelnem a tíz rész alatt sem, minden szempontból óriási volt a fejlődés. Ahogy egyre több bázisra, és azzal egyre több frakcióba nyertem nézőként betekintést, annál feszültebb volt a hidegháborús alaphelyzet, amiben rövid idő alatt kiderül, hogy egy új bábúnak a táblán nyilvánvalóan az az érdeke, hogy a Föld és a Mars egymásnak ugorjanak... és ha Holden maroknyi csapata nem menekül meg, és egy végletekig szorult helyzetben nem indítanak el egy rádióüzenetet, amitől a biztonságuk zálogát remélik, nem is derült volna ki az egészből talán semmi. Miközben pedig Holden a Canterbury elpusztítójának nyomára próbál akadni, úgy, hogy nagyobb feltűnést ne keltsen, mert rá meg mindenki más vadászik, Miller is egyre többet tud meg Julie Mao eltűnéséről és hátteréről, amely szálakat még körbehurkolja egy földi politikusasszony igyekezete, hogy nem engedve a könnyű feltételezéseknek a könnyen félreérthető körülmények alapján, fenntartsa a Naprendszerben a békét. Ismerősek persze a történet elemei innen-onnan, de ha az ember elég szorgalmasan és figyelmesen gyűjti a kirakósokat, egy egészen érdekes összeesküvésre derül fény belőlük, amit nagyon sok véletlen befolyásolt, és aminek a tempóját az izgalmas mellékszálak, helyszínek és felfedezések tartják fenn, míg egy-egy szereplő múltjának felfedésével a karakterek is egyre kidolgozottabbá válnak.

Az Expanse első évada a hosszú fejlődés és a több szálon futó nyomozás végére ugyan teljes körű választ ad arra, hogy mi okozta az eseményeket mindkét cselekményszálon, de ezzel egy sor másik, sokkal izgalmasabb és nagyobb léptékű kérdésnek ágyaz csak meg... így nem is kérdés, hogy hamarosan jönni fogok a második évaddal is  Smile .


8/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: