Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

4 találat

SzerzőÜzenet
Banshee - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 2.0
Niwrok

Hozzászólások: 980
Megtekintés: 95644

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   Banshee - Keresés EmptyTárgy: Banshee S4    Banshee - Keresés EmptyPént. Jún. 10, 2016 10:13 am
.
Banshee S4

Banshee - Keresés 2ijkso2

"Egy kutyaviadal csak egyféleképpen érhet véget."

Amióta pár éve megint jobban nézek sorozatokat, ezalatt a Banshee volt a legkellemesebb meglepetés számomra. Relatíve mélyről indult, egy érdekes alaphelyzetű, de elég felszínes lövős-b*szósnak, ami a második évadra kinőtte a gyerekbetegségeit, és a harmadikra gyakorlatilag alig maradt versenytársa. Közben a látványos fejlődés, a javuló kamerahasználat és rendezés, a kiváló írói húzások és a néha kicsit drámaibb hangulat ellenére is megmaradt egy halál laza akciókoktélnak, aminek az epizódjait egyre nagyobb lelkesedéssel vártam. De sajnos nem mindenki hagy(hat)ja abba a csúcson...

Az eddigiekhez képest egy jóval nagyobb, két éves ugrással kapcsolódik vissza a néző az eseményekbe, emlékeztető gyanánt onnantól számítva, hogy a zsoldosok legyőzése utáni kavarodásban a sebesült Jobot elrabolták. Ennyi idő alatt gyakorlatilag teljesen felborultak Banshee erőviszonyai: az amish származású maffiafőnök, Proctor nem pusztán egy kézbe fogta össze a teljes, környékbeli alvilágot (még a white-power Testvériséggel is kiegyezve), amivel már nemzetközi terjeszkedésre alkalmasnak látja a szervezetét, de közben megvalósította a "state capture"-t is, hiszen most már ő a városka polgármestere. Saját embereit ültetve az ügyészség és a sheriffi hivatal egy-egy posztjára Proctornak nagyon félnivalója sincs, a rendfenntartást vezető Brock is legfeljebb csak morogni tud a kézivezérlésen, mint egy láncra vert kutya, ezen kívül nagyjából tehetetlen. A mindent behálózó bűnszövetkezet és a maguknak egyre többet megengedő tagokkal szemben csak olyan emberek mernek kiállni, mint Carrie, aki magányosan, afféle éjszakai igazságosztóként rója az utcákat, az álcája ehhez meg mindössze az, hogy nem hagy szemtanúkat, a túlélő keménylegények meg nem nagyon akarják bevallani, hogy egy nő verte pépesre őket. Aki ebből a kis összeállításból erősen hiányolja Hoodot, az jól is érzi, őt ugyanis sokáig a Job utáni kutatás kötötte le (aki legalább igazoltan van távol), és ahogy egyre kevesebb nyom maradt, úgy csúszott vissza a teljes letargiába és elszigeteltségbe, annyira, hogy hosszú hónapokon át remeteként élt egy elhagyatott erdei viskóban... mostanáig, amikor is egy gyilkosság felkavarja Banshee pöcegödrét.

Dicséretes, hogy a stáb el akarta varrni a szálakat, de sajnos úgy tűnik, hogy ez inkább produceri szándék volt arra, hogy a rajongótábortól leessen még egy kis apró, és nem a fiókban maradt írói ötletek képernyőre viteléről szólt. A legékesebb bizonyíték erre az évadon áthúzódó sorozatgyilkosos szál, ami nem elég, hogy otrombán nyúl a egy másik sorozattól, a nyitójelenete a főzőcskével annyira Hannibal, hogy Fuller helyében perelnék. Közben meg egy totál felszínes és érdektelen sztori, ami ráadásul az eddigi világtól, hangulattól is teljesen idegen; legfeljebb az eddigieknél is jobban látszik, Banshee-ba tényleg mindenféle szemetet összefúj a szél (hiszen egy pártízezres városkában éppúgy akad zugsebész, mint szado-mazo klub-kocsma, az eddigi "nevezetességek" mellett). De nem ez az egyetlen, amit máshonnan mazsoláztak össze a forgatókönyvírók, és néha még a gondolatmenetet is lehet követni, hogyan jutottak el egyik "utalástól" a másikig: nácik --> Amerikai história X --> Edward Norton --> Harcosok klubja. Az meg csak hab a tortán, hogy még ezzel sem sikerült kitölteni a szokásos tíz részt, de az mindenképpen piros pont, hogy nem erőltették a dolgot, és inkább csak nyolc részre nyújtották el az epilógust... Az összképen persze némileg ront, hogy hatba is simán belefért volna.

Ez elég fájó egy olyan sorozatnál, ami eddig friss volt, mert olyan elegyet képzett a különböző elemekből (amik között ráadásul önmagukban izgalmasak is bőven akadtak, ld. amishok és indiánok), amik ha ismerősek is lehettek volna máshonnan, ez meg sem fogalmazódott bennem, mert nem az izzadtságszag érződött rajta, hanem az a fajta feszültség, amitől az ilyen valószerűtlen kölcsönhatások közepette szinte izzik a levegő. Most hiányoznak a felvezetések, hiányzik az a drámaiság, ami az utóbbi két évadban ügyesen emelte magasabb szintre a Banshee-t, és hiányzik az igazi, begőzölt pörgés is. Sok új dolognak nem oka és célja van, hanem funkciója: a sorozatgyilkosos vonal azért "jó", mert lehet lekötözött, pucér csajokat mutogatni halálfélelemben vergődve, a bedobott, közhelyes házasságtörés "jó" arra, hogy legyen egy-két lightos dugás, ha már Gordon kiesésével a másik oldalon ez már nem várható és Hoodon is eluralkodott a depi, de a legbénább az volt, amikor csak azért visszahozták Devát egyetlen epizódra a semmiből, hogy veszélybe kerüljön egy lövöldözésben. Közben meg jó pár rész eltelik, amire az egyébként éppen emiatt túlzottnak tűnő húsz hónapos "szünet" után a karakterek visszatérnek a régi kerékvágásba. Feleslegesnek is hat, hogy ekkora időt kihagytak, mert ami történt, arra bőven elég lett volna pár hónap (arra, hogy a "sebek" begyógyuljanak). Szerintem nem érte meg; rövid ideig tart az eltelt idő miatti újdonság érdekessége (például hogy "később érkező" Job milyen idétlen hajjal és szakállal), és ez nem sokat ér, ha állandó visszaemlékezések tördelik darabokra a részeket. Az sem jött be, ahogy ugrál a "tű" a múlton belül, mert engem inkább zavart, mint találgatásra késztetett, amikor olyan dologról beszélnek vagy kapunk róla egy emlékfoszlányt, aminek a részleteit, okait csak egy-két rész vagy flashback múlva mutatják meg. És egyébként tulajdonképpen miben is kéne kapaszkodót találnom egy olyan Banshee-ban, ahol Hood nem sheriff, ahol nincs Job, ahol az indiánok érintőlegesen sem részei a történetnek, és Proctor amish múltja is éppen csak, ahol Kurt Bunker bűnbánata és vezeklése már csak egy homályos folt a dolgos hétköznapokon, és ahol a CADI is bezárt, mert a rendőrség "végre" új épületet kapott? És mit kezdjek ezek helyett a kolumbiaiakkal meg a szektás idiótákkal?

Akkor értékeli igazán az ember, hogy mije van, amikor megérzi annak hiányát. Mert azokon a szálakon, amik az előző évadokból nyúlnak át, a hangulat, ha egy kicsit erőtlenebbül is, de ott van. Azoknál felélednek a régi ellentétek, kísértenek a rossz emlékű szövetségek, támaszt nyújtanak a régi barátságok. Ott vannak a kellemes emlékek és a jó hangulati elemek Job beszólásaiban, stílusában, ahogy Sugarrel cukkolják egymást. Ott van abban, ahogy Carrie átveszi Gordon küldetését Banshee megtisztítására, csak ő ezt inkább robbanásokkal és golyókkal képzeli el, nem jogi eszközökkel. Ott vannak az ideológiai háttérrel és titkokkal súlyosbított testvérviszályban Kurt és Calvin között. Ott vannak a Brock és Bunker párbeszédeiben, akik között már kvázi apa-fia kapcsolat alakult ki az évek alatt (és de rohadt jó még mindig az a jelenet kettejük között az előző évadzáróból!). Ott vannak abban, ahogy Hood viszonyul ahhoz a három nőhöz, akikhez kötődik, vagy legalábbis kötődni próbál ebben az évadban. Ott vannak abban, ahogy Proctor próbálja felfuttatni az üzletét, aztán általában már csak a romokat meg a hullákat tudja eltakarítani. Ha meg már itt vagyok: megint vannak egészen jó akciójelenetek, főleg egy-két bunyó, főleg mondjuk az, ami a viskónál van (a kutyás) és a kamionos, megint vannak szépen fényképezett jelenetek, már-már művésziek, bármilyen furán hatnak is itt, és azért az új karakterek többsége is jól illik ebbe az ötletbörzés társaságba, akár Dr. Quickre, akár az Eliza Dushku játszotta Veronicára gondolok (Dushku amúgy is mindenhez csak hozzátesz...), de Nina Cruzban is voltak lehetőségek. Végül megint csak ki kell emelnem a főcímet, ami ritka kreativitással rántott be minden alkalommal a Banshee-ba, és aminél megint kiválóan lehetett találgatni, hogy melyik kép mit jelent, mit vetít előre... például csak nézzétek meg, mire utal, amikor egy lóról raknak be egy fotót, aztán vérpacákat maga után hagyva letépődik a kép alja...

Amikor a második évadról írtam, azt mondtam, hogy több helyen is hozzányúltak a sorozathoz a korábbiakhoz képest, de nekem azok mindegyike bejött. Ez most fordítva van, és ezt a megkedvelt figurák, arcok sem tudták teljesen ellensúlyozni. Nem rossz ez az évad sem, csak az eleje volt túl nagy csalódás, hogy aztán szinte nosztalgikus legyen, ahogy ez a nyolc rész ugyanazt az ívet járja be (igaz, meghatározó csúcspontok nélkül), mint az előtte levő harminc, a végén költői igazságszolgáltatással és egy színpadias kilépővel, meghajlással minden szereplő részéről.

Miközben talán többet szántam ebben az írásban azokra a dolgokra, amik hiányoztak nekem ebből az évadból, vagy azokra, amik nem hiányoztak volna, ha kimaradnak, maga a sorozat és ezek a karakterek biztos, hogy hiányozni fognak.


7/10
.
Banshee - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102661

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   Banshee - Keresés EmptyTárgy: Banshee S3    Banshee - Keresés EmptyPént. Júl. 31, 2015 4:56 pm
.
Banshee S3

Banshee - Keresés T6fmg0

- Ha úgysem mentünk beljebb az előtérnél, akkor minek kellett így kiöltöznöm?
- Azért, mert egyik cégnél sincs olyan, hogy Mackóalsós Hétfő!


Carrie és Hood rejtőzködése az állandó fenyegetést jelentő Rabbit elől a múltté, a titkok nagy része is felszínre került, így az elmúlt hónapban szokatlan kisvárosi unalom telepedett Banshee-re. A CADI-ben a legnagyobb kihívás, hogy betanítsák a csapat új, indián tagját, Ravent, ahogy Proctor is Rebeccát vezeti be az üzlet rejtelmeibe, esténként meg az ágyába (igen, az unokahúga, de ez egyiküket sem látszik feszélyezni...). Carrie felszolgál a büfében és új pasit talált magának, Hoodnak volt ideje jobban összemelegedni Siobhannal, és már Sugar is szóvá teszi, hogy milyen csend van mostanság. Na jó, persze ebbe a langyos vízbe belefér egy kis vérbosszú az előző évad végén túl nagy hibát elkövető neonáci banda egyik tagja ellen, Carrie is betör egy-két orrot, ha a helyi tahók túl sokáig tapizzák a fenekét, ahogy Hood is nyitott szemmel jár, hátha leesik neki valami kis "mellékes", amúgy semmi komoly. De azért azt lehet tudni, hogy ez csak a vihar előtti csend, hogy a medveszerű Chayton és Nola Longshadow nem fogja szó és megtorlás nélkül hagyni, ami a kinaho törzsi tanácsban történt, a kérdés így nem a pusztítás volt, hanem az ideje és a járulékos áldozatok száma. Ahogy azt is, hogy azért az előző két évad egyéb eseményei is visszaköszönhetnek még.

Sejthető volt, hogy erős lesz az indiános vonal, de hogy ennyire megidéződik majd a modernizált Nagy Indiánkönyv, az azért meglepett. Hogy még hangsúlyosabb legyen a "cowboyok vs. indiánok", Chayton rögtön tengelyt akaszt a helyi katonai bázis szintén nem szentéletű vezetőjével és a veteránjaival, akik mondjuk winchesterpuskák helyett M16-osokkal vannak felfegyverkezve, de attól még előkerül a nyíl és a tomahawk is, tökéletesen megteremtve az illúzióját a XXI. századi vadnyugatnak. Hoodnak persze szokatlan, hogy tényleg sheriffként kell helytállnia, hogy a véres leszámolásra készülő csapatok között neki kéne lennie a békebírónak (meg egyébként is, leginkább azt szeretné, ha Proctor és Chayton gyorsan kinyírnák egymást), pedig ez kapásból felvet némi hatásköri túllépést, nagyobbat mint az eddigiek. Az ugyanis már eddig is kiderült, hogy a rezervátum nem tartozik a sheriffi hivatal illetékességi körébe, a kinaho területnek saját hivatásos rendőrei vannak, még ha olyan ember is vezeti őket, mint az elpuhult Karl Yazzie, aki viszont a lőtéri kutyát sem érdekli, amikor ott van Annie King is, mint a helyettese. Ráadásul ez egy szűk közösség, így persze bármelyik oldalon is állnak, bárhol is vannak most, attól még gyerekkori barátokról és iskolatársakról van szó, és mégis, ha van valami, amit egy Chayton-kaliberű figura jobban utál, mint a földjét elrabló és kifosztó fehér embert, az az a kinaho, aki beosztottként engedelmeskedik egy fehér embernek, aki a fehér emberek törvényeit képviseli. És ha már a karakterek, akkor nem lehet elmenni szó nélkül Brantley és Wanda, és főleg Kurt Bunker mellett; utóbbi, a "teletetovált protokolldroid" simán az egyik legzseniálisabb figura, akit mostanában sorozatban láttam, az őt alakító Tom Pelphrey meg olyan jelenetet tolt el az évadzáróban, hogy azóta is a hatása alatt vagyok!

Ugyanilyen kellemes meglepetés volt a tempó. Az első pár rész még csak felpörgeti a gépágyút, de onnantól repülni fognak a golyók, majdnem az évad végéig, vagy hogy stílszerűbb legyek: itt ha kiássák a csatabárdot, akkor azt jellemzően még abban a részben bele is állítják valakibe, mielőtt az annyit mondhatna, hogy "békepipa". Mindeközben baromira élveztem a meglepetéseket, hiszen a Banshee ezúttal szinte már sportot űz abból, hogy bevezetnek valami új szálat, és az ember az eddigi tapasztalatai szerint felkészül, hogy na, akkor ezen most két-három részig el fognak nyammogni, erre a francokat! Már abban a részben megtekerik a szálakat még kétszer, párhuzamosan bevágnak egy bunyót (Na de milyet?! Azt a Rolls-Royce-os verekedést kiállításokon kéne mutogatni!!), aztán egy másik lövöldét, majd az egészet lerúgják egy kamionról, és nézed az órád, hogy hogy a picsába fért mindez bele 50 percbe?! És amikor közbenső jelenetek vannak, mert mégsem lehet végig hirigelni vagy lövöldözni, csak mondjuk a felében, azok sem csak úgy lógnak a levegőben, hanem próbálnak az eddig elhanyagolt mellékszereplőknek is mélységet adni pár múltbeli esemény vagy éppen egy jelenkori tragédia szó szerinti felvillantásával. Eddig szinte minden erre szánt időt kitöltött a Carrie-Lucas-Gordon szerelmi és családi háromszög, de ebből mostanra szinte csak Gordon szétcsúszása és Deva kérdése maradt, hogy akkor kit is tekintsen ő apjának. Mellettük egy-két jelenet erejéig megismerjük például Brock volt feleségét vagy Nola korábbi életét, további részletek derülnek ki a Proctor és a családja közti kapcsolatokról, épp csak egy kicsit szélesítve mindig a világ ismert részén, de érezhetően csak azért, hogy ezzel is kötelékek erősödjenek, vagy éppen legyen egy előzetes utalás rá, hogy egy ilyen harcban kinek mi és ki a vesztenivalója, aminek az elvételével, megölésével fenyegethetik. Feszültségoldónak meg maradt az eddigi fő humorbonbon Job, akinek majdnem minden jelenete aranyat ér, de sokszor akadnak önmagukban mókás percek is, pl. amikor Brock elmegy a didibárba, és a körülötte vonagló csaj inkább viselkedik pszichológusként, mint prostiként.

Talán a stáb most kevésbé veszik el a művészi részletekben, hiszen ezúttal a hangulat inkább háborús, mint drámai, de az időnkénti imbolygó kamerát leszámítva az is tetszett. Néha volt egy kis lassítás, homályosabb képek, vagy éppen a kontrasztot tolták meg egy kicsit, hogy az adott jelenethez igazítsák a színeket, de igazán csak két ebből a szempontból kiemelkedő rész volt: az, amikor Hood elgondolkodik rajta, milyen lenne Banshee, ha már a megérkezése is máshogy alakult volna, a másik meg az, amikor a bázisra betörés zajlik. Amiben pedig abszolút egyedi nekem a Banshee: ez az egy sorozat, aminek nem tekerem át a főcímét. Persze vannak más sorozatok is látványos főcímekkel, de olyan nincs, amelyikre folyamatosan érdemes figyelni, mert részenként változik, ráadásul okkal! Ugyanis a stábtagok neve melletti képek legtöbbje beszédes; sokszor kiderül belőlük, hogy ki fog szerepelni az adott részben, mi lesz a téma, ki kivel kerül összetűzésbe, milyen konfliktusok vannak a háttérben, de néha még az is, hogy ki hal meg. Tök frappánsak, ahogy kifejezik ezeket, azt meg tök jó játék találgatni, hogy akkor melyik kép mit is jelent!

Eredetileg Válaszcsapás-pótléknak kezdtem el nézni, de ezzel az évaddal a Banshee bőven túlnőtt az elődön. Lucas van olyan jó karakter, mint Scott, viszont körülötte egy ilyen színes, elszánt, izgalmas és erőszakos, vagy a kisvárosi életük ellenére az erőszaktól vissza nem riadó társaság kavarja a szart, nem csak Stonebridge meg pár Section 20 tag. Egyszerre drámaibb és pörgősebb is, miközben a közhelyekre és az érzelgősségre sem kell annyira támaszkodnia. Sokszor csak annyi a baja, hogy a túl sok szereplő és a túl összetett kapcsolatok miatt hanyagolnak szereplőket, akiknek lehetne szerepe még további eseményekben is; a katonák például nagyon hiányoznak a sztori közepéből, mert szinte kizártnak tartom, hogy miután megtámadták őket, nem akartak volna begyűjteni pár "skalpot", és hasonlóan ilyennek tartom azt, ahogy Nola hirtelen eltűnik a sorozatból, és ezzel senki sem foglalkozik. Máskor olyan történetek kerülnek be, amiken érződik, hogy függelékek, ilyen volt nekem pl.: Rebecca kis magánszáma. De így együtt is, amire a régi "király" visszatért, a trónjába beült az álruhás herceg, aztán majd meglátjuk, mit tudnak kezdeni egymással. Nekem meg még egy okom van várni a jövő márciust. Ahogy olvastam, sajnos utoljára...

9/10
.
Banshee - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102661

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   Banshee - Keresés EmptyTárgy: Banshee S2    Banshee - Keresés EmptyHétf. Május 25, 2015 10:20 pm
.
Banshee S2

Banshee - Keresés 1i1qh5

"Tudod, mi a rosszabb annál, ha szétverik a töködet egy baseball-ütővel? Ha kétszer verik szét!"

Amikor pár hónappal ezelőtt írtam az első évadról, akkor tulajdonképpen egy érdekes, egyedi karakterekkel felvértezett, jócskán véres, de közepes akció-filmsorozatot vázoltam fel, amiben a börtönből frissen szabadult gyémánttolvaj egy halott sheriff személyiségét ellopva próbálja újra felvenni a kapcsolatot a volt társával és szerelmével, Anával, aki azóta Banshee kies városkájában Carrieként boldog feleség és anya lett, miközben a volt főnökük, Rabbit mindkettejük után hajtóvadászatot folytat. Ahogy az epizódnyi kis bemelegítő történetek kezdtek összefonódni valami sokkal izgalmasabbá, ahogy Rabbit rábukkan a rejtőzködő párra, és ez együtt járt fél Banshee leamortizálásával, illetve ahogy a helyi amish gengszter Proctor akasztja össze a csatabárdot a Longshadow-családdal, úgy nőtt meg a bizalmam a sorozatban. Reméltem, ha már ilyen illusztris gárdát hoztak össze, fűszerezve az FBI-jal, a CADI sheriffhivatal elit osztagával és az igazi Lucas Hood frissen felfedezett holttestével, akkor nem a dugás-lövöldözés-verekedés hármasfogat lesz csak a téma az új részekben, hanem ez is bonyolódni fog, a majdnem előre látható végkimenetelekig.

A fentiekhez képest nincs túl nagy változás, de ami van, az mind a sorozat előnyére történt, legalábbis szerintem. Az epizodikus sztorik ugyan megmaradtak (pl.: Siobhan férje), de ahogy reméltem is, ha már ilyen jó karaktereket ugrasztottak egymásnak, akkor illik ezekkel foglalkozni inkább, mint holmi motoros bandákkal meg amatőr drogkotyvasztókkal. Az például nagyon bejött, ahogy Proctor és az amúgy is törzsi belharcokba bonyolódott Longshadow-k "üzengetnek" egymásnak, lófejek helyett stílszerűen marhafejekkel, tovább görgetve az első évad végén csúnyán "bedőlt" szállodaprojekt hatását. A világ kitágítása, az új szereplők bevonása miatt az is jó, ahogy az amúgy is feszült helyzetben gyilkosság történik, és az amish Rómeót vádolják a kinaho Júlia megölésével, mert mindkét népcsoportot jobban megismerhetjük ezáltal.

Ez amúgy is jellemző az új évadra, hogy inkább a drámai vonal került előtérbe, az akció és a dugások rovására. Ennek egyik oka az, hogy Rabbit látogatása alatt történtekért kellett egy bűnbak, aki végül Ana/Carrie lesz, még ha csak minimális időt is kell sitten töltenie. Ez viszont nem lesz könnyű sem neki, a gyerekeitől távol, a férje és Deva rosszalló hallgatásától kísérve, sem Lucasnak, akit minden alkalommal megvisel a börtön közelsége, aki még mindig nem érzi úgy, hogy kiszabadult volna a falak közül, és aki még mindig úgy néz minden képkockán, hogy nem tudni, a következő pillanatban sírni kezd majd, vagy a torkodnak ugrik. Közben meg a múltja is kísérti; Lucas hiába illeszkedett be mostanra, ami kb. azt jelenti, hogy a hatásköri túllépései vagy a vitatható módszerei felett egyre többször hunynak szemet azok hatékonysága miatt, az álcája viszont egyre több helyen feslik fel (mondjuk az ehhez kapcsolódó, áthúzódó cliffhangert elég csúnyán zárták rövidre...), és amennyire Job sürgeti, hogy lépjenek már le Bansheeből (még mindig a travi hackernek vannak a legjobb dumái és stílusjegyei Smile ), Sugar éppen annyira marasztaná, mert legalább történik valami. Persze ettől még testnedvekből is van éppen elég, Lucas még mindig vágásokkal és vérömlenyekkel a fején várja a stáblistát, ahogy a nőket is előbb megdugja, és csak utána kérdezi meg a nevüket, már ha.

Mindehhez még látványban is sokat fejlődött a Banshee. Sokkal jobbak a beállítások, kifejezőbbek a drámai helyzetekben, miközben az akciójelenetek megmaradtak ugyanazon a magas szinten, ahol eddig is voltak. Hangulatosabb és minőségibb összhatása volt nekem az egésznek, mert amíg az első évad megrekedt egy "B" kategóriás akciófilm szintjén, ezúttal már szinte túlzásba is vitték a művészinek ható képeket, a lassításokat, a szereplők néma távolba révedését, ahol már nincs helye a szavaknak, mert úgyis mindenki tud mindent. Sokkal több ötlet érződik belőle, mint eddig, jobban kijönnek a zenei aláfestések, és ehhez mérten nem egyszer teljes részeket szentelnek a karakterdrámáknak, legalábbis nekem ilyen volt a "The Truth About Unicorns" rész. A ló másik oldalára meg mondjuk az évadzárónál estek, amit egy teljesen felesleges, csak a párhuzam miatt (amiből jóval érdekesebbek és kifejezőbbek is akadnak az évad során) szükséges visszaemlékezéssel vezetnek fel húsz percben, aztán jön némi lövölde, és a maradék 15 percre csapták össze azokat a cliffhangereket, amiket a következő évad felvezetésének szántak.

Ettől még ez, ami ebben az évadban volt, egy sokkal jobb arány nekem. Ez már nem az "unaloműző"-kategória, hogy nem baj, ha napok-hetek kimaradnak a részek között. Persze vannak hibái, a történet még mindig nem tart igazán sehova, csak a karakterek után kullog, de legalább nem gáncsolja már annyira a szórakozást. Ezt már nyugodt szívvel tudom ajánlani.

8/10
.
Banshee - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102661

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   Banshee - Keresés EmptyTárgy: Banshee S1    Banshee - Keresés EmptyCsüt. Nov. 20, 2014 8:38 pm
.
Banshee S1


Ismeritek azt a viccet, hogy a kamuzsaru, a travi hekker meg a gyémánttolvaj bemegy a kocsmába?

Mivel az új Válaszcsapás-évad nem nagyon akarózik elkészülni, így némi űr támadt bennem a lövős-b*szós sorozatokat illetően. Ennek egyik válfajából, a kardozós-b*szósból ugyan akadtak szép számmal jelöltek, például a még nem folytatott Spartacus vagy a Black Sails, de a kosztümös dolgokra pillanatnyilag nincs igényem. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor ajánlották ezt a sorozatot, mert állítólag a mindenféle testnedvekben való tapicskolás sekélyességéből épp csak annyira emelkedik ki, hogy pár egyedi karakterrel a felszínen tudjon maradni.

A 15 évet a hűvösön töltő "főhős" (nincs megnevezve, legalábbis én nem találtam nevét) a börtönből kiszabadulva szeretné ott felvenni a fonalat, ahol annak idején elejtette: egy ukrán maffiózónak (Rabbit) dolgozva, profi csapat keretében loptak bármit, amihez hozzáfértek, de egy idő után úgy gondolták, inkább "önállósodnak", és kiszemelve egy gyémántrablást arra készültek, hogy megtartják a zsákmányolni tervezett köveket, annak árából kezdve új életet. A rablás azonban balul sikerült, a "főhőst" elkapták, a csaja, Ana pedig éppcsak meg tudott lógni a szajréval... amiből a "főhős" most szeretné megkapni a saját részét. A csapat visszavonult informatikai zsenije segítségével pár nap alatt Ana nyomára bukkan, aki ekkor már Carrieként, boldog házasságban él, két gyerekét nevelve, Pennsylvania egyik indiánok és amishok által is lakott területén, Banshee-ben. A "főhős" amúgy is olyan helyet keres, ahol meghúzhatná magát, hogy Rabbit emberei ne akarjanak rá, de egy eldurvuló kocsmai támadás érdekes lehetőséggel szolgál számára. A lövöldözéssé fajuló rablási kísérlet egyik áldozata ugyanis az új helyi sheriff, aki annyira új, hogy még be sem mutatkozott senkinek, továbbá az is kiderül, az a férfi, aki felvette és idehívta őt az USA másik végéből, azon a héten szintén meghalt... ja, és a hullának még családja sem nagyon van. A "főhős" némi tépelődés után úgy dönt, hogy akkor jár a legjobban, ha felveszi az elhunyt sheriff, Lucas Hood személyazonosságát, hiszen kinek jutna eszébe egy frissen szabadult fegyencet a rendőrség állományában keresni, és ha már ott van, "a rablóból lesz a legjobb pandúr" elvet kihasználva fogja kicsit gatyába rázni az amúgy elég puhánynak és leharcoltnak tűnő helyi rendvédelmi szervet... persze jócskán a maga képére formálva azt.

Ha csak az alaphelyzetet nézem, és sem azt, hogy milyen ökörség, amíg eljut odáig a Banshee, sem azt, hogy egy ilyen sheriff kb. mennyi idő után lenne gyanús a kollégáknak, akkor egészen kellemes, azt ugyanis nem lehet mondani, hogy nincsenek benne egyedi ötletek. A kedvencem a csak CADI-nek nevezett rendőrőrs volt, mert az előző épület leégett, és átmenetileg egy használaton kívüli Cadillac-márkaszervízt építettek át nekik, ahol a név második felének neonbetűi már leestek. De a szereplők mindegyike érdekes a maga valószerűtlenül egyedi módján, legyen az a már említett transzvesztita profi hacker Job, a szintén priuszosként kocsmát vezető, ex-bokszoló Sugar, de a normális háziasszony-élet meg a gyerekei biztonsága és az évekkel ezelőtt eltemetni akart izgalmak között őrlődő Carrie is jó. A legtöbbet persze Lucas karakterére szánnak, mondjuk arra is épp csak annyit, hogy látsszon, mennyire kiölte a jó érzéseket Lucasból a 15 év sitt, aminek emlékei miatt gyakran riad fel álmából, vagy éppen próbálja magából kifutni a feszültséget, kevés sikerrel. Annyi mindenképpen az őt játszó Antony Starr javára írandó, hogy jól látszik a szemében a csibészséggel váltakozó őrület, és lesz olyan tőle Lucas, mint egy pszichopata kölyökkutya.

Aztán azt a feszkót, amit nem sikerült kifutni magából, arra is vannak Lucasnak módszerei, ahogy azt már a Válaszcsapást is készítő Cinematrixnál megszokhattuk. Amíg ott sokszor volt nevetséges, hogy valami küldetés két lövöldözése közé beékelnek egy abszurd szexjelenetet, itt aligha van hova beékelni, ugyanis a kevés szövegelést kivéve az epizódok alig szólnak másról, mint a lövöldözésről, a bunyóról és a szexről, néha kombinálva ezeket, mondjuk egy-egy nemi erőszak képében, és egyiknél sem túl sokat finomkodnak vagy szemérmeskednek. Nem egy Spartacus, de azért a témához és a helyszínhez mérten rendesen fröcsög a vér, hullanak a rosszfiúk, akik Lucas szerint nem érik meg a papírmunkát, a másik oldalon meg vannak női elsődleges és másodlagos női nemi jellegek, bár ez manapság már aligha számít kunsztnak egy sorozatnál. Bunyónál mondjuk rögtön az első rész volt emlékezetes, ahogy Lucas egy sörösüveget tolt egy fickó szájába, aztán kábé felütötte az agyáig, de jó volt a nagydarab MMA-ssal folytatott, bő öt perces hirig is. A szexjelenetek meg teljesen véletlenszerűek és esetlegesek, a vezérelv nyilván az volt, hogy minden epizódba jusson belőlük két-három darab, és néha azt éreztem, hogy csak az arcok váltogatása fontos, ahogy terítékre kerül gyászoló özvegy, rumspringázó amish tinicsaj, átutazó üzletasszony, vagy éppen az egyik helyi fejes unokahúga.

Ezek között van ugyan némi átvezető sztori, de igazából inkább ezek szakítják meg a laza tombolást. Minden epizódnak van valami saját története, városba érkező motorosbanda vagy elfajuló drogbuli, amiket általában és halványan két személy köt össze: Rabbit, illetve Banshee önjelölt amish származású keresztapája, Proctor. Az epizodisták mellett ők ketten azok, akik gyakran köpnek Lucas levesébe és viszont, de azért az is gyorsan kiderül, Lucasnak nélkülük sem lenne probléma bajba keveredni.

Szóval pozitívumként az egyedi figurák, a helyzet és a hangulat mellett pár kellemesebb fordulat emelhető ki, de ez szerintem nem az a sorozat, amit bárkinek rohannia kéne megnézni. Mostanában én is rászoktam, hogy amikor sorozatot nézek, akkor nem nagyon kacsingatok másfelé a befejezéséig, a Banshee viszont nem keltett efféle aggályokat vagy elköteleződést. Azokra a napokra, amikor az embernek nincs kedve semmi komolyabbat nézni, de mégis leülne a képernyő elé, és nem árt, ha pár napot/hetet ki lehet hagyni a részek között anélkül, hogy azt éreznéd, valamit elfelejtettél vagy kihagytál, ha a karakterek alapvető helyzetét ismered, szóval az ilyen helyzetekre jó. Nekem Válaszcsapás-pótlékként teljesen megfelelt, még ha ahhoz képest is akadnak olyan gyengébb pontjai, mint pl.: a látvány, értve ezalatt leginkább a CGI-t és a kamerakezelést.

6,5/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: