HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

2 találat

SzerzőÜzenet
Téma: R2-D2 írásai 2.0
R2-D2

Hozzászólások: 990
Megtekintés: 13628

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Coherence    Kedd Jan. 13, 2015 1:03 pm



Coherence


Ünneprontó leszek… másodszori nézésre sem fogott meg a Coherence, pedig minden esélyt megadtam neki. Ezúttal frissen, kipihenten néztem, rengetegszer megállítottam közben, próbáltam feldolgozni és értelmezni az addig látottakat – de így sem működött. Pontosabban nem úgy működött, mint azt esetleg azt a nagyszerű és felcsigázó ajánló után elvárta az ember.

A már ismertetett alapszitu – négy (házas?)pár összejön egyikük házában – önmagában valóban érdekes és izgalmas. Ha nem röpülne fejük fölött egy éjszakán át!!! egy üstökös az égen, akkor is pikáns alaphelyzetet adhatna a nyolc ember egymáshoz fűződő viszonya, a múlt valós vagy vélt sérelmei. Óriási lehetőség volt önmagában ebben a helyzetben is, kár, hogy a film egészét tekintve ezek a dolgok ismét csak érintőlegesen voltak ábrázolva. Igazándiból senkit nem ismerhetünk meg alaposan – így Emet leszámítva kötődni se nagyon tudunk senkihez -, a később kibontakozó konfliktusok pedig a csavaros történet kellékei csupán, nem pedig a drámai vonal erősítését szolgálják. No persze, ez egy sci-fi, ráadásul egy minimalista sci-fi, így a mélyebb karakterábrázolás, a társas kapcsolatok alapos elemzése nem lehet cél – az embernek mégiscsak hiányérzete van, ha már feldobták a labdát…

De akkor térjünk rá a sci-fi szálra. Első nézéskor semmit nem tudtam az egészről (tán pont azért volt fura kissé), másodjára már alaposabban utánanéztem bizonyos dolgoknak, így nagyjából képben vagyok vele, mi is ez a Coherence. Nos, a film egy James Ward Byrkit nevű rendező első egész estés filmje, aki saját állításai szerint a filmet 5 nap alatt forgatta, mindenféle konkrét forgatókönyv nélkül, a saját házában. Kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, képtelenségnek tartom, hogy mindezt így, improvizáló színészekkel össze lehetett volna hozni – sokkal inkább feltételezek az interjú mögött PR szándékot: vélhetően a Coherence csekély ismertsége ellenére is hamar kultstátuszba fog kerülni, ami folyamatot a hasonló interjúk csak felgyorsítnak. Az már kevésbé fura, hogy a hasonlóan zagyva Találmányhoz hasonlítják sokan, mindkettő a home video szerű, minimalista költségvetése és túlzottan titokzatoskodása áldozata lett, ahol a sztori annyira összetett és/vagy átgondolatlan, hogy az az élvezhetőség rovására ment. Mert bizony kevés ember hajlandó beismerni, hogy annyira balfasz, hogy nem ért meg egy filmet, amit mások értenek, hogy nem kapcsolódtak össze a látott események egy egységes koherens egésszé. Mert ezen események bemutatása, a film kép világa, ritmusa, vágása mindezt (szándékosan) megakadályozza.

Mert mit is látunk itt? Van egy üstökös, aminek hatására fura események történnek a nyolc emberrel. Van egy ház, amit néhányan elhagynak, néhányan maradnak, de egyáltalán nem biztos, hogy azok is jönnek vissza, akik elmennek. Az egész felütés zseniális, jó ideig követhető is, de aztán engem a mozi közepén elkezdett zavarni néhány dolog (erről később spoilerben). Az alkotók túlságosan is nagyot akartak durrantani, így szerintem túlságosan is összekeverték a szálakat. A rulettes központi magyarázat még csak tetszett is, de ahogy haladtunk előre a történetben és szaporodtak a szereplők, egy hatalmas káoszba fullad az egész. Gyakorlatilag semmi támpont nincs, ki hol van, a film pedig egy idő után saját szabályrendszerét is felrúgja. A kezdeti megkülönböztetés, a három színű világító rúdhoz képest később már egy csomó doboz lett különböző kütyükkel, de a legdurvább Em kalandozása megfelelő házat keresve. Úgy éreztem, Byrkitnek semmi nem elég, a még-még-még törekvése viszont számomra önmaga alá temette a filmet. Egyébként pont, mint a Találmányban, okosok ott kilenc idősíkot bogoztak ki, amit én négyig bírtam követni – vélhetően a Coherence ily módú ábrázolása sem jelentene túl sok különbséget. De eddig nem találtam róla valami folyamatábrát, ki és hol is van.

De ez még csak hagyján. Erre rá lehet fogni, hogy az ember hülye, ne nézzen ilyen filmet. Viszont amit a vágással, dialógusokkal, sötétséggel műveltek, az kiakasztott. Először is: itt rengetegszer a történet folyamán egyszerre annyian beszélnek, hogy szinte követhetetlen, ki mit mond, mindeni egymás szavába vág. Totál káosz az egész – vélhetően ez is rendezői fogás -, ami rendesen befolyásolja az élvezhetőséget. A vágást Niwrok már említette, magam sem tudom mire vélni a fekete képernyőt. Ilyet Béla bá szokott csinálni korszakalkotó műveiben – itt, ennek, így semmi szerepe és létjogosultsága nem volt. Ami viszont a legfontosabb: Byrkit mindent megtett, hogy az események és a karakterek követhetetlenek legyenek. Eleve rengeteg sötét jelenet van a filmben, gyakran lófaszt sem látni, ráadásul a szereplőket is (Em és Laurie kivételével) feketébe öltöztette. Így, amikor épp félhomályban jön-megy valaki, képes bizonytalanságban tartani, ki is volt az és mit akart. A szándékosan tudatlanságban tartást ugyanakkor rühellem, sokkal jobb, mikor megmutatnak valamit, csupán én vagyok olyan balfék, hogy nem tudom összerakni a képet. Itt, bármennyit is gondolkodtam rajta, nem tudtam értelmezni a sok világot és azok koherenciáját. Szerintem célszerű és ésszerű lett volna némi támpont a befogadásához, nem pedig szimplán találgatni, mi, miért és hogy is történik.

Félreértés ne essék: ettől még a film jó, kategóriájában (költségvetés/érték) nagyon is jó, de a befogadhatósági indexe meglehetősen alacsony. Ugyanakkor (kétszeri) megtekintése után rengeteget agyalok rajta, a finálét érteni vélem, bár meglehetősen abszurdnak is tartom. Viszont a Triangle-nek nyomába sem érhet.



70%




Spoiler:
 





.
Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 15173

Search in: Kritikák, filmes gondolatok   Tárgy: Coherence    Vas. Dec. 28, 2014 1:06 pm
.
Coherence



Nyolc ember, pontosabban egy négy párból álló baráti társaság gyűlik össze egyikük házában egy közös vacsorára. A vacsora közben izgatott beszélgetés indul, amikor egyikük elmeséli a többieknek, idefelé jövet tönkrement a telefonja, ráadásul elég furcsán: amikor telefonált rajta, egyszer csak szétrepedt a kijelzője. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy ezt talán az az üstökös okozta, amelyik azon az estén halad el a Föld közelében, és máris az a téma, hogy az emberek évszázadok óta milyen babonás félelemmel vannak az üstökösök iránt, és hogy melyiknek a (vélt) hatásáról ki milyen borzongató történeteket hallott vagy olvasott. Hogy ez az üstökös is okot adjon a tőle való ijedtségre, hirtelen elmegy az áram, ezért a társaság gyertyákat gyújt meg fényrudakat vesznek elő, majd kimennek az utcára, hogy lássák, milyen szép a fényes csóvát húzó üstökös, és hogy az egész környéken nincs villany, kivéve egyetlen egy házat pár saroknyira. Kíváncsiságból, hogy az ottaniaknak honnan van áramuk, esetleg van-e vonalas telefonjuk, amivel kapcsolatba léphetnének a rokonokkal (mert mostanra már egyikük mobilja sem működik), ezért ketten átmennek megnézni a másik házat.

Ha hallgattam volna a Coherence-ről készült írásokra, akkor még ennyit sem írtam volna le, csak lenne a cím, a kép meg a "9/10", aztán kész, mert ez is egy amolyan "akkor a legjobb, ha nem tudsz róla semmit"-film... de talán az egyszerű alaphelyzet vázlatával nem követtem el olyan nagy hibát Wink . "Mindössze" a fenti két dolog zajlik párhuzamosan (a baráti vacsora és az üstökös hatása), és szerencsére mind a kettő érdekes a maga módján, főleg egymással összefonódva, de azért én szívesen kaptam volna többet az utóbbiból, és párszor fura volt, hogy a szereplők relatív nyugiban lelkiznek, miközben talán lenne fontosabb dolguk is.

Ami "szokás szerint" az, hogy ennek a szűk térbe kényszerült kis csoportnak ki kéne találnia, hogy mi is történt az üstökös áthaladásával összefüggésben, aminek persze a hibás telefonok és az áramszünet csak első lépései voltak, a csapat pedig az éjszaka átvészelésében (amíg a Föld várhatóan kikerül az üstökös vonzáskörzetéből) csak egymásra, meg a ház és a környék által biztosított erőforrásokra számíthat. És ebben aztán minden benne van, még ha olykor ismerős elemek mentén is: elég bonyolult ahhoz, hogy az ember sokszor csak kapkodja a fejét, de elég egyszerűek a szabályok, hogy lehessen rájuk figyelni, továbbá szépen kidolgozottak a fordulatok és a meglepetések is. A sok kisebb csavar mellett kétszer vigyorogni kezdtem a sztoritól, mert mondjuk olyan dolog történt, amit már vártam egy ideje, és előre is zseniálisnak tartottam. Bár a történet alakulásában és az okok elméleti megértésében fontosak a párbeszédek során elhangzó tudományos szövegek, gondolatkísérletek, de azért az látszik, hogy ezek az infók inkább a nézőnek szólnak, mert néha furcsa, hogy milyen gyorsan megérti és továbbgondolja ezeket egy színész meg mondjuk pár háziasszony. Nem hiba, csak észrevétel, hogy néha túl flottak a reakciók, túl gyorsak a következtetések, és nekem kicsit hiányzott az ijedtség, a sokk meg némi pánik. Oké, hogy jó, hogy ennyire hideg fejjel és racionálisan tudnak gondolkodni, én nagyon élveztem, de átlagemberek esetében ez sem nem indokolt, sem nem természetes ennyire.

Erre épül rá a nyolc szereplő személyes háttere, amiért még a bevezető viszonylag hosszúnak tűnő 15 percét is érdemes átvészelni, meg utána az időnkénti csevegéseket, mert azokból derül ki, hogy ki milyen viszonyban van a többiekkel és önmagával. Ez sem másabb, mint ahogy a Triangle baráti társasága egy kis vitorlázásra indult, aztán mi lett belőle, de a Coherence kapcsolati hálója valamivel összetettebb és lényegesebb is, még ha nem is annyira mély, mint mondjuk Jessé és Tommyé volt ott. Az is egy remek eleme a filmnek, hogy ki milyen ember, ki kiért aggódik vagy kivel szemben bizalmatlan, és ez egyszer-kétszer olyan kérdésekig is elvezet, hogy ki hogyan tudja motiválni saját magát olyan dolgokra, amit maga és a társai érdekében szükségesnek tűnik megtenni. A legjobb, ahogy a drámai vonal a vége felé kiteljesedik...

Spoiler:
 


A szűkös stáb (az imdb szerint a színészekkel együtt is alig voltak kéttucatnyian) a helyzetből, az igazán ötletesen kitalált, többfunkciós kellékekből és az alacsony költségvetésből egy kellemesen szórakoztató és feszült film majd' minden elemét összedolgozta... volna, ha nem lett volna ott az operatőr és a vágó. Előbbi azzal ment az agyamra, hogy úgy csinált, mintha ez egy kézikamerás film lenne, miközben nem az, így aztán össze-vissza bénázott a fókusszal meg a képstabilitással, a vágó meg vélhetően hentesbárdot használhatott a vágásnál, már eleve azért, mert a jelenetek között csak feketeség van egy-két másodpercig, de semmi fade vagy bármilyen effekt, néha meg a párbeszédek befejezését is alig várta meg, hogy újra "lecsaphasson".

Sokan már az év sci-fijének emlegetik ezt a filmet, de attól azért messze van. Ha csak a kisköltségvetésű vonalat nézem, akkor talán megállhat a dolog, mert az általam idén látottak közül tényleg kimagaslik. Én azt merem bevállalni, hogy elég közel áll ahhoz a léchez, amit a Triangle és az Exam nálam felállított, és legfeljebb annyival másabb ezeknél, hogy az események egymást követő láncolata és annak követése kevésbé hangsúlyos; itt azok "hullámvasútja" az élmény, és egy-egy pillanatra túl is lép az "etalonokon". Artu mellett külön ajánlom a Coherence-t Remonak is...

Spoiler:
 


9/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: